Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1961 (3. évfolyam, 1-40. szám)
1961-01-14 / 1. szám
Négynapos KISZ-tanfolyam A KISZ központi bizottságának határozata alapján február 6-tól 9-ig az egyetemi végrehajtó bizottság rendezésében négynapos tanfolyamot tartanak az ifjúsági szervezet vezető aktivistái részére. A tanfolyamon részt vesznek az egyetemi KISZ-bizottság tagjai, az alapszervi vezetőségek minden tagja, valamint az instruktorok, összesen mintegy 260 fő. A tanfolyam napirendje a következő: az első nap a „A magyar ifjúság eszmei-politikai-erkölcsi fejlődése az elmúlt években; magatartása a jelenlegi helyzetben; a KISZ feladatai a magyar ifjúság eszmei-poltikai-erkölcsi nevelésében” című előadással indul, amelyet Berecz János, a KISZ központi bizottságának tagja, az egyetemi osztály vezetője, majd utána „A KISZ feladatai a magyar ifjúságnak a szocializmus építésére való mozgósításában” címmel Tóth István, az egyetemi végrehajtó bizottság titkára tájékoztatja a tanfolyam részvevőit. Ugyancsak az első nap kerül sorra Szász Ivánnak, a kerületi KISZ-bizottság tagjának előadása „A szervezeti fegyelem néhány aktuális kérdése” címmel. A második nap délelőttjén egyéni tanulás szerepel a a programban a KISZ-kongresszus anyagából, majd délután kerül sor a vitára. A tanfolyam harmadik napján Kardos József, az egyetemi végrehajtó bizottság szervezőtitkára „Feladataink a KISZ továbbfejlesztésében, erősítésében, az Ifjúság a szocializmusért mozgalom szervezésében; az egyetemi KISZ- vezetés néhány kérdése” címmel tart előadást. Utána egyéni tanulás következik. A negyedik nap délelőttjén ismét csoportos vitára kerül sor, majd utána Tóth István tájékoztatja a részvevőket az alapszervi taggyűlések előkészítéséről, valamint a második fél év feladatairól. A tanfolyam utolsó napjának estéjén a KISZ VB baráti táncos klubestet rendez, amelyre egy szovjet egyetemista küldöttséget is meghívnak. A végrehajtó bizottságtól kapott tájékoztatás szerint — mivel még ilyen nagy létszámú tanfolyam nem volt az egyetemen — az egyéni tanulás és a vita több csoportban zajlik majd le. A felosztásnak egyrészt az a célja, hogy a kisebb kollektívákban jobban megismerhessék egymást a három kar kiszista vezetői, másrészt kisebb plénum előtt jobban felszínre kerülhetnek az egyéni vélemények és javaslatok. SVÉD ACÉL MAGYAR PENGE III. rész. Az uralkodó osztályok bármennyire szerették volna az egyetemi ifjúságot távol tartani a baloldali mozgalmaktól, tapasztalniuk kellett, hogy az egyetemi ifjúság soraiban is sok helyen kedvező talajra találtat a „vallás... a társadalmi és állami rend ellen irányuló társadalmi mozgalmak”.". ..Ezek a jelenségek annál nagyobb aggodalommal töltenek el bennünket — írja az Egyetemi Tanács kiáltványa — mert a magyar egyetemi ifjúságnak, nemzetünk jövő vezéreinek kell annak a tábornak lenni, amely minden szent érzéstől lelkesülő ifjú lelkének egész erejével fordul szembe minden forradalmi törekvéssel.” *3 1935-től a totális fasizmus előretörésével párhuzamosan erőteljesen megindult a differenciálódás és a marakodás az eddig többé-kevésbé egyetértő hivatalos diákegyesületek körében. Ugyanakkor a baloldali mozgalom is mindinkább szélesedik az egyetemen. A tudományegyetem fiatal kommunistái ebben az időben már saját sokszorosító gépükön készítik a fasizmus elleni harcra szólító röplapjaikat. A többi haladó mozgalmakkal való kapcsolatuk is mindinkább szélesedik. 1933. február 11-én azonban súlyos csapás érte az egyetem baloldali ifjúsági mozgalmát. A rendőrség politikai osztálya több mint tíz hallgatót kommunista szervezkedésben való aktív részvétel miatt letartóztatott.*4 A február 11-i letartóztatást újabb letartóztatások követték. A letartóztatás után a bölcsészkari dékánt a rektor jelentéstételre rendelte be, amelynek alapján 1933. április 29-én fegyelmi vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat alapján az Egyetemi Tanács 1933. június 31-i ülése úgy határozott, javasolja a minisztériumnak, hogy a letartóztatott hallgatók mindaddig, míg a bírói ítélet meg nem történik, ne folytathassák tanulmányaikat az ország egyetlen egyetemén sem. Továbbá elhatározta, hogy a letartóztatott hallgatókból az egyetemre való beiratkozást, távozási bizonyítvány, végbizonyítvány, doktori oklevél kiállítását megtagadja, középiskolai tanári oklevél kiállítását nem javasolja, őket tanári vizsgára, doktori szigorlatra nem bocsátja, esetleges külföldi oklevelek honosítását felfüggesztik. A határozatot hirdetmény útján hozták nyilvánosságra. A VKM 1933. szeptember 4-én kelt rendeletével jóváhagyta az Egyetemi Tanács döntését. Külön felhívta az egyetem vezetőségét arra, hogy a jövőben, ha valamely hallgatónál csak a gyanúja merül fel annak, hogy kapcsolatban van haladó mozgalommal, azonnal indítsa meg a fegyelmit megelőző vizsgálatot, és függessze fel a tanulástól. A baloldali szervezkedés befejezését szerették volna elérni a VKM 1934. november 12-i rendeletével is, amely elrendelte a baloldali mozgalomban részt vevők és részvétellel gyanúsíthatók nyilvántartásba vételét. A mozgalom széleskörű kapcsolatait mutatta az a tény is, hogy a szervezkedésben való részvétel miatt 39 embert tartóztattak le, diákot, tanárt, költőt és dolgozót egyaránt, többek között József Attilát, Rajk Lászlót, Olt Károlyt, Oszkó (Mód) Aladárt, Oszkó Gyulát, Beck Mártát, Mód Pétert, Birki Ágnest stb., Mancsek Erzsébetnek, a mozgalommal kapcsolatot tartó besúgónak a feljelentése alapján. Az egyetemi csoportnak a budapesti Fáy András Reálgimnázium egyik tanára és egy diáklány útján kapcsolata volt a Nagykanizsa környéki kommunista mozgalommal is. Budapesten pedig Olt Károlyion keresztül tartották a kapcsolatot a kommunista ifjúsági mozgalommal.*5 Az egyetemen tanuló kommunista hallgatók marxista művekből és napi politikai kérdésekből rendeztek vitákat, szemináriumokat, több esetben Rajk László lakásán, József Attila verseit terjesztették. A Szovjetuniót ismertető előadásokat tartottak. Külföldi kommunista sajtótermékeket fordítottak magyarra és terjesztették. Felvették a kapcsolatot a Vörös Segéllyel s a letartóztatott kommunisták részére pénzt és élelmiszert gyűjtöttek."1* A csoport a Rómaifürdő egyik kabinjában több mint ezer darab röplapot készített és terjesztette az egyetemeken. Egy részét pedig a sokszorosító géppel együtt a baloldali magatartásáról ismert Oszkó-család lakásán helyezték el. A bíróság két évig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta a mozgalomban részt vett hallgatókat.*7 A per még javában folyt, amikor 1933 júniusában újabb KIMSZ-csoportot tartóztatott le a rendőrség (Csermanek János és társai), köztük az egyetem egy hallgatóját is.*8 A Pázmány Péter tudományegyetemi KIMSZ- csoportnak a legszorosabb kapcsolata a főiskolák között az iparművészeti és a képzőművészeti főiskolákkal volt. A KIMSZ által irányított ngyméretű mozgalom célja a tanulóifjúság fasisztaellenes egységfrontjának a megteremtése volt, amelynek egyik legerősebb magját a Pázmány Péter Tudományegyetem KIMSZ-csoportja alkotta. A megtorló intézkedéseknek sikerült egy időre visszaszorítani a haladó mozgalmat. A mozgalom vezetőit letartóztatták, a gyanús elemeket pedig rendőri megfigyelés alá helyezték. A letartóztatások után a mozgalommal szimpatizálók is visszahúzódtak. A lebukásoknak ugyanakkor pozitív eredményük is volt. A lebukás egyben el is kötelezte a mozgalomban részt vevő fiatalok becsületesebb részét, hogy tovább dolgozzon a mozgalomban. Másrészt a letartóztatottak megismerkedtek a börtönben kommunistákkal, munkásokkal, szegényparasztokkal is, s így a börtönben azokkal személyes mozgalmi kapcsolat jöhetett létre. A KIMSZ feladata az egyetemen ebben a helyzetben az, volt, hogy újjászervezze az egyetemisták haladó erőit és mozgósítsa a háború és a fasizmus elleni harcra, amelynek lendületet adott a KMP-nek a népfront megteremtésére irányuló harca, valamint a KIMSZ és az OIB-akció egységének megteremtése 1935 őszén. 