Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1971 (13. évfolyam, 1-17. szám)
1971-01-25 / 1. szám
150 ÉVE HALT MEG TESSEDIK SÁMUEL 1820. december 27-én halt meg Tessedik Sámuel, nagyjelentőségű pedagógiai törekvések képviselője és egyben a magyar mezőgazdasági egyik legjelentősebb úttörője. Munkásságának alapvető vonása, hogy az iskolát a legszorosabb kapcsolatba hozza a mindennapi élettel, a gyakorlattal. Halálának 150. évfordulóján méltán emlékezik meg pedagógiai munkásságáról a tudományos világ, söbbi életükben szükségük lesz. De szükséges, hogy mindazt, amit tanulnak, gyakorlatban tanulják meg ..., hogy azt alkalmazni tudják... a parasztifjú sehol nem talál gyakorlati gazdasági iskolát, ahol a legutóbbi időben megjavított gazdasági tudományokban kiképezhetné magát a jövő életre’’. E cél megvalósítása érdekében alapítja meg a szarvasi „gyakorlati-gazdasági szorgalmatossági iskolá”-t. PARASZT EMBER MAGYAR ORSZÁGBAN, Mitfida és mi lehetne egy jó rendbe-szedett falunak' Tíjy.olatjával egyetemben, SAMUEL THESCHEDIK által* must pang Németbül Magyarra fordította KÓNYI JÁNOS» .u .: cr%.| PÉTSETT,»rt Janót itt hivtt jógá. Tessedik azok közé tartozott, akik felismerték a felvilágosodott abszolutizmus reformtörekvéseinek a kezdeti időszakban még elsősorban pozitív oldalait. A parasztság elmaradottságának legfőbb okát a felvilágosodás hiányában látta. Ez késztette a magyar falu kiváló nevelőjét arra, hogy harcoljon a babonák ellen. Már szarvasi működésének elején igyekezett iskoláit korszerű utasításokkal ellátni. Az oktatásügy legnagyobb hibájának tartotta, hogy a parasztság valóságos szükségleteit nem veszi figyelembe. Mint írja: ,őlem kétséges az sem, hogy az életbe kikerülő ifjúságot egészen fiatal korában nem készítették elő a nevelés által arra, ami később foglalkozása lesz... Szükség van egy olyan intézetre, melyben a parasztok és polgárok leszármazottai jövendő életükre gyakorlatilag előkészíttetnek, tudniillik arra, hogy megtanulják mindazt, melyre kémély 1780-tól 1806-ig állott fenn, rövid megszakítással. Iskolája a korabeli népoktatás leghaladóbb kezdeményezése volt. Megtartotta az elemi iskolák tárgyait (írást, olvasást, számolást stb.) és ehhez kapcsolta az ember és környezetével, továbbá a mezőgazdasági ismeretekkel foglalkozó anyagot. Ez az intézmény tehát a mezőgazdasági és ipari, sőt a kereskedelmi irányú oktatást egyaránt magában foglalta. Olyan ismereteket akart nyújtani, amelyekre a feudális társadalom dolgozó osztályának a legnagyobb szüksége volt. A gyakorlati oktatást állította szembe a gyarmatosító osztrák hatalom iskolapolitikájával. A termelőmunka és az oktatás összekapcsolása terén elért eredményei a nemzetközi hírnevet hozták meg számára. Pedagógiai munkásságát és kezdeményező készségét ma is nagyra értékeljük. Tóth Katalin ACTA IUVENUM, 1970 Az Acta Iuvenum, az ELTE bölcsészettudományi kar KISZ- szervezetének tudományos kiadványa az elmúlt tanévben három alkalommal jelent meg. Szeretnénk ezúttal — mintegy évvégi összefoglalásként is —, röviden bemutatni a kötetek anyagát, szólni szerkesztési problémákról, a megszületés pillanatairól és a máris jelentkező vagy hiányzó hatásról. Elsőként a felszabadulási emlékszám hagyta el a nyomdát. A vaskos szám (282 oldal) első részében tanulmányokat, kisebb cikkeket olvashatunk. Az Acta szerkesztőit a kötet összeállításakor az a gondolat vezette, hogy hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából széles betekintést adjon nemcsak a 45 utáni korszakról, hanem — mégha rövidebben — a felszabadulást megelőző időszakról is. Ez utóbbira példa Tímár András: A Horthy-Magyarország az eszperantó munkásmozgalom (SAT) sajtójának tükrében. Földeák Iván: Büntetés vagy eltúlzott