Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1971 (13. évfolyam, 1-17. szám)

1971-01-25 / 1. szám

Kint hűvös, borzongató szél, szitáló eső. Bent valamivel biztatóbb a helyzet, üvegeink jócskán megürültek már, az utolsó doboz Benson and Hedges-t bontjuk fel és szív­juk kellő áhítattal. Beszélge­tünk, jókat nevetünk, egymás szavába vágva kérdezgetjük, kivel mi történt a nyáron. A lemezjátszón az új Koncz nagylemez forog, nem tudom megállni, orvul a legnagyobb hangerőre állítom. „Elszállt a nyár, oly messze már...” üvöltöm én is a tiszta, szép dallamot lelkesen, az eszmei mondanivalót mélységesen át­érezve. Hát igen, elszállt.. ., de jön majd megint, már csak hó­napok kérdése az egész, ad­dig meg emlékezhetünk az előző nyárra. Az ilyen undok télies napok kiválóan alkal­masak rá. ★ A Farnley-i művészeti vásár. A régimódi fekete taxi tőle nem várt gyorsasággal gör­dül be Farnley kapuján. Frissen kavicsozott utak, egy vállig érő hajú fiú kis gépével a gyepet nyírja, a kastély oldalbejárata előtt ha­talmas teherautók — minden jel arra mutat, hogy itt va­lami készül. Csomagjaimmal beküszködöm magam a kony­hába, valami nyájas üdvözlé­sen töröm a fejem, de nincs szükség rá, a helyiségben kö­rülbelül húsz ember issza a hagyományos five o’clock teát és jóformán észre sem veszik, hogy valaki bejött. Köztük van házigazdám és felesége, három gyerekük, házvezetőnő­jük, továbbá a kiállítások rendezői és eladói, néhány művész, festő, ékszerész, ke­ramikus. A vendégek jönnek­­bennek, a ház olyan, mint egy barátságos szálloda. Va­laki kezembe nyom egy csé­sze teát, üljek le, mondja, ha találok helyet, itt „segíts ma­gadon” rendszer van, nem ér­nek rá foglalkozni az újon­nan jöttekkel, de azért igazán örülnek nekem, ki is vagyok én tulajdonképpen? Mondom a nevemet és hogy honnan jöttem, no lám, egy pilla­natra mégis meglepődik! — Ó, milyen kedves! Ma­gyar vendégünk még sosem volt. Reméljük, jól érzi majd magát. Én meg remélem, segítsé­gükre lehetek valamiben, ha már két hónapig vendégül látnak angol nyelvtudásom tökéletesítése céljából. A július 8—12 között meg­rendezett Farnley Arts Fair egyfajta provinciális fesztivál, célja kettős: egyrészt képet ad Yorkshire helyi képző- és iparművészeinek munkájáról, másrészt északra hozza a ki­csit távol levő fővárost, ízelí­tőt ad a londoni Crafts Centre kiállítási anyagából. A ház belső részében ezüst és ékszerek, a külső épületek­ben kerámia, üveg, festészet, grafika. A kiállítás főrende­zője a londoni Crafts Centre igazgatója és egyben a család rokona. A szándék tiszteletre méltó. Olyan országban, ahol az ilyesmit nem szervezik or­szágos szinten és méretekben, nagy szükség van a Horton— Fawkes-féle, kicsit mecénás családokra, akik pénzüket és munkájukat időről időre mű­vészeti vásárok rendezésére fordítják. Persze, gondolom nekik is van hasznuk belőle. A család oldalágon rokonsá­got tart a király ellen 1605- ben szervezett, híres, úgyne­vezet puskaporfelkelés veze­tőjével, Guy Fawkes-szal; gazdag, különc, kedves, köz­vetlen emberek. Házigazdám a halifaxi szőnyeggyár vezető szakembere, emellett farmját is maga igazgatja. Az egyete­met Cambridge-ben végezte, rendkívül művelt, zeneértő, maga is nagyon szépen zongo­rázik. Valamelyik nap