Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1961 (3. évfolyam, 1-40. szám)

1961-01-14 / 1. szám

Négynapos KISZ-tanfolyam Az ifjúsági szövetség „zárszámadása" után A KISZ I. kongresszusáról beszél egyetemünk küldötte Már jócskán átléptük a vizsgaidőszak — s ezzel együtt az új esztendő küszöbét is. Mégis, most egy tavaly lezajlott ese­ményre térünk vissza: a KISZ I. kongresszusára. A majdnem kétezer főt számláló egyetemi KISZ-szervezet képviseletében egy kedves mosolyú, szőke bölcsészlány, Antos Mária vett részt a kongresszuson. Amikor érdeklődtünk, hogy hol található mostanában, kissé elfelhősödött a tekintete, mi­közben felvilágosodott, hog> napjai nagy részét az Országgyűlési Könyvtárban tölti, mert a vizsgákra ott készül fel. A riporter tekintetbe vette ezt a jelentős elfoglaltságot, ezért nem is fag­gatta túl sokáig a könyvek köze temetkezett kongresszusi kül­döttet, aki éppen egyetemes történelem vizsgájára készül. A könyvtár zajos társalgójában foglalja össze élményeit és tapasztalatait, melyeket az ifjúkommunisták tanácskozásán szerzett: A levelezők is... A másodéves magyar szakos levelező hallgatók a magyar irodalom- történeti tanszéket „szállták meg” — a felvilágosodás korának irodal­mából és verstanból kollokváltak Mezey Márta tanársegédnél. Amint első képünkön látható, a felnőttebb korosztályok tagjai ugyanúgy töltik a várakozási időt — izgalom-csökkentő beszélgetések­kel, nyugtató cigarettázással és az utolsó percek eredményes kihasz­nálását célzó jegyzetböngészéssel —mint fiatalabb, nappali tagozatos kollégáik. Második képünk azt a pillanatot mutatja, amely a legnagyobb örö­met, vagy a legnagyobb csalódást szokta okozni a vizsgázóknak. Jelen esetben örömről van szó, mert a képen látható vizsgázó indexébe jeles 6s jó osztályzat került. (Foto: Viniczay) A KABALA SEM SEGÍTETT A KISZ központi bizottsá­gának határozata alapján feb­ruár 6-tól 9-ig az egyetemi végrehajtó bizottság rendezé­sében négynapos tanfolyamot tartanak az ifjúsági szervezet vezető aktivistái részére. A tanfolyamon résztvesznek az egyetemi KISZ-bizottság tag­jai, az alapszervi vezetőségek minden tagja, valamint az instruktorok, összesen mintegy 260 fő. A tanfolyam napirendje a következő: az első nap a „A magyar ifjúság eszmei-politi- kai-erkölcsi fejlődése az el­múlt években; magatartása a jelenlegi helyzetben; a KISZ feladatai a magyar ifjúság eszmei-pó&tikai-erkölcsi ne­velésében” című előadással in­dul, amelyet Berecz János, a KISZ központi bizottságának tagja, az egyetemi osztály ve­zetője, majd utána „A KISZ feladatai a magyar ifjúság­nak a szocializmus építésére való mozgósításában” címmel Tóth István, az egyetemi vég­rehajtó bizottság titkára tájé­koztatja a tanfolyam részve­vőit. Ugyancsak az első nap kerül sorra Szász Ivánnak, a kerületi KISZ-bizottság tagjá­nak előadása „A szervezeti fe­gyelem néhány aktuális kér­dése” címmel. A második nap délelőttjén egyéni tanulás szerepel a resszus anyagából, majd dél­után kerül sor a vitára. A tanfolyam harmadik nap­ján Kardos József, az egyete­mi végrehajtó bizottság szer­vezőtitkára „Feladataink a KISZ továbbfejlesztésében, erősítésében, az Ifjúság á szo- cializmusért-mozgalom szerve­zésében; az egyetemi KlSZ- vezetés néhány kérdése” cím­mel tart előadást. Utána egyé­ni tanulás