Egyetemi Lapok, 1905 (19. évfolyam, 9-29. szám)
1905-05-28 / 27. szám
27. SZÁM, EGYETEMI LAPOK 11. OLDAL, E. A. C ) 2832 m. Csorna Kálmán a kultuszminiszter tiszteletdíját nyerte. I. angol mérföldes síkfutás: 1. Bodor Ödön (Postás) 4 p. 55 mp. 2. Penninger Gusztáv (B. E. A. C.), 3. Hönich Antal (III. ker. T. V. E.) Az első körben Penninger vezet, a harmadik fordulónál Nagy József előre szalad, Bodor igyekszik a nyomában maradni. A második kör után Nagy József kiáll, de Bodor előnyét Penninger már nem hozhatja be. 220 yardos handicap: 1. Vadas Gyula (B. E. A. C.) 18 m. előny; 2. Darvas Gyula (B. E. A. C.) 16 m. előny ; 3. Korányi Barna (B. E. A. C.) 10 m: előny. A verseny rendezése mindenben mintaszerű volt. A B. E. A. C. futball csapata. Szenzációs eredményt értek el a napokban a B. E. A. C labdarúgói. 11:0 arányban győzték le a B. A. K. verő B. T. C. II.-t. Az eredmény, ha nem is teljesen reális, de minden esetre megcáfolja a B. E. A. C. futball csapatának feloszlásáról keringő híreket. Az egyetemi csapat újabban Bosnyakovicscsal a 33 ások kiváló játékosával erősült meg. ROSMERSHOLM DRÁMA NÉGY FELVONÁSBAN Rosmer. Északra ? Mit akarsz ott ? Rebeka. Odavaló vagyok. Rosmer. Nincs odafent semmi keresni valód. Rebeka. Itt sincs. Rosmer. Hát mihez akarsz fogni ? Rebeka. Nem tudom. Az egész dolognak véget akarok vetni. Rosmer. Véget vetni? Rebeka. Rosmersholm megtört engemet. Rosmer (figyelve). Te mondod ezt? Rebeka. Teljesen összetört. — Mikor idejöttem, olyan eleven, erős akaratom volt. Most egy idegen törvény lenyűgözött. — Nem hiszem, hogy ezután merjek még ilyen dologba kezdeni. Rosmer. Miért? Micsoda törvény az, amelyről azt mondod, hogy — Rebeka. Óh kedvesem, ne beszéljünk most erről. — Hát a rektorral mire mentél ? Rosmer. Békességre léptünk. Rebeka. Úgy. Tehát sikerült. Rosmer. Összegyűjtötte házában minden régi barátunkat. Az ő fejtegetései világossá tették előttem, hogy nem nekem való munka a lelkek megnemesítése. S azonkívül is ez igen sikertelen valami. — Lemondok róla. Rebeka. Úgy, úgy. — Ez talán a leghelyesebb. Rosmer. Most így beszélsz ? Most ez a véleményed ? Rebeka. Az én véleményem ez volt. Az utóbbi napok óta. Rosmer. Hazudsz, Rebeka! Rebeka Hazudok ! Rosmer. Igen, hazudsz ! Sohasem bíztál bennem. Sohasem hitted rólam, hogy azt az ügyet valaha diadalra viszem. Rebeka. Azt hittem, hogy ketten vívhatjuk ki. Rosmer. Az nem igaz. Azt hitted, hogy majd magad, egyedül teszel valami nagyot az életben. Azt hitted, hogy engem felhasználhatsz arra, amiért törekedek Én lettem volna eszköze céljaidnak. Ezt hitted te! Rebeka. Rosmer, hallgass meg — Rosmera díványra ül). Eh, hagyd el! Most már mindent tisztán látok. Olyan vagyok én neked, akár a keztyűd. Rebeka. Rosmer, hallgass meg. Beszéljünk erről a dologról. Utoljára. {A dívány mellett egy székre ül). }Amáezt meg akartam neked írni — mihelyt északra megérkezem. De jobb, ha már most meghallod. Rosmer. Hát maradt még vallani valód ? Rebeka. A legnagyobb. Rosmer. A legnagyobb ? Rebeka. Az, amit sohasem gyanítottál. Az, ami minden másra fényt és árnyékot vet. Rosmer (fejét csóválva). Ebből nem értek semmit. Rebeka. Igaz, hogy célt vetettem rá: itt telepszem meg Rosmersholmon, mert az volt a hitem, hogy itt találok szerencsémre. Már akár így, akár úgy, — érted ? Rosmer. El is érted, amit akartál. Rebeka. Azt hiszem, mindent elérhettem volna, amit csak akartam — akkor. Mert akkor még megvolt erős, szabad akaratom. Nem ismertem korlátokat. Nem értettem, mit tesz elnézéssel lenni. Nem volt viszony, amely elől kitértem volna. De akkor kezdődött az, ami megtörte akaratomat s ami egész életemre oly borzasztóan megrémített. Rosmer. Micsoda ? Úgy beszélj hát, hogy megértsem. Rebeka. Akkor támadt rám — ez a vad, legyőzhetetlen vágy — óh Rosmer! — Rosmer. Vágy? Tel — Kiért? Rebeka. Vágy — érted! Rosmer (fel akar ugrani). Mi ez ? Rebeka (visszatartva). Maradj nyugodtan, drágám. Hallgass csak tovább. Rosmer. Azt mondod — hogy szerettél engem — ilyen módon!— Rebeka. Azt hittem akkor, így kell szeretni. Azt gondoltam, ez a szerelem. Pedig nem az volt. — Az volt, aminek mondtam. Vad, legyőzhetetlen vágy. Rosmer (fáradtan). Rebeka — te vagy az valóban — te------te beszélsz így magadról! (Folytatjuk.) ----- ÍRTA ----IBSEN HENRIK fordította OLÁH GÁBOR HLESHSESEEHSH5ESESH