Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1960 (2. évfolyam, 1-44. szám)
1960-12-17 / 43. szám
Az ötödéves bölcsészeké a szó (Folytatás az 1. oldalról) is meghatároznák általános érvénnyel. Hogy a tanárjelöltek menynyire alárendelt szerepet játszanak az iskolában, azt bizonyítja a Kurcz Ágnes által elmondott tény is: a Trefort utcai iskolában a tanárjelölteknek nem szabad a tanári szobában tartózkodni. A Cukor utcában hospitálók bánata a teoretikum, vagy iskolaszervezettan, amelyről nem lehet tudni, hogy mire jó, mert — mint Koczkás Ildikó elmondta, — mindenki tudja mér azt, ami ezen az előadáson elhangzik. Ezért nem csoda, hogy az óra megkezdése előtt mindenki a hátsó padok felé igyekszik, hogy mással foglalkozhasson. Mire jó ez? Miért tilos a szabadnap ? Ez a kérdés a legtöbb ötödévest foglalkoztatja. Vécsey György vetette fel először, hogy az iskolák nem engedélyeznek szabadnapot a tanárjelölteknek az iskolai rendtartásra hivatkozva. Ennek az a következménye, hogy legtöbbjüknek egyáltalán nincs szabad délelőttje, se délutánja. A délelőtti iskolai elfoglaltság és a délutáni egyetemi előadások közti időt pedig nem tudják megfelelően kihasználni. Mikor menjenek könyvtárba, levéltárba, hogy a szakdolgozatukkal foglalkozzanak — kérdezte Szikossy Ferenc. Több tanárjelölt beszélt arról, hogy a jelenlegi két gyakorlóiskola túlzsúfolt, ezért meg kellene találni a módját, hogy más iskolákban — peremkerületekben, vidéken — is gyakorolhassanak az ötödévesek.★ Egy bürokratikus intézkedésről: Az egyetemi tanrendben előírt órák többsége nem lenne kötelező, mégis fel kell venni 10 órát — mondja Vécsey György. Javaslato: csökkentsék az egyetemi elfoglaltságot a szakdolgozat és később az államvizsga érdekében. Kurcz Ágnes elmondta, hogy a latin szakosoknak nem is 10, hanem 12 órán felül kellett még speciálkollégiumot is felvenniük. Blasovszky István szerint az egyetemi kötelezettségeket elvben meghatározták ugyan, de gyakorlatilag nem így áll a dolog. Sokan olyan órákat vettek fel kényszerhelyzetben, amelyeket korábban már hallgattak. Most újból kell vizsgázniuk is, mert az előírás szerint 6 órából kell kollokválni. Miért éppen a szorgalmasok bűnhődjenek? — kérdezi. Sok szó esett a pedagógiai tárgyak oktatásában jelentkező tervszerűtlenségről és túlméretezettségről is. Láng József elmondta: az a tapasztalat, hogy módszertan nélkül is elég jól tanítottak a tanárjelöltek. Riesz Éva: „Lehet, hogy a módszertan oktatása elvileg és tudománytörténetileg helyes, de gyakorlatilag semmiképpen sem. Miért kell azt hallgatni, hogy a középkorban hogyan tanították a történelmet?” Túri Mária szerint rendszeresebbé kellene tenni a pedagógiai tárgyak oktatását. Véleménye: a módszertant egy félév alatt is elő lehetne adni. Kurcz Ágnes szerint viszont két félévre van szükség, de azt hozzák előbbre. Ugyanezt javasolta Riesz Éva is, aki még hozzátette, hogy jelenleg a módszertani oktatási eső után köpönyeg. A neveléslélektanra is el lehet mondani ugyanezt, mivel csak az utolsó félévben tanítják. Itt is jogos a kívánság, hogy korábban tanítsák ezt a fontos tárgyat. A fentieken kívül még több részprobléma is felvetődött a művészettörténet könyvtár és pedagógia szakosok részéről.