Egyetemes Filológiai Közlöny – LXV. évfolyam – 1941.
Értekezések - Csapláros István: A múlt század lengyel irodalma Magyarországon
szinte évenként jönnek. Az Akadémia szabadságharc utáni folyóirata, az Új Magyar Múzeum már Mickiewicz halála után néhány hónappal hoz tanulmányt róla.12 A cikket „egy lengyel kéziratból" Kazinczy Gábor fordította. Ez az első terjedelmesebb, jó egyévnyi magyar nyelvű tanulmány, mely Mickiewicz életének és műveinek alapos ismertetése után befejezésként komoly méltatását adja Mickiewicz életművének és megvédi a nagy költőt a pánszlávizmus vádja ellen. Ugyanebben az évben ír róla a Bp. Hírlap egy névtelen cikkírója Négy szláv irodalom 13 c. cikkében. Mickiewicz idejét az 1820 és 1830 közé eső évtizedre helyezi és azt állítja, hogy a forradalom és az arisztokrácia bukásával Mickiewicznek is lealkonyodott. Ugyanez év végén a Pesti Naplóban (1856. 289—290. sz.) is jelenik meg egy nagyobbméretű Mickiewicz-nekrológ, mely Mickiewicz életének, költészetének érdekes zsurnaliszta előadása. Kazinczy Gábor, kinek Mickiewicz iránti érdeklődéséről már előzően megemlékeztünk, később újra foglalkozik vele. Mint Jakab Elek Toldy Ferenc és Kazinczy Gábor c. cikkéből 14 tudjuk, 1857. jún. 7-i levele mellett megküldi Mickiewicz fordított művét (?), mit a lengyel irodalom gyöngyének nevez. Még ugyanez az év hozza a „Szépirodalmi Közlöny"-ben Huszár Imre A legújabb lengyel irodalom áttekintése 15 c. cikkét. Huszárnak majdnem egész cikke Mickiewicznek és a nagy romantikus lengyel történésznek, Lelewelnek van szentelve. Mickiewicz beállítása és tárgyalása elég kimerítő és helyes. Egy év múlva az Új Magyar Múzeum ír a lengyel irodalomról.1® ír a Mickiewicz után bekövetkezett hanyatlásról, melyben egyetlen vigasztaló momemtum az, hogy Sándor cár feloldotta a Mickiewicz-irodalomra vonatkozó tilalmat, így is, mint a cikk elégtétellel állapítja meg, a tilalmi idő alatt 50.000 példányt csempésztek be az országba Mickiewicz könyveiből. Nagy megértéssel ír Mickiewiczről Wolf György A lengyel irodalomról 17 szóló tanulmányában. A szlávok legnagyobb költőjének tartja. Valamennyi fontosabb művét ismerteti. Mickiewiczre és a lengyel irodalomra vonatkozólag egész kis bibliográfiát állít össze, melynek áttanulmányozását melegen ajánlja a lengyel irodalom iránt érdeklődőknek. Beszámolóját azzal a sajnálkozással zárja, hogy „néhány népdal kivételével — fájdalom — semmi, de semmi sincs lefordítva ... Az a rokonszenv, melyet a lengyel nemzet irántunk s mi viszont régóta iránta érzünk, fordítóinkat még nem tudta arra bírni, hogy szellemi tőkénket lengyel remekművek átültetésével is gyarapítsuk. A jövő talán pótolni fogja ezt a mulasztást is". Ihnátkó György 1869-ben írt cikke 18 bevezetőjében összehasonlítja a két nemzet sorsát és irodalmát. Mindkettőnek irodalma az elnyomás alatt virágzott a legszebben. A két sorstestvérnemzet barátságára idézi a lengyel népdalt a Polák Wegier dwa bratniki-t, majd rátér Mickiewicz költészetére, „melyet mindenkor a haza iránti lángoló szeretet" hat át és a nagy tettekre való buzdítás sohasem hiányzik belőle. 13 Uj Magyar Múzeum, 1856. I. 49—66. 1. 13 Bp. Hírl. 1856. ápr. 24. 96. sz. " Abafi Figyelő. 1879. VII. k. 333. 1. ω Szépirodalmi Közlöny. 1857. nov. 25—29. 16—17. sz. 16 Uj Magyar Múzeum. 1858. I. 108—110. 294—297. 1. 17 Fővárosi Lapok. 1867. 292—293. sz. 18 Fővárosi Lapok. 1869. 40—41. sz.