Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)

1970-10-19 / 13. szám

»'•'» «•«»»»«■»«■»■»— «■«'» . Beszámolt a négyesztendős munkáról és megválasztotta a 41 tagú pártbizottságot az ELTE MSZMP küldöttértekezlete (Folytatás a 3. oldalról) által biztosított belföldi és külföldi üdülésekben. Ugyanakkor a szakszervezet­nek határozottabb intézkedést kell elérnie a tekintetben, hogy jelentősebb változásokra ke­rüljön sor az egyetemi men­zábon, ahol nem kívánatos ál­lapotok uralkodnak, valamint az­ egyetemi óvodában és böl­csődében, s biztosítani kell az egyetemi dolgozók sporttevé­kenységének és kulturális igé­nyeinek kielégítését. Az ifjúsági munkáról Az egyetemi pártmunka leg­fontosabb területének az ifjú­ság, s ezen belül a KISZ-fiata­­lok között végzett munkát tar­tottuk és tartjuk. Ennek meg­felelően a KISZ munkájának segítése, irányítása, az elmúlt 3—4 évben, homloktérbe állí­tott feladattá, törekvéssé vált. A beszámolási időszakban az ELTE KISZ-vb mun­kája sokat fejlődött, sok kezdeményezés fűződik te­vékenységéhez. Ugyanez vonatkozik a TTK és a jogi kar, s ha nem is ilyen egyértelműen, a másfél éve választott BTK KISZ- vb-re is, amely az utóbbi időben, levon­va a tapasztalatokat, kezdi be­tölteni feladatát. Azok a szakszervezeti kere­tek, patronálási módszerek, amelyek a három karon az el­múlt évek során létrejöttek, természetesen csak egyik esz­közét jelenthetik az ifjúság között végzett munkának. Kezdettől hangoztattuk, s most is valljuk, hogy a KISZ patronálásának ilyen vagy olyan formája önmagában még nem oldja meg nehézségeinket. Az „Egyetemi Lapok” fej­lődő színvonala, ifjúság­centrikusabbá tétele is csak egy, bár fontos lánc­szemet jelentett és jelent­het a problémák megoldá­sában, az irányulás meg­határozásában. A patronáló munka sikere elsősorban a pártcsoportok, tanszékek és a KISZ-alapszer­­vek konkrét, tartalmas együtt­működésén múlik. Épp ezért általánossá kell tenni azt a gyakorlatot, hogy a pártcsopor­tok kötelességszerűen kapcso­latot tartsanak fenn a pártve­zetőségek által kijelölt KISZ- alapszervekkel, a patronáló ta­nárok, oktatói tanácsok mun­káját pedig az eddigihez képest sokkal konkrétabban kell egyesíteni a tanszékek tevé­kenységével, a tanszékvezetők felelősségével. A tanszékek felelősségének hangsúlyozása összefügg azzal, hogy a KISZ politikai-ideoló­giai funkciója nem elvi dekla­rációkban valósul meg, haté­konnyá csak azáltal válhat, ha saját szervezeti keretein (KISZ-csoportok, alapszervek stb.) túl, az egyetemi élet egé­szében, az oktatási, kulturális, tudományos, diákköri, szakkö­ri stb. hallgatói keretekben is kibontakozik. Az ifjúság között végzett pártmunka lényeges ré­szét teszi ki a kollégiumi tevékenység. A sokszor felszínre törő hely­telen nézetek, ellentmondások viszonylag gyors leküzdése, a pozitív tendenciák erősödése azt jelzi, hogy kollégiumaink többségében eredményes poli­tikai munka folyik, s a világ­nézeti nevelés is hatékony. A kommunista aktívák, a diák­önkormányzatok a politikai ne­velőmunka olyan formáit is fejlesztették, amelyek a kollé­gistákat bekapcsolták a ma­gyar szocialista közélet áram­lataiba. Példaként utalnék az Eötvös kollégisták munkájára a „Nemzeti Pantheon” mozga­lomban, a jogászlányok tevé­kenységére a „Nők Lapjá”-nál, ahol a beérkező leveleket fel­dolgozzák, megválaszolják, s eljárnak a panaszosok ügyé­ben, a Bolyai kollégisták által a fizikai dolgozók gyermekei­nek segítésére.­­ Igen sok előadás hangzott és hangzik el, amelyet jelentős közéleti személyiségek és az egyetem tekintélyes oktatói tartanak. Az Eötvös Kollégium nagy eseménye volt Kádár János elvtárs látogatása, amely ma is eleven erőként hat. Jelentős eredmények szület­tek a kulturális munkában is a beszámolási időszakban. A kulturális és sport munkáról A kulturális bizottság veze­tésével az Egyetemi Színpad egyre inkább megtalálja az egyetem jellegének megfelelő módszereket, műsorpolitikát. Ebben a nem ellentmondás nélküli folyamatban sikerült különböző helytelen nézeteket kiküszöbölni, az egyetemi ve­zetés elképzeléseivel ellenkező törekvéseknek gátat vetni. Pozitív kezdeményezés volt az Egyetemi Színpad ba­ráti körének létrehozása, a színpad és az Eötvös Klub együttműködési feltételei­nek megteremtése stb. Amatőr együtteseink, al­kotóköreink, jelentős hazai és nemzetközi sikereket értek el, és a KISZ-aktíva létrehozásá­val, a politikai munka feltéte­lei is javultak. Az ifjúság között végzett munka fontos területe a BEAC, amely mint ki­emelt­ sportegyesület, a szakosztályok számára biz­tosít felkészülési és ver­senyzési lehetőséget, ugyanakkor a sportfoglalkozá­sok szervezésével elősegíti a hallgatók testi nevelését. S er­re rendkívül nagy szükség is van. Az egészségi vizsgálódá­sok ugyanis sok problémát je­leznek. Például a testnevelés­re járó megvizsgált 160 hallga­tó közül 75 százalék komo­lyabb betegségen és műtéten esett át, 25 százaléknál a nor­málistól eltérő keringési, szer­vi elváltozás, deformitás ta­pasztalható. Általában nagy a légzési funkciókárosodás. Az egyetemi hallgatók nagyon nagy számának a munkaképes­sége nem teljes értékű. A jelenlegi sportolási lehe­tőségeink ugyanakkor rendkí­vül korlátozottak. Ma a BEAC kevesebb sportlétesítménnyel ren­delkezik, mint 1935-ben, amikor a sporttelep meg­épült. A BEAC szakosztályaiban je­lenleg 1162-en sportolnak. Olimpiai, európai, számos fő­iskolai és országos bajnokság fűződik nevükhöz. A tömeg­sportban részt vevők száma körülbelül 1200—1500 fő. A lé­tesítmények csekély száma, ál­talában az anyagi lehetőségek nem teszik lehetővé, hogy a még jelentkezett 1000 főnek az igényeit kielégítsék a BEAC vezetői. Takács Imre terjesztette a küldöttközgyűlés­ elé az ELTE pártszervezeteinek és küldött­­értekezletének észrevételeit és állásfoglalását a kongresszusi irányelvekkel és a szervezeti szabályzat módosításával kap­csolatosan. Ezután következett a két napirendi pont együttes megvitatása. A felszólalók hosszú sorát BENKŐ LORÁND rektorhe­lyettes nyitotta, az oktató-ne­velő munka fontosságát hang­súlyozva. Tájékoztatta az egy­begyűlteket a végzős hallga­tók elhelyezkedési nehézségei­ről és annak demoralizáló ha­tásáról. ANDICS ERZSÉBET pro­fesszor, a marxista oktatás problematikájával foglalkozott felszólalásában és felhívta a figyelmet e világnézetet de­termináló tudományág oktatá­sának polemikusabbá téte­lére. TORKOS KORNÉL tanár­segéd a munkás-paraszt szár­mazású hallgatók helyzetével foglalkozott, az egyetemre va­ló előkészítés és az egyetemen folyó képzés aspektusából. SZIGETVÁRI SÁNDOR, a TTK csúcstitkára hozzászólásá­­ban erőteljesen hangsúlyozta, hogy a társadalmi tevékeny­ség nem jelenthet hátrányt egyetlen párt-, KISZ- vagy tömegszervezeti tisztségvise­­­lő számára sem. KURUCZ IMRE, az MSZMP V. kerületi PB első titkára, amikor biztosította a pártér­tekezletet a kerület további segítőkészségéről, felhívta a figyelmet az ifjúságcentrikus pártmunkára, a helyesen al­kalmazott szövetségi politiká­ra és a pártmunka lenini nor­máinak betartására. Többek között felszólalt még a küldött­­értekezleten Salamon Jenő, Varró Tibor, Bedő Ferenc is. Kirschner Béla válasza után került sor az ELTE 41 tagú pártbizottságának megválasz­tására és a kerületi küldöttek megválasztására. Azt követően az új pártbizottság 9 tagú vég­rehajtó bizottsági tagot válasz­tott. A küldöttértekezlet Szé­kely György professzor elnöki zárszavával a késő esti órák­ban ért véget. . Lapunk munkatársa, Bier­­naczky Szilárd, szeptember közepén 10 napot töltött Han­noverben, mint a Csepel Tánc­­együttes zenei vezetője. Beszá­molója számunkra különös­képpen érdekes, mivel többek közt a német egyetemek arcu­latáról, a német iskolai szel­lem megnyilvánulásairól is elmondja benyomásait. Szerk. Hannover velencei hangula­tú város. E képzetünket nem­csak a sok kis tavacska, vagy a kertváros-jelleg, de egy-egy a szecesszióból ittragadt neo­gótikus házsor is előidézi. Ha­talmas sugárutak és a város körüli autósztráda biztosítja a zavartalan közlekedést. Külö­nösen érdekes, hogy az alsó­szász erdők egyik csücske be­lóg a város szívébe. Itt, az Eisenreide szélén található az állatkert, amelyben szabadon kóborolnak az egzotikus va­dak. Házigazdámmal, aki a Nem­zetközi Egyetemen titkári teendőket lát el, csak kézzel­­lábbal és egy olasz—német nyelvkönyv segítségével értet­tük meg egymást. Szerencsére megérkezésünk másnapján már akadt egy házaspár, kül­földre szakadt hazánkfiai, akik alkalomadtán kisegítet­tek, így megtudhattam, hogy a városban levő öt egyetem egyikében sincs jogi és böl­csész fakultás. (Orvosi, Állat­orvosi, Műszaki, Zene-, tánc- és színművészeti, illetve Nem­zetközi Egyetem működik itt.) Az európai közvéleményben a szászokat, mint az egyik leghűvösebb, legridegebb né­met típust tartják számon. Nos, ezzel kapcsolatban igen vegyes benyomásokat szerez­tem. A hannoveriek harsányan jókedvűek, ez szinte kötelező társadalmi norma, ugyanakkor nem barátkoznak egykönnyen. A személyes közvetlenség mértéke az iskolázottság foka és a foglalkozás szerint, rend­kívül különböző. A szociálde­mokrata polgármester, vagy a világjáró geodéta, gátlástalan szívélyességgel kápráztat el bennünket, a rusztikus ravasz­ságát fitogtató alsó-szászorszá­­gi miniszterelnök-helyettes azonban közvetlenségében is ellenszenves. A könyörtelen üzleti harcra kényszerült kis magánvállalkozó, vagy a Volkswagen-gyári művezető pedig személyes kapcsolatai­ban is kifejezetten számító. Szinte fellélegzünk a vasas­szakszervezet fogadásán, ami­kor a beszélgetés során az em­berek közti kapcsolatok javí­tásáról esik szó. Egyébként talán az embe­rekben élő üzleti könyörte­lenség és fokozott anyagiasság írható leginkább a ridegség számlájára. Érzésem szerint azonban ez túlvezet a típus problémáján: önkéntelenül Mills, magyarul is megjelent írásainak gondolatai jutottak eszembe, azok a sorok, amikor a fehérgallérosok (az úgyneve­zett modern középosztály­ ál­lapotáról, hangulatáról, törek­véseiről, iskolázottságának kérdéseiről beszél. Ha időnként igen közvetett módon is, de kirajzolódott előttem az, ami a modern ka­pitalista országok iskolafor­májára olyannyira jellemző: a szigorúan szakszerű oktatás, amely az adatok, szakismere­tek végtelen halmazára épül anélkül, hogy azt tágabb ösz­­szefüggésekben is elhelyezné, és amelynek az eredménye: ha a hannoverieket — már ha tolmács akadt — a foglalko­záson kívül bármi másról faggattam, az evésig, a kertig, vagy legfeljebb a kocsijukig jutottak. A szakismeret túl­hangsúlyozásából következő egyoldalú képzés különös pél­dája volt az, amikor a város zenei könyvtárának nyugdíja­zott vezetőjével beszélgettem. A zenei folklórral kapcsolatos kérdéseimre részletesen vála­szolt. Amikor azonban irodal­mi, színházi, sőt, bizonyos gazdaságtani-politikai kérdé­sek felé kanyarodtunk, ta­nácstalanul elhallgatott. Az Operában akadtam össze azzal a szakállas gépészmér­nök-hallgatóval, akivel később az Ifjúság Házában (Ifjúsági Művelődési Ház) többször ta­lálkoztam. Ő említette meg egy alkalommal, hogy a Mű­szaki Egyetemen újabban ugyan humán tárgyakat is (irodalom, művészettörténet stb.) fel lehet venni, azonban valamennyi általános össze­függéseket boncoló tárgyat (filozófia, gazdaságtan stb.), beleértve az előbb említett hu­mán tárgyakat, csak fakulta­tív formában hallgathatnak. Ugyanakkor házigazdám el­mondta: a Nemzetközi Egyete­men olyan magasak a szakis­mereti tárgyak vizsgakövetel­ményei, hogy még a három évre tervezett 4—5 tantárgyas művezetői, üzemmérnöki sza­kokat is gyakran csak 6—7 év alatt képes a nyelvi problé­mákkal úgyis megterhelt diák elvégezni. A többi egyeteme­ken pedig a német diákok esetében a 4—5 éves képzési időszak nemegyszer 10 évre nő a sikertelen vizsgák követ­keztében. Érzésem szerint: a sokkal szervezetlenebb és rövidített (7 hónapos) évenkénti szorgalmi idővel dolgozó olasz egyetemek — amelyeket tavaly ismer­tem meg — és a német fel­sőoktatási intézmények között nem sok a különbség módszer­tani, tantárgyelosztási, sőt tartalmi vonatkozásban. A magas szintű gondolkodásfor­mák, az áttekintő és kombi­­natív készség kialakítása sző­rén-szálán eltűnik a műszaki­technikai, az irodalmi, a szín­háztechnikai vagy esetleg a zeneelméleti adathalmaz mé­lyében. Ez akkor meghökken­tő igazán, ha arra gondolunk, hogy éppen a nyugati kiberne­tikai, illetve pedagógiai vizs­gálatok egyik állandó konklú­ziója: az egyetemeknek nem a gyakorlatban közvetlenül használható szaktudást kell a diákok agyába tölteni, hanem olyan készséget kialakítani, amely az állandóan megújuló ismereteket mindig képes megemészteni és a helyére tenni. Ha e furcsa ellentmondás mélyére nézünk, nem jutha­tunk más eredményhez, mint hogy a modern kapitalista or­szágok manipulált oktatási rendszerének nem célja nagy áttekintő képességű szakembe­rek tömeges kinevelése. Hannoveri utamnak talán ez volt az egyik legmeghök­­kentőbb tapasztalata. Olyan probléma, amelyről sokat be­szélünk, de amit ép ésszel so­sem érthetünk meg egészen. A német egyetemi életet szem­lélve végül is az a benyomá­som támadt, hogy a sokat em­legetett ném­et rendszeresség valószínűleg elkelne itthon, nemcsak a felsőoktatás de az élet más egyéb területén is, a felsőoktatás tartalmi részét tekintve azonban a magyar, sőt a szocialista országok sok­kal egészségesebb úton halad­nak a legmagasabbrendű gon­dolkodási, illetve a problémák alkotó jellegű megoldásához szükséges képességek kifej­lesztésében. Biernaczky Szilárd HANNOVER, avagy a német egyetemi élet (dtijegyzet) Az újonnan választott pártbizottság tagjai Arató Endre, Balogh Sán­dor, Berényi Sándor, Bodgár Zoltán, Elekes Lajos, Földes­ Tamás, Galla Endre, Horváth József, Kádár Miklós, Kardos József, Karvasz Gyula, Kátai Imre, Kertész László, Király István, Kirschner Béla, Kirsch­­ner István, Kiss Aladár, Kiss György, Kisfaludy Gyula, Kó­sa András, Kovács János, Lasztity Simon, Magyar György, Pándi Ilona, Peller József, Pintér Jenő, Pölöskei Ferenc, Pusztai Ferenc, Rév Mária, Salamon Zoltán, Sá­­rándi Imre, Seres Imre, Süpek Ottó, Szakács Kálmán, Szé­kely György, Takács Imre, Tolnai Gábor, Turczi Gyula, Varró Tibor, Vitéz Gáborné, Wéber Antal. A végrehajtó bizottság tagjai TITKÁR: MAGYAR GYÖRGY Végrehajtó bizottsági tagok: Kádár Miklós, Kertész László, Kiss Aladár, Kovács János, Peller József, Rév Mária, Se­res Imre, Szakács Kálmán. JS kerületi küldöttek Benkő Loránd, Kirschner Béla, Kiss György, Magyar György, Nagy Károly, Simon Péter. a fegyelmi bizottság tagjai ELNÖK: PÁNDI ILONA Zoltán, Furka Árpád, Padá­ Bizottsági tagok: Bodgá­­nyi Mihály­né, Wessely Antal. VITAESTEK A BOLYAI KOLLÉGIUMBAN A TTK-sok kollégiumi pártaktívája az idén is meg­rendezi az alapközösségek számára a politikai, filozó­fiai, tudományos témájú vi­taesteket. A múlt tanévben kialakí­tott gyakorlathoz híven nem nagy számú hallgató­ság előtt hangzanak el az előadások. Az egyes ülése­ken csak egy-két alapkö­zösség vesz részt. (Az alap­közösségek általában 15, többnyire azonos szakú és évfolyamú kollégistából áll­nak.) így sokkal több lehe­tőség nyílik az adott prob­léma közös feldolgozására. A diákok saját maguk kér­ték, hogy a gyakran igen összetett világnézeti kérdé­seket ilyen formában vitas­sák meg. Tény, hogy a kis létszám, a nagyjából azonos felkészültség és a szeminá­riumszerű keret közvetle­nebb légkört biztosít. A résztvevők gátlástalanab­­bul, személyesen és éppen ezért sokkal aktívabban kapcsolódhatnak bele a munkába. Az alapközösségek egyéb­ként tetszés szerint választ­hatnak a 60 javasolt témá­ból (szemeszterenként ket­tőt). A rendkívül gazdag anyag, amelynek bemutatá­sára, illetve vitaszerű fel­dolgozására a kar oktatói vállalkoztak, egyaránt tar­talmaz történeti-politikai­­gazdaságtani és tudomány­­filozófiai kérdéscsoportokat, például: A francia munkás­­mozgalom időszerű kérdé­sei; A társadalmi fejlődés és a humanizmus; Mi a mani­puláció?; Az „ipari társa­dalom” elméletei; Antihu­­manizmustól a szocialista humanizmusig; Vallás és a természettudományok; A kvantummechanika leg­újabb fejlődési eredményei és ezek filozófiai interpre­tációja; Az új evolúciós el­méletek filozófiai proble­matikája; A biológia taní­tásának filozófiai problé­mái; Niels Bohr: Atomfizi­ka és az emberi m­egisme­­rés; Geometria és a valóság. A munkaterv, amelyet a hallgatók által kiválasztott témák alapján a pártaktíva rövidesen elkészít, előrelát­hatólag 40—50 előadásból fog állni. Lévén, hogy kö­rülbelül 35 alapközösség működik a kollégiumban. (Azonos választás esetén egyazon előadáson több hallgatói kollektíva vesz részt.) Az esteken korláto­zott számban külső érdek­lődőket is szívesen látnak. A legjobban sikerült, leg­izgalmasabb vitákról a ké­sőbbiekben hírt adunk la­punk hasábjain. — sz —»

Next