Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1971 (13. évfolyam, 1-17. szám)

1971-01-25 / 1. szám

VIZSGÁZUNK! VIZSGÁZUNK! VIZSGÁZUNK! Fotó: Tarján (5. oldal) SPORT (6. oldal) EGYETEMI LAPOK■ AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 1. Szám, 1971. JANUÁR 35. ARA: 60 FILLÉR ACTA | ANGLIAI IUVENUM | FORGÁCSOK (3. oldal)­­ (4. oldal) UNIVERSITAS Verebes módra Kibernetika és oktatás A számítástechnikai kultúra fejlesztése egyetemünkön A Művelődési Minisztérium 1970. december 15-én Irány­elveket bocsátott ki a számítástechnikai szakemberképzés és a számítástechnikai oktatás továbbfejlesztésére. Felkerestük Kátai Imrét, a TTK dékánját — akit az EX­TE rektora a szá­mítástechnikai oktatási program irányításával bízott meg, rö­vid tájékoztatást kérve egyetemünk e tárgyban elhatározott intézkedései felől. — Magyarország­on jelenleg mintegy 80 számítógép van. Egy-egy nagy teljesítményű géphez körülbelül 100 ember, három műszak esetén még több szükséges. A fenti számo­kat figyelembe véve, legalább 4800 szakember kellene. A gé­pek beszerzésére, az automa­tizálás kiterjesztésére vonat­kozó kormányprogram is csak megfelelő szellemi háttérrel valósítható meg. E „kiművelt emberfők” képzését szorgal­mazza, tervezi meg az MM a fent említett Irányelvekben. (Az oktatási programot a Gaz­dasági Bizottság az MM és a KSH javaslatai alapján alakí­totta ki.) Az Irányelvek lényege: a jö­vőben a középiskolák és felső­­oktatási intézmények minden szakán megvalósul a számítás­­technikai kultúra elterjesztését szolgáló általános alapképzés. Ugyanakkor különböző for­mákban realizálni kell a spe­cialisták képzését is. A tervek szerint (az eddig kialakult gyakorlat figyelembe vételével) a következő munka­köri kategóriák lesznek: 1. rendszerszervezők, 2. modellal­kotók, 3. programkészítők, 4. műszakiak, 5. kisegítők. A rendszerszervezők, a modell­alkotók, valamint a program­­készítők magasabban kvalifi­kált rétegét, a programterve­zőket intézményes keretekben kívánják képezni. A következő 3—5 éves időszakban azonban az 1—3-as kategóriákat való­színűleg tanfolyamos formá­ban is oktatni fogják. — S az ELTE szerepe az ok­tatási programban? — Egyetemünkön eddig is képeztünk számítástechnikai szakembereket: a matematika szak nappali tagozatán, négy szakirányban. [A) Az analízis alkalmazása, B) Sztochaszti­kus alkalmazás, C) Operáció­­kutatás, D) Numerikus és gépi matematika.] Terveink szerint a jövőben a fentiekhez még egy újabb képzési szakirány csatlakozik: E) Rendszerszer­vezés címen. (A szak matema­tikus diplomát ad.) A nappali tagozat matematika szakán egy évfolyamon jelenleg mintegy 40—50 hallgató tanul, az esti alkalmazott matematikusok évfolyam-létszáma körülbelül 80 fő. Ez utóbbiak mintegy 50 százaléka már rendelkezik va­lamilyen diplomával. Elképze­lésünk szerint e szakot a dip­lomával nem rendelkezők to­vábbra is hat év alatt végez­nék el, a diplomások — sike­res felvételi vizsga után — ta­nulmányaikat a negyedik év­folyamon kezdenék. Az alkal­mazott matematika szakon specializálódási lehetőséget is tervezünk. Célszerű lenne a nappali tagozaton D), E) irány­ban az oktatást már a követ­kező esz­tendőben megindítani. Egyetemünk kezdeményezé­sére a G. B. jóváhagyásával le­hetőség nyílik arra, hogy há­romesztendős képzési idővel számítástechnikusokat (üzemi matematikusokat) képezhes­sünk. E szakon a hallgatók megismerkednének bizonyos programnyelvekkel, ugyanak­kor matematikai és rendszer­­elméleti ismeretekre is szert tennének, különböző számító­­központokban nyári gyakorla­tokon is részt vennének. — Hogyan kívánja képezni egyetemünk a specialistákat? — E képzési rendszer építése még folyamatban van. Terve­zünk szervezett, kétéves post­­graduális (diploma utáni) kép­zést. Bizonyos előadások köte­lező hallgatása mellett ezt az oktatási formát kiegészítenénk szabadon választható előadá­sokkal, szemináriumokkal. Egy-egyy ilyen évfolyam leg­följebb 10—15 főből állna, s minden hallgató külön szak­mai vezetőt kapna. Két esz­tendő után lehetőség nyílna a doktori fokozat elérésére. E képzést elsősorban a rendszer­­szervezés és a program­terve­zés szakirányában tervezzük. (Megjegyezzük: kívánatos len­ne, hogy e hallgatók közül többen ösztöndíjas tudomá­nyos gyakorno­ki minőségben függetlenítve legyenek.) — Remélhető-e jelentős eredmény e program végrehaj­tásának kezdeti időszakában? — Négy-öt esztendő alatt már valóban komoly előreha­ladást érhetünk el. Az persze illúzió, hogy a mintegy 15 esz­tendős lemaradást