tisztelet? (Zalka Máté), Vásárhelyi Judit: Egy klasszikus faluregény (Szabó Pál: Talpalatnyi földjéről), valamint Szűcs Katalin: Bajcsy-Zsilinszky Endre nemzet koncepciója című dolgozatai. A tanulmánykötetben több olyan dolgozat is szerepel, amely az 1970-ben Pécsett megrendezett Országos Tudományos Diákköri konferencián első díjat nyert. (Tímár András és Vajda András munkái.) Irodalmunk felszabadulás utáni fejlődésének egy-egy fontos kérdésével foglalkozik Simon István verselemzése (Illyés: Csereperő), Trencsényi László: Oldás és kötés c. cikke és Bíró Máriának Gyurkó: Szerelmem, Elektra című drámájáról írt megjegyzései. Liener Péter a felszabadulás utáni kötött gazdálkodás néhány kérdését fejtegeti. Az Acta második részében a tanya- és kisfalukutató munkacsoport beszámolója kapott helyet. A munkacsoport tagjai az 1970 februári Somogy megyei tájékozódó jellegű felmérésükről számolnak be. Ebben a felmérésben és az adatok feldolgozásában korunk 30 hallgatója vett részt. A 4 csoport valamennyi beszámolója izgalmas, elgondolkoztató olvasmány. A BTK falukutatói egyébként azóta már túlvannak egy 3 hetes nyári szociológiai felmérésen, most végzik az anyagok rendszerezését. Munkájukról a következő félévben egy teljes Actában adnak majd számot. Standeisky Éva A pszichológia meglehetősen speciális szakterület. Egyre nagyobb az érdeklődés iránta, és ezzel együtt a kutatómunkával szembeni elvárások is. A pszichológus-képzés viszont még sok nehézséggel küzd. Egyes szakterületek ugyanis inkább az orvostudománnyal, mások a természettudományokkal vannak szoros kapcsolatban, így nehéz összhangot teremteni a három terület között. Másrészt nagyon fontos számunkra, hogy diplománk megszerzéséig ne csak elméleti képzést kapjunk, hanem legyünk jártasak az önálló kutatásban, a vizsgálati módszerek alkalmazásában is. Ezt hivatott nálunk szolgálni a TDK. Kísérleti kutatásaink eredményeit rendszeresen eddig is a nyilvánosság elé tártuk: a pszichológus napokon, a kari TDK konferencián, az országos diákköri konferencián. Igaz, hogy ez a nyilvánosság főleg szakmán belül értendő. Éppen ezért nagyon örültünk első önálló Actánknak, amely lehetővé tette, hogy szélesebb körben hallassunk magunkról. Témáink — ez a pszichológia jellegéből következik — nemcsak pusztán elméleti jellegű problémák köréből kerülnek ki, hanem nagyon is gyakorlati jellegűek (gondoljunk csak a szociál- vagy munkapszichológiai szekció írásaira). Érdeklődve várjuk tehát, milyen visszhangot vált ki a pszichológus Acta Iuvenum. Nagyon hasznos lenne, ha nemcsak egyoldalúan mi tárnánk fel eredményeinket, hanem — mintegy kontrollként — tudomást szerezhetik nénk ezek gyakorlati hasznátról, esetleges hibáinkról, vagy valamilyen újabb együttműködés lehetőségéről. Tulajdonképpen ez lenne igazi célja a megjelentetésnek, és így hozzájárulhatna látszólagos elszigeteltségünk feloldásához, Tátray Katalin Év végére megjelent — ha alapos késéssel — az Acta Iuvenum Lenin-száma is. Reméljük, hogy ez a kötet legalább olyan kedvező visszhangot fog kelteni, mint az előzőleg megjelent felszabadulási szám. (Lásd: Magyar Ifjúság.) A 100. évforduló alkalmából megjelent tanulmányok különféle területről közelítik meg a feldolgozandó témát: így van itt filozófiai problémákat feldolgozó írás (Dénes István: Az emancipáció és elidegenedés kategóriái a Német—Francia Évkönyvek marxi szövegei alapján), van történelmi kérdésekkel foglalkozó tanulmány (Ress Imre— Tímár András: Lenin és az Balkán 1908—1917, Perlusz Jenő: Pokrovszkij (1868—1932) élete és munkássága, Pusztai János: Az uralt népek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után. (Az irodalmi kérdések iránt érdeklődők is találhatnak benne kedvükre valót.) Könczöl Csaba: Jeszenyin