Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1964 (6. évfolyam, 1-35. szám

1964-01-11 / 1. szám

A nemzetközi helyzet alakulása 1963-ban Cs°/Jor^e/fcm • • • ™ - T\/T«-» T rtiliíntfK'ri Trtl c i _ ni íl Tvirvfíirií' 4'rvV^'f Nyomon követve a fő erővo­nalakat, amelyek a világhely­zet alakulását napjainkban meghatározzák, az 1963-as év­ről nagyjában a következő kép alakul ki: Ami a legfontosabb nem­zetközi kérdést, a leszerelést illeti, jóllehet a tizennyolcha- laltni leszerelési bizottság ed­dig nem ért el komoly ered­ményt, mégis azt lehet monda- iá, hogy 1963 folyamán jó kiindulási alap jött léttre a leszerelés megva­lósításához. Persze túlzott és nem is indokolt reménység lenne, ha abban bíznánk, hogy közel vagyunk az általános és teljes leszerelés megvalósítá­sához. De kétségkívül megvan a lehetősége annak, hogy egyes fontos részletkérdésekben si­kerül ©lőbbrejutmd, aminthogy ma már mindenki előtt vilá­gos: a leszerelés minden való­színűség szerint részletintézke- déseken keresztül valósítható meg. 1963 legjelentősebb nemzet­közi, eseménye erre a területre esik. A három vezető atom­hatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Bri- íanriía — megegyezése az atomfegyverkísérletek részle­ges tilalmáról nemcsak olyan értelemben volt jelentős bé­kelépés. hogy megszabadította az emberiséget az atomíegy- eer-kísérletékből folyó közvet­len veszélytől hanem abban az értelemben is, hogy egy lé­pést jelent előre a leszerelés útján. Az emberiség meg­könnyebbüléssel vette tudomá­sul ezt a lépést, a politikai megfigyelők azonban felhívták a figyelmet arra. hogy bár­mennyire is nagy jelentőségű a moszkvai atomesendegyez- mény, ha nem követik továb­bi hasonló lépések, sokat fog veszíteni jelentőségéből és ha­tékonyságából. Már az atom- csendegyezmény aláírását kö­vető hónapokban is bebizonyo­sodott. hogy a hosszú várako­zási időszak bizonyos előnyö­ket nyújt azoknak, akik in­az atomrsendegyezmeny aia- frása előtt, de amikor már olyan stádiumban voltak a tárgyalások, hogy bizonyosnak látszott a megegyezés, több olyan pontot is megjelölt a nemzetközi politikában, ame­lyek alkalmasak a továbblé­pésre. Ezek a. javaslatok azóta ts napirenden vannak és élén­ken foglalkoztatják a Nyugat vezető köreit is. Az > elhangzott javaslatok közül legnagyobb hordereje lenne egy megnemtámadási egyezmény megkötésének a Varsói Szer­ződés és a NATO országai kö­zött, Ez az a -pont azonban, ahol a nyugatiak .a legnagyobb ellenállást fejtik ki. mégpedig ezért, mert Nyugat-Német or­szág kormánya félti a presztí­zsét és attól tart, hogy egy ilyen egyezmény megkötése automatikusan magában fog­lalná a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. Ettől eltekintve bizonyosra vehető, hogy a megnemtámadási egyezmény a NATO és a Var­sói Szerződés országai között sokat vitatott témája lesz az 1964-es év külpolitikájának. Valamivel több hajlékonyságot mutat a nyugati diplomácia a váratlan támadás megelőzésé­re irányuló elgondolásokkal kapcsolatban. Meg kell je­gyezni. hogy a Szovjetunió már 1958-Tjan előterjesztett egy ilyen irányú javaslatot, de akkor a nyugatiak még mere­ven elzárkóztak a tárgyalások elől. A fejlődést jelzi, hogy azóta a nyugati kormányokban is megérlelődött a meggyőző­dés: keresni kell a háborús konfliktusok elhárításának leg­hatásosabb módozatait. A Szovjetunió javaslata a várat­lan támadás megelőzéséről ab­ból a szempontból is jelentős, hogy az ellenőrzés bonyolult problematikájának megoldásá­hoz nyújt gyakorlati alapot, de ha létrejön egy ilyen meg­állapodás.. ez nemcsak katonai téren jelentene megoldást, ha­nem előmozdítaná a jobb lég­kör kialakulását és a különbö­ző országok biztonsógérzésének megszilárdulását. Kétségkívül a béke érdekeit szolgálná,. ha a nyugati kormányok is, ha­sonlóan a Szovjetunióhoz,- fe­lülvizsgálnák katonai költség- vetésüket. Erre a Szovjetunió- ismét példát mutatott, ameny- nyiben katonai kiadásait több mint hatszázmillióval csök­kentette, viszont ez nehezen mondható el a nyugati kormá­nyokról. Majdnem egv időben a katonai kiadások csökkenté­sének bejelentésével a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának ülésén, a NATO év végi ta­nácskozásain, amelyen az at­lanti szövetség országainak külügyminiszterei, hadügymi­niszterei és pénzügyminiszte­rei voltak jelen, inkább a fegyverkezési tervék fejleszté­sére fordították a figyelmet és bejelentették azt is, hogy több hí ATO-ország „kénytelen lesz” a jövő évben tovább növelni katonai kiadásait. A leszerelés és a kelet—nyu­gati kapcsolatok fejlődésének kérdésed mellett a nemzetközi politika középpontjában áll változatlanul a gyarmati rendszer felszámolása, s az ezzel kapcsolatos még tá­volról sem megoldott kérdések sokasága. Ha figyelembe vesz- szük, hogy ennek a folyamat­nak az egyik, s talán legfon­tosabb tényezője a közvetlenül érdekelt gyarmati országok fo­kozódó nemzeti öntudata és nemzetközi aktivitása, akkor alighanem az év legfontosabb eseményének az Addis A beba-i csúcstalálkozót kell tartani. Ezen a találkozón harminc afrikai ország vezetői vettek részt, és mint akkor Nkrumah elnök, az afrikai nemzeti moz­galmak egyik vezéralakja mondotta. ..nagy horderejű történelmi lépésekre” került a sor. Az értekezleten egysé­ges frontot alakítottak az afri­kai országok a gyarmati rend­szer végleges felszámolására és közös intézményeket hoztak létre, amelyeknek az a céljuk, aw., «acwrf+«aik afrikai népek K eiÁTlfK. a 11 i. lom fi, cl rint. amelyek alól a felszaba­dulás után sem mentesültek az afrikai országok az Addis Abe- ba-i értekezlet ezeket a cso­portokat, ha nem is szüntette meg. de lényegesen fellazítot­ta és fii platformot teremtett, a különböző afrikai országok együttműködése számára. Per­sze ez még nem jelenő azt, hogy az önállósághoz jutott volt gyarmati országok véaies kiszabadultak az imperialisták befolyása alól. Ez a befolyás főleg gazdasági téren változat­lanul erős, j6 természetszerűleg magával hoz bizonyosfajta politikai beavatkozást is. A lényeg azonban az: a felszaba- • dúlt afrikai és ázsiai országok népei egyre inkább ráeszmél­nék arra, hogy nemzeti önál­lóságuk kirovása döntően attól függ, mennyire sikerül egymás között egységes frontot kiala­kítani a legfontosabb nemzet­közi kérdésekben, és mennyi­re támaszkodnak a haladó érők szolidaritására. Az újon­nan színrelépő nemzetek min­den esetre egyre komolyabb szerepet vívnak ki maguknak a nemzetközi politikában. Ez megállapítható volt az Egye­sült Nemzetek Szervezetének most lezajlott ülésszakán is. Több olyan javaslat került az ENSZ-közgvűlés elé, amelyet az .