Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1968 (10. évfolyam, 1-17. szám)

1968-01-25 / 1. szám

JUVF TEMILAPOK Gyárfás Endre: Skót egyetemeken Októberben a KISZ egyetemi delegációja az angol, valamint a skót diákszövetség meghívására látogatást tett Angliában és Skóciában. Két héttel előbb ugyanilyen létszámú — tizenöt főnyi — küldöttség érkezett hazánkba Nagy-Britannia egyetemeiről, hogy a magyar felsőoktatással és diákélettel ismerkedjék. A csereakció sikerrel járt. Magam is tagja voltam a magyar csoportnak, és most megpróbálok a töméntelen élmény közül kiválasztani néhányat, hogy beszámoljak olvasóinknak. Ezúttal csak a skóciai egyetemeken szerzett tapasztalataimat szeretném átadni. Nem skótok a skótok Igazságtalan a világ a skót néppel szemben. Mindenütt viccek keringenek a skót atyafiról, aki fukar, zsugori, túlzóan takarékoskodó, műfogsorához veri még a műgarast is. E nem éppen jóhiszemű élcelődésnek az az eredete, hogy a skót nép évszázadokig angol elnyomás alatt élt, olyan elképesztő nyomorban, amely valóban rákényszerítette, hogy takarékoskodjék. Maguk a kizsákmányolók terjesztették aztán a skót vicceket áldozataikról. Mi lépten-nyomon azt tapasztaltuk, hogy a fukarság egyáltalában nem tartozik e nép jellegzetességei közé. Sokkal vendégszeretőbbek az angoloknál, hamar és könnyen barátkoznak, vidámak, nótáskedvűek, és ami a legfontosabb: igen fogékonyak a kultúra iránt. Közismert, hogy még a kis hegyi falvakban is működnek irodalmi klubok, a főváros, a csodálatos fekvésű Edinburgh pedig évente világhírű zenei fesztiválok színhelye. Az edinburghi, glasgowi, dundeei, aberdeeni, st. andrewsi egyetemek rányomják friss, fiatalos szellemük bélyegét a városra is, mely szállást ad nekik. Ifjúsági mozgalom Skócia egyetemi hallgatóinak csak egy ifjúsági szervezete van: az SUS (Skót Diákszövetség). Független szervezet, az angolok Nemzeti Diákszövetségéhez (NUS) legfeljebb csak a barátság köti. Az IJS nemzeti és nemzetközi ügyeit a felsőoktatási intézmények delegátusaiból választott központi vezetőség intézi. A vezetőség összetétele határozza meg természetesen a szövetség politikáját is. Jelenleg az SUS baloldali irányzatot képvisel. Keresik és fenntartják a kapcsolatot a szovjet egyetemistákkal, valamint a népi demokráciák fiataljaival. (Példa rá a mi cserelátogatásunk is!) Szeptemberben egyik küldöttségük a Szovjetunióban járt, és most előadásokon, klubesteken igyekeznek tájékoztatni kollégáikat, és eloszlatni néhány hiedelmet. A vietnami háború befejezésének érdekében is igen sokat tesz a Skót Diákszövetség. Október 22-én például vietnami békemenetet szerveztek Edinburgh munkáslakta elővárosában, Leith - tengeri kikötőben. Az amerikai imperializmus egyéb megnyilvánulásai ellen is érdekes, eredeti küzdelmet folytatnak. Nagy gondjuk, hogy az egyetemet végzett fiatal szakembereket — főleg a fizikusokat, mérnököket, orvosokat — az Egyesült Államok „elszipkázza”. Pedig ha taníttatásukra Skócia már annyi pénzt és energiát áldozott, méltán tarthat igényt a munkájukra. A szövetség a nevelés számos eszközével — előadásokkal, személyes beszélgetéssel, filmekkel, vitákkal — próbálja meg elejét venni annak, hogy a fiatal értelmiség hűtlen legyen hazájához. A politikai pártok nem avatkozhatnak bele az SUS munkájába. Csupán annyi közük van a diákmozgalomhoz, hogy a hallgatók különböző pártok tagjai lehetnek. A Skót Diákszövetségnek minden hallgató automatikusan tagja lesz, amikor felveszik az egyetemre. Az SUS helyi végrehajtó szerveit a Diákság Képviseleti Tanácsának nevezik. (SRC) Tehát ezek a tanácsok alkotják együttesen a szövetséget. Aki a Pennyt nem becsüli... Az aberdeeni egyetemisták Képviseleti Tanácsának egyik vezetője Penny Saunders nagyon-nagyon csinos lány. Ő kalauzolt bennünket az Északi tengeri kikötő és halászváros régi, mégis modern egyetemének világában. Penny — nevéhez illően — a Képviseleti Tanács pénzügyeivel ismertetett meg minket először. — A világ teremtése óta nem akadt diák — mondja Penny —, aki meg lett volna elégedve jövedelmével, akár ösztöndíj, akár családi zsebpénz formájában kapja azt. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Az LHC tehát igyekszik a maga módján enyhíteni ezen a zsebhasogató fájdalmon. Könyveket, füzeteket, rajzeszközöket szerzünk a diákoknak olcsón vagy ingyen. Magam is hallgató vagyok még, tudom, milyen nagy segítséget jelent ez. Állandóan harcolunk a hivatalokkal, hogy az ösztöndíjrendszert szélesítsék és igazságosabbá tegyék. Serkentjük az egyetem vezetőségét, hogy új diákotthonokat építsen, ahol olcsóbban kaphatunk szállást és kosztot, mint az albérletekben. Penny nemcsak „formai” szépsége miatt örvend közmegbecsülésnek Aberdeenben, h hanem „tartalmi” értékei miatt is. Jó szervező, és mindenről tud, ami a diákokat érinti. — Hogyan kereshetnek pénzt maguk a hallgatók — kérdezzük. — Főleg a nyári szünetben van rá alkalom. Az SRC nem szerez ugyan munkalehetőségeket, de ajánlólevelet ad a munkavállaló diáknak, ha az kéri. Külön utazási irodánk van, amely olcsó utazásokat szervez Franciaországba, Olaszországba, Skandináviába, főleg cserealapon. Az egyetemi büféket is magunk tartjuk fenn, és jövedelmünk természetesen a miénk. A filmvetítések bevétele is a mi kasszánkat gazdagítja. Gyertek el ma este az Unionba, egy Peter Sellers vígjátékot vetítünk, és két régi némafilmet. A méhkasban Az Uniont nehéz lenne meghatározni. Nem kollégium, hiszen a hallgatók nem itt laknak. Nem egyetemi épület, hiszen nem folyik benne oktatás. A legjobb kifejezés talán rá a „diáktanya”. Minden skóciai egyetemen megtalálható. Reggel héttől este tizenegyig nincs a napnak olyan perce, amikor az Union ne volna méhkashoz hasonlatos. Itt van a menza, a bár, a büfé, a játékterem, a mozi terem, és itt tanyáznak a legkülönbözőbb klubok, diáktársaságok. Egy-egy hallgató több klub munkájában is részt vesz. Itt találkoznak az amatőr fotósok és filmesek, itt tartják vitáikat a politika iránt érdeklődő fiatalok, és az Aberdeenben tanuló külföldi diákok szervezetei. Itt próbálnak a szatirikus pamflet szereplői, és itt elemezgetnek a művészettörténet kedvelői. A folyosókon a képzőművészet ifjú művelői rendeznek időszakos kiállításokat. A portán mindenki megveheti a diákújságot, amit valahol az emeleten szerkesztenek. Címe: Gaudie. (A Gaudeamus ... tréfás rövidítése.) Az Unionnak sokféle érdeklődést kell kielégítenie. Angliában és Skóciában az egyetemek ugyanis nem úgy szakosodnak, mint nálunk. Egyazon egyetemen képezik a különböző mérnököket, a biológusokat, a tanárokat, az orvosokat, a mezőgazdászokat sttb. Csak persze más-más fakultáson és tanszéken. A pihenésről és a könnyebb szórakozásról is az Union gondoskodik. Saját tánczenekaruk, beat-együttesük is van. Aki elégedetlen ezzel, az a lemezhallgatók szobájában hallgatja a Rollings Stonest. Szombat esténként bál, mulatság. Az edinburghi egyetem Unionjának alagsorában sajátos intézmény működik. Bejárata felett tábla hirdeti: „Csak férfiaknak”. Jobb is, ha a hölgyek nem látják az erősebbik nem képviselőit, amint a söröskorsók mellett énekelgetnek, kurjongatnak. A dalok javarészének szövege sem való a szolid lányfüleknek. De ami igaz, az igaz: sörnél drágább és magasabb alkoholtartalmú italokat nem lehet kapni a diáktanyán. A férfias vetélkedésre pompás alkalmat ad a darunak becézett célbadobós játék, valamint a biliárd. Aki megéhezik, kiszalad az utcára, és a közeli boltban hagist vásárol; ez a skótok nemzeti eledele. Darált birkahússal töltött, bőségesen fűszerezett hurkaféleség. Szinte kötelező, hogy a diákok az utcán fogyasszák el a hagist, újságpapírból, sültkrumplival. Jól csúszik rá a sör. Még egy edingburghi diákhagyományt említek. Ezt azonban csak évente egyszer rendezik meg. Színhelye a keskeny, hosszú Rose Street. A versenyző ifjak azt a feladatot kapják, hogy menjenek végig ezen az utcán, és térjenek be mind a huszonegy kocsmába. Minden kocsmában csak egy korsó (fél liter) sört kell fogyasztaniuk. Az győz, aki a végére ér... Hiteles adatok szerint igen nagy a mezőny. A cehhet a versenyző maga fizeti. És még mondja valaki, hogy skótok a skótok! Nyílt kérdés irodalmi színpad ügyben Mi lesz a sorsa az Eötvös Klub irodalmi színpadának? „Egymás nélkül sötétben vagyunk”, „Dunának, Oltnak egy a hangja”, „Ütések alatt” c. műsorai fémjelzik az Eötvös klub irodalmi színpadának rangos tevékenységét. Legutóbb már tizedik műsorukat mutatták be „Átfázott csönd." címmel. Kialakult közönségük, jelentős kritikai visszhangjuk van. Az új évadban azonban az Eötvös klub vezetősége nem hajlandó tovább támogatni az irodalmi színpadot, annak megbontását javasolja. Egy őszinte, lelkes együttesét, amely a legteljesebb mértékben amatőr a szó anyagi és művészi értelmében. Egy olyan együttesét, amely — tíz előadásával bizonyította — szükség van rá, mert produkcióinak gondolati gazdagsága és színvonala méltó az egyeteméhez és egyenrangú társa más egyetemek sokkal kedvezőbb körülmények és jelentősebb erkölcsi támogatás mellett működő irodalmi színpadainak. Az egyetemista közönség értetlenül áll a feloszlatás tényével szemben. Értetlenül állunk mi is. Miért? És a nyílt kérdés mellé hadd írjunk egy nyílt kérést is: kérjük az Eötvös Klub vezetőségét, tekintse ez esetben fórumnak az Egyetemi Lapok hasábjait és a kint járt munkatársainknak adott elutasító válaszok után e kérdésre válaszolva indokolja meg az irodalmi színpad megbontásának szükségességét, tárja lapunk érdeklődő olvasói elé azokat a tényeket, amelyek egyértelműen az együttes munkájának felesleges volta mellett szólnak. Válaszukért előre is köszönettel: Simonffy András, az Egyetemi Lapok munkatársa n% Jürgen Kuczynski: Matematika és házasság Természetesen híve vagyok a matematikának, sőt! Lelkes híve! A kérdés csak az, hogy mikor és hol? Minden ettől a „mikor és hol”-tól függ. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor nagyon könnyen járhatunk úgy, mint az én barátom, A. B. De erről majd később. Itt van még azután a logika kérdése. A „női” logika kifejezése közszájon forog. „Férfi logikáról még sohasem hallottam. Annál többet beszélnek az utóbbi időben az úgynevezett „matematikai” logikáról. Bertrand Russell A. N. Whiteheaddal közösen írt erről egy művet, még az első világháború előtt. Ahhoz azonban, hogy magukat a „széles néptömegekkel” meg tudják értetni, még hosszú évekre volt szükségük. Én nem állítom azt, hogy okosabb vagyok a két említett szerzőnél. (Ez távol álljon tőlem.) Arra azonban vállalkozom, ami nekik csak hosszú évek munkájával sikerült, azt én néhány sorban „elintézem”. Megmagyarázom, hogy mi is az a matematikai logika!! Ne tessék olyan értetlenül nézni! Egyetlen példát fogok felsorakoztatni és akármibe lefogadom, hogy mindenki megérti majd e példából, mi a matematikai logika. Ennek a példának Russell és Whitehead példájával szemben az az előnye is megvan, hogy bemutatja nekünk, milyen érdekes zárókövetkeztetéseket vonhatunk le a matematikai logika segítségével. Lássuk tehát a medvét, illetve a példát. Képzeljenek el egy matematikust. Megvan? Akkor továbbmehetünk. Képzeljék el, hogy ennek a matematikusnak van két órája. Ugye, még ezt sem volt nehéz elképzelni. Tegyük fel, hogy az egyik óra áll, a másik pedig jár. Ez is elképzelhető, de még az is, hogy az az óra, amelyik jár, naponta egy másodpercet siet. A mi matematikusunk most a következő agyafúrt ötlettel állt elő: mi történne, ha én egy elektronikus számítógépet kérőélnek meg arról, hogy melyik órámat tartsam meg? Felis tette a kérdést és a gép válaszolt is. Most tessék kitalálni, mi volt a válasz. Nem fog menni. A gép azt válaszolta, hogy természetesen azt az órát kell megtartani, amelyik nem jár. Ugye furcsa? Bs.-bárki joggal kérdezheti, mi ennek az indoklása. A gép ezt is megadta. Az az óra, amelyik jár, de naponta egy másodpercet siet, hatvan nap alatt már egy egész percet fog sietni. 60x60 nap alatt már egy órát és 60x60x12 nap, tehát 43 200 nap múlva, vagy ha úgy jobban tetszik, 118 év és 130 nap múlva mutatja ismét a pontos időt, azután az egész kezdődik elölről. Az az óra viszont, amelyik nem jár, anélkül, hogy a legcsekélyebb dolgunk is lenne vele, naponta kétszer mutatja a helyes időt, h*.ért kell az álló órát a naponta egy másodpercet siető órával szemben messzemenően előnyben részesíteni. Na, tetszik látni? Ez a matematikai logika. És az erőssége éppen a megcáfolhatatlanságban rejlik. Mert minden más logika megcáfolható, meg a hős is, de a matematikai — SOH AH! Alkalomadtán a matemati- Ikai logika a legnagyobb boldogságot is szétzúzhatja. Most szeretném példaként felhozni A. B. barátom esetét. A. B szerelmes volt és boldog, valóban boldog. Röviddel házasságkötése előtt meglátogatta őt egy matematikus barátja, akinek elmesélte, hogy ő milyen boldog és, hogy meg akar nősülni. A matematikus hallgatta és csak bólogatott egészen addig, amíg A. B. meg nem jegyezte: „Ő az egyetlen nő, akivel én boldog lehetek.” Ekkor a matematikus elkezdett logikusan gondolkozni és... és teljesen tönkretette A. B. boldogságát. Érvelése a következőképpen hangzott: „Hogyan tehetsz ilyen könnyelmű kijelentést, hogy az a nő az egyetlen a te számodra. Hogy lehet ilyen megalapozatlan következtetéseket levonni? Te most 27 éves vagy. Vegyük most azt a tíz évfolyamot, amelynek hölgytagjai a te számodra érdekesek lehetnek házasság szempontjából. Vegyük azt, hogy a Földön másfél milliárd nő él. Akkor azoknak a száma, akiket te elvehetsz, még mindig majdnem százmillió. Mondd csak: hány nőt láttál te már egyáltalán ebből a százmillióból? Talán a 0,1 százalékukat láttad! És vajon hány nővel beszéltél te már ebből a százmillióból? Jó, ha a 0,01 százalékával!! És ennek a százmillió nőnek hány százalékát ismered te közelebbről? Talán, esetleg a 0,0001 százalékát!! Na, látod! Hát akkor édes öregem, ne akard nekem bebeszélni, hogy a te barátnőd az egyetlen nő a te számodra.” A. B. belátta, hogy matematikus barátjának igaza van. Ezt mondta magának: „Ha csak egyetlen hetet számolok arra, hogy egy nőt közelebbről megismerjek, akkor is százmillió hét telik el, mire valamennyi, számomra házasság céljából szóbajöhető és megfelelő korú nőt megismerek. Ez pedig majdnem kétmillió év. Hát addigra azt hiszem kissé öreg leszek a házassághoz.” Mi ebből a tanulság? Azt hogy egy tervszerűen élő és matematikai logikusan gondolkozó ember ne házasodjék! Nem gondolják, hogy a matematika oktatásával egyidejűleg olyan tanfolyamokat is kellene rendezni, ahol azt tanítják, hogy hol nem szabad a matematikát használni? A feleségem mindenesetre közölte velem saját, egyéni véleményét. Ez pedig így hangzik: „Ezt ti nem értitek! Ehhez egészséges emberi ész kell, semmi más.” Igaza van, de... Hm ... Nem gondolják, hogy ez túlságosan merész óhaj abban a világban, ahol annyi beteg ész létezik? Németből fordította: (tichys Salut, vieille brauche de rasier... Jönnek a levelek, érkeznek a lapok, boldogabb, jobb, szebb új esztendőt és vidám év végét kívánok. Együtt töltöttünk pár szép hetet a nyárból, az év summázásánál is gondolunk egymásra. Szia Zsófia, Chére Sophie, Kedves Zsófi, Szervusz Zsófi, enfin Sophie, — és csak jönnek a levelek, alig győzöm tintával a választ. Pedig csak húszan voltunk. A postabé- végzőkön: Reims, Kassa, isz Sül, Párizs, Pozsony Krakkó, Bordeaux, nem is lehet fejben tartani őket. Felelevenedik a nyár. 1967. augusztusában egyetemün kiküldetésében Franciaországban voltam építőtáborban. A helyszín: Grenoble-tól körülbelül 100-150 kilométerre a hegyekben. Csodálatos vidék. A munka: útépítés csákánnyal 1300 m magasságban Nem volt könnyű , igaz de nem is mentünk tönkre a hajszában. Húszan voltunk: hat lány tizennégy fiú. Két sátorban laktunk, s miink főztünk. Mindennap tizennyolcan mentek dolgozni s mindig más: egy lány , egy fiú maradt otthon főzni A társaság? A franciák nagy része dolgozó, s nem diák. A külföldiek: orvosjesör, bölcsész, leendő mérnök, szépreményű vegyész, szóval: egyetemisták. Ketten voltunk magyarok: egy debreceni medika és jómagam Esténként, mikor összeültünk beszélgetni, mindenki saját hazájárt , a hazai életről beszélt, s így lassan szinte egy családdá forrtunk össze. Így kerítettem én is sort arra, hogy Magyarországról beszéljek Jó három órás „kiselőadásban vágatottam fel a tábor tagjait arról, hogy milyen változásokon ment keresztül hazánk ipara, mezőgazdasága, kulturális élete 1945 után s hol tartunk ma. Egy-két adat (a könyveknek, a színházjegynek az ottanihoz képest rendkívül olcsó ára, stb.) nagyon megdöbbentette őket, s az érdeklődés akkora volt, hogy nem győztem válasszal, a helyzetem mégsem volt olyan nehéz, mert a kérdések nem voltak rosszindulatuak. Majd éjfélig vitáztunk, másnap alig tudtunk hatkor kelni és dolgozni menni. De nem volt érdektelen az esti beszélgetés, mert több ember figyelmét hívtak fel arra, hogy mi is élünk, sőt, sokkal magasabb színvonalon, mint ahogy azt elképzenek-,újat felmelegedett körülöttünk, persze ebben az is segített, hogy Molnár Klán (a debreceni medika) vett ápolásba minden rászorulót, mivel a tábornak nemcsak szakácsa, hanem orvosa sem volt. Az érdeklődés viszont nem lehetett elvadalú, hiszen mi is kíváncsiak voltunk arra, hogyan élnek ők, s hogy vannak megelégedve az ország vezetésével. Ott is vannak, a mint azt hisszem mindenütt - akik az első percben szidják a kormány politikáját, de egy pár perces szidás után rátérnek arra: úgy sincs jobb vezető, mint De Gaulle, hát legyen ő. Szóval csak amolyan divatféle szidni azt, ami van. A diákok helyzete? Erről nem tudok részletesen írni, mert csak két francia egyetemista volt jelen, s ebből nem lehet általánosítani. Mindenesetre, a kollégiumi ellátottság nem sok, a diákok nagy része albérletben lakik. Az egyetemek különböző árúak, tehát van drágább, és van olcsóbb. Viszont az egyikről a másikra, minden nehézség nélkül átiratkozhatnak. Az egyetemi élet és vonatkozásairól nem tudok bővebbet. Érdekes, hogy az ilyen építőtábori jelentkezés nem úgy történik, mint nálunk. Ott mindenki saját maga írt a tábori központba, Párizsba, hogy augusztusban szeretne egy táborban dolgozni, s a központ osztotta be, ki hová menjen. A hazaiak többsége azért jött oda, mert másképp nem tudott volna elmenni nyaralni, így szép vidéken, „isteni” levegőn dolgozott három hétig, s még egy felejthetetlen kétnapos kirándulásra is elvitték a tengerhez. Az utolsó napok egyikén egy kérdőívet kellett kitölteni, amelyen ilyen kérdések álltak: miért jöttél a táborba, milyen volt a munka, az ellátás, milyen a társaság? A részletes válaszokból kitűnt, hogy az ellátás nem volt a legjobb, de a társaság igen. Mindenki nagy fájdalommal búcsúzott, mert tudta, érezte, hogy talán soha az életben nem látja a többieket. Azóta is várom a postát, lesem a leveleket, s gyártom a fényképeket, hogy mindenkinek küldhessek, akitől kaptam. Sziklay Zsófia TTK KISZ VB titkárhelyettes Fiatal előadóművészek köre alakult az Egyetemi Színpadon Surányi Ibolya, az intézmény irodalmi vezetője irányításával. Az előadóművészek körének tagjai egyetemet végzett hivatásos előadók, többek között: Egressy István, Fodor Tamás, Kovács P. József, Márai Enikő, Csaplár Katalin, Sólyom Kati és Cserhalmi Anna. A kör az Egyetemi Színpad irodalmi műsorait és egyben tagjainak művészi tevékenységét kívánja elősegíteni. Terveikről, munkájukról a közeljövőben részletes beszámolót adunk.