elkép­zelhetetlenül koszosan mata­­tott a fűnyírógépen, míg a hosszú hajú kertészfiú pirul­va állt mellette, s élénk tag­lejtésekkel magyarázta: állan­dóan baja van a géppel, re­méli, hogy Mr. Nicholas meg­találja a hibát. De térjünk vissza a kiállí­táshoz. A katalógus előszava szerint: mindenfajta műalko­tás egy ember vagy kisebb közösség műve, de a műalko­tásoknak közönség elé kell kerülniük, kiállítási lehetősé­gek nélkül minden tehetség és erőfeszítés hiábavaló. A farnley-i művészeti vásár ilyenfajta jól kihasznált lehe­tőség. Különösen az idegen­nek, de az angoloknak is él­mény a szépen megrendezett, modern képző- és iparművé­szeti kiállítást tradicionális, XVIII. századi kastélykörnye­zetben látni. Az első nap zártkörű­ szakmai bemutató, a további három napon a ház György-korabeli szárnya, a külső épületek és a hatalmas park nyitva a nyilvánosság­nak 11-től 6-ig■ Belépőjegy felnőtteknek 5 shilling, gyere­keknek — ahogy illik — a fele. „Minden eladó, kérem ne ígérjék, hogy még egyszer eljönnek, a vásár csak 4 na­pig tart. Vásároljanak minél többet, használják ki ezt a nagyszerű alkalmat, ezzel bá­torítsanak arra, hogy minél hamarabb és minél gyakrab­ban rendezzük meg a Farnley Arts Fairt.” Mr. Hughes meg­nyitó beszédének kedvesen invitáló szavaiban éppúgy megtalálható a művészet­­rajongónak a nagyszerű al­kalom felett érzett lelkesedé­se, mint az angol üzletember derűs és határozott profit­igénye, ez hat az emberekre, már a megnyitó utáni percek­ben vásárolni kezdenek. Újdonsült angol tanárom és barátom a londoni festőmű­vész-grafikus Robert Walls gyűjteményes kiállítását hozta el ide. Legnagyobb élményem „Sárga tájkép”-e volt. Sokáig néztem ezt a képet, sajátos rálátással, messziről és kicsit oldalról , „munkahelyemről” nem mehettem el, míg fel nem váltott valaki. Először csak szomorúnak találtam, az­tán iszonyúan lehangolónak. Angol lápvidéket ábrázol, sárgás-zöldesbarna sivár tá­jat. A föld száraz, besüppedt, nincs egy tisztességesen zöld fa sem. Aztán közelebb men­tem a képhez, s ámulva lát­tam, a messziről fáradt, bar­na háztető közelről élénkebb piros, a korhadt fákon né­hány apró zöld levél ül el­szántan, egy szétesőfélben, le­vő kerítésen valami­­ ruhada­rab szárad. Ilyen lehet az az érzés, amikor az ember sivatagban tévelyegve vízre, reményre, másik emberre talál. Az ékszerek közül legjob­ban Anne O’Donnel, a leedsi művészeti kollégium tanára finom gyűrűi tetszettek. Az ezüstnemű kevésbé érdekelt, a kerámia és az üveg annál in­kább. Ami a kerámiát illeti, nem annyira dísztárgyak, in­kább a mindennapi életben felhasználható asztalnemű te­szi ki a kollekció túlnyomó részét. Robin Welsh különösen sikeresen egyezteti az esztéti­kumot a hasznossággal — ká­véskészleteit ötször el lehetett volna adni. Legszélesebb a skála az üveg művészeinek kiállítótermében. Bonyolultan megkonstruált op-art beütésű, nem tudom, milyen rendelte­tésű, izgalmas tárgyaktól az egyszerű, szép vonalú vázákig minden megtalálható. Itt bi­zony akad giccs is jócskán, egypár üvegförmedvényt leg­szívesebben kihajítanék a töb­­bi szép közül. • A Farnley Arts Fair 4 nap­ján nyüzsög a ház, rengeteg a vendég, az otley-i iskola gye­rekei alig győzik irányítani a látogatókat. Jó látni, ha va­lami így megmozgatja az em­bereket. Az utolsó estét le­záró hangverseny után nagy partyt rendeznek. Fél kettőkor a kívülről jött vendégek el­hagyják a házat, de mi még sokáig együtt ülünk, s iszunk az elmúlt 4 napra, barátságra, művészetre, a szépre. Minden­ki kap egy kortyot a magyar barackból, s aztán folytatjuk azzal, ami éppen az asztalon van. Mindannyian reméljük, hogy jövőre újra megrendezik a Farnley Arts Fairt. Én saj­nos, nem lehetek ott, de biz­tos vagyok benne, hogy leg­alább úgy sikerül majd, mint az előző. Liptay Katalin ANGLIAI FORGÁCSOK 4 Ketyeg de robban-e? Optimista vagyok. Ez azonban kevés ahhoz, hogy a címben feltett kérdésre egyértelmű választ tudjak adni. Egy dolog miatt azon­ban ez mégis lényegesnek tűnik, mert hiszek és bízom az emberben, az emberségben, az emberiségben. Bízom abban, hogy miként a kiművelt emberfők száma gyarapodik, a jólét fokozódik, az éhezők száma csökken; a tudo­mány új eredményei sem válnak többé az embertelenség eszközévé. Ha csak optimista lennék, mosolyogva, hi­tetlenkedve kellene csóválnom a fejemet G. R. Taylor könyve (A biológiai pokolgép, Medi­cina, 1970) olvasásakor, de biológusként ko­molyan kell vennem, amit ír. Taylor jövője félelmetes, embertelen jövő, amelynek a pusz­ta lehetősége is ijesztő. E lehetőség ma még nem létezik, de a biológia fejlődése előrevetíti árnyékát. Miről van szó tulajdonképpen? Pél­dául a lombikember sorozatgyártásáról, agyak átültetéséről, félig ember , félig gép szerkezetek konstruálásáról, az élő ember mélyhűtéséről, a memóriainjekcióról, a gene­tikai információ befolyásolásáról, s a ma még hihetetlen példáknak szinte se vége, se hossza. Ragadjuk ki a fentiek közül az ember-gép hibridek problémáját. Napjainkban gyakran előfordul, hogy sú­lyos vesesérülések esetén az emberi vese mű­ködését gép veszi át. Jókora szerkezet, amely a vérkeringésbe kapcsolva, hosszú időn át ké­pes a jóval kisebb emberi szerv funkcióját helyettesíteni. Sikerült már olyan művégtago­kat konstruálni, amelyek a végtagcsonk bio­áramainak hatására jönnek működésbe, en­nek irányítása alatt emelnek és fognak. A sé­rült, karja pótlásával emberebb lett, mint csonka karral De mit gondoljak arról az em­berről, aki nyikorgó fémlábakkal többméteres lépésekkel halad és tonnákat emelget műkar­jaival, vagy arról a kiborgról (kibernetikus organizmus), akinek (aminek) csak agya szár­mazik embertől, de teste fém, és műanyag, vagy a hétujjú, cserélhető kezű emberről, aki­nek, mint Taylor írja, „egy pár tömör tenye­rű keze például úszásra szolgál, míg a másik pár lehet — mondjuk — tűzálló — parázsla­pátoláshoz”. Rémlátomás ez: a remélt béke helyett egy többfrontos harc képe bontakozik ki a könyv lapjain. Harcolnak a magukat mélyhűteni akarók a hibernákulumi férőhe­lyekért, harcolnak a különböző műszerekért a birtoklók és a nélkülözők, és élesedik a küz­delem a fiatalok és a magukat mesterségesen fiatalon tartó vének között stb. Harc és harc mindenütt. Mr. Taylor Angliában él, nem ismeri pon­tosan a tudomány és a társadalom viszonyát a szocializmusban, csak­ saját társadalmának korlátait, ezért látja ilyen veszélyesnek a jö­vendőt, mégha meg is jegyzi néhányszor, hogy egyes dolgok másképpen fognak alakulni a különböző társadalmi