Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1961 (3. évfolyam, 1-40. szám)

1961-01-14 / 1. szám

Négynapos KISZ-tanfolyam A KISZ központi bizottsá­gának határozata alapján feb­ruár 6-tól 9-ig az egyetemi végrehajtó bizottság rendezé­sében négynapos tanfolyamot tartanak az ifjúsági szervezet vezető aktivistái részére. A tanfolyamon részt vesznek az egyetemi KISZ-bizottság tag­jai, az alapszervi vezetőségek minden tagja, valamint az instruktorok, összesen mintegy 260 fő. A tanfolyam napirendje a következő: az első nap a „A magyar ifjúság eszmei-politi­­kai-erkölcsi fejlődése az el­múlt években; magatartása a jelenlegi helyzetben; a KISZ feladatai a magyar ifjúság eszmei-poltikai-erkölcsi ne­velésében” című előadással in­dul, amelyet Berecz János, a KISZ központi bizottságának tagja, az egyetemi osztály ve­zetője, majd utána „A KISZ feladatai a magyar ifjúság­nak a szocializmus építésére való mozgósításában” címmel Tóth István, az egyetemi vég­rehajtó bizottság titkára tájé­koztatja a tanfolyam részve­vőit. Ugyancsak az első nap kerül sorra Szász Ivánnak, a kerületi KISZ-bizottság tagjá­nak előadása „A szervezeti fe­gyelem néhány aktuális kér­dése” címmel. A második nap délelőttjén egyéni tanulás szerepel a a programban a KISZ-kong­resszus anyagából, majd dél­után kerül sor a vitára. A tanfolyam harmadik nap­ján Kardos József, az egyete­mi végrehajtó bizottság szer­vezőtitkára „Feladataink a KISZ továbbfejlesztésében, erősítésében, az Ifjúság a szo­­cializmusért­ mozgalom szerve­zésében; az egyetemi KISZ- vezetés néhány kérdése” cím­mel tart előadást. Utána egyé­ni tanulás következik. A negyedik nap délelőttjén ismét csoportos vitára kerül sor, majd utána Tóth István tájékoztatja a részvevőket az alapszervi taggyűlések előké­szítéséről, valamint a második fél év feladatairól. A tanfolyam utolsó napjá­nak estéjén a KISZ VB ba­ráti táncos klubestet rendez, amelyre egy szovjet egyete­mista küldöttséget is meghív­nak. A végrehajtó bizottság­tól kapott tájékoztatás szerint — mivel még ilyen nagy lét­számú tanfolyam nem volt az egyetemen — az egyéni tanu­lás és a vita több csoportban zajlik majd le. A felosztásnak egy­részt az a célja, hogy a kisebb kollektívákban jobban megismerhessék egymást a három kar kiszista vezetői, más­részt kisebb plénum előtt jobban felszínre kerülhetnek az egyéni vélemények és ja­vaslatok. SVÉD ACÉL MAGYAR PENGE III. rész. Az uralkodó osztályok bár­mennyire szerették volna az egyetemi ifjúságot távol tarta­ni a baloldali mozgalmaktól, tapasztalniuk kellett, hogy az egyetemi ifjúság soraiban is sok helyen kedvező talajra ta­láltat­ a „vallás... a társa­dalmi és állami rend ellen irányuló társadalmi mozgal­mak”.". ..Ezek a jelenségek annál nagyobb aggodalommal töltenek el bennünket — írja az Egyetemi Tanács kiáltvá­nya — mert a magyar egyete­mi ifjúságnak, nemzetünk jö­vő vezéreinek kell annak a tábornak lenni, amely minden szent érzéstől lelkesülő ifjú lelkének egész erejével fordul szembe minden forradalmi törekvéssel.” *3 1935-től a totá­lis fasizmus előretörésével párhuzamosan erőteljesen megindult a differenciálódás és a marakodás az eddig töb­­bé-kevésbé egyetértő hivata­los diákegyesületek körében. Ugyanakkor a baloldali moz­galom is mindinkább szélese­dik az egyetemen. A tudományegyetem fiatal kommunistái ebben az időben már saját sokszorosító gépükön készítik a fasizmus elleni harcra szólí­tó röplapjaikat. A többi hala­dó mozgalmakkal való kap­csolatuk is mindinkább széle­sedik. 1933. február 11-én azonban súlyos csapás érte az egyetem baloldali ifjúsági mozgalmát. A rendőrség poli­tikai osztálya több mint tíz hallgatót kommunista szervez­kedésben való aktív részvétel miatt letartóztatott.*4 A feb­ruár 11-i letartóztatást újabb letartóztatások követték. A letartóztatás után a bölcsész­kari dékánt a rektor jelentés­­tételre rendelte be, amelynek alapján 1933. április 29-én fe­gyelmi vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat alapján az Egye­temi Tanács 1933. június 31-i ülése úgy határozott, javasolja a minisztériumnak, hogy a le­tartóztatott hallgatók mindad­dig, míg a bírói ítélet meg nem történik, ne folytathassák ta­nulmányaikat az ország egyet­len egyetemén sem. Továbbá elhatározta, hogy a letartóz­tatott hallgatókból az egye­temre való beiratkozást, távo­zási bizonyítvány, végbizonyít­­vány, doktori oklevél kiállítá­sát megtagadja, középiskolai tanári oklevél kiállítását nem javasolja, őket tanári vizsgá­ra, doktori szigorlatra nem bocsátja, esetleges külföldi ok­levelek honosítását felfüg­gesztik. A határozatot hirdet­mény útján hozták nyilvános­ságra. A VKM 1933. szeptem­ber 4-én kelt rendeletével jó­váhagyta az Egyetemi Tanács döntését. Külön felhívta az egyetem vezetőségét arra, hogy a jövőben, ha valamely hallgatónál csak a gyanúja merül fel annak, hogy kapcso­latban van haladó mozgalom­mal, azonnal indítsa meg a fegyelmit megelőző vizsgála­tot, és függessze fel a tanu­lástól. A baloldali szervezke­dés befejezését szerették vol­na elérni a VKM 1934. no­vember 12-i rendeletével is, amely elrendelte a baloldali mozgalomban részt vevők és részvétellel gyanúsíthatók nyilvántartásba vételét. A mozgalom széleskörű kapcso­latait mutatta az a tény is, hogy a szervezkedésben való részvétel miatt 39 embert tartóztattak le, diákot, tanárt, költőt és dolgo­zót egyaránt, többek között József Attilát, Rajk Lászlót, Olt Károlyt, Oszkó (Mód) Ala­dárt, Oszkó Gyulát, Beck Mártát, Mód Pétert, Birki Ág­nest stb., Mancsek Erzsébet­nek, a mozgalommal kapcso­latot tartó besúgónak a felje­lentése alapján. Az egyetemi csoportnak a budapesti Fáy András Reál­gimnázium egyik tanára és egy diáklány útján kapcsolata volt a Nagykanizsa környéki kommunista mozgalommal is. Budapesten pedig Olt Káro­lyion keresztül tartották a kap­csolatot a kommunista ifjúsá­gi mozgalommal.*5 Az egyete­men tanuló kommunista hall­gatók marxista művekből és napi politikai kérdésekből ren­deztek vitákat, szemináriumo­kat, több esetben Rajk László lakásán, József Attila verseit terjesztették. A Szovjetuniót ismertető előadásokat tartot­tak. Külföldi kommunista saj­tótermékeket fordítottak ma­gyarra és terjesztették. Fel­vették a kapcsolatot a Vörös Segéllyel s a letartóztatott kommunisták részére pénzt és élelmiszert gyűjtöttek."1* A cso­port a Rómaifürdő egyik ka­binjában több mint ezer darab röplapot készített és terjesz­tette az egyetemeken. Egy ré­szét pedig a sokszorosító gép­pel együtt a baloldali maga­tartásáról ismert Oszkó-család lakásán helyezték el. A bíró­ság két évig terjedő börtön­­büntetéssel sújtotta a mozga­lomban részt vett hallgató­kat.