Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1961 (3. évfolyam, 1-40. szám)

1961-11-18 / 35. szám

Hmm... Szeptemberben a hallgató­kat nagy rettegés fogta el, mi lesz, ha egy szép napon visz­­szaállítják a menza-élet veze­tésében a régi normákat. A gyenge idegzetnek szerencsé­jére, úgy látszik, ez nem várat sokáig magára. Az első jel: hetenként egy­szer teát is adnak a vacsorá­hoz, és hogy a Hallgató ne üresen igya meg, adnak kek­szet is­­ másnap. Válasz egy kritikusnak Kedves Rózsa Gyula! Egyike vagyok azoknak a humoristáknak, akik „már ré­gen jelentős tényezővé írták magukat”. (Pardon.) Én va­gyok a —káté—, tudod, az a rövidnadrágos. Bocsásd meg nékem, hogy kissrác létemre akadékosko­dom, de megnézve „csoport­képedet”, egy-két — felnőttek számára nyilván magától érte­tődő — dolog homályos ma­radt előttem. Kérlek, vedd kezedbe, amit csináltál és kövesd rövid „esz­mefuttatásomat”. Elsőnek talán azt kérdez­ném, mi is az az „anyagcsere­­zavar”?. Már irodalmi érte­lemben. Van ennek valami kapcsolata csoportképeddel? Ja, erről jut eszembe. Tulaj­donképpen mi­ van a tablón? Egyetemi környezet háttérrel, vagy határozott, morózus, su­nyi és félarcok, esetleg vád­­lik? Montázsról van szó, vagy képzavarról? Még csak azt szeretném tud­ni a hideg időre való tekintet­tel, hogy ki foglalkozik a hosszúnadrágom ügyével, és, hogy te akarsz velem talál­kozni minél hamarabb, vagy a Semjén Anita, aki „nagyot emelt a kép színvonalán”? „Fülig Jimmy” c. alkotásom pedig nem jó, de nem is öncé­lú. Mee... ■ A Kiskáté Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja Megjelenik minden szombatom Felelős szerkesztő: Alkus József Szerkesztőség: Bp. V.­ Egyetem tér 1—3. Telefon- IR5—207 Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat Bp.­ Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti az ELTE KTSZ és 5ZB Negyedévi előfizetési díj: 6 forint Szikra Lapnyomda A negyedik követelmény Az Ifjúság a szocializmu­sért mozgalom ötéves prog­ramja azért nagy jelentőségű, mert egységbe foglalja az if­júság nagy tömegeinek alko­tómunkáját, tanulását, kultu­rális és fizikai fejlődését. A négy követelmény közül vizs­gáljuk most csupán a negye­diket, a sportot. A sportban és testnevelés­ben való rendszeres részvétel nyújtja az egészség és a mun­kakészség fizikai alapját. Ezért szerepel az IMSZ-ban külön követelményként a sport. Nézzük meg, hogy a ne­gyedik követelmény teljesíté­sének milyen lehetőségei vannak? A Kilián György Testneve­lési Mozgalom valamely jel­vényének megszerzése; minő­sített sportolók esetében, ha az adott évben legalább há­rom versenyen indulnak, il­letve csapatsportágban leg­alább hat mérkőzésen szere­pelnek; természetjáró túrán való részvétel legalább három alkalommal; alapfokú sport­vezetői társadalmi edzői tan­folyam elvégzése; évfolyam­­bajnokságokon kollégiumi versenyeken, kari bajnokságo­kon való legalább háromszori szereplés, valamint sakkver­senyeken való részvétel. Ebből is látható, hogy a le­hetőségek igen széles skálá­ja áll rendelkezésre. A negye­dik követelmény teljesítése nem kíván maximális erőfe­szítést, nem versenysportolás­ról van szó. Éppen ellenkező­leg. A tömegsport megterem­tését kívánjuk elősegíteni. Egyetemünkön megvannak a személyi és tárgyi feltételek a sportkövetelmény teljesíté­sére. Mégis, amikor október közepén értékeltük a mozga­lom eredményeit, kiderült, hogy a jelentkezőknek csupán 60 százaléka teljesítette a vállalt feladato­kat. Mi lehet az oka e nagy­fokú lemaradásnak? Hibáztathatnánk azt a ki­alakult szemléletet, hogy a negyedik követelmény telje­sítése könnyű, talán a leg­könnyebb. Megemlítjük azon­ban azt is, hogy a BEAC sem foglalkozott megfelelő formá­ban az ISZM-el. A sportklub ugyan rendelkezésre bocsátot­ta pályáit, felszereléseit, de a szakosztályi tagok és a minő­sített sportolók munkáját nem kísérte figyelemmel és nem fejtett ki kellő felvilágosító munkát. Sajnos, a sportmunka nem minden alapszervezetben vált a KISZ-feladatok szerves ré­szévé. Még ma is vannak KISZ-titkárok, akik csak mellékes feladatként kezelik a sportot, vagy egyáltalán nem tekintik azt , feladatuk­nak és a sportfelelősre bíz­zák az ezzel kapcsolatos teen­dőket. Külön kell foglalkozni azok­kal, akik jelentkeztek a moz­galomba, de testnevelésből or­vosi felmentésük van. Termé­szetesen rájuk is vonatkozik a negyedik követelmény teljesí­tése. A felmentettek állítsa­nak maguk elé minimális kö­vetelményt, például tanulja­nak meg sakkozni vagy hall­gassanak sporttal kapcsolatos előadásokat és működjenek közre sportversenyeken, mint rendezők, versenyszervezők. Vagy tanuljanak meg úszni, ha még nem tudnak. Nagyobb méretű lemaradás mutatkozik sportvonalon a női hallgatóknál, különösen a bölcsészeknél és jogászoknál. A lányok közül sokan­­ nem éreznek magukban kedvet a versenyzésre. Ebben az eset­ben nekik is ugyanazt tudjuk ajánlani, amit az előbb a fel­mentettekkel kapcsolatban. Mert jelvényt csak a­z a rész­vevő kaphat, aki mind a négy területen teljesítette a vállalt feladatot. Végül így foglalhatnánk össze az ISZM-el kapcsolatos további tennivalóinkat: További agitációs és felvi­lágosító munka. A nyilvántar­tás pontos és folyamatos ve­zetése. A testnevelésből fel­mentettek és a női hallgatók vállalásának fokozott figye­lemmel kísérésére és segítség­­adása, ahol erre szükség van. Folyamatos ellenőrzés. A négy követelmény min­den fiatal számára világossá teszi, hogy együtt akarunk haladni munkában, tanulás­ban, kultúrálódásban és sport­ban. „Együtt’, ez a szó azt is jelenti, hogy ily módon mi­nél több KISZ-en kívülit­­vonjunk be az­­Ifjúság a szo­­cializmusért”-mozgalomba. Mohos Éva a KISZ VB tagja A minap szorgalmatosan fújdogál­­tam forró levesem a menzán, ami­kor két ismeretlen asztaltársam érde­kes beszélgetésére lettem figyelmes. Olyannyira átadtam magam a hallga­­tódzásnak, hogy a nyelvem is megéget­tem. Asztaltársaim maró gúnnyal szól­tak bizonyos Edéről, aki csak azért jár együtt bizonyos Zsófikával, mert egy kollégiumban laknak, s a kislány es­ténként megfőzi az ő vacsoráját is. Én ugyan nem hiszek ezen állítás igazsá­gában, sőt: esküdni mernék rá, hogy Ekle imádja Zsófikét, a szerelmük előbb-utóbb eszményi házasságba tor­kollik majd, és ha igaz is lenne, hogy Ede szívének virágbaborulása Zsófika ízletes főztjének köszönhető, hát annak is csak örülni lehet. Mert, ha Zsófika jól főz (ami kétség­telen) és Ede nem jól főz (ami majd­nem kétségtelen) akkor a kislány ilyen­formán az éhhaláltól menti meg a fiút. Életmentőjének pedig mindenki hálá­val tartozik, s ha ez a hála története­sen szerelemmé fajul, abban aztán semmi kivetnivalót nem látok. Mondhatná valaki a derék Edének, hogy tanuljon meg főzni. Csakhogy az nem megy ám olyan könnyen. Én ma­gam is megpróbálkoztam vele, de csak egyszer. (Nem is főzés volt az, hanem sütés.) Úgy láttam jónak, hogy ha már nekem kell elkészíteni az ebédem, va­lami olyat produkálok, amit igazán na­gyon szeretek, így esett választásom a palacsintára. M­egtörtem három tojást, hozzáadtam három kanál zsírt, aztán cukrot, sót, lisztet, semmivel nem fukarkodván, majd nyakon öntöttem az egészet egy li­ter tejjel és kavargatni kezdtem. A hölgyek most azt mondják: nem kellett volna bele a zsír. Dehát honnan tudhattam volna én ezt akkor? Hiszen én a palacsintát még a menzán is zsí­rosnak tapasztaltam. Gyanútlanul kevergetem tehát az anyagot, amelynek színével és sűrűsé­gével egyformán elégedett voltam. Csak az nem tetszett az egészben, hogy a fo­lyadék felszínén számtalan lisztes zsír­csomó úszkált. Ha egyet eldörzsöltem a fakanállal, rögvest három-négy tolako­dott helyébe. Mintegy negyedóráig dör­zsöltem a zsírcsomókat, de csak nem akartak fogyni, ott úszkáltak szemtele­nül a sárga folyadék színén. „Fifikás egy massza vagy, meg kell hagyni, — gondoltam magamban —, de én majd megvisellek mindjárt, ne félj!” Azt találtam ki, hogy megmelegítem a masszát, s akkor a zsír elolvad benne. Minthogy lusta voltam fát vágni, elgon­dolásomat villanyrezsó segítségével hajtottam végre. A siker fényesnek látszott. A massza melegedésének arányában egyre köny­­nyebb volt eldörzsölni a zsírfoltokat, sőt hovatovább már maguktól is szét­mentek. A palacsinta-anyag olyan si­mán csillogott, mint az olaj. No, nézzük meg ,hogy alul rendben van-e minden? Lenyúlok a tál fenekére a fakanállal, s az valamiben megakad. Visszarántom, s íme ott van rajta egy kerek lepény, de csak egy pillanatig szörnyülködhettem rajta, mert ketté vált, s ahogy fél méterről visszapottyant a tálba, úgy telefröccsentette szemem­­szám meleg masszával, hogy azt se tud­tam, miképpen vágtam ki a fakanalat az ablakon keresztül. H­át így vagyunk! — mondom a masz­­szának, de az nem válaszolt. A küzdelmet vívtam tovább, a végső győ­zelemig. A lepényt egy másik fakanál­lal addig halásztam, míg szét nem tö­redezett. Ekkor egy burgonyapasszíro­­zón átpasszíroztam az egészet. Mikor evvel kész voltam, hozzálát­tam a sütéshez — a villanyrezsón. A palacsintasütőt féligöntöm a jóféle masszával és várok. A közepe már szép sötét, füstöt ad, de a széle még csepp­folyós. Rájöttem, hogy kavargatni kell, a hő egyenletes eloszlása végett. Négy adagot sütöttem ki, de csak hármat tudtam kikaparni a sütőből. Kínáltam vele a macskát, de az zo­kon vette a tréfát. A kutya megette, igaz, hogy utána két napon át böjtölt, szemében mélységes rezignáltság tük­röződött. A nyersen maradt masszát elástam, jó mélyre. Tudom, vakargatja fejét majd az a régész, aki netán ráakad. A szakácsművészet területén ez volt számomra a premier és — remél­hetőleg —, a búcsúfellépés is. Boldog lehet az az Ede, aki ezt nem próbálta. Ha meg­próbálta, megértem ragaszko­dását Zsófikéhoz. Én magam is elhatároztam, hogy fele­ségül csak olyan leányt választok, aki jól főz. Attól tartok ugyanis, hogyha nekem kell helyette főzni, házasságunk nem lesz teljesen zavartalan. Sány SPORTÜNNEPÉLY A KISZ ELTE VB és a BEAC 1961. november 21-én (kedden) 19 órakor az Ifjúsági Klub helyisé­gében filmvetítéssel egybekötött élménybeszámolót rendez. Tárgysorozat: 1. Az 1961. évi Universiadéról élménybeszámolót tartanak: dr. Kárpáti György, Gyuricza József és Mihály­fi Lász­ló élsportolók, valamint Váradi Mihály, a KISZ KB munkatársa. 2. Az, 1961. évi egyetemi és fő­iskolai bajnokságokról készített film vetítése. 3. Az 1969 61. évi Ságvári Kupa átadása a győztes alapszervezet­nek. 4. A Kilián György Testnevelési Mozgalom jelvényeinek kiosz­tása. Befejeződött a TTK A KISZ VB és a BEAC el­nöksége a kézilabda szakosz­tály segítségével a Ságvári Kupa-versenyek keretében 1961. október 23. — november 14-e között lebonyolította a TTK kézilabda bajnokságát. A kieséses rendszerben meg­rendezett mérkőzéseken 16 férfi és 8 női csapat indult. Lelkesedésből és küzdeni aka­rásból a legtöbb csapat jeles­re vizsgázott, egy-két alap­szervezet csapatát pedig fel­tűnően nagyszámú szurkoló évfolyamtárs kísérte el a mér­kőzésekre (bio­földrajzosok, vegyészek). Az