Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1960 (2. évfolyam, 1-44. szám)

1960-12-31 / 44. szám

Népes hallgatóság előtt mutatták be december 15-én az Eötvös Kollégium fiatal íróiköltői újabb alkotásaik javát. Bessenyei György adjunktus bevezetőjében rámutatott: e szerzői est megszervezése is bizonyítéka annak, hogy figyelemmel és érdeklődéssel fordulnak fiatal alkotóink tevékenysége felé. Az est folyamán az első komolyabb elismerést László Ernő versei váltották ki. A Lelkiismeret újszerűsége, a Ha tűzözön lesz lírai víziója, Nagykendők repülnek című versének érző-gondolkodó embersége meg is érdemelte az elismerést. P Ágh István versei viszonylag jó válogatásban tükrözték költői arcélét. (Talán csak az imádságot lehetett volna kihagyni.) Mitc ■fagy ... és az Ó ókori várrom költői egyéniségének pólusait adták. Az előbbi könnyű, színes lírai képeivel, az utóbbi mélyen átélt bensőséges felelősségtudatával hatott. Ágh egyébként az est egyik legnagyobb sikerű szerzője volt. Az igényes alkotásra való törekvést találtuk Baranyi Ferenc verseiben. Az Együtt indultunk megoldása, képanyaga, légköre, a munkáshétköznapokból előragyogó szerelem gyöngédségének bemutatásával maradandó élményt nyújtott. A Bányaomlás (az előadástól eltekintve) szintén a jobb versek közé tartozott, bár a verset a beillesztett Gyászjelentés eddig ismert formájában tartották volna tökéletesen és hatásosan befejezettnek (keresztapám a bányász). Rácz Zoltánnak — a szerzői est szervezőjének— verseivel kapcsolatban ismét megállapíthattuk, hogy írójuk egyik legtehetségesebb, de egyik legproblematikusabb fiatal költőnk is. A Reggel az új lakótelepenben felvillantott képek derűffy harmóniája, és a Hidd el.. .-ben megtalált út után szinte hökkentő izzással tört elő a Szöveg egy koreográfiához nyugtalan magányossága. „ .. .Hidd el, a csillagok között hiába meneteltem ..hallottuk a Hidd el.. .-ben és mégis, e versében a gleccserek és sziklák magányosságát idézi. Igaz, az allegória végén feloldódik e magányosság, csakhogy a vers szerkezeti egészében olyan hangsúllyal és jelleggel érvényesülnek a magányosság és üldözöttség motívumai, hogy e feloldás tudatossága és programszerűsége ellenére a vers végső kicsengését ezek határozzák meg. Jól használta ki Bokros János adottságait azokban a versekben, amelyekkel jelentkezett. Az Egy estét áldozokban sikerült mélyebb érzelmi, gondolati rétegeket érintenie, a Tűnődés-ben pedig eredményesen alkalmazta azt a jellegzetes módszerét, hogy az egész vers tulajdonképpeni mondanivalóját egy ötletes, derűs, könnyű csattanóval fejezi ki. Először hallottuk előadásban Búzás Andor Korán haza mentem című szép versét, és Győri D. Balázs Ostor és lámpás című költeményét, amelynek jó tolmácsolása után nehéz volt eldönteni, mennyivel járult a hatás eléréséhez a versmondó és mennyivel a vers tényleges értéke. A szerzői est műsorán ezenkívül még Horváth Kálmán, Bella István, Rózsa András és Balogh Elemér versei szerepeltek. Lővey Emil, Pankovits József, egy-egy elbeszéléssel, Boda Miklós egy sajátos humorú szatirikusironikus kis írással jelentkezett. Lővey elbeszélése a hely és időegység megvalósításával perspektíva azonosságával a műfaj jobb megvalósításának tűnt. A műveket az egyetemi szavalókör tagjai adták elő, többségükben még kiforratlan, alakuló stílusban, módszerrel. A legnagyobb elismerést talán Kelemen József aratta, a versek belső dinamikájának megfelelő előadásmódjával, kifejezésbeli energiájával. Jó volt Benkő Éva, aki a Fiatalokban még kissé bizonytalankodott, de Rácz versében már megtalálta a tartalmi átélés és kifejezés összhangját. Említenünk kell még Kádár Júliát, akinek kulturált, jól kidolgozott előadásában csak egy árnyalatnyi túltagolást kifogásolhattunk. E rövid ismertetés után önként adódik a kérdés: eredményes volt-e az est és miben állt eredményessége? Mindenképpen eredménynek könyvelhetjük el fiataljaink alkotókedvének, energiájának, életbe vetett hitének és szeretetének a megnyilatkozását. Milyen veszélyekre hívhatnánk fel figyelmüket? Bessenyei György bevezetőjében beszélt arról, hogy e versek a mi valóságunkat tükrözik, és érződik rajtuk a közösség lírát és lírikust formáló ereje. Ez igaz. De nem árt utalni az izolált, szűkkörű élményvilágba zárkózás, a költői egyéniség jelentéktelenebb rezdüléseinek is túlzott fontosságot tulajdonító egocentrizmus veszélyére. Mert ha elvétve is, de felbukkantak ezek az elegek a versekben, összbenyomásként azonban e szerzői est ígéretet jelentett, biztatást, hogy e fiatalok tevékenysége szilárdan helyes irányban teljesedik majd ki. Oltyán Béla A közönség Bessenyei György adjunktus kisátón az elsőéves ... a másodéves ... a harmadéves ... EGYETEMI LAPOK Az Eötvös Loránd tudomány-evetem lapja Megjelent!! minden szombaton Felelős szerkesztő- Arkus József Szerkesztőség: Bp. V., Elevetem tér I—1. Telefon: 1B5—WW Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat Bp., Vili., Blatta Lujza tér I. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Negyedévi előfizetési dí): 8 forit Terjeszti az ELTF KISZ és 3ZB Szikra Lapnyomda A Szabó család is... A Népszabadság karácsony előtti valamelyik számában frappáns kis reklám ütötte meg a szemem. Már éppen vissza akartam ütni, amikor észrevettem, hogy a Szabócsalád tagjait ábrázolja, amint ők is könyvet ajándékoznak karácsonyra. A reklám hatására kértem apámtól egy ötvenest, és vettem anyámnak egy díszes, bibliofil könyvet. Ha egyszer a Szabó-család tagjai is... No de a Szabó-családot nemcsak én hallgatom és rajongom! Sok-sok hasznos és szép dologra lehetne rávenni a magyar nép színe-javát, a Szabócsalád szerelmeseit, egy kis leleményességgel. Ha rajtam múlna, a nevelést már az óvodában kezdeném. , „A Szabó-család tagjai is megeszik a spenótot” — hangoztatnám a kisdedek előtt, és szétfeszíteném a szájukat. Kiplakátolnám az Annában és a Paradisóban: „A Szabócsalád tagjai is utálják a huligánokat.” A Patyolat-üzletekbenez a reklám fogadná a feleket: „A Szabó-család tagjai is beadják ősszel tisztíttatni a tavaszi kabátjukat.” A vállalati kultúrtermekben jelmondat lenne a falon: „A Szabó-család tagjai is hozzászólnak a termelési értekezleten.” A villamosokat ezzel a felirattal látnám el: „A Szabócsalád tagjai is fogódzkodnak, ha jön a kanyar.” Ide alulra pedig ezt írnám: „A Szabó-család tagjai is jót nevettek ezen a cikken.” Szabó Káté Bölcsész kiskáté (Nagy Lajos után szabadon) Mi a bölcsészkar? — Szépreményű ifjak összejövetele azon célból, hogy életük öt évét kellemes társaságban, vitatkozással, szórakozással, újságolvasással, és főleg evéssel töltjék el. Mit nem akarnak tehát ezek az emberek? — Ezek az emberek tehát tanulni nem akarnak. Mit akarnak ezek az emberek? — Minél több ösztöndíjat kapni. Mik azok az előadások? — Kedélyes társas megbeszélések, ahol beszél az előadó is, és beszélnek az éppen a teremben található hallgatók is. Hová akarnak kerülni a hallgatók az egyetem elvégzése után? — Akárhová, csak tanárnak és vidékre nem. Mi az, amire a hallgatónak a legnagyobb szüksége van? — Pénz, pénz, pénz. Mi az, amire a legkevésbé van szüksége? — Utóvizsga. Hogy hívják társai azt a hallgatót, aki minden előadáson megjelenik és szorgalmasan jegyzetel? — Idióta. És hogy hívják azt, aki a fentieket lejegyezte? — Köpi z életben merülnének fel problémák, amelyek rejtélyesek, amelyekre a válasz nem egykönynyen adódik. Ilyenkor az ember áll, és gondolkodik, így töprenghetett Platon is, amikor nevezetes ideatanát megalkotta. „Hova helyezzem az ideák árnyékképeit, hogy jó legyen, hogy még filozófiatörténeti szemináriumon is érthető legyen?