Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1971 (13. évfolyam, 1-17. szám)

1971-01-25 / 1. szám

150 ÉVE HALT MEG TESSEDIK SÁMUEL 1820. december 27-én halt meg Tessedik Sámuel, nagy­­jelentőségű pedagógiai törek­vések képviselője és egyben a magyar mezőgazdasági egyik legjelentősebb úttörője. Mun­kásságának alapvető vonása, hogy az iskolát a legszoro­sabb kapcsolatba hozza a min­dennapi élettel, a gyakorlat­tal. Halálának 150. évforduló­ján méltán emlékezik meg pe­dagógiai munkásságáról a tu­dományos világ, söbbi életükben szükségük lesz. De szükséges, hogy mind­azt, amit tanulnak, gyakorlat­ban tanulják meg ..., hogy azt alkalmazni tudják... a pa­­rasztifjú sehol nem talál gya­korlati gazdasági iskolát, ahol a legutóbbi időben megjaví­tott gazdasági tudományok­ban kiképezhetné magát a jö­vő életre’’. E cél megvalósítá­sa érdekében alapítja meg a szarvasi „gyakorlati-gazdasági szorgalmatossági iskolá”-t. PARASZT EMBER MAGYAR ORSZÁGBAN, Mitfida és mi lehetne­ egy jó rendbe-szedett falunak' Tíjy.olatjával egyetem­ben, SAMUEL THESCHEDIK­­ által* must pan­g Németbül Magyarra fordította KÓNYI JÁNOS» .u .: cr%.| PÉTS­E­T­T,­­»rt­ Janót itt hivtt jógá. Tessedik azok közé tartozott, akik felismerték a felvilágoso­­dott abszolutizmus reformtö­rekvéseinek a kezdeti idő­szakban még elsősorban pozi­tív oldalait. A parasztság el­maradottságának legfőbb okát a felvilágosodás hiányában látta. Ez késztette a magyar falu kiváló nevelőjét arra, hogy harcoljon a babonák el­len. Már szarvasi működésé­nek elején igyekezett iskoláit korszerű utasításokkal ellát­ni. Az oktatásügy legnagyobb hibájának tartotta, hogy a pa­rasztság valóságos szükségle­teit nem veszi figyelembe. Mint írja: ,őlem kétséges az sem, hogy az életbe kikerülő ifjúságot egészen fiatal korá­ban nem készítették elő a ne­velés által arra, ami később foglalkozása lesz... Szükség van egy olyan intézetre, mely­ben a parasztok és polgárok leszármazottai jövendő életük­re gyakorlatilag előkészíttet­nek, tudniillik arra, hogy meg­tanulják mindazt, melyre ké­mély 1780-tól 1806-ig állott fenn, rövid megszakítással. Iskolája a korabeli népoktatás leghaladóbb kezdeményezése volt. Megtartotta az elemi is­kolák tárgyait (írást, olvasást, számolást stb.) és ehhez kap­csolta az ember és környeze­tével, továbbá a mezőgazdasá­gi ismeretekkel foglalkozó anyagot. Ez az intézmény te­hát a mezőgazdasági és ipari, sőt a kereskedelmi irányú ok­tatást egyaránt magában fog­lalta. Olyan ismereteket akart nyújtani, amelyekre a feudális társadalom dolgozó osztályá­nak a legnagyobb szüksége volt. A gyakorlati oktatást ál­lította szembe a gyarmatosító osztrák hatalom iskolapoliti­kájával. A termelőmunka és az oktatás összekapcsolása te­rén elért eredményei a nem­zetközi hírnevet hozták meg számára. Pedagógiai munkásságát és kezdeményező készségét ma is nagyra értékeljük. Tóth Katalin ACTA IUVENUM, 1970 Az Acta Iuvenum, az ELTE bölcsészettudományi kar KISZ- szervezetének tudományos kiadványa az elmúlt tanévben há­rom alkalommal jelent meg. Szeretnénk ezúttal — mintegy évvégi összefoglalásként is —, röviden bemutatni a kötetek anyagát, szólni szerkesztési problémákról, a megszületés pil­lanatairól és a máris jelentkező vagy hiányzó hatásról. Elsőként a felszabadulási emlékszám hagyta el a nyom­dát. A vaskos szám (282 ol­dal) első részében tanulmá­nyokat, kisebb cikkeket ol­vashatunk. Az Acta szerkesz­tőit a kötet összeállításakor az a gondolat vezette, hogy hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából széles betekintést adjon nemcsak a 45 utáni korszakról, hanem — mégha rövidebben — a fel­­szabadulást megelőző időszak­ról is. Ez utóbbira példa Tí­már András: A Horthy-Ma­gyarország az eszperantó mun­kásmozgalom (SAT) sajtójá­nak tükrében. Földeák Iván: Büntetés vagy eltúlzott tisz­telet? (Zalka Máté), Vásárhe­lyi Judit: Egy klasszikus fa­luregény (Szabó Pál: Talpa­latnyi földjéről), valamint Szű­cs Katalin: Bajcsy-Zsi­linszky Endre nemzet­ koncep­ciója című dolgozatai. A tanulmánykötetben több olyan dolgozat is szerepel, amely az 1970-ben Pécsett megrendezett Országos Tudo­mányos Diákköri konferen­cián első díjat nyert. (Tímár András és Vajda András munkái.) Irodalmunk felsza­badulás utáni fejlődésének egy-egy fontos kérdésével foglalkozik Simon István verselemzése (Illyés: Cserepe­­rő), Trencsényi László: Oldás és kötés c. cikke és Bíró Má­riának Gyurkó: Szerelmem, Elektra című drámájáról írt megjegyzései. Liener Péter a felszabadulás utáni kötött gazdálkodás néhány kérdését fejtegeti. Az Acta második részében a tanya- és kisfalukutató mun­kacsoport beszámolója kapott helyet. A munkacsoport tag­jai az 1970 februári Somogy megyei tájékozódó jellegű fel­mérésükről számolnak be. Ebben a felmérésben és az adatok feldolgozásában ko­runk 30 hallgatója vett részt. A 4 csoport valamennyi be­számolója izgalmas, elgondol­koztató olvasmány. A BTK falukutatói egyébként azóta már túlvannak egy 3 hetes nyári szociológiai felmérésen, most végzik az anyagok rend­szerezését. Munkájukról a következő félévben egy teljes Actában adnak majd számot. Standeisky Éva A pszichológia meglehetősen speciális szakterület. Egyre nagyobb az érdeklődés iránta, és ezzel együtt a kutatómun­kával szembeni elvárások is. A pszichológus-képzés viszont még sok nehézséggel küzd. Egyes szakterületek ugyanis inkább az orvostudománnyal, mások a természettudomá­nyokkal vannak szoros kap­csolatban, így nehéz összhan­got teremteni a három terü­let között. Másrészt nagyon fontos számunkra, hogy dip­lománk megszerzéséig ne csak elméleti képzést kapjunk, ha­nem legyünk jártasak az ön­álló kutatásban, a vizsgálati módszerek alkalmazásában is. Ezt hivatott nálunk szolgálni a TDK. Kísérleti kutatásaink ered­ményeit rendszeresen eddig is a nyilvánosság elé tártuk: a pszichológus napokon, a kari TDK konferencián, az orszá­gos diákköri konferencián. Igaz, hogy ez a nyilvánosság főleg szakmán belül értendő. Éppen ezért nagyon örültünk első önálló Actánknak, amely lehetővé tette, hogy szélesebb körben hallassunk magunk­ról. Témáink — ez a pszicho­lógia jellegéből következik — nemcsak pusztán elméleti jel­legű problémák köréből ke­rülnek ki, hanem nagyon is gyakorlati jellegűek (gondol­junk csak a szociál- vagy munkapszichológiai szekció írásaira). Érdeklődve várjuk tehát, milyen visszhangot vált ki a pszichológus Acta Iuve­num. Nagyon hasznos lenne, ha nemcsak egyoldalúan mi tárnánk fel eredményeinket, hanem — mintegy kontroll­ként — tudomást szerezhet­ik nénk ezek gyakorlati haszná­t­ról, esetleges hibáinkról, vagy valamilyen újabb együttmű­­ködés lehetőségéről. Tulaj­­donképpen ez lenne igazi cél­ja a megjelentetésnek, és így hozzájárulhatna látszólagos el­szigeteltségünk feloldásához, Tátray Katalin Év végére megjelent — ha alapos késéssel — az Acta Iuvenum Lenin-száma is. Re­méljük, hogy ez a kötet leg­alább olyan kedvező vissz­hangot fog kelteni, mint az előzőleg megjelent felszaba­dulási szám. (Lásd: Magyar Ifjúság.) A 100. évforduló alkalmá­ból megjelent tanulmányok különféle területről közelítik meg a feldolgozandó témát: így van itt filozófiai problé­mákat feldolgozó írás (Dénes István: Az emancipáció és elidegenedés kategóriái a Német—Francia Évkönyvek marxi szövegei alapján), van történelmi kérdésekkel foglal­kozó tanulmány (Ress Imre— Tímár András: Lenin és az Balkán 1908—1917, Perlusz Jenő: Pokrovszkij (1868—1932) élete és munkássága, Pusztai János: Az uralt népek a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom után. (Az irodalmi kérdé­sek iránt érdeklődők is talál­hatnak benne kedvükre valót.) Könczöl