Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1964 (6. évfolyam, 1-35. szám
1964-01-11 / 1. szám
A nemzetközi helyzet alakulása 1963-ban Cs°/tor^e/fcm • • • TMT\/T«-» T rtiliíntfK'ri Trtl c i _ mi íl Tvirvfíiií' 4'rvV^'f Nyomon követve a fő erővonalakat, amelyek a világhelyzet alakulását napjainkban meghatározzák, az 1963-as évről nagyjában a következő kép alakul ki: Ami a legfontosabb nemzetközi kérdést, a leszerelést illeti, jóllehet a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottság eddig nem ért el komoly eredményt, mégis azt lehet mondani, hogy 1963 folyamán jó kiindulási alap jött létre a leszerelés megvalósításához. Persze túlzott és nem is indokolt reménység lenne, ha abban bíznánk, hogy közel vagyunk az általános és teljes leszerelés megvalósításához. De kétségkívül megvan a lehetősége annak, hogy egyes fontos részletkérdésekben sikerül előbbrejutni, aminthogy ma már mindenki előtt világos: a leszerelés minden valószínűség szerint részletintézkedéseken keresztül valósítható meg. 1963 legjelentősebb nemzetközi, eseménye erre a területre esik. A három vezető atomhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britanniia — megegyezése az atomfegyverkísérletek részleges tilalmáról nemcsak olyan értelemben volt jelentős békelépés, hogy megszabadította az emberiséget az atomfegyver-kísérletekből folyó közvetlen veszélytől hanem abban az értelemben is, hogy egy lépést jelent előre a leszerelés útján. Az emberiség megkönnyebbüléssel vette tudomásul ezt a lépést, a politikai megfigyelők azonban felhívták a figyelmet arra, hogy bármennyire is nagy jelentőségű a moszkvai atomcsendegyezmény, ha nem követik további hasonló lépések, sokat fog veszíteni jelentőségéből és hatékonyságából. Már az atomcsendegyezmény aláírását követő hónapokban is bebizonyosodott, hogy a hosszú várakozási időszak bizonyos előnyöket nyújt azoknak, akik maz atomcsendegyezmény aláírása előtt, de amikor már olyan stádiumban voltak a tárgyalások, hogy bizonyosnak látszott a megegyezés, több olyan pontot is megjelölt a nemzetközi politikában, amelyek alkalmasak a továbblépésre. Ezek a javaslatok azóta is napirenden vannak és élénken foglalkoztatják a Nyugat vezető köreit is. Az elhangzott javaslatok közül legnagyobb hordereje lenne egy megnemtámadási egyezmény megkötésének a Varsói Szerződés és a NATO országai között. Ez az apont azonban, ahol a nyugatiaka legnagyobb ellenállást fejtik ki, mégpedig ezért, mert Nyugat-Németország kormánya félti a presztízsét és attól tart, hogy egy ilyen egyezmény megkötése automatikusan magában foglalná a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. Ettől eltekintve bizonyosra vehető, hogy a megnemtámadási egyezmény a NATO és a Varsói Szerződés országai között sokat vitatott témája lesz az 1964-es év külpolitikájának. Valamivel több hajlékonyságot mutat a nyugati diplomácia a váratlan támadás megelőzésére irányuló elgondolásokkal kapcsolatban. Meg kell jegyezni, hogy a Szovjetunió már 1958-bsan előterjesztett egy ilyen irányú javaslatot, de akkor a nyugatiak még mereven elzárkóztak a tárgyalások elől. A fejlődést jelzi, hogy azóta a nyugati kormányokban is megérlelődött a meggyőződés: keresni kell a háborús konfliktusok elhárításának leghatásosabb módozatait. A Szovjetunió javaslata a váratlan támadás megelőzéséről abból a szempontból is jelentős, hogy az ellenőrzés bonyolult problematikájának megoldásához nyújt gyakorlati alapot, de ha létrejön egy ilyen megállapodás, ez nemcsak katonai téren jelentene megoldást, hanem előmozdítaná a jobb légkör kialakulását és a különböző országok biztonságérzésének megszilárdulását. Kétségkívül a béke érdekeit szolgálná, ha a nyugati kormányok is, hasonlóan a