Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1965 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1965-01-09 / 1. szám
mi élet küszöbén a lap (jegyzőkönyv egy szerkesztőségi értekezletről) SZERKESZTŐ: Ez így tovább nem mehet! Igaz, hogy a lap jó, elfogy, olvassák, mindenütt dicsérik munkánkat, de ez nem jogosít fel bennünket arra, hogy ne hassunk oda a hibák kiküszöbölésére. Hiba nevezetesen az, hogy a lap rossz, nem fogy, mindenhol szidják. Száznegyvenkilencezredjére figyelmeztetem a munkatársakat, s ha most sem fogadják meg, akkor... tudjátok mi lesz . . . (adminisztratív eszközök ereszkednek le a plafonról). MUNKATÁRSAK: (térdenállva, összetett kezekkel) Könyörülj! Új életet kezdünk... SZERKESZTŐ: Még néhány figyelmeztetés, és jubilálunk. A 150 000. komoly figyelmeztetés alkalmából aztán zenés, táncos szerkesztőségi értekezletet tartunk. MUNKATÁRSAK: (égre emelt kézzel) Esküszünk! SZERKESZTŐ: (egyhangúlag helyesel) A következő számban ki kell vágni a rezet és azokat a cikkeket, amelyek a színvonal alatt állnak. Mutassuk meg, mit tudunk! Ideges vagyok, gyűlölöm a világot, már az összes hamutartókat földhöz vágtam, és sírni fogok, ha ez így megy tovább. (térdrehull a munkatársak előtt) MUNKATÁRSAK: Új életet kezdünk. (elpityerednek) SZERKESZTŐ: (feláll) Na, a lelkeitekre hatottam? MUNKATÁRSAK: (zokogva) Igen... Esküszünk neked... SZERKESZTŐ: Akkor mars cikket írni! A jövő heti lapot irigyelje ország-világ. MUNKATÁRSAK: (behúzott nyakkal asztal mellé ülnek) Munkatársak kara: Az nem lehet, így nem mehet, írunk mi cikkeket... adjunk rá kezet, ír az, ki hőn szeret, repkre lesz keret, a lusta elmehet. SZERKESZTŐ: Gyerekek, van egy értekezletem (el.) MUNKATÁRSAK: (két perc figyelmességi idő után mind el) A következő lapot csakugyan olvasta ország-világ. Ez állt benne: LÓRÁÍJD TUDOMANYEGYÍTIM lAtja e fenti Megtart emink hallgatói lesznek: SnóbliPál Vannak emberek, akikről elképzelni is lehetetlen például a feldühödt toporzékolást, de a szavak megfontolt egymásutánját is, akárcsak a csöndes derű sugárzását. Mégsem lehet Snóbli Pált sótlan embernek nevezni, hiszen néha önfeledt, gyerekesen kacarászó hancúrozást csap, élénk szemeiben folyton érdeklődő kíváncsiság bujkál. Ritkán szólnak rá, akkor is igen halkan, de amit mondanak neki, annak veleje van, sőt legtöbbször igen mély humora is. Egyszóval: Palika nem lenyűgöző, látványos modorú világfi, de annál kacarászóbb, kedvesebb ember. Alig három éves. Volt már újszülött, pólyás, csecsemő, fiú és unoka egyszem hélyben, legalább száz évre valót élt és látott már. A kiságy matracaira ülve beszélgettünk a könyvhét fáradalmaitól eléggé bágyadt állapotban. — Mi érdekel inkább: a novella, vagy a dráma? Tagoltan, érthetően válaszol: — Pa-pa-ma-ma. — Terveid? Elmosolyodik. — Kossuthot szívok. Három évet élt eddig. De úgy érzem ezzel a néhány szóval is érzékeltettem: Snóbli Pál el akarja mondani mindazt, amit látott, tapasztalt, és gondol. Ez minden célja. B. F. Vizsgázók vizsgáztatóknak vizsgát a vizsgájukba !é! Már megint itt a vizsgaidőszak! Nahát! Hogy múlik az idő. Ejej! Ez alkalomból felkerestük dr. Tud Ákost, aki az elméleti világporedológiai tanszék vezető professzora. Elfogódottan lépünk be. Meghatottan ülünk le. Dadogva szólítjuk meg. — Vizsgáztatunk — vizsgáztatunk? He-he. Kedves Tud professzor, mit tud mint professzor, illetve, mint volt vizsgázó és jelenlegi vizsgáztató a vizsgákról, a vizsgáknak, vizsgáztatva vizsogni? Az agg tudós elgondolkozva összevonja Kossuth-díját. — Hát ugye abból kell kiindulni, hogy az elméleti világporedológia egy egészen speciális tantárgy. Mindenekelőtt abban különbözik az összes többi tárgytól, hogy míg amazok nem lényegesek ugye, ez lényeges. Ez fontos, ezt meg kell tanulni. Enélkül nem lehet dolgozni, mintegy élni. Éppen most van nyomdában „Ecske Pecike Povedológicike” című kötetem, amely a kiscsoportos bölcsődések számára, mesefeldolgozásban tartalmazza a povedálás alapelemeit. — Szabadiul netalán néhány jótanácsot vizsgáknak, vizsgázva, vizsgázótól, vizsgáztatóba vizsg... — Igen, persze. Először: a vizsgázó fél. Ez dőreség. Ne féljen. — De miért ne féljen? Ugye ha ezt bővebben, esetleg talán ... — Csak! Továbbá: mert ez speciális tárgy, ezt úgy kell tanulni, hogy olvasni kell a betűket a tankönyvben szépen, ahogy írva vannak egymás után, és közben oda is kell figyelni, hogy a betűkből milyen szavak lesznek és hogy azok mit jelentenek. Végül is meg kell jegyezni az egészet, különös tekintettel a lényegre, mert ugyanis a lényeg az mindig a lényeget tartalmazza. Ezenkívül meg kell jegyezni a részleteket is, mert ezek alátámasztják a lényeget. — És a kötelező olvasmányok? — Jó, hogy eszembe juttatta. Ezek abban különböznek a többi olvasmánytól, hogy mint a nevük is mutatja, ezeket kötelező elolvasni. — Tehát a vizsgán, vizsogva, vizsga közben ... (riportert lefogják, nyugtató injekciót kap.) — A vizsga, az már gyerekjáték. Kérdés felelet játék. A vizsgáztató kérdez, és a vizsgázó felel szépen arra, amit kérdeznek tőle. Ennyi az egész. — No és az esetben mi történik, ha netalántán olyat kérdeznek tőle, amit nem tud. — Az teljesen ki van zárva! Az kérem lehetetlen! önök az én tanácsaimat leközlik az Egyetemi Lapokban. A vizsgázó elolvassa. Megfogadja. Megtanulja az anyagot, elolvassa a kötelező olvasmányokat. Eben az esetben elkerülhetetlen a jeles. Más nem történhet. — Hát ez nagyszerű! Óriási. Hálásan köszönjük, jó egészséget, további sok sikert, minden jót, kellemes húsvéti ünnepeket, jó vizsgáztatást, mint vizsgáztatónak, vizsgába, vizsgával, vizsgázva, vizsgáknak, nak-nak__mak-nak ... (elviszik.) i — c — A KISZ-taggyűlések ta mérlegelésének tükrében néhány probléma felvetése adott alkalommal Az elmúlt héten töltötte be egyetemi KISZ-életünk lebonyolításának záros határidején belül a küldöttválasztó értekezletek előrevetett árnyékában a hozzászólások mikéntjéből következtetve ez a motívum kétségtelenül a felelősség fokozására irányítja a figyelmet, holott miképpen javaslatot nem tettek, mert a továbbiakban a szervezeti fegyelem megszilárdítása kétségtelenül, határozottan, objektíve, kollektíven eredményes elhatározásokra tevőlegeztek, minthacsak mégsem, miért is, hiszen, noha rámutatva arra, hogy a problémák tényéből le kell vonni a következtetéseket, befejezem, mert feljött az egyik Klement Tamásnik. SZÜRKE NÁRCISZ: Én meg ez a kis világegyetem Nyálazom a galaktika határait — éjszakákat rovok és nappalokat szégyenemben az éjjel elfutok, fel, az Olymposra, délutánt hirdetek a földnek kiengedem az embert a