Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1961 (3. évfolyam, 1-40. szám)

1961-01-14 / 1. szám

iU DAPEST 1901 JAN 1 5. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ra. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. 1961. JANUÁR 14. Ara 70 FILLÉR AZ EÖTVÖS LÖRÁND TUDOM —W Szót kérnek a végzett hallgatók m Egri TTK-sok az elméleti és kísérleti fizika Folytatom a közvetítést (mármint az iskolában szer­zett tanári tapasztalatok köz­vetítését). Ezúttal az egri ba­ráti hármas többségét alkotó TTK-sok mondják el mindazt, ami oktató munkájukban ne­hézséget okoz. A kémia-fizika szakos csak egyik szaktárgyát, a fizikát tanítja, mert más munkája is van: kollégiumi nevelő. Ezért oktatással kapcsolatos észrevé­telei csak a fizikára vonat­koznak. Mindjárt az elején el­mondja, hogy o IV. évben végzett fizikai kísérletekből több kellett volna, mert az is­kolában külön fizikai gyakor­lat van, s ehhez nem ártott volna alaposabb előkészítés az egyetemen. Igaz, itt meg az a baj, hogy a kísérletek­hez szükséges felszerelés elég szegényes. Ezért sokszor kell a fejét törnie, hogy a követ­kező órán milyen kísérletet végezzenek el; hiszen nem olyan könnyű dolog a szüksé­gest a lehetségessel össze­egyeztetni. Ehhez tartozik még az az észrevétel is, hogy jó lett volna, ha négy évig tanulnak kísérleti fizikát. Ezzel szem­ben nyugodtan lehetett volna csökkenteni az elméleti fizi­kára fordított időt és ener­giát. A gyakorlati célokat sem közvetlenül, sem közvetve nem szolgáló képzéssel függ Össze némelyik egyetemi jegy­zet elvontsága — helyenként talán öncélúsága — is: e jegy­zetek írói megfeledkeztek ar­ról, hogy a diákok majd kö­zépiskolában fognak tanítani, nem pedig az Akadémián tar­tanak előadásokat. Ami a jegyzetekre vonatko­zik, ugyanúgy áll a tananyag­ra általában: a tanárjelöltek­nek a fizika és kémia szakon egyaránt azt az anyagot adták le, amit a vegyészeknek és fizikusoknak, tehát a leendő kutatóknak. Nyilvánvaló, hogy ebből nehézségei támadnak a kezdő tanárnak, akinek — érthető okokból — még a leg­szükségesebb pedagógiai mód­szerek begyakorlása is gondot okoz. S akkor még ráadásként a tananyag egyes részeinek hozzáidomítása a középiskola követelményeihez és lehetősé­geihez ... A másik fiú geológia-föld­rajz szakon végzett. Jóllehet a geológia szaknak jelenleg igen kevés hasznát veszi, a másik szaktárgya nem okoz különösebb gondot. Vagy leg­alábbis nem az egyetem okozta meglevő gondjait. Legfőképpen azt fájlalja, hogy a különböző általános is­kolákból kikerülő elsősök tu­dása nagyon egyenetlen. Sok­szor egészen elemi dolgokat nem tudnak, mert az általá­nos iskolákban hiány mutat­kozik szaktanárokban. Ez ma­gyarázza azt, hogy a diá­kok egy részénél semmi jele sem látszik az előkészí­tésnek. Emiatt az első fél­évben igen nehéz a tanítás, mert össze kell hangolni a kü­lönböző fokú ismeretekkel rendelkező tanulókat. Amiatt is panaszkodik, hogy az utóbbi években nagyon háttérbe szorult a földrajz a többi tárgyhoz képest. (Meg­vallom őszintén, ez a hír egy kicsit szíven ütött, mert diák­arányt alanságáról éveim sok kedves élménye,'' érdekes ismerete fűződik a földrajzórákhoz s a térképek- ; hez. S ha már itt tartunk, hadd fűzzek hozzá egy sze- ; rény véleményt: azt hiszem, az elkövetkező években még nagyobb szükség lesz a föld- ! rajzi ismeretekre, mint eddig; hiszen napról napra tágul vi- lágképünk, s ma már Guinea fővárosának ismerete éppúgy! ’ hozzátartozik a korszerű mű- • veltséghez, mint mondjuk az '' atomfizika elemei vagy Jó- ■ • zsef Attila költészete. Ezért hi- \ szem, hogy a földrajz mégis megkapja a társadalmi és po- ;; litikai jelentőségének megfe- . lelő helyet a középiskolá-; ban.) Most pedig visszaadom a szót a riportalanynak, rki még elmondja, hogy a tananyag szerkezetében nem ártana né­mely változtatás; nevezetesen