Egyetemi Lapok, 1901 (16. évfolyam, 1-2. szám)

1901-09-04 / 1. szám

EGYETEMI LAPOK: ejti és megdönti a legnagyobbakat. Mi lesz velünk s mi lesz szegény hazánkkal! Tartsunk ki azok mellett tűzzel-vassal, kik még nem — reakcionáriusok és dobjuk megvetésünk sorába a megtévedteket — a bűnösöket, a hon-, a nemzetárulókat. Isten, ki őrködtél a nemzet fölött egy ezer éven át, segíts! Az ország jövője, az ifjúság, a jövő nemzet megkapta a rekciót, a baj terjed, százával szedi áldozatait előbb az ország szíve városában, majd a vidék gócpontjain és lassan az ország ifjúsága, a magyar ifjúság szintén reakciós. Bűnös, magyartalan, vallásháborító, gonosz, megátalkodott, a magyar nemzeti eszmének esküdt ellensége — hazaáruló. A nemzet elveszne a sors ily csapásai között, de őrködnek fölötte még kevesen, egyedül önzetlenek, igazak, kik látják a szörnyű rombolást, mint a reakció kelteni fog, s zászlajukba takarózva, vakon döngetik, ütik a szörnyet, a sötétséget a reakciót. Kibontott zászlajukra e szót közösítették ki: liberalizmus, így ne folytassuk tovább, hanem állapodjunk meg itt és gondolkodjunk. Gondolkodjunk eszünk minden erejével, értelmünk minden belátásával. S kisérje gondolkodásunkat magyar vérünk, szivünk lángolása, az a tiszta, önzetlet, igaz honszeretet, melylyel őseink vért, életet tudtak áldozni e honért. Nemzetek története s hazánk története legyen a könyv, melyből idézni fogunk. A nemzet történetében korszakok követik egymást, dicső korszakok és megpróbáltatások ideje. Egyikben tündökölnek a honfierények, másikban orgiáit üli a bűn. Jönnek korszakok, a midőn minden féltett kincse a nemzeti tulajdonoknak megfekszik, mintegy elrejtőzik s a fölszinen a bűn tobzódik. A nemzet életereje gyengülni 8 óra szórakozás, 8 óra lovagias ügy, 8 óra - - a munka álma. Hát ez micsoda? Ez egy furcsa valami. Mint mikor fegyverszünet idején itt is, ott is összegyűl egy pár katona s az őrtüzek közé telepedve, lázas beszédben, csillogó szemmel találgatja: mi is lesz? hogy is lesz? Szertelen szép álmok, melyekbe elmerülve, a munkának csak testet-lelket edző erejét érzik, de sok-sok kicsinyes nyomorúságát nem ! «Ha meglesz a programm» ... ebből szoktunk kiindulni s hozzá vissza-visszatérve kérdezgetjük : de hát mikor is lesz meg már a programm ? Nem tudja senki. Néha örvendve újságolja valaki: «Most adják le a nyomdába az utolsó részletet!» De aztán jön egy beavatott s a sok kiváncsi kérdésre büszkén kivágja: «A vázlata már meg van !» Egy ember tudna számot adni róla; de haj! az az egy ember titokzatosabb, mint az egyiptomi szfinksz s nincs halandó, ki talányait megfejtse. A megvalósuláshoz tán mégis közeledik már a mű. A nagy férfiú, miként egy új próféta, a pusztába vonult, nem lehet már messze az Ígéret földje. De hagyjuk már el az álmok világát, szálljunk le a földre. Aki most belép a mi kedves körünk régi, meghitt kezd. A szivek elfásulnak, az izmok megpetyhüdnek, az értelem lelankad és megindul minden oldalról a sülyedés. Az intézménynyel elvesztik régi jellegüket, mindenüvé a bűn s a nemzetietlenség hozzáférkőzik. A nemzeti ideálok rombadőlnek. A közügyekkel való törődés mesterséggé fajul. A becsület nem biztosít megélhetést, a munka nem talál jutalmazást. Iparlovagok, szélhámosok országsorsdöntő befolyásra emelkednek. Szóval, korszak áll elő, midőn a kipróbált, a nemzet érdekeit önzetlenül szívükön viselő hazafiak kétségbeesetten kérdik egymástól, mi lesz nemzetünkkel, elpusztulunk. A hazafiak összeülnek s simák nemzetük sorsa fölött. Még nincs elveszve minden, az ellankadt, meggyötrött testet meggyógyitani még lehet. A szunnyadó nemzeti erők még fölébreszthetők s a fölébredt nemzeterő megsemmisítheti a bűnt maga körül. És megindul a mentés munkája. A hazafiak összeállanak s szigetet alkotnak a bomlás tömkelegében. Eszmék kezdenek röpködni a levegőben, ez eszmék a hűnmegváltás eszméi. Megindul minden téren a nemzetietlenség, az elpuhulás, a bűnök, az erkölcstelenségek ellen a reakció. A reakció önt uj életerőt a megaludt vérbe s az jelent egy uj korszakot a nemzet történetében, mely korszak ellenkezője a megutált jelennek és igaz eszmék alapján épülve, biztositéka a jövőnek. Uj korszakot mindig reakció teremt a jelen bűnei, megtévelyedései ellenében. A történelem telve reakcióval s a reakció szülte nemzetóriásokkal. Reakció állit különbséget az egyén és nemzet élete közé. Az egyén születik s ha életerejét nem értékesíti, magát bűnnek veti oda, tönkremegy, elpusztul virágzása előtt. A nemzet életre jogot erőszakol, élete, lélegzete ezernyi ezer honfi szív dobbanása. De ha jön is korszaktermeibe, aligha fog ráismerni a tavalyi csaták színhelyére. A régi füstös falak csodás szikekben pompáznak, mindenütt tisztaság, mindenütt ragyogás, — uram Isten! mi történt itt? Igen, tapétázták a Kör helyiségeit, tíz napon át tiltó rendelet lengett búsan a lépcsőház ajtaján: senki se merészeljen fölmenni a Körbe! Vájjon kinek szólt? A beavatottak, a nyári gárda és kivülök más ki járt föl ? - a hátsó lépcsőn felszökve, most is minden nap hűségesen összetalálkozott. Összeválogatni a színeket — micsoda óriási fontosságú munka! Mert ezért ám dicsőség jár avagy gyalázat, meghajolnak ízlésed előtt vagy gúnyos ajkbigygyesztéssel néznek el fölötted. Olyan mérvadó ez reád nézve, mint a nyakkendő. S most elárulok valamit, amit jó lesz, ha minden ambiciózus egyetemi polgár szép csendesen tudomásul vesz: itt minden terem valakinek az Akhilleszsarka, valakinek a legegyénibb ízlése. Jaj neked, ha eltéveszted a dicsérő szózatot! ha a vetélytárs tapétájára mondod ki, hogy szép! Jól ügyelj hát s mielőtt bizottsági tag akarnál lenni, tanulmányozd hűségesen, melyik tapétának ki a protektora? B. a. 1. SZÁM.