Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)
1970-10-19 / 13. szám
Beszámolt a négy esztendős munkáról és megválasztotta a 41 tagú pártbizottságot az ELTE MSZMP küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) bek között összefügg azzal, hogy pártszerveink általában időben koncentrálták a kommunisták erejét, s így ritkán kerültek defenzív pozícióba, s helyesnek bizonyult a jogi kari pártszervezettől kiindult azon törekvés is, hogy viszonylag széles körű felmérések alapján vizsgálják a hallgatók ideológiai-politikai arculatát, amelyek alapján meghatározott következtetések levonására került sor a karokon az ideológiai munka irányulása, s az erők csoportosítása szempontjából. A felmérések tapasztalatai ugyanis az állami szervek, tanszékek számára is ismeretessé váltak. Hozzájárult a pozitív fejlődéshez az is, hogy pártszerveink különböző formákat, fórumokat alakítottak ki. A IX. kongresszus határozatainak feldolgozása például a karok profiljának megfelelően s tanszéki és kollégiumi keretekben történt; a pártcsoportok által tartott vitákra nemegyszer meghívták a pártonkívülieket is; számos esetben került sor a párt, szakszervezet és KISZ propagandisták közös tanácskozására. Itt kell megemlíteni azokat a pártbizottság által szervezett előadásokat, konzultációkat is, amelyeket állami és pártvezetőink tartottak az oktatók, illetve kollégisták részére; a világnézeti bizottságok keretében tartott összejöveteleket; a különböző időszakban rendezett tudományos ülésszakokat; a KISZ végrehajtó bizottságok, vezetőségek és a különböző pártszervek közös üléseit; az oktatói tanácsokat, a patronázsmozgalmat, a politikai diákköröket, a KISZ vezetőképző megbeszéléseket. A szövetségi politika konkrét egyetemi vonatkozásának ismertetése után mondotta: Álláspontunk kialakításánál konkrétan megfogalmaztuk a politikai alkalmasság fogalmát, amelyre már utaltunk, s a budapesti végrehajtó bizottság 1966-os határozatának megfelelően, a politikai munkát lényeges feltételnek tekintettük, s nem értettünk egyet azzal, hogy kizárólag a tudományos munka legyen a mérce, s nem tartottuk helyesnek azt sem, hogy a tudományos teljesítmény értékelése kizárólag a fokozatokhoz kapcsolódjon. » Szövetségi politikánkról A társadalmi átalakulás, átrétegződés, az értelmiség, konkrétan az ELTE oktatói karának szociális összetételét illetően álláspontunk két fontos tételen alapult: az első, a munkásosztály saját értelmiségének, a világnézetében, magatartásában és munkájában szocialista, a szocialista társadalmi célokat tudomásul vevő és támogató, azért aktívan tevékenykedő értelmiséget kell tekinteni, szociális származásra való tekintet nélkül. Ugyanakkor a történelmi változást tükröző szövetségpolitikánknak megfelelő viszony az irányadó az értelmiség ezen rétegével, amely világnézetileg nem, de politikai értelemben a szocializmus híve. A második, a munkásosztálynak és vele szövetséges parasztságnak, mint a társadalom alapvető osztályainak, a társadalomban elfoglalt helyzetüknek megfelelő lehetőséget kell biztosítani, hogy a soraikból származó értelmiségiek, ha a követelményeknek megfelelnek, tehetségükhöz mérten fejthessék ki tevékenységüket. Egyetemünk jelenlegi oktatóinak közel 34 százaléka munkás-paraszt származású. A jövőt jelentő fiatalabb korosztályokban, illetőleg kezdőbb grádusokban ez az arány a szóban forgó kategória számára kedvezőbb. Az utolsó évtizedben egyetemünkre került oktatóknak — nagyobb részben fiatalabbaknak — kereken 44 százaléka volt munkás—paraszt származású. A fizikai dolgozók gyermekeinek segítéséről Fentebb jelzett álláspontunk logikus következményeként előtérbe került munkánkban a fizikai dolgozók gyermekeinek helyzetét javító törekvés. A VB 1967 februárjában foglalkozott először a fizikai származású hallgatók helyzetével és a szükséges teendőkkel. A későbbiekben a PB és az állami vezetés is többször megvitatta ezt a problémát, számos határozat született, amelyek jelentős része folyamatosan megvalósult, vagy megvalósulóban van. A probléma lényege, mint ismeretes az, hogy az utóbbi években az ország egyetemein, így az ELTE-n is, a fizikai származású hallgatók aránya lassan, de határozottan csökkent. Ennek oka az, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek jelentős része hátrányos helyzetből készül az egyetemre. A hátrány számos tényezőből ered, így a családok alacsony jövedelméből, kedvezőtlen lakásviszonyaiból, a szülők iskolázatlanságából, az egyetemi tanulmányokra való ösztönzés hiányából, abból, hogy gyermekeik tanulásához nem tudnak iskolán kívüli eszközöket (például különórák stb.) biztosítani, az iskolák sok esetben alacsonyabb színvonalából stb. Nyilvánvaló, hogy nem elég egyenlő jogokat teremteni a tanuláshoz, a feltételeket is biztosítani kell ahhoz, hogy a jogokkal a fizikai dolgozók tehetséges gyermekei is élhessenek. A hátrányos helyzet megszüntetése országos szintű intézkedéseket követel, és e téren az utóbbi időben vezető szerveink több komoly lépést tettek. A PB megvizsgálva a kérdést, arra a következtetésre jutott, hogy az egyetem két területén tud hathatós támogatást nyújtani: 1. előkészítő tanfolyamokat szervezhet középiskolás diákok számára; 2. a tanszékeken, oktatói tanácsokon, diákkörökön keresztül támogatást nyújt az egyetemre már bekerült fizikai származású hallgatók tanulásához. Az előkészítő tanfolyamok meg is indultak az egyetemi KISZ-bizottság szervezésében. Az első tapasztalatok birtokában a PB 1968 februárjában ismét foglalkozott a kérdéssel, és a következő teendőket jelölte ki: fejleszteni kell a pesti peremkerületi és Pest környéki középiskolások előkészítő tanfolyamait; ki kell terjeszteni az előkészítő tanfolyamokat néhány dunántúli megyére is; meg kell szervezni a nyári tanfolyamokat, elsősorban a vidéki III. osztályt végzett tanulók részére, amelyhez az egyetem gazdasági főigazgatója s az Eötvös Kollégium vezetője saját hatáskörén belül meszszemenő segítséget nyújtott. A KISZ-vb 1970 májusában készített összefoglaló jelentéséből kitűnik, hogy a fenti célok lényegében megvalósultak. Matematikai fizikából jelenleg országosan 271 csoportban 1500 tanulóval foglalkoznak. Ebből a TTK hallgatói 80 csoportot (600 tanulót) vezetnek. A bölcsészkar előkészítő, az úgynevezett „Studium Generálé”, szintjén sikeresen működik, jelenleg 28 csoportban körülbelül 130 tanulót készítenek fel az egyetemi felvételire. A nyári táborokat szintén sikerült megszervezni, összegezve: megállapítható, hogy kialakultak azok a formák, szervezeti keretek, amelyekben az előkészítés sikeresen megvalósulhat, tisztázódtak a tartalmi kérdések, jegyzetek, írásos anyagok készültek. Lényegében tehát a PB határozatai realizálódtak. Ez elsősorban a KISZ-szervezet érdeme, amely a munka gyakorlati részét tartotta kézben. Ami a tanfolyamok továbbfejlesztésének perspektíváit illeti, megállapítható, hogy a jövőben már nem szükséges a létszámot lényegesen bővíteni, mivel a minisztérium segítségével fokozatosan megteremtődik a Cukor utcai iskolában a vidéki tanulókból álló középiskolai kollégium, ellenben növelni kell a foglalkozások hatékonyságát. Az előkészítőre történő kiválogatást továbbra is a származás, a szociális helyzet, a politikai állásfoglalás és a tanulmányi eredmény figyelembevételével kell végezni. A tanszéki munkáról A beszámoló súllyal tért ki a tanszéki munkára, elsőként a marxista tanszékekkel foglalkozott, amelyek előtérbe kerültek az új mechanizmussal kapcsolatosan. A korszerűsítés a tudományos szocializmus oktatásában is új tematika előkészítését vonta maga után, amely az eddigi történeti tárgyalásmód helyett az elvi tematikai felépítést helyezte előtérbe. Jelenleg a legtöbb problémával a filozófiai tanszékeknek kell szembenéznie. A filozófiai életben kialakult felfogásbeli és irányzatbeli különbségek ugyanis a hallgatóságra is kihatottak. E téren jelentős eredményt ért el a jogi kar filozófiai tanszék, ahol az előadások és szemináriumok a kari átlagnál jobban látogatottak, s a kari oktatásba való szerves beépülés mellett sikerült megküzdeni a hallgatók eltérő ideológiai arculatából adódó nehézségekkel. A TTK nemrégen alakult filozófiai tanszéke is a kezdeti problémák után egyre hatékonyabb munkát végez, s támaszt jelent a pártszervezetek propagandatevékenységében. Másként alakult a BTK-n a helyzet. Problémák jelentkeztek a tanszéki oktatói fegyelem, a kívánatos pedagógiai és ideológiai egység körül. Ennek következményeként a BTK-n a hallgatóság körében a dialektikus materializmus oktatásának népszerűsége csökkent, s a jelentkező nemzetközi kihatások is (osztrák és francia teoretikusok egyes fellépései, csehszlovákiai fejlemények stb.) itt okoztak nagyobb zavarokat. Sajnálatos, hogy a tanszék, mint oktatási egység, az utóbbi időben megnyilvánuló javuló tendencia ellenére sem tudta megoldani a hallgatók közötti problémákat, nem tudott megfelelően kezdeményezni a vitás ideológiai és politikai kérdésekben. Pártéletünk demokratizmusáról A pártmunka demokratizmusát taglalva mondotta a továbbiakban: A pártbizottság vagy a végrehajtó bizottság, amikor az egyes karok tevékenységével, problémáival kapcsolatban határozatot hozott, ilyen volt például a TTK-n a matematikus közéletre és decentralizálásra, a módszerekre, a jogi kar ideológiai munkájára, a bölcsészkaron tavaly előállott helyzet megváltoztatására vonatkozó határozat, alapos előkészítés után tette meg. De vajon következetesen érvényesítettük, megteremtettük-e minden lényeges kérdés előterjesztésénél, hogy mindazokkal tárgyaljunk, akik illetékesek voltak. Sikerült-e azokat a csatornákat mindig létrehozni — nem hagyva figyelmen kívül, hogy határozataink vagy az azokat magyarázó kommentárok jelentős részben megjelentek az Egyetemi Lapokban is —, amelyekkel biztosítani lehetett, hogy a határozatok, törekvések a közbeeső áttételek miatt ne sikkadjanak el. Úgy gondoljuk nem, s ezért az eddig kialakított módszereken túl, keresni kell azokat a formákat, amelyek lehetővé teszik, hogy a döntésekben való közvetlen vagy közvetett részvétel szélesedjék. Megfontolást érdemel az a javaslat is, hogy a PB évenként az eddigieknél szélesebb körű aktíva előtt adjon számot munkájáról, a feladatokról, hogy a személyi kérdések, kari strukturális problémák, változások esetében a VB, akár PB tagjaival is konzultáljon előzetesen. Szükségesnek tűnik annak a megvizsgálása is, hogy hogyan lehet a jövőben jobban biztosítani, hogy a PB-tagok munkája ismertebbé váljon a párttagság előtt. Amikor a demokratizmus erősítéséről, kiszélesítésének szükségességéről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a centralizmus oldalát sem. Nemegyszer előfordul, hogy egyesek úgy bírálnak, hogy a határozatok teljesítéséből nem veszik ki a részüket, a jogok mellett a kötelességeket elhanyagolják. A felelősséget csak a vezetéstől kérik számon. A demokrácia megsértéséről beszélnek, ha nézetükkel ellentétes határozatot hoznak, mint a filozófus alapszervezetben, ahol a vezetést azért bírálták, mert a taggyűlés nem hozott a KISZ tömbösítés ügyében a VB határozatával szemben ellenszegülő határozatot. A BTK KISZ-vbben pedig a kommunisták egy része több esetben csak akkor tekintette a pártvezetőséggel való megbeszélésen elhangzottakat magára kötelezőnek, ha határozat született. NÉVAI LÁSZLÓ többek között az Egyetemi Lapok egyre növekvő felelősségéről beszélt. Információs tevékenysége mellett, tudatformáló szerepét kell az egyetemi sajtónak továbbfejlesztenie. Felhívta a figyelmet az ideológiai cikkek tematikai skálájának szélesítésére. KIRSCHNER ISTVÁN az egyetem, s ezen belül a TTK ellátottságáról beszélt. Büszkék vagyunk arra, — mondotta —, hogy az ország első egyetemének tartanak bennünket. Ellátottságban ez a rangsor majdnem fordítottan arányos. Érthető, hogy türelmetlenül várjuk az új kar felépülését. Pillanatkép a küldöttértekezletről Fotó: Tarján A pártépítő munkáról A pártépítő munkát így summázta a beszámoló: Az elmúlt ciklusban 363 párttagot vettünk fel. Ezek közül 300 volt hallgató. A hallgatói pártfelvételben tehát az elmúlt 5—6 évet véve figyelembe — időszakos visszaesések ellenére — egészséges irányú fejlődés van. Ez a tény azt jelenti, hogy az alapszervezetek nem szervezeti, köte- lező feladatként, hanem fontos politikai problémaként kezelik a hallgatói párttagfelvételt. Egyre kevesebb az olyan hallgató, akinek a pártban len, ne a helye és az egyetem évei alatt nem találja meg a pártba vezető utat. A pártba felvett hallgatók döntő többsége — a korhatárnak megfelelően IV—V. éves hallgató. Ebből a helyzetből következett, hogy folyamatos, rendszeres ifjúsági pártmunka nem tudott kialakulni, mert minden pártszervezet a tanév végén elveszítette hallgatói párttagságának kétharmadát, háromnegyedét. Ezt az adottságot eddig így az egyetemi pártélet, a hallgatók körében kifejtett pártmunka egyik alapvető sajátosságának kellett tekinteni. A szakszervezeti munkáról állapította meg a beszámolót A pártmunka fontos területét képezi a szakszervezeti tevékenység. Ezt jelzi többek között, hogy egyetemünk szakszervezeti vezetőségeiben a párttagok aránya mintegy 40 százalék, s az ott folytatott tevékenységet egyenlőnek tekintettük a pártmunkával. A szakszervezeti politikai munka formái ugyan elég nehezen kristályosodtak ki, s ma sincs minden rendben e téren, a taggyűléseken, aktívaértekezleteken, konferenciákon felvetett lényeges politikai kérdések, viták azonban jelentősen hozzájárultak a pártszervezetek politikai tevékenységének a hatékonyságához. Az elmúlt években az egyetemi szakszervezeti élet kétségkívül egyik kiemelkedő mozzanata volt a megszervezett lakásépítési akció eredményes lebonyolítása, öt egyetemi házunk van, és ezekben, valamint az OTP által rendelkezésünkre bocsátott más épületekben a közelmúltban körülbelül 80 egyetemi oktató és dolgozó jutott nagyon modern — ha nem is nagyon olcsó — lakáshoz. Jelentős erőfeszítések nyomán tető alatt áll az új 100 fős visegrádi üdülő is, amelynek az átadására még ebben az évben sor kerül. Nagy eredmény az is, hogy évenként körülbelül 2000 fő vesz részt a SZOT és az egyetemi szakszervezet (Folytatás a 4. oldalon) 3