*7 A per még javában folyt, amikor 1933 júniusában újabb KIMSZ-csoportot tar­tóztatott le a rendőrség (Cser­­manek János és társai), köz­tük az egyetem egy hallgató­ját is.*8 A Pázmány Péter tudományegyetemi KIMSZ- csoportnak a legszorosabb kapcsolata a főiskolák között az iparművészeti és a képző­művészeti főiskolákkal volt. A­ KIMSZ által irányított ngyméretű mozgalom célja a tanulóifjúság fasisztaelle­­nes egységfrontjának a meg­teremtése volt, amelynek egyik legerősebb magját a Pázmány Péter Tudomány­egyetem KIMSZ-csoportja al­kotta. A megtorló intézkedéseknek sikerült egy időre visszaszorí­tani a haladó mozgalmat. A mozgalom vezetőit letartóztat­ták, a gyanús elemeket pedig rendőri megfigyelés alá he­lyezték. A letartóztatások után a mozgalommal szimpatizálók is visszahúzódtak. A lebuká­soknak ugyanakkor pozitív eredményük is volt. A lebukás egyben el is kötelezte a moz­galomban részt vevő fiatalok becsületesebb részét, hogy to­vább dolgozzon a mozgalom­ban. Másrészt a letartóztatot­tak megismerkedtek a börtön­ben kommunistákkal, munká­sokkal, szegényparasztokkal is, s így a börtönben azokkal személyes mozgalmi kapcso­lat jöhetett létre. A KIMSZ feladata az egyetemen ebben a helyzetben az, volt, hogy újjá­szervezze az egyetemisták ha­ladó erőit és mozgósítsa a há­ború és a fasizmus elleni harcra, amelynek lendületet adott a KMP-nek a népfront megteremtésére irányuló har­ca, valamint a KIMSZ és az OIB-akció egységének meg­teremtése 1935 őszén.­­ 1935 után a mozgalom újra felélénkült. A KIMSZ egyete­mi csoportjának szabadon ma­radt tagjai az egyetemi erők újjászervezése mellett komoly munkát fejtettek ki az egyete­men kívül. Háborúellenes, né­metellenes előadásokat tartot­tak, ugyanakkor igyekeztek beépülni az illegális diákifjú­sági szervezetekbe is. 1935 után azok a kommunista egye­temisták, akik a korábbi évek­ben vezették az egyetemi bal­oldali mozgalmat, most az Egyetemi Kör munkájába c-­súcsolódtak be. Céljuk az volt, hogy az egyetemisták le­gális szervezetét az antifasisz­ta mozgalom érdekében, hasz­nálják fel. Igyekeztek beszer­vezni a kör munkájába a nemkommunista, de a fasiz­mussal nem rokonszenvező hallgatóikat is. Budapesten és a vidéki egyetemeken egy­aránt több kommunistát és más baloldali fiatalt beválasz­tottak az Egyetemi Kör veze­tőségeibe is. Különösen figye­lemre méltó a szegedi fiatalok eredményes tevékenysége, akik között ott találjuk már ko­rábban is, többek között: Jó­zsef Attilát, Radnóti Miklóst, Ortutay Gyulát, Tolnai Gá­bort, valamint a Kállai Gyula, Zöld Sándor, Újhelyi körül csoportosuló debreceni fiatalo­kat. A fiatalok arra töreked­tek, hogy az egyetemi és fő­iskolai hallgatóknak a fasiz­mussal nem rokonszenvező és szembenálló demokratikus erőit egységesítsék és tevé­kenységüket összekapcsolják az országosan kibontakozó antifasiszta mozgalommal. 1937. március 15-én a fasisz­taellenes erők egy csoportja a Múzeum-kertben nyilvános márciusi ünnepséget tartott. Itt jelentették be hi­vatalosan a Márciusi Front megalakulását, amelynek a munkájába az egyetemi hall­gatók is bekapcsolódtak.18 Ugyancsak bizonyos kapcsolat alakult ki a kommunista fia­talok és a Soli de Gloria re­formátus ifjúsági egyesülettel is. (Folytatjuk.) Já­ppte tanácsának hirdetmé­nye.. ELTE Lt. 1933/34—181. *3 U. o. *4 A bölcsészkari dékán 1933., február 15-én kelt, a vallás- és köz­­oktatásügyi miniszterhez küpött bizalmas jelentése. ELTE Lt. Böl­csészkari iratok 1932/33—1208. *3 A Budapesti Királyi Törvény­szék B. XIV. (7006) 153—1932. sz. ítélete. ELTE Lt. Bölcsészkar­ ira­tok 1932/33—1257. A M. Kir. Kúria Bt. 1294/88— 1934. sz. ítélete. PI Arch. PPTE rektori iratok sz. n. 17 M. K. Kúria ítélete. ELTE Lt. Rektori iratok 1936/37—3081. *8 A magyarországi munkásmoz­galom 1929—1939. Kossuth. Bp. 1957 —1958. 151—152. lap. Horváth Miklós — Torzsa István: Haladó diákmozgalmak a Horthy-korszakban a Pázmány Péter Tudományegyetemen Az ifjúsági szövetség „zárszámadása" után A KISZ I. kongresszusáról beszél egyetemünk küldötte Már jócskán átléptük a vizsgaidőszak é­s ezzel együtt az új esztendő küszöbét is. Mégis, most egy tavaly lezajlott ese­ményre térünk vissza: a KISZ I. kongresszusára. A majdnem kétezer főt számláló egyetemi KISZ-szervezet képviseletében egy kedves mosolyú, szőke bölcsészlány, Antos Mária vett részt a kongresszuson. Amikor érdeklődtünk, hogy hol található mostanában, kissé elfelhősödött a tekintete, mi­közben felvilágosodott, hogy napjai nagy részét az Országgyűlési Könyvtárban tölti, mert a vizsgákra ott készül fel. A riporter tekintetbe vette ezt a jelentős elfoglaltságot, ezért nem is fag­gatta túl sokáig a könyvek közé temetkezett kongresszusi kül­döttet, aki éppen egyetemes történelem vizsgájára készül. A könyvtár zajos társalgójában foglalja össze élményeit és tapasztalatait, melyeket az ifjúkommunisták tanácskozásán szerzett. — A kongreszus jelentőségét az adja meg, hogy az ellenfor­radalom óta eltelt négy év munkájának összegezése volt. Úgy is mondhatnám, hogy az ifjúsági szervezet zárszám­adást tartott, amelyen értékel­te az eddig végzett munkát, és egyúttal kitűzte azokat a cé­lokat, amelyeket az elkövetke­ző időszakban, az ötéves terv éveiben kell elérnünk. Ami rám nagyon-nagyon jó hatással volt, az a tanácskozá­sok rendkívülien természetes, fiatalos hangja. Minden felszólalásból érezni lehetett, hogy amit mondanak, azt szívből m­ondják. A fiata­lok általában nem olvastak fel hosszú, előre elkészített szó­noklatokat, hanem egy kis cé­dulára írtak néhány szót, s az emelvényen ez volt az egyet­len segédeszközük. Igaz, hogy egyik-másik felszólaló hang­ján érezni lehetett a megillető­­dést, de ezt a többi küldött egyáltalán nem vette rosszné­ven, mert ezer ember előtt be­szélni nem is olyan könnyű dolog. A felszólalások döntő több­sége nem általános kérdések­kel foglalkozott, hanem sajá­tos, helyi problémákról vagy eredményekről számolt be a kongresszusnak. Ennek ellené­re nem volt olyan érzése az embernek, hogy elszigetelt, csak helyi érdekességű té­mákról esik szó. A sok rész­letkérdésből kialakult egy ál­talános kép, amely hűségesen tükrözi az ifjúság minden ré­tegének eddigi munkáját. Mégis, a sok különböző téma közül is a legnagyobb súllyal, a leggyakrabban a szocialista mezőgazdaság ügye került szóba. Még a kö­zépiskolások is beszéltek róla. Az egyetemi ifjúság sajátos problémái sem tűntek elszige­telt jelenségnek, hanem az egész ifjúságot foglalkoztató legfontosabb kérdések szerves részét alkották. A tanácskozások szüneteiben sok fesztelen beszélgetésnek voltam részvevője magam is. Az ifjúság más rétegeivel — munkás- és parasztfiatalokkal, középisk­olásokkal és ipari ta­nulókkal — folytatott beszél­getések azért is hasznosak vol­tak, mert kiderült, hogy mi, egyetemisták is segítségükre lehetünk egy-két dologban. Többen kérték például az egyetem segítségét vallástörté­neti előadások megtartásához, azonkívül az üzemi fiatalok különféle politikai foglalkozá­sainak lebonyolításához (A vi­lág térképe előtt-körök). Azt hiszem, nekünk is hasz­nos lesz, ha ezeket a lehető­ségeket kiaknázzuk, mert ez­zel is alkalmat adunk sok ki­­szistának a rendszeres politi­kai munka végzéséhez.­ ­«) A levelezők is... A másodéves magyar szakos levelező hallgatók a magyar irodalom­­történeti tanszéket „szállták meg” — a felvilágosodás korának irodal­mából és verstanból kollokváltak Mezey Márta tanársegédnél. Amint első képünkön látható, a felnőttebb korosztályok tagjai ugyanúgy töltik a várakozási időt — izgalom­csökkentő beszélgetések­kel, nyugtató cigarettázással és az utolsó percek eredményes kihasz­nálását célzó jegyzetböngészéssel —mint fiatalabb, nappali tagozatos kollégáik. Második képünk azt a pillanatot mutatja, amely a legnagyobb örö­met, vagy a legnagyobb csalódást szokta okozni a vizsgázóknak. Jelen esetben örömről van szó, mert a képen látható vizsgázó indexébe jeles és jó osztályzat került. (Fotó: Viniczay) A KABALA SEM SEGÍTETT Ott ült velem szemben és kétségbeesetten szorongatta a piros mackót — a kabalát. Ünneplőben volt, egyszerűen, csinosan — és világos szemé­ben beteges rémület tükröző­dött. — Nem merek bemenni! — Olyant csacsi vagy — próbáltam megnyugtatni —, miért nem mentél be mind­járt az első csoporttal? Már rég túl lennél rajta, és az indexedbe lenne a jó, ha nem a jeles. — Jeles! Nekem? —■ csat­tant fel szinte dühösen. — Hiszen tudod az anyagot. Gyuri mesélte, hogy tegnap együtt átismételték az egé­szet, és remekül tudod min­den kis részletét. — Az nem számít! Értsd meg én nem mehetek át! Ha legalább egyet (!) kaphatnék! De nem. Érzem, kidobnak­ Világosan tudom, hogy lesz. Megnézi az indexemet, látja benne, hogy egy tárgyból már elhúztak, abban a pillanatban vége. Már ő is elhiszi, ez a lány buta, ez nem tud semmit,­­ csinálhatok amit akarok, el­buktat. — Hogy lehet valakiben ilyen kevés önbizalom! Le­het, hogy ki se nyitja a lec­kekönyvedet, csak a végén. — Az is mindegy! Nekem olyan a hangom, tudod vala­hogy olyan bizonytalan. Ta­lán tényleg tudom azt, amit mondok és biztos is vagyok­ benne. De rám néz a tanú és látom, hogy ő is hallja a hangomból, hogy nem tudom, bizonytalan vagyok, az csak dadogás, és ha jót mondok az sem tudás, hanem csak vélet­len ráhibázás. Hát ezért fé­lek én bemenni! Mert tudom, hogy nem sikerülhet. Ha az első vizsga bukás, a többinek is vége... Te! Elhalasztóm! Ez lesz a legjobb! — Szedd össze magad. Nem halasztasz el semmit, tudod az anyagot, bemégy és levizs­gázol. És ne próbáld bebe­szélni magadnak, hogy nem sikerül! Arra gondolj, hogy becsülettel készültél, szorítsd meg a piros mackót, és fel a fejjel! •­ Egy óra sem telt el — visz­­szajött. Arca fáradt volt. — Na? — faggattam — hogy sikerült? — Ez sem használt — tette az asztalra a kis piros mac­kót. Azután hirtelen megfor­dult és kisietett. Bé

Next