és a forradalom, Rúzsa György: Egy irodalmi vita a Szovjetunióban — J. Jevtusenko: A bratszki erőmű című műve és a szovjet irodalmi kritika —„ sőt még a pszichológia kérdéseivel is találkozhatunk Csángó Lídia dolgozatában, amely Marxnak és Engelsnek az emberi pszichikumról vallott nézeteit dolgozza fel a modern lélektan tükrében. A sort két Leninről szóló könyv recenziója egészíti ki. (Szűcs Ferenc: Két könyv Leninről.) Tímár András PSZICHOLÓGIA A felszabadulásért vívott küzdelem, a magyar ellenállási mozgalom talán nem nagy, számunkra mégis igen jelentős epizódja az, ami a Görgey zászlóalj nevéhez fűződik. 1944 egyik legmerészebb diákmegmozdulásának állít most emléket az ELTE Tanácsa, amikor az egykori partizánezred két hősi halottjának, Szijjártó Lajosnak és Holló Andrásnak, egyetemünk egykori hallgatóinak tiszteletére emléktáblát helyez el a központi épületben. Életükről alig tudunk többet, mint amit a száraz adatok mondanak, vagy ami a hozzátartozók és az egykori bajtársak emlékezetében megmaradt. Szijjártó Lajos 1920. január 16-án született Nagygejőcön (Kárpátalja). A beregszászi állami reálgimnáziumban érettségizett jeles eredménnyel. 1940-ben iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin szakára. 1944. május 13-án állították ki végbizonyítványát. A 42—43-as tanév második félévét Szófiában, az Ohhridi Szt. Kelemen egyetemen végezte. Holló András 1921. december 15-én született Szentesen. 1941. október 7- én iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem jog- és államtudományi karára. 1944. tavaszán a harmadik évfolyamot végezte el. A részben ifjúmunkásokból, részben egyetemistákból álló partizánegységet, a Görgey zászlóaljat a Magyar Diákok Szabadság Frontja vezetői között Ortutay Gyula hozta létre 1944 őszén, amikor a mozgolódó diákságot, a fiatalokat a frontra akarták vezényelni. Köztük találjuk Holló Andrást és a Győrffy kollégista Szijjártó Lajost. A zászlóalj tevékenysége jelentős mértékben összekapcsolódott a Bimbó utca 51-ben tábort ütő ellenállási csoport működésével. Vezetőjük Mikó Zoltán százados, a horthysta tiszt álarcában a magyar ellenállás egyik legkiválóbb egyénisége rejtőzködött. Egyébként e csoport, és így a Görgey zászlóalj tevékenységét is maga Somogyi Miklós, a Kommunista Párt katonai bizottságának tagja irányította, jóllehet a szigorú illegalitás törvényének megfelelően a csoport tagjai, a zászlóalj fiataljai erről mit sem tudtak. A látszólag legális egység, a Görgey zászlóalj (formailag a nyilas Prónay különítményhez tartoztak) rendeltetése az lett volna, hogy a Rózsadombon megnyissa a frontot a közelgő szovjet csapatoknak. A zászlóaljjal kapcsolatos tervek azonban lelepleződtek. A nyilas Nemzeti Számonkérőszék tíz embert kiemelt, az ezredet pedig kivezényelték Budapestről. A tíz ember közt volt Holló András is, akit 1944. december 5-én agyonlőttek a Margit körúti börtönben. A zászlóalj, amely végül Csohány Endre parancsnoksága alatt a Börzsönybe vonult, továbbra sem maradt tétlen. A szomszédságukban állomásozó német páncélos hadosztály terveit, adatait juttatták el a szovjet hadsereghez. A fiatalok életüket kockáztatva nap, mint nap átlépték a német vonalakat... A nagybörzsönyi temetőben nyugvó Szijjártó Lajos itt lelte halálát 1944. december 22-én, amikor egy alkalommal visszatérőben német járőrbe ütköztek ... A harc tovább folyt egészen a győzelemig, amelyért életét áldozta a nyílt tekintetű Holló András és a zárkózottan komoly Szijjártó Lajos. Tettrekészségük, bátorságuk, hősiességük örök példa lesz a magyar egyetemi ifjúság számára. Biernaczky Szilárd A cél: megnyitni a frontot a Rózsadombon a közelgő szovjet csapatoknak is etemi ink vértunni Holló András 1921—1944, Szijjártó Lajos 1920—1944.