következik. A negyedik nap délelőttjén ismét csoportos vitára kerül sor. majd utána Tóth István tájékoztatja a részvevőket az alapszervi taggyűlések előké­szítéséről, valamint a második fél év feladatairól. A tanfolyam utolsó napjá­nak estéjén a KISZ VB ba­ráti táncos klubestet rendez, amelyre egy szovjet egyete­mista küldöttséget is meghív­nak. A végrehajtó bizottság­tól kapott tájékoztatás szerint — mivel még ilyen nagy lét­számú tanfolyam nem volt az egyetemen — az egyéni tanu­lás és a vita több csoportban zajlik majd le. A felosztásnak egy részt az a célja, hogy a kisebb kollektívákban jobban megismerhessék egymást a három kar kiszista vezetői, más részt kisebb plénum előtt jobban felszínre kerülhetnek az egyéni vélemények és ja vasiatok. — A kongreszus jelentőségét az adja meg, hogy az ellenfor­radalom óta eltelt négy év munkájának összegezése volt. Úgy is mondhatnám, hogy az ifjúsági szervezet zárszám­adást tartott, amelyen értékel­te az eddig végzett munkát, és egyúttal kitűzte azokat a cé­lokat, amelyeket az elkövetke­ző időszakban, az ötéves terv éveiben kell elérnünk. Ami rám nagyon-nagyon jó hatással volt, az a tanácskozá­sok rendkívülien természetes, fiatalos hangja. Minden felszólalásból érezni lehetett, hogy amit mondanak, azt szívből jnondják. A fiata­lok általában nem olvastak fel hosszú, előre elkészített szó­noklatokat, hanem egy kis cé­dulára írtak néhány szót, s az emelvényen ez volt az egyet­len segédeszközük. Igaz, hogy egyik-másik felszólaló hang­ján érezni lehetett a megilletö- dést, de ezt a többi küldött egyáltalán nem vette rosszné­ven; mert ezer ember előtt be­szélni nem is olyan könnyű dolog. A felszólalások döntő több­sége nem általános kérdések­kel foglalkozott, hanem sajá­tos, helyi problémákról vagy eredményekről számolt be a kongresszusnak. Ennek ellené­re nem volt olyan érzése az embernek, hogy elszigetelt, csak helyi érdekességű té­mákról esik szó. A sok rész­letkérdésből kialakult egy ál­talános kép, amely hűségesen tükrözi az ifjúság minden ré­tegének eddigi munkáját. Mégis, a sok különböző téma közül is a legnagyobb súllyal, a leggyakrabban a szocialista mezőgazdaság ügye került szóba. Még a kö­zépiskolások is beszéltek róla. Az egyetemi ifjúság sajátos problémái sem tűntek elszige­telt jelenségnek, hanem az egész ifjúságot foglalkoztató legfontosabb kérdések szerves részét alkották. A tanácskozások szüneteiben sok fesztelen beszélgetésnek voltam részvevője magam is. Az ifjúság más rétegeivel — munkás- és parasztfiatalokkal, középislíőlásokkal és ipari ta­nulókkal — folytatott beszél­getések azért is hasznosak vol­tak, mert kiderült, hogy mi, egyetemisták is segítségükre lehetünk egy-két dologban. Többen kérték például az egyetem segítségét vallástörté­neti előadások megtartásához, azonkívül az üzemi fiatalok különféle politikai foglalkozá­sainak lebonyolításához (A vi­lág térképe előtt-körök). Azt hiszem, nekünk is hasz­nos lesz, ha ezeket a lehető­ségeket kiaknázzuk, mert ez­zel is alkalmat adunk sok ki- szistának a rendszeres politi­kai munka végzéséhez. <«) Ott ült velem szemben és kétségbeesetten szorongatta a piros mackót — a kabalát. Ünneplőben volt, egyszerűen, csinosan — és világos szemé­ben beteges rémület tükröző­dött. — Nem merek bemenni! a programban a KISZ-kong­SVÉD ACÉL MAGYAR PENGE III. rész. Horváth Miklós — Torzsa István; Az uralkodó osztályok bár­mennyire szerették volna az egyetemi ifjúságot távol tarta­ni a baloldali mozgalmaktól, tapasztalniok kellett, hogy az egyetemi ifjúság soraiban is sok helyen kedvező talajra ta­láltait a „vallás... a társa­dalmi és állami rend ellen irányuló társadalmi mozgal­mak”.'* ..Ezek a jelenségek annál nagyobb aggodalommal töltenek el bennünket — írja az Egyetemi Tanács kiáltvá­nya — mert a magyar egyete­mi ifjúságnak, nemzetünk jö­vő vezéreinek kell annak a tábornak lenni, amely minden szent érzéstől lelkesülő ifjú lelkének egész erejével fordul szembe minden forradalmi törekvéssel.” *3 1935-től a totá­lis fasizmus előretörésével párhuzamosan erőteljesen megindult a differenciálódás és a marakodás az eddig töb- bé-kevésbé egyetértő hivata­los diákegyesületek körében. Ugyanakkor a baloldali moz­galom is mindinkább szélese­dik az egyetemen. A tudományegyetem fiatal kommunistái ebben az időben már saját sokszorosító gépükön készítik a fasizmus elleni harcra szólí­tó röplapjaikat. A többi hala­dó mozgalmakkal való kap­csolatuk is mindinkább széle­sedik. 1933. február 11-én azonban súlyos csapás érte az egyetem baloldali ifjúsági mozgalmát. A rendőrség poli­tikai osztálya több mint tíz hallgatót kommunista szervez­kedésben való aktív részvétel miatt letartóztatott.*4 A feb­ruár 11-i letartóztatást újabb letartóztatások követték. A letartóztatás után a bölcsész­kari dékánt a rektor jelentés- tételre rendelte be. amelynek alapján 1933. április 29-én fe­gyelmi vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat alapján az Egye­temi Tanács 1933. június 31-i ülése úgy határozott, javasolja a minisztériumnak, hogy a le­tartóztatott hallgatók mindad­dig. míg a bírói ítélet meg nem történik, ne folytathassák ta­Haladó diákmozgalmak a Horthy-korszakban a Pázmány Péter Tudományegyetemen nuimányaikat az ország egyet­len egyetemén sem. Továbbá elhatározta, hogy a letartóz­tatott hallgatókból az egye­temre való beiratkozást, távo­zási bizonyítvány, végbizonyit- vány, doktori oklevél kiállítá­sát megtagadja, középiskolai tanári oklevél kiállítását nem javasolja, őket tanári vizsgá­ra, doktori szigorlatra nem bocsátja, esetleges külföldi ok­levelek honosítását felfüg­gesztik. A határozatot hirdet­mény útján hozták nyilvános­ságra. A VKM 1933. szeptem­ber 4-én kelt rendeletével jó­váhagyta az Egyetemi Tanács döntését. Külön felhívta az egyetem vezetőségét arra, hogy a jövőben, ha valamely hallgatónál csak a gyanúja merül fel annak, hogy kapcso­latban van haladó mozgalom­mal, azonnal indítsa meg a fegyelmit megelőző vizsgála­tot, és függessze fel a tanu­lástól. A baloldali szervezke­dés befejezését szerették vol­na elérni a VKM 1934. no­vember 12-i rendeletével is, amely elrendelte a baloldali mozgalomban részt vevők és részvétellel gyanúsíthatok nyilvántartásba vételét. A mozgalom széleskörű kapcso­latait mutatta az a tény is, hogy a szervezkedésben való részvétel miatt 39 embert tartóztattak le, diákot, tanárt, költőt és dolgo­zót egyaránt, többek között József Attilát, Rajk Lászlót, Olt Károlyt, Oszkó (Mód) Ala­dárt, Oszkó Gyulát, Beck Mártát, Mód Pétert, Birki Ág­nest stb., Mancsek Erzsébet­nek, a mozgalommal kapcso­latot tartó besúgónak a feljo ientése alapján. Az egyetemi csoportnak a budapesti Fáy András Reál­gimnázium egyik tanára és egy diáklány útján kapcsolata volt a Nagykanizsa környéki kommunista mozgalommal is. Budapesten pedig Olt Káro­lyion keresztül tartották a kap­csolatot a kommunista ifjúsá­gi mozgalommal.