Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)

1970-10-19 / 13. szám

Beszámolt a négy esztendős munkáról és megválasztotta a 41 tagú pártbizottságot az ELTE MSZMP küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) bek között összefügg azzal, hogy pártszerveink általában időben koncentrálták a kom­munisták erejét, s így ritkán kerültek defenzív pozícióba, s helyesnek bizonyult a jogi ka­ri pártszervezettől kiindult azon törekvés is, hogy viszony­lag széles körű felmérések alapján vizsgálják a hallgatók ideológiai-politikai arculatát, amelyek alapján meghatáro­zott következtetések levonásá­ra került sor a karokon az ideológiai munka irányulása, s az erők csoportosítása szem­pontjából. A felmérések ta­pasztalatai ugyanis az állami szervek, tanszékek számára is ismeretessé váltak. Hozzájárult a pozitív fejlődéshez az is, hogy pártszerveink különböző formákat, fórumokat alakítot­tak ki. A IX. kongresszus határo­zatainak feldolgozása pél­dául a karok profiljának megfelelően s tanszéki és kollégiumi keretekben tör­tént; a pártcsoportok által tartott vi­tákra nemegyszer meghívták a pártonkívülieket is; számos esetben került sor a párt, szak­szervezet és KISZ propagan­disták közös tanácskozására. Itt kell megemlíteni azokat a pártbizottság által szervezett előadásokat, konzultációkat is, amelyeket állami és pártveze­tőink tartottak az oktatók, illetve kollégisták részére; a világnézeti bizottságok kereté­ben tartott összejöveteleket; a különböző időszakban rende­zett tudományos ülésszakokat; a KISZ végrehajtó bizottságok, vezetőségek és a különböző pártszervek közös üléseit; az oktatói tanácsokat, a patro­­názsmozgalmat, a politikai diákköröket, a KISZ vezető­képző megbeszéléseket. A szövetségi politika konk­rét egyetemi vonatkozásának ismertetése után mondotta: Álláspontunk kialakításánál konkrétan megfogalmaztuk a politikai alkalmasság fogalmát, amelyre már utaltunk, s a bu­dapesti végrehajtó bizottság 1966-os határozatának megfele­lően, a politikai munkát lénye­ges feltételnek tekintettük, s nem értettünk egyet azzal, hogy kizárólag a tudomá­nyos munka legyen a mér­ce, s nem tartottuk helyes­nek azt sem, hogy a tudo­mányos teljesítmény érté­kelése kizárólag a fokoza­tokhoz kapcsolódjon. » Szövetségi politikánkról A társadalmi átalakulás, át­­rétegződés, az értelmiség, konkrétan az ELTE oktatói ka­rának szociális összetételét illetően álláspontunk két fon­tos tételen alapult: az első, a munkásosztály saját értelmisé­gének, a világnézetében, maga­tartásában és munkájában szo­cialista, a szocialista társadal­mi célokat tudomásul vevő és támogató, azért aktívan tevé­kenykedő értelmiséget kell te­kinteni, szociális származásra való tekintet nélkül. Ugyanak­kor a történelmi változást tük­röző szövetségpolitikánknak megfelelő viszony az irányadó az értelmiség ezen rétegével, amely világnézetileg nem, de politikai értelemben a szocia­lizmus híve. A második, a munkásosztálynak és vele szö­vetséges parasztságnak, mint a társadalom alapvető osztályai­nak, a társadalomban elfoglalt helyzetüknek megfelelő lehető­séget kell biztosítani, hogy a soraikból származó értelmisé­giek, ha a követelményeknek megfelelnek, tehetségükhöz mérten fejthessék ki tevékeny­ségüket. Egyetemünk jelenlegi okta­tóinak közel 34 százaléka munkás-paraszt szárma­zású. A jövőt jelentő fia­talabb korosztályokban, illetőleg kezdőbb grádu­­sokban ez az arány a szó­ban forgó kategória szá­mára kedvezőbb. Az utolsó évtizedben egyete­münkre került oktatóknak — nagyobb részben fiatalabbak­nak — kereken 44 százaléka volt munkás—paraszt szárma­zású. A fizikai dolgozók gyermekeinek segítéséről Fentebb jelzett álláspontunk logikus következményeként előtérbe került munkánkban a fizikai dolgozók gyermekeinek helyzetét javító törekvés. A VB 1967 februárjában foglal­kozott először a fizikai szár­mazású hallgatók helyzetével és a szükséges teendőkkel. A későbbiekben a PB és az álla­mi vezetés is többször megvi­tatta ezt a problémát, számos határozat született, amelyek jelentős része folyamatosan megvalósult, vagy megvalósu­lóban van. A probléma lényege, mint ismeretes az, hogy az utóbbi években az ország egyetemein, így az ELTE-n is, a fizikai származású hallgatók aránya lassan, de határozottan csök­kent. Ennek oka az, hogy a fi­zikai dolgozók gyermekeinek jelentős része hátrányos hely­zetből készül az egyetemre. A hátrány számos tényezőből ered, így a családok alacsony jövedelméből, kedvezőtlen la­kásviszonyaiból, a szülők isko­lázatlanságából, az egyetemi tanulmányokra való ösztönzés hiányából, abból, hogy gyer­mekeik tanulásához nem tud­nak iskolán kívüli eszközöket (például különórák stb.) bizto­sítani, az iskolák sok esetben alacsonyabb színvonalából stb. Nyilvánvaló, hogy nem elég egyenlő jogokat te­remteni a tanuláshoz, a feltételeket is biztosítani kell ahhoz, hogy a jogok­kal a fizikai dolgozók te­hetséges gyermekei is él­hessenek. A hátrányos helyzet meg­szüntetése országos szintű in­tézkedéseket követel, és e té­ren az utóbbi időben vezető szerveink több komoly lépést tettek. A PB megvizsgálva a kér­dést, arra a következtetésre ju­tott, hogy az egyetem két te­rületén tud hathatós támoga­tást nyújtani: 1. előkészítő tan­folyamokat szervezhet közép­­iskolás diákok számára; 2. a tanszékeken, oktatói tanácso­kon, diákkörökön keresztül tá­mogatást nyújt az egyetemre már bekerült fizikai származá­sú hallgatók tanulásához. Az előkészítő tanfolyamok meg is indultak az egyetemi KISZ-bizottság szervezésében. Az első tapasztalatok birtoká­ban a PB 1968 februárjában ismét foglalkozott a kérdéssel, és a következő teendőket je­lölte ki: fejleszteni kell a pesti peremkerületi és Pest környéki középiskolások előkészítő tan­folyamait; ki kell terjeszteni az előkészítő tanfolyamokat néhány dunántúli megyére is; meg kell szervezni a nyári tan­folyamokat, elsősorban a vi­déki III. osztályt végzett tanu­lók részére, amelyhez az egye­tem gazdasági főigazgatója s az Eötvös Kollégium vezetője saját hatáskörén belül mesz­­szemenő segítséget nyújtott. A KISZ-vb 1970 májusában készített összefoglaló jelentésé­ből kitűnik, hogy a fenti célok lényegében megvalósultak. Ma­tematikai fizikából jelenleg országosan 271 csoportban 1500 tanulóval foglalkoznak. Ebből a TTK hallgatói 80 csoportot (600 tanulót) ve­zetnek. A bölcsészkar­ előkészítő, az úgynevezett „Studium Generá­lé”, szintjén sikeresen műkö­dik, jelenleg 28 csoportban körülbelül 130 tanulót készítenek fel az egyetemi felvételire. A nyári táborokat szintén sikerült megszervezni, összegezve: megállapítható, hogy kialakultak azok a for­mák, szervezeti keretek, ame­lyekben az előkészítés sikere­sen megvalósulhat, tisztázód­tak a tartalmi kérdések, jegy­zetek, írásos anyagok készül­tek. Lényegében tehát a PB határozatai realizálódtak. Ez elsősorban a KISZ-szervezet érdeme, amely a munka gya­korlati részét tartotta kézben. Ami a tanfolyamok tovább­fejlesztésének perspektíváit illeti, megállapítható, hogy a jövőben már nem szükséges a létszámot lényegesen bővíteni, mivel a minisztérium segítsé­gével fokozatosan megteremtő­dik a Cukor utcai iskolában a vidéki tanulókból álló közép­iskolai kollégium, ellenben nö­velni kell a foglalkozások ha­tékonyságát. Az előkészítőre történő kiválogatást továbbra is a származás, a szociális hely­zet, a politikai állásfoglalás és a tanulmányi eredmény figye­lembevételével kell végezni. A tanszéki munkáról A beszámoló súllyal tért ki a tanszéki munkára, elsőként a marxista tanszékekkel fog­lalkozott, amelyek előtérbe ke­rültek az új mechanizmussal kapcsolatosan. A korszerűsítés a tudomá­nyos szocializmus oktatásában is új tematika előkészítését vonta maga után, amely az ed­digi történeti tárgyalásmód he­lyett az elvi­ tematikai felépí­tést helyezte előtérbe. Jelenleg a legtöbb problé­mával a filozófiai tanszékek­nek kell szembenéznie. A filo­zófiai életben kialakult felfo­gásbeli és irányzatbeli különb­ségek ugyanis a hallgatóságra is kihatottak. E téren jelentős eredményt ért el a jogi kar filozófiai tan­szék, ahol az előadások és szemináriumok a kari át­lagnál jobban látogatottak, s a kari oktatásba való szer­ves beépülés mellett sikerült megküzdeni a hallgatók eltérő ideológiai arculatából adódó nehézségekkel. A TTK nem­régen alakult filozófiai tanszé­ke is a kezdeti problémák után egyre hatékonyabb munkát vé­gez, s támaszt jelent a párt­­szervezetek propagandatevé­kenységében. Másként alakult a BTK-n a helyzet. Problémák jelentkeztek a tanszéki okta­tói fegyelem, a kívánatos peda­gógiai és ideológiai egység kö­rül. Ennek következményeként a BTK-n a hallgatóság köré­ben a dialektikus materializ­mus oktatásának népszerűsége csökkent, s a jelentkező nem­zetközi kihatások is (osztrák és francia teoretikusok egyes fel­lépései, csehszlovákiai fejle­mények stb.) itt okoztak na­gyobb zavarokat. Sajnálatos, hogy a tanszék, mint oktatási egység, az utóbbi időben meg­nyilvánuló javuló tendencia ellenére sem tudta megoldani a hallgatók közötti problémá­kat, nem tudott megfelelően kezdeményezni a vitás ideoló­giai és politikai kérdésekben. Pártéletünk demokratizmusáról A pártmunka demokratiz­musát taglalva mondotta a to­vábbiakban: A pártbizottság vagy a vég­rehajtó bizottság, amikor az egyes karok tevékenységével, problémáival kapcsolatban ha­tározatot hozott, ilyen volt például a TTK-n a matemati­kus közéletre és decentralizá­lásra, a módszerekre, a jogi kar ideológiai munkájára, a bölcsészkaron tavaly előállott helyzet megváltoztatására vo­natkozó határozat, alapos elő­készítés után tette meg. De vajon következetesen érvénye­sítettük, megteremtettük-e minden lényeges kérdés elő­terjesztésénél, hogy mindazok­kal tárgyaljunk, akik illetéke­sek voltak. Sikerült-e azokat a csatornákat mindig létrehoz­ni — nem hagyva figyelmen kívül, hogy határozataink vagy az azokat magyarázó kommen­tárok jelentős részben megje­lentek az Egyetemi Lapokban is —, amelyekkel biztosítani lehetett, hogy a határozatok, törekvések a közbeeső áttéte­lek miatt ne sikkadjanak el. Úgy gondoljuk nem, s ezért az eddig kialakított módszereken túl, keresni kell azokat a for­mákat, amelyek lehetővé teszik, hogy a döntésekben való közvetlen vagy közve­tett részvétel szélesedjék. Megfontolást érdemel az a javaslat is, hogy a PB éven­ként az eddigieknél szélesebb körű aktíva előtt adjon számot munkájáról, a feladatokról, hogy a személyi kérdések, kari strukturális problémák, válto­zások esetében a VB, a­kár PB tagjaival is konzultáljon előze­tesen. Szükségesnek tűnik an­nak a megvizsgálása is, hogy hogyan lehet a jövő­ben jobban biztosítani, hogy a PB-tagok munkája ismertebbé váljon a párt­tagság előtt. Amikor a demokratizmus erősítéséről, kiszélesítésének szükségességéről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül a centralizmus oldalát sem. Nemegyszer előfordul, hogy egyesek úgy bírálnak, hogy a határozatok teljesítésé­ből nem veszik ki a részüket, a jogok mellett a kötelessége­ket elhanyagolják. A felelős­séget csak a vezetéstől kérik számon. A demokrácia meg­sértéséről beszélnek, ha néze­tükkel ellentétes határozatot hoznak, mint a filozófus alap­szervezetben, ahol a vezetést azért bírálták, mert a taggyű­lés nem hozott a KISZ töm­­bösítés ügyében a VB határo­zatával szemben ellenszegülő határozatot. A BTK KISZ-vb­ben pedig a kommunisták egy része több esetben csak akkor tekintette a pártvezetőséggel való megbeszélésen elhangzot­takat magára kötelezőnek, ha határozat született. NÉVAI LÁSZLÓ többek között az Egyetemi La­pok egyre növek­vő felelősségéről beszélt. Informá­­ciós tevékenysége mellett, tudatfor­máló szerepét kell az egyetemi sajtónak tovább­fejlesztenie. Fel­hívta a figyelmet az ideológiai cik­kek tematikai skálájának széle­sítésére. KIRSCHNER ISTVÁN az egye­tem, s ezen belül a TTK ellátottságá­ról beszélt. Büsz­kék vagyunk arra, — mondotta —, hogy az ország első egyetemének tartanak bennün­ket. Ellátottság­ban ez a rangsor majdnem fordí­tottan arányos. Érthető, hogy tü­relmetlenül vár­juk az új kar fel­épülését. Pillanatkép a küldöttértekezletről Fotó: Tarján A pártépítő munkáról A párt­építő munkát így summázta a beszámoló: Az elmúlt ciklusban 363 párttagot vettünk fel. Ezek közül 300 volt hallgató. A hallgatói pártfelvételben te­­hát az elmúlt 5—6 évet véve figyelembe — időszakos vissza­esések ellenére — egészséges irányú fejlődés van. Ez a tény azt jelenti, hogy az alapszer­vezetek nem szervezeti, köte-­ lező feladatként, hanem fon­­­tos politikai problémaként ke­zelik a hallgatói párttagfelvé­telt. Egyre kevesebb az olyan hallgató, akinek a pártban len­, ne a helye és az egyetem évei alatt nem találja meg a pártba vezető utat. A pártba felvett hallgatók döntő többsége — a korhatár­nak megfelelően IV—V. éves hallgató. Ebből a helyzetből következett, hogy folyamatos, rendszeres ifjúsági pártmun­ka nem tudott kialakulni, mert­ minden pártszervezet a tanév végén elveszítette hallgatói párttagságának kétharmadát, háromnegyedét. Ezt az adott­ságot eddig így az egyetemi pártélet, a hallgatók körében kifejtett pártmunka egyik alapvető sajátosságának kel­­­lett tekinteni. A szakszervezeti munkáról állapította meg a beszámolót A pártmunka fontos terület­­ét képezi a szakszervezeti te­vékenység. Ezt jelzi többek kö­zött, hogy egyetemünk szakszervezeti vezetőségeiben a párttagok aránya mintegy 40 szá­zalék, s az ott folytatott tevékenységet egyenlőnek tekintettük a pártmunká­val. A szakszervezeti politikai mun­ka formái ugyan elég nehezen kristályosodtak ki, s ma sincs minden rendben e téren, a taggyűléseken, aktívaértekez­leteken, konferenciákon felve­tett lényeges politikai kérdé­sek, viták azonban jelentősen hozzájárultak a pártszerveze­tek politikai tevékenységének a hatékonyságához. Az elmúlt években az egye­temi szakszervezeti élet két­ségkívül egyik kiemelkedő mozzanata volt a megszerve­zett lakásépítési akció eredmé­nyes lebonyolítása, öt egyetemi házunk van, és ezekben, valamint az OTP által rendelkezésünk­re bocsátott más épületek­ben a közelmúltban körül­belül 80 egyetemi oktató­ és dolgozó jutott nagyon modern — ha nem is nagyon olcsó — lakás­hoz. Jelentős erőfeszítések nyo­mán tető alatt áll az új 100 fős visegrádi üdülő is, amelynek az átadására még ebben az év­ben sor kerül. Nagy eredmény az is, hogy évenként körülbelül 2000 fő vesz részt a SZOT és az egyetemi szakszervezet (Folytatás a 4. oldalon) 3

Next