Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1964 (6. évfolyam, 1-35. szám
1964-04-18 / 14. szám
AZ EGYETEMI ÉLET — a debreceni egyetemek lapja írja az 1964. évi egyetemi ifjúsági napok előkészületeiről. A hosszú hetekkel ezelőtt megkezdett készülődés és a mind nagyobb méreteket öltő várakozás egyaránt azt igazolja, hogy igazi diákünnep lesz itt április 23 és 26 között. Az egész egyetem és az intézetek külön-külön is felkészülve teljes programmal várják az eseményt. A „nyitott kapuk napján", a különböző intézetek mutatják be tanszéken belüli munkájukat, valamint a hallgatók diákköri tevékenységét. Az orosz szakosok egész napos , igen színvonalasnak ígérkező — orosz nyelvű műsort rendeznek, a fizikusok pedig működés közben mutatják be érdekes, és „idegenek’ számára ritkán hozzáférhető műszereiket. Matematikai és analitikai versenyt rendeznek, több egyetemi oktató pedig előadást, tart az intézet munkájáról. A hallgatóit „életét, tevékenységét" tükröző kiállításon díjazott pályamunkákat, különböző szakfolyóiratokban publikált dolgozatokat és művészi fotókat láthatnak majd az érdeklődők. Réz Andor professzor kanadai élménybeszámolót tart a „nyitott kapuk napján.’ Tóth Ferenc biológia-földrajz szakos hallgató franciaországi és olaszországi útjairól tart diafilmes előadást. A felkészülés lendülete azt bizonyítja, hogy a hallgatók nagy többsége és a fiatal oktatók nagy lelkesedéssel dolgoznak, hogy sikeressé és élménydússá tegyék az ifjúsági napokat. Gorkij: „Éjjeli menedékhely“ - egy New York-i színházban A New York-i Phoenix színházban Alex Szőgyi új fordításában mutatták be Gorkij Éjjeli menedékhely című darabját. Az érdekes játékstílusban előadott darab nagy sikert aratott. A „Fiatalok Színháza" Hágában A párizsi „Fiatalok Színháza’’ Hágában francia nyelven bemutatta Henry de Montherlant „A halott királynő’“ című színművét. Eminescu irodalmi zenei est Kolozsváron A kolozsvári Egyetemek Házában Eminescu irodalmi estet tartottak a nagy költő halálának 75. évfordulója alkalmából. Mihail Eminescu életéről és munkásságáról Gavril Scridon, a Babes—Bolyai Egyetem előadótanára beszélt A kolozsvári Nemzeti Színház művészei a költőből olvastak fel. művei - A költészet „Ehess, ihass, ölelhess, adhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.” (József Attila: Ars poetica) József Attila születésének napja — április 11 —- ettől az évtől kezdve, a költők, a versszerető közönség ünnepe lesz. A költészet napja, azé a költészeté, mely éltető forrását a proletárköltő munkásságában találta meg .A költő utódainak ünnepe, azé a költőé, aki a szép szó énekese, a külvárosi emberek dalosa volt, aki nem ismerte a vitrinbe zárkózott art pour l’art alkotók az egyszerű néptől idegen magányát. A szocialista költészet napja, egy új világot építő nép örömeinek, gondjainak, rímbe szedett életének ünnepe. Hasonló gondolatok jegyében nyitotta meg Szabolcsi Miklós az Egyetemi Színpadon rendezett ünnepi estet. Az elmúlt közel húsz esztendő költői termésére való viszszapillantás után Czine Mihály mutatta be költőinket a termet zsúfolásig megtöltő közönség előtt. Igen, a közönség. Élő cáfolat mindazok ellen, akik a líra haláláról beszélnek, akik úgy nyilatkoznak, hogy a költészet divatjátmúlt műfaj. Egyetlen, ékes, minden vitánál többet mondó adat: 14 éves kislányoktól kezdve 60—65 éves, botra görnyedő emberig, minden korosztály ott volt, tapsolt, s ha kellett könnyezett a legszebb érzelmek költői megfogalmazásán. Jeles költőink vagy személyesen, vagy előadóművészek tolmácsolása útján küldték el költeményeiket az ünnepi estre. Megható pillanat volt, mikor a közelmúltban elhunyt Kis Ferenc szólalt meg kopott magnetofon szalagról, vidáman, alkotó kedvvel, s szavalta el egyik legutolsó versét. S az élők! Mezei András, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán, Devecseri Gábor, Garai Gábor, Bárányi Ferenc, Váczi Mihály, Simon István és Kassák Lajos személyesen jelent meg a közönség előtt s vallott hivatásáról, a munkáról, az emberről. Csernus Mariann, Jancsó Adrien, Berek Katalin és Bánffy György művészi tolmácsolásában szólaltak meg maguk helyett verseiket küldő költőink: Juhász Ferenc, Benjámin László, Demény Ottó, Csanádi Imre, Illyés Gyula, Hidas Antal, Vas István és Weöres Sándor. Az ünnepi est befejezéseként József Attila néhány versét hallottuk az előbb említett előadóművészek tolmácsolásában. Végezetül szóvá tennénk Czine Mihály kevéssé igényes, sok hibával tűzdelt, nem a lényegre törő pillanatfelvételeit a szereplő költők- ről, mint hiányosságot, és azt, hogy néhány költőnk nem a java termésből válogatta ki az esten szereplő költeményét. Reméljük, hogy az elkövetkező évekre tapasztalatul szolgált a szervezőknek, rendezőknek néhány bosszantó hiba, s elmélyültebb gonddal, nagyobb igényességgel készítik majd elő a költészet ünnepi estjét. K. T. napja Ünnepi est az Egyetemi Színpadon A dzsessz és a komolyzene kölcsönhatásáról Beszélgetés Gonda János zenetörténésszel Az Egyetemi Színpadon tartott előadása után beszélgettünk Gonda János zenetörténésszel. Végighallgattam a zenekar próbáját A szünetben válaszolt néhány kérdésemre. — Mikor kezdett el foglalkozni dzsesszel? — Zeneakadémista koromban mindig izgatott az a kérdés, hogy a modern komoly zene gyakran egzaktnak, túl spekulatívnak hat. A tánczenével nem voltam kibékülve, giccsnek tartottam, amelyben sok a közhely. A dzsessz nem a kettő közti átmenet, mert inkább a komoly zenéhez áll közel és semmi köze nincs a tánczenéhez. Különálló művészi forma, természetesen varázsereje van. Az Akadémián nem tettek különbséget a műfaj és a tánczene között és éppen ezért nem is vettek tudomást róla, így kénytelen voltam titokban foglalkozni vele. Jólesett belemerülni ebbe a ritmusos muzsikába. Szerintem a zenének az a célja, hogy örömet okozzon. Én ezt találtam meg a dzsesszben. — Tulajdonképpen mi a dzsessz lényege és milyen hatással van a komoly zenére? — A muzsika eme válfajában sok az ad hok, a pillanatnyi zenei alkotás. Az ember szabadjára engedheti fantáziáját, hatalmába keríti a lebegő az improvizatív ritmus varázsa. Úgy játszhat, hogy nemi tudja mi következik, saját maga alkotja meg a számára tetsző hangokat. — Korlátlan terület, s ha ízlésesen csináljuk, akkor felhasználhatjuk benne a klaszszikus zene hagyományait. Sokféle stílus lehetséges, ez az előadásmódtól függ, rengeteg átmenet, az improvizációtól a komponált zenéig. A dzsessz és a komoly muzsika kölcsönösen hatnak egymásra. Petrovics Emil szervesen beépíti muzsikájába a dzsessz elemeit. Többen, mint például Lendvay Kamil jó ilyen műveket komponálnak. — Miben látja annak okát, hogy nálunk hosszú ideig nem tettek különbséget a dzsessz és tánczene között? — Véleményem szerint nem ismerték tulajdonképpen a dzsesszt. Természetesen ehhez hozzájárult az ötvenes évek politikai szemlélete is. Ez a dinamikus varázserővel rendelkező muzsika azonban elsöpörte útjából a helytelen szemléletet. Jelenleg csak szakmai szempontból folyik a vita. Úgy érzem, hogy ellenségei elismerik az e muzsikában rejlő szépségeket, akkor ugrásszerűen fog emelkedni a kedvelőinek tábora. — Tudomásom szerint több külföldi zeneakadémia rendelkezik dzsessz tanszakkal. Nem lenne helyes a budapesti Zeneakadémián is követni a pél........t«SZK— Nagyszerű gondolat, de úgy érzem erre még öt vagy tíz évet várnikell. Jelenleg van egy olyan terv, ha nem is a Zeneakadémián, hogy felállítanak egy főiskolát, és hol a még mostohagyerekként kezelt zenét oktatnák. — Milyen tervei vannak e ■ zeneműfaj népszerűsítésére? — A Hanglemezgyár rendezője vagyok és ott sikerült felkeltenem az érdeklődést a muzsika e műfaja iránt. Qualiton néven alakítottunk egy zenekart, amelynek műsorát lemezre vesszük és egy sorozat keretén belül bocsátjuk a nagyközönség elé. Több filmzenét is komponáltam (Nappali sötétség, Kézenfogva), amelyekben igyekeztem felhasználni a dzsessz elemeit. Ezenkívül mivel zenetörténész vagyok, foglalkozom a dzsessz történetével, most készül erről írott könyvem, amely a közeljövőben jelenik meg. Boross Dezső iíKMiMiiifimimmtmimm» mimminmmiimunn EGYETEMI SZÍNPAD , Április 18-án. szombaton du. '/25 órakor / A HARMADIK FÉLIDŐ ~ / szovjet film. Április 19-én. vasárnap este V 28 órakor ÁRIA- ÉS DALEST Közreműködnek: Ottó Mária, Pászthory Melinda, Thury Zsuzsa, Dukovits István, Kárpáti József, Kőháti Zsolt, Rés-'' bányai László az Egyetemi Operaegyüttes tagjai. Kriteral: dr. Borhidi Attila. Zongorán kísér: Freymann Magda. Április 20-án, hétfőn '15 és VI8 órakor HORIZONT Az egyetemi Színpad hangos folyóirata IV. évf. 7. sz.,Főszerkesztő-riporter: Horváth György. A tartalomból: Művészeti díj 1964. — Shakespeare évforduló — Dési Huber István emlékezete — Amerikai egyetemi élet — Egyetemi filmhíradó — Modern közlekedés. Április 21-én, kedden este 128 órakor ..BEETHOVEN KAMARAZENÉJE” sorozat 5. előadása D-dúr (Geister) trió. op. 70. No. 1 G- dúr szonáta, op. 96.. e-moll (Razumovszkij) vonósnégyes, op. 59. No. 2. Közreműködnek: a Tátrai-vonósnégyes, Tátrai Vilmos, Zempléni Kornél. Április 22-én, szerdán 5 és 4/18 órakor FILMESZTÉTIKAI ELŐADÁSSOROZAT II. félév. 5. előadása. Belépés csak klubtagoknak! Április 23-án, csütörtökön este 7 órakor I. BABITS MIHÁLY: LAODAMBIA II JUHÁSZ FERENC: A SZARVASSÁ VÁLTOZOTT FIÚ KIÁLTOZÁSA Zeneszerző: Baross Gábor. Díszlettervező Csikós Attila f. h Rendezte: Mezei Éva. Az Universitas együttes előadása. Április 24-én, pénteken 5 és/16 órakor AZ UTOLSÓ ÍTÉLET Szélesvásznú olasz film. Sok szerencsét Szombaton délután a Ságvári téri házasságkötő teremben kötött házasságot két most végzett jogász: dr. Pető Borbála és dr. Tasnády László. Hivatalosan csak ennyit , ami a hír mögött van: az egyetemi évek alatt szerették meg egymást, egymás mellett ültek a padban, szurkoltak a vizsgaeredményekért, versenyeztek, hogy kinek sikerült jobb jegyet elérni, s várták türelmetlenül az évek múlását, s vele együtt a diplomát, hogy megvalósuljon a dédelgetett álom. Alig egy hete megkapták a diplomát, s rá pár napra összeházasodtak. Mindezt az egyik barát mondta el, még hozzátéve