rendszerekben. Pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, amit dr. Alföldi Lajos genetikus a Népszabadság hasábjain már megfogalmazott: ,,A biológu­sok az ember és a társadalom szolgálatába akarják állítani felfedezéseiket, vagyis em­beri tudományt akarnak”. A mi társadal­munkban ez még fokozottabban érvényesül, a tudomány a közösség fejlődésének szolgálatá­ban áll, az ember, a tudós, az ismeretek egy­sége csökkenti a pokolgép robbanásának va­lószínűségét. Ha eddig nem derült volna ki, ajánlom G. R. Taylor könyvét. Ajánlom azért, hogy az ol­vasó egyetemista, akár bölcsész, jogász vagy biológus, aki egy kis felelősséggel van vilá­gunkért, felfigyeljen arra, mire lesz lehetőség a biológiában. És hogy amikor e lehetőségek realizálódnak, helyesen cselekedjék. Az ipari forradalom a maga idejében szinte „csodákat” művelt. Ma már tudjuk, csodák nincsenek. Minden — ami a biológiában történik — fej­lődés eredménye, amelynek kontrollja nem csúszhat ki a tudatos ember kezéből. E könyv felkiáltójel: Emberek, vigyázat! Még idejé­ben, mert a biológiai pokolgép már valahol ketyeg... Szigeti Zoltán A biológiai kutatások céltáblái: emberi kromoszómák AZ EÖTVÖS KLUB HÍREI A TTK filmklub a MOKÉP támogatásával folytatja mű­ködését a második félévben. A 12 filmből álló sorozat előadá­sait kedvezményes helyárak mellett a Gorkij moziban ren­dezik meg. ★ Filmklub indul a Budaörsi úti kollégiumban is. A film­klub mellett irodalmi esték, közéleti fórum, kiállítások szervezését tervezik a máso­dik félévben. ★ A Bolgár UNESCO Bizottság titkára 19-én a BTK UNESCO Klub vezetőivel találkozott a klubban. Helyes magyar­ beszéd- és kiejtési versenyt rendez a BTK Nyelvészeti tanszék és az Eötvös Klub. A versenyfelhí­vást február elején teszik köz­zé. A Színképek — fiatal költők fóruma — irodalmi sorozat kö­vetkező előadásaira február 1- én és 15-én 20 órakor kerül sor a klubban. (1-én Papp Jó­zsef, Szilágyi Ákos, Verbőczi Antal, 15-én: Oravecz Imre, Szeder Katalin, Nádor Tamás.) A Kézfogások közéleti fóru­ma találkozásain február fo­lyamán Darvas Iván és Szepesi György lesz vendégünk. A második félévtől hagyo­mányos klubjaink­ mellett irá­­ni műfordító szakkör­­ megin­dulását is tervezzük. A szak­kör vezetője Kazantár Emil, az ELTE lektora. Az Eötvös Klub Közönség­szervező Irodája február hó­napra az alábbi előadásokra szervez látogatást: Pesti Szín­ház: II. 6. Adáshiba; Thália Színház: II. 14. A világ olyan, amilyen; Madách Színház: II. 13. Oedipus király: 25. Szín­ház: II. 21. Szókratész; Állami Operaház: II. 21. Spartacus; Nemzeti Színház: II. 26. Ró­meó és Júlia; Vígszínház: II. 27. Ványa bácsi. A program­tól eltérő színházlátogatási igény bejelentését időben kér­jük, hogy a kéréseknek eleget tudjunk tenni. Lapzárta után érkezett: si­került telefonon elérni a be­tegségéből nemrég felgyógyult Darvas Ivánt. A szóbeli meg­állapodás értelmében február 10-én du. 3-kor találkozik egyetemünk hallgatóival a klubban. Porkoláb Sándor kiállítását januárban láthatták olva­sóink az Eötvös Klubban. Régi könyvtár új helyen Január 19-én megnyílt az állam- és jogtudományi kar felújított könyvtára. A meg­nyitó beszédet dr. Sárándi Imre egyetemi tanár, az ál­lam- és jogtudományi kar dé­kánja tartotta.

Next