egy-két év alatt be lehet hozni. A tény­leges gépbeszerzésekhez ma még nem biztosítottuk a megfelelő sza­kemberszükség­­letet, ezért ez természetesen egy ideig még károsan befo­lyásolja a gépek megfelelő ki­­használását. — Az ELTE kutatási tervei? — A program végrehajtásá-­­hoz természetesen megfelelő kutatási hátteret kell biztosí­tani. Ez azt jelenti, hogy a matematika tanszékek, de más tanszékek tudományos tevé­kenységét is gép-szemléletűvé kell tenni. A legfontosabb szakterületek, amelyeken vé­leményem szerint a gép alkal­mazásának jelentősége van: fizika, geofizika, meteorológia, kémia, statisztika, szociológia, nyelvészet. — Milyen gépekkel rendel­kezik egyetemünk? — Gépparkunk fejlesztésére mindenképpen gondolni kell. Jelenleg három egyetem (az ELTE, a Műszaki Egyetem és a Közgazdasági Egyetem) ren­delkezik 1 RAZD­AN-géppel, továbbá a TTK-nak van 1 sa­ját ODRA 1013 típusú számí­tógépe. A fejlesztési terv sze­rint még ebben az évben ka­punk a Művelődési Minisztéri­umtól 1 ODRA 1204-es típusú gépet. Kívánatos lenne, hogy az egyetemen létesítsünk egy „végállomás”-t, valamelyik nagy teljesítményű számító­géppel összekötve. A legreá­lisabbnak látszik összeköttetést teremteni a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Számítástech­nikai Központjában levő CDC 3300 típusú számítógéppel. E kapcsolat létrehozására előre­láthatólag 1972-ben lesz lehe­tőségünk. Nádor Tamás Folyik a III. Országos Felsőoktatási Nevelési Konferencia előkészítése A tervek szerint még ebben az évben megrendezésre ke­rül az egyetemi és főiskolai nevelési problémákat megvi­tató országos konferencia, színhelyét tekintve a Műsza­ki Egyetemen. A munka tar­talmi részének előkészítését az ELTE vállalta, szoros együtt­működésben a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ és a Művelődésügyi­ Minisztérium tudományos munkatársaival. Benkő Loránd, egyetemünk oktatási rektorhelyettese tájé­koztatójában mindenekelőtt utalt a két korábbi konferen­ciára (Szeged 1968, Debrecen 1969), illetőleg azok témáira (a nevelési munka általában, és a kollégiumi nevelőmunka) amelyhez közvetlenül kapcso­lódik aktuális harmadik té­mánk, a tanszék nevelőmun­kája a nevelés a szakképzés folyamatában. Az előkészítési munka igen bonyolult feladatot jelent, hi­szen a konferencia résztvevői elé bocsátandó referátumnak összegyetemi problematikát kell felölelnie, összegyetemi tapasztalatok alapján. Az ELTE három karán az elmúlt másfél év alatt rend­szeres és szervezett megfigye­lést folytattak a jelzett téma vonatkozásában. Természete­sen az így felgyűlt tények, ta­pasztalatok, megfigyelések az ország különféle felsőoktatási intézményeiből származó ha­sonló jellegű összegzésekkel gazdagodtak. Különösen a Bu­dapesti Orvostudományi Egye­tem és a Budapesti Műszaki Egyetem vette ki részét a munkából. Az így keletkezett terjedel­mes anyagot, amelyet az EL­TE Nevelési Bizottsága már megvitatott, a BTK pedagógiai tanszéke egységesíti, készít be­lőle olyan alapszöveget, amely egyrészt vitaanyagot szolgáltat bizonyos, ma is nyitott kérdé­sek megjelölésével, másrészt irányelveket ad a tanszéki ne­velőmunka konkrét mozzana­taihoz. (E nem kis feladat el­végzésében ki kell emelnünk személy szerint Takács Etel egyetemi adjunktust.) Az előkészítő munka fontos része: „irányelvesíteni” a sok­féle területről származó, kü­lönféle specifikus sajátossá­gokkal rendelkező elképzelé­seket, tapasztalatokat, felmé­réseket. Természetesen ez már elsősorban a Művelődésügyi Minisztérium szakembereinek hatáskörébe tartozik. A konferencia témájának előkészítése során alapelvnek tekintették azt, hogy az egye­temi és főiskolai nevelés prob­lematikája a legszorosabb összefüggésben, kölcsönhatás­ban áll az oktató munkával. Az oktatás tartalmi, szakmai és ideológiai szintje, az oktatás struktúrája és formái sok te­kintetben meghatározzák a nevelés hatékonyságát. Ennek keretén belül esik szó olyan fontos kérdésekről, mint az in­tenzív oktatási módszerek, a kiscsoportos forma és az elő­adás. Ugyanakkor a referátum kiemelt helyen foglalkozik az oktatási fegyelemmel (rend­tartás, tanári példamutatás stb.). Bonckés alá kerülnek még a tanszéki oktatómunkát kiegé­szítő formák is: a konzultáció, a szakkollégiumok, a diákkö­rök és a szakmai gyakorlat (kirándulás is) szerepe. A konferencia javaslati alapreferátuma a közelmúlt­ban elkészült, és a Művelődés­­ügyi Minisztérium szakembe­reihez került egyeztetésre az említett feladat, az alapvető irányelvek kialakítása céljá­ból. — b —

Next