1935 után a mozgalom újra felélénkült. A KIMSZ egyetemi csoportjának szabadon maradt tagjai az egyetemi erők újjászervezése mellett komoly munkát fejtettek ki az egyetemen kívül. Háborúellenes, németellenes előadásokat tartottak, ugyanakkor igyekeztek beépülni az illegális diákifjúsági szervezetekbe is. 1935 után azok a kommunista egyetemisták, akik a korábbi években vezették az egyetemi baloldali mozgalmat, most az Egyetemi Kör munkájába c-súcsolódtak be. Céljuk az volt, hogy az egyetemisták legális szervezetét az antifasiszta mozgalom érdekében, használják fel. Igyekeztek beszervezni a kör munkájába a nemkommunista, de a fasizmussal nem rokonszenvező hallgatóikat is. Budapesten és a vidéki egyetemeken egyaránt több kommunistát és más baloldali fiatalt beválasztottak az Egyetemi Kör vezetőségeibe is. Különösen figyelemre méltó a szegedi fiatalok eredményes tevékenysége, akik között ott találjuk már korábban is, többek között: József Attilát, Radnóti Miklóst, Ortutay Gyulát, Tolnai Gábort, valamint a Kállai Gyula, Zöld Sándor, Újhelyi körül csoportosuló debreceni fiatalokat. A fiatalok arra törekedtek, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatóknak a fasizmussal nem rokonszenvező és szembenálló demokratikus erőit egységesítsék és tevékenységüket összekapcsolják az országosan kibontakozó antifasiszta mozgalommal. 1937. március 15-én a fasisztaellenes erők egy csoportja a Múzeum-kertben nyilvános márciusi ünnepséget tartott. Itt jelentették be hivatalosan a Márciusi Front megalakulását, amelynek a munkájába az egyetemi hallgatók is bekapcsolódtak.18 Ugyancsak bizonyos kapcsolat alakult ki a kommunista fiatalok és a Soli de Gloria református ifjúsági egyesülettel is. (Folytatjuk.) Jáppte tanácsának hirdetménye.. ELTE Lt. 1933/34—181. *3 U. o. *4 A bölcsészkari dékán 1933., február 15-én kelt, a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez küpött bizalmas jelentése. ELTE Lt. Bölcsészkari iratok 1932/33—1208. *3 A Budapesti Királyi Törvényszék B. XIV. (7006) 153—1932. sz. ítélete. ELTE Lt. Bölcsészkar iratok 1932/33—1257. A M. Kir. Kúria Bt. 1294/88— 1934. sz. ítélete. PI Arch. PPTE rektori iratok sz. n. 17 M. K. Kúria ítélete. ELTE Lt. Rektori iratok 1936/37—3081. *8 A magyarországi munkásmozgalom 1929—1939. Kossuth. Bp. 1957 —1958. 151—152. lap. Horváth Miklós — Torzsa István: Haladó diákmozgalmak a Horthy-korszakban a Pázmány Péter Tudományegyetemen Az ifjúsági szövetség „zárszámadása" után A KISZ I. kongresszusáról beszél egyetemünk küldötte Már jócskán átléptük a vizsgaidőszak és ezzel együtt az új esztendő küszöbét is. Mégis, most egy tavaly lezajlott eseményre térünk vissza: a KISZ I. kongresszusára. A majdnem kétezer főt számláló egyetemi KISZ-szervezet képviseletében egy kedves mosolyú, szőke bölcsészlány, Antos Mária vett részt a kongresszuson. Amikor érdeklődtünk, hogy hol található mostanában, kissé elfelhősödött a tekintete, miközben felvilágosodott, hogy napjai nagy részét az Országgyűlési Könyvtárban tölti, mert a vizsgákra ott készül fel. A riporter tekintetbe vette ezt a jelentős elfoglaltságot, ezért nem is faggatta túl sokáig a könyvek közé temetkezett kongresszusi küldöttet, aki éppen egyetemes történelem vizsgájára készül. A könyvtár zajos társalgójában foglalja össze élményeit és tapasztalatait, melyeket az ifjúkommunisták tanácskozásán szerzett. — A kongreszus jelentőségét az adja meg, hogy az ellenforradalom óta eltelt négy év munkájának összegezése volt. Úgy is mondhatnám, hogy az ifjúsági szervezet zárszámadást tartott, amelyen értékelte az eddig végzett munkát, és egyúttal kitűzte azokat a célokat, amelyeket az elkövetkező időszakban, az ötéves terv éveiben kell elérnünk. Ami rám nagyon-nagyon jó hatással volt, az a tanácskozások rendkívülien természetes, fiatalos hangja. Minden felszólalásból érezni lehetett, hogy amit mondanak, azt szívből mondják. A fiatalok általában nem olvastak fel hosszú, előre elkészített szónoklatokat, hanem egy kis cédulára írtak néhány szót, s az emelvényen ez volt az egyetlen segédeszközük. Igaz, hogy egyik-másik felszólaló hangján érezni lehetett a megilletődést, de ezt a többi küldött egyáltalán nem vette rossznéven, mert ezer ember előtt beszélni nem is olyan könnyű dolog. A felszólalások döntő többsége nem általános kérdésekkel foglalkozott, hanem sajátos, helyi problémákról vagy eredményekről számolt be a kongresszusnak. Ennek ellenére nem volt olyan érzése az embernek, hogy elszigetelt, csak helyi érdekességű témákról esik szó. A sok részletkérdésből kialakult egy általános kép, amely hűségesen tükrözi az ifjúság minden rétegének eddigi munkáját. Mégis, a sok különböző téma közül is a legnagyobb súllyal, a leggyakrabban a szocialista mezőgazdaság ügye került szóba. Még a középiskolások is beszéltek róla. Az egyetemi ifjúság sajátos problémái sem tűntek elszigetelt jelenségnek, hanem az egész ifjúságot foglalkoztató legfontosabb kérdések szerves részét alkották. A tanácskozások szüneteiben sok fesztelen beszélgetésnek voltam részvevője magam is. Az ifjúság más rétegeivel — munkás- és parasztfiatalokkal, középiskolásokkal és ipari tanulókkal — folytatott beszélgetések azért is hasznosak voltak, mert kiderült, hogy mi, egyetemisták is segítségükre lehetünk egy-két dologban. Többen kérték például az egyetem segítségét vallástörténeti előadások megtartásához, azonkívül az üzemi fiatalok különféle politikai foglalkozásainak lebonyolításához (A világ térképe előtt-körök). Azt hiszem, nekünk is hasznos lesz, ha ezeket a lehetőségeket kiaknázzuk, mert ezzel is alkalmat adunk sok kiszistának a rendszeres politikai munka végzéséhez. «) A levelezők is... A másodéves magyar szakos levelező hallgatók a magyar irodalomtörténeti tanszéket „szállták meg” — a felvilágosodás korának irodalmából és verstanból kollokváltak Mezey Márta tanársegédnél. Amint első képünkön látható, a felnőttebb korosztályok tagjai ugyanúgy töltik a várakozási időt — izgalomcsökkentő beszélgetésekkel, nyugtató cigarettázással és az utolsó percek eredményes kihasználását célzó jegyzetböngészéssel —mint fiatalabb, nappali tagozatos kollégáik. Második képünk azt a pillanatot mutatja, amely a legnagyobb örömet, vagy a legnagyobb csalódást szokta okozni a vizsgázóknak. Jelen esetben örömről van szó, mert a képen látható vizsgázó indexébe jeles és jó osztályzat került. (Fotó: Viniczay) A KABALA SEM SEGÍTETT Ott ült velem szemben és kétségbeesetten szorongatta a piros mackót — a kabalát. Ünneplőben volt, egyszerűen, csinosan — és világos szemében beteges rémület tükröződött. — Nem merek bemenni! — Olyant csacsi vagy — próbáltam megnyugtatni —, miért nem mentél be mindjárt az első csoporttal? Már rég túl lennél rajta, és az indexedbe lenne a jó, ha nem a jeles. — Jeles! Nekem? —■ csattant fel szinte dühösen. — Hiszen tudod az anyagot. Gyuri mesélte, hogy tegnap együtt átismételték az egészet, és remekül tudod minden kis részletét. — Az nem számít! Értsd meg én nem mehetek át! Ha legalább egyet (!) kaphatnék! De nem. Érzem, kidobnak Világosan tudom, hogy lesz. Megnézi az indexemet, látja benne, hogy egy tárgyból már elhúztak, abban a pillanatban vége. Már ő is elhiszi, ez a lány buta, ez nem tud semmit, csinálhatok amit akarok, elbuktat. — Hogy lehet valakiben ilyen kevés önbizalom! Lehet, hogy ki se nyitja a leckekönyvedet, csak a végén. — Az is mindegy! Nekem olyan a hangom, tudod valahogy olyan bizonytalan. Talán tényleg tudom azt, amit mondok és biztos is vagyok benne. De rám néz a tanú és látom, hogy ő is hallja a hangomból, hogy nem tudom, bizonytalan vagyok, az csak dadogás, és ha jót mondok az sem tudás, hanem csak véletlen ráhibázás. Hát ezért félek én bemenni! Mert tudom, hogy nem sikerülhet. Ha az első vizsga bukás, a többinek is vége... Te! Elhalasztóm! Ez lesz a legjobb! — Szedd össze magad. Nem halasztasz el semmit, tudod az anyagot, bemégy és levizsgázol. És ne próbáld bebeszélni magadnak, hogy nem sikerül! Arra gondolj, hogy becsülettel készültél, szorítsd meg a piros mackót, és fel a fejjel! • Egy óra sem telt el — viszszajött. Arca fáradt volt. — Na? — faggattam — hogy sikerült? — Ez sem használt — tette az asztalra a kis piros mackót. Azután hirtelen megfordult és kisietett. Bé