Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)

1970-01-22 / 1. szám

F­ EGYETEMI KISLEXIKON EGYELMI ELJÁRÁS: a fegyelmi vizsgálat meg­tartására az elsőfokú fegyelmi hatóság vizsgáló bizottságot jelölhet ki. A bizottság elnöke az in­tézmény (kar) tanára, docense,­­ tagjai: az MSZMP által megbízott oktató, az intézmény jogi kérdésekben jártas dolgozója, a KISZ megbízottja. Az eljárásban a hallgató kérésére társadalmi védő (hall­gatótárs, vagy oktató) is részt vehet. Az eljárást két héten belül meg kell indítani (a vétség elkövetésétől számítva) és négy héten belül be kell fejezni. A bizott­ság elnöke bizonyítást vesz fel (okiratok, tanúk). Az el­járásról jegyzőkönyvet kell vezetni. A hallgató a fegyel­mi határozat kézhezvételétől számított nyolc napon be­lül fellebbezéssel élhet. FEGYELMI HATÓSÁGOK: A felsőoktatási intéz­mények elsőfokú fegyelmi hatósága a kar vezetője (dé­kán, igazgató), karokra nem tagozódó intézményekben pedig az intézmény vezetőjének helyettese (rektorhelyet­tes, főigazgató-helyettes, igazgatóhelyettes); a másodfokú fegyelmi hatóság az intézmény vezetője (rektor, főigaz­gató, igazgató). FEGYELMI SZABÁLYZAT: A szabályzat a műve­lődésügyi miniszter utasítása alapján tartalmazza az egyetemi hallgatók fegyelmi vétségeit, a büntetéseket, a fegyelmi hatóságok megjelölését, a fegyelmi eljárás le­írását, a határozatok elleni fellebbezés formáit stb. FEGYELMI VÉTSÉGEK: Fegyelmi vétséget az a hallgató követ el, aki bűntettet hajt végre, vagy egyete­mi hallgatóhoz méltatlan magatartást tanúsít. FELSŐFOKÚ INTÉZETEK: Tanítóképző, óvónő­képző intézetek, a Mozgássérültek Nevelőképző és Neve­lőintézete. A felsőfokú intézetek feladata, szakemberek képzése a kulturális élet számára, valamint az alsófokú oktatás számára tanítók és óvónők képzése. FELSŐFOKÚ SZAKISKOLÁK: A felsőfokú szakis­kolák valamely szakmában felsőfokú képesítést adnak a hallgatóknak. Ilyen szakiskolák például: Felsőfokú Keres­kedelmi- és Vendéglátóipari Szakiskola, Felsőfokú Kül­kereskedelmi Szakiskola, Felsőfokú Pénzügyi és Szám­viteli Szakiskola. FELSŐFOKÚ TECHNIKUMOK: Feladatuk a nép­gazdaság egyes ágai, valamint az egészségügy számára meghatározott munkakörök betöltésére alkalmas műsza­ki (mezőgazdasági, egészségügyi, kereskedelmi, stb.) szakemberek, felsőfokú technikusok képzése. Ilyen tech­nikumok például felsőfokú élelmiszeripari technikum, felsőfokú építő- és építőanyagipari gépészeti technikum, felsőfokú építőipari technikum, felsőfokú földmérési technikum, felsőfokú gépipari technikum, felsőfokú gép­ipari és híradástechnikai technikum, felsőfokú gépjármű­­közlekedési technikum, felsőfokú kohóipari technikum, felsőfokú könnyűipari technikum, felsőfokú mezőgazda­sági technikum, felsőfokú távközlési technikum, felsőfokú vasútforgalmi technikum, felsőfokú vegyipari gépészeti technikum, felsőfokú villamosenergia-ipari technikum, felsőfokú vízgazdálkodási technikum. FELSŐOKTATÁSI SZEMLE: A Művelődésügyi Mi­nisztérium felsőoktatási szakfolyóirata. FELSŐOKTATÁSI TANULMÁNYT ÉRDEMÉREM: Kitüntetést kaphat, aki kitűnően érettségizett, vala­mennyi szigorlata (az orvostudományi egyetemeken, az Állatorvosi Főiskolán a szigorlatok legalább 80%-a), je­les, kötelező kollokviumainak, gyakorlati jegyeinek leg­­alább­ 80%-a jeles, a többi legalább jó, államvizsgája kitűnő, egy tárgyból kiemelkedő tudást mutat, példa­mutató minden más vonatkozásban is (fegyelemben, a hallgatótársakhoz való viszonyban). A kitüntetéseket minden év április 4-én adják át. FELVÉTEL: — esti és levelező tagozatra — kor­határra való tekintet nélkül az jelentkezhet, aki mun­kaviszonyban áll, illetve sorkatonai szolgálatot teljesít, feltéve, hogy az előképzettséget a jelentkezés évét meg­előző évben vagy korábban szerezte. Az illetékes mi­niszter az esti vagy levelező tagozatra jelentkezést meg­határozott munkakör betöltéséhez kötheti. FELVÉTEL: — nappali tagozatra. A felsőoktatási intézmények nappali tagozataira felvételüket kérhetik a középiskolák utolsó éves tanulói, illetőleg azok az érett­ségizett dolgozók, akik 35. életévüket még nem töltöt­ték be. Felvételt nyerhet, aki erkölcsileg és egészségi­leg alkalmas a választott életpályára, tehetsége, felké­szültsége, és magatartása alapján feltételezhető, hogy a választott pályán eredményesen képes majd dolgozni. A jelentkezőt felvételi kérelem alapján a felsőoktatási intézmény felvételi vizsgára (szóbeli, írásbeli, gyakor­lati) hívja be. A vizsgakötelezettség alól mentesülnek az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen, a Kürschák József matematikai versenyen, az Eötvös Lo­­ránd fizikai versenyen, valamint a tv „Ki miben tu­dós?” vetélkedőjén megfelelően szerepelt fiatalok. A felsőfokú technikumokba és felsőfokú szakkö­zépiskolákba a képzés szakirányának megfelelő szak­munkásbizonyítvánnyal is lehet jelentkezni. FELVÉTELI KÉRELEM: A felsőfokú intézmény­ben pályázók kérelmét az erre a célra rendszeresített nyomtatványon (jelentkezési lapon), terjeszti elő. Egész­ségi alkalmasságát ezen a lapon igazolja orvosi véle­ménnyel. Mellékelni kell: önéletrajzot, iskolai bizonyít­ványt, a munkáltató véleményét, hatósági erkölcsi bi­zonyítványt — nappali tagozatra jelentkezőnek ezen­kívül az iskolai tanulmányi értesítőt. A benyújtás he­lye: nappali tagozatos középiskoláénak a középiskola (ha a jelentkezés évében, vagy az azt közvetlenül meg­előző évben szerezte meg végzettségét). FELVÉTELI VIZSGA: Szóbeli, írásbeli vagy gya­korlati részből áll. A vizsgán a jelentkező rátermettsé­gét, tehetségét, felkészültségét vizsgálják a képzés szempontjából alapvető fontosságú tárgyakból. A kö­vetelmények a gimnáziumi (középiskolai) tananyaghoz igazodnak. A felvételi vizsga eredményét pontszámban kell kifejezni. A pontszámot a nappali tagozatra jelent­kezőknél a felvételi vizsga osztályzataiból, valamint a felvételi vizsgatárgyakból a középiskola II., III. és IV. osztályában elért átlageredményből, az esti és levelező hallgatóknál a felvételi vizsga osztályzataiból alakítják ki. A felvételi vizsga időpontjáról a jelentkezőt leg­alább nyolc nappal a kitűzött vizsgaidőpont előtt érte­sítik. A felvételiző vizsgadíjat fizet. Összeállította: Nádor Tamás. A Brjanszki erdőtől, Budapest felszabadításáig A Művelődési Közlöny 1970. január 1-i számában olvastuk, hogy: a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége dr. Névai Lászlónak, az ELTE tanszékvezető egyetemi taná­rának, a második világháború idején a Brjanszki Terület partizámmozgalmában kifejtett tevékenysége elismeréséül a Vörös Csillag Érdemrendet adományozta. Ez a hír és fővárosunk fel­­szabadulásának közelgő 25. évfordulója adott alkalmat ar­ra, hogy kérdéseinkkel felke­ressük a polgári eljárásjogi tanszék vezetőjét. — Mindenekelőtt gratulálni szeretnék és aziránt érdeklőd­ni, "hogy milyen események kapcsolódnak professzor elv­társ életében a negyedszáza­dos évfordulóhoz. " Az évfordulók sora 1968. szeptemberében kezdődött, amikor a Szovjetunióban meg­ünnepelték a Brjanszki Terü­let és Brjanszk város felsza­badulásának 25. évfordulóját. 1943 őszén azon a vidéken egyesültek — a megszálló csapatok kiűzése után — a partizánmozgalom erői és a Szovjet Vörös Hadsereg regu­láris csapatai. A brjanszki er­dő partizánmozgalmában sok magyar vett részt, s így va­lamennyiünk számára emléke­zetes volt ez az évforduló. — Tudomásom szerint Né­vai elvtárs részt vett a Buda­pest felszabadításáért vívott harcokban is, és baráti szálak fűzték a hősi halált halt Ste­inmetz kapitányhoz. Hallhat­nánk erről néhány szót? — Steinmetz Miklós való­ban jó barátom volt. Egy ide­ig együtt is laktunk Moszkvá­ban. Én a partizánharcok után beléptem a Vörös Hadseregbe és a felszabadító csapatokkal 1945. január elején értem Bu­dapest alá. 1944 őszén még együtt voltunk Steinmetz Mik­lóssal a IV., majd a II. Uk­rán front kötelékében. Az ő csapatteste néhány nappal ko­rábban elindult Debrecenből, hogy részt vegyen a Buda­pestért folyó harcokban. Ste­­inmetz kapitány lett a fővá­rost ostromló szovjet alakula­tok egyik parlamentere, s — mint ismeretes —, 1944. de­cember 30-án a nácik orvul meggyilkolták. A későbbiek során Budapesten a helyzet úgy alakult, hogy a többi kö­zött részt vettem a VI. kerü­letért vívott harcokban, és­­ma 25 éve 1945. január 18-án si­került találkoznom a Terézvá­rosban élő családommal. Az egész ország felszabadulásá­nak évfordulója is emlékeze­tes számomra, mert éppen 1945. április 4-én lépte át Kő­szegnél az osztrák-magyar ha­tárt az én akkori alakulatom, a 9. gárdahadsereg. — A felszabadulás után ho­gyan k­apcsolódott be profesz­­szor elvtárs az egyetemi okta­tás munkájába? — 1946-ban megbízást kap­tam, hogy tartsak előadást a Szovjetunió jogrendszeréről. Aki ismeri egyetemünk akkori viszonyait, tudja, mit jelen­tett e tárgy oktatása. A szov­jet államról és jogról a két vi­lágháború közötti reakciós magyar tudomány csak a rá­galom és a ferdítés módszerei­vel emlékezett meg. Igen je­lentős volt a szovjet állam és jog alapintézményeinek való­sághű bemutatása az új ma­gyar állam- és jogrendszer de­mokratikus és szocialista irá­nyú átalakításának megalapo­zása és előmozdítása céljából is. A felszabadulás utáni első éviek joghallgatói egyre­­nö­vekvő érdeklődést tanúsítottak a szovjet szocialista jog iránt. Ma már ez az ismeretanyag szerves része lett a szocialista jogi felsőoktatás megfelelő tantárgyainak. Saját szakterü­letem a későbbiek folyamán az igazságügyi szervezet és a bírósági polgári eljárás jog­anyaga lett. — Köszönöm a visszaemléke­zést és alkotó munkában tevé­keny éveket kívánok a pro­fesszor elvtársnak. — B. D. — A LENINGRÁDI EGYETEMEN... Alig két éve lett gyakorlat­tá az az elgondolás, miszerint nem orosz szakos hallgatók is utazhatnak 3, 6, illetve 12 hó­napos részképzésb­e a Szovjet­unió különböző városaiba szakterületük szélesebb