Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1960 (2. évfolyam, 1-44. szám)
1960-12-31 / 44. szám
Félidő a női A BEAC női csapata szépen szerepelt az őszi fordulóban és 9 győzelemmel és 4 vereséggel a 4. helyen végzett. Kosárarány: 655:518. Kosárdobók: Kiss Sarolta 262, Simonyi Edit 71,Wágner Mária 66, Csánki Judit 61, Seregélyi Éva 58, Szalontai Anna 41, Szatzker Ágnes 34, Pietraska Gizella 29, Weissmahr Zsuzsa 15, Bálint Anna 12, ,Baczoni Anna 4 és Illés Erzsi 2. A csapatba felkerült ifjúsági játékosok várakozáson felül megállták helyüket (Wágner, Simonyi, Pietrinkó, Wiess kosarasoknál mahr Zs.) .Eredmények: Fővárosi Kenyérgyár ellen 51:30, Spartacus 34:49, MAFC 39:37, Kistext 29:6, Pénzintézetek 66:44, 18. sz. AKÖV 58:26, Pedagógus 54:46, HSC 47:59, ONYI 62:38, Izzó 53:62, Kőbányai Sör 55:44, Betonútépítők 36:45 és a Magyar Pamut ellen 71:32. Minden remény, megvan arra, hogy a tavaszi fordulóban még jobban szerepelnek majd a lányok. Dr. Koday Ernő szakosztályvezető Megszólalnak a halhatatlanok (Mert már ők sem tudnak nyugodni a vizsgaláztól égő diákság sűrű sóhajtásai miatt.)« HOMEROS: így hát megnyugovástokra szót szólva kimondom: Jó igazitá isteni prof. az a messzetekintő Szárnyas, dús szavakat szóló jó társival egyben És ama nagy viadalra — de büszkén — mely neve vizsga Jól tudom, elmegy széphajú lány — noha szaggat a bánat, S állsz megijedve, néma ajakkal megzavarodva. Kérdezi tőled sokjegyű bírád: „Mersz-e felelni?” Válaszul így szólsz erre te, hogy „Bölcs bennem az elme” S titkon megfogadod, hogy ezentúl bármi is érjen. Jegyzetelésed és tanulásod el se mulasztod. És eme példabeszéd szolgáljon jó okulásuk így jár mind, aki szent fogadását semmibevette! TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN: Sírva vesziköl mast az szegin deákság, Nincsen e lelkekben az szokott vigasság Eddig az tanulást ők nem igen járták. Ezért üle rajtok szokatlan jámborság. Noha ez világon mindig igyen vala, t Tanulók vizsgára elmentenek vala. Odafelé menvén egyikök sem szála. Visszafelé menvén orruk igen lóga. Mert az jó docensök ö vigasságában. Nagy nehezet kérdez, ő mulatságában. Az szegin deáknak keserö kánjában, , Égnek áll az haja nyomorúságában. Ezért jókor mondom intelmemet néktök: Az tanulást mostan komolyan vennétök Az marxizmust szépen kijegyzetelnétök, És a vizsga után boldogok lennétök. VILLON: A katedrán ül nagy kevélyen S a szegény diák már gyanít, Szinte ke veséjében érzi Villámló pillantásait Én Villon, Párizs városából. Én mondom, megáll az észt formaság nem kell egyébre, Csakhogy megtudd a lét nehéz! Lustán lógtatok mindahányan, amit tudtok, csak link duma... Gyors szekeredről nézz le rájuk, S irgalmazz nékik Fortuna! TÓTH ÁRPÁD: A vizsga lágy ködök között derengő Halk olajvirág. A kis diák — a nagy világ ... Mert minden, minden szent olajvirág! Lázas emlékek rajzanak pajzán rajzán életemnek. Fürgén csicsergő, méla, ifjú rendek Távoli árnyok lila ágyán mennek. S a homlok lágy csengő, furcsa ívén enyhe lehelettel gördül. — Mint májusi, lomha lombok fáradtlevele, ha perdül — Az’eszme gyöngye — csillogó veríték! S midőn rebegni azt se mertem: mukk. A vizsgán — lágy olajvirág — elomló, tiszta selymen ringatott a drukk! BAUDELAIRE: A vizsga narancs. Alma a végtelennek. S te szivem bontod néma bánatod És aromás, dús levében tönkremennek. Miként? Azt nemsokára láthatod. A vizsga álom. Hányódás tengerekben. Hol vétked terhe kínosan lehúzható a víz alá. Vergődő pillád se rebben S ha partraértél, mondhatod megúsztad Miért e félsz? Hisz múló hangulat csak minden. Dobik a szokat vagy, fájó, furcsa hitben s Zenélő ritmusuk, ma megfelel talán ... Ha lelked a dallamok hullámán evezget, S süllyedsz mert eszed nagyon butácska tán... Na és? Sebaj! Buktál — hát újra kezded! B. É. INSPIRÁCIÓ ■ fej sí ‘ Tritológía Balázs—Piri Balázs rajzai ProWireus dA/lldq* A/ef~£e Kizárólag oktatók számára Hentes! ALTATÓ ELMÉLETI EMBER j r?