Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1968 (10. évfolyam, 1-17. szám)
1968-01-25 / 1. szám
lisztért Szerkesztőség! A „ne haragudjanak, hogy poraimmal zavarok” fordulattal kezdeném szokás szerint e levelet, ha nem volnék benne biztos, hogy egy szerkesztőséget legkevésbé az írott sorok zavarják,mégpedig olyan sorok, amelyben egy olvasó köszönetét fejezi ki. Igen, köszönetét. Mert meg akarok köszönni valamit... Sohasem hittem volna, hogy az egyetemünk ilyen, mint amilyen képet az újság fest róla (az Egyetemi Lapok, amely úgy gondolom az egyetem igazi képét adja kéthetelitenként, hat oldalon). Én, mint elsős hallgató az előadótermeket, a szemináriumi szobáidat, a folyosókat, a büfét járva, mondom, sohasem gondoltam volna, hogy az egyetem másmilyen, mint amilyennek látom. Mert mit látok én? Sietős vagy ráérő fiúkat, lányokat a folyosókon, amint egyik teremből a másikba mennek, az oktatóiért, amint előadást tartanak, a hallgatókat, ahogy hallgatják ezeket az előadásokat, a büfében a gőzölgő feketekávét, a szalámis szendvicseket, a takarítónőket, a portásokat, kicsapódó és becsapódó ajtókat, tolongást, lármát, olykor csöndet és néptelen épületszárnyakat... Mi is az egyetem tulajdonképpen, és milyen is? — tettem fel magamnak a kérdést az első hetekben. És akkor elolvastam az Egyetemi Lapokat. Bevallom, meglepett, amit olvashattam. A szervezettség, a rendszer, az igazán komoly események sorozata lepett meg. Vegyük például az utolsó számot! Azt írják, három napig jubileumi tudományos ülésszak folyt, aztán megalakult az Érdekvédelmi bizottság, itt járt a Szovjetunióból T. J. Burmisztrova, de volt italianisztikai kongresszus, sőt, akármilyen furcsa, csak az újsághír nyomán figyeltem fel a plakátkiállításra is, amelyet a bölcsészettudományi kar „B” lépcsőházában (a földszinttől a harmadik emeletig) rendeztek meg, noha naponta arra járok ... és a szakszervezet, a KISZ központi eseményei! Hát hol voltam én, az egyetemista? Miért nem vettem észre semmit, annak ellenére, hogy olyan gyakran jövök be, hogy az szinte már túlzás (én is érzem) még egy elsőstől is! Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani. De ne higygyék, hogy egészen el vagyok ragadtatva, gondolkodóba ejt a dolog. Viszont nem osztom sok más egyetemista társam megfontolatlan véleményét sem. Én nem haragszom amiatt, hogy nem rólam írnak, mikor szendvicset és kakaót veszek a büfében reggelire, vagy ülök az előadóteremben, vagy nem közölnek olyanféle vicces dolgokat, amilyenek néha nekem is eszembe jutnak (és másoknak is, valószínűleg), és a novelláimat sem, és a verseimet sem (és másokét is csak nagyon ritkán). Hogy meglepődtem, az tapasztalatlanságomnak, naívságomnak köszönhető. De nem értem a harmadikos, negyedikes hallgatókat, ha így beszélnek. Egyelőre erősen gondolkodom. Vajon miért nem érzem az egyetemet olyannak az egyetemen, mint otthon a szobámban, amikor az újságot olvasom? Addig is maradok tisztelettel olvasó. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!– X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR .PEST vizsga, vizsga, vizsga, vizsga A ..FINIS" ELŐTT A labdarúgó-mérkőzések utolsó 5—10 perce rendszerint a legizgalmasabb, noha ilyenkor a végeredmény már csak nagyon ritkán változik ... A vizsgaidőszak még nem ért véget, még jónéhány reszkető hallgató szaladgál falfehér arcával a különböző karok folyosóin, most, január végén, kétség és remény közt hánykolódva. A többség azonban már mindenből levizsgázott, így a finis eredményei a „mérkőzés” végső kimenetelét már csak egészen meglepő fordulatok esetén lennének képesek befolyásolni... Lássuk, mi a helyzet a különböző fakultásokon, vizsgarutinra is szert tesznek a hallgatók. Ebben a tanévben vezették be karunkon az oktatásnak azt a formáját, miszerint kis csoportokra felosztva foglalkoznak az oktatók a hallgatókkal. Elmondhatjuk, hogy bevált ez a forma: az oktatás intenzívebb és mindenekelőtt pontosabban — és már menet közben — lemérhető az eredményesség. — A hátralevő vizsgákon reméljük, hogy már nem sokkal szaporodik a bukottal? száma. Baranyi Ferenc A liberalizmus rég a múlté... Köte Sándor, a BTK dékánhelyettese és Pálinkás István, a kar dékáni hivatalának vezetője a következőkről számoltak be: — Ez idén lépett életbe az új tanterv, amely csökkentette a félévi vizsgák számát, kiváltképp az idegennyelv-szakokon. A gyakorlati jegyek mellé most, az első félév lezárása után csak 2—3 kollokvium eredménye kerül a hallgatók indexébe. Ezt a 2—3 kollokviumot is csupán az általánosan kötelező tárgyak teszikükségessé, mint például a fejlődés- és neveléslélektan, vagy a filozófia. — Ilyenformán azt hinné az ember, hogy karunkat a vizsgapánik az új tanterv jóvoltából elkerülte, csöndes gyakorlati jegy gyűjtögetéssel és néhány „veszélytelen” vizsgával telik el a január. Félreértés ne essék: az, hogy bizonyos ■aktárgyakból nem kellett most kollokválni, nem jelenti az eddig leadott anyag elsikkasztását, az év végi vizsgákon dupla szigorral kéretik majd számon mind a két félév anyaga! Nem érdemes tehát hagyni, hogy az anyag ijesztő méretűvé, emészthetetlen-rengeteggé gyűljön júniusra. A gyakorlati jegyek még mindig nem egyenértékűek a kollokviumi kalkulusokkal. Bár a helyzet itt is sokat javult, eddig úgy látszott, hogy oktatóink csak kétféle szemináriumi jegyet ismernek, a jelest és a jót. Ma már a szemináriumvezetők is széles skálán játszanak. Itt van például a francia nyelv- és stílusgyakorlat: bizony, közepest és elégségest is szép számmal találunk. De elmondható ez a régi orosz irodalom, vagy a szláv népek és nyelvek című szemináriumok jegyeit vizsgálva is. Az oktatók még mindig könnyebben adják a jó jegyet gyakorlaton, mint kollokviumon. Ám az a sokat emlegetett liberalizmus azért már régen a múlté ... — Gólyáink egyébként megnyugtatóan jól szerepelnek. Azon leszünk, hogy az első szigorlatig a legkeményebb próbáknak legyenek alávetve, s az első szigorlat többé-kevésbé „rostavizsga” legyen. Ne az ötödév küszöbén derüljön ki jónéhány emberről, hogy elhibázta a pályaválasztását... Mindez szükséges lesz addig, amíg a felvételi vizsgák helyett nem vezetik be a tüzetes alkalmassági vizsgákat. Nyugtával a napot! Szabó Kálmán, a Természettudományi Kar dékánhelyettese sem beszélhet még a végeredményről, csupán a pillanatnyi helyzetről. — Ahogy a főkönyveinket nézem, az a benyomásom, hogy ismét a matematika-fizika szakosok közül „véreznek el” a legtöbben. Különösen az elméleti fizika követel sok áldozatot. — Miben látja az okát ennek? — A többihez viszonyítva ezek a legnehezebb tárgyak. Emellett azt sem szabad eltitkolnunk, hogy a hallgatóanyag ezeken a szakokon jelenleg nem a legjobb. — Minden évben ez a két tárgy bizonyul „Achilles-saroknak”, vagy csak most? — Mindig a matematikával és a fizikával van probléma. Az idén azonban a megszokottnál is fokozottabb mértékben jelentkezik. — Előreláthatólag milyen lesz a kari átlag? — Úgy nézem, nem lesz rossz. Persze, nyugtával a napot. Számos hallgató nem fejezhette még be a vizsgaidőszakot, mivel az új tanterv szerint bizonyos évfolyamokon valóban túl sok a kollokvium félévikor. Ezen hamarosan változtatni fogunk. — Milyen az új emberanyag? — Nem jobb, mint az előző években. Talán a biológiakémia szakon verődött össze színvonalasabb elsőéves gárda, mivel ott nagyobb volt a válogatási lehetőség. Reméljük, a jövő tanévben minden szakról elmondhatjuk ugyanezt. Nyugodt légkörben Taligás Lajos, a jogi kar dékáni hivatalának vezetője a következő „helyzetképet” tárta elénk: — Nyugodt légkörben, zökkenőmentesen zajlanak a vizsgák. A többség már ül a babérjain — vagy készül a pótvizsgákra. Jónéhány ember viszont még ezekben a napokban fenekedik a finisre. — Az eddigi eredményeket tekintve az első évfolyamon volt a legtöbb bukás: a gólyáknak mintegy 30 százaléka — 218-ból 66 hallgató — bukott meg, 52 egy, 12 két, 2 pedig három tárgyból. A másodévben is elég magas a bukási százalék: az évfolyam 25 százalékának eredménye elégtelen. Úgy látszik, másodév után kirostálódik a mezőny: a harmadéveseknek 20 százaléka, a negyedéveseknek pedig csak 12 százaléka „hasalt el”. Persze, ekkorra már bizonyos ’ 1 ‘ 1968. JANUÁR 25. 1963 Én már átmentem.. Dr. Sárándi Imre: Az új gazdaságirányítási rendszer és a jog Az előadás bevezetéseképpen azt a kérdést tisztázta, hogy mennyiben lehet napjainkban arról beszélni, hogy a jog, vagy legalábbis számos jelentős, sőt alapvető jogintézmény — a szocializmus gazdasági-társadalmi keretei között maradva — minőségi változáson megy keresztül. Sárándi professzor álláspontja szerint a szocialista jogon belül is lehetnek olyan mozgási csomópontok, amelyek — a jogtípus , megtartása mellett — a jogintézményekben minőségi változással érnek fel, és a gazdasági élettel legszorosabban öszszefüggő jogintézményekkel kapcsolatban ehhez a változáshoz napjainkban érkeztünk el. Ezek után — különböző terjedelemben — sorba vette az egyes jogágakat, és összefog■ lalta azokat a legfontosabb többnyire elvi éllel felvetődő kérdéseket, amelyeket a gazdaságirányítás új rendszere , jogrendszerünk különböző területein felvetett, illetőleg fel fog vetni. Az állam- és jogelmélet egosz területén két kérdést emelt ki, egy államelméleti és egy jogelméleti mozzanatot Az állam gazdasági szervező funkciójával kapcsolatban feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy a funkció megvalósítására az államnak nem politikai eszközöket, szerveket és módszereket kell igénybevennie, hanem sajátosan gazdasági jellegű intézményeket kell alkalmaznia. Hangsúlyozta, hogy a politikai és gazdasági hatalom egysége az államon belül nem jelentheti a szervek azonosságát és a módszerek egyformaságát a politikai és a gazdasági vezetés területén, hanem igenis, különböztetni kell közöttük, és az állami eszközöknek és módszereknek igazodniuk kell annak a területnek a sajátosságaihoz, amellyel az állami vezetés dolgozik. A jogelmélet köréből azt a kérdést vetette fel, hogy a gazdasági élet területén szükséges szilárd törvényesség érdekében az eddiginél tüzetesebben és pontosabban meg kell határozni, hogy a gazdasággal kapcsolatos normatív jellegű intézkedések közül melyek azok, amelyek elérik a jogfogalom alá eső normák szintjét. Nézete szerint nem tartoznának e körbe azok az intézkedések, utasítások, amelyek nem általános szinten szabályozzák a normák címzettjeinek magatartását, amelyek nem tartalmaznak jogokról, kötelességekről, általánosságban követendő, szankcióval is biztosított ■ magatartásokról rendelkezéseket. Az előadó részletesebben foglalkozott a szűkebb szakterületén, a polgári jog területén felmerült fontosabb porblémákkal. a) Elsőként az állami tulajdonjog felfogásával kapcsolatos koncepcióját ismertette. Különbséget tett a vállalati vagyon és a vállalati vagyonon kívüli állami tulajdon között. Az utóbbiakra nézve — a jelenleg uralkodó általános felfogással egyezően — az állam közvetlen és teljes tulajdonjogát ismerte el. A vállalati vagyontárgyakra viszont egy olyan módon osztott tulajdonjog elfogadását tartotta helyesnek, amelyben a tulajdonosi jogosítványok megoszlanak egyrészt az állami vállalatok (illetve egyéb állami gazdálkodó szerveik), másrészt az alapító-irányító szervek között. Felfogása szerint tehát az állami gazdálkodó szervek jogi helyzetét magyarázó jelenlegi elméleti álláspontot, az operatív igazgatás teóriáját az új gazdasági mechanizmus körülményei között fel kell adni. b) A jogi személyek elméletével kapcsolatban a jogképességet jelenleg mereven relatív körben elismerő álláspont elvetése mellett érvelt. Nézete szerint az új gazdasági mechanizmusban a jogi személyektől fokozott önállóságot, kezdeményezést, kockázatvállalást várunk el, ami maga után vonja jogképességük merev korlátozásának feltétlen megszüntetését. Egyúttal garanciákat is javasolt a relatív jogképesség feladása esetén netán előforduló káros túlzások megakadályozására. E körben felhívta a figyelmet arra az — egyre erősödő — új tendenciára, amely a jogi személyek szerződéssel való keletkezésének elterjedésére , vezet. Hangsúlyozta ennek jelentőségét és kiemelte a jogi alkotásra háruló ezzel kapcsolatos feladatokat, Részleteseb■ ben kitért az előadás a társasági jog problematikájára. Fog■ Sakkozott azokkal a — ma jogl■ tag atipikusnak minősülő — ■ gazdasági egyesülésekkel, ame- lyek önálló jogi rendezést és ■ egy új, szocialista társasági jog kialakítását kívánják meg, és kísérletet tett a társasági jog alapvető elvi tételeinek kidolgozására is. Ezután a monopolhelyzetben levő vállalatok pozíciós előnyeiből eredő veszélyekre hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy az új gazdasági mechanizmus körülményei között a monopolvállalatok negatív hatása csak fokozódik. Ezért mindenképpen szükségesnek tartotta a monopolhelyzetek felszámolását minden olyan területen, ahol erre mód van, a szükségszerűen megmaradó esetekre pedig hatásos garanciákat ajánlott. c) Bővebben szólt az előadás a polgári jogi szerződéses rendszer alapkérdéseiről, a szerződések új sajátosságairól és változó szerepéről. Abból a — ma már általánosan elfogadott — közgazdaságtudományi tételből indult ki, hogy a szocializmusban az áruviszonyok mindvégig léteznek. Ebből pedig az következik, hogy az árucserét közvetítő jogi forma, a szerződés kategóriája is mindvégig szerephez jut a szocialista társadalomban. E szerep intenzitása szempontjából a szocializmus építésének eddig történetében Sárándi professzor a szerződések fejlődésének négy periódusát különböztette meg. A jelenlegi (negyedik) szakaszt — véleménye szerint — a szerződések újbóli fellendülése, a szerződési szabadság és az egyenjogúság elvének fokozott érvényre juttatása jellemzi. Ezt mutatják a legutóbbi jogszabályi rendelkezések, a szerződéstípusoknak a tulajdoni formákhoz való merev kötöttségét megszüntető, a típusszabadság érvényesülését biztosító szabályok. Foglalkozott az előadás e körben a szerződéseknek az (Folytatás a 2. oldalon.)