első osztályban szerinte fél-fél évig általános természeti és általános gazdasági földrajzot kellene tanítani a későbbi is­meretanyag megalapozására. Természeti földrajzot ugyan tanulnak a gyerekek, de ál­talános gazdasági földrajz egy­általán nem szerepel az anyagban. Pedig jó lenne ezt bevezetni, mert megkönnyíte­né a későbbi gazdaságföldrajzi ismeretek elsajátítását azáltal, hogy bizonyos általános fo­galmakat megismertetne a ta­nulókkal. * A következő alkalommal — befejezésül — arról számolnék be, hogy milyen munkát vé­geznek még. mivel foglalkoz­nak a fiatal tanárok az iskolai órákon kívül. T. F. KÖZLEMÉNY Az Egyetemi Könyvtár ol­vasóterme január hónapban a vizsgaidőszak alatt vasárna­ponként is (8—13 óráig) a hallgatóság rendelkezésére átl T elvfon csengett délelőtt. Vili hívott fel, meg akarta tudni otthon vagyok-e. Ha ráérek, jelszalad — mond­ta. — Csak gyere nyugodtan — válaszoltam — úgyis rám­fér egy kis pihenés. Vilivel egy műhelyben dol­goztam tavaly, boldogult fizi­kai dolgozó koromban. Most, ■ hogy visszagondololi rá, mi­lyen távolinak tűnik. Pedig nem volt régen — talán öt hó­napja. Mennyit küszködtünk, mennyit szóralioztunk a fiúk­kal. S hónapok óta feléjük sem nézek. Valami honvágy féle mozdult meg belül és anélkül, hogy észrevettem vol­na, halkan dúdoltam: „Jöjj vissza csókos, ifjú nyár.. Nem tudom miért éppen ezt énekeltem, de úgy éreztem, ideillik. Vili, mint maga az élet, úgy rontott be. Vidáman nevetett, végigdübörgött a lakáson, mindent jól megnézett, aztán belevetette magát a legköze­lebbi székbe. — Látom, tanulsz — mond­ta. — A világért sem akarlak zavarni. Mondd meg nyugod­tan. ha feltartalak, legfeljebb eljövök máskor. — Ugyan, dehogy zavarsz. Igaz, hogy vizsgára készülök, de egy kis pihenés nem árt. Megértőén nézett rám. Cső­KURCZ ÁGNES: Kegyelet A temetőről jegenyék jutnak eszembe és napsütés szűk márványtábla és békés gyomok és semmi bánat Autó robog a sírásó kapál az úton egy kerékpár rendben elsuhan Édesanyám nesze itt ez a virág ha ugyan érsz vele valamit én csak a jegenyéket hallgatom mint a tengeri kagyló úgy suhognak szakadatlan és csöndes illatokkal a vadgalamb is felbúg olykor olykor a kerítésen túl cigánygyerekek dalolnak kéregetnek adjon egy forintot szerencséje lesz ma megmondom mibe fogjon mit hoz a jövő a földből alig látszik ki még a lába szürke Anyámról álmodtam egyszer pedig a hangját elfeledtem kéregetett egy lavórt cipelt a szeme könyörgöre tágult nékem rongyosan is jó lett volna hívtam haza intett most nem lehet Néha kutatom arcát ha tükörbe nézek Mint arany a vésett betűkből úgy kopott k belőlünk a gyász Fonnyadt virág szirmára hunyorog a hetykén megnyesett fű mert nincsen isten nincsenek halottak és már a csontokban sem hiszek a kő alatt - • * És ide virágos ruhában jövök s a jegenyéket hallgatom ELSŐ VIZSGÁJA-. JELES! Foto: Krämer Enciklopédikus anyag helyett korszerű ismereteket Széljegyzetek az egyetemi nyelvészeti oktatás reformjának vitájához Az „Egyetemi Lapok1’ múlt év december 17-i számában Antal íjászló elvtárs .érdekes cikket írt az egyetemi nyel­vészeti oktatás helyzetéről. Az ugyancsak időszerű írásban a szerző — teljes joggal — egyetemi nyelvészeti oktatá­sunk legnagyobb hibájának azt az aránytalanságot tekin­ti, amely a történeti és egyéb nyelvészeti stúdiumok között áll fenn pillanatnyilag. Kétségtelen, hogy nyel­vészeti oktatásunk rég esedékes reformjában az első feladat ennek az aránytalanságnak a meg­szüntetése, a nyelvtörté­neti órák számának ész­szerű csökkentése és a fel­szabaduló időnek a nyelvi elemzés problémái oktatá­sára való felhasználása. A középiskolába kerülő fia­tal tanárnak vitathatatlanul erre van a legnagyobb szük­sége. A helyes egyensúlyviszonyok megteremtése azonban csak az első, s nem is a legnehe­zebb feladat ezen a téren. Ha pusztán arról lenne szó, hogy az indokolatlanul túltengő nyelvtörténeti órák számát csökkenteni kell, akkor ez csak egyszerű tantervi, azaz adminisztratív kérdés lenne. Sokkal többről van azonban szó. A külső arányok helyre­állításával párhuzamosan az egyetemen oktatott történeti összehasonlító nyelvészetnek is meg kell újulnia. Ennek a megújulásnak két alapvetően fontos tényezőjére szeretnénk itt a figyelmet felhívni. Az első és a legfontosabb követelmény az, hogy egyete­mi nyelvészeti oktatásunkat, s így a nyelvtörténeti stúdiu­mokat is át kell hatnia a marxizmus—leninizmusnak. Az egyetemi nyelvészeti .anyagot egyértelműen marxista társadalomtudo­mányi tárgyként kell a hallgatóknak bemutatni. Mindez persze olyan fontos és bonyolult feladat, hogy egy ilyen rövid cikk keretében még a körvonalak megrajzo­lására sem . vállalkozhat sen­ki. Ezért csak néhány kiraga­dott szempontból próbálnánk illusztrálni, hogy többek kö­zött mit várunk a marxizmus alkotó alkalmazásától. Azt, hogy a nyelv társadal­mi jelenség, a polgári nyelv- tudomány is hangoztatja. De számára ez lényegében any- nyit jelent, hogy a nyelv több ember sajátja, tehát nem egyéni, hanem kollektív. Ha (Folytatás az 5. oldalon) vália a fejét és maga elé dünnyögte: — Csuda nehéz dolog lehet annyit tanulni. Biztos egész nap előtted a könyv. ólintottam. Mért vegyem el a kedvét? Mért mondjam meg, hogy amit ö hisz, annak a fele sem igaz. Vili folytatta gondolatmenetét. — Képzelem, jó korán fel­kelsz és estig egyfolytában csak tanulsz. Nem fájdul meg a fejed? Most látom csak, mi­lyen sápadt vagy. Hogy nézel ki! Mintha csak hálni járna beléd a lélek. — A, ne hidd. .4 látszat csal. Öt kilót híztam. Egysze­rűen .nem férek bele a nadrá­gomba. fis azért a tanulást is ki lehet bírni. — Ne szerénykedj. Tudom én. mit jelent az. Hogy mi­csoda energiát kíván. Kezdett zavarba hozni nagy bizalmával. Óvatosan másra tereltem a szót, — Beszélj valamit az üzem­ről. Mit csináltok, hogy van­nak a többiek? — Dolgozgatunk, Múlt hé­ten tizenkétóráztunk felaján­lásképp. A KISZ vállalta, hogy 30 óra társadalmi munkát tel­jesítünk. A KISZ helyiséget is kibővítettük még egy szobá­val, így már elférünk: a sporttelepen kézilabda- és ko­sárlabda-pályát építettünk; majdnem mindenki beiratko­zott az olvasómozgalomba. Üj kultúrtermet is szeretnénk. Ha sikerül, tavaszra meglesz: r s sorolta, sorolta a sok munkát és eredményt, melyet mind áz utolsó öt hó­napban végeztek, illetve értek el. Szinte megszégyenültem. Ennyi munka! fis ennyi élet­erő! Valamit akartam mon­dani, hogy lássa, azért mi sem alszunk. — Mj is végzünk társadal­mi munkát. Már kétszer is voltunk. — Éreztem, hogy ez nagyon kevés az előbb hallot­takhoz képest. Sokat beszélgettünk még. Magamról is, a gyáriakról is. Felidéztük az egyéves emléke­ket. Reggel háromnegyed 5- kor lcallett felkelnem! Amikor a gyárkapuhoz ériem, sokszor olyan álmos voltam, hogy a bélyegzőlapot fordítva bélye­geztem le. De érdekes — ami­kor fél 3-kor kijöttem a gyár­ból, soha nem voltam álmos. Vili látta rajtam, hogy meg­rohannak az emlékek. Ha­gyott gondolkozni. Hirtelen nekem szegezte a kérdést. — Válaszolj, de őszintén! Mi hiányzik neked legjobban a gyárból? Elnevettem magam, olyan komikusnak tűnt hirtelen ko­molyra válása. Egy kicsit vic­cesen, egy kicsit cinikusan fe­leltem. — Hát tudod, akkor soha nem voltak pénzzavaraim Bezzeg most! Ez az egyik. A másik meg — de sokszor visz- szasírtam azt az állandóan kritizált üzemi kasztot, ami­kor a menzán kanalaztam az ebédet... r< zt válaszoltam. Pedig be­*-J lül egész mást éreztem. De mennyire mást! Hálát azért az egy évi segítségért, törődésért, amit a dolgozók­tól és a kiszesektől kaptam, s amely elsősorban hozzásegí­tett, hogy az új, idegen kör­nyezetben emberül megálljam a helyemet. Wohl Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék