Egyetemes Filológiai Közlöny – LXV. évfolyam – 1941.

Értekezések - Csapláros István: A múlt század lengyel irodalma Magyarországon

szinte évenként jönnek. Az Akadémia szabadságharc utáni folyóirata, az Új Magyar Múzeum már Mickiewicz halála után néhány hónappal hoz tanulmányt róla.12 A cikket „egy lengyel kéziratból" Kazinczy Gá­bor fordította. Ez az első terjedelmesebb, jó egy­évnyi magyar nyelvű tanulmány, mely Mickiewicz életének és műveinek alapos ismertetése után befejezésként komoly méltatását adja Mickiewicz életművének és megvédi a nagy költőt a pánszlávizmus vádja ellen. Ugyanebben az évben ír róla a Bp. Hírlap egy névtelen cikkírója Négy szláv irodalom 13 c. cikkében. Mickiewicz idejét az 1820 és 1830 közé eső évtizedre helyezi és azt állítja, hogy a forradalom és az arisz­tokrácia bukásával Mickiewicznek is lealkonyodott. Ugyanez év végén a Pesti Naplóban (1856. 289—290. sz.) is jelenik meg egy nagyobb­méretű Mickiewicz-nekrológ, mely Mickiewicz életének, költészetének érdekes zsurnaliszta előadása. Kazinczy Gábor, kinek Mickiewicz iránti érdeklődéséről már elő­zően megemlékeztünk, később újra foglalkozik vele. Mint Jakab Elek Toldy Ferenc és Kazinczy Gábor c. cikkéből 14 tudjuk, 1857. jún. 7-i levele mellett megküldi Mickiewicz fordított művét (?), mit a lengyel irodalom gyöngyének nevez. Még ugyanez az év hozza a „Szépirodalmi Közlöny"-ben Huszár Imre A legújabb lengyel irodalom áttekintése 15 c. cikkét. Huszárnak majdnem egész cikke Mickiewicznek és a nagy romantikus lengyel történésznek, Lelewelnek van szentelve. Mickiewicz beállítása és tárgyalása elég kimerítő és helyes. Egy év múlva az Új Magyar Múzeum ír a lengyel irodalomról.1® ír a Mickiewicz után bekövetkezett hanyatlásról, melyben egyetlen vigasztaló momemtum az, hogy Sándor cár feloldotta a Mickiewicz-iro­dalomra vonatkozó tilalmat, így is, mint a cikk elégtétellel állapítja meg, a tilalmi idő alatt 50.000 példányt csempésztek be az országba Mickiewicz könyveiből. Nagy megértéssel ír Mickiewiczről Wolf György A lengyel iroda­lomról 17 szóló tanulmányában. A szlávok legnagyobb költőjének tartja. Valamennyi fontosabb művét ismerteti. Mickiewiczre és a lengyel iro­dalomra vonatkozólag egész kis bibliográfiát állít össze, melynek áttanul­mányozását melegen ajánlja a lengyel irodalom iránt érdeklődőknek. Beszámolóját azzal a sajnálkozással zárja, hogy „néhány népdal kivéte­lével — fájdalom — semmi, de semmi sincs lefordítva ... Az a rokon­szenv, melyet a lengyel nemzet irántunk s mi viszont régóta iránta ér­zünk, fordítóinkat még nem tudta arra bírni, hogy szellemi tőkénket lengyel remekművek átültetésével is gyarapítsuk. A jövő talán pótolni fogja ezt a mulasztást is". Ihnátkó György 1869-ben írt cikke 18 bevezetőjében összehason­lítja a két nemzet sorsát és irodalmát. Mindkettőnek irodalma az el­nyomás alatt virágzott a legszebben. A két sorstestvérnemzet barát­ságára idézi a lengyel népdalt a Polák Wegier dwa bratniki-t, majd rá­tér Mickiewicz költészetére, „melyet mindenkor a haza iránti lángoló szeretet" hat át és a nagy tettekre való buzdítás sohasem hiányzik belőle. 13 Uj Magyar Múzeum, 1856. I. 49—66. 1. 13 Bp. Hírl. 1856. ápr. 24. 96. sz. " Abafi Figyelő. 1879. VII. k. 333. 1. ω Szépirodalmi Közlöny. 1857. nov. 25—29. 16—17. sz. 16 Uj Magyar Múzeum. 1858. I. 108—110. 294—297. 1. 17 Fővárosi Lapok. 1867. 292—293. sz. 18 Fővárosi Lapok. 1869. 40—41. sz.

Next