*5 Az egyete­men tanuló kommunista hall­gatók marxista művekből és napi politikai kérdésekből ren­deztek vitákat, szemináriumo­kat, több esetben Rajk László lakásán, József Attila verseit terjesztették. Á Szovjetuniót ismertető előadásokat tartot­tak. Külföldi kommunista saj­tótermékeket fordítottak ma­gyarra és terjesztették. Fel­vették a kapcsolatot a Vörös Segéllyel s a letartóztatott kommunisták részére pénzt és élelmiszert gyűjtöttek.'1* A cso­port a Rómaifürdő egyik ka­binjában több mint ezer darab röplapot készített és terjesz­tette az egyetemeken. Egy ré­szét pedig a sokszorosító gép­pel együtt a baloldali maga­tartásáról ismert Oszkó-család lakásán helyezték el. A bíró­ság két évig terjedő börtön- büntetéssel sújtotta a mozga­lomban részt vett hallgató­kat.*7 A per még javában folyt, amikor 1933 júniusában újabb KIMSZ-csoportot tar­tóztatott le a rendőrség (Cser- manek János és társai), köz­tük az egyetem egy hallgató­ját is.*8 A Pázmány Péter tudományegyetemi KIMSZ- csoportnak a legszorosabb kapcsolata a főiskolák között az iparművészeti és a képző­művészeti főiskolákkal volt. ■\ KIMSZ által irányított ngyméretű mozgalom célja i tanulóifjúság fasdsztaelle- nes egységfrontjának a meg­teremtése volt, amelynek egyik legerősebb magját a Pázmány Péter Tudomány­egyetem KIMSZ-csoportja al­kotta. A megtorló intézkedéseknek sikerült egy időre visszaszorí­tani a haladó mozgalmat. A mozgalom vezetőit letartóztat­ták, a gyanús elemeket pedig rendőri megfigyelés alá he­lyezték. A letartóztatások után a mozgalommal szimpatizálók is visszahúzódtak. A lebuká­soknak ugyanakkor pozitív eredményük is volt. A lebukás egyben el is kötelezte a moz­galomban részt vevő fiatalok becsületesebb részét, hogy to­vább dolgozzon a mozgalom­ban. Másrészt a letartóztatot­tak megismerkedtek a börtön­ben kommunistákkal, munká­sokkal, szegényparasztokkal is, s így a börtönben azokkal személyes mozgalmi kapcso­lat jöhetett létre. A KIMSZ feladata az egyetemen ebben a helyzetben az, volt, hogy újjá­szervezze az egyetemisták ha­ladó erőit és mozgósítsa a há­ború és a fasizmus elleni harcra, amelynek lendületet adott a KMP-nek a népfront megteremtésére irányuló har­ca. valamint a KIMSZ és az OIB-akció egységének meg­teremtése 1935 őszén. / 1935 után a mozgalom újra felélénkült. A KIMSZ egyete­mi csoportjának szabadon ma­radt tagjai az egyetemi erők újjászervezése mellett komoly munkát fejtettek ki az egyete­men kívül. Háborúellenes, né­metellenes előadásokat tartot­tak, ugyanakkor igyekeztek beépülni az illegális diákifjú­sági szervezetekbe is. 1935 után azok a kommunista egye­temisták, akik a korábbi évek­ben vezették az egyetemi bal­oldali mozgalmat, most az Egyetemi Kör munkájába ’-'sncsolódfak be. Céljuk az volt. hogy az egyetemisták le­gális szervezetét az antifasisz­ta mozgalom érdekében, hasz­nálják fel. Igyekezték beszer­vezni a kör munkájába a nemkommunista, de a fasiz­mussal nem rokonszenvező hallgatóikat is. Budapesten és a vidéki egyetemeken egy­aránt több