› i k j ....j% AA /n i KONZULTÁCIÓ TÍZPERC ! í ä&'.IiV'* • ■ !. o> elteinek v an ÖNKRITIKÁJA rltei Emőd egyetemi hail- Higató rövid és unalmas emberke volt, ezzel szemben rásai hosszúak és unalmasak voltak. De a szerkesztőt csak az utóbbi zavarta. A szerkesztő mégis közölte Éltei Kdalt, mert Éltei nagybácsija ,osztályvezető volt az Aktuáis Ügyek Minisztériumában, ennek következtében hősünk kis, szinte még meleg híreket szállított a lapnak. Éltes, rövid és unalmas emberke ugyanis külső munkatárs volt, lehető legkülsőbb munkatárs, ami abból is tapasztalható, hogy gyakran látták a szerkesztő szobájából kifelé repülni. De az bizonyos, hogy Éktes már akkor hozta a Gomblyukgyár átadásáról szóló információt, amikor a többi lapnál az ügyeletes szerkesztő még azon tanakodott, hogy a faramuci Kovács humoreszkjét, vagy a Gomblyukgyár alapkőletételéről szóló MTI-jelen- ■ tést tervezze-e be. A szerkesztő mégis sóhajtozott, mert annyit kellett Éltes anyagaiból húznia, hogy az utóbbi időben már traktornak álmodta magát, és éjszakán.ként a felesége oldalbarúgta, hogy ne pörögjön olyan hangosan, mert a gyerek felébred. Meg kell mondani az gazság kedvéért azt is, hogy a Gomblyukgyár átadásáról szóló rövid információban Éltes lelkiismeretesen közölte mind a kétezerötszáztizenkilenc dolgozó nevét, és arról, is tájékoztatni szándékozott, vajon a portás miért nem mondott semmit huszonkilencben Halié Szelassziéról. Mint említettem, Éltei rövid és unalmas emberke volt, de írásai hosszúak és unalmasak voltak. Éltei mégsem volt buta ember, s amikor kétszázadszor történt meg, hogy hatflekkes írását huszonöt sorban hozták, rögtön rájött, hogy kissé rövidebben kell írnia. Mielőtt tehát átadta a piaci hírekről írott tatkötetes ciklusát, odaszólt a szerkesztőnek: — Várj egy pillanatra. Most jutott eszembe, hogy ez így hosszú, az utolsó két mondatot elhúzom. A szerkesztő a csodálkozástól sóbálvánnyá vált, és kiesett szájából az a nevezetes pipa, amelyet még a dévaványai javasasszony rakott a Szájába nyócvankilencben, mikor megszületett. Aztán mégis erőt vett rajta a materialista szemlélet, visszatette a pipát is, és Élteit a keblére ölelte. 4- Fiú, hiszen neked van kritikád! Miért nem mond? — Nem akartam dicsekedni — vakarta az orrát zavartan Éltes, mert tényleg nem akart dicsekedni. Elégedetten vágta zsebre a dicséretet és a tiszteletdíjat, s a sikeren felbuzdulva elhatározta, hogy ezután még többet húz. A legközelebbi alkalommalx már egy egész bekezdést húzott. Önmondtad? A szerkesztő homlokon csókolta és az egész szerkesztőségnek elmondta, hogy Elteinek van önkritikája. Ezután Éltei már fél flekket is húzott. A szerkesztő kezet csókolt neki, és elmondta az újságíróklubban, mindenkinek, hogy Elteinek van önkritikája. Éltei vérszemet kapott (egész csinos vérszemű volt, a nagybácsijától kapta a születésnapjára) és egy egész flekket húzott. A szerkesztő tanakodott, hogy hol csókolja meg, ésjelentette az Elnöki Tanácsnál, hogy Elteinek van önkritikája így jutottak odáig, hogy Éltei írásainak már csak a felét kellett meghúzni. A főnök sajnálta, hogy már elpazarolt Éltein minden talpalatnyi helyet. Amikor Éltei normális méretre szállította le a terjedelmet, a főnök felterjesztette Rózsa Ferenc-díjra, s olyan ajánlatot tett Élteinek, amiről külső, főleg egyetemista ne is álmodjon: státuszt! Éltei elhatározta, hogy megszolgálja a bizalmat Ekkor már nem is irt, csak húzott. (ria)