azt, hogy a férj az Egészségügyi Minisztériumba kerül jogásznak, míg a feleség gyakornok lesz az egyetem polgári eljárás,jog tanszékén. Ezután nekünk nem marad más hátra, mint sok szerencsét és boldogságot kívánni az ifjú párnak. ABLAK. Bár az első nagy vitahullám elvonult, most is igen sok szó esik az általános műveltségről. Kérdőívek adatait közlik a folyóiratok, nyilatkozatok és tanulmányok jelennek meg egyre másra, az egyikben bebizonyítják, hogy a humán értelmiségnek nincsen reál műveltsége, a másik a műszaki szakbarbárság ijesztő eseteit emlegeti, és szinte mindegyik tanulmány, cikk tartalmaz egy ilyenféle kitételt: „Mivel ma már a poli- hisztorok kora lejárt..." Vagy: „Az óriásira növekedett is-* meretanyag lehetetlenné teszi az átfogó tájékozódást.. . és így tovább. Szerencsére, ha kevesebben is, de akadnak, akikk a megoldást keresik (pl Németh László) szép sikerrel, és and kevésbé feltűnő: még többen vannak ,olyanok, akik bár nem tesznek konkrét nyilatkozatot a műveltségvitáról , vagy Y folyóiratban, egyéniségükkel, életükkel vagy életművükkel adnak útmutatást. Ezek közül szeretném most kiemelni Granasztói Pál nevét, akinek példáját több szempontból tanulságosnak, ha lehet, követendőnek tartom. Előrebocsátom, hogy Granasztói Pált személyesen nem ismertem, de művei alapján ismerősömnek érzem. Ez sok szempontból több lehetőséget ad az objektív bemutatásra, mint egy — esetleg elfogult — személyes ismeretség. A HIVATÁS Granasztói szakmája szerint építész, ma is egy kutatóintézet munkatársa. Több tanulmánykötetet publikált, ezeket — tudomásom szerint — szakmájában komoly elismeréssel fogadták. Szőkébb érdeklődési köre a városépítészet. Mindezt azért tartom fontosnak, mert Granasztói számára az építészet általános alapot ad, melyre támaszkodik, bármiről is írjon, szóljon. Erre a tárgy kettőssége különben is szinte kötelez: az építészet művészet (humánum) és technika (realitás) egységétköveteli meg a vele foglalkozóktól. * A KAPCSOLAT így a szakma minden más érdeklődési területhez hozzá tud kapcsolódni. A nap nem szakad ketté sem úgy, hogy „nyolc óra kényszerű rossz, a többi végre szabad’’, sem pedig a kevésbé, de még mindig téves „nyolc óra kedvvel végzett munka, a pihenés idejét azonban mással tölteni” módon. Példaként erre a „Vallomás és búcsú” kötetet említeném, ahol a bartóki zene és az építészeti élményvilág kapcsolatáról úgy ír, hogy abból az olvasó, aki se nem építész, sem a zenében nem különös szakértő, mindkettőhöz közelebb kerül, és ami még fontosabb: indítást kap saját élményvilágának hasonló kibontakoztatására. De Granasztóinak ezen túl különös érzéke van az építészet és életforma összefüggésének feltárására — ilyen megállapításait intuíció és szakismeret együtt támasztja alá — az életforma pedig testi-műszaki és szellei kultúránk egységét hordozza. AZ EGYETEMESSÉG Az életforma ily módon kiindulópontként szolgálhat, de ez a fiatalság számára van így. Granasztói Pál esetében már inkább a megtett utak futnak össze minden irányból ebbe az összegező pontba. A műszaki ismereteket, a művészetek közül a képzőművészeteket a szakmához sorolom, és így ezúttal inkább a zenét és irodalmat említem. Önéletrajzi írásaiban olvasható, hogy fiatal korában maga is muzsikált. A tánczenét zongorázó fiatalember a táguló érdeklődés természetes körei mentén jutott el a klasszikus