elődöntők so­rán nagy meglepetésre a bio­földrajz II—IV. évfolyama 8:3-as félidő után 9:7 arány­ban legyőzte a tavalyi ELTE bajnokság 2. helyezettjét, a vegyész NI­­A csapatot. A ve­gyészek, akik képességeik és a selejtezők során mutatott kézilabda-bajnoksága játékuk alapján a bajnokság esélyesei voltak, csak a máso­dik félidőben „ébredtek fel”, hogy ezt a mérkőzést el is le­het veszíteni. Ekkor azonban, már nem tudták megfordítani az eredményt. A másik ágon elég gyenge színvonalú mér­kőzésen győzte le a bio-föld­rajz III. évfolyama a mai­fiz II/B csapatok, akik emberhát­ránnyal is sokáig kétségessé tudták tenni a találkozó kime­netelét. A döntőt így a két bio­földrajzos csapat játszot­ta 14-én, elég nagyszámú szurkoló biztatása mellett. A találkozó igen nagy küzdelmet hozott, és csak 5 perces hosz­­szabbítás után dőlt el 15:12 (12:12, 6:5) arányban a bio­földrajz III. évfolyam javára. A győztes csapat és egyben a mezőny legjobb embere Sze­gedi Nándor volt, aki elsősor­ban nagy lövőerejével tűnt ki. A női döntőt a tavalyi EL­­TE-döntő két részvevője, a kém­fiz I—III—V. és a mat­­fiz II. évfolyam csapatai ját­szották. A kémfizesek vissza­vágtak a tavalyi vereségért és 3:1-es félidő után 5:2 arány­ban simán győztek. A győztes csapatból Rózsa,­hegyi Márta, Hoffmann Ilona, Lukács Klára, a matfizesek közül Bereczky Mária és az egészen kiválóan védő Fábián Zsuzsa érdemel dicséretet. Varga Miklós, a BEAC-elnökség tagja LABDARÚGÁS: K. Spartacus—REAC 2:0 (0:0) REAC: Rákos — Láposy dr., Jankovics, Szabó — Horváth, Kunczly — Tasnády, Németh, Juhász, Gyurovics, Steiner. Az ellenfél ezúttal a táblázat­­alsó régióiban tanyázó, megle­hetősen gyenge játékerőt kép­viselő K. Spartacus volt, amellyel Szemben joggal le­hetett számítani számunkra kedvező eredmény elérésére. Sajnos ezúttal sem így tör­tént, és lélektelenül játszó csa­patunk megérdemelt vereséget szenvedett harcos ellenfelétől. BEAC-támadásokkal indult a játék, a 16. percben Kunczly a félpályánál szerelt, felvitte a labdát, de távoli lövése a kapus könnyű zsákmánya lett. Egy veszélyes ellentámadás után Rákos vetődve tisztázott, majd ismét mi jöttünk fel. Tasnády szép beadását Gyuro­vics élesen fejelte kapura, a kapus csak nehezen tudott szögletre menteni. A félidő hátralévő részének eseménye volt Gyurovics két helyzet­ ki­hagyása, és Horváth hatalmas szabadrúgása, amely kevéssé kerülte el a kaput. A második félidő elején is mi támadtunk, várható volt, hogy fölényünk góllá érik. Az első percben Steiner lövésszerű beadását az ellenfél kapusa csak nagy bravúrral ütötte ka­pu fölé, majd rögtön utána Németh szólója következett, de ez, sajnos, csak mellélövés­sel végződött. Gyurovics ismét kihagyott egy nagy helyzetet, majd Steiner beadását Németh tovább fejelte. Tasnády kapás­ból lőtt­­ pontosan a kapusba. Az első tíz perc után foko­zatosan feljött az ellenfél, s ez­zel párhuzamosan csökkentette reményeinket. Előbb egy sza­badrúgást kellett Rákosnak ve­tődve védeni, majd a 16. perc­ben megpecsételődött a mérkő­zés sorsa: jobboldali beadás ívelődött a kapu elé, Rákos könnyedén lehúzhatta volna, de hátrált, látványosan akart védeni, és már csak kapufára tudta nyomni a labdát, amelyet a szemfüles balszélső a hálóba vágott. 1:0. A gól után ismét feljöttünk, de a szerencse ez­úttal is az ellenfelet segítette: Kunczly kapufát lőtt, majd Steiner lövését védte a kapus. A 25. percben baloldali be­adás után Szabó tétovázott és a berohanó jobbszélső közelről a hálóba talpalta a labdát. 