ázsjai és afrikai országok csoportja kezdeményezett, s amelyek a gyarmati rendszer fenntartásában érdekelt hatal­mak ellen irányulnak. Ennek a történelmi méretű áramlás­nak a következményeként újabb és újabb független álla­mok keletkeznék Afrikában: legutóbb Zanzibar és Kenya szabadult ki az angol fennha­tóság alól. vágj' legalábbis el­nyerte állami függetlenségét, ha meg ifi maradt a Brit Nem­zetközösség keretei között. Ez­zel harmincötre szaporodott Afrikában a független orszá­gok száma. Minden bizonnyal hatása lesz a nemzetközi politikára annak a a tragikus eseménynek, amely 1963 novemberében ját­szódott le Texas állam főváro­sában, Dallasban.- Kennedy el­nök meggyilkolása 'ha nem 1® járt olyan következményekkel, hogy nagyobb méretű változá­sokra kerüljön sor az eddig követett amerikai külpolitiká­ban. azzal minden esetre szá­molni kell, hogy az új elnök kevésbé érzi magát elkötele­zettnek azok mellett a törekvé­sek mellett, amelyek Kennedy irányzatára feltétlenül jellem­zőek voltak. Johnson ugyan gezte. hogy / Irány Von előre, legalábbis,. ■ változásokat sem á Fehér Házban, épzelhető. hogy —„ más stílust jelent, és a. tapasztalat azt mufa+ja, hogy ez a más stílus esetleg merőben eltérő konzekvenciák­hoz is vezet. Ezenkívül az amerikai politikát az 1964-es évben feltétlenül befolyásolni fogja, hogy ez az év az elnök­választások éve lesz. Bizonyos ■jelek amellett szólnak, hogy az új vonás az amerikai politiká­ban: bizonyosfokú tartózkodás a nagyobb döntésekkel szent­ben Paái Ferenc Ma Imre olvassa fel szemi­náriumon dolgozatát. Öra előtt odalépett hozzám, meg­fogta karom, jelentőségtelje­sen a szemembe nézett: — Apám légy szíves, ne szólj, amiért hosszú a történel­mi bevezető, én is tudom, hogy sok, de tudod, hogy Neki ez kell. Elengedte a karom és várt- Mit mondjak neki? Jelentő­ségteljesen nézett rám. Meg­értőén néztem vissza rá: ne félj pajtás, nem lesz baj. Nem bírállak meg. Megkértél rá. Imre leül a kis sötét terem­ben az ablakon vékony porré­teg, mindenki álmosan bá­mulja az asztalt, van aki eszik, mások újságot olvas­nak, körmöt piszkálnak. — Gyerekek, ne szúrjátok le a dogámat, az öreg figyelem­be veszi, ha sokan bírálnak. Mindenki hallgat, gondolom, belementek a játékba. Bejön a szemináriumvezető. Élénk, oorzastoajú, fiatalember, tele ambícióval. Feszültség árad belőle. De senkire sem ragad át. Imre feláll, odúi az első asztal elé, újból végignéz a tagokon, szeme kérést, sőt parancsot sugároz. Szórakozottan karcolok a padba szíveket, monogra­mokat. Imre monoton hangon olvas. Mindenki álmos. Ké­sőbb, szerencsére, a tanár is az lesz. Órámon lassan kering a másodpercmutató. Imre ugyanolyan monotonon beszél a középkori városról, bizonyos olyan tényezőkről, „melyek nélkül bizonyos rétegeknek a...” Szomszédom megbök, kis ficnit nyom kezembe: add tovább a Marinak! — súgja; továbbnyomom a pad alatt, minden figyelmemet arra koncentrálva, hogy faarccal hajtsam végre a megbízási­Imre befejezte a dolgozatot Fészkelőd és. lábak csoszog­nak, székek nyikorognak. Ola­jozni kéne őket. Felemelem szemem, várakozásteljes csend. A tanár is elkábult, előveszi szép, fényes golyós- toliét. Imrére néz, az ránk, majd a tanárra. — Hát akkor lehet hozzá­szólniy' tessék kollégák. Firkáin i kézd a ; füzetén. Utánzóm. Imre jelentőségtel­jesen néz Nem szuggerál, hi­szen bízik bennünk. Jogosan. Ápolt kéz emelkedik a ma­gasba. — Tessék Ibolya — így a tanár. — Nekem nagyon tetszeti ■ a dolgozat, különösen azért, mert jól feldolgozta a témát, és olyan jó alapos munkát végzett és mert a tényanyag. .. — és nyúlósan, mint a méz, kanyarognak a mondatok Ibolya szájából, kötőszavak, írásjelei:, közhelyek, szépen lakkozott közhelyek, fényesek, aztán egy kopott közhely, vé­gül megint fényes... — Per­sze, olvashattad volna lassab­ban is — a csoport hélyeslőleg bólint, egyszerre mondjuk: — Bizony Imre, olvashat­tad volna lassabban! Imre szabadkozva mosolyog. — Köszönjük Ibolya a hoz­zászólást. Tessék koUégák, mindenki elmondhatja a véle­ményét. Agyamban közhelyeket ren­dezgetek, ügyesen egymásba- fűzöm őket, s aztán kiköpöm az egészet a társaságnak. Imre helyeslőén bólint. Látom, ezt visszakapom, ha én olvasok fel. Jelentkezik egy szemüve­ges fiú, szerényen, sápadtan, halkan beszél, próbálja bi­zonygatni, hogy ez a rész sok volt, az kevés, és hogy így jobb lett volna — talán, de nem biztos. Hirtelen szólal meg a csoport — Sanyi ez dögség! Miben állapodtunk meg? Na? Miben? A fiú a mondatok súlya alatt laposra lapul. Na, úgy hiszem, mostmár vége is az órának, kezdi a tanár, min­denki lázasan gyűri cókmók- ját a táskába, egyszerre mond­juk, hogy viszontlátásra. Imre köszöni. — Tudom, hogy gáz dolgo­zat volt, de Nála, hiszen tud­játok! Mi válaszoljuk: — Persze tudjuk. Aztán becsukjuk a terem ajtaját és otthagyjuk Sanyit, aki nem képes megérteni* hogy mi is az a csoportszel­lem. Tilos a szakáll A washingtoni oktatási haj tóságok rendelete érteimbeM a diákoknak ezentúl tilosszaj kállai megjelenni az isoláj ban és egyetemeken. Inakon lás: az arcon viselt szörft aa elégtelen testápolás jele LONGOBARD TEtiTŐ Hegykő közelében ongo* bárd temetőt tártak feA te­metőben 81 sir marOauyai kerültek napvilágra. lele­tek jelentős segitsegrßdnak a régészeknek az ittf egy­kori népek szokááak és életmódjának tanulnyozá- sához. Fő a jókv Első mem — Jean Anouilh, az egjdk legnépszerűbb francia színmű­író megtütotta darabjainak előadásait, minden államkölt­ségen fenntartott, vagy az ál­lamtól támogatott francia színházban. Anouilh ezzel a De Gaulle kormány atomfegy­verkezési politikája ellen til­takozik. •— A Magvető Könyvkiadó ezentúl minden tavasszal an­tológiában kiadja az elmúlt év legszebb verseit. A kötet nem kerül könyvkereskedel­mi forgalomba, csak a versba­rátok körének tagjai kapják meg. ” ’ • . . második»«* • • • . harm; menet Vie Nuove) A filmesztétikai speciálkollé­gium előadásainak I. félévi lá­togatójegyei a félév végével érvényüket vesztik. Kérjük a hallgatókat, hogy a lejárt láto­gatójegyeket adják le az utolsó vetítésen (jan. 15. a titkárnak. A II. félévre a régi látogatóje- gvek megújítása illetve új je­lentkezők felvétele január 15- töl február 9-ig történik a kulturális titkárságon. A régi J a postás olyankor köszöni néki... “ E gy szoba és konyha. Az ajtó felett négy szöggel rögzített tábla: Házfelügyelő. A lakásban nemrég még öten éltek. Anna néni a házmester, a fia és annak családja. Anna néni cigányasszony volt. de haja már fehér. A háború alatt a kertben egy akna krátert ásott, A ház apraja-nagyja segített betömni a tölcsért. Akkor szakította fel Anna néni vádMját egy rosszindulatú vasdarab. Nem is gyógyult meg többé soha. Kórházba került miatta, min­den évben, de hiába volt az orvosok igyelcezete. s a pénz, amit odadugott szégyellős mo­sollyal a fehérköpenyeseknek, mert amint hazakerült, rögtön dolgozni kellett: Mosott, vasalt és egyre hízott. A fia és menye nem sokat törődtek vele. Haragudtak rá, mert egy szobában élt velük, csendben hallgatta végig az éjszaka neszeit, inert a lázas seb lüktetése elzavarta az ál­mot. Sok éves álmos fáradsá­got cipelt magában az öreg­asszony. A házból és a környékről ne lei vitték a szennyest, s ő mosott reggeltől estig és késő éjjel volt már, mikor a vasa­lást abbahagyta. Zongoraszé­ken ülve vasalta a vége-sincs lepedőket, idegen férfiingeket, tenyérnyi zsebkendőket. Korán ment férjhez. Náci bácsi másodszor nősült, mert a nyolc árvának gondos kéz kellett. Az asszony nevelte a nyolc gyereket és szült egy dci- lencediket. így, amikor a nyolc gyerek közül a legkisebb is elment, nem maradtak egye­dül, ott volt Ferike, akit dé­delgetni lehetett. Az idő fel­nőtté érlelte a gyereket, de ezt 'az anya alig vette észre. Hogy férfi lett a fiából, csak akkor tudatosult benne, mikor be­állított a sálé frontos falú egy szobába az asszony. Náci bácsi nem élt már akkor. Kezdettől, fogva gyűlölték egymást. Jöttek a gyerekek. Anna néninek egyre kevesebb jutott a fiából, s ő egyre na­gyobb teher lett a fiatalokon. G ondosan titkolta, de idő­ről időre átütött a titok- falon a valóság: Anna néni analfabéta volt. S mert gyógy­szer nélkül nem tudta elvisel­ni a fájdalmat, ami szünet nélkül gyötörte, s mert az or- vösságos üveg címkéje semmit sem jelentett számára, csak a fehér, vagy rózsaszínű pasz­tilla csillantotta meg előtte a reményt, hogy hátha ettől el­múlik. beszedett altatót, sze­net, hashajtót, válogatás nél­kül. marokszámra. A konyha, ahol Anna néni élt, vizes, dohos kis lyuk volt. Ha dolgom úgy hozta, besza­ladtam hozzá pár szóra. — Jónapot. Anna néni. — Jóreggelt, kislányom.-— Hogy tetszik lenni? Lá­tom, már megint munkában! — Rosszul, sok a dolgom. A Novákék jönnek délután a ruhákért és még itt van, ni. mind vasalatlan. Nem megy a munka. Beteg vagyok én na­gyon. Járni se bírok. Tegnap is be kellett vásárolnom, mert a Ferikém későn jött ha­za Avval" együtt és, ugye. főzni mégis csak kell — .At­tól” felfordulhatna szegény­kém — hát lementem. De olyan beteg lettem, hogy taxi­val kellett hazajönni. Ki fizeti ezt meg nekem? Mert ugye, mosok én. dolgozok, amennyit csak bírok, de kell az orvos­ra. tudod lányom, Magyaror­szág legnagyobb professzora kezel. Mondta is: nagyságos asszonyom, rendben lesz itt minden, csak pihenni kell. De hát, mikor pihenek én? Bez­zeg régen, mikor még fiatal voltam, ilyen hosszú volt a hajam és hát, bizony, nagyon csinos lány voltam én. Az ál­lamtitkár szerenádot adott és feleségül is vett volna, de én már akkor elígérhettem Náci­nak. Mert kellett, ugye, aki mos arra a sok gyerekre. Hát pedig, mit kaptam én az em­beremtől — isten nyugossza szegényt, poraiban — csak dolgot, munkát, meg verést. — De, Anna néni, hiszen nem ismertem szelídebb em­bert nála! — Szelíd is volt, de már csak vénségére. Jó család volt a miénk. Miniszteri ta­nácsosok, professzorok, ál­lamtitkárok voltak a bará­taink. Csupa befolyásos, nagy ember. Én meg hozzákötöttem az életemet egy malteroslapát- hoz. Ezen már nem lehet vál­toztatni. Csak az a jó, amikor eljön hozzám látogatóba az ál­lamtitkár. Ugye, sütök egy kis tésztát, aztán mindig mondja is, hogy Annuska, ilyet nem tud más sütni. Mért nem hoz­zám jött feleségül? Milyen jó dolga lett volna nálam! De hát, szerettem én a Nácit. A szerelem meg nem nézi, hogy mi fiad zik a kajszimban. így aztán semmink se volt. — Na, mennem kell, Anna néni. Majd visszahozom a pin­cekulcsot. 4 ztán Anna néni a. sok ok- tálán gyógszertől. agy­vérzést kapott. Felült ö is a szentmihály-lovára. Szép te­metése volt. A fia és menye ott állt a koporsó mellett, míg beszentelték, s a két unoka — akiket annyira szeretett az öreg — csodálkozott, hogy a nagymama nem beszél. Szét­néztem, ott volt mind a nyolc mostohagyerek — sírtak. A ház lakói is ott álltak levett kalappal, lehajtott fejjel. Ám. hiába kerestem az államtit­kárt, sehol sem láttam. Sírbaszállt teremtőjével, az öreg Anna néniről. Lee Judit tagok — múlfi látogatóje- gyük alapján előnyben réi szesülnek. Uj okát a meg­üresedett helye a jelentke­zés sorrendjébvesszük fel. A vetítéseim speciálkollé­gium hallgatók, az érvé­nyesített látogsegy felmuta­tása mellett, innes belépést biztosítunk l/2 iára. Érdeklődők mára — csak a vetítésekre bérletjegyek válthatók 12.—os árban, V. Váci utca 38. slatti jegyiro­dánkban. A spéci álkoljum előadá­sait továbbra i Nemeskürty István kandidál tartja. Az előadások mind szerdai na­pokon 7 órai kcettel tartjuk meg a bölcsészr (V., Pesti Barnabás u. 1.) F. emelet X. tantermében. vetítésekre szintén szerdai pokon kerül sor 5 és V, 8 ónkezdettel az Egyetemi Színpán. A magyar fiit története II. ré. Előadások 1. február 12-éi Filmművé­szetünk a felszaldulástól az államosításig, 1945—1948; 2. február 26-ánAz államo­sított magyar filművószet, el­ső eredményei, 118—50; 3. március 11 -ér A magyar film története. 195—55; 4. március 26-án A magyar filmművészet illendülése, 1955—57; 5. április 15-én: Napjaink filmművészete; 6. április 29-én: Napjaink filmművészete. Vetítések: 1. február 19-én: !nek a bú­zamezőkről. Rendeze: Szőts István. 2. március 4-én: Talpalatnyi föld. Rendezte: Bán Frigyes. 3. március 18-án: Körhinta. Rendezte: Fdbry Zolán. 4. április 8-án: Ház a sziklák alatt. Rendezte: Makk Károly. 5. április 22-és: Akiket 3 pacsirta elkísér Rendezte} tíanódy László. 6. május 6-án: Premier előtti magyar filmbemutató. Filmesztétikai spedálkoljium

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék