Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)
1970-03-21 / 5. szám
NAGY LÁSZLÓ: TAVASZI DAL U ártom te kardos angyalom öledben én sem alkatom tüzes csikódat ellopom kényesek kertjét tipratom sem kötöztök le gazdagok fosztó aranyos madzagok szegények fejét emelem ballagj utánam szerelem ly undok ma a búsulás mint sötét csuhahurcolás és oly szép ma az öröm mint leányokon a piros ing (Benyó Ildikó grafikája) Jubileumi tudományos ülésszak a negyedszázados évforduló jegyében Három napig tartott egyetemünkön a jubilemi tudományos ülésszak. Mind a három kar gazdag, a huszonöt év fejlődését demonstráló programot állított össze. A felkészülés valóban méltó volt a jeles évfordulóhoz. Március 11-én az Egyetemi tudományos munka helyzete és feladatai címszóval kezdődött az előadássorozat Köpeczi Béla rektorhelyettes elnökletével Tolnai Gábor professzor, A magyar irodalomtudomány fejlesztése az egyetemen címen tartotta meg előadását. Rövid kivonatát közöljük. A feladat, melynek vizsgálatát egyetemünk vezetősége a tudományos ülésszakon tartandó előadásom témájául rámbízott, nem csekély horderejű. Annál inkább nem az, mivel megoldását a párt tudománypolitikai irányelvei írják elő számunkba. Az irodalomtudományi munka fejlesztéséről kell szólnunk, — pontos a kifejezés! — nem valami létezőnek a megteremtéséről, hanem a meglevőnek a továbbfejlesztése lebeg szemeink előtt... Néhány szót a távolabbi múltról: mi volt a helyzet a felszabadulást megelőző évtizedekben, amikor egyetemünkön csupán két irodalomtörténeti tanszék működött? Ebből az időből a közös kutatás, valamint a viták ellenőrzését nélkülöző szükségszerűen magányosan tevékenykedő tudósok korszakából csupán egyetlen szép és máig tanulságos mozzanatról emlékezhetünk meg; elegendő a nagy irodalompedagógusnak Riedl Frigyesnek és a legnagyobb polgári irodalomtörténésznek Horváth Jánosnak a példájára utalni, — az ő irodalomfeltáró és összegező tevékenységük az egyetemi előadások, szemináriumok előkészítéseinek előzményeként alakult, formálódott, szintézisei, s részletkutatásai, eredményei akatedrán a szemináriumi asztalnál hangzottak el először. — A műhely frissességének izzása is fokozta az előadásaik iránti érdeklődést?! S ilyen körülmények között műveik csaknem kivétel nélkül az egyetemi munkának voltak az eredményei. És a felszabadulás után? A legfiatalabb nemzedék alig tud erről, s már-már a munka részesei is ritkán emlegetik , amire már utaltunk, hogy irodalomtörténet-írásunnk jövő felé mutató, igazi központja egyetemünkön jött annak idején létre. Az irodalomtörténeti kutatás egyetemi fejlesztésével foglalkozva hagyományainknak ez a szakasza sem lehet közömbös bázis számunkra. Az egyetem falain túl nézve Tolnai professzor így vélekedett a számunkra egyáltalán nem elhanyagolható és mellőzhető középiskolai problémáikról: Megmásíthatatlan meggyőződésem, hogy nemcsak az egyetemen, a középiskolában is növelni kell az oktató-nevelő munka intenzitását. Tárgyilagos szavaimat egyetlen mondat keretéig hadd formáljam most át személyessé; középiskolai tanulmányaim idején azok a tanáraim tették rám a legdöntőbb, mondhatnám így is, elhatározó befolyást, akik jópedagógusok voltak, s ugyanakkor tudós tanárok, akik tankönyveket írtak, tudományos folyóiratokban közleményeik jelentek meg, volt köztük olyan is, akiből egyetemi tanár lett Újra mondom: tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a középiskolákban ismét legyenek, lehessenek a tudományban is tevékenykedő tanárok, oszlassuk el az e kérdést körülvevő mesterséges ködöt, helytelen előítéletet, kártékony atrhosz(Folytatás a 2. oldalon.) Lapzártakor kezdődött a Felszabadulási Tudományos Diákköri Konferencia A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium megbízásából az ELTE állam- és jogtudományi kara rendezte meg 1970. március 19—20—21-én a felszabadulási tudományos diákköri konferencia állam- és jogtudományi szekcióját. A szekció öt tagozatban ülésezik. I. tagozat (büntetőjog, büntetőeljárás jog, kriminológia). Hat budapesti versenyző: Répászky Miklós, Végvári Piroska, Sándor Zsuzsa, Vári Antal, Kratochwill Krisztina, Tóvári Györgyi és Urbán Klára, egy pécsi, Szabó Flóra, valamint két szegedi hallgató: Kiss Eszter és Pusztai Piroska olvassa fel dolgozatát. Érdekesnek ígérkezik a fiatalkorúak csoportos bűnözéséről szóló (amelynek Szabó Flóra az előadója) és Végvári Piroska dolgozata, amely szintén ifjúsági problémával foglalkozik: „Nevelési alapelvek érvényesülése a fiatalkorúaik büntetésvégrehajtási intézetében.” (A dolgozat készítője a kriminológiai diákkör tagjaként gyakorlatilag is foglalkozott ezzel a kérdéssel.) Aktuális témát választott Sándor Zsuzsa (a segítségnyújtás elmulasztásának elkövetői), valamint Kratochwill Krisztina, aki a társadalmi, illetve fegyelmi útra terelésről írt (a nyomozási szakaszban). II. tagozat (államjog, államigazgatási jog), 4 budapesti versenyző: Bogyay Mária, Wiener György, Vándor Péter és Kalmár Sándor, 2 szegedi hallgató: Szabó János, Takács Lajos, valamint 6 pécsi: Bodnár Imre, Sólymos Sára, Szelestei György, Nász Anna, Czárt Endre és Kiss Ferenc adja elő dolgozatát. A szegedi vetélkedőkről jól ismert győztesek: Szelestei György a bürokrácia kérdéseivel foglalkozó dolgozata, Wiener György az irányítás és felügyelet néhány elméleti kérdését elemző tanulmánya és Vándor Péter nagyon időszerű problémát érintő diszszertációja — „A fővárosi aglomeráció államigazgatási, jogi problémái — bizonyára a legesélyesebbek a II. tagozat dolgozatai között. m. tagozat (polgári jog, mezőgazdasági jog): öt pécsi hallgató: Baksa Sarolta, Berhidai Ilona, Kaponyi Erzsébet, Schwarcz Jánosné és Vértényi Jenő, három szegedi: Zsíros Pál, Kormányos József és Csilics László, valamint három budapesti: Salamon László, Sajó András és Szécsi Mária dolgozata indul ebben a tagozatban. Csaknem minden témakör az új mechanizmussal kapcsolatos. A címek sokat ígérőek. Nehéz jóslásba bocsátkozni, melyik a legesélyesebb. Kaponyi Erzsébet ha a mezőgazdasági jogot is olyan jól tudja, mint az államigazgatási és büntetőjogot (Szegeden arról már meggyőződhettünk), akkor igen komoly konkurrencia a többieknek. Sajó András helyezésére is bátran mernék fogadni. Ő a polgári TDK titkára, s a tagság véleménye szerint e Studium legavatottabb ismerője is. Témaválasztása is nagyon jó: „A szocialista állami tulajdon és állami vállalat.” IV. tagozat. (Családi jog. (Folytatás a 3. oldalon.) (Folytatás a 4. oldalon.) Évekig vagy volt most már valóság Adatok, vélemények a béremelésről Hosszú évek vágya, terve, jogos igénye realizálódik ezekben a hetekben. A felsőoktatás művelőinek béremeléséről hozott határozatot a Minisztertanács. A Művelődésügyi Minisztérium irányelvei alapján egyetem-szerte felelősségteljes, körültekintő és az idő rövidsége miatt postamunkában végzik a rendelkezésre álló összeg felosztását. Egyetemünk három karának ilyen irányú tevékenységéről adunk rövid körképet: ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR A Természettudományi karon dr. Egyed László déjkán a következőket mondta: — Mi első lépésként statisztikailag megvizsgáltuk, hogy az egyes szakcsoportokban milyen volt az eddigi fizetési átlag. Kíváncsiak voltunk, hol jelentkezik lemaradás, vagy esetleges túlfizetés. A statisztikai adatok azonban azt mutatták, hogy minden szakcsoportban azonosak az átlagfizetések. Ezért úgy határoztunk, hogy jél a meghatározott százalék szerint a tanszékekre bontjuk le a béremelést. A tanszékek a bérkeret 5%-a erejéig ! Az Állam- és Jogtudományi Karon dr. Vigh József dékánihelyettes tájékoztatott a bérrendezés helyzetéről. Miután a Minisztertanács határozata rendelkezett az egyetemi oktatók 17%-os béremeléséről, a miniszteri végrehajtási utasítást már felkészülten vártuk. A művelődésügyi miniszter, a rektor által kibocsátott irányelveket figyelembe véve, kidolgoztuk a jogi karra vonatkozó Irányelveket és ennek alapján bonyolítottuk le a számítási és technikai feladatokat. A délkán a munka végrehajtására bizottságot jelölt ki, melynek elnöke jómagam, tagjai dr. Molnár József adjunktus, a kar párttitkára, dr. Németh János adjunktus, a szakszervezeti bizottság titkára voltak. — Mit tartalmaznak a kari irányelvek? — Az irányelvekkel I szükségesnek tartottuk feljhívni a tanszékvezetők fi-igyelmét a következőkre: ] a) A kar számára az okta- t tők bérrendezésére ] 59 607,— Ft, azaz a béralap 20,4°/0-a állt rendelkezésre. Ez az összeg magában foglalta a Művelődésügyi Minisztérium által bérrendezésre engedélyezett, az a oktatók eddigi jutalomi alapjának bérrendezésre ] fordítható és az 1970. évi bérfejlesztésiből megmaradt összegét. A béralap I 2%-a továbbra is a kar jutalomalapját képezi. b) ] A kar ebből az összegből I tartalékolta a várható tanári, docensi kinevezések- J hez, az esedékes adjunk- 9 tusi és tanársegédi előbb- I besorolásokhoz, a gyakornokok tanársegéddé történő előléptetéséhez, valamint a bérrendezés során jelentkező aránytalanságok korrekciójához szükséges összeget. E jelentős tartalékképzésre azért volt szükség, mert 1970-ben minden bérügyi kérdést csak az adott keret terhére oldhatunk meg. A levonások után fennmaradó és felosztható összeg 49 376,— Ft. Így az oktatóknak átlagosan 18,8%-ot, béremelést tudtunk biztosítani. c) Az oktatók bérének megállapításánál egyéni elbírálás alapján differenciáltunk. — Hogyan alakult a differenciálás? — Az oktatók többségénél lényeges eltérés az emelés arányát tekintve nem mutatkozik, de hozzávetőlegesen az oktatók egyharmadáná 10—40% közötti béremelést valósítottunk meg. Az adminisztratív és a fizikai dolgozóknál a differenciálás lényegesen kisebb méretű. A béremelés ennél a kategóriánál 10% körül mozog. ,— Miként oszlik meg a fizetési átlag az egyes beosztások között? — A professzorok átlagfizetése 5166,— Ft, a docenseké 4031,— Ft, az adjunktusoké 3532,— Ft, a tanársegédeké 2523,— Ft lesz. — S ha valaki elégedetlen saját besorolását illetően ... ? — Az észrevételt tehet, s mi továbbítjuk panaszát a rektor által létrehozott panaszbizottsághoz. Természetesen a módosításra már nem kerülhet sor április 2-ig.