Csaba: Jeszenyin és a forradalom, Rúzsa György: Egy irodalmi vita a Szovjet­unióban — J. Jevtusenko: A bratszki erőmű című műve és a szovjet irodalmi kritika —„ sőt még a pszichológia kérdé­seivel is találkozhatunk Csángó Lídia dolgozatában, amely Marxnak és Engelsnek az emberi pszichikumról val­lott nézeteit dolgozza fel a modern lélektan tükrében. A sort két Leninről szóló könyv recenziója egészíti ki. (Szűcs Ferenc: Két könyv Leninről.) Tímár András PSZICHOLÓGIA A felszabadulásért vívott küzdelem, a magyar ellen­állási mozgalom talán nem nagy, számunkra mégis igen jelentős epizódja az, ami a Görgey zászlóalj ne­véhez fűződik. 1944 egyik legmerészebb diákmegmoz­dulásának állít most emlé­ket az ELTE Tanácsa, ami­kor az egykori partizánez­red két hősi halottjának, Szijjártó Lajosnak és Hol­ló Andrásnak, egyetemünk egykori hallgatóinak tiszte­letére emléktáblát helyez el a központi épületben. Életükről alig tudunk többet, mint amit a száraz adatok mondanak, vagy ami a hozzátartozók és az egykori bajtársak emléke­zetében megmaradt. Szijjártó Lajos 1920. ja­nuár 16-án született Nagy­­gejőcön (Kárpát­alja)­. A beregszászi állami reál­­gimnáziumban érettségizett jeles eredménnyel. 1940-ben iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin szakára. 1944. május 13-án állították ki végbizonyítványát. A 42—43-as tanév második félévét Szófiában, az Ohh­ridi Szt. Kelemen egyete­men végezte. Holló András 1921. de­cember 15-én született Szentesen. 1941. október 7- én iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi ka­rára. 1944. tavaszán a har­madik évfolyamot végezte el. A részben ifjúmunkások­ból, részben egyetemisták­ból álló partizánegységet, a Görgey zászlóaljat a Ma­gyar Diákok Szabadság Frontja vezetői között Ortutay Gyula hozta létre 1944 őszén, amikor a mozgo­lódó diákságot, a fiatalokat a frontra akarták vezényelni. Köztük találjuk Holló And­rást és a Győrffy kollé­gista Szijjártó Lajost. A zászlóalj tevékenysége jelentős mértékben össze­kapcsolódott a Bimbó utca 51-ben tábort ütő ellenállá­si csoport működésével.­ Ve­zetőjük Mikó Zoltán száza­dos, a horthysta tiszt ál­arcában a magyar ellenállás egyik legkiválóbb egyénisé­ge rejtőzködött. Egyébként e csoport, és így a Görgey zászlóalj tevékenységét is maga Somogyi Miklós, a Kommunista Párt katonai bizottságának tagja irányí­totta, jóllehet a szigorú il­legalitás törvényének meg­felelően a csoport tagjai, a zászlóalj fiataljai erről mit sem tudtak. A látszólag le­gális egység, a Görgey zászlóalj (formailag a nyi­las Prónay különítmény­hez tartoztak) rendeltetése az lett volna, hogy a Rózsa­dombon megnyissa a fron­tot a közelgő szovjet csapa­toknak. A zászlóaljjal kapcsola­tos tervek azonban leleple­ződtek. A nyilas Nemzeti Számonkérőszék tíz em­bert kiemelt, az ezredet pe­dig kivezényelték Buda­pestről. A tíz ember közt volt Holló András is, akit 1944. december 5-én agyon­lőttek a Margit körúti bör­tönben. A zászlóalj, amely végül Csohány Endre parancs­noksága alatt a Börzsönybe vonult, továbbra sem ma­radt tétlen. A szomszédsá­gukban állomásozó német páncélos hadosztály terveit, adatait juttatták el a szov­jet hadsereghez. A fiata­lok életüket kockáztatva nap, mint nap átlépték a német vonalakat... A nagybörzsönyi temetőben nyugvó Szijjártó Lajos itt lelte halálát 1944. december 22-én, amikor egy alkalom­mal visszatérőben német járőrbe ütköztek ... A harc tovább folyt egé­szen a győzelemig, amelyért életét áldozta a nyílt tekin­­tetű Holló András és a zár­­kózottan komoly Szijjártó Lajos. Tettrekészségük, bá­torságuk, hősiességük örök példa lesz a magyar egye­temi ifjúság számára. Biernaczky Szilárd A cél: megnyitni a frontot a Rózsadombon a közelgő szovjet csapatoknak is etemi ink vértunni Holló András 1921—1944, Szijjártó Lajos 1920—1944.

Next