Egyetemi Lapok, 1898 (12. évfolyam, 12. szám)

1898-02-15 / 12. szám

52Ü44 ¥' Tizenkettedik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1898. február l.'í EGYETEMI LAPOK AZ. EGYETEMI KÖR ÉS A MAGYAR DIÁKSÁG HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Kecskeméti-uteza 2. szám alatt. Főszerkesztő : TÓTH ÖDÖN. • Az egyetemi, műegyetemi, jpgakadémiai, teológiai, tanár képző-, állatorvosi, erdészeti kereskedelmi (egyéves tanfo Megjelen: havonkint kétszer. Kgész évre . 5 írt ~ kr. I Negyedévre lfrt2'kr. Felelős szerk. : PAKOTS JÓZSEF. lyam), gazdászati, bányászati akadémiák hallgatói és a középiskolák önképzőkörei egész évre 1 forintért kapják Fél évre ... 2 írt 50 kr. | Egy hónapra ~ írt 45 kr. az Egyetemi Lapokat. Ünnep küszöbén. Késő jövendők krónikása bizonyosan igy fog irni erről az esztendőről, melynek barázdáját csak nemrég kezdte meg az idő ekéje ; „És megünnepelte a magyar nemzet annak a lánggal teli tavaszi napnak félszázad múltán visszatérő mását, a mely megtermékenyité a sziveket és a szabadság virágát sarjaszlotta ki belőlük. Ids egygyé lettek mindenek az ünneplésben, a kegyeletben, a szabadság öröm ünnepén.“' Ötven év mesgyéjéről nézünk vissza a nagy Márczius idusának felkelő napjára, melynek emlékére tiszta áldozati lángot gyújt mindenki a hazában, ki magyar. Mi, — á nemzet fiatalsága kiknek szivéből az eszmény lareseit még ki nem rabolta az- an}'-agiság szelleme, a kik eszméket, reményt hordva szivünkben, magunk is egy nemzet reménj^sége, jövendő ereje vagyunk, dobogó szivvel gondolunk a nap clközeledtére, melynek Mária-képes lobogóját ezer fergeteges éjjel lepte meg, de mely fennen lobog most is és alatta fölesküdött hiveiként milliók sokasága, — egy egész nemzet áll. És elfogódik a mi szivünk . . . Méltó lesz-e a szabadság napjához, ehhez a soha ki nem hunyó fényforráshoz, az az áldozatláng, a mit mi méltatlanok gyújtani, képesek vagyunk ? Csoda történt! Megszólalt bennünk a magyar faj szava : Hordjátok össze sziveiteket, simuljanak azok szorosan egymáshoz s ha igaz szeretettel lángja egybeolvad ; ez a lángtenger méltó áldozat tűz lesz a nagy naphoz. És Íme elült a gyakran önös, — többször jóakaratu, - - a természet ösztöneiben rejlő harcz. — Az egyetem pártjai begöngyölték lobogóikat, melyeken különböző jelszavak alatt, de egy czélért, az ifjúság erősbüléseért küzdöttek. Bevonták lobogóikat és most csak egyet ismernek, melynek háromszinü selymén a Patron a Hungáriáé magasztos képe alatt egyetlen jelszó ragyog: Hazafiság — Béke! ... Megszületett az áldásos béke! S ha van vetélkedés, csak abban van, hogy ki hordjon össze több márvány követ, hogy márczius oltára magasztos legyen és ragyogó. Az ifjúság szivének összedobbanását látjátok mindnyájan. Et saxa loquuntur! Mit mondjak én, a kit a kegyes sors arra méltatott, hogy e dicsőséggel teli korban primus inter pares lehessek. Edső munkás a hasonlók között. Az én szivem is teli eszményekkel — az enyém is örül, hogy az iíjuság békéjének olajágát is belefonhatjuk abba a hatalmas babérkoszorúba, a melyet a közeljövőben egy nem­zet tesz félistenei emléknapján a szabadság ereklyés oltárára.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék