Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1968 (10. évfolyam, 1-17. szám)

1968-01-25 / 1. szám

lisztért Szerkesztőség! A „ne haragudjanak, hogy poraimmal zavarok” fordulat­tal kezdeném szokás szerint e levelet, ha nem volnék benne biztos, hogy egy szerkesztősé­get legkevésbé az írott sorok zavarják,­­mégpedig olyan so­rok, amelyben egy olvasó kö­szönetét fejezi ki. Igen, köszö­netét. Mert meg akarok kö­szönni valamit... Sohasem hittem volna, hogy az egyetemünk ilyen, mint amilyen képet az újság fest róla (az Egyetemi Lapok, amely úgy gondolom az egye­­tem igazi képét adja kétheteli­tenként, hat oldalon). Én, mint elsős hallgató az előadóterme­ket, a szemináriumi szobáidat, a folyosókat, a büfét járva, mondom, sohasem gondoltam volna, hogy az egyetem más­milyen, mint amilyennek látom. Mert mit látok én? Sietős vagy ráérő fiúkat, lányokat a folyo­sókon, amint egyik teremből a másikba mennek, az oktató­iért, amint előadást tartanak, a hallgatókat, ahogy hallgat­ják ezeket az előadásokat, a büfében a gőzölgő feketekávét, a szalámis szendvicseket, a ta­karítónőket, a portásokat, ki­csapódó és becsapódó ajtókat, tolongást, lármát, olykor csön­det és néptelen épületszárnya­­kat... Mi is az egyetem tu­lajdonképpen, és milyen is? — tettem fel magamnak a kér­dést az első hetekben. És akkor elolvastam az Egyetemi Lapokat. Bevallom, meglepett, amit olvashattam. A szervezettség, a rendszer, az igazán komoly események sorozata lepett meg. Vegyük például az utolsó számot! Azt írják, három na­pig jubileumi tudományos ülésszak folyt, aztán megala­kult az Érdekvédelmi bizott­ság, itt járt a Szovjetunióból T. J. Burmisztrova, de volt italianisztikai kongresszus, sőt, akármilyen furcsa, csak az új­sághír nyomán figyeltem fel a plakátkiállításra is, amelyet a bölcsészettudományi kar „B” lépcsőházában (a földszinttől a harmadik emeletig) rendeztek meg, noha naponta arra já­rok ... és a szakszervezet, a KISZ központi eseményei! Hát hol voltam én, az egyetemista? Miért nem vettem észre sem­mit, annak ellenére, hogy olyan gyakran jövök be, hogy az szinte már túlzás (én is ér­zem) még egy elsőstől is! Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani. De ne higy­­gyék, hogy egészen el vagyok ragadtatva,­ gondolkodóba ejt a dolog. Viszont nem osztom sok más egyetemista társam megfontolatlan véleményét sem. Én nem haragszom ami­att, hogy nem rólam írnak, mikor szendvicset és kakaót veszek a büfében reggelire, vagy ülök az előadóteremben, vagy nem közölnek olyanféle vicces dolgokat, amilyenek né­ha nekem is eszembe jutnak (és másoknak is, valószínűleg), és a novelláimat sem, és a ver­seimet sem (és másokét is csak nagyon ritkán). Hogy meglepődtem, az ta­pasztalatlanságomnak, naívsá­gomnak köszönhető. De nem értem a harmadikos, negyedi­kes hallgatókat, ha így be­szélnek. Egyelőre erősen gondolko­dom. Vajon miért nem érzem az egyetemet olyannak az egyetemen, mint otthon a szobámban, amikor az újságot olvasom? Addig is maradok tisztelet­tel olvasó. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!­­– X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR .PEST vizsga, vizsga, vizsga, vizsga A ..FINIS" ELŐTT A labdarúgó-mérkőzések utolsó 5—10 perce rendszerint a legizgalmasabb, noha ilyen­kor a végeredmény már csak nagyon ritkán változik ... A vizsgaidőszak még nem ért véget, még jónéhány reszkető hallgató szaladgál falfehér ar­cával a különböző karok fo­lyosóin, most, január végén, kétség és remény közt hány­kolódva. A többség azonban már mindenből levizsgázott, így a finis eredményei a „mérkőzés” végső kimenetelét már csak egészen meglepő fordulatok esetén lennének képesek befolyásolni... Lás­suk, mi a helyzet a különböző fakultásokon, vizsgarutinra is szert tesznek a hallgatók.­­ Ebben a tanévben vezet­ték be karunkon az oktatás­nak azt a formáját, miszerint kis csoportokra felosztva fog­lalkoznak az oktatók a hallga­tókkal. Elmondhatjuk, hogy bevált ez a forma: az oktatás intenzívebb és mindenekelőtt pontosabban — és már menet közben — lemérhető az ered­ményesség. — A hátralevő vizsgákon reméljük, hogy már nem sok­kal szaporodik a bukottal? száma. Baranyi Ferenc A liberalizmus rég a múlté... Köte Sándor, a BTK dékán­helyettese és Pálinkás István, a kar dékáni hivatalának ve­zetője a következőkről szá­moltak be: — Ez idén lépett életbe az új tanterv, amely csökkentette a félévi vizsgák számát, ki­váltképp az idegennyelv-sza­­kokon. A gyakorlati jegyek mellé most, az első félév lezá­rása után csak 2—3 kollokvi­um eredménye kerül a hallga­tók indexébe. Ezt a 2—3 kol­lokviumot is csupán az általá­nosan kötelező tárgyak teszik­ükségessé, mint például a fejlődés- és neveléslélektan, vagy a filozófia. — Ilyenformán azt hinné az ember, hogy karunkat a vizs­gapánik az új tanterv jóvoltá­ból elkerülte, csöndes gyakor­lati jegy gyűjtögetéssel és né­hány „veszélytelen” vizsgával telik el a január. Félreértés ne essék: az, hogy bizonyos ■aktárgyakból nem kellett most kollokválni, nem jelenti az eddig leadott anyag elsik­­kasztását, az év végi vizsgá­kon dupla szigorral kéretik majd számon mind a két félév anyaga! Nem érdemes tehát hagyni, hogy az anyag ijesztő méretűvé, emészthetet­len-rengeteggé gyűljön júni­usra.­­ A gya­korlati jegyek még mindig nem egyenértékűek a kollokviumi kalkulusokkal. Bár a helyzet itt is sokat ja­vult, eddig úgy látszott, hogy oktatóink csak kétféle szemi­náriumi jegyet ismernek, a je­lest és a jót. Ma már a szemi­náriumvezetők is széles ská­lán játszanak. Itt van például a francia nyelv- és stílusgya­korlat: bizony, közepest és elégségest is szép számmal ta­lálunk. De elmondható ez a régi orosz irodalom, vagy a szláv népek és nyelvek című szemináriumok jegyeit vizs­gálva is. Az oktatók még min­dig könnyebben adják a jó je­gyet gyakorlaton, mint kollok­viumon. Ám az a sokat emle­getett liberalizmus azért már régen a múlté ... — Gólyáink egyébként meg­nyugtatóan jól szerepelnek. Azon leszünk, hogy az első szi­gorlatig a legkeményebb pró­báknak legyenek alávetve, s az első szigorlat többé-kevés­­bé „rostavizsga” legyen. Ne az ötödév küszöbén derüljön ki jónéhány emberről, hogy elhi­bázta a pályaválasztását... Mindez szükséges lesz addig, amíg a felvételi vizsgák he­lyett nem vezetik be a tüzetes alkalmassági vizsgákat. Nyugtával a napot! Szabó Kálmán, a Természet­tudományi Kar dékánhelyet­­tese sem beszélhet még a vég­eredményről, csupán a pilla­natnyi helyzetről. — Ahogy a főkönyveinket nézem, az a benyomásom, hogy ismét a matematika-fizi­ka szakosok közül „véreznek el” a legtöbben. Különösen az elméleti fizika követel sok ál­dozatot. — Miben látja az okát en­nek? — A többihez viszonyítva ezek a legnehezebb tárgyak. Emellett azt sem szabad eltit­kolnunk, hogy a hallgató­­anyag ezeken a szakokon je­lenleg nem a legjobb. — Minden évben ez a két tárgy bizonyul „Achilles-sa­­roknak”, vagy csak most? — Mindig a matematikával és a fizikával van probléma. Az idén azonban a megszo­kottnál is fokozottabb mérték­ben jelentkezik. — Előreláthatólag milyen lesz a kari átlag? — Úgy nézem, nem lesz rossz. Persze, nyugtával a na­pot. Számos hallgató nem fe­jezhette még be a vizsgaidő­­szakot, mivel az új tanterv szerint bizonyos évfolyamokon valóban túl sok a kollokvium félévikor. Ezen hamarosan változtatni fogunk. — Milyen az új ember­anyag? — Nem jobb, mint az előző években. Talán a biológia­kémia szakon verődött össze színvonalasabb elsőéves gárda, mivel ott nagyobb volt a válo­gatási lehetőség. Reméljük, a jövő tanévben minden szakról elmondhatjuk ugyanezt. Nyugodt légkörben Taligás Lajos, a jogi kar dé­káni hivatalának vezetője a következő „helyzetképet” tár­ta elénk: — Nyugodt légkörben, zök­kenőmentesen zajlanak a vizs­gák. A többség már ül a ba­bérjain — vagy készül a pót­vizsgákra. Jónéhány ember viszont még ezekben a napok­ban fenekedik a finisre. — Az eddigi eredményeket tekintve az első évfolyamon volt a legtöbb bukás: a gó­lyáknak mintegy 30 százaléka — 218-ból 66 hallgató — bu­kott meg, 52 egy, 12 két, 2 pe­dig három tárgyból. A másod­évben is elég magas a bukási százalék: az évfolyam 25 szá­zalékának eredménye elégte­len.­­ Úgy látszik, másodév után kirostálódik a mezőny: a harmadéveseknek 20 százalé­ka, a negyedéveseknek pedig csak 12 százaléka „hasalt el”. Persze, ekkorra már bizonyos ’ 1 ‘ 1968. JANUÁR 25. 1963 Én már átmentem.. Dr. Sárándi Imre: Az új gazdaságirányítási rendszer és a jog Az előadás bevezetésekép­pen azt a kérdést tisztázta, hogy mennyiben lehet napja­inkban arról beszélni, hogy a jog, vagy legalábbis számos je­lentős, sőt alapvető jogintéz­mény — a szocializmus gazda­sági-társadalmi keretei között maradva — minőségi változá­son megy keresztül. Sárándi­­ professzor álláspontja szerint­­ a szocialista jogon belül is le­­­­hetnek olyan mozgási csomó­­­­pontok, amelyek — a jogtípus , megtartása mellett — a jog­­intézményekben minőségi vál­tozással érnek fel, és a gazda­sági élettel legszorosabban ösz­­szefüggő jogintézményekkel kapcsolatban ehhez a válto­záshoz napjainkban érkeztünk el. Ezek után — különböző ter­jedelemben — sorba vette az­­ egyes jogágakat, és összefog­­■ lalta azokat a legfontosabb többnyire elvi éllel felvetődő­­ kérdéseket, amelyeket a gaz­daságirányítás új rendszere , jogrendszerünk különböző te­rületein felvetett, illetőleg fel fog vetni. Az állam- és jogelmélet egosz területén két kérdést emelt ki, egy államelméleti és egy jogelméleti mozzanatot Az állam gazdasági szervező funkciójával kapcsolatban fel­tétlenül szükségesnek tartotta, hogy a funkció megvalósításá­ra az államnak nem politikai eszközöket, szerveket és mód­szereket kell igénybevennie, hanem sajátosan gazdasági jellegű intézményeket kell al­kalmaznia. Hangsúlyozta, hogy a politikai és gazdasági hata­lom egysége az államon belül nem jelentheti a szervek azo­nosságát és a módszerek egy­formaságát a politikai és a gazdasági vezetés területén, hanem igenis, különböztetni kell közöttük, és az állami esz­közöknek és módszereknek igazodniuk kell annak a terü­letnek a sajátosságaihoz, amellyel az állami vezetés dolgozik. A jogelmélet köréből azt a kérdést vetette fel, hogy a gazdasági élet területén szük­séges szilárd törvényesség ér­dekében az eddiginél tüzete­sebben és pontosabban meg kell határozni, hogy a gazda­sággal kapcsolatos normatív jellegű intézkedések közül me­lyek azok, amelyek elérik a jogfogalom alá eső normák szintjét. Nézete szerint nem tartoznának e körbe azok az intézkedések, utasítások, ame­lyek nem általános szinten szabályozzák a normák cím­zettjeinek magatartását, ame­lyek nem tartalmaznak jogok­ról, kötelességekről, általános­ságban követendő, szankcióval is biztosított ■ magatartásokról rendelkezéseket.­­ Az előadó részletesebben foglalkozott a szűkebb szakterületén, a polgári jog te­rületén felmerült fontosabb porblémákkal. a) Elsőként az állami tulaj­donjog felfogásával kapcsola­tos koncepcióját ismertette. Különbséget tett a vállalati vagyon és a vállalati vagyonon kívüli állami tulajdon között. Az utóbbiakra nézve — a je­lenleg uralkodó általános fel­fogással egyezően — az állam közvetlen és teljes tulajdon­jogát ismerte el. A vállalati vagyontárgyakra viszont egy olyan módon osztott tulajdon­jog elfogadását tartotta he­lyesnek, amelyben a tulajdo­nosi jogosítványok megoszla­nak egyrészt az állami válla­latok (illetve egyéb állami gaz­dálkodó szerveik), másrészt az alapító-irányító szervek kö­zött. Felfogása szerint tehát az állami gazdálkodó szervek jogi helyzetét magyarázó je­lenlegi elméleti álláspontot, az operatív igazgatás teóriáját az új gazdasági mechanizmus kö­rülményei között fel kell adni. b) A jogi személyek elméle­tével kapcsolatban a jogképes­séget jelenleg mereven relatív körben elismerő álláspont el­vetése mellett érvelt. Nézete szerint az új g­azdasági mecha­nizmusban a jogi személyek­től fokozott önállóságot, kez­deményezést, kockázatvállalást várunk el, ami maga után vonja jogképességük merev korlátozásának feltétlen meg­szüntetését. Egyúttal garanciá­kat is javasolt a relatív jogké­pesség feladása esetén netán előforduló káros túlzások meg­akad­ályozására. E körben felhívta a figyel­met arra az — egyre erősödő — új tendenciára, amely a jogi személyek szerződéssel való keletkezésének elterjedésére , veze­t. Hangsúlyozta ennek­­ jelentőségét és kiemelte a jog­­i alkotásra háruló ezzel kapcso­­­­latos feladatokat, Részleteseb­■ ben kitért az előadás a társa­­­­sági jog problematikájára. Fog­■ Sakkozott azokkal a — ma jogl­■ tag atipikusnak minősülő — ■ gazdasági egyesülésekkel, ame-­­ lyek önálló jogi rendezést és ■ egy új, szocialista társasági­­ jog kialakítását kívánják meg, és kísérletet tett a társasági jog alapvető elvi tételeinek ki­­­­dolgozására is. Ezután a mo­nopolhelyzetben levő vállala­tok pozíciós előnyeiből eredő veszélyekre hívta fel a figyel­met, hangsúlyozva, hogy az új gazdasági mechanizmus körül­ményei között a m­onopolvál­­lalatok negatív hatása csak fokozódik. Ezért mindenkép­pen szükségesnek tartotta a monopol­helyzetek felszámolá­sát minden olyan területen, ahol erre mód van, a szükség­szerűen megmaradó esetekre pedig hatásos garanciákat ajánlott. c) Bővebben szólt az előadás a polgári jogi szerződéses rendszer alapkérdéseiről, a szerződések új sajátosságairól és változó szerepéről. Abból a — ma már általá­nosa­n elfogadott — közgazda­ságtudományi tételből indult ki, hogy a szocializmusban az áruviszonyok mindvégig létez­nek. Ebből pedig az követke­zik, hogy az árucserét közvetí­tő jogi forma, a szerződés ka­tegóriája is mindvégig szerep­hez jut a szocialista társada­­lomban. E szerep intenzitása szempontjából a szocializmus építésének eddig történetében Sárándi professzor a szerződé­sek fejlődésének négy perió­dusát különböztette meg. A je­lenlegi (negyedik) szakaszt — véleménye szerint — a szerző­dések újbóli fellendülése, a szerződési szabadság és az egyenjogúság elvének foko­zott érvényre juttatása jellem­zi. Ezt mutatják a legutóbbi jogszabályi rendelkezések, a szerződéstípusoknak a tulaj­doni formákhoz való me­rev kötöttségét megszün­tető, a típusszabadság ér­vényesülését biztosító szabá­lyok. Foglalkozott az előadás e körben a szerződéseknek az (Folytatás a 2. oldalon.)

Next