Szovjetunióhoz, felülvizsgálnák katonai költségvetésüket. Erre a Szovjetunióismét példát mutatott, amenynyiben katonai kiadásait több mint hatszázmillióval csökkentette, viszont ez nehezen mondható el a nyugati kormányokról. Majdnem egy időben a katonai kiadások csökkentésének bejelentésével a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén, a NATO év végi tanácskozásain, amelyen az atlanti szövetség országainak külügyminiszterei, hadügyminiszterei és pénzügyminiszterei voltak jelen, inkább a fegyverkezési tervek fejlesztésére fordították a figyelmet és bejelentették azt is, hogy több újATO-ország „kénytelen lesz” a jövő évben tovább növelni katonai kiadásait. A leszerelés és a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődésének kérdései mellett a nemzetközi politika középpontjában áll változatlanul a gyarmati rendszer felszámolása, s az ezzel kapcsolatos még távolról sem megoldott kérdések sokasága. Ha figyelembe veszszük, hogy ennek a folyamatnak az egyik, s talán legfontosabb tényezője a közvetlenül érdekelt gyarmati országok fokozódó nemzeti öntudata és nemzetközi aktivitása, akkor alighanem az év legfontosabb eseményének az Addis Abeba-i csúcstalálkozót kell tartani. Ezen a találkozón harminc afrikai ország vezetői vettek részt, és mint akkor Nkrumah elnök, az afrikai nemzeti mozgalmak egyik vezéralakja mondotta. ..nagy horderejű történelmi lépésekre” került a sor. Az értekezleten egységes frontot alakítottak az afrikai országok a gyarmati rendszer végleges felszámolására és közös intézményeket hoztak létre, amelyeknek az a céljuk, aw., «acwrf+«aik afrikai népek KeiATlfK. a 11 i. lom fi, cl rint, amelyek alól a felszabadulás után sem mentesültek az afrikai országok az Addis Abeba-i értekezlet ezeket a csoportokat, ha nem is szüntette meg, de lényegesen fellazította és fii platformot teremtett, a különböző afrikai országok együttműködése számára. Persze ez még nem jelenő azt, hogy az önállósághoz jutott volt gyarmati országok végres kiszabadultak az imperialisták befolyása alól. Ez a befolyás főleg gazdasági téren változatlanul erős, dó természetszerűleg magával hoz bizonyosfajta politikai beavatkozást is. A lényeg azonban az: a felszabadult afrikai és ázsiai országok népei egyre inkább ráeszmélnek arra, hogy nemzeti önállóságuk kirovása döntően attól függ, mennyire sikerül egymás között egységes frontot kialakítani a legfontosabb nemzetközi kérdésekben, és mennyire támaszkodnak a haladó erők szolidaritására. Az újonnan színrelépő nemzetek mindenesetre egyre komolyabb szerepet vívnak ki maguknak a nemzetközi politikában. Ez megállapítható volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének most lezajlott ülésszakán is. Több olyan javaslat került az ENSZ-közgyűlés elé, amelyet azázsiai és afrikai országok csoportja kezdeményezett, s amelyek a gyarmati rendszer fenntartásában érdekelt hatalmak ellen irányulnak. Ennek a történelmi méretű áramlásnak a következményeként újabb és újabb független államok keletkeznek Afrikában: legutóbb Zanzibar és Kenya szabadult ki az angol fennhatóság alól, vagy legalábbis elnyerte állami függetlenségét, ha meg itt maradt a Brit Nemzetközösség keretei között. Ezzel harmincötre szaporodott Afrikában a független országok száma. Minden bizonnyal hatása lesz a nemzetközi politikára annak a a tragikus eseménynek, amely 1963 novemberében játszódott le Texas állam fővárosában, Dallasban. Kennedy elnök meggyilkolása "ha nem 1® járt olyan következményekkel, hogy nagyobb méretű változásokra kerüljön sor az eddig követett amerikai külpolitikában, azzal minden esetre számolni kell, hogy az új elnök kevésbé érzi magát elkötelezettnek azok mellett a törekvések mellett, amelyek Kennedy irányzatára feltétlenül