megis­merése céljából. Ez oktatási koncepció keretében nyílt le­hetőség a Művelődésügyi Mi­nisztérium jóvoltából 1969. ok­tóber 19-én harmincvalahány budapesti, debreceni és szege­di bölcsészhallgató elutazásá­ra is. A kényelmes hálókocsikban észrevétlenül telik az idő. A folyosókon és a kupékban élénk eszmecsere folyik: há­rom egyetem barátkozik. Né­­hányan — nyelvtudásukat kontrollálni — a szovjet határ átlépése után az étkezőkocsi­ban próbálnak szerencsét. Má­sutt előkerül a hazai, végig­eszik a sokszínű menüt. Kí­vánságra a szíves hálókocsis forró teával szolgál, teljes a komfort. Jól informált kislány szól: — Ifjúság! Érdemes figyel­ni! Most hagyjuk el a Kárpát­medencét! Minden­ki az ablak­nál. Átcsü­rgünk az őszbeborult Kárpátokon. Ámulva csodál­juk fenyveseit, a tiszta fényű, a gyors vizű patakokat. A Ve­­reckei-szorosnál Adyt idézzük. A résnyire lehúzott ablaknál kábító az éles hegyi levegő. 34 órás utazás után futunk percnyi pontossággal Moszkva Kijevi pályaudvarára. Itt a követség munkatársa és a már régóta Moszkvában tanuló ma­gyar fiatalok KISZ-képviselői fogadnak bennünket. Rövid megbeszélés után szállásunkra, a Lomonoszov egyetem egyik kollégiumába kísérnek. Másnap délelőtt röpke „el­igazítás” a követségen, majd városnézés szerepelt a prog­ramban. Őrségváltás a Lenin­­mauzóleumnál, séta a Kreml­ben, az impozáns kongresszusi palota és a metró megtekinté­se, nézelődés a szupermodern Kalinyin sugárúton és pompás üzleteiben — ez fért bele a napi programba. Szétspriccel a csoport. A Moszkvában maradóktól és a délre utazóktól elszakad a húszfős leningrádi „együttes”. Este „kicentizett” versenyfutás a helsinki gyorshoz a terjedel­mes csomagokkal — és már kifelé robogunk Moszkvából. Reggel 7 óra 5 perckor haj­szálpontosan érkezünk Lenin­grád Moszkvai pályaudvarára. Az idő hűvös, a váróterembe húzódunk csomagjainkkal. Te­lefon megy az egyetem külföl­diekkel foglalkozó osztályára, amelyben érkezésünkről infor­máljuk őket. 11­ órakor érke­zik a busz és a tisztviselő. Jár­juk a várost, a csoport lassan megfogyatkozik, öten a Dob­ról jubov sugárúti fizikus kol­légiumba kerülünk. Az egyetem tíz percre fek­szik tőlünk. Mellettünk a Pé­­ter-Pál erőd égbeszökő arany „tűje”, szemben velünk a Néva túlsó partján a Téli Pa­lota grandiózus tömbje, ira­­modásra a Jubileumi Sportpa­lota, a februári korcsolya EB színhelye. (Folytatjuk) Németh István „ELŐADÓ­MŰVÉSZEK" FIGYELEM! Az ELTE KISZ Vég­rehajtó Bizottsága és az Eötvös Klub szavaló­versenyt rendez 1970. február 28-án délután 2 órakor az Eötvös Klub­ban. Részt vehet az ELTE minden hallgatója egy vers (max. 5 perc) vagy egy prózai mű, illetve részlete (max. 7 perc) előadásával. A verset a zsűri az előadó által megjelölt 3 versből vá­lasztja ki, amelyek kö­zül egy az elmúlt 25 év magyar lírájából le­gyen. Jelentkezni 1970. feb­ruár 21-ig lehet az Eötvös Klub titkáránál. A verseny győztesei — a díjazáson kívül — részt vesznek a szegedi Országos Irodalmi Fesz­tiválom. SZOCIOLÓGUS A NYUGAT-EURÓPAI LÁZONGÓ IFJÚSÁGRÓL... Mielőtt a nyugati ifjúság cselekedeteit kiváltó mozgató rúgókat keresnénk, meg kell határoznunk, hogy milyen cso­portokat vizsgálunk. Elsősorban azokat, melyek még maguk sem fogalmazták meg lázadásuk okát pontosan, nem álltak a marxizmus—lenii­­nizmus zászlaja alá. Mi indít­ja lázadásra ezeket a fiata­lokat? Ennek megértéséhez először a „társadalmi ideál” fogalmát kell szemügyre ven­nünk. Mint ismeretes, a Nyu­gaton uralkodó társadalmi hierarchia magántulajdonon alapul. Valaki kocsijáról vagy lakásáról pontosan meg le­het állapítani, hogy melyik társadalmi réteghez tartozik. A magasabbra törekvés az anyagi gazdagság szimbóliu­­mainak megszerzésére, a tár­sadalmi ideál minél tökélete­sebb megközelítésére ösztönzi az embereket. A szociálpszichológusok leg­utóbbi megfigyelései azon­ban arról tanúskodnak, hogy csökken az anyagi értékek uralkodó szerepe. Mind a humán, mind a műszaki tu­dományok művelői egyre ke­vésbé a jól fizetett munkákat részesítik előnyben, inkább azokat, ahol alkotó képessé­geik a lehető legteljesebben kibontakozhatnak. A fiatalok lázadnak apáik nemzedéke ellen. Nem bur­kolt ellenszenvről, hanem nyílt szembenállásról van szó. Azt is látnunk kell, hogy elsősorban nem szüleiket íté­lik el, hanem azokat a társa­dalmi értékeket, melyeknek apáik hordozói. A szülők nem értik lányu­kat, aki elhagyja a szülői há­zat, bár mindene megvolt. De hová mehet? Hiszen a társadalom e szülői ház fel­nagyított változata. Az embe­rek azt hiszik, hogy pénzért mindent meg lehet venni. A fiatalság megtagadja e pénz­központú társadalmat, „önma­gához” a hasonló gondolko­­dásúakhoz menekül, s lázad. A párizsi diákmozgalom egyik vezetője szerint a diá­kok követelései a rendszer egészét támadják. Harcot hir­detnek a politikai hatalom, a kapitalizmus és a jelenlegi oktatási rendszer ellen. Közismert, hogy a legtöbb munkanélküli a fiatalok kö­zött van. A munkaerőpiac nö­vekvő kínálata meghaladta a betöltendő állások számát. Kü­lönösen vonatkozik ez a szakmunkásokra és szellemi dolgozókra, ahol a szakma legrégibb művelői gyakran egyben a legképzettebbek is, tehát eleve reménytelen a helyükre pályázni. A legtöbb országban a fia­talok csak 21 éves koruk be­töltése után kapnak választó­jogot. Ez gyakorlatilag lehe­tetlenné teszi, hogy a fiatalok tevőlegesen beleszóljanak a politikai mozgalomba, poli­tikai életbe. A kapitalista tár­sadalomban érzett igazságta­lanságok érlelték meg azt az érzelmi komplexumot, mely a társadalmi robbanásig fo­kozódik. A mozgalom Arnold Tolbi amerikai szociológus megjegyzése szerint csupán a „jéghegy” egy ti­zed része. A többi rejtve van a megfigyelő elöl, de előbb-utóbb felszínre tör. Az ifjúságnak a társadalom egészéhez viszonyítva, aránya egyre nő. 1971-ben Franciaor­szágban a lakosság 40 száza­léka, az USÁ-ban 50 százalé­ka lesz 25 évnél fiatalabb. Fo­kozódik az ifjúság intellek­­tualizálódása. Egyre több 18— 21 éves részesül felsőfokú kép­zésben. Míg 1900-ban a 18—21 éves fiataloknak mindössze 4 százaléka tanult az amerikai egyetemeken, 1975-re számuk megközelíti az 50 százalékot. Ebből következik, hogy ismét­lődni fognak a diákzavargá­sok, annál is inkább, mivel a kiváltó okok továbbra is hat­nak. Ez az oka annak, hogy a nyugati politikusok, írók és tudósok oly aggódva kérnie­­lik az ifjúság törekvéseit. Mi­lyen jövőt képviselnek napja­ink társadalmában, mely vég­letekig feszült az osztályok és népek szociális, nemzeti, po­litikai felszabadításáért vívott harcában. Alexandr Gorbovszkij szi­ciológus (APN)2

Next