Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1961 (3. évfolyam, 1-40. szám)
1961-11-18 / 35. szám
Hmm... Szeptemberben a hallgatókat nagy rettegés fogta el, mi lesz, ha egy szép napon viszszaállítják a menza-élet vezetésében a régi normákat. A gyenge idegzetnek szerencséjére, úgy látszik, ez nem várat sokáig magára. Az első jel: hetenként egyszer teát is adnak a vacsorához, és hogy a Hallgató ne üresen igya meg, adnak kekszet is másnap. Válasz egy kritikusnak Kedves Rózsa Gyula! Egyike vagyok azoknak a humoristáknak, akik „már régen jelentős tényezővé írták magukat”. (Pardon.) Én vagyok a —káté—, tudod, az a rövidnadrágos. Bocsásd meg nékem, hogy kissrác létemre akadékoskodom, de megnézve „csoportképedet”, egy-két — felnőttek számára nyilván magától értetődő — dolog homályos maradt előttem. Kérlek, vedd kezedbe, amit csináltál és kövesd rövid „eszmefuttatásomat”. Elsőnek talán azt kérdezném, mi is az az „anyagcserezavar”?. Már irodalmi értelemben. Van ennek valami kapcsolata csoportképeddel? Ja, erről jut eszembe. Tulajdonképpen mi van a tablón? Egyetemi környezet háttérrel, vagy határozott, morózus, sunyi és félarcok, esetleg vádlik? Montázsról van szó, vagy képzavarról? Még csak azt szeretném tudni a hideg időre való tekintettel, hogy ki foglalkozik a hosszúnadrágom ügyével, és, hogy te akarsz velem találkozni minél hamarabb, vagy a Semjén Anita, aki „nagyot emelt a kép színvonalán”? „Fülig Jimmy” c. alkotásom pedig nem jó, de nem is öncélú. Mee... ■ A Kiskáté Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja Megjelenik minden szombatom Felelős szerkesztő: Alkus József Szerkesztőség: Bp. V. Egyetem tér 1—3. Telefon- IR5—207 Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat Bp. Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti az ELTE KTSZ és 5ZB Negyedévi előfizetési díj: 6 forint Szikra Lapnyomda A negyedik követelmény Az Ifjúság a szocializmusért mozgalom ötéves programja azért nagy jelentőségű, mert egységbe foglalja az ifjúság nagy tömegeinek alkotómunkáját, tanulását, kulturális és fizikai fejlődését. A négy követelmény közül vizsgáljuk most csupán a negyediket, a sportot. A sportban és testnevelésben való rendszeres részvétel nyújtja az egészség és a munkakészség fizikai alapját. Ezért szerepel az IMSZ-ban külön követelményként a sport. Nézzük meg, hogy a negyedik követelmény teljesítésének milyen lehetőségei vannak? A Kilián György Testnevelési Mozgalom valamely jelvényének megszerzése; minősített sportolók esetében, ha az adott évben legalább három versenyen indulnak, illetve csapatsportágban legalább hat mérkőzésen szerepelnek; természetjáró túrán való részvétel legalább három alkalommal; alapfokú sportvezetői társadalmi edzői tanfolyam elvégzése; évfolyambajnokságokon kollégiumi versenyeken, kari bajnokságokon való legalább háromszori szereplés, valamint sakkversenyeken való részvétel. Ebből is látható, hogy a lehetőségek igen széles skálája áll rendelkezésre. A negyedik követelmény teljesítése nem kíván maximális erőfeszítést, nem versenysportolásról van szó. Éppen ellenkezőleg. A tömegsport megteremtését kívánjuk elősegíteni. Egyetemünkön megvannak a személyi és tárgyi feltételek a sportkövetelmény teljesítésére. Mégis, amikor október közepén értékeltük a mozgalom eredményeit, kiderült, hogy a jelentkezőknek csupán 60 százaléka teljesítette a vállalt feladatokat. Mi lehet az oka e nagyfokú lemaradásnak? Hibáztathatnánk azt a kialakult szemléletet, hogy a negyedik követelmény teljesítése könnyű, talán a legkönnyebb. Megemlítjük azonban azt is, hogy a BEAC sem foglalkozott megfelelő formában az ISZM-el. A sportklub ugyan rendelkezésre bocsátotta pályáit, felszereléseit, de a szakosztályi tagok és a minősített sportolók munkáját nem kísérte figyelemmel és nem fejtett ki kellő felvilágosító munkát. Sajnos, a sportmunka nem minden alapszervezetben vált a KISZ-feladatok szerves részévé. Még ma is vannak KISZ-titkárok, akik csak mellékes feladatként kezelik a sportot, vagy egyáltalán nem tekintik azt , feladatuknak és a sportfelelősre bízzák az ezzel kapcsolatos teendőket. Külön kell foglalkozni azokkal, akik jelentkeztek a mozgalomba, de testnevelésből orvosi felmentésük van. Természetesen rájuk is vonatkozik a negyedik követelmény teljesítése. A felmentettek állítsanak maguk elé minimális követelményt, például tanuljanak meg sakkozni vagy hallgassanak sporttal kapcsolatos előadásokat és működjenek közre sportversenyeken, mint rendezők, versenyszervezők. Vagy tanuljanak meg úszni, ha még nem tudnak. Nagyobb méretű lemaradás mutatkozik sportvonalon a női hallgatóknál, különösen a bölcsészeknél és jogászoknál. A lányok közül sokan nem éreznek magukban kedvet a versenyzésre. Ebben az esetben nekik is ugyanazt tudjuk ajánlani, amit az előbb a felmentettekkel kapcsolatban. Mert jelvényt csak az a részvevő kaphat, aki mind a négy területen teljesítette a vállalt feladatot. Végül így foglalhatnánk össze az ISZM-el kapcsolatos további tennivalóinkat: További agitációs és felvilágosító munka. A nyilvántartás pontos és folyamatos vezetése. A testnevelésből felmentettek és a női hallgatók vállalásának fokozott figyelemmel kísérésére és segítségadása, ahol erre szükség van. Folyamatos ellenőrzés. A négy követelmény minden fiatal számára világossá teszi, hogy együtt akarunk haladni munkában, tanulásban, kultúrálódásban és sportban. „Együtt’, ez a szó azt is jelenti, hogy ily módon minél több KISZ-en kívülitvonjunk be azIfjúság a szocializmusért”-mozgalomba. Mohos Éva a KISZ VB tagja A minap szorgalmatosan fújdogáltam forró levesem a menzán, amikor két ismeretlen asztaltársam érdekes beszélgetésére lettem figyelmes. Olyannyira átadtam magam a hallgatódzásnak, hogy a nyelvem is megégettem. Asztaltársaim maró gúnnyal szóltak bizonyos Edéről, aki csak azért jár együtt bizonyos Zsófikával, mert egy kollégiumban laknak, s a kislány esténként megfőzi az ő vacsoráját is. Én ugyan nem hiszek ezen állítás igazságában, sőt: esküdni mernék rá, hogy Ekle imádja Zsófikét, a szerelmük előbb-utóbb eszményi házasságba torkollik majd, és ha igaz is lenne, hogy Ede szívének virágbaborulása Zsófika ízletes főztjének köszönhető, hát annak is csak örülni lehet. Mert, ha Zsófika jól főz (ami kétségtelen) és Ede nem jól főz (ami majdnem kétségtelen) akkor a kislány ilyenformán az éhhaláltól menti meg a fiút. Életmentőjének pedig mindenki hálával tartozik, s ha ez a hála történetesen szerelemmé fajul, abban aztán semmi kivetnivalót nem látok. Mondhatná valaki a derék Edének, hogy tanuljon meg főzni. Csakhogy az nem megy ám olyan könnyen. Én magam is megpróbálkoztam vele, de csak egyszer. (Nem is főzés volt az, hanem sütés.) Úgy láttam jónak, hogy ha már nekem kell elkészíteni az ebédem, valami olyat produkálok, amit igazán nagyon szeretek, így esett választásom a palacsintára. Megtörtem három tojást, hozzáadtam három kanál zsírt, aztán cukrot, sót, lisztet, semmivel nem fukarkodván, majd nyakon öntöttem az egészet egy liter tejjel és kavargatni kezdtem. A hölgyek most azt mondják: nem kellett volna bele a zsír. Dehát honnan tudhattam volna én ezt akkor? Hiszen én a palacsintát még a menzán is zsírosnak tapasztaltam. Gyanútlanul kevergetem tehát az anyagot, amelynek színével és sűrűségével egyformán elégedett voltam. Csak az nem tetszett az egészben, hogy a folyadék felszínén számtalan lisztes zsírcsomó úszkált. Ha egyet eldörzsöltem a fakanállal, rögvest három-négy tolakodott helyébe. Mintegy negyedóráig dörzsöltem a zsírcsomókat, de csak nem akartak fogyni, ott úszkáltak szemtelenül a sárga folyadék színén. „Fifikás egy massza vagy, meg kell hagyni, — gondoltam magamban —, de én majd megvisellek mindjárt, ne félj!” Azt találtam ki, hogy megmelegítem a masszát, s akkor a zsír elolvad benne. Minthogy lusta voltam fát vágni, elgondolásomat villanyrezsó segítségével hajtottam végre. A siker fényesnek látszott. A massza melegedésének arányában egyre könynyebb volt eldörzsölni a zsírfoltokat, sőt hovatovább már maguktól is szétmentek. A palacsinta-anyag olyan simán csillogott, mint az olaj. No, nézzük meg ,hogy alul rendben van-e minden? Lenyúlok a tál fenekére a fakanállal, s az valamiben megakad. Visszarántom, s íme ott van rajta egy kerek lepény, de csak egy pillanatig szörnyülködhettem rajta, mert ketté vált, s ahogy fél méterről visszapottyant a tálba, úgy telefröccsentette szememszám meleg masszával, hogy azt se tudtam, miképpen vágtam ki a fakanalat az ablakon keresztül. Hát így vagyunk! — mondom a maszszának, de az nem válaszolt. A küzdelmet vívtam tovább, a végső győzelemig. A lepényt egy másik fakanállal addig halásztam, míg szét nem töredezett. Ekkor egy burgonyapasszírozón átpasszíroztam az egészet. Mikor evvel kész voltam, hozzáláttam a sütéshez — a villanyrezsón. A palacsintasütőt féligöntöm a jóféle masszával és várok. A közepe már szép sötét, füstöt ad, de a széle még cseppfolyós. Rájöttem, hogy kavargatni kell, a hő egyenletes eloszlása végett. Négy adagot sütöttem ki, de csak hármat tudtam kikaparni a sütőből. Kínáltam vele a macskát, de az zokon vette a tréfát. A kutya megette, igaz, hogy utána két napon át böjtölt, szemében mélységes rezignáltság tükröződött. A nyersen maradt masszát elástam, jó mélyre. Tudom, vakargatja fejét majd az a régész, aki netán ráakad. A szakácsművészet területén ez volt számomra a premier és — remélhetőleg —, a búcsúfellépés is. Boldog lehet az az Ede, aki ezt nem próbálta. Ha megpróbálta, megértem ragaszkodását Zsófikéhoz. Én magam is elhatároztam, hogy feleségül csak olyan leányt választok, aki jól főz. Attól tartok ugyanis, hogyha nekem kell helyette főzni, házasságunk nem lesz teljesen zavartalan. Sány SPORTÜNNEPÉLY A KISZ ELTE VB és a BEAC 1961. november 21-én (kedden) 19 órakor az Ifjúsági Klub helyiségében filmvetítéssel egybekötött élménybeszámolót rendez. Tárgysorozat: 1. Az 1961. évi Universiadéról élménybeszámolót tartanak: dr. Kárpáti György, Gyuricza József és Mihályfi László élsportolók, valamint Váradi Mihály, a KISZ KB munkatársa. 2. Az, 1961. évi egyetemi és főiskolai bajnokságokról készített film vetítése. 3. Az 1969 61. évi Ságvári Kupa átadása a győztes alapszervezetnek. 4. A Kilián György Testnevelési Mozgalom jelvényeinek kiosztása. Befejeződött a TTK A KISZ VB és a BEAC elnöksége a kézilabda szakosztály segítségével a Ságvári Kupa-versenyek keretében 1961. október 23. — november 14-e között lebonyolította a TTK kézilabda bajnokságát. A kieséses rendszerben megrendezett mérkőzéseken 16 férfi és 8 női csapat indult. Lelkesedésből és küzdeni akarásból a legtöbb csapat jelesre vizsgázott, egy-két alapszervezet csapatát pedig feltűnően nagyszámú szurkoló évfolyamtárs kísérte el a mérkőzésekre (bioföldrajzosok, vegyészek). Az elődöntők során nagy meglepetésre a bioföldrajz II—IV. évfolyama 8:3-as félidő után 9:7 arányban legyőzte a tavalyi ELTE bajnokság 2. helyezettjét, a vegyész NIA csapatot. A vegyészek, akik képességeik és a selejtezők során mutatott kézilabda-bajnoksága játékuk alapján a bajnokság esélyesei voltak, csak a második félidőben „ébredtek fel”, hogy ezt a mérkőzést el is lehet veszíteni. Ekkor azonban, már nem tudták megfordítani az eredményt. A másik ágon elég gyenge színvonalú mérkőzésen győzte le a bio-földrajz III. évfolyama a maifiz II/B csapatok, akik emberhátránnyal is sokáig kétségessé tudták tenni a találkozó kimenetelét. A döntőt így a két bioföldrajzos csapat játszotta 14-én, elég nagyszámú szurkoló biztatása mellett. A találkozó igen nagy küzdelmet hozott, és csak 5 perces hoszszabbítás után dőlt el 15:12 (12:12, 6:5) arányban a bioföldrajz III. évfolyam javára. A győztes csapat és egyben a mezőny legjobb embere Szegedi Nándor volt, aki elsősorban nagy lövőerejével tűnt ki. A női döntőt a tavalyi ELTE-döntő két részvevője, a kémfiz I—III—V. és a matfiz II. évfolyam csapatai játszották. A kémfizesek visszavágtak a tavalyi vereségért és 3:1-es félidő után 5:2 arányban simán győztek. A győztes csapatból Rózsa,hegyi Márta, Hoffmann Ilona, Lukács Klára, a matfizesek közül Bereczky Mária és az egészen kiválóan védő Fábián Zsuzsa érdemel dicséretet. Varga Miklós, a BEAC-elnökség tagja LABDARÚGÁS: K. Spartacus—REAC 2:0 (0:0) REAC: Rákos — Láposy dr., Jankovics, Szabó — Horváth, Kunczly — Tasnády, Németh, Juhász, Gyurovics, Steiner. Az ellenfél ezúttal a táblázatalsó régióiban tanyázó, meglehetősen gyenge játékerőt képviselő K. Spartacus volt, amellyel Szemben joggal lehetett számítani számunkra kedvező eredmény elérésére. Sajnos ezúttal sem így történt, és lélektelenül játszó csapatunk megérdemelt vereséget szenvedett harcos ellenfelétől. BEAC-támadásokkal indult a játék, a 16. percben Kunczly a félpályánál szerelt, felvitte a labdát, de távoli lövése a kapus könnyű zsákmánya lett. Egy veszélyes ellentámadás után Rákos vetődve tisztázott, majd ismét mi jöttünk fel. Tasnády szép beadását Gyurovics élesen fejelte kapura, a kapus csak nehezen tudott szögletre menteni. A félidő hátralévő részének eseménye volt Gyurovics két helyzet kihagyása, és Horváth hatalmas szabadrúgása, amely kevéssé kerülte el a kaput. A második félidő elején is mi támadtunk, várható volt, hogy fölényünk góllá érik. Az első percben Steiner lövésszerű beadását az ellenfél kapusa csak nagy bravúrral ütötte kapu fölé, majd rögtön utána Németh szólója következett, de ez, sajnos, csak mellélövéssel végződött. Gyurovics ismét kihagyott egy nagy helyzetet, majd Steiner beadását Németh tovább fejelte. Tasnády kapásból lőtt pontosan a kapusba. Az első tíz perc után fokozatosan feljött az ellenfél, s ezzel párhuzamosan csökkentette reményeinket. Előbb egy szabadrúgást kellett Rákosnak vetődve védeni, majd a 16. percben megpecsételődött a mérkőzés sorsa: jobboldali beadás ívelődött a kapu elé, Rákos könnyedén lehúzhatta volna, de hátrált, látványosan akart védeni, és már csak kapufára tudta nyomni a labdát, amelyet a szemfüles balszélső a hálóba vágott. 1:0. A gól után ismét feljöttünk, de a szerencse ezúttal is az ellenfelet segítette: Kunczly kapufát lőtt, majd Steiner lövését védte a kapus. A 25. percben baloldali beadás után Szabó tétovázott és a berohanó jobbszélső közelről a hálóba talpalta a labdát. 