Egyetemi Lapok, 1913 (26. évfolyam, 1-20. szám)
1913-01-15 / 1. szám
Kiss János dr. A Magnificus Rektor. Mikor ezt az ősi címet leírom, nem tagadom, hogy első pillanatra, minden személytől elvonatkoztatva, csak az ősiség patinájával díszített méltóság ötlik szemembe, csak azt látom, hogy valamikor régen az Egyetem kormányzójának olyan címet adtak, mely e két rövid szóval világosan határozza meg az állást. Nem kell hozzátenni semmit és mindenki tudhatja, hogy Magyarország melyik tekintélyéről van szó. Már maga ez a tény olyan jelentőséget biztosít, mely rendesen az országos méltóságokat illeti. De nem erről akarok szólni. Minek olyasvalamit bizonyítgatni, ami amúgy is kétségtelen. Még azt hihetné valaki, hogy ellenkező nézetekkel készülök viaskodni. Eszembe se jut. Tulajdonképpen az állást betöltő személyről kívánok szólni akiről beszélni tudnék akkor is, ha nem venné körül magas méltóságának ragyogó csillogása. A pap, a filozófus, a tanár, az ember olyan tulajdonságaival ékeskedik, hogy a kormányzó pálca kezelésének aktualitása nélkül is a szürkeség homályából messze kiemelkedik. Ezeknek a tulajdonságoknak, tiszta harmóniája teszi egész természetessé, hogy az ország első tudományos egyetemének élén őt láthatjuk. Egy korszakos tanári működésnek haladó pályáján, felruházva a tanártársak legszebb elismerésével, lép ki a szorgos munka műhelyéből, hogy céltudatos határozottsággal vegye kezébe az Egyetem legfőbb hatalmát. Ennek a hatalomnak egyik kényes része az, ami minket, az ifjúságot érdekel. Talán egyike a legnehezebb feladatoknak, megoldani azt a kérdést, hogy valaki 8000 kiforratlan fiatal embernek, ha nem is közvetetlenül, de mégis vezetője legyen. Ezt a feladatot az 1912 13. tanévre Kiss János gondjaira bízták. Letették olyan kezekbe, amelyek nem keresik tétován, hogy hová nyúljanak. A gondolkodás és érzés biztos összehatásával mindig megtalálják azt. Így volt eddig, Így lesz ezután is a Zalán, hírek. Az Általános Egyetemi Segély-Egylet karácsony estéjét szép ünnepség keretében tartotta meg. A Diákotthon, souterrain nagy társalgójában karácsonyfát állítottak, mely körül gyülekeztek Schág Károly gondnok vezetésével a Diákotthon lakói. Az egyesület részéről még ott voltak Zsembery István dr elnök és Hindy Zoltán alelnök. Ez a szokásos ünnepély minden esztendőben összehozza azokat az egyetemi hallgatókat, akik távol a családi tűzhelytől töltik a karácsonyt s akiknek a kollegiális szeretet igyekezik enyhíteni az egyedüllét hidegségét. Akiknek alkalmuk van régebb idő óta részt venni ezen az ünnepélyen, jóleső örömmel tapasztalhatják ennek a törekvésnek igaz hatását. A társadalom tagjai is megemlékeztek az Egyetem szegény hallgatóiról s a következő adományokat küldték: Andor György dr. miniszteri tanácsos 5 . Békefi Rémig dr. zárdai apát . . . 10 „ Boromissza Tibor dr. szatmári püsp. 10 „ Csernoch János dr. kalocsai érsek . 10 „ Festetics Pál gróf belső titkos tan. 10 „ Fischer Colbrie Ágost dr. kassai püspök.......................................10 „ Fuhrmann Ferenc dr. min. tanácsos 4 „ Genersich Antal dr. egyetemi tanár 10 „ Grósz Emil dr . „ 20 „ Győri székeskáptalan.......................20 „ Hajdú Tibor dr. pannonhalmi főapát 20 „ Hornig Károly dr. veszprémi bíboros püspök.....................................100 „ Kalocsai főkáptalan.............................10 „ Magyary Alajos nagykereskedő . . 20 „ Mailáth György gróf belső titkos tanácsos ........................................50 „ Nagyváradi latin szert, székeskápt. 10 „ Pejácsevich Márkné grófné . . . 20 , Pécsegyházmegyei alapitványi hivatal 10 „ EGYETEMI LAPOK 1913 január 15. meg egyáltalán bármely mozzanatról, ami valamelyik egyesület életében felmerül. Legyen ez a lap állandó tájékoztató arról a szorgos hangyamunkáról, mely egyesületeink belső életében folyik és rakja össze apró kövenként azt a mozaik képet, melynek színes változataiban bármikor megláthatják, hogy a magyar egyetemi ifjúság nemes gondolatokért lelkesedni és dolgozni tud.