Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1969 (11. évfolyam, 1-17. szám)

1969-01-23 / 1. szám

CSÚCSPONTON az Egyetemi Énekes Zenekar Az Egyetemi Ének- és Zene­kar decemberi Kodály-estje pályafutásuk csúcspontját je­lentette. Szinte el sem lehet képzelni, hogy még tovább fejlődhessen ez az együttes. Sikert sikerre halmozva, nehe­zebbnél nehezebb művek elő­adására vállalkozva, külföldi körút után, most Kodály Zol­tán l. Szimfóniáját és a Psal­mus Hungaricust hallottuk a Budapesti Zeneművészeti­­ Fő­iskola nagytermében. A zsú­folásig megtelt hangverseny­­terem közönsége szívet melen­gető érzéssel gyönyörködhe­tett a pódiumon elhelyezkedő fiatalokban. Kodály tanár úr álmai váltak itt valóra! A ma­gyarság muzsikáját a jövő magyarsága tolmácsolta. Ezek a fiatalok már magukban hordozzák és méltóan képvise­lik a magyar zenét és a zené­lő magyar ifjúságot. Csodála­tos este volt, felejthetetlen a jogosan büszke szülőknek, fe­lejthetetlen maguknak az elő­adó fiataloknak, és mindazok­nak, akiknek valami közük van az együtteshez, de azok­nak is, akik Kodály műveit szeretik. Kodály műveit amúgy sem könnyű interpretálni, még nemzetközileg elismert nagy együtteseknek sem. Az Egye­temi Ének- és Zenekar pedig csupán lelkes fiatalokból áll, akik már csak koruk miatt sem rendelkezhetnek a hivatá­sos muzsikusok nagy gyakor­latával. És mégis! A muzsika szeretete, nem­ lelkesedésük, szinte csodát művelt. Vállal­koztak e nagy feladatra. Na­gyon odaadó és szorgalmas munkájuknak meg is lett a gyümölcse. Imponálóan enge­delmes fegyelemmel csüngtek karmesterükön, roppant kon­centráltan és precízen követték minden intését. Aztán hozzá­adva szívük melegét, átszelle­­mülten csodálatos előadást produkáltak. Az I. Szimfónia technikailag is, de főként előarlásilag izgal­masan nehéz részeit meg­nyugtató biztonsággal adták elő. A játékos, vidám részek­ben a még gyermek ifjúság vi­dámságát, az elmélyülten ko­moly részekben pedig már a felnőtt­ vállalás , ifjúságának komoly hangját hallhattuk. A karmesternek itt csak annyit mondhatunk, hogy bravúros teljesítmény volt! A Psalmus Hungaricus elő­adása világviszonylatú hagyo­mánnyal rendelkezik és már csak ezért is merész vállalko­zás volt ez, az Egyetemi Ének­es Zenekar részéről. De büsz­kék lehetünk erre az előadás­ra is. A szólista Simándy Jó­zsef mindig csodálatos ihletett­­sége magával ragadta az ifjú előadókat is, akikkel együtt a muzsika csodálatos világából és Kodály szellemében kap­hattunk egy estét. Szívből gratulálunk ehhez az együttes minden tagjának és Baross Gábor karnagynak pedig roppant áldozatos mun­kája és eredményesen szug­­gesztív erejű vezénylése elis­meréséül még sok ilyen sike­res estést kívánunk. (Sch. N.) 2 Filo-vizsga Hát az úgy volt, hogy csak két napom maradt a filóra. Mit mondjak, nem az a jajdesok, kü­lönösen, ha már jelesek is elhasaltak ... Különben érdekes do­log ez; amit eddig ér­tettem, most összezava­rodott; amit nem, az most sem lett világo­sabb. Reggel a peironnal ébredtem, ataraxiával ebédeltem és nousszal tértem nyugovóra. Már­­amikor tértem ... ... különben nem tu­dom, láttátok-e már a napfelkeltét a pesti háztetők felett. A Nap sötét vattacsomóban, minden olyan nedves és tapadás, a felhők be­úsznak a házak közé... Én meg itt rágom a könyvet. Herakleitos és Holbach, Platón és Hu­me ... ááá, nem nekem találták ezt ki! Még két óra, még egy ... Lássuk még egyszer az egészet, kü­lönben olyan mindegy, mindezt csak a lelkiis­meretem megnyugtatá­sára. (?!, jelzem, ez, mint olyan, Hobbes sze­rint nem létezik, de, amennyiben, ha a testi szubsztancia, mint olyan, átalakul, előfor­dul). Vidám léptekkel és kiegyensúlyozott arc­cal egyengetem léptei­met a vérpad felé; ha tudni keveset is tudok, de legalább adok a megjelenésnek! Többen ájult arccal és vörösre sírt szemekkel zokogják bánatukat. Ugyan, gye­rekek, egy évé még nem a világ! Befizet az em­ber 25 pénzt, és máris újból próbálkozhat... meg különben is, a ren­des egyetemistához ez is hozzátartozik! ★ Ja, hogy hányas lett? Kettes ... piciny kettes! Hát istenem, er­re mondja azt a Hegel nevezetű nagy gondol­kodó, az Ész csele... Horváth István H. Balázs Éva: BERZEVICZY GERGELY IS REFORMPOLITIKUS H. Balázs Éva, egyetemünk docense a XVIII—XIX. század fordulóján élt szepesi birto­kos, Berzeviczy Gergely alak­ját bontja ki előttünk az Akadémiai Kiadónál meg­jelent könyvében. A munka meglepően nagy hazai és szlovákiai, eddig jórészt fel­táratlan forrásanyagra épült. A szerző tudományos megala­pozottsággal, olvasmányosan, stílusában az élő beszéd köz­vetlenségével tolmácsolja sú­lyos elvi megállapításait épp úgy, mint az apró em­beri intimitásokat. Az em­beri sorsokat belülről értő és rokonszenvvel közelítő író felfogása a tudományos fel­­készültséggel és a történész tárgyilagos szemléletével pá­rosul. Szemléletesen és hi­telesen bontja ki a felvidéki szepesi protestáns birtokos nemesi környezetből és ro­koni kapcsolatok hálójából a Berzeviczy-család életét, gaz­dálkodását és életfelfogását, valamint a gyermek, majd ifjú Berzeviczy Gergely ne­veltetését, élete nagy for­dulópontjáig, 1795-ig, amikor a jakobinus per következté­ben lemondott a budai hely­tartótanácsnál viselt hivata­láról és visszavonult a Sze­­pességbe, ahol hozzákezdett nagyszabású gazdaságelmé­leti munkájához. Az utókor eddig a szerző szavaival élve, „megbecsüléssel elegyes hű­vös tartózkodással” vette kö­rül korának hű fiát, aki mély emberséggel és szánalomra készséggel egyesítette magá­ban a nacionalista szellemű felvilágosult gondolkodót. Gyakorlati érzéke a terme­lés, a gazdálkodás és keres­kedés szinte minden kérdé­sében meglepően nagy volt. H. Balázs Éva könyve egy kissé jóvátétel is ennek a csendesebb háttérben mun­kálkodó reformegyéniségnek. Ez a Berzeviczy-monográfia azt is bizonyítja, hogy a ha­ladó szellemű útkeresésnek több változata is lehetséges. Kortársai, akik a közélet fel­lendítését a nyelv és iroda­lom művelésében látták, messze elmaradtak tőle a ko­rabeli Magyarország gazdasá­gi és társadalmi problémái­nak felismerésében. A szerző kitűnő beleélési készséggel bontja ki Berzeviczy egyéni­ségét, tárja fel az embert, annak világnézetét és az őt kialakító társadalmi viszo­nyokat, szellemi behatáso­kat és személyes élményeket. A marxista társadalom- és művelődéstörténeti értelem­ben is biográfia egy újsze­rű és érdekes tételt fejt ki, mely szerint az 1770-es évek árutermelő nemességé­nek a csoportját mint a re­formkor előnemzedékét mu­tatja be. Berzeviczy Gergely életrajzának ez az új, szé­les társadalomtörténeti ala­pokon nyugvó bemutatása egyúttal új szempontokat ad a jozefinizmus, a nemesi­nemzeti ellenállás és jako­binus összeesküvés összekap­csolódó mozgalmainak, a ma­gyar történelem e bonyolult kérdéseinek megítéléséhez Úttörő jelentőségű a korabeli magyarországi szabadkőmű­vesség szerepének felmérése is, összefüggésben a kor művelődéstörténeti és politi­kai eredményeivel. A kötetet - Berzeviczy le­veleiből és több eddig nem publkált dolgozatából — gaz­dag forrásközlés teszi teljessé Történetidé­sunk e kötete az irodalom és a tudomány együttese, élvezetes stílusával frieövő'T', leköti az ol.,akót. akár irodalmár, történész, vagy ro­­mán a kor iránt ér­deklődő legyen. Dr. Scherer Norbert A Francia Intézet új igazgatója, André Padoux úr, január 8-án látogatást tett egyetemünk rektoránál. ★ Az Elnöki Tanács Mátrai László akadémikusnak, az Egye­temi Könyvtár igazgatójának, kiemelkedő tudományos mun­kássága elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából, a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitün­tetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. ★ A második félév február 3-án kezdődik. Április 4—12-ig lesz a tavaszi szünet. Az utolsó tanítási nap május 24. ★ December 20-án a Rektori Tanács megvitatta a professzori és docensi pályázati kiírásokkal kapcsolatos problémákat. A Művelődésügyi Minisztérium szóbeli tájékoztatása szerint a professzori és docensi pályázati kiírások előreláthatólag az 1969. február 1-én megjelenő Művelődésügyi Közlönyben je­lennek meg.★ A Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából március 14-én egyetemünk tudományos ülésszakot rendez. ★ V.­­ Novozsilov, a Leningrádi Egyetem Fizikai Karának dékánja tiszteletére Nagy Károly rektor december 5-én foga­dást adott. IFJ. VINKÓ LAJOS: VAGY! Találkoznám csak egyszer véled A távol erdős bérceken, Hol kívülünk ember nem élne­ , Ott a szabad magasban fenn. Boldogan, kéz a kézbe fogva, Hallgatva mennénk így tovább, Míg nyomainkra a vadonba’ Hó borítaná fátyolát. Mi csak mennénk önfeledten, S nem térnénk vissza sohasem. — Meghaltak ott fenn mind a ketten Mondanák rólunk csendesen. AZ ELSŐ TANÍTÓ „Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij fiatal szovjet rendező első játékfilmje — mestermunka, a második szovjet új hullám legtisztább remekműve... Nagyszerű pillanatai vannak a filmnek, amelynek női főszereplője, Natalie Arinbasszarova, az 1967-es Velencei Fesztiválon a Volpi Kupát nyerte el." (Les Lettres Francoises, 1967. X. 25.) Főszerepben a CSILLAGOSOK, KATONÁK című Jancsó-filmből ismert Bolot Belsenalijev , január 30-tól a körúti BÁSTYA mozi délutáni műsorán!

Next