Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1963 (5. évfolyam, 1-35. szám)

1963-01-05 / 1. szám

Több pénzért — rosszabbat? Emelkedtek az árak a bölcsészmenzán. (V alószí­v nűnek tartjuk, hogy a többi menzán is.) A reggeli-ebéd- vacsora régi ára 393 forint volt, az új ára 475 forint. Az ebéd-vacsoráért régeb­ben 331 forintot kellett fi­zetni, ma 407 forintot. Az ebéd a régebbi 183 helyett 338 forintba kerül. Az egyetemi hallgatókat — szorosan vett érdekeik szemszögéből nézve — nem érintette kellemetlenül az áremelkedés. Nem, pedig azért, mert legtöbbjük in­gyen jut a menzajegyekhez, s jelentéktelen azok száma, akik pénzért vásárolják meg a jegyeket. Az árak emelkedését azonban nem követte a menzakoszt minőségének emelkedése — ez már kel­lemetlenül érintette a men­zán étkezőket. Furcsa még leírni is, de az árak emel­kedése a minőség romlását vonta maga után. Nem lát­nák a menza vezetői ezt az ellentmondást? Vagy véle­ményük szerint az igazi művészet ez: több pénzért rosszabbat adni? Ha ez a helyzet, úgy rá kell mutat­ni ennek a „művészetfelfo­gásnak” a helytelenségére. Persze, a hallgatók nem művészetet várnak a men­zától, hanem ízletes, jó ételt. Nem látjuk, miért nem lehet ezt az igényt ki­elégíteni ilyen tetemes pénzösszegek mellett. Nincs olyan üzemi konyha, ahol annyit kellene fizetni, mint az egyetemi menzákon. Mégis, az itt adott étel időnként szinte kibírhatat­lanul gyenge. (Például: va­csorára vaníliás metélt és kakaó.) Jó lenne, ha ezen nem­csak azok gondolkodnának el, akik kapják ezt az ételt, hanem azok is, akik adják. (P) EZ AZ ÉV IS JÓL KEZDŐDÖTT... VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK1 V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. 1963. JANUÄR 5. ARA 50 MLLÉR EÖTVÖS DRAND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA —w--------------­E gyetemi küldöttségünk Törökországban-------------- ^ V izsgaborzalmak .2. old.) Két „közepes“ (3. old.) A kislány keze (4. old.) A 79 éves doktor (5. áld.) \____________________ Az elmúlt év decemberében Írom tagú egyetemi küldött­ig járt Törökországban, az ztambuli, illetve az ankarai (yetem meghívására. Dr. Or- 1 tay Gyula, az ELTE rektora, c. Tálasi István, a böücsészet- tdományi kar dékánja, és dr. Ipp József, a rektori titkár­ig vezetője, héthónapos ott- trtózkodásukkal a tavasszal t.zánkban járt három török fofesszor látogatását viszo- rzták. Tárgyalásokat folytattak az aikarai, illetve isztambuli egyetemek vezetőivel. Megbe­széléseik célja az volt, hogy a három egyetem közötti kapcso­lat tovább mélyüljön. A meg­egyezések értelmében a neve­zett egyetemek vezetői külön- külön kidolgozzák a maguk el­képzeléseit, majd azokat ké­sőbb egyeztetve, elkészül a hi­vatalos jegyzék is, amely a tu­dományos folyóiratok rendsze­res cseréje mellett biztosítja az egyetemi oktatók, kutatók és hallgatók cserelátogatásá­nak lehetőségeit is. A munkás- és pansztszármazású hallgatók érdekében Melyek azok a tennivalók, amelyek gyors és eredményes végrehajtást kívánnak? A származási kategóriák eltörlé­se óta erőteljes érdeklődés ve­szi körül ezt a kérdést. Nem­csak az egyetemeken s más szerveknél folyik a vita, ezen túlmenően minden gondolkodó ember kifejti róla a vélemé­nyét. Társadalmi ügy lett az egyetemi hallgatók, ezen belül is a munkás-paraszt hallgatók sorsa. A megbeszéléseket, ankéto- kat — melyeket ennek a kér­désnek a megvitatására szer­veznek — nem szűkítik le csak a?, egyr t°m. problematikájára, j megbeszélik a középiskolások , helyzetét is. így válik lehetővé . a probléma komplex vizsgála- , ta: mi az a jó, s mi az a rossz a középiskolai képzésben, ami kedvező, illetve nem kedvező az egyetemi oktatás számára, melyek a középiskolai oktatás­nak azok a vonásai, melyekor változtatni kell. A középiskolás szakkörökre gyakran (jellemző, hogy „ki egyetem” akarnak lenni. A na , gyón tudományoskodó, felnő- tes póz nem a kívánt hátát eredményezi a tanulóknd. , Több színt kell bevinni a szakkörökbe, ez fokozná á a népszerűségüket. Több eőt kellene áldozni a tehetséges fiatalok serkentésére. A jó, eredményes szakkör munka jelentős bázisáví válhatna az összefüggő vi­lágnézeti nevelésnek — sajnos, ma még íem londhatjuk el, hogy ez meg­hiúsult a középiskolákban, ágyon gyakori, hogy a pálya- hlasztás előtt álló középisko- lsok távolról sem tájékozot- tk az egyetemeket illetően, íncsenek tisztában az egyes íyetemek profiljával, a lehe- Iségekkel, nem ismerik a kö- ílményeket. (Különösen yobléma ez a közgazdaságtu- ományi egyetemen, ahová ke- és munkás-paraszt hallgató légy, jórészt azért, mert sem k, sem szüleik nem tudják, nit tanítanak az egyetemen, nilyen képzettséget lehet ott íyerni. Ezért helyes, ha az egyetemek agitációs „körutak- ra” indulnak. De nem úgy, hittit például Szegeden,' arról eleve eredménytelenségre ítél­ték a szervezést, mivel telje­sen gépies és lélektelen volt. Nyolc órától kilenc óráig a ta­nárképző főiskola küldöttei be­széltek a diákokhoz, 9—10-ig a tiszti iskola emberei száll­ták meg az épületet, s bijpnyí- tották be, hogy az választ leg­jobban, aki náluk tanul to­vább.) A Szolnok megyei tanács életrevaló kezdeményezést va­lósított meg a kedvezőtlen helyzetben levő középiskolás diákok segítésére. A nyári hó­napokban orosz nyelvi tanfo­lyamot szerveznek a leendő el­sőosztályosok számára, akikJ eddig tanyán éltek. Az ered­mény — örömmel mondj ák — óriási, a négy hét alatt behozzák a négy év elmaradását, utolérik a legjobbakat is. A kollégiumokba addig nem vesznek fel diákot, míg van el­helyezetten tanyai gyerek. Kö­rültekintően járnak el a társa­dalmi ösztöndíjjal is. Más, eh­hez hasonló módszerekkel so­kat tehetnek a középiskolák és az illetékes szervek a mun­kás-paraszt származásúak kép­zése érdekében. Az egyetemi hallgatókról be­szélve. egyik sokat vitatott kérdés a társadalmi ösztöndíj. A leggyakoribb vélemények a következők: A társadalmi ösz­töndíj jelenlegi formája nem jó, mert nem serkenti a tanu­lókat. Ha valaki egyszer meg­kapja, attól nem vorüják meg, még az esetben sem, ha ered­ményei közben rosszak lesz­nek. 'A társadalmi ösztöndíja sok további sorsával nem tö­rődnek az üzemek és az egyéb szervek. A vélemények mögött ott áll kimondva is: a hibák forrása az, hogy az egyetemnek nincs bele­szólása, ki kapjon társa­dalmi ösztöndíjat, az egye­tem nincs ott a díjak ki­adásakor. Fokozza a bajokat az is —ha így van —, hogy a társadalmi ösztöndíjak odaítélésekor dü­höng a szubjektivizmus, és je­lentékeny százalékban nem az arra legérdemesebbek, a legjobban rászorulók kapják Imeg. Megfogalmazódik tehát a végső következtetés: az egye­temen kell kiadni a társadal­mi ösztöndíjat a II. vagy a III. éven. Mutasson fel valamilyen eredményt a hallgató — hang­zik az érvelés —, mielőtt tár­sadalmi ösztöndíjas tesz. Ezzel az intézkedéssel a tár­sadalmi ösztöndíj elvesztené az alapvető, a „társadalmi” jellegét. A társadalmi ösztöndíj- rendszert azért létesítet­ték, hogy olyan munkás­paraszt hallgatókat hozza­nak vele az egyetemre, akik éneikül nem tudnák vállalni az öt év tanulást. A segítés módja az tehet, hogy biztosítani kell a legigazságo sabb döntést a díjak kiadása­kor. Nagyon fontos, hogy eb­be beleszóljon' a KISZ, és tö­rődjenek vele a pártszerveze­tek is, hogy ne néhány ember döntsön, önkényesen. A társa­dalmi ösztöndíj-rendszer étet revaló kezdeményezés, s fon­tos szerepe tehet abban, hogy nagyobb „felhozatalt” érjünk el az egyetemeken a munkás paraszt hallgatókból. Sok a tennivaló a származá­si kategóriák eltörlése után. Itt csak néhány problémát ve tettünk fel. Befejezésül még egyről szólunk: a felvételi vizsgáról. Az egyetemi felvételi vizs­gán ne a pillanatnyi fel- készültség alapján döntse­nek, hanem a képességet vizsgál­ják. így tehet biztosítani, hogy igazságosak tegyenek a felvé­teli vizsga-bizottságik dönté­sei. Persze, hogy kirúgott, mit kell ezen úgy cső- dálkozni? — Már fél hat és még egyik annyira be lettem volna rúgva? — Már éjfél van, ilyenkor mindenkivel koccintani kell... hű de sokan lettetek egyszerre! Szilveszterkor kezdődött az egész... Inni, inni, inni, ke­veset enni is, nem csoda, ha az ember kicsit... szóval, il- luminált állapotban kerül ha­za, aztán mint egy tuskó dől bele az ágyba. Nem éppen jól­eső érzéssel gondol a másna­pi vizsgára, az anyagból még csak húsz oldalt nézett át, hát­ra van még háromszáz. Ezt a nyomasztó érzést a vizsga utá­ni két... három vagy négy, szilveszterkor megbeszélt, ran­devú sem tudja feledtetni. Bár ... lehet, hogy kevesebben vannak, és csak alkoholos ál­lapotban látszottak olyan sok­nak? Majd eldől... —f— Kinek van kedve ilyenkor tanulni? Petrik István

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék