Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1969 (11. évfolyam, 1-17. szám)

1969-01-23 / 1. szám

1969 JAN 27 Új közösség - új élet az Eötvös Klubban Szerkesztőségünk is képvi­seltette magát a jelentős anya. gi befektetésekké1 felújított és átalakított Eötvös Klub megnyitása alkalmából rende­zett sajtótájékoztatón. A rendkívül tetszetős, teljesen újjávarázsolt klub „hajójá­ban”. Köpeczi Béla rektorhe­lyettes és Bánhegyi Sándor igazgató tájékoztatták a meg­hívott vendégeket és újságíró­kat. A klub célja: — mondotta többek között Köpeczi Béla, fórumteremtés kis alkotókö­zösségeknek, klubszerű fog'al- kozásoknak, a baráti, évfo­lyamtársi kapcsolatok kifejlő­désének támogatása. Segíteni kívánjuk az Egyetemi Színpad kiegészítő tevékenységét: az öntevékeny kulturális munkát. Űj szellemű klubot tervezünk, amely feledteti a közelmúlt botrányait. Az egyetemisták igazi szellemi otthonát kíván­juk megteremteni, nem kétes elemek tánchelyiségét, gyüle­kező helyét. Teret adunk ter­mészetesen a kulturált szóra­kozásnak is, de ízléses fonnák között —, s kizárólag egyete­mistáink számára. Bánhegyi Sándor, a klub igazgatója elmondta, hogy el­készült az új szervezeti és mű­ködési szabályzat. Készül a házirend és az ügyrend is. Helyiséget kapnak majd az Eötvös klubban a tudományos diákkörök, külön szobát az ok­tatók és dolgozók. Helyet kap az Egyetemi Alkotókor és a Tiszta szívvel szerkesztő bi­zottsága. „Csendes” szoba is lesz tanulásra, szakfolyóiratok tanulmányozására. UNESCO- fórumot terveznek, vitákat, folyóirat esteket, fiatal alko­tók bemutatását. Itt dolgoz­hatnak majd a különböző kö­rök, klubok. (Komolyzene kör, amatőrfilmesek, idegennyelvű klubok, bridzs-klub, sakk-kör.) Neves előadók előadásai hang­zanak el majd a klubban. Az Eötvös Klub támogatja az Universitas együttes kísérleti törekvéseit, bemutatja stúdió- előadásait. Politikai rendez­vények, viták, a KISZ kultu­rális foglalkozásai is szerepel­nek a tervekben. A KISZ- alapszervek rendezvényein és más klubszerű összejövetele­ken tánc is lesz. Az Eötvös Klub helyet ad a szakdolgoza­ti könyvtárnak. Képzőművészeti kiállításo­kat is megtekinthet a látoga­tó. Dobos Sándor igen szín­vonalas kiállítása lapunk meg­jelenésekor már megtekinthe­tő. (Február 11-ig.) — nádor — Körséta a vizsgákon A megszokott kép fogad­ja az újságírót. Zsúfoltak a folyosók, utolsó pillantást vetnek a hallgatók a jegy­zetekre. Vizsgaidőszak. Izgalom, öröm. szomorúság. Mit kap­tál? — rohan mindenki ah­hoz, aki már túlesett a megpróbáltatásokon. ■k A TTK-n dr. Farsang György adjunktushoz for­dulunk kérdéseinkkel. — Mindössze három esz­tendeje oktatjuk a műsze­res analitikát, dr Szakáts Ottó docens és jómagam. Eddig se könyv, se jegyzet nem állt a hallgatók ren­delkezésére Csak a leadott anyagot kérdezhetjük. Aki előadást mulasztott, nehéz helyzetben van, magyar nyelvű szakirodalom egyál­talán nincs Maisban vég­re megjelenik tanköny­vünk. Jövőre már köny- nyebb lesz. — Mondana néhány szót az eddigi vizsgákról? — 26 negyedéves ve­gyészt vizsgáztattam A fent elmondottak ellenére a vizsgák átlaga jó közepes. Különösen Kozma László és Gelencsér Péter szere­peltek szépen. A kielégítő felkészülés örvendetes La­borunkat szép anyagi ' se­gítséggel kitűnően felsze­relték néhány esztendeje. Sokat vitatott tárgyunk végre bekerült a végleges oktatási tervbe Igen fon­tosnak érzem ezt a határo­zatot: az ipar és a kutató- intézetek egyre gyakrab­ban keresnek specialistá­kat A jövendő szakembe­rei feltétlenül találkoz­nak majd a műszeres ana­litika problémáival — ak­kor is. ha történetesen nem lesznek analitikusok. Fodor Judit és Horváth Márta félig-meádig vendé­gek a TTK-n. Gyógyszeré­szek, de itt vizsgáznak több tárgyból: most épp az álta­lános kémia kollokviumon estek túl. — Mit kérdeztek? Sike­rült? — Két tételt kaptam dr. Kőrös Endre egyetemi do­censtől. A fotokémia gya­korlati és élettani jelentő­sége volt üz egyik, a másik: az atomsúly és meghatáro­zása. Sikerült-e? Ment va­lahogy Azt hiszem — mondta Fodor Judit. — Két hétig tanultunk, napi nyolc órát. Első éve­sek vagyunk. ipqu'tnnk ugyan, de könnyen meg­szoktuk a vizsgát, hiszen ilyen volt az érettségi is, ráadásul, ha baj van. itt lehet uvézni is — fűzi hoz­zá Horváth Márta. — nád — VILÁG PítÖÜTÁktAI EGYESÜLJETEK! íudape" EGYETEMI LAPOK■ XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. 1969. JANUAR ZS. ARA: 60 FILLER AZ EÖTVÖS LÓRÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Az intenzív oktatás első kísérletei * Jegymegajánlási rendszer a polgári eljár Egyetemünk állam- és jog- tudományi karának polgári eljárásjogi tanszéke az 1968— 69. tanév első felében új vizs­garendszert vezetett be, mely­nek kikristályosodott, hivata­los neve még nincs, a har­madéves hallgatók körében „jegymegajánlási rendszer” néven ismeretes. Felkerestük dr. Névai László professzort, a tanszék vezetőjét és megkértük, vála­szoljon kérdéseinkre. — Milyen elgondolás alap­ján született meg a kezdemé­nyezés, mi az új rendszer lé­nyege? — A kar 300 éves jubileu­mán dr. Sárándi Imre dékán előadásából és a vita eredmé­nyéből egyértelműen szűrődött le az a tapasztalat, hogy a jogi felsőoktatásban is rá kell térni az aktív-intenzív oktatá­si módszerekre. Ekkor folytak már a tanszéken az előkészü­letek az I. polgári eljárásjogi nemzetközi konferencia meg­szervezésére (ezt 1938. október végén meg is tartottuk). En­nek a korfferenciának második fő témája a polgári eljárás egyetemi oktatásának korsze­rűsítése volt. A jubileumi előadás általá­nos irányelvként, a konferen­cia pedig a mi tárgyunkra nézve tűzte feladatunkul, hogy dolgozzuk ki a kérdést. Több tanszéki értekezleten foglal­koztunk ezzel a problémával. A megoldást teljesen időszerű­vé tette az is, hogy az úgyne­vezett kiscsoportos foglalkozá­sok ebben a tanévben kezdőd­tek el a III. évfolyamon, te­hát a mi tantárgyunk oktatá­sában is. A probléma lényege az volt, hogy a polgári eljárásjog az általános vélemény szerint a legnehezebb tételes jogi tár­gyak közé tartozik, melynek elsajátításához egyben ko­moly elvi-elméleti megalapo­zottság szükséges. Ebből ki­indulva azon gondolkoztunk, miképpen lehetne elérni, hogy a hallgatók ne csak a vizsga­időszakban tanulják az anya­got (ami ilyenformán igen nagy feladat, meg utána ha­mar felejtenek is), hanem hogy biztosítsuk az évközi fo­lyamatos tanulást, aminek az eredménye a jobb megértés, jobb rögzítés és jobb osztály­zat lehet. így alakítottuk ki ezt az új kollokviumi rendszert, amely­nek lényege a következő: a félév folyamán három zárthe­lyi dolgozatot Írattunk a hall­gatókkal. A dolgozatokban figyelemmel a fő- és mellék­kérdésekre — összesen mint­egy ötven kérdésre kellett vá­laszolni. Minden egyes dolgo­zat felölelte az addig előadott egész anvagot. s egvben foko­zatosan nehezebb is volt az előzőhöz viszonyítva. A dolgo­zatokat nontozással értékeltük és megállapítottuk az esves osztályzatoknak megfelelő pontértékhatárokat. Az eredményeket minden egyes dolgozat után kihirdet­tük a hallgatóknak és a hibá­kat Is megbeszéltük velük Ez volt az értékelés fő alapja, de emellett figyelemmel voltunk az egyes hallgatóknak a gya­korlati órákon elért eredmé­nyeire is. Mindezek alapján megaján­lottuk a hallgatónak a kollok­viumi osztályzatot azzal hogy aki a kapott jeffveket kevesli, szóbeli kollokviumot tehet. Néhányat, akik a minimális pontszámot sem érték el (akár azért, mert betegség, stb. mi­att nem írtak, vagy gyöngék voltak a dolgozatok), szóbeli kollokviumra köteleztünk. (Zárójelben meg kell jegyez­nem: az egész rendszerre vo­natkozó elgondolásainkat en­gedélyezés céljából a dékán elvtárs elé terjesztettük, aki azt jóváhagyta.) — Hogyan fogadták a hall­gatók az új kollokviumi rend­szert? — A hallgatóknak a félév elején bejelentettük ezt a módszert. Mivel ez számunkra teljesen új volt, érthető ér­deklődéssel, némi izgalommal és az ismeretlennek kijáró vá­rakozással fogadták. Az első — s talán nem is helytelen — gondolatuk az volt, hogy a vizsgaidőszakban egy tárggyal kevesebből kell kollokviumot tenniük és ez az idő felszaba­dul a többi tárgyra való fel­készülésre. Meg kell monda­nom, hogy általában igen lelkiismeretesen végezték fel­adataikat a nappali III. évfo­lyam hallgatói. A 182 főből mindössze nyolcán nem írtak meg egyetlen dolgozatot sem, így már eleve kollokvium­kötelesek lettek. A zárthelyi nemírásának oka szülés vagy betegség volt. Az egyes dolgo­zatok megírására általában jól készültek fel a hallgatók, sőt megfigyelhető volt náluk vala­milyen egységes versenyhan­gulat Is. Természetesen akad­tak olvanok. akik nem tanul­tak folvamatosan, hanem csak próbálkoztak. — Nem megy ez a módszer más tárgyak rovására? Milyen visszhangot váltott ki a többi tanszéken? — Hallottam olyan vélemé­nyekről, hogy a mi tárgyunk­ra való „folyamatos felkészü­lés kényszere” hátrányosan befolyásolhatta a hallgatók tanulását az évfolyam más tárgyaiból. Erre a kérdésre tárgyilagos és pontos választ egyelőre még nem lehet adni. Meg kell várni a vizsgaidő- szak végét, amikor már látni fogjuk a többi tárgyból elért eredménye'"'* is. Nem indo­kolatlan a feltételezés, hogv a mi tantárgyunk első félévi anvagának ily módon bekö­vetkezett alapos elsajátítása közvetve hasznára vált a töb­bi tárgv elsaiátításának is. Az is kétségtelen, hogy a vizsga- időszak ideiét a hallgatók lobban tudták tagolni és több idejük maradt egv-egy társv megtanulására. Végső választ maid a statisztikai adatok bir­tokában tudunk adni. Fjektől függetlenül Is az a vélemé­nyem. hogv i6 lenne, ha az /■%?. folvam más tantárgyaiból Is biztosítani lehetne a folyama­tos évközi tanulást. — Hallhatnánk néhány szót a vizsgaeredményekről? — Az új módszer eredmé­nyei rendkívül jók. Az évfo­lyam 182 hallgatójából mind­össze 42-t kellett szóbeli kol­lokviumra utasítani. A fenn­maradt 140 hallgató közül 26- nak ajánlottunk meg jelest. 56-nak jót (ez különösen ma­gas szám). 34-nek közepest és 24-nek elégségest. Hozzá kell tennem: még ezek az utóbbiak sem kegyelemből kanták meg az előadóest, hanem tudásuk az „elégséges" szóban foglalt eredeti tartalomnak megfelel. Nem fogadta el a felajánlott osztályzatot két elégségesre ásjoji tanszéken minősített hallgató. Ezek a szóbeli vizsgán javítottak is közepesre. A vizsgára utasított 42 hall­gató közül eddig körülbelül a fele kollokvált. Csak a szélső eredményeket említem meg: kettő kapott jó és hét elégte­len jegyet. Az évfolyam átlag- eredménye polgári eljárásjog­ból 3,6, ami eddig még soha nem fordult elő. Az összeha­sonlítás kedvéért megemlítem, hogy az elmúlt tanév első fe­lénél az átlageredmény 2,81, 1966—67-ben 2,62, 1965-66­ban pedig 2,85 volt. A javulás tehát ugrásszerű, aminek je­lentőségét még fokozza az a körülmény, hogy az idei fél­év tananyaga két fejezettel többet ölelt fel a tankönyvből, mint az előző években. Az át­lageredmény számszerű emel­kedése hűségesen fejezi ki a hallgatók valóságos tudásának a növekedését. Figyelembe kell venni a számonkérés mélységében mu­tatkozó különbséget is: más dolog körülbelül 50 kérdés alapján minősíteni, mint 3—5 kérdés alapján. Nem vitás, hogy hallgatóinknak sokkal többet kellett dolgozniuk ezért az eredményért, mint az e’múlt években, de á'^'^nos a véleményük, hogy megérte. Az új módszer eredményének te­kinthető az is, hogy a hallga­tók szorgalmasan látogatták az előadásokat is. — Az új vizsgarendszer be­vezetése nagyobb leterhelést, többletmunkát jelent az okta­tóknak is. Professzor elvtárs véleménye szerint a tanszék kollektívájának megérte a fá­radság? — A tanszék oktatói számá­ra ez a számonkérési rendszer többszörös munkaterhét je­lent. A számítás igen egysze­rű: egy hallgató szokásos kol- lokváltatása mintegy 15—20 percet igényel, míg a három dolgozat elbírálása legalább másfél-két órát. amihez hoz­zá kell számítani még a kér­dések gondos összeállításával és a technikai teendőkkel kapcsolatos munkát is. Ne­künk tehát sokszorosan több munkát jelentett az ilyen kol- lokváltatás, de mi is azt mondjuk, hogy megérte, mert hallgatóink sokkal jobban sa­játították el tantárgyunk anyagát Ha az derül majd ki, hogy ez nem járt hátrányos eredménnyel a társtanszékek tárgyainak elsajátítására néz­ve. akkor teljes egészében po­zitívan kell értékelni ezt a módszert Végső választ majd az egvik legközelebbi kari ta­nácsülésen kapunk, amikor beszámolunk az új oktatási módszer tapasztalatairóL Meg kell említenem, hogy nem csupán a félévi számon­kérés terén vezettünk be új módszert, hanem az előadások terén is Egves témakörökben úgynevezett osztott előadáso­kat tartottunk az évfolyam­nak. vagyis ezeket az előadá­sokat 3—4 csoportra osztva hallgatták meg. Ezzel is in­tenzívebbé akartuk tenni a polgári eljárásjogi kéozést. Ez a két űlftás. amelyeket egye­lőre kísérleti 1e11°nünek te­kintünk. a harmadikként fi­gyelembe lövő klscsooortos oktatással egvütt adja a pol­gári eljárásjogi okta^á« ez év­ben először kinröhált aktív- intenzív módszereit — f°i°zte be nvllatkozatat Névai pro­fesszor. Boross Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék