Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)

1970-11-02 / 14. szám

2 ­r PARTHATA Az MSZMP ELTE szerveze­tének pártértekezlete elfogad­ja a pártbizottság beszámoló­ját és a következőképpen ha­tároz: I. Az egyetemi pártmun­ka legfontosabb célja a jövőben is az, hogy: a) fokozza a párttagság ideológiai-politikai és szak­mai-tudományos felkészültsé­gét, harcoljon a párt politiká­jának az egyetemen történő megvalósításáért; b) ösztönözze a párttagokat, hogy a munkakapcsolatok és a viták során nyerjék meg a párt politikájának a hallgató­kat, a pártonkívüli oktatókat és a dolgozókat, lépjenek fel az ideológiai közömbösség, a marxizmus—leninizmussal el­lentétes nézetek ellen; c) hatékonyan segítse elő az oktatókkal szemben tá­masztott egységes hármas kö­vetelmény következetes érvé­nyesítését, az oktató, nevelő és tudományos munka olyan fej­lesztését, hogy a szocialista rendszert elfogadó, azért te­vékenykedni képes és akaró kommunista szakemberek vé­gezzék el az egyetemet. 1. Mindennek érdekében erősíteni kell a párttagok és pártszervezetek ideológiai és politikai egységét. Az eseten­ként és helyenként fellelhető ellentéteket, a lényeges nézet­­különbségeket — a demok­ratikus centralizmus követke­zetes érvényesítése útján — fel kell számolni. Az egység erősítésének fő eszköze to­vábbra is, a párt politikájá­nak szellemében, az elvi szem­pontok következetes érvénye­sítésére, a gyakorlati felada­tokhoz kapcsolódó viták szer­vezése, olyan politikai akció­­program kialakítása, amelyik a kívánatos egyetértést erősí­ti és a párt politikájának ér­vényesülését is biztosítja. 2. Politikai feladataink meg­oldásakor figyelembe kell ven­ni, hogy az oktatók egy ré­sze még nem marxista, a szak­tárgyak világnézeti elemzése sok tanszéken még megoldat­lan, s az egyetemen is hatnak a társadalmi életben megta­lálható különböző ideológiai­politikai áramlatok. Az eddigi tapasztalatok alapján, továbbra is eszme­cseréket és tájékoztatókat kell szervezni a nemzetközi mun­kásmozgalom, hazánk szocia­lista építésének, az egyetem életének időszerű politikai kérdéseiről. Szorgalmazni kell a párt- és állami vezetők lá­togatásait. Növelni kell az egyetem ideológiai , szakmai tekinté­lyét a közvélemény körében. Fokozottabb figyelemmel kell kísérni a közéleti vitákat és a megfelelő felkészültséggel ren­delkező párttagokat ösztönöz­ni kell e vitákban való részvé­telre. Javítani kell a szaktan­székek marxizmus—leniniz­­mus tanszékek oktató-nevelő és tudományos munkájának összehangolását, s fokozni kell világnézeti-politikai nevelő hatásukat. Rendszeresen tájékoztatni kell az illetékes pártszerveze­teket az egyetemen jelentkező nézetekről, a párttagság poli­tikai hangulatáról és javasla­tokat kell tenni a felmerült problémák megoldásához. 3. Az egyetemen folyó poli­tikai munka egyik legfonto­sabb területe az oktatásban érvényesülő világnézeti neve­lés. A különböző karoknak és tantárgyaknak eltérő adottsá­gai vannak, de valamilyen formában minden szakterület­nek be kell kapcsolódnia ebbe a munkába. A pártszerveze­teknek kezdeményezni és se­gíteniük kell a világnézeti­politikai nevelés további lehe­tőségeinek felkutatását és az oktatásba történő — nem erő­szakolt — beépítését­­. A pártszervezetek ösztö­nözzék és segítsék az oktató, nevelő munka fejlődését. A párttagok ebben a vonatko­zásban is kezdeményező sze­repet vállaljanak. Folyamatosan korszerűsíte­ni kell az oktatást. Az egyes tárgyak anyagát az új szak­mai-tudományos eredmények és a gyakorlat kívánalmainak megfelelően kell fejleszteni. A pártszervezetek és pártcsopor­tok ösztönözzenek, szervezze­nek ezzel kapcsolatos megbe­széléseket, támogassák a meg­felelő kezdeményezéseket. Az egyetemi munka egyik legfőbb feladata a tanszékvezetői te­vékenység fejlesztése. A párt­munka sajátos eszközeivel se­gíteni kell a tanszékvezetők irányító, ellenőrző munkáját, fejlesztését. A pártszervezetek segítsék az állami vezetés kez­deményezéseit, ösztönözzék az egyes tanszékek, szakterületek tevékenységének sokoldalú elemzését. 5. A pártmunka fontos fel­adata a tudományos munka ösztönzése és segítése. Külö­nösen abból a célból, hogy növeljük az egyetemi oktató, nevelő munka hatékonyságát, jobban segítsük társadalmunk előtt álló feladatok megoldá­sát, a marxizmus—leninizmus hegemóniáját. Segíteni kell a párttag oktatók tudományos tevékenységét. Különös figye­lemmel, a szükséges feltételek biztosításával kell segíteni azokat az aktivistákat, akik­nek — eddigi elismert eredmé­nyeik ellenére — éppen nagy­mérvű társadalmi tevékeny­sége fékezte, egyébként ké­pességeikkel biztosított tudo­mányos fejlődésüket. 6. Tovább kell erősítenünk az egyetemi párt- és állami vezetés együttműködését. Az erre vonatkozó párthatároza­tok alapján, az egyetemi mű­ködési és szervezeti szabály­zat figyelembe vételével kell tovább munkálni ennek el­veit és szervezeti kereteit. Az együttműködés tartalmát, a mindennapi feladatok megol­dása mellett egyre inkább az egyes szakterületek fejlődésé­vel összefüggő távlati, egye­tempolitikai és tudománypo­litikai kérdések rendszeres megvitatása és megoldása je­lentse. II. A pártmunka és az egyetemi pártélet további fejlődése alapvető feltéte­le az egyetem előtt álló politikai, szakmai felada­tok megvalósításának. 1. Érnnek megfelelően erősí­teni kell az alapszervezetek munkáját, fokozva politikai, egyetempolitikai aktivitásu­kat, szerepüket, tekintélyüket, mind a szakterületek felelős vezetői, mind az oktatók és hallgatók körében. Növelni kell a pártcsoportok aktivitá­sát és egyetempolitikai szere­pét is. Meg kell szilárdítanunk a pártmunka, általában a mozgalmi munka tekintélyét és vonzóerejét. 2. Az egyetemi demokrácia fejlesztése érdekében a párt­­bizottság érje el, hogy az alap­szervezetekben felmerülő ja­vaslatokat, véleményeket az illetékes egyetemi szervek fi­gyelembe vegyék, s a javaslat­­tevő kollektívákkal megtár­gyalják. Az egyetemi hatáskö­rön kívül eső kérdésekben is szorgalmazni kell, hogy az il­letékesek az elhangzott javas­latokra válaszoljanak. E vála­szokat, azon a fórumon, ahol elhangzottak, ismertetni kell az adott kollektívákkal. 3. A pártdemokrácia fej­lesztése a pártélet egyik alap­vető célja és eszköze. Tudato­san törekedni kell fokozottabb érvényesítésére, a meglevő ke­retek és formák teljesebb ki­használására, s újabbaknak a szervezeti szabályzat és a ki­alakult pártgyakorlat keretei között, megfontolt kialakításá­ra. 4. Javítanunk kell a párt­felvételi munkát, mind az ok­tatók, mind a hallgatók kö­zött, továbbra is minőségi kö­vetelmények szigorú figye­lembevételével. Meg kell vizsgálni, hogy a szervezeti szabályzat módosítása miyen változtatásokat tesz szüksé­gessé a tagfelvételi munká­ban. 5. Következetesebben kell gondoskodnunk a párt és ál­lami határozatok végrehajtá­sáról, a végrehajtás ellenőrzé­séről. Rendszeresen felül kell vizsgálni ezeket és szükség szerint újabbakkal kell felvál­tani, illetve, ahol a végrehaj­tás nem történt meg, érvénye­síteni. III. Az egyetemi pártmun­ka legfontosabb területe az ifjúúság között végzett munka. A KISZ munkájá­nak segítése minden párt­­szervezet és párttag elsőd­leges feladata. 1. A KISZ támogatása el­sősorban politikai jellegű le­gyen. Általánossá kell tenni, hogy a pártcsoportok rendsze­res kapcsolatot tartsanak a pártvezetőségek által kijelölt KISZ-alapszervezetekkel. A patronáló tanárok, oktatói ta­nácsok eddigi munkáját, erő­teljesebben kell kiegészíteni az egyes tanszékek hasonló tevékenységével, a tanszékve­zetők felelősségének fokozot­tabb érvényesítésével. 2. Megfelelő formában és módon növelni kell az ifjú­ság felelős részvételét az egyetemi ügyekben. Különös figyelmet kell fordítani a tu­dományos diákkörök munká­jának fejlesztésére. Ennek ütemét és formáit a feltételek és feladatok gondos elemzésé­vel kell megválasztani, állan­dó küzdelmet folytatva az egészségtelen avantgardista tendenciák és az esetenként még jelentkező, az ifjúságot háttérbe szorítani akaró tö­rekvések ellen. Az egyetemi ifjúságot, a KISZ-t segíteni kell, hogy­­él­ni tudjon a rendelkezésre álló jogokkal és szervezeti formák­kal. 3. Az ifjúság közötti munka eddig is méltányolt, fontos te­rületét jelentik a kollégiu­mok. A kollégiumok belső rendjének megszilárdítása mellett tovább kell fejleszteni minden kollégiumban a poli­tikai-nevelési, az oktatást ki­egészítő és a diák önkormány­zat szervező-irányító tevé­kenységét. Az eddig kialakult helyes módszerekkel és gya­korlattal a legjobbak színvo­nalára kell emelni az összes kollégiumot. IV. 1. Az egyetemi élet­ben, a szövetségi politika egyetemi alkalmazásában, az oktatási, nevelési és a tudományos-kutató fel­adatok megvalósításában növekszik a szakszerveze­ti munka szerepe. Ez meg­kívánja, hogy a párt és az állami vezetés minden szinten az eddiginél is kö­vetkezetesebben tekintse egyenjogú partnernek a szakszervezeti szerveket és tisztségviselőket, s igényeljék és ösztönözzék a szakszervezet állásfogla­lásait, s beható eszmecse­rén keresztül vegyék azo­kat figyelembe. A szak­­szervezetben dolgozó párt­tagok az eddiginél is terv­szerűbben törekedjenek a mozgalmi és érdekvédel­mi tevékenység összehan­golására, s a szakszerveze­ti demokrácia erősítésére. 2. Az egyetemi munka ál­landó feladata, hogy növel­jük a hallgatók és tanárok részvételét az egyetermi kul­turális tevékenységben. E rendezvényeket még inkább koncentráljuk az oktatási és politikai-világnézeti nevelési feladatok segítésére. Az eddigi magas színvonalhoz képest is fokozni kell az öntevékeny csoportok munkáját. 3. A BEAC-cal kapcsolatos fontos feladat, hogy az egye­temi vezető szervekkel együtt­működve, a minőségi sport tervszerű, átgondolt fejleszté­sével egyidejűleg szélesítsük a tömegsportot, s növeljük az egyetemi hallgatók és a dol­gozók érdeklődését az egyete­mi sportélet és a sportren­dezvények iránt. Vannak szavak, amiket nem használunk együtt. Ilyen az egyetem, és a szombat dél­után. Egy jobb diák felhábo­rodik még azon is, ha pénte­ken sokáig kell bent maradnia — szombaton aztán már sem­mi pénzért nem jönne be. A büfé zárva, a Vén Diákban idegenek ülnek, folyosók kon­ganak, ha kint nem hasítana a téliesen hideg ősz, azt hin­ném, nyári szünet van. Tel­jes a csönd. Azaz... Az I-es tanterem megélén­kül. Gyűlnek a fiúk, lányok, szinte áhítattal ülnek be a padba. Tizenhét, tizennyolc évesek. Furcsa volt az első órán, de még furcsa most is. Ez az el­ső találkozás az egyetemmel, ha így is, előkészítőn — mondja egy szőke kislány. Harmadikos gimnazista. — A bátyám is egyetemis­ta, és mindig úgy felnéztem rá. Most már nem olyan misz­tikus az egész. De mindeneset­re nagyon jó érzés. Olyan ko­molynak érzem magam ... Szokatlan a nagy tábla, a szintes padsorok, a nagy te­rem. És szokatlan az előadás formája, a sok hallgató... — A Studium történetében a JTK az első, amely ezt az előadásformát bevezette — mondja Hamza Gábor, ne­gyedéves hallgató, a JTK-s Studium szervezője. Két szem­pont vezetett bennünket. Az egyik az volt, hogy ellentét­ben a bölcsészekkel, mi nem vagyunk tanárszakosok. Mi csak úgy tudjuk megoldani az előadások egységes színvo­nalát, hogy egy-egy ember, aki annak a bizonyos témának „szakembere”, tehát azzal kü­lönösen behatóan foglalkozott, tartja az előadásokat. A gya­korlaton aztán már azt beszé­lik meg, amit az órán hallot­tak. A másik szempont éppen az volt, hogy a diákokat hoz­zászoktassuk az „egyetemi előadásformákhoz”. A terem elcsöndesedik — kezdődik az előadás. De mennyire más ez az egész, mint mikor hétköznap dél­előtt a „felnőtt” egyetemisták ülnek itt. Nincs beszélgetés, levelezés, pad alatti evés, új­ságolvasás. —■ Fantasztikus élmény elő­adást tartani ezeknek a gye­rekeknek — mondja Hamza Gábor az előadás után. Olyan áhítattal figyelnek, úgy jegy­zetelnek, inspirálják az em­bert. A diákok szétszélednek a gyakorlati órákra. Most azt fogják megbeszélni, amit az előadáson hallottak. Hamza Gáborral a Stúdium­ról beszélgetünk. — Mi a Studium célja? — A fizikai dolgozók tehet­séges középiskolás gyermekei számára szerveztük ezt az elő­készítőt. Célunk, hogy ezek­nek a fiataloknak az egyetemi felvételi esélyeit szakmai elő­készítéssel, rendszeres segít­ségnyújtással növeljük. Sem az elnevezés, sem az előkészítő nem új az ELTE-n. 1967-ben kezdődött a bölcsész­karon. A kiinduló alap az volt, hogy az egyetemeken, főiskolákon 1963 óta csökkent a munkásszármazású fiatalok aránya. (Ma már nem ilyen szomorú a kép, a JTK-n ez­­idén felvettek közül 48 száza­lék fizikai dolgozók gyerekei.) Mi lehet ennek az oka? Az ér­telmiségi családokban a tanu­lás lehetősége sokkal inkább biztosított. Sok mindent „hoz­nak otthonról” ezek a fiata­lok. Az ilyen családok legna­gyobb része természetesnek érzi, hogy fiai, lányai egye­temre menjenek. — Ha nem tudtam valamit, megnéztem a könyvespolcot, biztos, hogy találtam valami oda vonatkozó szakirodalmat — mondta egyszer egy böl­csészlány, aki az ottani Stú­diumon tanított — vagy egy­szerűen megkérdeztem apá­mat. Különórákra jártam, mi­re egyetemre kerültem, már egész jól tudtam angolul. Kü­lön szoba, könyvek, nyelv­órák, ezeket mind készen kap­tam. Persze, hogy könnyű volt jó eredményt elérni... A munkásszármazású fiata­lok „hendikepjét” meg kell szüntetni — ez az igény hívta létre az első, BTK-n megala­kult Studium Generálét. A gyakorlati órákon teszte­ket csinálnak, egyrészt, mert a felvételi is ilyen lesz, más­részt, mert ezt a számonkérési formát tartottuk a legjobbnak — folytatja Hamza Gábor. — Kiket vettek fel a Stú­diumra? — Minden budapesti közép­iskolába küldtünk felvételi la­pokat. A lap egyik oldalán megmagyaráztuk a Studium célját, ismertettük a felvételi kritériumokat. Elsősorban azok jelentkezését vártuk, akik hátrányos szociális és anyagi környezetből indulva akarnak bejutni az egyetem­re: a fizikai dolgozók , gyere­keire számítunk, alkalmazotti kategória esetén a hátrányos körülmények részletes indok­lását kérjük: akiknek tanul­mányi eredménye jó, vagy je­les; akik a választott tárgy iránt érzéket, határozott ér­deklődést mutatnak; és akik az iskolai KISZ-munkából ak­tívan kiveszik a részüket. Száztízen jelentkeztek, kilenc­­venegyet vettünk fel. — Kiket utasítottak el? — Azokat, akiknek jók vol­tak az anyagi körülményei. Sajnos, sokan félreértették — a félreérthetetlen pályázati felhívás ellenére — a Studium célját. Voltak, akik azért je­lentkeztek, mert azt hitték, hogy ez egy általános előké­szítő. Most kaptunk például levelet egy haragos atyá­tól, aki azt kifogásolta, hogy lányát nem vettük fel, pedig jó tanuló. (Egyébként 4,2 volt az átlaga.) Az egy főre jutó jövedelmük azonban 1800 Ft. Az ilyen középiskolások felké­szítése nem tartozik a Stu­dium feladatkörébe. — Harmadikos, negyedikes gyerekek járnak ide. Jövőre már lemérhető munkánk ered­ménye — hányat vesznek fel azokból a diákokból, akiket mi készítettünk fel... Remél­jük, hogy minél többet... Estébe fordul az őszi dél­után. Az óráknak vége. Leolt­ják a villanyokat — kiürül­nek a szobák. Az egyetem előtt az egyetemista­ tanárok beszélgetnek. Tapasztalatcse­re. Egyelőre még jobban iz­gulnak mint diákjaik. Hétfőn aztán visszaülnek a padokba , mert hisz ők is diákok... Ránki Vera STUD Magyar György az ELTE MSZMP pártbizottságának titkára Előző lapszámunkban szűkszavúan — mind­össze nevét feltüntetve — közöltük, hogy az MSZMP ELTE pártbizottság titkárává Ma­gyar György elvtársat választották. Egyetemi pártértekezletünk után és az V. kerületi MSZMP pártértekezlete előtt — a sokrétű új feladat intézésének közepette — kerestük fel az új párttitkárt, hogy terveiről, a pártbizottság, a végrehajtó bizottság fel­adatairól szóljon lapunk olvasóinak. A tervek — mondotta Magyar György elv­társ — a pártértekezleten megvitatott és el­fogadott határozatából következnek. A párt­­bizottságnak, végrehajtó bizottságnak ezt a munkaprogramot kell megvalósítania. Szűkszavúan bár, de nem keveset mondott az új párttitkár. Ha elolvassuk a lapunk e szá­mában közzétett határozatot, felmérhetjük a pártbizottságra, végrehajtó bizottságra háru­ló, széles skálájú, nem könnyű feladatot. Magyar elvtárs személye, felkészültsége, egyetemi és munkásmozgalmi tapasztalata széles körben ismert. Ezt bizonyítja megvá­lasztásának egyöntetűsége, ezt bizonyítja az ELTE-n végzett másfél évtizedes munkássá­ga, háromévtizedes munkásmozgalmi múltja. A három évtized jogosan ejtheti zavarba a személyét közelebbről nem ismerőt. Magyar György docens az egyetem — ha nem is a legfiatalabb — fiatal oktatógárdájának a tag­ja. 1926-ban, Kecskeméten született. Alig 15 esztendős, amikor Csepelen az akkori Weiss Manfréd Művek lakatostanoncaként kerül az ifjúsági mozgalomba. Tanítói, példaképei a munkásmozgalmi tapasztalattal rendelkező édesapa és oktatói, ha úgy tetszik professzo­rai, az osztályharcban edzett csepeli mun­kásforradalmárok. A felszabadulást követő években szint® gyorsított filmként peregnek az események. A MADISZ csepeli szervezetének első titkára. Majd a Vasmű pártvezetőségének tagja. A VB-nek ifjúsági, majd pedig oktatási munka felelőse. Hallgató a pártfőiskolán, a Gazdasági és Műszaki Akadémia tanára. Az ELTE oktatója. Szüntelen, szakadatlan önképzés, tanulás. Előbb felsőipariskola, később egyetem. Törté­nelem tanári diplomát szerez, kitűnő minősí­téssel. A kitűnő minősítés oktató-nevelő mun­kájában is mércéül szolgál. A felsőoktatás kiváló dolgozója, a Munkaérdemrend arany fokozatának tulajdonosa, a JTK tudomá­nyos szocializmus szakcsoportjának vezetője. Tudományos munkássága két témakörhöz kapcsolódik: a munkásság osztállyá szervező­désével, s a szocializmus építésének elméleti­történeti kérdéseivel foglalkozik.

Next