Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1960 (2. évfolyam, 1-44. szám)

1960-12-17 / 43. szám

Az ötödéves bölcsészeké a szó (Folytatás az 1. oldalról) is meghatároznák általános érvénnyel. Hogy a tanárjelöltek meny­nyire alárendelt szerepet ját­szanak az iskolában, azt bi­zonyítja a Kurcz Ágnes által elmondott tény is: a Trefort utcai iskolában a tanárjelöl­teknek nem szabad a tanári szobában tartózkodni. A Cukor utcában hospitá­­lók bánata a teoretikum, vagy iskolaszervezettan, amelyről nem lehet tudni, hogy mire jó, mert — mint Koczkás Il­dikó elmondta, — mindenki tudja mér azt, ami ezen az elő­adáson elhangzik. Ezért nem csoda, hogy az óra megkezdé­se előtt mindenki a hátsó pa­dok felé igyekszik, hogy más­sal foglalkozhasson. Mire jó ez? Miért tilos a szabadnap ? Ez a kérdés a legtöbb ötöd­évest foglalkoztatja. Vécsey György vetette fel először, hogy az iskolák nem engedé­lyeznek szabadnapot a tanár­jelölteknek az iskolai rend­tartásra hivatkozva. Ennek az a következménye, hogy legtöbbjüknek egyáltalán nincs szabad délelőtt­je, se délutánja. A délelőtti iskolai elfoglaltság és a délutáni egyetemi előadások közti időt pedig nem tudják megfelelő­en kihasználni. Mikor menje­nek könyvtárba, levéltárba, hogy a szakdolgozatukkal fog­lalkozzanak — kérdezte Szi­­kossy Ferenc. Több tanárjelölt beszélt ar­ról, hogy a jelenlegi két gya­korlóiskola túlzsúfolt, ezért meg kellene találni a módját, hogy más iskolákban — pe­remkerületekben, vidéken — is gyakorolhassanak az­ ötöd­évesek.★ Egy bürokratikus intézkedésről: Az egyetemi tanrendben előírt órák többsége nem len­ne kötelező, mégis fel kell venni 10 órát — mondja Vé­csey György. Javaslato: csök­kentsék az egyetemi elfoglalt­ságot a szakdolgozat és ké­sőbb az államvizsga érdek­é­­ben. Kurcz Ágnes elmondta, hogy a latin szakosoknak nem is 10, hanem 12 órán felül kellett még speciálkollégiumot is fel­venniük. Blasovszky István szerint az egyetemi kötele­zettségeket elvben meghatá­rozták ugyan, de gyakorlati­lag nem így áll a dolog. So­kan olyan órákat vettek fel kényszerhelyzetben, amelye­ket korábban már hallgattak. Most újból kell vizsgázniuk is, mert az előírás szerint 6 órából kell kollokválni. Miért éppen a szorgalmasok bűn­hődjenek? — kérdezi. Sok szó esett a pedagógiai tárgyak oktatásában jelent­kező tervszerű­tlenségről és túlméretezettségről is. Láng József elmondta: az a tapasz­talat, hogy módszertan nélkül is elég jól tanítottak a tanár­jelöltek. Riesz Éva: „Lehet, hogy a módszertan oktatása elvileg és tudománytörténeti­leg helyes, de gyakorlatilag semmiképpen sem. Miért kell azt hallgatni, hogy a közép­korban hogyan tanították a történelmet?” Túri Mária szerint rendsze­resebbé kellene tenni a peda­gógiai tárgyak oktatását. Vé­leménye: a módszertant egy félév alatt is elő lehetne ad­ni. Kurcz Ágnes szerint vi­szont két félévre van szükség, de azt hozzák előbbre. Ugyan­ezt javasolta Riesz Éva is, aki még hozzátette, hogy jelenleg a módszertani oktatás­i eső után köpönyeg. A neveléslélektanra is el lehet mondani ugyanezt, mi­vel csak az utolsó félévben tanítják. Itt is jogos a kíván­ság, hogy korábban tanítsák ezt a fontos tárgyat. A fentieken kívül még több részprobléma is felvetődött a művészettörténet könyvtár és pedagógia szakosok részé­ről.★ A mindenkit fenyegető rém: a szakdolgozat. Mihalik Vera arról beszélt, hogy a jelenlegi időbeosztás mellett nem lehet jó szakdol­gozatot írni, mert a tudomá­nyos alaposság követelményé­nek nem tudnak eleget tenni. Kérése: vagy módosítsák a beadás határidejét, vagy biz­tosítsanak több szabad időt az ötödéveseknek. Egyetlen felszólaló sem akadt, aki szakdolgozatának munkálatait megnyugtatónak találta volna. Ki jobban, ki kevésbé, de mindenki elma­radt, többen még csak az anyaggyűjtésnél tartanak. Vé­csey György ezt így fejezte ki: „A szakdolgozat szó hal­latára mindenki a fejéhez kap.” Kurcz Ágnes új gondolatot is felvetett a szakdolgozattal kapcsolatban, bár ez nem el­sősorban ötödéves probléma. Kifejezte azt a kívánságát, hogy a szakdolgozat is legyen életkörelben, a refom irány­elveinek megfelelően. Az a véleménye, hogy a tanárkép­zésre való átállásnak nem csupán a tananyag korszerű­sítésében kell megnyilvánul­nia, hanem a szakdolgozati témák kitűzésében és meg­választásában is.­ ★ Válaszolnak az illetékesek Ladányi Andor elvtárs fel­szólalása jó példa arra, hogy hogyan kell a konkrét prob­lémák megoldására konkrét intézkedéseket tenni. Bár hangsúlyozta, hogy a felme­rült gondok megoldása nem könnyű dolog, mindjárt há­rom olyan intézkedést helye­zett kilátásba, amelyek köny­­nyítenek már pillanatnyilag is az­ ötödévesek helyzetén. íme az intézkedések: O Az iskolában töltendő heti 16 órát a szakdol­gozat készítés ideje alatt a minimálisra lehet csökkenteni, nem kell mereven, betű sze­rint értelmezni a rendelke­zést.­­ Helyes, ha az iskolák biztosítanak egy szabad­napot ott, ahol ez megvaló­sítható. A kollokviumi óraszá­mot 6-ról 4-re csökken­tik. Emellett használják ki a januárt a szakdolgozat készí­­tésére, így — kevesebb vizs­ga mellett — több idejük ma­rad erre a munkára. Ladányi elvtárs a további­akban elmondotta: az iskolá­ban töltendő 16 óra mindent magában foglal, nemcsak a hospitálási és tanítási órákat. Egyetért azzal a javaslattal, hogy még egy gyakorlóiskolát kellene létrehozni. Támogat­­ja azt a kívánságot, hogy a hospitálási órák csökkentése mellett emeljék a tanítási óra­számot.­­ A haladó mozgalmakban mindig jelentős szerepet ját­szott az ifjúság, és köztük az egyetemi ifjúság egy része is. Különösen figyelemre méltó a Galilei Körben tömörült­ egye­temi ifjúság szerepe az első világháború és az azt követő forradalmi események idején, amely már kapcsolatot talál a forradalmi munkásmozgalommal is, és ez a kapcsolat a baloldali egyetemi ifjúság, a kommunista ifjúsági mozgalom, s a forradalmi munkásmozgalom között még szorosabbbá vált a fasizmus és a második világháború elleni harcban. A legkegyetlenebb fasiszta terror ellenére az egyetemi ifjúság legjobbjai is megtalálták az utat a kommunista párthoz. Különösen fontos hangsúlyozni ezt, mert olyan értelmi­ségi fiatalok mozgalmáról van szó, akik származásukat te­kintve — kevés kivétellel — elég távol álltak a munkásosz­tálytól, s akiknek — mint a rendszer szellemi elitjének —, azt a szerepet szánták, hogy az akkori tőkés-földbirtokos uralkodó osztály hű kiszolgálói legyenek, de a nép nyomora, s az ország előtt álló társadalmi kérdések — becsületes ösz­tönükre és józan eszükre hallgatva — pozitív irányba vitték őket. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után Horváth Miklós—Torzsa István: Haladó diákmozgalmak a Horthy-korszakban a Pázmány Péter Tudományegyetemen az ellenforradalmi rendszer okulva az ifjúság egy jelen­tős részének a forradalmak idején tanúsított magatartá­sából, egyik fő feladatának tartotta, hogy az ifjúság szí­véből kitörölje a Tanácsköz­társaság emlékét az egyete­men. Ezt a célt szolgálták az egyetemről való kizárások, a reakciós félfasiszta és fasisz­ta ifjúsági szervezetek soka­sága, a haladó diákok elleni terrorhadjárat, s a klerikális szellemű hivatalos oktatás. Gazdasági téren a magas tan­díjak biztosították az egyete­men a gazdag gyerekek pri­vilégiumát, s a munkás, sze­­gényparaszt és más szegény családokból származó fiatalok kiszorítását. Az ellenforradalmi szervez­kedés az egyetemi hallgatók között már a polgári demok­ratikus forradalom idején megkezdődött. Első nyilvános szereplésük az 1918. december 1-i gólyavári ellenforradalmi gyűlés volt, ahol a régi reak­ciós budapesti egyetemi szer­vezetek, az Országos Széché­nyi Szövetség, a Műegyetemi Segítőegyesület, a Budapesti Tudományegyetemi Orvos­tan­hallgatók Segítőegyesülete, az Egyetemi Kör, a Szent Imre kör, a Szent Margit Kör, az Evengéliumi Keresztyény Diákegyesület, a Bethlen Gá­bor Kör és a Kálvin János Teológusok Egyesülete, amely az ellenforradalmi egyetemi ifjúsági megmozdulások köz­pontja lett. A Magyar Tanácsköztársa­ság bukása után, 1919 augusz­tusában ugyanezek az egyesü­letek, amelyekhez még csat­lakozott a Budapesti Tudo­mányegyetemi Bölcsészettan­­hallgatók Segítőegyesülete, a Keresztyény-Szociális Főisko­lai Hallgatók Centrumszerve­zete, az Egyetemi Mária Kongregáció és a Képzőmű­vészek Segítőegyesülete,­­ a Magyar Ifjak Nemzeti Egye­sülése (MM­E) nevű szerve­zetben egyesültek. Ezzel a mozgalommal pár­huzamosan szerveződött meg a Tanácsköztársaság bukása után létrejött csendőrzászló­aljakból a Műegyetemen a Hungária Magyar Techniku­sok Egyesülete, a Tudomány­­egyetemen pedig a Turul Baj­társi Szövetség, mint új ellen­­forradalmi szervezetek. E két nagy ellenforradalmi egyesü­lés csúcsszerveként alakult meg 1920. február 9-én a Ma­gyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége (MEFHOSZ). Ezekben a szervezetekben az ellenforradalom minden rendű és rangú híve egyesült, az 1919—1920-as években tel­jes volt az összhang köztük. Ez az összhang azonban 1921 —1922-ben, amikor az ellen­forradalmi rend konszolidá­lódni kezdett, megbomlott. A bajtársi egyesületek, a Hun­gária és a Turul előretörtek és a MEFHOSZ-szal egyen­rangú szervezetté váltak. Ideiglenes megegyezés 1922 őszén jött újra létre köztük, amikor a három, most már egyenrangú szervezet, a MEFHOSZ, a Hungária és a Turul vezetőiből létrehozták az úgynevezett tizenkettes bizottságot azzal a céllal, hogy kapcsolatot tartson közöt­tük és ha szükséges, megszer­vezze a három szervezet kö­zös akcióit. 1923. november 17-én újabb négy reakciós diákszervezet: az 1921-ben alakult Országos I. a reakciós katolikus és pro­testáns hallgatóktól kezdve a royalista, félfasiszta, fasiszta és polgári elemekig. Ha jelen­téktelen nézeteltérés volt is köztük, a legfőbb kérdésben teljesen egyetértettek: minden eszközzel kiirtani a proletár­­diktatúra emlékét és a haladó szellemet az egyetemről, s lét­rehozni az ellenforradalmi rend szilárd bázisát az egye­temi hallgatók között. Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetség (Emericana), a Magyar Protestáns Diákszö­vetség, a Magyar Főiskolai Sportszövetség és a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallga­tók Országos Területi Szövet­sége (a Szlovákiából, Erdély­ből és Horvátországból mene­kült egyetemisták szövetsége) csatlakozott a tizenkettes bi­zottsághoz és a Magyar Ifjú­ság Nagybizottsága néven alakítottak közös csúcsszervet. Az együttműködés alapjául az ezeréves Magyarországért, a­ kereszténységért és a nem­zeti eszméért való harcot je­lölték meg. Szoros kapcsolat­ban volt a Nagybizottsággal ezenkívül az Országos Ma­gyar Diáknyomor Enyhítő Ak­ció és a Magyar Diákkülügyi Bizottság. Ezenkívül még két olyan egyetemi ifjúsági szervezet működött, amely egyik nagy diákszövetséghez sem tarto­zott: az 1927-ben alakult Le­gitimista Szent István Bajtár­si Szövetség, amelynek fő célja: a keresztény valláser­kölcsi nevelés, a tagok kon­zervatív világnézetének kiala­kítása és az apostoli király­ság eszméjéhez való hűség ápolása, valamint a Magyar Izraelita Egyetemi és Főisko­lai Hallgatók Országos Egye­sülete. Erre a sokrétű, laza, törek­véseiben és összetételében igen vegyes társaságra alapo­zott az ellenforradalmi rend­szer az egyetemen. E szerve­zeteket csak reakciósságuk, népellenességük fűzte egybe. Ezen túl számos kérdésben szembenálltak egymással és állandó marakodás folyt kö­zöttük, ami különösen a nyílt fasiszta diktatúra előretörése idején kezd felszínre kerülni, a totális fasizmus támogatá­sának formájával és mértéké­vel kapcsolatban. A haladó egyetemi ifjúsági­­ mozgalom visszaesése azonban csak időleges volt. Az 1929— 1933-as gazdasági válság és az azt követő nyomor -líra mozgásba hozta az egyetemi ifjúságot. „Időről időre halla­nak olyan híreket” — olvas­hatjuk az Egyetemi Tanács­nak a képviselőkarhoz felter­jesztett memorandumában —, „hogy 200 érettségit tett leány mint házi cseléd szolgál; hogy a gyári munkások egy része diplomás mérnök; a ka­lauzok, sőt utcaseprők között sok a főiskolai hallgató.. „Családja talán nélkülözések árán küldötte fel őt az egye­temre abban a reményben, hogy valamikor özvegy any­jának, apró testvéreinek tá­mogatója lesz, ehelyett azon­ban ő mindinkább tudatára ébred helyzete reménytelensé­gének! Csoda-e, ha elkesere­dik és látva a tivornyázó köz­életet, a mai kifestett nőket, a kérkedő luxust, olvasva az állandó panamabotrányokat, megundorodik, iszákol, vagy bűnöző lesz, szakít a tradí­ciókkal, az ideálokkal és az árvalány helyett az ősziró­zsát vagy a vörös szegfűt választja?!"* (Kiemelés tőlünk: T. I. — H. M.) A haladó ifjú­sági mozgalom szervezetei igen nehéz körülmények kö­zött, a 30-as évek elején kezd­tek kiépülni az egyetemen, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége egyetemi munkája nyomán. Az úri bosszúállás idején A módszertani oktatás meg­javításához komoly tudomá­nyos munkára van szükség. Az alapvető elvi kérdésekkel kellene foglalkoznia, ezek ki­dolgozásához azonban idő kell. Bárányos elvtárs, a tanár­képző tanács titkára ezzel szemben mindössze egy konk­rétumot mondott: a rektor elvtárs rendelkezése értelmé­ben a tanárjelöltek csak a vizsgaidőszak befejezése után, február 1-től folytatják az is­kolai munkát. Az ankéton elhangzott fel­szólalásokból — véleményünk szerint is teljesen indokolat­lanul — azt a következtetést vonta le, hogy „a felszólalók ellene vannak az ötödik év vívmányainak”. Természete­sen a tanárjelöltek élénken tiltakoztak megállapítása el­len, mivel egy kivétel­ével mindnyájan hangsúlyozták, hogy az ötödik évet helyeslik. (todero) Lapunk legközelebbi száma karácsonyi szünet miatt bőví­tett, nyolc oldalas terjedelem­ben december 31-én jelenik meg. Kérjük olvasóinkat, hogy szilveszteri humoros és egyéb írásaikkal, ötleteikkel, a szünet ideje alatt is keressék fel szerkesztőségünket. Az Egyetemi Lapok előfize­tése az év végével lejár. Kér­jük olvasóinkat, hogy a követ­kező időszak előfizetési díját sürgősen juttassák el a sajtó­terjesztőkhöz, illetve a szer­kesztőségbe, mert ellenkező esetben az újságot nem tud­juk számukra biztosítani. Különös jelenség Szokásos esti sétámon különös jelenségre lettem figyel­mes. A diákotthon épületéből kiözönlő diákok, zárt so­rokban a Közraktár utca felé irányították lépéseiket. Diák va­gyok én is é­s így velük tartottam. A körzeti orvosi rendelőben kötöttünk ki. Kissé meglepőd­tem. Ennyi beteg TTK-sok s jogászok között? De hátha vannak mások is, akiket a kíváncsiság hozott ide. A fénynél igyekeztem megvizsgálni a rendelésre váró kol­légáimat. Délceg, erős fiatalemberek. Nicsak a „Bütyök,, is itt van?! Beteg lenne? Emlékszem a Kárpátia menzára mindig este hétkor érkezett, s 3—4 adag elfogyasztásával képesztette el Ibi nénit (régi szép idők). Melléje furakodtam. — Komolyan beteg vagy? — kérdeztem tőle. — Ne nézz madárnak! — legyintett fölényesen. — De akkor mit keresel itt? — Két hét szabadságot szeretnék kivenni. — Gondolod, hogy kiír az orvos? — Biztos vagyok benne. Nagyszerű szimuláns lehet ez a fiú! De az én szerény ké­pességeim minden bizonnyal nem tévesztik meg az orvost. Nincs itt semmi keresnivalóm. Bütyök észrevette, hogy távozni készülök. Megfogta a ka­romat: — Maradj! Mondd a doktornak: fáj s zúg a fejed, erős náthád van, estére belázasodsz. Kiír! Jó lenne egy kis pihenés. De mennyire! Egye fene! Meg­próbálom! ... — ... Kilenc óra körül hőemelkedésem van, s állandóan erős, szaggatott köhögés kínoz. Az orvos rámnézett, bólintott: — Igen. A rendes eset. , Súlyos influenza. Gondolja egy hét elég lesz a gyógyulásra? — Hogyne! — adtam örömmel beleegyezésemet. — Jövő szerdán jöjjön igazolásért. — Igenis! Kiléptem a hűvös, őszi utcára. Elgondolkoztam. Kevés ne­kem az egy hét — sebaj! Ha újra betegnek érzem magam, két hetet kérek! — Jóska — Az osztályharcos ifjúsági szervezet jelentkezése az egyetemen, amely szoros kapcsolatban volt a forradal­mi munkásmozgalommal, ha­mar éreztette hatását, főleg a szegényebb sorsú egyetemi hallgatók között. Kezdetben csak egyes hall­gatók csatlakoztak a mozga­lomhoz, de 1931 végétől már szerveződik a Pázmány Péter Tudományegyetem KIMSZ- csoportja is A csoport magja az egyetem Eötvös József Kol­légiumának tagjai közül ke­rült ki. Az egyetem KIMSZ- csoportja a KIMSZ-szerveze­ten keresztül közvetve, de egyes budapesti KMP-tagok segítségével közvetlenül is kapcsolatban volt a Kommu­nisták Magyarországi Pártjá­val. (Folytatjuk.) ,,A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegye­tem Tanácsának memoranduma a magyar királyi kormányhoz, a felsőház és képviselőház tagjai­hoz és a magyar társadalomhoz az egyetem halaszthatatlan szük­ségleteinek kielégítése tárgyá­ban.” ELTE LI. (Eötvös Loránd Tudo­­mányegyetem levéltára) Rektori iratok 1930—31—136.

Next