Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)

1970-10-19 / 13. szám

t Óvári Miklós a KB tagja üdvözölte a küldöttértekezletet és a KB Tudományos és Kultu­rális Osztálya nevében jó munkát kívánt az egybegyűl­teknek, felhíva figyelmüket küldötti tisztségükkel járó fe­lelősségükre. Felszólalásában beszélt a X. kongresszust előkészítő munka­­ jelentőségéről és az elmúlt hó­napokban megnyilvánuló szé­les körű politikai aktivitásról. Visszapillantva az elmúlt évek­re, hangsúlyozta: .— A VII. kongresszuson azt mondottuk, hogy konszolidáló­dott nálunk a helyzet és célul tűztük ki a szocializmus alap­jainak lerakását. A VIII. kong­resszuson megállapítottuk, hogy leraktuk a szocializmus alapjait és fő célunk annak megszilárdítása. A IX. kong­resszuson megállapítottuk, hogy leraktuk a szocializmus alap­jait és felépítjük a szocialista társadalmat. Most, a X. kong­resszus előtt, joggal megálla­píthatjuk, hogy elkezdtük a szocialista társadalom teljes felépítését és ezt a munkát ma­gasabb színvonalon, következe­tesebben tovább kell folytat­nunk. Ebből a gondolatsorból is láthatjuk, hogy az út, amelyre léptünk, majd csak a jövőben fog elvezetni a fejlett, szocialista társadalomhoz. Ez azt is jelenti, hogy társadal­munkban fellelhetők még meg nem oldott ellentmondások, feladatok és ez a helyzet tük­röződik ideológiai és kulturá­lis életünkben is. Az előttünk álló feladatok sok tekintetben bonyolultabbak, mint a meg­előző években voltak. Amikor az volt a kérdés, hogy munkás­hatalmat akarnak-e, vagy nem, egyértelmű volt a válasz: igen. Ugyanez történt a földreform, az államosítás idején és később a mezőgazdaság szocialista át­szervezése folyamán. Nehéz feladat volt ez, de az alapvető válasz megadása viszonylag mégis egyszerűbb. Ma, amikor mindezeken túl vagyunk és a fejlett szocialista társadalom felépítése a cél, nemcsak egy­fajta válasz születik, hanem vitákon, sokszor helytelen né­zeteken, tévedéseken keresztül születik meg az a válasz, hogy mi is a teendő, hogyan kell ezt a fejlett szocialista társa­dalmat építeni. Úgy gondolom, hogy ez az objektív helyzet is hozzájárul ahhoz, hogy ideoló­giai életünkben problémák je­lentkeznek. Óvári elvtárs ezután a fejlő­­dést gátló, szubjektív hibákról beszélt és hangoztatta a fegyel­mezettebb munka szükségessé­gét. Ezután rátért az egyete­münkkel kapcsolatos néhány politikai kérdésre, mindenek­előtt a párt vezető szerepéről beszélt. — A kérdés eldöntésénél azt hiszem, abból kell kiindulni, hogy a párt politikája érvénye­sül-e az egyetemen vagy sem. Megvalósul -e az, amit a párt elvár ennek az egyetemnek kommunistáitól, minden dolgo­zójától. Megvalósul-e az, amit röviden úgy nevezhetünk, hogy: marxista szakemberkép­zés. Felkészült-e erre az egye­tem, vagy sem. Felkészült-e er­re az egyetemi pártszervezet. Úgy gondolom, hogy általá­nosságban igennel lehet vála­szolni. Hozzá szeretném azon­ban azt is tenni, hogy amikor ilyen komoly kérdésről van szó, nem elég általános választ adni. Mert akkor az is idekí­vánkozik : lehetne-e jobban csinálni mindezt, és úgy kell válaszolnunk, hogy részletei­ben sok mindent lehetne job­ban! A továbbiakban Óvári elv­társ az ifjúság körében vég­zett politikai nevelőmunkáról beszélt, majd így folytatta: — Úgy gondolom, hogy a hallgatók sorában nemcsak po­litikai vagy ideológiai közöm­bösség tapasztalható, hanem olyan politikai érdeklődés is, amelyet, sajnos, még nem tudtunk eléggé kielégíteni... Az egyetemre az ország leg­jobb fiataljai, a legtehetsége­sebbek, kerülnek. Ha viszont azt tapasztaljuk, hogy nincs elég érdeklődés akár a szakma, akár a politika, akár az ideo­lógia iránt, akkor azt is meg kell néznünk, hogy vajon min­dent megtettünk-e ennek az érdeklődésnek a felkeltésére, elég érdekesen oktatjuk-e a szaktárgyakat, az ideológiai tárgyakat. Befejezésül Óvári elvtárs az egyetem oktatóitól jogosan el­várt hármas követelményről beszélt, felhívta a figyelmet arra, hogy akkor lehet igazi eredményeket elérni, ha mind­három területen egységes szín­vonal-követelményt szabnak meg. AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Beszámolt a négy esztendős munkáról és megválasztotta a 41 tagú pártbizottságot az ELTE MSZMP küldöttértekezlete Október 10-én ült össze egyetemünk MSZMP küldött­­értekezlete, hogy summázza az elmúlt négy esztendő mun­káját, megvitassa a következő időszak feladatait és megvá­lassza a 41 tagú pártbizottsá­got, majd az új pb a 9 tagú végrehajtó bizottságot. A küldöttértekezlet elnök­séget választott, ahol az egye­tem párt- és állami vezetőin kívül helyet foglalt Óvári Mik­lós, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a KB tudo­mányos és kulturális osztá­lyának vezetője, Peják Emil, a Budapesti Pártbizottság osz­tályvezetője, Kurucz Imre, az V. kerületi pb első titkára, Rakulits László, a MVM fő­osztályvezetője és L­ehoczki István, az V. kerületi KISZ-bi­­zottság agit-prop. titkára. A küldöttértekezlet elnökéül Székely György professzort, a BTK dékánját választották. Az elnök megnyitója után Kirschner Béla, a pb titkára ismertette a küldöttértekezle­tet megelőző időszak munká­ját Tizenkét alapszervezet­ben 55 elvtársat választottak a vezetőségbe és tizennyolcan lettek tagjai a csúcsvezető­ségnek. A régi vezetőségi ta­gok közül huszonegyet válasz­tottak újjá. A számszerű ada­tok ismertetése után köszön­tötte az új pártvezetőségi ta­gokat és megköszönte a lekö­szönő vezetőség értékes és ál­dozatos munkáját. A továb­biakban néhány megjegyzést fűzött a pártbizottság beszá­molójához, melynek rövidített változatát közöljük. A négy esztendő munkájáról A négy évvel ezelőtt meg­választott pártszervek a párt vezető szerepének egyetemi ér­vényesítésénél két következte­tésből indultak ki. Az egyik, hogy pártunk általános irány­vonalának megfelelően, elvi­politikai állásfoglalásokkal, a fejlődés irányának meghatáro­zásával, az akadályok, ellent­mondások feltárásával, s a he­lyes megoldások általános fel­tételeinek az elősegítésével kell biztosítani ezen objektív szük­séglet megvalósulási folyama­tát. A másik, hogy az elem­zéssel és a végrehajtásnál a pártve­zetés nem veheti át az ál­lami szervek feladatait, el­lenkezőleg, biztosítani kell az állami vezetés meghatá­rozott értelmű önállóságát, s a konkrét együttműködési formák kialakításánál nem le­het szem elől téveszteni, hogy a pártnak, az állami és társa­dalmi szerveknek sajátos, ön­álló feladatai vannak. Az első következtetésből jött létre azután az az álláspont, amit a VB és a PB első ülé­sein körvonalazott, hogy olyan mechanizmust kell teremteni, amely lehetővé teszi, hogy az egyetemi pártszervekben, alap­szervezetekben megszületett el­gondolások azonos irányba alakuljanak, s ezek koordiná­lása és általánosítása alapján történjen meg a szubjektív szándékoktól mentes koncepció kialakítása. A második követ­keztetés pedg egy munkaok­mánynak az elkészítéséhez ve­zetett, amely — a rektor elv­társsal egyetértésben — meg­határozta a különböző egyete­mi szervek közt az együttmű­ködés elveit, kereteit. A mechanizmus kialakításá­nál a VB, illetve a PB abból indult ki, hogy a feladatkör oly szerteágazó, hogy a VB, a PB minden tagjá­nak erőfeszítése, a munka közvetlen folyamatában való részvétele és széles körű aktívahálózat mű­ködtetése nélkül funkciójá­nak nem tud megfelelni. A munka­­bizottságokról Ez szükségessé tette, hogy a PB, VB tagjai közvetlenül is együttműködjenek a titkár elv­társak mellett a vezetőségek reszortfelelőseivel, s az alap­szervezeteken kívül olyan szer­vezeti keretet hozzunk létre, amely lehetővé teszi, hogy az alapszervezetek azonos mun­kát végző felelősei is megis­merjék egymás munkáját, fel­használják egymás tapasztala­tait, s betekintést nyerve a VB munkafeladataiba, képet kap­janak egy-egy munkaterület egészéről, s közvetlenül is be­folyásolják a döntéseket. Ennek megfelelően több munkabizottság létesült, egy­­egy VB-, illetve PB-tag veze­tésével, amelynek a PB-tago­­kon kívül, alapszervezeti veze­tőségi tagok és más elvtársak, valamint a KISZ és a szakszer­vezet egyes tisztségviselői is tagjai lettek, amennyiben párt­tagok voltak. Később annak következtében, hogy az állami vezetés struktúrájában bizo­nyos változások mentek végbe, s kialakult az egyes területek tartalmi irányításának kon­cepciója, egyes bizottságok mű­ködésének megszüntetésére ke­rült sor, illetve több közös bizottság létesült. Ebben az időszakban — hangsúlyozta a beszámoló — olyan feltételek alakultak ki, hogy az egyetemi kérdésekben a vezető pártszervek körülte­kintő, a valóságos problémákat feltáró álláspontokat alakít­hattak ki. Természetesen a megoldás elveinek meg­fogalmazásában és gyakor­lati megvalósításában lé­nyeges szerepet játszott az állami vezetés. E folyamat a párt egyetemi konkrét vezető szerepének ér­vényesülésével volt egyenlő. Kétségtelenül a vezető sze­rep tükröződésének tekinthe­tők többek között az egyetemi reformot elősegítő intézkedé­sek: így például a „kiscsopor­tos” oktatás megvalósítása, az oktatás színvonalának növelé­sét célzó módszerek kutatása és meghatározása, a korszerű­sítés követelményeinek alkal­mazása, az anyagi-technikai bázis növelése, a különböző szintű és keretű tudományos­ideológiai viták rendezése, a tanszékek nevelési feladata irányának kialakítása. A hall­gatók politikai, világnézeti stb. fejlődésének vizsgálatát, a je­lentkező problémák sokoldalú feltérképezését célzó lépések, a kollégiumok világnézeti programjának kialakítása és végrehajtása. A fizikai dolgozók gyermekeivel kapcsolatos feladatok meg­határozása, a népfrontpoli­tika konkrét egyetemi megvalósítását elősegítő elvi és gyakorlati fel­tételek megteremtése, amikor számos nézet és megközelítés került bonckés alá, a káder­munka elvi kérdéseinek kimun­kálása stb. Az együttműködés fontos formái voltak a tanévelőkészí­tő értekezletek, a rektori ta­nács és a párt VB, illetve az egyetemi tanács és a pártbi­zottság adott kérdésekben tar­tandó ülései, illetve közösen hozott határozatai, valamint a rektor, rektorhelyettesek és a pártbizottság titkára részvéte­lével tartott megbeszélések, ahol az egyetem előtt álló kér­dések megoldása szerepelt és tervszerű egyeztetésére került sor. Hasonló szerepe volt a ka­ri dékáni tanácsüléseknek, s a kari dékánok és a pártvezető­ségek konzultációjának, közös álláspontjának. Több esetben került sor természetszerűleg a VB és a szakszervezeti intéző­bizottság megbeszélésére is, s a rektori tanács, párt- és KISZ VB együttes tanácskozására. Ezután a beszámoló az álla­mi vezetés és a pártszervek együttműködésének különböző formáival foglalkozott, ismer­tette az eredményeket és a megoldásra váró feladatok sor­rendjét. Az ideológiai munkáról A pártmunka, pártélet érté­kelését illetően a beszámoló elsőként az ideológiai munka néhány kérdését érintette. A négy évvel ezelőtt megvá­lasztott pártbizottság e téren abból indult ki, hogy a párt­­szervezetek eszmei-politikai munkájának arra kell irányul­nia, hogy 1. fokozza a párttag­ság ideológiai és politikai fel­­készültségét, segítse elő a párt irányvonalának, ideológiai-po­litikai célkitűzéseinek minél teljesebb megismerését, meg­értését és végrehajtását; 2. ösztönözze a párttagokat, hogy a közvetlen munkakapcsolatok és kibontakozó viták során nyerjék meg a párt politikájá­nak a pártonkívülieket, a hall­gatókat, s meggyőző módon lépjenek fel a megingásokkal, a célkitűzéseikkel ellentétes nézetek és eszmei áramlatok ellen; 3. hatékonyan segítse elő a tudományos, oktató- és ne­velőmunka olyan irányú fej­lesztését, amellyel lehetővé vá­lik, hogy a társadalmi és ideo­lógiai kérdésekhez is helyesen eligazodó, a szocialista rend­­szert igenlő, azért tevékeny-­­ kedni képes és kész kommu-­­­nista szakemberek kerüljenek ki az egyetemről. A pártbizottság, amikor cél­kitűzését megfogalmazta, ter­mészetesen tudatában volt an­nak, hogy a különböző kérdések tisz­tázása sem jelent minden­ki számára azonosulást a helyes ideológiai elvekkel, hogy az egyes meghatározott kérdésekben való egyetértés nem jelenti szükségszerűen a tennivalókról való egységes felfogás azonnali kialakulását, s emellett az egyes régebbi problémák újabb megjelenése sem kerülhető el, s az eszmei harcnak a folyamatát nem le­het úgy felfogni, mint amely­ben a helyes határozatok, ál­láspontok lehetetlenné teszik a negatív tendenciák, jelenségek felszínre kerülését. Ugyanakkor azonban lehetségesnek tartot­ta, hogy meghatározott feltéte­lek kialakításával, változatos módszerek, keretek alkalma­zásával, az egzakt érvelés ere­jével, alkotó vitákkal az egye­temi ideológiai front úgy ala­kuljon, amelyben a meghatá­rozó a marxilleniai ideológia befolyásának a növekedése, a helytelen nézetek, álláspontok viszont átmenetiek. A beszámoló kitért az elmúlt évben a bölcsészkaron jelent­kező mozgolódásra, amelyben a helyes igény­ mellett helyte­len nézetek keveredtek. A különböző káros hatások megakadályozásánál, az egy­séges vitaszellem kialakí­tásánál a kari KISZ-vb nem állt feladata magaslatán — ál­lapította meg a beszámoló. Az a tény, hogy a nemzet­közi munkásmozgalom s szo­cialista társadalmunk építésé­vel kapcsolatos legfontosabb ideológiai-politikai kérdések­ben sikerült pártunk álláspont­ját elfogadtatni, s a fiatalok különböző csoportjainál jelent­kező helytelen nézetek jelentő­sen vesztettek erejükből. töb­(Folytatás a 3. oldalon)

Next