2:0. A második gól után ellaposo­dott a játék, az ellenfél az eredmény tartására törekedett a sikerrel. Hát igen, megint vereség, és megint olyan csapattól, amely játékkultúrában, technikában egyáltalán nem állt fölöttünk — lelkesedésben viszont an­nál inkább. A gyámoltalan csa­társor és a meg-megingó véde­lem jól kiegészítette egymást, és a két tényező a lelkesedés hiányával együtt ismét veresé­get eredményezett. Rákos sors­döntő hibájával elintézte a mérkőzés sorsát. Érthetetlen, hogy ragyogó védések mellett majdnem minden mérkőzésen „összehozza” a maga potya­gólját. A védelemből, a csapat­ból, sőt a mezőnyből is kiemel­kedett Jankovich csupaszív, erőteljes és megbízható játéká­val. A védelem másik két tagja — bizonytalansága mellett időnként könnyelműsködött is. A fedezetsor csak időnként tá­mogatta a csatársort, a játék­idő nagy részében óriási úr tá­tongott a pálya középső részén, amit átengedtek az ellenfélnek. A csatársorban egyedül Stei­­­ner játszott jól, cselei és be­adásai mellett kapum is ve­szélyes volt és a védelmet is segítette. A többiek közül talán­­Gyurovicsot lehet említeni, el­sősorban kihagyott gólhelyze­tei miatt. Duda Attila | MOM—BEAC 2:2 (1:2) " Esős időben, csúszós talajú­­ pályán került sor a mérkőzés­ire. Sajnos csapatunknak most sem sikerült megtörni a hetek­­óta tartó nyeretlenségi soroza­tot, pedig az első félidei veze­tés és a bíztató játék után számítottunk erre. De sajnos­­nem így történt.­­ A csapat az első félidőben mutatott itt-ott már bíztató­­ játékot a II. félidőben nem volt képes megismételni. Egyé­nileg csak Rákos, Horváth, Szabó dicsérhető és az első fél­idei néhány megmozdulásáért Németh. Főleg a csatárok ját­szottak mélyen a képességeik alatt.­­ Pázmándy Sándor Női mezei futásban harmadik a BEAC Amikor felcsapódott az in­dító zászlója és a félszáz fő­nyi női mezőny nekivágott az 1500 méteres távnak, arra gon­doltam, hogy a rivális csapa­tok , versenyzőit szemmel tart­va figyelem majd a verseny és a pontverseny alakulását. A mezőny gyorsan hosszúra nyúlt, de szerencsére csak az első 20 közt vagyunk érdekel­tek. Egymáshoz közel futnak a fekete trikós BEAC-lányok. A kép a verseny­ét nem sokat változik, hiszen ilyen hosszú távon nincs sok energia az iramváltozásokra. Egy-két sárga, meg piros trikó azon­ban csak közékeveredik a fe­ketéknek. Amikor Heimann Il­dikó kilencediknek átfut a cé­lon, már tudjuk, hogy nem csalódtunk ebben a lelkes kis csapatban. Erre azonban nem jut több idő, mert számunkra máris vége a versenynek. Ott állnak a sorban Ildi mögött a 12. helyen Gerhardt Zsuzsa, aztán a 15. Tyetyák Anna, 18. Gázon Ildikó és 21. Szabó B. Mária. Miután a versenybírók felírták a számokat, a verseny­re fordítjuk a szót. Abban megegyeznek a vélemények, hogy nem volt könnyű. Bár Ildi nevetve mondta, miután kifújta magát, hogy nem is volt olyan hosszú. Aztán következik az ered­ményhirdetés. Harmadik a P­EAC, 36 ponttal, Heimann, Gerhardt és Tyetyák helyezé­sei alapján. Nem kell sok szá­­mítgatás, hogy megtudjuk, ez­zel a kiváló eredménnyel a BEAC nemcsak megőrizte elő­kelő helyét a pontversenyben, de megelőzve a MAFC-ot a negyedik helyre került Zanak­ Béla Hét csapat November 11-én, szombaton délután 14 órától bonyolítot­ták le a bölcsészkar kézi­labda-bajnokságát. A rossz idő ellenére hét csapat vett részt a bajnokságon. Mind a fiúknál, mind a leányoknál az esélyes csapatok szerezték meg a győzelmet. A IV. éves történészek győztek. A verseny egyik szépség­hibája volt, hogy néhány lány tornacipő hiányában nem tu­dott részt venni a bajnoksá­gon. Ez a BEAC rovására írandó. A BEAC még mindig nem segíti elég hathatósan a tömeges sportmegmozduláso­kat. A jövőben jobban számí­tunk az illetékes szakosztá­lyokra. Glatz Ferenc bölcsészkari sportfelelős

Next