Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1971 (13. évfolyam, 1-17. szám)
1971-01-25 / 1. szám
VIZSGÁZUNK! VIZSGÁZUNK! VIZSGÁZUNK! Fotó: Tarján (5. oldal) SPORT (6. oldal) EGYETEMI LAPOK■ AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 1. Szám, 1971. JANUÁR 35. ARA: 60 FILLÉR ACTA | ANGLIAI IUVENUM | FORGÁCSOK (3. oldal) (4. oldal) UNIVERSITAS Verebes módra Kibernetika és oktatás A számítástechnikai kultúra fejlesztése egyetemünkön A Művelődési Minisztérium 1970. december 15-én Irányelveket bocsátott ki a számítástechnikai szakemberképzés és a számítástechnikai oktatás továbbfejlesztésére. Felkerestük Kátai Imrét, a TTK dékánját — akit az EXTE rektora a számítástechnikai oktatási program irányításával bízott meg, rövid tájékoztatást kérve egyetemünk e tárgyban elhatározott intézkedései felől. — Magyarországon jelenleg mintegy 80 számítógép van. Egy-egy nagy teljesítményű géphez körülbelül 100 ember, három műszak esetén még több szükséges. A fenti számokat figyelembe véve, legalább 4800 szakember kellene. A gépek beszerzésére, az automatizálás kiterjesztésére vonatkozó kormányprogram is csak megfelelő szellemi háttérrel valósítható meg. E „kiművelt emberfők” képzését szorgalmazza, tervezi meg az MM a fent említett Irányelvekben. (Az oktatási programot a Gazdasági Bizottság az MM és a KSH javaslatai alapján alakította ki.) Az Irányelvek lényege: a jövőben a középiskolák és felsőoktatási intézmények minden szakán megvalósul a számítástechnikai kultúra elterjesztését szolgáló általános alapképzés. Ugyanakkor különböző formákban realizálni kell a specialisták képzését is. A tervek szerint (az eddig kialakult gyakorlat figyelembe vételével) a következő munkaköri kategóriák lesznek: 1. rendszerszervezők, 2. modellalkotók, 3. programkészítők, 4. műszakiak, 5. kisegítők. A rendszerszervezők, a modellalkotók, valamint a programkészítők magasabban kvalifikált rétegét, a programtervezőket intézményes keretekben kívánják képezni. A következő 3—5 éves időszakban azonban az 1—3-as kategóriákat valószínűleg tanfolyamos formában is oktatni fogják. — S az ELTE szerepe az oktatási programban? — Egyetemünkön eddig is képeztünk számítástechnikai szakembereket: a matematika szak nappali tagozatán, négy szakirányban. [A) Az analízis alkalmazása, B) Sztochasztikus alkalmazás, C) Operációkutatás, D) Numerikus és gépi matematika.] Terveink szerint a jövőben a fentiekhez még egy újabb képzési szakirány csatlakozik: E) Rendszerszervezés címen. (A szak matematikus diplomát ad.) A nappali tagozat matematika szakán egy évfolyamon jelenleg mintegy 40—50 hallgató tanul, az esti alkalmazott matematikusok évfolyam-létszáma körülbelül 80 fő. Ez utóbbiak mintegy 50 százaléka már rendelkezik valamilyen diplomával. Elképzelésünk szerint e szakot a diplomával nem rendelkezők továbbra is hat év alatt végeznék el, a diplomások — sikeres felvételi vizsga után — tanulmányaikat a negyedik évfolyamon kezdenék. Az alkalmazott matematika szakon specializálódási lehetőséget is tervezünk. Célszerű lenne a nappali tagozaton D), E) irányban az oktatást már a következő esztendőben megindítani. Egyetemünk kezdeményezésére a G. B. jóváhagyásával lehetőség nyílik arra, hogy háromesztendős képzési idővel számítástechnikusokat (üzemi matematikusokat) képezhessünk. E szakon a hallgatók megismerkednének bizonyos programnyelvekkel, ugyanakkor matematikai és rendszerelméleti ismeretekre is szert tennének, különböző számítóközpontokban nyári gyakorlatokon is részt vennének. — Hogyan kívánja képezni egyetemünk a specialistákat? — E képzési rendszer építése még folyamatban van. Tervezünk szervezett, kétéves postgraduális (diploma utáni) képzést. Bizonyos előadások kötelező hallgatása mellett ezt az oktatási formát kiegészítenénk szabadon választható előadásokkal, szemináriumokkal. Egy-egyy ilyen évfolyam legföljebb 10—15 főből állna, s minden hallgató külön szakmai vezetőt kapna. Két esztendő után lehetőség nyílna a doktori fokozat elérésére. E képzést elsősorban a rendszerszervezés és a programtervezés szakirányában tervezzük. (Megjegyezzük: kívánatos lenne, hogy e hallgatók közül többen ösztöndíjas tudományos gyakornoki minőségben függetlenítve legyenek.) — Remélhető-e jelentős eredmény e program végrehajtásának kezdeti időszakában? — Négy-öt esztendő alatt már valóban komoly előrehaladást érhetünk el. Az persze illúzió, hogy a mintegy 15 esztendős lemaradást egy-két év alatt be lehet hozni. A tényleges gépbeszerzésekhez ma még nem biztosítottuk a megfelelő szakemberszükségletet, ezért ez természetesen egy ideig még károsan befolyásolja a gépek megfelelő kihasználását. — Az ELTE kutatási tervei? — A program végrehajtásá-hoz természetesen megfelelő kutatási hátteret kell biztosítani. Ez azt jelenti, hogy a matematika tanszékek, de más tanszékek tudományos tevékenységét is gép-szemléletűvé kell tenni. A legfontosabb szakterületek, amelyeken véleményem szerint a gép alkalmazásának jelentősége van: fizika, geofizika, meteorológia, kémia, statisztika, szociológia, nyelvészet. — Milyen gépekkel rendelkezik egyetemünk? — Gépparkunk fejlesztésére mindenképpen gondolni kell. Jelenleg három egyetem (az ELTE, a Műszaki Egyetem és a Közgazdasági Egyetem) rendelkezik 1 RAZDAN-géppel, továbbá a TTK-nak van 1 saját ODRA 1013 típusú számítógépe. A fejlesztési terv szerint még ebben az évben kapunk a Művelődési Minisztériumtól 1 ODRA 1204-es típusú gépet. Kívánatos lenne, hogy az egyetemen létesítsünk egy „végállomás”-t, valamelyik nagy teljesítményű számítógéppel összekötve. A legreálisabbnak látszik összeköttetést teremteni a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai Központjában levő CDC 3300 típusú számítógéppel. E kapcsolat létrehozására előreláthatólag 1972-ben lesz lehetőségünk. Nádor Tamás Folyik a III. Országos Felsőoktatási Nevelési Konferencia előkészítése A tervek szerint még ebben az évben megrendezésre kerül az egyetemi és főiskolai nevelési problémákat megvitató országos konferencia, színhelyét tekintve a Műszaki Egyetemen. A munka tartalmi részének előkészítését az ELTE vállalta, szoros együttműködésben a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ és a Művelődésügyi Minisztérium tudományos munkatársaival. Benkő Loránd, egyetemünk oktatási rektorhelyettese tájékoztatójában mindenekelőtt utalt a két korábbi konferenciára (Szeged 1968, Debrecen 1969), illetőleg azok témáira (a nevelési munka általában, és a kollégiumi nevelőmunka) amelyhez közvetlenül kapcsolódik aktuális harmadik témánk, a tanszék nevelőmunkája a nevelés a szakképzés folyamatában. Az előkészítési munka igen bonyolult feladatot jelent, hiszen a konferencia résztvevői elé bocsátandó referátumnak összegyetemi problematikát kell felölelnie, összegyetemi tapasztalatok alapján. Az ELTE három karán az elmúlt másfél év alatt rendszeres és szervezett megfigyelést folytattak a jelzett téma vonatkozásában. Természetesen az így felgyűlt tények, tapasztalatok, megfigyelések az ország különféle felsőoktatási intézményeiből származó hasonló jellegű összegzésekkel gazdagodtak. Különösen a Budapesti Orvostudományi Egyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem vette ki részét a munkából. Az így keletkezett terjedelmes anyagot, amelyet az ELTE Nevelési Bizottsága már megvitatott, a BTK pedagógiai tanszéke egységesíti, készít belőle olyan alapszöveget, amely egyrészt vitaanyagot szolgáltat bizonyos, ma is nyitott kérdések megjelölésével, másrészt irányelveket ad a tanszéki nevelőmunka konkrét mozzanataihoz. (E nem kis feladat elvégzésében ki kell emelnünk személy szerint Takács Etel egyetemi adjunktust.) Az előkészítő munka fontos része: „irányelvesíteni” a sokféle területről származó, különféle specifikus sajátosságokkal rendelkező elképzeléseket, tapasztalatokat, felméréseket. Természetesen ez már elsősorban a Művelődésügyi Minisztérium szakembereinek hatáskörébe tartozik. A konferencia témájának előkészítése során alapelvnek tekintették azt, hogy az egyetemi és főiskolai nevelés problematikája a legszorosabb összefüggésben, kölcsönhatásban áll az oktató munkával. Az oktatás tartalmi, szakmai és ideológiai szintje, az oktatás struktúrája és formái sok tekintetben meghatározzák a nevelés hatékonyságát. Ennek keretén belül esik szó olyan fontos kérdésekről, mint az intenzív oktatási módszerek, a kiscsoportos forma és az előadás. Ugyanakkor a referátum kiemelt helyen foglalkozik az oktatási fegyelemmel (rendtartás, tanári példamutatás stb.). Bonckés alá kerülnek még a tanszéki oktatómunkát kiegészítő formák is: a konzultáció, a szakkollégiumok, a diákkörök és a szakmai gyakorlat (kirándulás is) szerepe. A konferencia javaslati alapreferátuma a közelmúltban elkészült, és a Művelődésügyi Minisztérium szakembereihez került egyeztetésre az említett feladat, az alapvető irányelvek kialakítása céljából. — b —