karámból hogy az ötven fillérért megvegye a (világ) egyetem lapját, s versem fényeivel százszorozza erejét. KARFIOL ANDRÁS: Az írásjelektől vett búcsú után Csupa írásjel az utca tehén nagybetűjaj pontosvesszők gyermekkorom átkai a villanykörte Is pontokat szór hatéves fejemre mátra fennsík fenyvesek katicabogár alagút vesszők pontok szerelmeim búcsúzom hiába értelemmel bélelni hiányozok nincs erőm — Sajnos, nem lehet, kedves kisasszony, ugyanis én vagyok a szorgalmas bölcsész az Egyetemi Lapok karikatúráiról.. Nézem ezt a kedves bácsit, aki hasonlít a portásra, de egy kicsit olyan is, mintha Gólem töpörödött apukája lenne. Magamban már el is kereszteltem: „Kis picinyem”. Igen, ő az, az Auktor-faktor tanszék professzora. Okos kérdést teszek fel, s ő válaszol. Mondja, hogy tetszik a szőröm. Erre mondom én, nem csodálom, mert a fodrásztól jövök, de gyűlölöm a keddet, mert lapzárta van. A tanszék munkájáról mond valami feljegyeznivalót: A korróziós transzformátor neve pereniusa ... S míg ő beszél, eszembe jut Gabi és Jutka, akikkel a Duna-parton mozgalmi dalokat énekeltünk, hajdanában, danában, egyetemista koromban, miközben a többiek senyvedtek a polgázd. előadáson. Ez a kedves öregúr elmondja közben, hogy jó a tanulmányi átlag, bár a schoeproe színkép elemzése nem mindig schikerül. Ettől függetlenül nagyon érdekes a legjobb transzcendrális (vagy transzcendentális, nem emlékszem pontosan) hallgató, Böhönyei táborozásának néhány tapasztalata. Ezután személyes ügyeire tér át. Meghatódva mondja el, hogy fiatal korában mennyit küzdött, de harca nem volt Bedecs Éva . A TTK-n jártunk hiábavaló, mert azóta két gyermeke van, s a munka, a háztartás, a család gondjai mellett jut idő tanulásra is, hiszen ő törli az előadótermekben a táblát. Közben rájövök, hogy ő csakugyan a portás. Node, sebaj, két kis hasáb ebből is kitelik, a következő számunkban pedig közöljük a professzor nyilatkozatát Helyreigazítás címmel. K. T. A szerkesztőség postájából K. A. jeligére, írása — sajnos — megüti lapunk színvonalát. Következő számunkban közöljük. „Kíváncsi” jeligére: Azt kérdezi, miért nem közöltük cikkét? Kedves barátunk, nyomdafestéket nem tűrő kitételei voltak, így például ez a félmondat: „Valami baj van KISZ-alapszervezetünkben.” EGYETEMI LAPOK |MiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiL: ! Ciliké | | feltámadása 1 „ — Nos, hercegem. Ge- E | nova és Lucca most már B E nem egyéb, mint a Bona- Departe-család „jószága". Ft- f | gyelmeztetem: ha azt állít- E | ja, hogy nem lesz háború, B | ha még mindig megengedi g | magának, hogy mentegesse E | ennek az antikrisztusnak | | minden galádságát, minden | | erőszakoskodását...” § | Ezzel a kedves, megkapó | | mondattal indul egy bizo- E | nyos, magát holmi nagyké- | épűséggel oroszlán névvel | | illető Leó Tolsztoj regénye. § § A jellegzetes bevezető | | mondatokat ezernégyszáz | | oldalon keresztül követik az | hajdani Ciliké regényekből | | már megismert kalandok | | és fordulatok, van itt min- | e den, lélekmarcangoló fran- | | cia sorok, parfümös herceg | gek és ájuldozó grófkisaszg B szonyok, de háború és béke | | is, mindez valamiféle hala- B | dónak és megfontoltnak § vélt köntösbe öltöztetve. | 1 Elég csak felütni ezt a | | két kötetet bárhol, máris | I ilyen tutsekannás fordula- | | tok ötlenek szemünkbe, § 1 „Natasa ránézett, és felele- § | túl csak az a nagy szeme | § nyílt tágabbra és ragyogott | | még fényesebben.” Hogyan g | lehet az, hogy papírhiány- | | nyal küszködő könyvkt- § B adásunk éppen ezt a könyg | vet jelenteti meg, immár B | ki tudja hányadjára, több g | tízezres példányszámban! E 1 Becsúszott a többi közé | I — mondhatná Valaki. De B | az utószóban komoly iro- B | dalomtörténész tollából ezt |s olvashatjuk: „A háború és | = béke oly sokat tud és mond | B a világról, az emberről, a B | történelemről, mint előtte E | még soha senki.” Sajnálagtos, félrefogás. Sőt, még g | több, hallatlan, felhábort- B | jó. Kikérem magamnak. | | Sőt, most már csakugyan g fel fogom olvasni ezt a g E könyvet. | Simonffy András | ..............................mm...... na • •Okételnez Néha megesik, hogy egy-egy elsőéves betéved a szerkesztőségbe, reszkető térdekkel megáll valamelyik íróasztal előtt, és egymásba gabalyodó lábú mondatokkal előadja, hogy dolgozni szeretne a lapnak, nem haragszunke érte. Előgombolja aktatáskájából a márványfehér papírra írt cikkeket, riportot, verset és látszik arcán, maga sem tudja, jól tette-e, hogy megvált dédelgetett kis szellemi gyerekétől, aggódik sorsa miatt. Előfordult az is, hogy valaki önéletrajzot mellékelt a táborozásról szóló cikk mellé, bizonyítván: nem illetéktelen az újságírói toll megragadására, hiszen már általános iskolás korában könyvjutalmat kapott faliújságfelelősi működéséért, a gimnáziumban pedig külső munkatársa volt a középiskolai stencilezett lapjának. Örülünk nekik bátortalan elsőéveseknek, hiszen az egyetem lapja ha nem is teljes mértékben, de pótolja a megszűnt újságíró szakot, nem egy ilyen volt tétova tizennyolc éves dolgozik ma már napilapoknál, elismert, tehetséges munkatársként. Néhány napja ismét gondosan lezárt boríték érkezett: újabbb önéletrajz. De ez más volt, mint a többi. Nem tehetséget, egyenesein zsenit sejtetett. A szerkesztőbizottság éjjel összehívott kilencórás ülésezése után megszületett a döntés is: az életrajz írója január elsejétől az Egyetemi Lapok lektora, havi 2000 (gramm csirkecsont) fix fizetéssel. Cikkeket még nem ír, mert egyelőre írástudatlan, viszont annál nagyobb örömmel, sőt mohósággal korrigálja a riportokat. A legrosszabb anyagokat készséggel megeszi, a közepes írást csak szétrágja, a jó, de bő lére eresztett anyagokban az általa fölöslegesnek talált mondatok sajátos módos, jelöli meg: vizeletével. A kifogástalannak vélt műveket csak megszagolja, beleegyezi sőt ujjlenyomatával jelzi. Gyors megítélőképesség, kérlelhetetlen tárgyilagosság, korrektség jellemzi. Hogy honná, és milyen körülmények közt lendült magasan ívelő pályájára ez a zseni, mondja el maga Beküldött önéletrajza: itt közöljük: 1964. október első napjaiban születtem Pozsonyban. Anyám, Jerzy bácsi egyszerű korcs, az önkény áldozata: nem tehet róla, hogy az az úri Dobberman kérlelhetetlenül élt az első éjszaka jogával. Életem első hat hetét igen nyomorúságos körülmények között töltöttem, egy szlovák kocsmában. Itt ismerkedtem meg közelebbről a munkásosztály életével és a pálinkával. Nevelőapám egyszerű szénhordó, de baráti körében késdobálók, hamiskártyások, hirigelők, zsebtolvajok, kupecek is szép számmal