jellemzőek voltak. Johnson ugyanezte, hogy Irány Von előre, legalábbis.. . változásokat sem a Fehér Házban képzelhető, hogy„ más stílust jelent, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a más stílus esetleg merőben eltérő konzekvenciákhoz is vezet. Ezenkívül az amerikai politikát az 1964-es évben feltétlenül befolyásolni fogja, hogy ez az év az elnökválasztások éve lesz. Bizonyos ■jelek amellett szólnak, hogy az új vonás az amerikai politikában: bizonyos fokú tartózkodás a nagyobb döntésekkel szenben Paál Ferenc Ma Imre olvassa fel szemináriumon dolgozatát. Óra előtt odalépett hozzám, megfogta karom, jelentőségteljesen a szemembe nézett: — Apám légy szíves, ne szólj, amiért hosszú a történelmi bevezető, én is tudom, hogy sok, de tudod, hogy Neki ez kell. Elengedte a karom és várt- Mit mondjak neki? Jelentőségteljesen nézett rám. Megértően néztem vissza rá: ne félj pajtás, nem lesz baj. Nem bírállak meg. Megkértél rá. Imre leül a kis sötét teremben az ablakon vékony porréteg, mindenki álmosan bámulja az asztalt, van aki eszik, mások újságot olvasnak, körmöt piszkálnak. — Gyerekek, ne szúrjátok le a dogomat, az öreg figyelembe veszi, ha sokan bírálnak. Mindenki hallgat, gondolom, belementek a játékba. Bejön a szemináriumvezető. Élénk, porzaszonjú, fiatalember, tele ambícióval. Feszültség árad belőle. De senkire sem ragad át. Imre feláll, odal az első asztal elé, újból végignéz a tagokon, szeme kérést, sőt parancsot sugároz. Szórakozottan karcolok a padba szíveket, monogramokat. Imre monoton hangon olvas. Mindenki álmos. Később, szerencsére, a tanár is az lesz. Órámon lassan kering a másodpercmutató. Imre ugyanolyan monotonon beszél a középkori városról, bizonyos olyan tényezőkről, „melyek nélkül bizonyos rétegeknek a...” Szomszédom megbök, kis ficnit nyom kezembe: add tovább a Marsnak! — súgja, továbbnyomom a pad alatt, minden figyelmemet arra koncentrálva, hogy faarccal hajtsam végre a megbízást-Imre befejezte a dolgozatot Fészkelődés, lábak csoszognak, székek nyikorognak. Olajozni kéne őket. Felemelem szemem, várakozásteljes csend. A tanár is elkábult, előveszi szép, fényes golyóstőkét. Imrére néz, az ránk, majd a tanárra. — Hát akkor lehet hozzászólni? tessék kollégák. Firkálni kezd a füzetén. Utánzom. Imre jelentőségteljesen néz Nem szuggerál, hiszen bízik bennünk. Jogosan. Ápolt kéz emelkedik a magasba. — Tessék Ibolya — így a tanár. — Nekem nagyon tetszett ■ a dolgozat, különösen azért, mert jól feldolgozta a témát, és olyan jó alapos munkát végzett és mert a tényanyag. .. — és nyúlósan, mint a méz, kanyarognak a mondatok Ibolya szájából, kötőszavak, írásjelei, közhelyek, szépen lakkozott közhelyek, fényesek, aztán egy kopott közhely, végül megint fényes... — Persze, olvashattad volna lassabban is — a csoport helyeslőleg bólint, egyszerre mondjuk: — Bizony Imre, olvashattad volna lassabban! Imre szabadkozva mosolyog. — Köszönjük Ibolya a hozzászólást. Tessék kolégák, mindenki elmondhatja a véleményét. Agyamban közhelyeket rendezgetek, ügyesen egymásbafűzöm őket, s aztán kiköpöm az egészet a társaságnak. Imre helyeslően bólint. Látom, ezt visszakapom, ha én olvasok fel. Jelentkezik egy szemüveges fiú, szerényen, sápadtan, halkan beszél, próbálja bizonygatni, hogy ez a rész sok volt, az kevés, és hogy így jobb lett volna — talán, de nem biztos. Hirtelen szólal meg a csoport — Sanyi ez dögség! Miben állapodtunk meg? Na? Miben? A fiú a mondatok súlya alatt laposra lapul. Na, úgy hiszem, most már vége is az órának, kezdi a tanár, mindenki lázasan gyűri cókmókját a táskába, egyszerre mondjuk, hogy viszontlátásra. Imre köszöni. — Tudom, hogy gáz dolgozat volt, de Nála, hiszen tudjátok! Mi válaszoljuk. — Persze tudjuk. Aztán becsukjuk a terem ajtaját és otthagyjuk Sanyit, aki nem képes megérteni, hogy mi is az a csoportszellem. — Jean Anouilh, az egyik legnépszerűbb francia színműíró megtátotta darabjainak előadásait, minden államköltségen fenntartott, vagy az államtól támogatott francia színházban. Anouilh ezzel a De Gaulle kormány atomfegyverkezési politikája ellen tiltakozik. • A Magvető Könyvkiadó ezentúl minden tavasszal antológiában kiadja az elmúlt év legszebb verseit. A kötet nem kerül könyvkereskedelmi forgalomba, csak a versbarátok körének tagjai kapják meg. ” ’ Tilos a szakáll A washingtoni oktatási hatóságok rendelete értelmben a diákoknak ezentúl tilos szakállal megjelenni az isolásban és egyetemeken. Inakonás: az arcon viselt szörft az elégtelen testápolás jele LONGOBARD TEtÍTŐ Hegykő közelében angolbárd temetőt tártak feA temetőben 81 sír markanjai kerültek napvilágra. leletek jelentős segítségt adnak a régészeknek az itti egykori népek szokának és életmódjának tanulnyozásához. Fő a jókv Első mem • . . második»«* • • • . harm. menet Vie Nuove) Filmesztétikai speciálkolium tagok a múlti látogatójegyük alapján előnyben részesülnek. Új okát a megüresedett helyen jelentkezés sorrendjéb vesszük fel. A vetítéseim speciálkollégium hallgatók, az érvényesített látogjegy felmutatása mellett, nincs belépést biztosítunk 1/2 fára. Érdeklődők mára — csak a vetítésekre bérletjegyek válthatók 12.kos árban, V. Váci utca 38. alatti jegyirodánkban. A spéciálkollum előadásait továbbra Nemeskürty István kandidál tartja. Az előadások mind szerdai napokon 7 órai licettel tartják meg a bölcsészt (V., Pesti Barnabás u. 1.) F. emelet X. tantermében. vetítésekre szintén szerdai pokon kerül sor 5 és V, 8 évkezdettel az Egyetemi Színpad. A magyar film története II. ré. Előadások 1. február 12-én Filmművészetünk a felszaldalástól az államosításig, 1945—1948. 2. február 26-án Az államosított magyar filművészet, első eredményei, 118—50; 3. március 11 -én A magyar film története, 195—55; 4. március 26-án A magyar filmművészet illendülése, 1955—57; 5. április 15-én: Napjaink filmművészete; 6. április 29-én: Napjaink filmművészete. Vetítések: 1. február 19-én: Inek a búzamezőkről. Rendeze: Szőts István. 2. március 4-én: Talpalatnyi föld. Rendezte: Bán Frigyes. 3. március 18-án: Körhinta. Rendezte: Fábry Zolán. 4. április 8-án: Ház a sziklák alatt. Rendezte: Makk Károly. 5. április 22-én: Akiket 3 pacsirta elkísér Rendeztet Janódy László. 6. május 6-án: Premier előtti magyar filmbemutató. A filmesztétikai speciálkollégium előadásainak I. félévi látogatójegyei a félév végével érvényüket vesztik. Kérjük a hallgatókat, hogy a lejárt látogatójegyeket adják le az utolsó vetítésen (jan. 15. a titkárnak. A II. félévre a régi látogatójegyek megújítása illetve új jelentkezők felvétele január 15- től február 9-ig történik a kulturális titkárságon. A régi t a postás olyankor köszöni neki... “Egy szoba és konyha. Az ajtó felett négy szöggel rögzített tábla: Házfelügyelő. A lakásban nemrég még öten éltek. Anna néni a házmester, a fia és annak családja. Anna néni cigányasszony volt, de haja már fehér. A háború alatt a kertben egy akna krátert ásott. A ház apraja-nagyja segített betömni a tölcsért. Akkor szakította fel Anna néni vádját egy rosszindulatú vasdarab. Nem is gyógyult meg többé soha. Kórházba került miatta, minden évben, de hiába volt az orvosok igyekezete, s a pénz, amit odadugott szégyellős mosollyal a fehérköpenyeseknek, mert amint hazakerült, rögtön dolgozni kellett. Mosott, vasalt és egyre hízott. A fia és menye nem sokat törődtek vele. Haragudtak rá, mert egy szobában élt velük, csendben hallgatta végig az éjszaka neszeit, mert a lázas seb lüktetése elzavarta az álmot. Sok éves álmos fáradságot cipelt magában az öregasszony. A házból és a környékről nekei vitték a szennyest, s ő mosott reggeltől estig és késő éjjel volt már, mikor a vasalást abbahagyta. Zongoraszéken ülve vasalta a vége-sincs lepedőket, idegen férfiingeket, tenyérnyi zsebkendőket. Korán ment férjhez. Náci bácsi másodszor nősült, mert a nyolc árvának gondos kéz kellett. Az asszony nevelte a nyolc gyereket és szült egy koilencediket, így, amikor a nyolc gyerek közül a legkisebb is elment, nem maradtak egyedül, ott volt Ferike, akit dédelgetni lehetett. Az idő felnőtté érlelte a gyereket, de eztaz anya alig vette észre. Hogy férfi lett a fiából, csak akkor tudatosult benne, mikor beállított a sálé frontos fala egy szobába az asszony. Náci bácsi nem élt már akkor. Kezdettől, fogva gyűlölték egymást. Jöttek a gyerekek. Anna néninek egyre kevesebb jutott a fiából, s ő egyre nagyobb teher lett a fiatalokon. Gondosan titkolta, de időről időre átütött a titokfalon a valóság: Anna néni analfabéta volt. S mert gyógyszer nélkül nem tudta elviselni a fájdalmat, ami szünet nélkül gyötörte, s mert az orvosságos üveg címkéje semmit sem jelentett számára, csak a fehér, vagy rózsaszínű pasztilla csillantotta meg előtte a reményt, hogy hátha ettől elmúlik, beszedett altatót, szenet, hashajtót, válogatás nélkül, marokszámra. A konyha, ahol Anna néni élt, vizes, dohos kis lyuk volt. Ha dolgom úgy hozta, beszaladtam hozzá pár szóra. — Jónapot. Anna néni. — Jó reggelt, kislányom.— Hogy tetszik lenni? Látom, már megint munkában! — Rosszul, sok a dolgom. A Novákék jönnek délután a ruhákért és még itt van, mi, mind vasalatlan. Nem megy a munka. Beteg vagyok én nagyon. Járni se bírok. Tegnap is be kellett vásárolnom, mert a Ferikém későn jött haza Avval" együtt és, ugye, főzni mégis csak kell — .Attól” felfordulhatna szegénykém — hát lementem. De olyan beteg lettem, hogy taxival kellett hazajönni. Ki fizeti ezt meg nekem? Mert ugye, mások én, dolgozok, amennyit csak bírok, de kell az orvosra, tudod lányom, Magyarország legnagyobb professzora kezel. Mondta is: nagyságos asszonyom, rendben lesz itt minden, csak pihenni kell. De hát, mikor pihenek én? Bezzeg régen, mikor még fiatal voltam, ilyen hosszú volt a hajam és hát, bizony, nagyon csinos lány voltam én. Az államtitkár szerenádot adott és feleségül is vett volna, de én már akkor elígérhettem Nácinak. Mert kellett, ugye, aki mos arra a sok gyerekre. Hát pedig, mit kaptam én az emberemtől — isten nyugossza szegényt, poraiban — csak dolgot, munkát, meg verést. — De, Anna néni, hiszen nem ismertem szelídebb embert nála! — Szelíd is volt, de már csak vénségére. Jó család volt a miénk. Miniszteri tanácsosok, professzorok, államtitkárok voltak a barátaink. Csupa befolyásos, nagy ember. Én meg hozzákötöttem az életemet egy malteroslapáthoz. Ezen már nem lehet változtatni. Csak az a jó, amikor eljön hozzám látogatóba az államtitkár. Ugye, sütök egy kis tésztát, aztán mindig mondja is, hogy Annuska, ilyet nem tud más sütni. Mert nem hozzám jött feleségül? Milyen jó dolga lett volna nálam! De hát, szerettem én a Nácit. A szerelem meg nem nézi, hogy mi fiadzik a kajszimban, így aztán semmink se volt. — Na, mennem kell, Anna néni. Majd visszahozom a pincekulcsot. Aztán Anna néni a sok oktalan gyógszertől, agyvérzést kapott. Felült ő is a szentmihály-lovára. Szép temetése volt. A fia és menye ott állt a koporsó mellett, míg beszentelték, s a két unoka — akiket annyira szeretett az öreg — csodálkozott, hogy a nagymama nem beszél. Szétnéztem, ott volt mind a nyolc mostohagyerek — sírtak. A ház lakói is ott álltak levett kalappal, lehajtott fejjel. Ám, hiába kerestem az államtitkárt, sehol sem láttam. Sírbaszállt teremtőjével, az öreg Anna néniről. Lee Judit