és modern zene főműveinek élvezéséig és befogadásáig. Ma a zenével ismerkedők — sajnos, magam is — túlságosan tudják, mit akarnak hallgatni, és az előzetes tájékozódás következtében néha már véleményünk is van a műről, mielőtt meghallgattuk volna. Ezzel szemben a természetesebben táguló zenei műveltség igazi élményként éri az embert és meg is marad annak. Ezt az élményszerűséget — érdekes módon — még a zenei szakember is irígyli és csodálja Granasztóinál. (Pernye András cikke, Jelenkor 64/4) Ami az olvasást, illeti, idézeteiből, vallomásértékű megjegyzéseiből úgy látom, hogy a francia nyelvnek és közvetítésével a francia kultúrának kivételesen nagy hatása van Granasztóira. Ez tettenérhető például azokban a szép sorokban, melyekben Proustról ír. Minden nyelv, szép- és szakirodalmával egy-egy szűrő az emberi kultúrából, más a tartalma (a nyilvánvaló rengeteg közösség mellett is) egy német, vagy egy angol műveltségnek. Aki viszont meglevő — hazai — nyelvi „szemüvege” mellé egy másikat is feltesz, (és itt ezen nem a „szakszöveget fordítok” fokot értem, hanem a lehetőleg teljes befogadásét) ennek fényében rengeteg gondolkozási sablontól, előregyártott véleménytől szabadul meg. Ez a jelenség is tettenérhető granasztóinál. A TÖBBLET Az elismert szakmai tudós és az ehhez kapcsolódó egyetemes műveltség mellett úgy érzem, a modern embernek önmagával szemben kötelessége, hogy megtaláljon magában egy területet, ahol ki tud emelkedni a tisztes, becsülendő középszerből, amely valljuk be, mégiscsak a szürkeséget asszociálja. (Nem mintha a fent leírt színvonal jelentené ma a kellemes középszerűséget — ettől sajnos, még meszsze vagyunk.) Ez a többlet Granasztói Pál esetében az írói munkásság. Szorosan vett szakmai művein kívül megjelent két önéletrajzi ihletésű regényes korrajza (Vallomás és búcsú, Liane) és sorozatosan jelennek meg cikkei a Népszabadságban, Élet és Irodalomban, a Jelenkorban. Ezek részben zenei, irodalmi reflexiók, de van köztük önéletrajzi írás (Ifjúkor a Belvárosban Jelenkor 63/10) és nagyon sok városképelemző esszé. Számomra Granasztói írásai két szempontból kedvesek. Először, hogy ezek révén érzem magamhoz ma sokkal közelebbnek az ember és város, a táj és az épület kapcsolatait. Nagyon sok mindenre kinyitotta a szememet, amit különben talán soha sem vettem volna észre, és ezt személyes ajándékként kell tudomásul vennem. AZ UT Csábít, hogy másodiknak azt írjam: írásai utat mutatnak, hogyan találhatjuk meg mi is igazibb önmagunkat, hogyan juthatunk el az igazi emberség olyan fokozataihoz, melyeket a HIVATÁS, KAPCSOLAT, EGYETEMESSEL és TÖBBLET fogalmaival, illetve ezek egységével szerettem volna ebben a jegyzetben érzékeltetni. De ez nincs teljesen így. Granasztói Pál életútja annyira különbözik a mienkétől, hogy nem lehet konkrét recepteket meríteni ezekből a könyvekből. Az elmúlt századok bölcsei még meg merték tenni, hogy életösvényeket jelöljenek meg — ma már az életünk bonyolultabb. De magatartást, önmagunkkal szembeni igényt igenis tanulhatunk műveiből. Remélem, hogy sikerült az „ABLAK” olvasói közül néhányban felébresztenem az érdeklődést Granasztói Pál írásai iránt. Ha szeretném is azt mondani, hogy ezzel az írással megpróbáltam az olvasó köszönetét megfogalmazni egy írónak, azt hiszem, akinek igazán használhatok ezzel, mégsem ő, hanem akik olvasóivá lesznek. (szekfü)