★ A mindenkit fenyegető rém: a szakdolgozat. Mihalik Vera arról beszélt, hogy a jelenlegi időbeosztás mellett nem lehet jó szakdolgozatot írni, mert a tudományos alaposság követelményének nem tudnak eleget tenni. Kérése: vagy módosítsák a beadás határidejét, vagy biztosítsanak több szabad időt az ötödéveseknek. Egyetlen felszólaló sem akadt, aki szakdolgozatának munkálatait megnyugtatónak találta volna. Ki jobban, ki kevésbé, de mindenki elmaradt, többen még csak az anyaggyűjtésnél tartanak. Vécsey György ezt így fejezte ki: „A szakdolgozat szó hallatára mindenki a fejéhez kap.” Kurcz Ágnes új gondolatot is felvetett a szakdolgozattal kapcsolatban, bár ez nem elsősorban ötödéves probléma. Kifejezte azt a kívánságát, hogy a szakdolgozat is legyen életkörelben, a refom irányelveinek megfelelően. Az a véleménye, hogy a tanárképzésre való átállásnak nem csupán a tananyag korszerűsítésében kell megnyilvánulnia, hanem a szakdolgozati témák kitűzésében és megválasztásában is. ★ Válaszolnak az illetékesek Ladányi Andor elvtárs felszólalása jó példa arra, hogy hogyan kell a konkrét problémák megoldására konkrét intézkedéseket tenni. Bár hangsúlyozta, hogy a felmerült gondok megoldása nem könnyű dolog, mindjárt három olyan intézkedést helyezett kilátásba, amelyek könynyítenek már pillanatnyilag is az ötödévesek helyzetén. íme az intézkedések: O Az iskolában töltendő heti 16 órát a szakdolgozat készítés ideje alatt a minimálisra lehet csökkenteni, nem kell mereven, betű szerint értelmezni a rendelkezést. Helyes, ha az iskolák biztosítanak egy szabadnapot ott, ahol ez megvalósítható. A kollokviumi óraszámot 6-ról 4-re csökkentik. Emellett használják ki a januárt a szakdolgozat készítésére, így — kevesebb vizsga mellett — több idejük marad erre a munkára. Ladányi elvtárs a továbbiakban elmondotta: az iskolában töltendő 16 óra mindent magában foglal, nemcsak a hospitálási és tanítási órákat. Egyetért azzal a javaslattal, hogy még egy gyakorlóiskolát kellene létrehozni. Támogatja azt a kívánságot, hogy a hospitálási órák csökkentése mellett emeljék a tanítási óraszámot. A haladó mozgalmakban mindig jelentős szerepet játszott az ifjúság, és köztük az egyetemi ifjúság egy része is. Különösen figyelemre méltó a Galilei Körben tömörült egyetemi ifjúság szerepe az első világháború és az azt követő forradalmi események idején, amely már kapcsolatot talál a forradalmi munkásmozgalommal is, és ez a kapcsolat a baloldali egyetemi ifjúság, a kommunista ifjúsági mozgalom, s a forradalmi munkásmozgalom között még szorosabbbá vált a fasizmus és a második világháború elleni harcban. A legkegyetlenebb fasiszta terror ellenére az egyetemi ifjúság legjobbjai is megtalálták az utat a kommunista párthoz. Különösen fontos hangsúlyozni ezt, mert olyan értelmiségi fiatalok mozgalmáról van szó, akik származásukat tekintve — kevés kivétellel — elég távol álltak a munkásosztálytól, s akiknek — mint a rendszer szellemi elitjének —, azt a szerepet szánták, hogy az akkori tőkés-földbirtokos uralkodó osztály hű kiszolgálói legyenek, de a nép nyomora, s az ország előtt álló társadalmi kérdések — becsületes ösztönükre és józan eszükre hallgatva — pozitív irányba vitték őket. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után Horváth Miklós—Torzsa István: Haladó diákmozgalmak a Horthy-korszakban a Pázmány Péter Tudományegyetemen az ellenforradalmi rendszer okulva az ifjúság egy jelentős részének a forradalmak idején tanúsított magatartásából, egyik fő feladatának tartotta, hogy az ifjúság szívéből kitörölje a Tanácsköztársaság emlékét az egyetemen. Ezt a célt szolgálták az egyetemről való kizárások, a reakciós félfasiszta és fasiszta ifjúsági szervezetek sokasága, a haladó diákok elleni terrorhadjárat, s a klerikális szellemű hivatalos oktatás. Gazdasági téren a magas tandíjak biztosították az egyetemen a gazdag gyerekek privilégiumát, s a munkás, szegényparaszt és más szegény családokból származó fiatalok kiszorítását. Az ellenforradalmi szervezkedés az egyetemi hallgatók között már a polgári demokratikus forradalom idején megkezdődött. Első nyilvános szereplésük az 1918. december 1-i gólyavári ellenforradalmi gyűlés volt, ahol a régi reakciós budapesti egyetemi szervezetek, az Országos Széchényi Szövetség, a Műegyetemi Segítőegyesület, a Budapesti Tudományegyetemi Orvostanhallgatók Segítőegyesülete, az Egyetemi Kör, a Szent Imre kör, a Szent Margit Kör, az Evengéliumi Keresztyény Diákegyesület, a Bethlen Gábor Kör és a Kálvin János Teológusok Egyesülete, amely az ellenforradalmi egyetemi ifjúsági megmozdulások központja lett. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után, 1919 augusztusában ugyanezek az egyesületek, amelyekhez még csatlakozott a Budapesti Tudományegyetemi Bölcsészettanhallgatók Segítőegyesülete, a Keresztyény-Szociális Főiskolai Hallgatók Centrumszervezete, az Egyetemi Mária Kongregáció és a Képzőművészek Segítőegyesülete, a Magyar Ifjak Nemzeti Egyesülése (MME) nevű szervezetben egyesültek. Ezzel a mozgalommal párhuzamosan szerveződött meg a Tanácsköztársaság bukása után létrejött csendőrzászlóaljakból a Műegyetemen a Hungária Magyar Technikusok Egyesülete, a Tudományegyetemen pedig a Turul Bajtársi Szövetség, mint új ellenforradalmi szervezetek. E két nagy ellenforradalmi egyesülés csúcsszerveként alakult meg 1920. február 9-én a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége (MEFHOSZ). Ezekben a szervezetekben az ellenforradalom minden rendű és rangú híve egyesült, az 1919—1920-as években teljes volt az összhang köztük. Ez az összhang azonban 1921 —1922-ben, amikor az ellenforradalmi rend konszolidálódni kezdett, megbomlott. A bajtársi egyesületek, a Hungária és a Turul előretörtek és a MEFHOSZ-szal egyenrangú szervezetté váltak. Ideiglenes megegyezés 1922 őszén jött újra létre köztük, amikor a három, most már egyenrangú szervezet, a MEFHOSZ, a Hungária és a Turul vezetőiből létrehozták az úgynevezett tizenkettes bizottságot azzal a céllal, hogy kapcsolatot tartson közöttük és ha szükséges, megszervezze a három szervezet közös akcióit. 1923. november 17-én újabb négy reakciós diákszervezet: az 1921-ben alakult Országos I. a reakciós katolikus és protestáns hallgatóktól kezdve a royalista, félfasiszta, fasiszta és polgári elemekig. Ha jelentéktelen nézeteltérés volt is köztük, a legfőbb kérdésben teljesen egyetértettek: minden eszközzel kiirtani a proletárdiktatúra emlékét és a haladó szellemet az egyetemről, s létrehozni az ellenforradalmi rend szilárd bázisát az egyetemi hallgatók között. Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetség (Emericana), a Magyar Protestáns Diákszövetség, a Magyar Főiskolai Sportszövetség és a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Területi Szövetsége (a Szlovákiából, Erdélyből és Horvátországból menekült egyetemisták szövetsége) csatlakozott a tizenkettes bizottsághoz és a Magyar Ifjúság Nagybizottsága néven alakítottak közös csúcsszervet. Az együttműködés alapjául az ezeréves Magyarországért, a kereszténységért és a nemzeti eszméért való harcot jelölték meg. Szoros kapcsolatban volt a Nagybizottsággal ezenkívül az Országos Magyar Diáknyomor Enyhítő Akció és a Magyar Diákkülügyi Bizottság. Ezenkívül még két olyan egyetemi ifjúsági szervezet működött, amely egyik nagy diákszövetséghez sem tartozott: az 1927-ben alakult Legitimista Szent István Bajtársi Szövetség, amelynek fő célja: a keresztény valláserkölcsi nevelés, a tagok konzervatív világnézetének kialakítása és az apostoli királyság eszméjéhez való hűség ápolása, valamint a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesülete. Erre a sokrétű, laza, törekvéseiben és összetételében igen vegyes társaságra alapozott az ellenforradalmi rendszer az egyetemen. E szervezeteket csak reakciósságuk, népellenességük fűzte egybe. Ezen túl számos kérdésben szembenálltak egymással és állandó marakodás folyt közöttük, ami különösen a nyílt fasiszta diktatúra előretörése idején kezd felszínre kerülni, a totális fasizmus támogatásának formájával és mértékével kapcsolatban. A haladó egyetemi ifjúsági mozgalom visszaesése azonban csak időleges volt. Az 1929— 1933-as gazdasági válság és az azt követő nyomor -líra mozgásba hozta az egyetemi ifjúságot. „Időről időre hallanak olyan híreket” — olvashatjuk az Egyetemi Tanácsnak a képviselőkarhoz felterjesztett memorandumában —, „hogy 200 érettségit tett leány mint házi cseléd szolgál; hogy a gyári munkások egy része diplomás mérnök; a kalauzok, sőt utcaseprők között sok a főiskolai hallgató.. „Családja talán nélkülözések árán küldötte fel őt az egyetemre abban a reményben, hogy valamikor özvegy anyjának, apró testvéreinek támogatója lesz, ehelyett azonban ő mindinkább tudatára ébred helyzete reménytelenségének! Csoda-e, ha elkeseredik és látva a tivornyázó közéletet, a mai kifestett nőket, a kérkedő luxust, olvasva az állandó panamabotrányokat, megundorodik, iszákol, vagy bűnöző lesz, szakít a tradíciókkal, az ideálokkal és az árvalány helyett az őszirózsát vagy a vörös szegfűt választja?!"* (Kiemelés tőlünk: T. I. — H. M.) A haladó ifjúsági mozgalom szervezetei igen nehéz körülmények között, a 30-as évek elején kezdtek kiépülni az egyetemen, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége egyetemi munkája nyomán. Az úri bosszúállás idején A módszertani oktatás megjavításához komoly tudományos munkára van szükség. Az alapvető elvi kérdésekkel kellene foglalkoznia, ezek kidolgozásához azonban idő kell. Bárányos elvtárs, a tanárképző tanács titkára ezzel szemben mindössze egy konkrétumot mondott: a rektor elvtárs rendelkezése értelmében a tanárjelöltek csak a vizsgaidőszak befejezése után, február 1-től folytatják az iskolai munkát. Az ankéton elhangzott felszólalásokból — véleményünk szerint is teljesen indokolatlanul — azt a következtetést vonta le, hogy „a felszólalók ellene vannak az ötödik év vívmányainak”. Természetesen a tanárjelöltek élénken tiltakoztak megállapítása ellen, mivel egy kivételével mindnyájan hangsúlyozták, hogy az ötödik évet helyeslik. (todero) Lapunk legközelebbi száma karácsonyi szünet miatt bővített, nyolc oldalas terjedelemben december 31-én jelenik meg. Kérjük olvasóinkat, hogy szilveszteri humoros és egyéb írásaikkal, ötleteikkel, a szünet ideje alatt is keressék fel szerkesztőségünket. Az Egyetemi Lapok előfizetése az év végével lejár. Kérjük olvasóinkat, hogy a következő időszak előfizetési díját sürgősen juttassák el a sajtóterjesztőkhöz, illetve a szerkesztőségbe, mert ellenkező esetben az újságot nem tudjuk számukra biztosítani. Különös jelenség Szokásos esti sétámon különös jelenségre lettem figyelmes. A diákotthon épületéből kiözönlő diákok, zárt sorokban a Közraktár utca felé irányították lépéseiket. Diák vagyok én is és így velük tartottam. A körzeti orvosi rendelőben kötöttünk ki. Kissé meglepődtem. Ennyi beteg TTK-sok s jogászok között? De hátha vannak mások is, akiket a kíváncsiság hozott ide. A fénynél igyekeztem megvizsgálni a rendelésre váró kollégáimat. Délceg, erős fiatalemberek. Nicsak a „Bütyök,, is itt van?! Beteg lenne? Emlékszem a Kárpátia menzára mindig este hétkor érkezett, s 3—4 adag elfogyasztásával képesztette el Ibi nénit (régi szép idők). Melléje furakodtam. — Komolyan beteg vagy? — kérdeztem tőle. — Ne nézz madárnak! — legyintett fölényesen. — De akkor mit keresel itt? — Két hét szabadságot szeretnék kivenni. — Gondolod, hogy kiír az orvos? — Biztos vagyok benne. Nagyszerű szimuláns lehet ez a fiú! De az én szerény képességeim minden bizonnyal nem tévesztik meg az orvost. Nincs itt semmi keresnivalóm. Bütyök észrevette, hogy távozni készülök. Megfogta a karomat: — Maradj! Mondd a doktornak: fáj s zúg a fejed, erős náthád van, estére belázasodsz. Kiír! Jó lenne egy kis pihenés. De mennyire! Egye fene! Megpróbálom! ... — ... Kilenc óra körül hőemelkedésem van, s állandóan erős, szaggatott köhögés kínoz. Az orvos rámnézett, bólintott: — Igen. A rendes eset. , Súlyos influenza. Gondolja egy hét elég lesz a gyógyulásra? — Hogyne! — adtam örömmel beleegyezésemet. — Jövő szerdán jöjjön igazolásért. — Igenis! Kiléptem a hűvös, őszi utcára. Elgondolkoztam. Kevés nekem az egy hét — sebaj! Ha újra betegnek érzem magam, két hetet kérek! — Jóska — Az osztályharcos ifjúsági szervezet jelentkezése az egyetemen, amely szoros kapcsolatban volt a forradalmi munkásmozgalommal, hamar éreztette hatását, főleg a szegényebb sorsú egyetemi hallgatók között. Kezdetben csak egyes hallgatók csatlakoztak a mozgalomhoz, de 1931 végétől már szerveződik a Pázmány Péter Tudományegyetem KIMSZ- csoportja is A csoport magja az egyetem Eötvös József Kollégiumának tagjai közül került ki. Az egyetem KIMSZ- csoportja a KIMSZ-szervezeten keresztül közvetve, de egyes budapesti KMP-tagok segítségével közvetlenül is kapcsolatban volt a Kommunisták Magyarországi Pártjával. (Folytatjuk.) ,,A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Tanácsának memoranduma a magyar királyi kormányhoz, a felsőház és képviselőház tagjaihoz és a magyar társadalomhoz az egyetem halaszthatatlan szükségleteinek kielégítése tárgyában.” ELTE LI. (Eötvös Loránd Tudományegyetem levéltára) Rektori iratok 1930—31—136.