2:0. A második gól után ellaposodott a játék, az ellenfél az eredmény tartására törekedett a sikerrel. Hát igen, megint vereség, és megint olyan csapattól, amely játékkultúrában, technikában egyáltalán nem állt fölöttünk — lelkesedésben viszont annál inkább. A gyámoltalan csatársor és a meg-megingó védelem jól kiegészítette egymást, és a két tényező a lelkesedés hiányával együtt ismét vereséget eredményezett. Rákos sorsdöntő hibájával elintézte a mérkőzés sorsát. Érthetetlen, hogy ragyogó védések mellett majdnem minden mérkőzésen „összehozza” a maga potyagólját. A védelemből, a csapatból, sőt a mezőnyből is kiemelkedett Jankovich csupaszív, erőteljes és megbízható játékával. A védelem másik két tagja — bizonytalansága mellett időnként könnyelműsködött is. A fedezetsor csak időnként támogatta a csatársort, a játékidő nagy részében óriási úr tátongott a pálya középső részén, amit átengedtek az ellenfélnek. A csatársorban egyedül Steiner játszott jól, cselei és beadásai mellett kapum is veszélyes volt és a védelmet is segítette. A többiek közül talánGyurovicsot lehet említeni, elsősorban kihagyott gólhelyzetei miatt. Duda Attila | MOM—BEAC 2:2 (1:2) " Esős időben, csúszós talajú pályán került sor a mérkőzésire. Sajnos csapatunknak most sem sikerült megtörni a hetekóta tartó nyeretlenségi sorozatot, pedig az első félidei vezetés és a bíztató játék után számítottunk erre. De sajnosnem így történt. A csapat az első félidőben mutatott itt-ott már bíztató játékot a II. félidőben nem volt képes megismételni. Egyénileg csak Rákos, Horváth, Szabó dicsérhető és az első félidei néhány megmozdulásáért Németh. Főleg a csatárok játszottak mélyen a képességeik alatt. Pázmándy Sándor Női mezei futásban harmadik a BEAC Amikor felcsapódott az indító zászlója és a félszáz főnyi női mezőny nekivágott az 1500 méteres távnak, arra gondoltam, hogy a rivális csapatok , versenyzőit szemmel tartva figyelem majd a verseny és a pontverseny alakulását. A mezőny gyorsan hosszúra nyúlt, de szerencsére csak az első 20 közt vagyunk érdekeltek. Egymáshoz közel futnak a fekete trikós BEAC-lányok. A kép a versenyét nem sokat változik, hiszen ilyen hosszú távon nincs sok energia az iramváltozásokra. Egy-két sárga, meg piros trikó azonban csak közékeveredik a feketéknek. Amikor Heimann Ildikó kilencediknek átfut a célon, már tudjuk, hogy nem csalódtunk ebben a lelkes kis csapatban. Erre azonban nem jut több idő, mert számunkra máris vége a versenynek. Ott állnak a sorban Ildi mögött a 12. helyen Gerhardt Zsuzsa, aztán a 15. Tyetyák Anna, 18. Gázon Ildikó és 21. Szabó B. Mária. Miután a versenybírók felírták a számokat, a versenyre fordítjuk a szót. Abban megegyeznek a vélemények, hogy nem volt könnyű. Bár Ildi nevetve mondta, miután kifújta magát, hogy nem is volt olyan hosszú. Aztán következik az eredményhirdetés. Harmadik a PEAC, 36 ponttal, Heimann, Gerhardt és Tyetyák helyezései alapján. Nem kell sok számítgatás, hogy megtudjuk, ezzel a kiváló eredménnyel a BEAC nemcsak megőrizte előkelő helyét a pontversenyben, de megelőzve a MAFC-ot a negyedik helyre került Zanak Béla Hét csapat November 11-én, szombaton délután 14 órától bonyolították le a bölcsészkar kézilabda-bajnokságát. A rossz idő ellenére hét csapat vett részt a bajnokságon. Mind a fiúknál, mind a leányoknál az esélyes csapatok szerezték meg a győzelmet. A IV. éves történészek győztek. A verseny egyik szépséghibája volt, hogy néhány lány tornacipő hiányában nem tudott részt venni a bajnokságon. Ez a BEAC rovására írandó. A BEAC még mindig nem segíti elég hathatósan a tömeges sportmegmozdulásokat. A jövőben jobban számítunk az illetékes szakosztályokra. Glatz Ferenc bölcsészkari sportfelelős