Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)
1970-11-02 / 14. szám
2 r PARTHATA Az MSZMP ELTE szervezetének pártértekezlete elfogadja a pártbizottság beszámolóját és a következőképpen határoz: I. Az egyetemi pártmunka legfontosabb célja a jövőben is az, hogy: a) fokozza a párttagság ideológiai-politikai és szakmai-tudományos felkészültségét, harcoljon a párt politikájának az egyetemen történő megvalósításáért; b) ösztönözze a párttagokat, hogy a munkakapcsolatok és a viták során nyerjék meg a párt politikájának a hallgatókat, a pártonkívüli oktatókat és a dolgozókat, lépjenek fel az ideológiai közömbösség, a marxizmus—leninizmussal ellentétes nézetek ellen; c) hatékonyan segítse elő az oktatókkal szemben támasztott egységes hármas követelmény következetes érvényesítését, az oktató, nevelő és tudományos munka olyan fejlesztését, hogy a szocialista rendszert elfogadó, azért tevékenykedni képes és akaró kommunista szakemberek végezzék el az egyetemet. 1. Mindennek érdekében erősíteni kell a párttagok és pártszervezetek ideológiai és politikai egységét. Az esetenként és helyenként fellelhető ellentéteket, a lényeges nézetkülönbségeket — a demokratikus centralizmus következetes érvényesítése útján — fel kell számolni. Az egység erősítésének fő eszköze továbbra is, a párt politikájának szellemében, az elvi szempontok következetes érvényesítésére, a gyakorlati feladatokhoz kapcsolódó viták szervezése, olyan politikai akcióprogram kialakítása, amelyik a kívánatos egyetértést erősíti és a párt politikájának érvényesülését is biztosítja. 2. Politikai feladataink megoldásakor figyelembe kell venni, hogy az oktatók egy része még nem marxista, a szaktárgyak világnézeti elemzése sok tanszéken még megoldatlan, s az egyetemen is hatnak a társadalmi életben megtalálható különböző ideológiaipolitikai áramlatok. Az eddigi tapasztalatok alapján, továbbra is eszmecseréket és tájékoztatókat kell szervezni a nemzetközi munkásmozgalom, hazánk szocialista építésének, az egyetem életének időszerű politikai kérdéseiről. Szorgalmazni kell a párt- és állami vezetők látogatásait. Növelni kell az egyetem ideológiai , szakmai tekintélyét a közvélemény körében. Fokozottabb figyelemmel kell kísérni a közéleti vitákat és a megfelelő felkészültséggel rendelkező párttagokat ösztönözni kell e vitákban való részvételre. Javítani kell a szaktanszékek marxizmus—leninizmus tanszékek oktató-nevelő és tudományos munkájának összehangolását, s fokozni kell világnézeti-politikai nevelő hatásukat. Rendszeresen tájékoztatni kell az illetékes pártszervezeteket az egyetemen jelentkező nézetekről, a párttagság politikai hangulatáról és javaslatokat kell tenni a felmerült problémák megoldásához. 3. Az egyetemen folyó politikai munka egyik legfontosabb területe az oktatásban érvényesülő világnézeti nevelés. A különböző karoknak és tantárgyaknak eltérő adottságai vannak, de valamilyen formában minden szakterületnek be kell kapcsolódnia ebbe a munkába. A pártszervezeteknek kezdeményezni és segíteniük kell a világnézetipolitikai nevelés további lehetőségeinek felkutatását és az oktatásba történő — nem erőszakolt — beépítését. A pártszervezetek ösztönözzék és segítsék az oktató, nevelő munka fejlődését. A párttagok ebben a vonatkozásban is kezdeményező szerepet vállaljanak. Folyamatosan korszerűsíteni kell az oktatást. Az egyes tárgyak anyagát az új szakmai-tudományos eredmények és a gyakorlat kívánalmainak megfelelően kell fejleszteni. A pártszervezetek és pártcsoportok ösztönözzenek, szervezzenek ezzel kapcsolatos megbeszéléseket, támogassák a megfelelő kezdeményezéseket. Az egyetemi munka egyik legfőbb feladata a tanszékvezetői tevékenység fejlesztése. A pártmunka sajátos eszközeivel segíteni kell a tanszékvezetők irányító, ellenőrző munkáját, fejlesztését. A pártszervezetek segítsék az állami vezetés kezdeményezéseit, ösztönözzék az egyes tanszékek, szakterületek tevékenységének sokoldalú elemzését. 5. A pártmunka fontos feladata a tudományos munka ösztönzése és segítése. Különösen abból a célból, hogy növeljük az egyetemi oktató, nevelő munka hatékonyságát, jobban segítsük társadalmunk előtt álló feladatok megoldását, a marxizmus—leninizmus hegemóniáját. Segíteni kell a párttag oktatók tudományos tevékenységét. Különös figyelemmel, a szükséges feltételek biztosításával kell segíteni azokat az aktivistákat, akiknek — eddigi elismert eredményeik ellenére — éppen nagymérvű társadalmi tevékenysége fékezte, egyébként képességeikkel biztosított tudományos fejlődésüket. 6. Tovább kell erősítenünk az egyetemi párt- és állami vezetés együttműködését. Az erre vonatkozó párthatározatok alapján, az egyetemi működési és szervezeti szabályzat figyelembe vételével kell tovább munkálni ennek elveit és szervezeti kereteit. Az együttműködés tartalmát, a mindennapi feladatok megoldása mellett egyre inkább az egyes szakterületek fejlődésével összefüggő távlati, egyetempolitikai és tudománypolitikai kérdések rendszeres megvitatása és megoldása jelentse. II. A pártmunka és az egyetemi pártélet további fejlődése alapvető feltétele az egyetem előtt álló politikai, szakmai feladatok megvalósításának. 1. Érnnek megfelelően erősíteni kell az alapszervezetek munkáját, fokozva politikai, egyetempolitikai aktivitásukat, szerepüket, tekintélyüket, mind a szakterületek felelős vezetői, mind az oktatók és hallgatók körében. Növelni kell a pártcsoportok aktivitását és egyetempolitikai szerepét is. Meg kell szilárdítanunk a pártmunka, általában a mozgalmi munka tekintélyét és vonzóerejét. 2. Az egyetemi demokrácia fejlesztése érdekében a pártbizottság érje el, hogy az alapszervezetekben felmerülő javaslatokat, véleményeket az illetékes egyetemi szervek figyelembe vegyék, s a javaslattevő kollektívákkal megtárgyalják. Az egyetemi hatáskörön kívül eső kérdésekben is szorgalmazni kell, hogy az illetékesek az elhangzott javaslatokra válaszoljanak. E válaszokat, azon a fórumon, ahol elhangzottak, ismertetni kell az adott kollektívákkal. 3. A pártdemokrácia fejlesztése a pártélet egyik alapvető célja és eszköze. Tudatosan törekedni kell fokozottabb érvényesítésére, a meglevő keretek és formák teljesebb kihasználására, s újabbaknak a szervezeti szabályzat és a kialakult pártgyakorlat keretei között, megfontolt kialakítására. 4. Javítanunk kell a pártfelvételi munkát, mind az oktatók, mind a hallgatók között, továbbra is minőségi követelmények szigorú figyelembevételével. Meg kell vizsgálni, hogy a szervezeti szabályzat módosítása miyen változtatásokat tesz szükségessé a tagfelvételi munkában. 5. Következetesebben kell gondoskodnunk a párt és állami határozatok végrehajtásáról, a végrehajtás ellenőrzéséről. Rendszeresen felül kell vizsgálni ezeket és szükség szerint újabbakkal kell felváltani, illetve, ahol a végrehajtás nem történt meg, érvényesíteni. III. Az egyetemi pártmunka legfontosabb területe az ifjúúság között végzett munka. A KISZ munkájának segítése minden pártszervezet és párttag elsődleges feladata. 1. A KISZ támogatása elsősorban politikai jellegű legyen. Általánossá kell tenni, hogy a pártcsoportok rendszeres kapcsolatot tartsanak a pártvezetőségek által kijelölt KISZ-alapszervezetekkel. A patronáló tanárok, oktatói tanácsok eddigi munkáját, erőteljesebben kell kiegészíteni az egyes tanszékek hasonló tevékenységével, a tanszékvezetők felelősségének fokozottabb érvényesítésével. 2. Megfelelő formában és módon növelni kell az ifjúság felelős részvételét az egyetemi ügyekben. Különös figyelmet kell fordítani a tudományos diákkörök munkájának fejlesztésére. Ennek ütemét és formáit a feltételek és feladatok gondos elemzésével kell megválasztani, állandó küzdelmet folytatva az egészségtelen avantgardista tendenciák és az esetenként még jelentkező, az ifjúságot háttérbe szorítani akaró törekvések ellen. Az egyetemi ifjúságot, a KISZ-t segíteni kell, hogyélni tudjon a rendelkezésre álló jogokkal és szervezeti formákkal. 3. Az ifjúság közötti munka eddig is méltányolt, fontos területét jelentik a kollégiumok. A kollégiumok belső rendjének megszilárdítása mellett tovább kell fejleszteni minden kollégiumban a politikai-nevelési, az oktatást kiegészítő és a diák önkormányzat szervező-irányító tevékenységét. Az eddig kialakult helyes módszerekkel és gyakorlattal a legjobbak színvonalára kell emelni az összes kollégiumot. IV. 1. Az egyetemi életben, a szövetségi politika egyetemi alkalmazásában, az oktatási, nevelési és a tudományos-kutató feladatok megvalósításában növekszik a szakszervezeti munka szerepe. Ez megkívánja, hogy a párt és az állami vezetés minden szinten az eddiginél is következetesebben tekintse egyenjogú partnernek a szakszervezeti szerveket és tisztségviselőket, s igényeljék és ösztönözzék a szakszervezet állásfoglalásait, s beható eszmecserén keresztül vegyék azokat figyelembe. A szakszervezetben dolgozó párttagok az eddiginél is tervszerűbben törekedjenek a mozgalmi és érdekvédelmi tevékenység összehangolására, s a szakszervezeti demokrácia erősítésére. 2. Az egyetemi munka állandó feladata, hogy növeljük a hallgatók és tanárok részvételét az egyetermi kulturális tevékenységben. E rendezvényeket még inkább koncentráljuk az oktatási és politikai-világnézeti nevelési feladatok segítésére. Az eddigi magas színvonalhoz képest is fokozni kell az öntevékeny csoportok munkáját. 3. A BEAC-cal kapcsolatos fontos feladat, hogy az egyetemi vezető szervekkel együttműködve, a minőségi sport tervszerű, átgondolt fejlesztésével egyidejűleg szélesítsük a tömegsportot, s növeljük az egyetemi hallgatók és a dolgozók érdeklődését az egyetemi sportélet és a sportrendezvények iránt. Vannak szavak, amiket nem használunk együtt. Ilyen az egyetem, és a szombat délután. Egy jobb diák felháborodik még azon is, ha pénteken sokáig kell bent maradnia — szombaton aztán már semmi pénzért nem jönne be. A büfé zárva, a Vén Diákban idegenek ülnek, folyosók konganak, ha kint nem hasítana a téliesen hideg ősz, azt hinném, nyári szünet van. Teljes a csönd. Azaz... Az I-es tanterem megélénkül. Gyűlnek a fiúk, lányok, szinte áhítattal ülnek be a padba. Tizenhét, tizennyolc évesek. Furcsa volt az első órán, de még furcsa most is. Ez az első találkozás az egyetemmel, ha így is, előkészítőn — mondja egy szőke kislány. Harmadikos gimnazista. — A bátyám is egyetemista, és mindig úgy felnéztem rá. Most már nem olyan misztikus az egész. De mindenesetre nagyon jó érzés. Olyan komolynak érzem magam ... Szokatlan a nagy tábla, a szintes padsorok, a nagy terem. És szokatlan az előadás formája, a sok hallgató... — A Studium történetében a JTK az első, amely ezt az előadásformát bevezette — mondja Hamza Gábor, negyedéves hallgató, a JTK-s Studium szervezője. Két szempont vezetett bennünket. Az egyik az volt, hogy ellentétben a bölcsészekkel, mi nem vagyunk tanárszakosok. Mi csak úgy tudjuk megoldani az előadások egységes színvonalát, hogy egy-egy ember, aki annak a bizonyos témának „szakembere”, tehát azzal különösen behatóan foglalkozott, tartja az előadásokat. A gyakorlaton aztán már azt beszélik meg, amit az órán hallottak. A másik szempont éppen az volt, hogy a diákokat hozzászoktassuk az „egyetemi előadásformákhoz”. A terem elcsöndesedik — kezdődik az előadás. De mennyire más ez az egész, mint mikor hétköznap délelőtt a „felnőtt” egyetemisták ülnek itt. Nincs beszélgetés, levelezés, pad alatti evés, újságolvasás. —■ Fantasztikus élmény előadást tartani ezeknek a gyerekeknek — mondja Hamza Gábor az előadás után. Olyan áhítattal figyelnek, úgy jegyzetelnek, inspirálják az embert. A diákok szétszélednek a gyakorlati órákra. Most azt fogják megbeszélni, amit az előadáson hallottak. Hamza Gáborral a Stúdiumról beszélgetünk. — Mi a Studium célja? — A fizikai dolgozók tehetséges középiskolás gyermekei számára szerveztük ezt az előkészítőt. Célunk, hogy ezeknek a fiataloknak az egyetemi felvételi esélyeit szakmai előkészítéssel, rendszeres segítségnyújtással növeljük. Sem az elnevezés, sem az előkészítő nem új az ELTE-n. 1967-ben kezdődött a bölcsészkaron. A kiinduló alap az volt, hogy az egyetemeken, főiskolákon 1963 óta csökkent a munkásszármazású fiatalok aránya. (Ma már nem ilyen szomorú a kép, a JTK-n ezidén felvettek közül 48 százalék fizikai dolgozók gyerekei.) Mi lehet ennek az oka? Az értelmiségi családokban a tanulás lehetősége sokkal inkább biztosított. Sok mindent „hoznak otthonról” ezek a fiatalok. Az ilyen családok legnagyobb része természetesnek érzi, hogy fiai, lányai egyetemre menjenek. — Ha nem tudtam valamit, megnéztem a könyvespolcot, biztos, hogy találtam valami oda vonatkozó szakirodalmat — mondta egyszer egy bölcsészlány, aki az ottani Stúdiumon tanított — vagy egyszerűen megkérdeztem apámat. Különórákra jártam, mire egyetemre kerültem, már egész jól tudtam angolul. Külön szoba, könyvek, nyelvórák, ezeket mind készen kaptam. Persze, hogy könnyű volt jó eredményt elérni... A munkásszármazású fiatalok „hendikepjét” meg kell szüntetni — ez az igény hívta létre az első, BTK-n megalakult Studium Generálét. A gyakorlati órákon teszteket csinálnak, egyrészt, mert a felvételi is ilyen lesz, másrészt, mert ezt a számonkérési formát tartottuk a legjobbnak — folytatja Hamza Gábor. — Kiket vettek fel a Stúdiumra? — Minden budapesti középiskolába küldtünk felvételi lapokat. A lap egyik oldalán megmagyaráztuk a Studium célját, ismertettük a felvételi kritériumokat. Elsősorban azok jelentkezését vártuk, akik hátrányos szociális és anyagi környezetből indulva akarnak bejutni az egyetemre: a fizikai dolgozók , gyerekeire számítunk, alkalmazotti kategória esetén a hátrányos körülmények részletes indoklását kérjük: akiknek tanulmányi eredménye jó, vagy jeles; akik a választott tárgy iránt érzéket, határozott érdeklődést mutatnak; és akik az iskolai KISZ-munkából aktívan kiveszik a részüket. Száztízen jelentkeztek, kilencvenegyet vettünk fel. — Kiket utasítottak el? — Azokat, akiknek jók voltak az anyagi körülményei. Sajnos, sokan félreértették — a félreérthetetlen pályázati felhívás ellenére — a Studium célját. Voltak, akik azért jelentkeztek, mert azt hitték, hogy ez egy általános előkészítő. Most kaptunk például levelet egy haragos atyától, aki azt kifogásolta, hogy lányát nem vettük fel, pedig jó tanuló. (Egyébként 4,2 volt az átlaga.) Az egy főre jutó jövedelmük azonban 1800 Ft. Az ilyen középiskolások felkészítése nem tartozik a Studium feladatkörébe. — Harmadikos, negyedikes gyerekek járnak ide. Jövőre már lemérhető munkánk eredménye — hányat vesznek fel azokból a diákokból, akiket mi készítettünk fel... Reméljük, hogy minél többet... Estébe fordul az őszi délután. Az óráknak vége. Leoltják a villanyokat — kiürülnek a szobák. Az egyetem előtt az egyetemista tanárok beszélgetnek. Tapasztalatcsere. Egyelőre még jobban izgulnak mint diákjaik. Hétfőn aztán visszaülnek a padokba , mert hisz ők is diákok... Ránki Vera STUD Magyar György az ELTE MSZMP pártbizottságának titkára Előző lapszámunkban szűkszavúan — mindössze nevét feltüntetve — közöltük, hogy az MSZMP ELTE pártbizottság titkárává Magyar György elvtársat választották. Egyetemi pártértekezletünk után és az V. kerületi MSZMP pártértekezlete előtt — a sokrétű új feladat intézésének közepette — kerestük fel az új párttitkárt, hogy terveiről, a pártbizottság, a végrehajtó bizottság feladatairól szóljon lapunk olvasóinak. A tervek — mondotta Magyar György elvtárs — a pártértekezleten megvitatott és elfogadott határozatából következnek. A pártbizottságnak, végrehajtó bizottságnak ezt a munkaprogramot kell megvalósítania. Szűkszavúan bár, de nem keveset mondott az új párttitkár. Ha elolvassuk a lapunk e számában közzétett határozatot, felmérhetjük a pártbizottságra, végrehajtó bizottságra háruló, széles skálájú, nem könnyű feladatot. Magyar elvtárs személye, felkészültsége, egyetemi és munkásmozgalmi tapasztalata széles körben ismert. Ezt bizonyítja megválasztásának egyöntetűsége, ezt bizonyítja az ELTE-n végzett másfél évtizedes munkássága, háromévtizedes munkásmozgalmi múltja. A három évtized jogosan ejtheti zavarba a személyét közelebbről nem ismerőt. Magyar György docens az egyetem — ha nem is a legfiatalabb — fiatal oktatógárdájának a tagja. 1926-ban, Kecskeméten született. Alig 15 esztendős, amikor Csepelen az akkori Weiss Manfréd Művek lakatostanoncaként kerül az ifjúsági mozgalomba. Tanítói, példaképei a munkásmozgalmi tapasztalattal rendelkező édesapa és oktatói, ha úgy tetszik professzorai, az osztályharcban edzett csepeli munkásforradalmárok. A felszabadulást követő években szint® gyorsított filmként peregnek az események. A MADISZ csepeli szervezetének első titkára. Majd a Vasmű pártvezetőségének tagja. A VB-nek ifjúsági, majd pedig oktatási munka felelőse. Hallgató a pártfőiskolán, a Gazdasági és Műszaki Akadémia tanára. Az ELTE oktatója. Szüntelen, szakadatlan önképzés, tanulás. Előbb felsőipariskola, később egyetem. Történelem tanári diplomát szerez, kitűnő minősítéssel. A kitűnő minősítés oktató-nevelő munkájában is mércéül szolgál. A felsőoktatás kiváló dolgozója, a Munkaérdemrend arany fokozatának tulajdonosa, a JTK tudományos szocializmus szakcsoportjának vezetője. Tudományos munkássága két témakörhöz kapcsolódik: a munkásság osztállyá szerveződésével, s a szocializmus építésének elméletitörténeti kérdéseivel foglalkozik.