Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)
1970-10-19 / 13. szám
»'•'» «•«»»»«■»«■»■»— «■«'» . Beszámolt a négyesztendős munkáról és megválasztotta a 41 tagú pártbizottságot az ELTE MSZMP küldöttértekezlete (Folytatás a 3. oldalról) által biztosított belföldi és külföldi üdülésekben. Ugyanakkor a szakszervezetnek határozottabb intézkedést kell elérnie a tekintetben, hogy jelentősebb változásokra kerüljön sor az egyetemi menzábon, ahol nem kívánatos állapotok uralkodnak, valamint az egyetemi óvodában és bölcsődében, s biztosítani kell az egyetemi dolgozók sporttevékenységének és kulturális igényeinek kielégítését. Az ifjúsági munkáról Az egyetemi pártmunka legfontosabb területének az ifjúság, s ezen belül a KISZ-fiatalok között végzett munkát tartottuk és tartjuk. Ennek megfelelően a KISZ munkájának segítése, irányítása, az elmúlt 3—4 évben, homloktérbe állított feladattá, törekvéssé vált. A beszámolási időszakban az ELTE KISZ-vb munkája sokat fejlődött, sok kezdeményezés fűződik tevékenységéhez. Ugyanez vonatkozik a TTK és a jogi kar, s ha nem is ilyen egyértelműen, a másfél éve választott BTK KISZ- vb-re is, amely az utóbbi időben, levonva a tapasztalatokat, kezdi betölteni feladatát. Azok a szakszervezeti keretek, patronálási módszerek, amelyek a három karon az elmúlt évek során létrejöttek, természetesen csak egyik eszközét jelenthetik az ifjúság között végzett munkának. Kezdettől hangoztattuk, s most is valljuk, hogy a KISZ patronálásának ilyen vagy olyan formája önmagában még nem oldja meg nehézségeinket. Az „Egyetemi Lapok” fejlődő színvonala, ifjúságcentrikusabbá tétele is csak egy, bár fontos láncszemet jelentett és jelenthet a problémák megoldásában, az irányulás meghatározásában. A patronáló munka sikere elsősorban a pártcsoportok, tanszékek és a KISZ-alapszervek konkrét, tartalmas együttműködésén múlik. Épp ezért általánossá kell tenni azt a gyakorlatot, hogy a pártcsoportok kötelességszerűen kapcsolatot tartsanak fenn a pártvezetőségek által kijelölt KISZ- alapszervekkel, a patronáló tanárok, oktatói tanácsok munkáját pedig az eddigihez képest sokkal konkrétabban kell egyesíteni a tanszékek tevékenységével, a tanszékvezetők felelősségével. A tanszékek felelősségének hangsúlyozása összefügg azzal, hogy a KISZ politikai-ideológiai funkciója nem elvi deklarációkban valósul meg, hatékonnyá csak azáltal válhat, ha saját szervezeti keretein (KISZ-csoportok, alapszervek stb.) túl, az egyetemi élet egészében, az oktatási, kulturális, tudományos, diákköri, szakköri stb. hallgatói keretekben is kibontakozik. Az ifjúság között végzett pártmunka lényeges részét teszi ki a kollégiumi tevékenység. A sokszor felszínre törő helytelen nézetek, ellentmondások viszonylag gyors leküzdése, a pozitív tendenciák erősödése azt jelzi, hogy kollégiumaink többségében eredményes politikai munka folyik, s a világnézeti nevelés is hatékony. A kommunista aktívák, a diákönkormányzatok a politikai nevelőmunka olyan formáit is fejlesztették, amelyek a kollégistákat bekapcsolták a magyar szocialista közélet áramlataiba. Példaként utalnék az Eötvös kollégisták munkájára a „Nemzeti Pantheon” mozgalomban, a jogászlányok tevékenységére a „Nők Lapjá”-nál, ahol a beérkező leveleket feldolgozzák, megválaszolják, s eljárnak a panaszosok ügyében, a Bolyai kollégisták által a fizikai dolgozók gyermekeinek segítésére. Igen sok előadás hangzott és hangzik el, amelyet jelentős közéleti személyiségek és az egyetem tekintélyes oktatói tartanak. Az Eötvös Kollégium nagy eseménye volt Kádár János elvtárs látogatása, amely ma is eleven erőként hat. Jelentős eredmények születtek a kulturális munkában is a beszámolási időszakban. A kulturális és sport munkáról A kulturális bizottság vezetésével az Egyetemi Színpad egyre inkább megtalálja az egyetem jellegének megfelelő módszereket, műsorpolitikát. Ebben a nem ellentmondás nélküli folyamatban sikerült különböző helytelen nézeteket kiküszöbölni, az egyetemi vezetés elképzeléseivel ellenkező törekvéseknek gátat vetni. Pozitív kezdeményezés volt az Egyetemi Színpad baráti körének létrehozása, a színpad és az Eötvös Klub együttműködési feltételeinek megteremtése stb. Amatőr együtteseink, alkotóköreink, jelentős hazai és nemzetközi sikereket értek el, és a KISZ-aktíva létrehozásával, a politikai munka feltételei is javultak. Az ifjúság között végzett munka fontos területe a BEAC, amely mint kiemelt sportegyesület, a szakosztályok számára biztosít felkészülési és versenyzési lehetőséget, ugyanakkor a sportfoglalkozások szervezésével elősegíti a hallgatók testi nevelését. S erre rendkívül nagy szükség is van. Az egészségi vizsgálódások ugyanis sok problémát jeleznek. Például a testnevelésre járó megvizsgált 160 hallgató közül 75 százalék komolyabb betegségen és műtéten esett át, 25 százaléknál a normálistól eltérő keringési, szervi elváltozás, deformitás tapasztalható. Általában nagy a légzési funkciókárosodás. Az egyetemi hallgatók nagyon nagy számának a munkaképessége nem teljes értékű. A jelenlegi sportolási lehetőségeink ugyanakkor rendkívül korlátozottak. Ma a BEAC kevesebb sportlétesítménnyel rendelkezik, mint 1935-ben, amikor a sporttelep megépült. A BEAC szakosztályaiban jelenleg 1162-en sportolnak. Olimpiai, európai, számos főiskolai és országos bajnokság fűződik nevükhöz. A tömegsportban részt vevők száma körülbelül 1200—1500 fő. A létesítmények csekély száma, általában az anyagi lehetőségek nem teszik lehetővé, hogy a még jelentkezett 1000 főnek az igényeit kielégítsék a BEAC vezetői. Takács Imre terjesztette a küldöttközgyűlés elé az ELTE pártszervezeteinek és küldöttértekezletének észrevételeit és állásfoglalását a kongresszusi irányelvekkel és a szervezeti szabályzat módosításával kapcsolatosan. Ezután következett a két napirendi pont együttes megvitatása. A felszólalók hosszú sorát BENKŐ LORÁND rektorhelyettes nyitotta, az oktató-nevelő munka fontosságát hangsúlyozva. Tájékoztatta az egybegyűlteket a végzős hallgatók elhelyezkedési nehézségeiről és annak demoralizáló hatásáról. ANDICS ERZSÉBET professzor, a marxista oktatás problematikájával foglalkozott felszólalásában és felhívta a figyelmet e világnézetet determináló tudományág oktatásának polemikusabbá tételére. TORKOS KORNÉL tanársegéd a munkás-paraszt származású hallgatók helyzetével foglalkozott, az egyetemre való előkészítés és az egyetemen folyó képzés aspektusából. SZIGETVÁRI SÁNDOR, a TTK csúcstitkára hozzászólásában erőteljesen hangsúlyozta, hogy a társadalmi tevékenység nem jelenthet hátrányt egyetlen párt-, KISZ- vagy tömegszervezeti tisztségviselő számára sem. KURUCZ IMRE, az MSZMP V. kerületi PB első titkára, amikor biztosította a pártértekezletet a kerület további segítőkészségéről, felhívta a figyelmet az ifjúságcentrikus pártmunkára, a helyesen alkalmazott szövetségi politikára és a pártmunka lenini normáinak betartására. Többek között felszólalt még a küldöttértekezleten Salamon Jenő, Varró Tibor, Bedő Ferenc is. Kirschner Béla válasza után került sor az ELTE 41 tagú pártbizottságának megválasztására és a kerületi küldöttek megválasztására. Azt követően az új pártbizottság 9 tagú végrehajtó bizottsági tagot választott. A küldöttértekezlet Székely György professzor elnöki zárszavával a késő esti órákban ért véget. . Lapunk munkatársa, Biernaczky Szilárd, szeptember közepén 10 napot töltött Hannoverben, mint a Csepel Táncegyüttes zenei vezetője. Beszámolója számunkra különösképpen érdekes, mivel többek közt a német egyetemek arculatáról, a német iskolai szellem megnyilvánulásairól is elmondja benyomásait. Szerk. Hannover velencei hangulatú város. E képzetünket nemcsak a sok kis tavacska, vagy a kertváros-jelleg, de egy-egy a szecesszióból ittragadt neogótikus házsor is előidézi. Hatalmas sugárutak és a város körüli autósztráda biztosítja a zavartalan közlekedést. Különösen érdekes, hogy az alsószász erdők egyik csücske belóg a város szívébe. Itt, az Eisenreide szélén található az állatkert, amelyben szabadon kóborolnak az egzotikus vadak. Házigazdámmal, aki a Nemzetközi Egyetemen titkári teendőket lát el, csak kézzellábbal és egy olasz—német nyelvkönyv segítségével értettük meg egymást. Szerencsére megérkezésünk másnapján már akadt egy házaspár, külföldre szakadt hazánkfiai, akik alkalomadtán kisegítettek, így megtudhattam, hogy a városban levő öt egyetem egyikében sincs jogi és bölcsész fakultás. (Orvosi, Állatorvosi, Műszaki, Zene-, tánc- és színművészeti, illetve Nemzetközi Egyetem működik itt.) Az európai közvéleményben a szászokat, mint az egyik leghűvösebb, legridegebb német típust tartják számon. Nos, ezzel kapcsolatban igen vegyes benyomásokat szereztem. A hannoveriek harsányan jókedvűek, ez szinte kötelező társadalmi norma, ugyanakkor nem barátkoznak egykönnyen. A személyes közvetlenség mértéke az iskolázottság foka és a foglalkozás szerint, rendkívül különböző. A szociáldemokrata polgármester, vagy a világjáró geodéta, gátlástalan szívélyességgel kápráztat el bennünket, a rusztikus ravaszságát fitogtató alsó-szászországi miniszterelnök-helyettes azonban közvetlenségében is ellenszenves. A könyörtelen üzleti harcra kényszerült kis magánvállalkozó, vagy a Volkswagen-gyári művezető pedig személyes kapcsolataiban is kifejezetten számító. Szinte fellélegzünk a vasasszakszervezet fogadásán, amikor a beszélgetés során az emberek közti kapcsolatok javításáról esik szó. Egyébként talán az emberekben élő üzleti könyörtelenség és fokozott anyagiasság írható leginkább a ridegség számlájára. Érzésem szerint azonban ez túlvezet a típus problémáján: önkéntelenül Mills, magyarul is megjelent írásainak gondolatai jutottak eszembe, azok a sorok, amikor a fehérgallérosok (az úgynevezett modern középosztály állapotáról, hangulatáról, törekvéseiről, iskolázottságának kérdéseiről beszél. Ha időnként igen közvetett módon is, de kirajzolódott előttem az, ami a modern kapitalista országok iskolaformájára olyannyira jellemző: a szigorúan szakszerű oktatás, amely az adatok, szakismeretek végtelen halmazára épül anélkül, hogy azt tágabb öszszefüggésekben is elhelyezné, és amelynek az eredménye: ha a hannoverieket — már ha tolmács akadt — a foglalkozáson kívül bármi másról faggattam, az evésig, a kertig, vagy legfeljebb a kocsijukig jutottak. A szakismeret túlhangsúlyozásából következő egyoldalú képzés különös példája volt az, amikor a város zenei könyvtárának nyugdíjazott vezetőjével beszélgettem. A zenei folklórral kapcsolatos kérdéseimre részletesen válaszolt. Amikor azonban irodalmi, színházi, sőt, bizonyos gazdaságtani-politikai kérdések felé kanyarodtunk, tanácstalanul elhallgatott. Az Operában akadtam össze azzal a szakállas gépészmérnök-hallgatóval, akivel később az Ifjúság Házában (Ifjúsági Művelődési Ház) többször találkoztam. Ő említette meg egy alkalommal, hogy a Műszaki Egyetemen újabban ugyan humán tárgyakat is (irodalom, művészettörténet stb.) fel lehet venni, azonban valamennyi általános összefüggéseket boncoló tárgyat (filozófia, gazdaságtan stb.), beleértve az előbb említett humán tárgyakat, csak fakultatív formában hallgathatnak. Ugyanakkor házigazdám elmondta: a Nemzetközi Egyetemen olyan magasak a szakismereti tárgyak vizsgakövetelményei, hogy még a három évre tervezett 4—5 tantárgyas művezetői, üzemmérnöki szakokat is gyakran csak 6—7 év alatt képes a nyelvi problémákkal úgyis megterhelt diák elvégezni. A többi egyetemeken pedig a német diákok esetében a 4—5 éves képzési időszak nemegyszer 10 évre nő a sikertelen vizsgák következtében. Érzésem szerint: a sokkal szervezetlenebb és rövidített (7 hónapos) évenkénti szorgalmi idővel dolgozó olasz egyetemek — amelyeket tavaly ismertem meg — és a német felsőoktatási intézmények között nem sok a különbség módszertani, tantárgyelosztási, sőt tartalmi vonatkozásban. A magas szintű gondolkodásformák, az áttekintő és kombinatív készség kialakítása szőrén-szálán eltűnik a műszakitechnikai, az irodalmi, a színháztechnikai vagy esetleg a zeneelméleti adathalmaz mélyében. Ez akkor meghökkentő igazán, ha arra gondolunk, hogy éppen a nyugati kibernetikai, illetve pedagógiai vizsgálatok egyik állandó konklúziója: az egyetemeknek nem a gyakorlatban közvetlenül használható szaktudást kell a diákok agyába tölteni, hanem olyan készséget kialakítani, amely az állandóan megújuló ismereteket mindig képes megemészteni és a helyére tenni. Ha e furcsa ellentmondás mélyére nézünk, nem juthatunk más eredményhez, mint hogy a modern kapitalista országok manipulált oktatási rendszerének nem célja nagy áttekintő képességű szakemberek tömeges kinevelése. Hannoveri utamnak talán ez volt az egyik legmeghökkentőbb tapasztalata. Olyan probléma, amelyről sokat beszélünk, de amit ép ésszel sosem érthetünk meg egészen. A német egyetemi életet szemlélve végül is az a benyomásom támadt, hogy a sokat emlegetett német rendszeresség valószínűleg elkelne itthon, nemcsak a felsőoktatás de az élet más egyéb területén is, a felsőoktatás tartalmi részét tekintve azonban a magyar, sőt a szocialista országok sokkal egészségesebb úton haladnak a legmagasabbrendű gondolkodási, illetve a problémák alkotó jellegű megoldásához szükséges képességek kifejlesztésében. Biernaczky Szilárd HANNOVER, avagy a német egyetemi élet (dtijegyzet) Az újonnan választott pártbizottság tagjai Arató Endre, Balogh Sándor, Berényi Sándor, Bodgár Zoltán, Elekes Lajos, Földes Tamás, Galla Endre, Horváth József, Kádár Miklós, Kardos József, Karvasz Gyula, Kátai Imre, Kertész László, Király István, Kirschner Béla, Kirschner István, Kiss Aladár, Kiss György, Kisfaludy Gyula, Kósa András, Kovács János, Lasztity Simon, Magyar György, Pándi Ilona, Peller József, Pintér Jenő, Pölöskei Ferenc, Pusztai Ferenc, Rév Mária, Salamon Zoltán, Sárándi Imre, Seres Imre, Süpek Ottó, Szakács Kálmán, Székely György, Takács Imre, Tolnai Gábor, Turczi Gyula, Varró Tibor, Vitéz Gáborné, Wéber Antal. A végrehajtó bizottság tagjai TITKÁR: MAGYAR GYÖRGY Végrehajtó bizottsági tagok: Kádár Miklós, Kertész László, Kiss Aladár, Kovács János, Peller József, Rév Mária, Seres Imre, Szakács Kálmán. JS kerületi küldöttek Benkő Loránd, Kirschner Béla, Kiss György, Magyar György, Nagy Károly, Simon Péter. a fegyelmi bizottság tagjai ELNÖK: PÁNDI ILONA Zoltán, Furka Árpád, Padá Bizottsági tagok: Bodgányi Mihályné, Wessely Antal. VITAESTEK A BOLYAI KOLLÉGIUMBAN A TTK-sok kollégiumi pártaktívája az idén is megrendezi az alapközösségek számára a politikai, filozófiai, tudományos témájú vitaesteket. A múlt tanévben kialakított gyakorlathoz híven nem nagy számú hallgatóság előtt hangzanak el az előadások. Az egyes üléseken csak egy-két alapközösség vesz részt. (Az alapközösségek általában 15, többnyire azonos szakú és évfolyamú kollégistából állnak.) így sokkal több lehetőség nyílik az adott probléma közös feldolgozására. A diákok saját maguk kérték, hogy a gyakran igen összetett világnézeti kérdéseket ilyen formában vitassák meg. Tény, hogy a kis létszám, a nagyjából azonos felkészültség és a szemináriumszerű keret közvetlenebb légkört biztosít. A résztvevők gátlástalanabbul, személyesen és éppen ezért sokkal aktívabban kapcsolódhatnak bele a munkába. Az alapközösségek egyébként tetszés szerint választhatnak a 60 javasolt témából (szemeszterenként kettőt). A rendkívül gazdag anyag, amelynek bemutatására, illetve vitaszerű feldolgozására a kar oktatói vállalkoztak, egyaránt tartalmaz történeti-politikaigazdaságtani és tudományfilozófiai kérdéscsoportokat, például: A francia munkásmozgalom időszerű kérdései; A társadalmi fejlődés és a humanizmus; Mi a manipuláció?; Az „ipari társadalom” elméletei; Antihumanizmustól a szocialista humanizmusig; Vallás és a természettudományok; A kvantummechanika legújabb fejlődési eredményei és ezek filozófiai interpretációja; Az új evolúciós elméletek filozófiai problematikája; A biológia tanításának filozófiai problémái; Niels Bohr: Atomfizika és az emberi megismerés; Geometria és a valóság. A munkaterv, amelyet a hallgatók által kiválasztott témák alapján a pártaktíva rövidesen elkészít, előreláthatólag 40—50 előadásból fog állni. Lévén, hogy körülbelül 35 alapközösség működik a kollégiumban. (Azonos választás esetén egyazon előadáson több hallgatói kollektíva vesz részt.) Az esteken korlátozott számban külső érdeklődőket is szívesen látnak. A legjobban sikerült, legizgalmasabb vitákról a későbbiekben hírt adunk lapunk hasábjain. — sz —»