Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1964 (6. évfolyam, 1-35. szám

1964-04-18 / 14. szám

AZ EGYETEMI ÉLET — a debreceni egyetemek lap­ja írja az 1964. évi egyetemi ifjúsági napok előkészületei­ről. A hosszú hetekkel ezelőtt megkezdett készülődés és a mind nagyobb méreteket öltő várakozás egyaránt azt igazol­ja, hogy igazi diákünnep lesz itt április 23 és 26 között. Az egész egyetem és az in­tézetek külön-külön is felké­szülve teljes programmal vár­ják az eseményt. A „nyitott kapuk napján", a különböző intézetek mutatják be tanszéken belüli munkáju­kat, valamint a hallgatók diákköri tevékenységét. Az orosz szakosok eg­ész na­pos , igen színvonalasnak ígér­kező — orosz nyelvű műsort rendeznek, a fizikusok pedig működés közben mutatják be érdekes, és „idegenek’­ számá­ra ritkán hozzáférhető műsze­reiket. Matematikai és analitikai versenyt rendeznek, több egyetemi oktató pedig előadást, tart az intézet munkájáról. A hallgatóit „életét, tevé­kenységét" tükröző kiállításon díjazott pályamunkákat, kü­lönböző szakfolyóiratokban publikált dolgozatokat és mű­vészi fotókat láthatnak majd az érdeklődők. Réz Andor professzor kana­dai élménybeszámolót tart a „nyitott kapuk napján.’­ Tóth Ferenc biológia-földrajz sza­kos hallgató franciaországi és olaszországi útjairól tart dia­­filmes előadást. A felkészülés lendülete azt bizonyítja, hogy a hallgatók nagy többsége és a fiatal okta­­tók nagy lelkesedéssel dolgoz­nak, hogy sikeressé és él­ménydússá tegyék az ifjúsági napokat. Gorkij: „Éjjeli menedékhely“ - egy New York-i színházban A New York-i Phoenix színházban Alex Szőgyi új fordításában mutatták be Gorkij Éjjeli menedékhely cí­mű darabját. Az érdekes já­tékstílusban előadott darab nagy sikert aratott. A „Fiatalok Színháza" Hágában A párizsi „Fiatalok Színhá­za’’ Hágában francia nyelven bemutatta Henry de Monther­lant „A halott királynő’“ című színművét. Eminescu irodalmi zenei est Kolozsváron A kolozsvári Egyetemek Há­zában Eminescu irodalmi es­tet tartottak a nagy költő ha­lálának 75. évfordulója alkal­mából. Mihail Eminescu életé­ről és munkásságáról Gavril Scridon, a Babes—Bolyai Egyetem előadótanára beszélt A kolozsvári Nemzeti Szín­ház művészei a költő­ből olvastak fel. művei - A költészet „Ehess, ihass, ölelhess, adhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.” (József Attila: Ars poetica) József Attila születésének napja — április 11 —- ettől az évtől kezdve, a költők, a versszerető közönség ünnepe lesz. A költészet napja, azé a költészeté, mely éltető for­rását a proletárköltő munkás­ságában találta meg .A köl­tő utódainak ünnepe, azé a költőé, aki a szép szó éneke­se, a külvárosi emberek da­losa volt, aki nem ismerte a vitrinbe zárkózott­­ art pour l’art alkotók az egyszerű néptől idegen magányát. A szocialista költészet napja, egy új világot építő nép örö­meinek, gondjainak, rímbe szedett életének ünnepe. Hasonló gondolatok jegyé­ben nyitotta meg Szabolcsi Miklós az Egyetemi Színpa­don rendezett ünnepi estet. Az elmúlt közel húsz eszten­dő költői termésére való visz­­szapillantás után Czine Mi­hály mutatta be költőinket a termet zsúfolásig megtöltő közönség előtt. Igen, a közönség. Élő cáfo­lat mindazok ellen, akik a lí­ra haláláról beszélnek, akik úgy nyilatkoznak, hogy a köl­tészet divatjátmúlt műfaj. Egyetlen, ékes, minden vitá­nál többet mondó adat: 14 éves kislányoktól kezdve 60—65 éves, botra görnyedő emberig, minden korosztály ott volt, tapsolt, s ha kellett könnyezett a legszebb érzel­mek költői megfogalmazásán. Jeles költőink vagy szemé­lyesen, vagy előadóművészek­ tolmácsolása útján küldték el költeményeiket az ünnepi estre. Megható pillanat volt, mikor a közelmúltban el­hunyt Kis Ferenc szólalt meg kopott magnetofon szalagról, vidáman, alkotó kedvvel, s szavalta el egyik legutolsó versét. S az élők! Mezei András, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán, Devecse­­ri Gábor, Garai Gábor, Bárá­nyi Ferenc, Váczi Mihály, Simon István és Kassák La­jos személyesen jelent meg a közönség előtt s vallott hi­vatásáról, a munkáról, az emberről. Csernus Mariann, Jancsó Adrien, Berek Katalin és Bánffy György művészi tol­mácsolásában szólaltak meg maguk helyett verseiket kül­dő költőink: Juhász Ferenc, Benjá­min László, Demény Ottó, Csanádi Imre, Illyés Gyula, Hidas Antal, Vas Ist­ván és Weöres Sándor. Az ünnepi est befejezése­ként József Attila néhány versét hallottuk az előbb említett előadóművészek tol­mácsolásában. Végezetül szóvá tennénk Czine Mihály kevéssé igé­nyes, sok hibával tűzdelt, nem a lényegre törő pillanat­­felvételeit a szereplő költők-­ ről, mint hiányosságot, és azt, hogy néhány költőnk nem a java termésből válogatta ki az esten szereplő költemé­nyét. Reméljük, hogy az el­következő évekre tapasztala­tul szolgált a szervezőknek, rendezőknek néhány bosszan­tó hiba, s elmélyültebb gond­dal, nagyobb igényességgel készítik majd elő a költészet ünnepi estjét. K. T. napja Ünnepi est az Egyetemi Színpadon A dzsessz és a komoly­zene kölcsönhatásáról Beszélgetés Gonda János zenetörténésszel Az Egyetemi Színpadon tar­tott előadása után beszélget­tünk Gonda János zenetörté­nésszel. Végighallgattam a ze­nekar próbáját A szünetben válaszolt néhány kérdésemre. — Mikor kezdett el foglal­kozni dzsesszel? — Zeneakadémista korom­ban mindig izgatott az a kér­dés, hogy a modern komoly ze­ne gyakran egzaktnak, túl spe­kulatívnak hat. A tánczenével nem voltam kibékülve, giccs­­nek tartottam, amelyben sok a közhely. A dzsessz nem a ket­tő közti átmenet, mert inkább a komoly zenéhez áll közel és semmi köze nincs a tánczené­hez. Különálló művészi forma, természetesen varázsereje van. Az Akadémián nem tettek kü­lönbséget a műfaj és a táncze­ne között és éppen ezért nem is vettek tudomást róla, így kénytelen voltam titokban fog­lalkozni vele. Jólesett beleme­rülni ebbe a ritmusos muzsi­kába. Szerintem a zenének az a célja, hogy örömet okozzon. Én ezt találtam meg a dzsessz­­ben. — Tulajdonképpen mi a dzsessz lényege és milyen ha­tással van a komoly zenére? — A muzsika eme válfajá­ban sok az ad hok, a pillanat­nyi zenei alkotás. Az ember szabadjára engedheti fantáziá­ját, hatalmába keríti a lebegő az improvizatív ritmus vará­zsa. Úgy játszhat, hogy nemi tudja mi következik, saját ma­ga alkotja meg a számára tetsző hangokat. — Korlátlan terület, s ha íz­lésesen­ csináljuk, akkor fel­használhatjuk benne a klasz­­szikus zene hagyományait. Sokféle stílus lehetséges, ez az előadásmódtól függ, rengeteg átmenet, az improvizációtól a komponált zenéig. A dzsessz és a komoly muzsika kölcsönö­sen hatnak egymásra. Petro­­vics Emil szer­vesen beépíti muzsikájába a dzsessz elemeit. Többen, mint például Lendvay Ka­mil jó ilyen műveket kom­ponálnak. — Miben látja annak okát, hogy nálunk hosszú ideig nem tettek különbséget a dzsessz és tánczene között? — Véleményem szerint nem ismerték tulajdonképpen­ a dzsesszt. Természetesen ehhez hozzájárult az ötvenes évek politikai szemlélete is. Ez a dinamikus varázserővel ren­delkező muzsika azonban elsö­pörte útjából a helytelen szem­léletet. Jelenleg csa­k szakmai szempontból folyik a vita. Úgy érzem, hogy ellenségei elisme­rik az e muzsikában rejlő szépségeket, akkor ugrásszerű­en fog emelkedni a kedvelői­nek tábora. — Tudomásom szerint több külföldi zeneakadémia rendel­kezik dzsessz tanszakkal. Nem lenne helyes a budapesti Ze­neakadémián is követni a pél­........t«S­ZK­— Nagyszerű gondolat, de úgy érzem erre még öt vagy tíz évet várni­­kell. Jelenleg van egy olyan terv, ha nem is a Zeneakadémián, hogy felál­lítanak egy főiskolát, és hol a m­ég mostohagyerekként kezelt zenét oktatnák. — Milyen tervei vannak e ■ zeneműfaj népszerűsítésére? — A Hanglemezgyár rende­zője vagyok és ott sikerült fel­keltenem az érdeklődést a mu­zsika e műfaja iránt. Qualiton néven alakítottunk egy zene­kart, amelynek műsorát le­mezre vesszük és egy sorozat keretén belül bocsátjuk a nagyközönség elé. Több film­zenét is komponáltam (Nappali sötétség, Kézenfogva), ame­lyekben igyekeztem felhasz­nálni a dzsessz elemeit. Ezen­kívül mivel zenetörténész va­gyok, foglalkozom a dzsessz történetével, most készül erről írott könyvem, amely a közel­jövőben jelenik meg. Boross Dezső iíKMiMiiifimimmtmimm» mimminmmiimunn EGYETEMI SZÍNPAD , Április 18-án. szombaton du. '/25 órakor / A HARMADIK FÉLIDŐ ~ / szovjet film. Április 19-én. vasárnap este V 28 órakor ÁRIA- ÉS DALEST Közreműködnek: Ottó Mária, Pászth­ory Melinda, Thury Zsuzsa, Dukovits István, Kárpáti József, Kőháti Zsolt, Rés-'' bányai László az Egyetemi Operaegyüttes tagjai. Kriteral: dr. Borhidi Attila. Zongorán kísér: Freymann Magda. Április 20-án, hétfőn '15 és VI8 órakor HORIZONT Az egyetemi Színpad hangos folyóirata IV. évf. 7. sz.,Fő­szerkesztő-riport­er: Horváth György. A tartalomból: Művé­szeti díj 1964. — Shakespeare évforduló — Dési Huber István emlékezete — Amerikai egyetemi élet — Egyetemi filmhíradó — Modern közlekedés. Április 21-én, kedden este 128 órakor ..BEETHOVEN KAMARAZENÉJE” sorozat 5. előadása D-dúr (Geister) trió. op. 70. No. 1 G- dúr szonáta, op. 96.. e-moll (Razumovszkij) vonósnégyes, op. 59. No. 2. Közreműködnek: a Tátrai-vonósnégyes, Tát­rai Vilmos, Zempléni Kornél. Április 22-én, szerdán 5 és 4/18 órakor FILMESZTÉTIKAI ELŐADÁSSOROZAT II. félév. 5. előadása. Belépés csak klubtagoknak! Április 23-án, csütörtökön este 7 órakor I. BABITS MIHÁLY: LAODAMBIA II JUH­ÁSZ FERENC: A SZARVASSÁ VÁLTOZOTT FIÚ KIÁLTOZÁSA Zeneszerző: Baross Gábor. Díszlettervező Csikós Attila f. h Rendezte: Mezei Éva. Az Universitas együttes előadása. Április 24-én, pénteken 5 és­­/16 órakor AZ UTOLSÓ ÍTÉLET Szélesvásznú olasz film. Sok szerencsét Szombaton délután a Ságvári téri házasságkötő terem­ben kötött házasságot két most végzett jogász: dr. Pető Bor­bála és dr. Tasnády László. Hivatalosan csak ennyit , ami a hír mögött van: az egye­temi évek alatt szerették meg egymást, egymás mellett ültek a padban, szurkoltak a vizsgaeredményekért, versenyeztek, hogy kinek sikerült jobb jegyet elérni, s várták türelmetlenül az évek múlását, s vele együtt a diplomát, hogy megvalósul­jon­ a dédelgetett álom. Alig egy hete megkapták a diplomát, s rá pár napra összeházasodtak. Mindezt az egyik barát mond­ta el, még hozzátéve azt, hogy a férj az Egészségügyi Minisz­tériumba kerül jogásznak, míg a feleség gyakornok lesz az egyetem polgári eljárás,jog tanszékén. Ezután nekünk nem marad más hátra, mint sok szeren­csét és boldogságot kívánni az ifjú párnak. ABLAK. Bár az első nagy vitahullám elvonult, most is igen sok szó esik az általános műveltségről. Kérdőívek adatait közlik a folyóiratok, nyilatkozatok és tanulmányok jelennek meg egy­re másra, az egyikben bebizonyítják, hogy a humán értelmi­ségnek nincsen reál műveltsége, a másik a műszaki szakbar­bárság ijesztő eseteit emlegeti, és szinte mindegyik tanulmány, cikk tartalmaz egy ilyenféle kitételt: „Mivel ma már a poli-­ hisztorok kora lejárt..." Vagy: „Az óriásira növekedett is-* meretanyag lehetetlenné teszi az átfogó tájékozódást.. . és így tovább. Szerencsére, ha kevesebben is, de akadnak, akikk a megoldást keresik (pl­ Németh László) szép sikerrel, és and kevésbé feltűnő:­ még többen vannak ,olyanok, akik bár nem tesznek konkrét nyilatkozatot a műveltségvitáról , vagy Y folyóiratban, egyéniségükkel, életükkel vagy életművükkel adnak útmutatást. Ezek közül szeretném most kiemelni Gra­­nasztói Pál nevét, akinek példáját több szempontból tanulsá­gosnak, ha lehet, követendőnek tartom. Előrebocsátom, hogy Granasztói Pált személyesen nem ismertem, de művei alapján ismerősömnek érzem. Ez sok szempontból több lehetőséget ad az objektív bemutatásra, mint egy — esetleg elfogult — sze­mélyes ismeretség. A HIVATÁS Granasztói szakmája szerint építész, ma is egy kutatóintézet munkatársa. Több tanulmánykötetet publikált, ezeket — tudomásom szerint — szakmájában komoly elisme­réssel fogadták. Szőkébb érdeklődési köre a városépítészet. Mindezt azért tartom fontosnak, mert Granasztói számára az építészet általános alapot ad, melyre támaszkodik, bármiről is írjon, szóljon. Erre a tárgy kettőssége különben is szinte köte­lez: az építészet művészet (humánum) és technika (realitás) egységét­­követeli meg a vele foglalkozóktól. * A KAPCSOLAT így a szakma minden más érdeklődési te­rülethez hozzá tud kapcsolódni. A nap nem szakad ketté sem úgy, hogy „nyolc óra kényszerű rossz, a többi végre szabad’’, sem pedig a kevésbé, de még mindig téves „nyolc óra kedvvel végzett munk­a, a pihenés idejét azonban mással tölteni” mó­don. Példaként erre a „Vallomás és búcsú” kötetet említeném, ahol a bartóki zene és az építészeti élményvilág kapcsolatá­ról úgy ír, hogy abból az olvasó, aki se nem építész, sem a zenében nem különös szakértő, mindkettőhöz közelebb kerül, és ami még fontosabb: indítást kap saját élményvilágának hasonló kibontakoztatására. De Granasztóinak ezen túl külö­nös érzéke van az építészet és életforma összefüggésének fel­tárására — ilyen megállapításait intuíció és szakismeret együtt támasztja alá — az életforma pedig testi-műszaki és szelle­i kultúránk egységét hordozza. AZ EGYETEMESSÉG Az életforma ily módon kiindulópont­ként szolgálhat, de ez a fiatalság számára van így. Granasztói Pál esetében már inkább a megtett utak futnak össze minden irányból ebbe az összegező pontba. A műszaki ismereteket, a művészetek közül a képzőművészeteket a szakmához sorolom, és így ezúttal inkább a zenét és irodalmat említem. Önélet­rajzi írásaiban olvasható, hogy fiatal korában maga is muzsi­kált. A tánczenét zongorázó fiatalember a táguló érdeklődés természetes körei mentén jutott el a klasszikus és modern zene főműveinek élvezéséig és befogadásáig. Ma a zenével is­merkedők — sajnos, magam is — túlságosan tudják, mit akarnak hallgatni, és az előzetes tájékozódás következtében néha már véleményünk is van a műről, mielőtt meghallgattuk volna. Ezzel szemben a természetesebben táguló zenei mű­veltség igazi élményként éri az embert és meg is marad an­nak. Ezt az élményszerűséget — érdekes módon — még a ze­nei szakember is irígyli és csodálja Granasztóinál. (Pernye András cikke, Jelenkor 64/4) Ami az olvasást, illeti, idézetei­ből, vallomásértékű megjegyzéseiből úgy látom, hogy a fran­cia nyelvnek és közvetítésével a francia kultúrának kivétele­sen nagy hatása van Granasztóira. Ez tettenérhető például azokban a szép sorokban, melyekben Proustról ír. Minden nyelv, szép- és szakirodalmával egy-egy szűrő az emberi kul­túrából, más a tartalma (a nyilvánvaló rengeteg közösség mellett is) egy német, vagy egy angol műveltségnek. Aki vi­szont meglevő — hazai — nyelvi „szemüvege” mellé egy má­sikat is feltesz, (és itt ezen nem a „szakszöveget fordítok” fo­kot értem, hanem a lehetőleg teljes befogadásét) ennek fényé­ben rengeteg gondolkozási sablontól, előregyártott vélemény­től szabadul meg. Ez a jelenség is tettenérhető granasztóinál. A TÖBBLET Az elismert szakmai tudós és az ehhez kap­csolódó egyetemes műveltség mellett úgy érzem, a modern embernek önmagával szemben kötelessége, hogy megtaláljon magában egy területet, ahol ki tud emelkedni a tisztes, be­csülendő középszerből, amely valljuk be, mégiscsak a szürke­séget asszociálja. (Nem mintha a fent leírt színvonal jelen­tené ma a kellemes középszerűséget — ettől sajnos, még mesz­­sze vagyunk.) Ez a többlet Granasztói Pál esetében az írói munkásság. Szorosan vett szakmai művein kívül megjelent két önéletrajzi ihletésű regényes korrajza (Vallomás és búcsú, Liane) és sorozatosan jelennek meg cikkei a Népszabadság­ban, Élet és Irodalomban, a Jelenkorban. Ezek részben zenei, irodalmi reflexiók, de van köztük önéletrajzi írás (Ifjúkor a Belvárosban Jelenkor 63/10) és nagyon sok városképelemző esszé. Számomra Granasztói írásai két szempontból kedve­sek. Először, hogy ezek révén érzem magamhoz ma sokkal kö­­zelebbnek az ember és város, a táj és az épület kapcsolatait. Nagyon sok mindenre kinyitotta a szememet, amit különben talán soha sem vettem volna észre, és ezt személyes ajándék­ként kell tudomásul vennem. AZ UT Csábít, hogy másodiknak azt írjam: írásai utat mutatnak, hogyan találhatjuk meg mi is igazibb önmagunkat, hogyan juthatunk el az igazi emberség olyan fokozataihoz, melyeket a HIVATÁS, KAPCSOLAT, EGYETEMESSEL és TÖBBLET fogalmaival, illetve ezek egységével szerettem vol­na ebben a jegyzetben érzékeltetni. De ez nincs teljesen így. Granasztói Pál életútja annyira különbözik a mienkétől, hogy nem lehet konkrét recepteket meríteni ezekből a könyvekből. Az elmúlt századok bölcsei még meg merték tenni, hogy élet­­ösvényeket jelöljenek meg — ma már az életünk bonyolul­tabb. De magatartást, önmagunkkal szembeni igényt igenis ta­nulhatunk műveiből. Remélem, hogy sikerült az „ABLAK” olvasói közül néhányban felébresztenem az érdeklődést Gra­nasztói Pál írásai iránt. Ha szeretném is azt mondani, hogy ezzel az írással megpróbáltam az olvasó köszönetét megfo­galmazni egy írónak, azt hiszem, akinek igazán használha­tok ezzel, mégsem ő, hanem akik olvasóivá lesznek. (szekfü)

Next