Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)
1970-10-19 / 13. szám
Két ismerős arc Cserhalmi Anna, Kovács P. József, Kristóf Tibor ma már hivatásos művészek. Az Universitas hajdani alapító tagjai. Fodor Tamás az Irodalmi Színpad, Sólyom Katalin a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Velük beszélgetek. Fodor előbb bölcsész, majd az Egyetemi Színpadon Dobai Vilmos, Ruszt József és más rendezők színész-tanítványa, később a József Attila Színházhoz kerül, 1967-től szinkronizál, de közben mindvégig fellép az Universitasban. — Sokat rendezel mostanában? — Már akkor kezdődött, rendeztem például az Égigérő vascsicsergőt, a Piszkos Fredet, a Rámpát. Az irodalmi estek közül a Nullszéria valamiképp engem is kifejezett. — Pem tudom, megszakadt a kapcsolatod az Universitasszal. — Bízom benne, hogy a Baross Gábor vehette Szín,pad megtalálja az utat az együttes számára. Most a Pinceszínház fiatal gárdájában érzem jól magam. Nem akarunk amatőrökkel profiszínházat csinálni. "Szeretnék olyan színjátszásformát keresni, mely nem a figurákra koncentrál, de a testi és lelki diszpozícióra. A bennünk levőből kell kibontani azt a megnyilatkozási módot, mely például a fájdalmat kifejező szavakat dallá formálhatja. — Ez valamiféle „musicalesített” Grotowski-féle szegény színház”? — De shakespeare-i dramaturgiával. Nem brechti elidegenítő effektussal akarunk állásfoglalásra késztetni, hanem szinte a közönség fizikai részvételével, az extázisig fokozott érzelmi azonosulással. ★ Sólyom Kati már a harmadik évadot tölti Pécsett. Most a „Sárika drágám” forgatása közben, Pesten találkozunk. — Az Egyetemi Színpaddal kezdődött: Alcestisszel, Laodikével, a Kékszakállú Juditjával. Közben lektorkodtam a Gondolatnál. Kémia-fiszka szakon végeztem. Szerettem a színpadot. Most szebb is, nehezebb is. — Milyen szerepeket játszol? — A Pesti Barnabás utcai nőalakok után fiúkat: Nyilas Misit, Twist Olivért, most meg Puckot. — És a vidéki színészélet? — Nem könnyű. Színészházban lakom, kicsit egyedül. Hiányzik a régi baráti közösség. Valójában csak most kezdtem el a „színészgyermekkort”. Sok munkám van. Előadóestet is tervezek. Szeretetéhségemből építem fel a műsort. — Szerepálmaid? •— Különösebb nincs. De mégis: Csehov. Tatár Mása... Kelényi István Sólyom Kati: Fock Csokonai és Capek A régi tagok még mindig a régiek A Kamyóné és A végzetes szerelem játékai a tíz esztendős Universitas különböző korszakaiból való előadások. A Csokonai komédia a fejlődő együttes első nagy kiteljesedése volt, ez indította el a fesztivál-szereplések sorozatát, ez hozta meg a nagyon jelentős nancy-i sikert. Utána Birmingham, Zágráb, Wroclaw következett. A végzetes szerelem játékát már egy beérett, színházat tanult, egymás rezdüléseit tökéletesen ismerő közösség vitte színpadra, s talán ez volt az utolsó produkció, amely teljes egészében az alapító tagok munkája. Az Universitas együttes jubileumi esztendejét nem lehetett volna szerencsésebben indítani, mint ezzel a kitűnő felújítással. A Karnyóné és a Capek-játék ma is tetszett. És tetszett már jónéhányszor, hiszen ezt a két előadást, évek folyamán, igen sokszor láthattam. Emlékszem a Karnyónéval történt 1966-os debreceni vendégszereplésre, amikor rövid ötven perc alatt az együttes példát állított a színházról. Sziporkázott, robbant a játék, a színészek pillanatnyi energiái a maximumon voltak. Hiányoztak az esetleges gesztusok, minden másodpercnek jelentősége volt. És A végzetes szerelem játéka? A tiszta költészet. Picasso bohócaira emlékeztető, lírai, szívszorító látványosság. Ez a két előadás nem akar megöregedni. Az évente megismétlődő felújításoknak tábora van, sőt a Karnyóné kollektív ügy, közös vesszőparipa. S ebben benne van a rajongás mindaz iránt, ami itt tíz esztendő alatt történt. S a nosztalgia az után, ami kétségtelenül elmúlt. Ez a nosztalgia azonban negatív érzelem: jobb lenne, ha emellett azt a bizalmunkat is táplálnánk, hogy a megfiatalodott Universitas megfelel majd a tízéves hagyománynak. Az előadás utáni összejövetelen Baross Gábor, a színpad vezetője — Kodály egyik kórusművére utalva — a következőket mondta: Dalnok megy és dalnok jő. De megmarad az ének.” Katona Imre Egy „öreg” siker: A pokol nyolcadik köre Endre, magyar királyfi Beszélgetés a Madách-adaptáció rendezőjével • Az évadnyitás napján, az Universitas együttes régi tagjainak előadása után találkoztunk az „új tagok” decemberi bemutatójának rendezőjével, Verebes Istvánnal. Idén végzett színész. Frissen kapott diplomájával legelső színházi évét kezdi az induló 25. Színházban, s élete első olyan rendezésére készül, amikor egész estét betöltő darabot állít színpadra. — Mi vezette arra, hogy rendezőként éppen az Egyetemi Színpadon fog bemutatkozni? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez évek óta dédelgetett tervem. De nem is egészen véletlen. A főiskolán — Kern András barátommal — igen gyakran rendeztük osztálytársaink vizsgajeleneteit, stúdió jellegű terveink azonban kudarcba fulladtak. Kísérletezni, úgy látszik, elsősorban amatőr együtteseknél lehet. Amire nem volt alkalmam a főiskolán, arra most lehetőséget kaptam az Egyetemi Színpadon. Egészséges dolog lenne, ha jóval több amatőr színház működne körülöttünk, mert egy ilyen fiatal hullám valóban megmozdíthatná a színházi tradíciókat. — Az előadás anyaga, az adaptáció Madách Imre eddig soha nem játszott drámája nyomán készült. Hogyan esett a választás erre az „elfelejtett” műre? — A drámaíró Madách engem mindig érdekelt. S amikor megtudtam, hogy rendezni fogok az Egyetemi Színpadon, nem csupán ösztönszerűen nyúltam a Nápolyi Endréhez. A darabot három nap alatt átírtam. Felolvastuk, vitatkoztunk rajta. Október eleje óta a színpadon próbálunk. — Hogyan dolgozik ezzel a frissen megismert amatőr társulattal? — Együtt tanuljuk a mesterséget. Én nem hiszek a papírízű színházban. Tagadom, hogy csak az rendező, és az színész, akinek erről papírja van. De színésznek tartok mindenkit, aki föllép a színpadra, és a színház nyelvén beszélni tud. — Milyen elképzelései vannak készülő rendezésével kapcsolatban? — Egy amatőr produkciótól általában elvárják, hogy legyen benne valami „svindli”. Én azt mondom: ne legyen. Kamarajellegű előadásra törekszem, a lehetőségeket a dráma érzékletes gondolatiságában keresem. Ha a szereplők tovább tudják adni ezt a gondolatiságot, akkor már minden rendben van. Nem akarok úgynevezett „hatásokkal” operálni. A színház: Csehov, Shakespeare, Moliére. Más szóval, a színház: a szerző. Kérdőjelet tennék az után, hogy léteznek örökérvényű irányzatok. Brecht, Grotowski, Meyerhold: egyikük útja sem kizárólagos, egyik irányzat sem örökkévaló. A színház a görögök óta lényegében mégis egy úton járt, valami fajta realizmust igyekszik megvalósítani... — Mi a véleménye az Universitas együttesben lezajlott nemzedékváltásról? — Tanácsosnak tartom, hogy senki ne kényelmesedjék el a régiek árnyékában. Ugyanazzal az erővel kell megteremteni a Színpad reneszánszát. K. I. ■mii1111iiiiiin11m iiii11iiiiiiii111in...........mil'll......... niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit Az új művészeti vezető BODNÁR SÁNDOR Tizennégy éve segédrendező a Nemzetiben. Gellért, Apáthi, Marton, Major és Várkonyi mellett dolgozott. Két Németh László darabot rendezett, s a Fáklyaláng felújítását. Az Egyetemi Színpad felkérése váratlanul érte, bár — ahogy a néhány hét előtt történteket ismét felidézi — a fentiekhez hozzáfűzi még lassú mondatokkal: — Az egyetemi színjátszás lehetőségei voltaképp régóta foglalkoztatnak. A Nemzeti Stúdióját vezettem, ott is fiatalokat készítettem elő: az új típusú statisztériát, annak mozgatását, a Marat halála, a Mózes tömegjeleneteit. Ilyen gyakorlat után saját szemléletem sem lehet más, mint megteremteni a színházat, amely a korábbinál erőteljesebben hat intenzívebb kapcsolatot teremt a közönséggel: a mozgás, az ének és a játék harmonikus összhangjával. Más szóval: a mindenkinél érzékenyebb fiatalság színházát kívánjuk létrehozni. — Itt, amatőrökkel, a mi színpadunkon, mindez hogyan lehetséges? — A régi tagok mellé felvettünk 7 fiút és 5 lányt Rendszeres, műhelyjellegű próbákra van szükség, nem csupán a konkrét produkcióra irányuló munkára. Ez az esztendő (miután a kialakított műsorterv szerződtetésem idejére már elkészült), számomra mindenképp ismerkedési év — elsősorban e gondolat realizálására törekszem. S hozzáfűzöm: kitűnő munkatársakkal. A fiatal Verebes István meghívásának én is részese vagyok, Zsámbéki Gábor kísérletező kedvét már valamennyien ismerjük. — Személyes tervei? — Magam is bemutatóra készülök: négy egyfelvonásos szerepel terveimben (LeRoi Jones: A földalattin, Arabal: Piknik a csatatéren, Grass: Tíz perc Buffallóig, Ballestros: Pályázók). Tervezünk egy irodalmi produkciót is: Mezei Katalin, Litvay Nelli, s jómagam szerkesztjük az Universitas számára. — nádor — És egy új: az „Incidens...** Az oldalt összeállította: Nádor Tamás Az UNIVERSITAS EGYÜTTES bemutatói 1961/62: Euripidész: Alkésztisz; Csodálatos utazás (kaba- ré). 1962/63: Majakovszkij: Gőz-a fürdő; F. G. Lorca: Yermaj: Deák Tamás: Firtus és Laodi;-. ké; Vallejo: Az égető sötétség. Neveljük egymást gyerekek (* szavaló kör vidám irodalmi műsora). 1963/64: Tiszteletlen nebutlók; Racine: Pereskedők; szavak felkelése; irodalmi és Bálint György műveiből; W. Borchert: Az ajtón kívül; Babits Mihály: Laodameia; Jugász Ferenc: A szarvassá válátozott fiú kiáltozása; Shakespeare: Szeget szeggel. 1964/65: Dülöngő ifjúság (kabaré); S. Lenz: Büntetlenek; Aiszkhülosz: Oreszteia; ... és mit fizetnek? (kabaré); Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára; Csokonai V. Mihály: Az özvegy Karnyóné. 1965/66: Erdélyi Sándor: Imádság Zsuzsáért; Juhász Ferenc: Az éjszaka képei; B.G. Brecht: A nevelő úr; Hubayi Miklós: A szfinx; Hubay—Vasas —Ránki: Egy szerelem három éjszakája. 1966/67: Shakespeare: A kéti veronai; Karinthy Frigyes-est; F. Dürrenmatt: Pör a szauná?) árnyékáért; J. K. Capek: A végzetes szerelem játéka; Az utolsó hadúr (dokumentumműsor a Horthy-korszakról) ; Égigérő vascsicsergő (kabaré). 1967/68. Fejezetek Leninről; Akkor szerdán ... (dokumentumműsor); Zelk Zoltán: Vidám példázatú szomorújáték; J. Genet: Cselédek; Illés János; Tornyos Péter; Csokonai V. Mihály: Gerson du Malheureux; Halász Péter: A pokol nyolcadik köre; Albee: Állatkerti történet (Horizont c. műsorban); Gyöngyössy Imre: Barokk passió; Örkény István: A XX. századi hölgyfodrászat alapvető ellentmondásai (öné a színpad c. műsorban). 1968/69. Rejtő Jenő: (P. Howard); Piszkos Fred: „Egy egész világ ellen” (Károlyi Mihály emlékműsor); Marlowe; II. Edward: A végzet asszonya (szkeccsműsor); Jose Triana: Gyilkosok éjszakája; Bálint István—Donáth Péter: Nathan és Tibold; Vágó Péter: Rampa, 1969/70: Simai Kristóf: Zsugori; Füst Milán: Zongora; Szomory Dezső: Incidens az Ingeborg koncerten. A. Camus: Lázadás Asztúriában. Fesztiválok 1965. ZAGREB: legjobb női alakítás díja, Sólyom Kati. 1965. NANCY: I. díj. (Franciaország) 1966. NANCY: 1967. WROCLAW (Lengyelország) 1968. PARMA: I. díj (Olaszország) 1969. NANCY 1970. SAN SEBASTIAN (Spanyolország) SOTETIAI LAPOK Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja Felelős szerkesztő: Károlyi Márta rereszti: az ELTE KISZ és SZB Megjelenik: minden második hétfőn Szerkesztőség: Bp. V.. Egyetem tér 1—3. Telefon: 185—107 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Bp. Blaha Lujza tér 1—3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Szikra Lapnyomda