Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)

1970-10-19 / 13. szám

­ UNESCO az Eötvös­klubban Elmélyíteni és erősíteni a népek közötti megértést és barátságot a tudomány, a kultúra, nevelés területén és segítségével — ez az UNESCO alapvető célja. Az év elején megalakult bölcsészkari UNESCO-klu­­bot is ez a szándék hívta életre. Megszervezéséhez a magyar UNESCO-központ nyújtott segítséget. Hazánk­ban csak Szegeden és Pé­csett van hasonló egyetemi klub. Egyetemünkön ugyan évekkel ezelőtt működött UNESCO-kör, de csak rö­vid ideig funkcionált A klub titkára Korompay János IV. éves magyar— francia szakos hallgató ma­ga is UNESCO-gimnázium­­ban érettségizett, s így jól ismeri az UNESCO tevé­kenységét. Az egyetemen három te­rületen folyik a munka. Ezek: a levelezés, anyagok cseréje és személyi kapcso­latok kiépítése. Jó kapcsolatot sikerült létesíteni már az olasz, a francia és az osztrák UNES­­CO-partnerekkel. Most fo­lyik a kapcsolatfelvétel az angol, svéd, finn, lengyel és jugoszláv UNESCO-köz­­ponttal. A japán és indiai követség pedig rendszeresen küld UNESCO-anyagokat A klubok közti kapcsolat­­felvételt a világ összes mű­ködő UNESCO-klubjának címét tartalmazó jegyzék könnyíti meg. A kapcsolat­­felvételt a tagok közti egyé­ni levelezés megindulása, dokumentációk, könyvek, filmek cseréje szokta követ­ni. Sor kerülhet személyes találkozásokra, klubok kö­zötti ismerkedésre is. A klub rövid működése alatt már több külföldi cse­reutazás jött létre. Így a franciaországi Nantes-ben, Strasbourgban jártak ma­gyar fiatalok. Október vé­gén Bolognába utazik egy nagyobb csoport, egy másik pedig jelenleg Salzburgban tartózkodik. S ez csak a kezdet. Fontos szólni a magyar központ mindenre kiterje­dő támogatásáról is. Az utazási költségek jelentős hányadát fizetik. A salzbur­gi fiataloknak most például értékes könyveket küldtek. Hamarosan pedig a magyar kultúra iránt érdeklődő bo­lognai fiatalokhoz — kéré­sükre — az Új magyar le­xikon és az Értelmező Szó­tár köteteit juttatják el. A klub programjában szerepel a Bartók-évfordu­­ló megünneplése, s a pári­zsi központtól érkezett fil­mek vetítése is. (Néhány cím: Európa egyetemei, A világ szűzföldjei.) Az UNESCO jövőre meg­emlékezik Paál Lászlóról és Eötvös Józsefről. Az ehhez szükséges anyagokat a klub és a kollégisták állítják majd össze. A már műkö­dő olasz, angol, francia, né­met, spanyol szekciók mel­lett újabb nyelvterületek kapcsolása, elsősorban a szláv­­ is a feladatok kö­zött szerepel. Ezért minden bölcsész jelentkezését szíve­sen látják, még azokét is, akik nem beszélnek nyel­vet, de érdeklődnek a klub munkája iránt. Mint Korompay János el­mondta, lehetséges, hogy a TTK-n, s a JTK-n is meg­alakul egy UNESCO-szek­­ció. Mindehhez, sok sikert kí­vánunk! G. A. Sopianae — anno 1970 Filmszemle az „öt templomú” városban Sopianae római köveit, Quinque­ ecclesiae, a hajdani „öt templomú” város utcáit járom, a IV. századi festett sírkamrák nyirkát érzem a tenyeremben, Gázi Khasim dzsámijának kivilágított éj­szakai arany­szemeibe nézek, kipislogok a Barbakan főpil­­lérei mögül, s máris zászlók, plakátok búcsús tarkasága jelzi: a Dóm­ téri katedrális­­tól sok évszázad és néhány lépés a IV. Magyar Játékfilm­szemle városai a mai Pécs. ★ Gyorsvonattal érkezem, két forintért csörgő perselyű bu­szon zötyögök a Széchenyi térre, este van, neonos, vén­asszonyok nyarával korzózni hívogató este, itt-ott ismerős arc, aztán: mindenféle papí­rokat kapok a sajtóirodán, bepillantok a Nádor Szállóba, szemezek a sok pici presszó­val, cukrászdával, nézem a könyvesboltok kirakatait, a pécsi „csemegékkel”. (Másnap meg is vásárolom Tüskés Ti­bor új könyvecskéjét, A pé­csi irodalom kis tükrét, hogy elolvassam Janus Pannonius, Zrínyi Miklós, Vasarely, Ba­bits, Kodolányi, Weöres és mások pécsi históriáját.). Szál­lásomon előveszem a progra­­mos borítékot, és megtudom: a filmszemle vendégei láthat­ják a Bóbita Együttest, a Pécsi Balettot, kirándulhat­nak Harkányfürdőre, beat­­hangversenyt hallgathatnak, s minden reggel, még a hiva­talos tanácskozások előtt, kis röplapról a végleges vetíté­si program is „kiderül”. ★ „Csipkebogyót és szarvas­agancsot átveszünk” — hir­deti múlt századbéli kapun a még öregebb „rovásírás”. Itt látszólag változatlanul éli haj­dani „ferencjóskás” világát a vén kerítésgazda: a szú, ugyanolyan öntudatlanságban, ahogy a tettyei lejtőn a feke­te mókus. Kellenek is a csön­desebb utcák, a levelibéka­zöldtől az avar-fekete zöldig öregedő hegyoldalak. Pécs nagyvárosiasan hangos, mo­dern fele: az uránváros me­részen a XX. századba raj­zolt, fehér, égbe­ ágaskodó. ★ A tanácskozások, fogadá­sok, eredményhirdetések „szertartásairól” már min­den érdeklődő értesülhetett a napi sajtóból. Elavult-e a pé­csi seregszemle mai formájá­ban? Nem a mi feladatunk eldönteni. Ami bizonyos: a délelőttől kivilágos-kivirra­­datig pergő vetítéseken meg­jelent a város apraja-nagyja. Ünnep volt, a magyar film ünnepe, külföldi filmek szem­léje: a közönség figyelt egyik legkedvesebb művészetére, nézte a „látható ember”-t, vi­tatkozott, sírt, nevetett. S vé­gül is: minden ilyen találkozó a közönség kedvéért szerve­ződik, haszna a filmkedvelők országos közösségéé. A magyar verseny filmek: az elmúlt évad legsikeresebb művei. A premierek: új tv­filmek, Mészáros Márta: Szép lányok ne sírjatok, Szabó Ist­ván: Szerelmesfilm és Makk Károly: Szerelem című új munkája. Néhány érdekesebb bemutatott külföldi film: Csend, Zabriskie point, Egy versenyló haláig, Tájkép csa­ta után, Lopott csókok, Oli­vier. Többszöri ismétlés elle­nére is ember legyen a tal­pán, aki a rövid rendelkezésér­re álló idő alatt mindent meg tud tekinteni. E cikk szerzője se látta például Antonioni „amerikai” alkotását, a japán A homok asszonyát, az Egy versenyló halálát. Hallott azonban a magyar film „vál­ságkorszakáról”, „hullámvöl­gyéről”, azután megtekintette a Szerelmesfilmet, és örült: szerencsére a teoretikusok is­mét korán feltették túlmére­tezett dioptriájú szemüvegü­ket. Hibáival is igaz, szép al­kotás Szabó István lírai ön­életrajzi trilógiájának har­madik része. A Hírlap-presszó Pécs kitű­nő ötlete: folyóiratot, újságot olvashat, tv-t nézhet a láto­gató. (Igaz, Pesten is van tv­­presszó: a Parabola, csakhogy akkor zárják, amikor a tv-t ki lehet nyitni.). E cikk írója is itt olvasta a napi sajtót, a fesztivál helyi és országos kri­tikai visszhangját, s bizony — horribile dictu — nem tud egyetérteni azokkal, akik Ing­mar Bergman Csendjéért egyértelműen lelkesednek. Fájdalom, magány, elidegene­dés — ilyen töményen és ilyen vontatottan, bizony olykor el­lenkező értelemben sokkíroz­­za a nézőt. Helyenkénti ásí­tásai mellé. (Bergman szug­­gesztív egyéniségét, nagysá­gát, különösen a későbbi al­kotások ismeretében, tovább­ra is nagyrabecsülve) még bizonyos, a világ alapvető problémáitól iszonyatos tá­volságban vegetálók iránti dühös szánalom is társul. Andrzej Wajda új filmje erő­teljes, hatásos, helyenként ugyan hosszadalmas, de — mert legnagyobb élményé­nek, a Hamu és gyémánt­problematikának valamiféle érettebb újraélését jelenti — alapjában nem csalódás. Az Olivier musical-feldolgozása valóban rendkívüli ötlet: mindvégig stílusos, érdekes, persze az egész dickensi vi­lág XIX. századi jellegén ez sem sokat változtat. Szellemes, igen friss, a szó nemes értelmében „bájos” és humánus film Truffaut Lo­pott csókok című alkotása, egy esetlenségében is vonzó, a felnőttkorba beügyetlenkedő kamaszról. Alapmotívuma: a játék, a főszereplőé és a ka­meráé, a színeké és a szere­lemé. Friss és egészséges, akár a francia „szellem”, a „l’esprit”­­, könnyed, de nem könnyű. A díjkiosztás idejére már ismét Pesten vagyunk. A töb­bi, szombat délután vetített alkotásról így hát nem tudó­síthatjuk olvasóinkat. Node sebaj: rövidesen a mozikban is látható csaknem valameny­­nyi, s végül is a jó film ün­nepi gyülekezet nélkül is ünnepi esemény. Nádor Tamás KULTURÁLIS FIGYELŐ A szovjet kultúra napjai. Bartók-évforduló, buda­pesti művészeti hetek, pécsi filmfesztivál ,színházi pre­mierek, számos új filmbemutató, kiállítás-dömping s rá­adásul napról napra új könyvek a kirakatokban: igazán nem panaszkodhatnak a kultúra befogadói, az örök kí­váncsiak. Van itt elég táplálék mindenrendű szellemi éhségre, nagyobb gond: az optimális választás, a látni­valók kedvező szelektálása. Az októberi könyvtájékoztatóban lapozgatva felfi­gyelünk néhány különösen érdekes ehavi könyv-pre­mierre. Déry Tibor verseskötetét (negyven esztendő után) a Szépirodalmi adja ki „A felhőállatok” címen. Az Európa jelenteti meg Pierre Jean Jouve Szegények er­deje című kötetét Mindannyiunk örömére a (Szépiro­dalmi Magyar Parnasszus sorozat új köteteként) végre vaskos magyar népdalgyűjtemény jelenik meg. A Mag­vető új publikációja Kalász Márton gyűjteményes köte­te, az Éjféli körmenet. Maróti Lajos, olaszországi élmé­nyeinek hatására „jókedvében” írta új, Hippi-akvárium (Szépirodalmi) című kötetét. Lugossy Gyula: A jövevény (Magvető) című második kötete gyorsan követi az elsőt ráadásul 21-én szerzői estje is lesz a Fiatal Művészek Klubjában. Rövid idő alatt ismét „befutott” egy új író. Nem csupán hazai íróavatás James Purdy-é, odahaza sem rég „tört be” az élvonalba. Igaz, az ő nevét már erőteljesen „jegyzi” az amerikai kritika. Az unokaöccs című regényét a Magvető jelenteti meg. Ugyancsak ezen kiadó új szerzője, az irodalmi érdeklődésű hallgatók körében már ismert Vathy Zsuzsa. Első kötetét Fénytö­rés címen jelenteti meg. A Corvina művészettörténeti sorozatában jelenik meg Mezei Ottó Duchampról írt ta­nulmánya. Az igen sokoldalú művészről a legutóbb egyetemünkön járt Louis Aragon beszélt el néhány ér­dekes adalékot. Féja Géza: Lázadó alkonyat című ta­nulmány-, illetve vallomásgyűjteményét a Szépirodalmi jelenteti meg. Végezetül említsük meg a Kossuth Könyv­kiadó néhány praktikus kiadványát: már kapható a „Világ fővárosai” kötet; e hónap újdonsága még az Új­ságolvasók évkönyve 1971 (többek között a legfontosabb hazai és nemzetközi események összegezésével, kom­mentálásával), valamint a külpolitikai dokumentumokat rögzítő Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969. N. T. Viszontválasz egyes számban Az Egyetemi Lapok legutób­bi számában „Válasz Studium ügyben” címmel cikk jelent meg, amely Hegedűs Mária Studium Generale című riport­jára reflektál. (Egyetemi La­pok 11. szám.) A cikket az ELTE BTK KISZ VB Studium Generale szervező bizottság szignálta. A Válasz szerint: Hegedűs Mária írása egyrészt „tárgyi tévedéseket”, másrészt „elvi botlásokat” tartalmaz; harmadik bicsaklásként pedig — „mivel nem értette meg a Stúdium Generale céljait” — az én szkeptikus tűnődésemet: mi történik a nyári Stúdium táborból régi környezetükbe visszatérő gyerekekkel? — úgy kapcsolja a tanfolyam „egyik vezetőjének” máshol és más ügyben elhangzó kijelentésé­hez, mintha a szervező bizott­ság osztaná borúlátó vélemé­nyemet. Én vállalom Hegedűs Mária cikkében elhangzott szavaimat. Ebből a pozícióból szeretnék feltenni — ha már a Válasz megjelent — néhány kérdést. Hogy a gyerekek a táborban nem passzív szereplők voltak, hanem — mint a Válasz írja — tanultak, politizáltak, vi­tatkoztak, közelebb kerültek a közélethez. Új magatartási for­mákkal ismerkedtek meg”, ez nem vitás. Ám abban, hogy ez a háromhetes képzés olyan ak­tivitást adott nekik, amellyel „a társadalmi élet minden te­rületén jobban meg tudják áll­ni helyüket tanulóink, s nem­csak értelmiségi munkakörben, értelmiségi környezetben” — azaz, hogy ez a három hét nemcsak előkészítés, de önma­gában értékes „útravaló” volt, abban továbbra is kételkedem. A nyári táborról való vélemé­nyem természetesen nem itt kezdődik, vagy végződik, mert akkor nyilván nem mondtam volna a riporternek azt, hogy szívesen vállaltam a tanítást, de ha valaki megkérdezi a vé­leményemet, hát ezt az oldalát sem hallgathatom el. Az ugyanis, amit a Válasz szer­zője „kulturális különbségnek”, „kulturális hátránynak” nevez és amelytől társadalmi fejlődé­sünk dinamizmusát félti, az a jelenség éppen a közéleti és kulturális aktivitás hiányából fakad. Hogyan képzeli el a Vá­lasz szerzője az ilyesfajta akti­vitás megszerzését egy három­hetes tanfolyam eredménye­képp, az számomra nem vilá­gos még akkor sem, ha a tan­folyam didaktikus és pedagó­giai célrendszerét most ideig­lenesen úgy hangsúlyozzuk, hogy a pedagógiai kerüljön előtérbe — azaz eltekintünk attól, hogy a Stúdium Genera­le elsősorban mégiscsak az egyetemre készít elő s ez a fel­adata felépítésében elég nyil­vánvalóan adott: az oktatás ugyanis szakosított. Nem értem érveit akkor sem, ha­­ meg­engedhetetlenül eltekintünk at­tól, hogy problémánk nem az egyének, hanem a közeg pasz­­szivitása. Azé a közegé, amely­nek „negatív hatását ellensú­lyozni” a Válasz szerint is a Studium Generale feladata, de amely nem változik meg, ami­kor tanulóink a táborból visz­­szautaznak, jóllehet állandó környezetükben olyan pedagó­gusok, orvosok, jogászok mű­ködnek, akiknek a képzési ide­je nem három hét volt. Természetesen a tábor „ér­telmiségi elitképző jellegéről stb.”, az én négymondatos nyi­latkozatomban sehol nem esik szó. Számomra — és nyilván Hegedűs Mária számára is — ez a fogalmazás épp oly meg­lepő, mintha a Válasznak ezt a mondatát: „Ezek a csoportok (tudniillik a kedvező kulturális helyzetű csoportok — S. K.) egyre inkább zártabbakká vál­nak s a társadalom, a gazda­ság irányítása lassan »­családon belül« öröklődik” — valaki úgy interpretálná, hogy egyesek szerint a szocialista társadalom perspektivikusan bürokrata di­nasztiákból és manipulált tö­megből áll. A Válasz kifogásolja Hege­dűs Máriának ezt a mondatát is, hogy „évközben 100—150 ta­nulóval egyszerre csak egy professzor tud foglalkozni, a nyári kurzus hallgatóit 3—4 fős csoportokban oktatjuk”. Ám ezt a mondatot a cikkben nem Hegedűs Mária mondja, ha­nem egyik riportalanya, At­­kári János. Továbbá helytele­níti a Válasz azt az állítást, hogy a Stúdium Generale „ki­zárólag” „vidéki kétkezi dol­gozók tehetséges gyermekei­nek” akart segítséget nyújta­ni” — holott ezt a mondatot szintén nem az író mondja, ha­nem Atkári János. Hegedűs Mária cikkében szó sincs kizá­rólagosságról. Az idézett mon­dat ugyanis eredeti szövegkör­nyezetében ezzel a szóval kez­dődik: „Elsősorban”. A Válasz szerint „a cikk abban is téved, hogy a nyári tábor egy külön­álló oktatási forma”. Aki oda­figyel, észreveszi, hogy Hege­dűs Mária ilyet sehol nem ál­lít. A cikkben csupán a nyári tábor különleges, intenzív jel­legéről beszél­t Atkári János. Mindebből a következő kép alakul ki: Hegedűs Mária cik­kében két nyilatkozat van, amelyről megoszlanak a véle­mények: Atkári Jánosé és az enyém. Én a Válasz intenciói szerint, de — ezzel kezdtem — a valóságban is vállalom ott elhangzott szavaimat. Aki vi­szont nem vállalja ezt a — cikkem elején említett — ti­pográfiai és eszmei közelséget, a Studium Generale „egyik ve­zetője” — Atkári János. A Válasz mégis ezzel a kollektív fogalmazással fejeződik be: „Az ilyen félreértéseket el le­hetett volna kerülni, ha Hege­dűs Mária jobban odafigyel ar­ra, amit mondunk, vagy leg­alábbis közlés előtt megmu­tatja nekünk a cikket.” Füg­getlenül attól, hogy ez a lec­kéztető hangnem menyiben se­gíti elő annak az aktivitásnak kialakulását, amelyre másokat nevelni akarunk — nem lett volna célszerűbb egyes szám­ban megírni ezt a választ? Steiger Kornél 5 AZ EÖTVÖS KLUB HÍREI A ELTE Eötvös Klub felhív­ja kedves látogatói figyelmét, hogy klubigazolványaikat mi­nél előbb érvényesítsék, illetve váltsák ki. Új igazolványhoz 1 db fénykép is szükséges. Tag­sági díj 20,5 Ft. Csoportos igényléseket (évfolyamok, cso­portok stb.) soron kívül kielé­gítünk. Megfelelő számú jelentkező esetében — egy-egy kategó­riában legalább 10 fő — mű­kedvelő művészeti csoportok vezetéséhez szükséges műkö­dési engedélyek megszerzése céljából a Népművelési Inté­zettel közösen tanfolyamot kívánunk indítani. Irodalmi színpad, színjátszó csoport, társasági tánc, klubvezető ké­pesítés megszerzését biztosító tanfolyamokat. Jelentkezés: november 1-ig a Klubban. A tanév során az Eötvös Klubban fiatal költők és pró­zaírók estjeire, „Kézfogások*” címmel, közéleti fórum össze­jöveteleire, tanszéki színjátszó csoportok fesztiváljára, külön­böző szakmai klubok stb. ren­dezvényeire kerül sor. (Bőveb­bet: a műsorkalauzban, az al­kalmi plakátokon.) Az Eötvös Klubban szep­tember közepétől Színházi Kö­zönségszervező Irodát nyitot­tunk. Kérjük, igényeitekkel keressétek fel az Eötvös Klub Irodáját. Csoportos jegyigény­lést biztosítunk. November hó­napban, november 10-re (kedd) a Thibault család, november 25-re (szerda) a Luzitán szörny c. darabok előadásaira szerve­zünk. Az Erkel Színház ren­dezésében meghirdetett Főis­kolai Bérlet október hó végéig kapható. Bérletek ára: 138,—■, 126,—, 113,—, 105,—, 76,—, 34,— forint. ★ Minden szombaton 18—24 óráig az Eötvös Klubban tán­­­cos összejövetelt rendezünk. Érdekességek a Klub októ­beri programjából: 28-án, a TTK fizikus szak­csoport meghívására a Duna­keszi Radnóti Miklós Színpad bemutatja Gyurkó: Az egész élet c. színművét a Hordóban. György Jakab

Next