“ Majd felkiáltott: „Megvan! A barlangba helyezem!” —Igaz, hogy minket a menza nem barlangba akar helyezni, hanem alagsorba, s így a hasonlat sántít — de az is igaz, hogy mi — menzán élők — szintén árnyékképei vagyunk magunknak — tehát mégis jó a gondolatmenet. A legújabb menzajegyről van szó tudniillik. Nézegetem, forgatom a helyre kis portékát, széleit lebegteti a szél. Középen vörös fonalként húzódik végig két vörös fonal. Miért ilyen jegyet adtak, vajon miért? Hopp, vigyázzunk! Most látom, mi van beleírva: Piarista köz. Ez gyanús! Nem valami antiateista propaganda indul itt meg? A vallásos szellem mellett szól az is, hogy gyakoriak, a böjtök a menzán. Ezt a feltevésemet közöltem a szerkesztővel, aki közben árkus szemekkel vizsgálta a jegyet. Végül is azt válaszolta, nézzek utána, s ha ez a veszély fennáll, tüstént értesítsem az ateista diákkört. A mikor beléptem ki a menza irodájába, a vezető éppen foglaltvolt, a „Termelj több káposztát, elvtárs!” Tsz küldöttségével tárgyalt. Szerencsére már csak a szerződés aláírása volt hátra, amit tíz vagon káposztáról kötöttek. Eme ünnepélyes aktus lezajlása után végre hozzájutottam a vezetőhöz, s kérdéseket tettem föl. — Nem tudom, jól gondolom-e, azért tetszettek ilyen jegyet adni, hogy takarózni tudjunk vele? (Milyen ravasz van ttok, nem fedem fel magamat.) —Mi még ennél is messzebbre látunk. Biztosan tudja, hogy mostanában sok szó esik az oktatási reformról. — Sok szó esik. — Most a magunk részéről ezzel a jegygyel akarunk hozzájárulni a nagy törekvéshez. Figyelje meg a jegyet. Láthatja, hogy az egyes szelvényeket nehéz leszakítani róla, az ügyetlenebbek nem is tudják, szinte csak nagy küszködés árán. — Mi ebben a jó? — Éppen ez! Gyakorolják csak a kézügyességet hallgatóink! Fejlődjön csak a politechnikájuk! Mennyi tanári sutaságot takaríthatunk meg, ha teljesen kifejlődik a kezük! Hiszen tudjuk, menynyire fontos az emberréválásban a kéz kialakulása! Aki megbirkózik ezekkel a jegyekkel , megérdemli a diplomát, tud majd korszerűen tanítani. De ez még nem elég. Rányomattuk a jegyre, mi volt a Pesti Barnabás utca régi neve, ezzel is bővíteni akarjuk ismereteiket. — Ez valóban szép kezdeményezés. — Hát még a folytatás! A menza is részt kér a hallgatók képzéséből. E célból a következő újítást vezetjük be: a tananyag problematikus részeit — az illetékes tanszékkel közösen — szórakoztató formában feldolgozzuk s rányomatjuk az abroszokra, így a bölcsészek számára nyelvészetet adunk: „ ... heába mondva nekie Thaszilau...” A TTK-sok részére „Az affin összefüggő terek direkt tárgyalása” c. tanulmányt zenésítjük meg..., de az is lehet, hogy a diofantikus approximáció néhány kérdéséről iratunk kuplékat... A jogászok számára Hegel jogfilozófiájából készül sanzon. A tanári asztalokra ezt nyomatjuk: „Amikor még húszéves az ember.. ." Éppen hálálkodni az/ akartam, amikor a menza vezetője arra kért, megbocsássak, de most haza kell szaladnia megebédelni Etienne SZÉKELY SÁNDOR: Álmodni kéne Végre már itt van az éj is Húznak a vizen szőke vitorlákat Látom majd álmomban csillogni a vállad Pirosas csíkokra törik szét a bánat Sípol a mozdony ha erre kerül Vele a vágy is eloszlik az éjben Álmomban surranó ösvényen járok Holdfényben csillog a parton a ház Gyertyaként égnek a házban az álmok Boltíves csarnokban víg zene szól Égnek a lángok és égnek az álmok Sorompók alatt is átbújok érted Éhes vagyok nagyon nem eszem gyümölcsöt Áldott legyen aki kenyeret ad Különös képeket festek furcsa rajzzal Átsüt az éjjelen a hold Nem kérem nem várom elkapom mégis Csendül és csillog ha földre dobom Fű között csillog a hajnali csend Nem tudok felkelni jó idebent Jó vagy most te is mint a vajaskenyér Biciklicsengővel szólal a másik Nem szól a kertből a víg kacagás Zendülve esik a kútba egy vízcsepp Holnap már megint sírni fogok Jöjjön akármi most elfogadom Álmodni álmodni álmodni kéne Minden úgy kínoz de álmodni jó Végre már itt van az éj is Húznak a vízen szőke vitorlákat Semmi sem csúnya ha szépek az álmok Álmodj hát te is jóéjszakát V B. U. E. K.