Egyetemi Lapok, 1909 (22. évfolyam, 1-15. szám)

1909-03-15 / 1. szám

EGYETEMI LAPOK. 1909. március 15. a ,nemzet szíve“ lenni és már megszállta a szinmagyar Debrecent, megrontja a nemzetiségekkel szemben végső bástyán­kat : Kolozsvárt. Szinmagyar ifjakat látok gúnyosan mosolyogni a „haza“ fogalmán; ósdi fogalom is, ma a motto: „ubi bene, ibi patria“! A nemzetköziség mérgébe belebetege­dett még a nagy franczia nemzet is, az én árva, kicsi népem — belehal. És ebben a sivár tavaszban, amely kö­dösebb, mint az ősz, nem látok sugarat, amely megvilágítaná elhomályosított tel­keteket, amely felmelegítené elfásított szí­veteket, nem látok egy új Kossuthot, Széchenyit, vagy Petőfit, aki odadörögné a magyar ifjúságnak a „Talpra magyart“ és akinek lángszavára talpra is állana azután a belső ellenség ellen hazám ifjú­sága! Köd és köd, a tavasz ünnepén is őszi köd mindenütt az egész nagy magyar síkságon, mint egy nagy — temetőben. A temetőben — jól hallok? — mégis igazán hangzik a „Talpra magyar.“ Egy gyenge ifjú hang mondja, és néhányan a híven maradtak közül körötte állnak és hallgatják. De kevesen vannak, akik hallgatják, és még kevesebben, akik értik. De hát az élők nem akarják meghal­lani, hallják meg a holtak! Akik életükben felkeltek a „Talpra ma­gyar“ szavára, keljenek ki rá sírjukból is! Divatossá vált mostanában frivol aj­kakon Galileit idézgetni: „epour si muove“, no hát legyen részük benne: mozduljon meg a magyar föld! A mi hazánk földje egy nagy temető, minden hant alatt egy-egy hős porlado­­zik. Mozduljanak hát meg a sírok és szánjanak ki belőlük elköltözött nagyjaink lelkei. Még mindig nem pihenhetnek! Ha az élők alusznak, ébredjenek a hol­tak! Újra titetek „hí a haza“, a ti nagy telketek, a ti nagy emlékezetetek kell, hogy felrázza fajom alvó ifjúságát. Ti, lelket nagyatyáinknak, rántsátok fel a kripták rozsdás ajtait, és szánjatok bele korcs unokáitok gyenge szívébe. Adjatok nekik lelket a ti lelketekből, erőt a ti erőtökből, oltsatok beléjük munkakedvet, hogy dolgozzanak, reményt, hogy a haza­jövendőben bízni tudjanak, hogy vissza­foglaljanak minden talpalatnyi földet, min­den helyet, minden erősséget, ami egy­kor a tietek volt! Mutassátok meg azoknak, akik azt hí­vén, hogy a porladó testtel együtt a lé­lek, a szellem is elvész, elég vakmerők megrugdosni sírjaitokat, amely a haza felszentelt kebele is, — hogy „non om­­nis moriar“, hogy van lélek, van szel­lem ! Mutassátok meg, hogy a ti szelleme­tek él még ezen a földön ma is fűben és fában, ringó kalászban, és a tavaszi szellőben, és mindenek felett unokáitok forró lelkében és erős karjában. És akkor felébrednek unokáitok, és lesz erő bennük, hogy visszaverjék azo­kat, akik megcsúfolják emléketeket, akik megtagadják a hazát, és diadalmasan fogják a nagyképű csúfolódók és szent­ségtörők arcába kiáltani az új idők és új harcok csatakiáltását: „Magyarok ma­radunk!“ A tanárvizsga reformja. Alig egy esztendeje, hogy a Bölcsészettanhall­­gatók Segítő Egyesülete kezdeményezésére nagy bölcsész értekezletet tartott az ifjúság, hogy memorandumba foglalja a tanárvizsga reformjára vonatkozó kívánságait. Ezen kívánságokat tel­jesen megokolja az akkori vizsgaszabály túlsá­gos szigora, mely aránytalanul sújtotta a böl­­csészifjúságot a többi fakultás hallgatóival szemben. Ha a jelölt bármelyik vizsgáján csak egy tárgyból is bukott, egy évnél előbb semmi esetre sem bocsátották újabb vizsgára. Fölösleges ma már mondani is, hogy e drákói szigor semmi­­kép sem felelhetett meg a törvény szellemének, amint azt Apponyi Albert rendeletében maga is elismert egedüt — cellót — húrokat legelőnyösebben Reményi Mihály m­ű-hegedü-készítési mű­termében vehetünk. — javításokat szakszerűen művészi kivitelben Hangfokozó-gerenda, mely által bármely hegedű sokkal jobb és szebb hangot kap. — Kezesség minden hangszerért. Quint tiszta és tartós //ucay-húrok. — Árjegyzék díjmentes. — Budapest, Király-utcra 58.

Next