Egyetemes Filológiai Közlöny – LXI. évfolyam – 1937.

Értekezések - Koltay-Kastner Jenő: Leopardi Magyarországon

ír „Ifjú pesszimistához" (Justh Zsigmond) címzett költemé­nyében:10 „Mennyi hévvel, mennyi hittel Csüngsz e szócskán: pesszimizmus! Bár a szíved csupa ábránd, Eltagadott, titkos ábránd, Követvén a kor divatját, Kicsinyled a mikrokozmoszt, Századunk nagy vajúdását; Mert szükséged van haragra, Nagyhitű kis tagadásra, Oknélküli szenvedésre. — Mert, barátom, ifjú vagy még! A Tóth Kálmán és Vadnai Károly szerkesztette „Fővárosi Lapok" az ilyen búsongó daloknak egész garmadáját közlik. Az 1877-i évfolyamból jegyzek ki párat: Lauka Gusztáv, Egy ravatalnál; Berecz Károly, Sírkövek I—IV.; Majthényi Flóra, Mint hogyha a pásztorgyerek...; Endrődi Sándor, Láthatnám holtra válva; Dengi János, Halálvágyó Dalai... Ezek között egészen otthon vannak az említett Leopardi-fordítások, azaz helyesebben úgy vannak otthon, ahogyan őket az Endrődi— Dengi—Bartók triász fordítja. Inkább a maguk és koruk stílusá­ban való átköltésről, egy magasztos életérzésnek és filozófiai álláspontnak a szobalíra érzelmességének síkjára való lefokozás­ról, semmint igazi műfordításokról van itten szó. Leopardi köl­teményeiből eltűnik az egyéni emlék, vagy legalábbis az elszín­telenedik fordításukban, minek csak részben oka a szöveg félre­értése. Azt pedig vajmi könnyű felismerni, hogy az ilyen ki­fejezések, mint „ifjúkorom rózsahajnala", „a táj ködleple", „Te alszol és én könnyűimet ontom", „legédesb üdv", „vérző szív". Dengi fordításaiban nem a Leopardi, hanem a korabeli pesszi­mista líra nyelvén szólanak. Versfordításaik mellett meg kell még említenünk Sebők H.­egy fordítását Leopardi „Operette Morali"-jából. Mégpedig épp azt a darabot fordítja gördülékeny prózában, melyben Leopardi legsötétebb képét adja a gonosz emberi természet önzésének. Prometeus ,a vademberekhez érkezve, megkérdezi benne tőlük, mivel foglalatoskodnak: V. e.: Eszünk, mint látod. Pr.: És mit esztek? V. e.: Egy kis húsfélét. Pr.: Vad- vagy háziállatnak a húsa? V. e.: Házi, fiamnak a húsa. Pr.: Hát tán, mint Pasiphaénak, neked is borjú fiad volt? V. e.: Dehogy borjú, ember volt, mint a többinek. 18 Id. kiad. I. 253., 257. 11.

Next