Egyetemi Lapok, 1913 (26. évfolyam, 1-20. szám)

1913-01-15 / 1. szám

Kiss János d­r. A Magnificus Rektor. Mikor ezt az ősi címet leírom, nem tagadom, hogy első pillanatra, minden személytől elvo­natkoztatva, csak az ősiség patinájával díszített méltóság ötlik szemembe, csak azt látom, hogy valamikor régen az Egye­tem kormányzójának olyan címet adtak, mely e két rövid szóval világosan hatá­rozza meg az állást. Nem kell hozzátenni semmit és mindenki tudhatja, hogy Ma­gyarország melyik tekintélyéről van szó. Már maga ez a tény olyan jelentőséget biztosít, mely rendesen az országos mél­tóságokat illeti. De nem erről akarok szólni. Minek olyasvalamit bizonyítgatni, a­mi amúgy is kétségtelen. Még azt hihetné valaki, hogy ellenkező nézetekkel készülök vias­kodni. Eszembe se jut. Tulajdonképpen az állást betöltő személyről kívánok szólni a­kiről beszélni tudnék akkor is, ha nem venné körül magas méltóságának ragyogó csillogása. A pap, a filozófus, a tanár, az ember olyan tulajdonságaival ékeskedik, hogy a kormányzó pálca ke­zelésének aktualitása nélkül is a szür­keség homályából messze kiemelkedik. Ezeknek a tulajdonságoknak, tiszta harmóniája teszi egész természetessé, hogy az ország első tudományos egye­temének élén őt láthatjuk. Egy kor­szakos tanári működésnek haladó pályá­ján, felruházva a tanártársak legszebb elismerésével, lép ki a szorgos munka műhelyéből, hogy céltudatos határozott­sággal vegye kezébe az Egyetem legfőbb hatalmát. Ennek a hatalomnak egyik kényes része az, a­mi minket, az ifjúságot érde­kel. Talán egyike a legnehezebb fel­adatoknak, megoldani azt a kérdést, hogy valaki 8000 kiforratlan fiatal embernek, ha nem is közvetetlenül, de mégis veze­tője legyen. Ezt a feladatot az 1912 13. tanévre Kiss János gondjaira bízták. Le­tették olyan kezekbe, a­melyek nem keresik tétován, hogy hová nyúljanak. A gondolkodás és érzés biztos össze­ha­tásával mindig megtalálják azt. Így volt eddig, Így lesz ezután is a Zalán, h­írek. Az Általános Egyetemi Segély-Egylet karácsony estéjét szép ünnepség keretében tartotta meg. A Diák­otthon, souterrain nagy társalgójában karácsonyfát állítottak, mely körül gyülekeztek Schág Károly gondnok veze­tésével a Diákotthon lakói. Az egyesület részé­ről még ott voltak Zsembery István dr elnök és Hindy Zoltán alelnök. Ez a szokásos ünnepély minden esztendőben összehozza azokat az egye­temi hallgatókat, akik távol a családi tűzhely­től töltik a karácsonyt s akiknek a kollegiális szeretet igyekezik enyhíteni az egyedüllét hi­degségét. Akiknek alkalmuk van régebb idő óta részt venni ezen az ünnepélyen, jóleső örömmel tapasztalhatják ennek a törekvésnek igaz hatását. A társadalom tagjai is megemlé­keztek az Egyetem szegény hallgatóiról s a következő adományokat küldték: Andor György dr. miniszteri tanácsos 5 . Békefi Rémig dr. zárdai apát . . . 10 „ Boromissza Tibor dr. szatmári püsp. 10 „ Csernoch János dr. kalocsai érsek . 10 „ Festetics Pál gróf belső titkos tan. 10 „ Fischer Colbrie Ágost dr. kassai püspök.......................................10 „ Fuhrmann Ferenc dr. min. tanácsos 4 „ Genersich Antal dr. egyetemi tanár 10 „ Grósz Emil dr . „ 20 „ Győri székeskáptalan.......................20 „ Hajdú Tibor dr. pannonhalmi főapát 20 „ Hornig Károly dr. veszprémi bíboros püspök.....................................100 „ Kalocsai főkáptalan.............................10 „ Magyary Alajos nagykereskedő . . 20 „ Mailáth György gróf belső titkos ta­nácsos ........................................50 „ Nagyváradi latin szert, székeskápt. 10 „ Pejácsevich Márkné grófné . . . 20 , Pécsegyházmegyei alapitványi hivatal 10 „ EGYETEMI LAPOK 1913 január 15. meg egyáltalán bármely mozzanatról, a­mi valamelyik egyesület életében felmerül. Legyen ez a lap állandó tájékoztató arról a szorgos hangyamunkáról, mely egye­sületeink belső életében folyik és rakja össze apró kövenként azt a mozaik képet, melynek színes változataiban bármikor megláthatják, hogy a magyar egyetemi ifjú­ság nemes gondolatokért lelkesedni és dolgozni tud.

Next