kommunistát és más baloldali fiatalt beválasz­tottak az Egyetemi Kör veze­tőségeibe is. Különösen figye­lemre méltó a szegedi fiatalok eredményes tevékenysége, akik között ott találjuk már ko­rábban is, többek között: Jó­zsef Attilát, Radnóti Miklóst, Ortutay Gyulát, Tolnai Gá­bort, valamint a Kállai Gyula, Zöld Sándor, Újhelyi körül csoportosuló debreceni fiatalo­kat. A fiatalok arra töreked­ték, hogy az egyetemi és fő­iskolai hallgatóknak a fasiz­mussal nem rokonszenvező és szembenálló demokratikus erőit egységesítsék és tevé­kenységüket összekapcsolják az országosan kibontakozó antifasiszta mozgalommal. 1937. március 15-én a fasisz­taellenes erők egy csoportja a Múzeum-kertben nyilvános márciusi ünnepséget tartott. Itt jelentették be hi­vatalosan a Márciusi Front megalakulását, amelynek a munkájába az egyetemi hall­gatók is bekapcsolódtak.18 Ugyancsak bizonyos kapcsolat alakult ki a kommunista fia­talok és a Soli de Gloria re­formátus ifjúsági egyesülettel is. (Folytatjuk.) iá ppte tanácsának hirdetmé­nye.. ELTE Lt. 1933/34—181. *3 U. o. *4 A bölcsészkari dékán 1933., február 15-én kelt, a vallás- és köz- oktatásügvi miniszterhez kü^Ött bizalmas jelentése. ELTE Lt. Böl­csészkari iratok 1932/33—1208. *3 A Budapesti Királyi Törvény­szék B. XIV. (7006) 153—1932. sz. ítélete. ELTE Lt. Bölcsészkar! ira­tok 1932/33—1257. A M. Kir. Kúria Bi. 1294^88— 1934. sz. ítélete. PI Arch. PPTE rektori iratok sz. n. 17 M. K. Kúria ítélete. ELTE Lt. Rektori iratok 1936/37—3081. *8 A magyarországi munkásmoz­galom 1929—1939. Kossuth. Bp. 1957 —1958. 151—152. lap. — Olyant csacsi vagy — próbáltam megnyugtatni —• miért nem mentél be mind­járt az első csoporttal? Már rég túl lennél rajta, és az indexedbe lenne a jó, ha nem a jeles. — Jeles! Nekem? —■ csat­tant fel szinte dühösen. — Hiszen tudod az anyagot. Gyuri mesélte, hogy tegnap együtt átismételték az egé­szet, és remekül tudod min­den kis részletét. — Az nem számít! Értsd meg én nem mehetek át! Ha legalább egset (!) kaphatnék! De nem. Érzem, kidobnalc Világosan tudom, hogy lesz. Megnézi az indexemet, látja benne, hogy egy tárgyból már elhúztak, abban a pillanatban vége. Már ő is elhiszi; ez a lány buta, ez nem tud semmit, t csinálhatok amit akarok, el buktat. — Hogy lehet valakiben ilyen kevés önbizalom! Le hét, hogy ki se nyitja a lec­kekönyvedet, csak a végén. — Az is mindegy! Nekem olyan a hangom, tudod vala­hogy olyan bizonytalan. Ta­lán tényleg tudom azt, ami' mondok és biztos is vagyoJ: benne. De rám néz a tanú és látom, hogy ő is hallja a hangomból, hogy nem tudom, bizonytalan vagyok, az csak dadogás, és ha jót mondok az sem tudás, hanem csak vélet­len ráhibázás. Hát ezért fé­lek én bemenni! Mert tudom, hogy nem sikerülhet. Ha az első vizsga bukás, a többinek is vége... Te! Elhalasztóm’ Ez lesz a legjobb! — Szedd össze magad. Nem halasztasz el semmit, tudod az anyagot, bemégy és levizs­gázol. És ne próbáld bebe­szélni magadnak, hogy nem sikerül! Arra gondolj, hogy becsülettel készültél, szorítsd meg a piros mackót, és fel a fejjel! •k Egy óra sem telt el — visz- szajött. Arca fáradt volt. — Na? — faggattam — hogy sikerült? — Ez sem használt — tette az asztalra a kis piros mac­kót. Azután hirtelen megfor­dult és kisietett. Bé

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék