Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1971 (13. évfolyam, 1-17. szám)
1971-10-04 / 12. szám
A magyar jogtudományban vált halhatatlanná... Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanácsa, Pártbizottsága és Szakszervezeti Intéző Bizottsága mély fájdalommal tudatja, hogy dr. Kádár Miklós egyetemi tanár, a büntetőjogi tanszék vezetője, életének 67. évében hosszas szenvedés után elhunyt. Dr. Kádár Miklósit az Eötvös Loránd Tudományegyetem saját halottjának tekinti. Kádár Miklós jogászi pályájának első szakaszában ügyvéd volt. Az 1946-ban újból megjelenő Jogtudományi Közlöny szerkesztőségi ragja lett, 1948 óta pedig felelős szerkesztője volt. Dr. Kádár Miklóst 1948 őszén kérte fel az Állam- és Jogtudományi Kar a büntetőjog oktatásaira. • Beák-Vártól a feladat, hogy kimunkálja a szocializmus igényeinek megfelelő új büntetőjogi alapelvek és intézmények egyetemi oktatását. Kádár Mikós félretette a Horthy-korszak büntetőjogászainak német alapokra viszszanyúló dogmatikáját és a fogalmak cizellálása helyett azokat a valóságot tükröző funkciójukra egyszerűsítette. Abból indult ki, hogy a jogi fogalmak rendeltetése a valóság tükrözése, az életviszonyok, helyzetek, állapotok, változások, cselekvések, személyek, aktuális pszichés beállítottságok, intézmények stb. kifejezése. A fogalomnak csak addig van dogmatikai létjogosultsága, amíg realitástartalma van; a fogalmakkal való joglogikai játék öncélúvá teszi a dogmatikákat. Kádár Miklós a jogi fogalmak rendszerét a tételes jogból és a marxista filozófiából tartotta levezethetőnek. Munkáiban ismételten kifejezésre jutó gondolata: ugyanannak a fogalomnak (például az okozati összefüggésnek) azonos értelem felel meg a különböző szaktudományokban, s amenynyiben ezt a fogalmat a dialektikus és a történelmi materializmus értékesíti, értelmét filozófiai jelentéstartalma határozza meg. Nem tagadta, hogy minden szaktudomány önálló fogalomrendszert alakíthat ki, ennek a fogalomrendszernek végső értelmét azonban minden szaktudománynak a marxista filozófiával kell szinkronba hoznia. Kádár Miklós másik alapgondolata: a büntetőjogi felelősség minden feltételét a törvényre kell visszavezetni. Ehhez képest a felelősség meghatározása köréből ki kell rekeszteni minden olyan a bírói értékelésre visszavezetett (normatív) kategóriát, amely akár a jogellenesség, akár a bűnösség vizsgálata során a törvényi feltételeken felül a bíró szubjektív értékelését igényli, s a bűncselekmény létrejöttét vagy hiányát ennek a szubjektív értékelésnek függvényeként állapítja meg. Kádár Miklós hajdani nagy elődeinek, elsősorban Fayer Lászlónak a pozitivizmusához nyúlt vissza abban az értelemben, hogy a büntetőjogi felelősséget csak a jog tételes anyaga alapján volt hajlandó értékelni és tárgyalni s szembefordult a 40-es évek első felének újkantiánus irányzataival. Nem rekedt meg azonban Fayernél, hanem a szovjet büntetőjog tudománytanai alapján a felelősség feltételei körébe helyezte a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességét. Nála a társadalomra veszélyesség fogalma nem a tételes jogból derivált olyan életbéli valóság, amelynek felismerhető — s nem szubjektív bírói értékelés alapján kimutatható — objektív alapja van. A személyi „társadalomra veszélyesség” pedig nem a tettes büntetőjogi iskolák „veszélyes ember” típusa, hanem a konkrét cselekmény konkrét társadalomra veszélyességének átvetítése a cselekmény tanúsítójára; ez a személyi társadalomra veszélyesség büntetőjogilag a tényállás megvalósításától függetlenül nem létezhet. Módszerében Kádár Miklós a jogi megoldások végső értelmét kutatta, azok társadalmi jelentőségét és hatását vizsgálta. Az öncélú joglogikai következtetések nem érdekelték, a jogi dogmatikát mint a kriminálpolitikai célkitűzések eszközét kezelte. A cél: a büntetőjogot alkalmassá kell tenni arra, hogy minél jobban töltse be társadalmi rendeltetését. A jó büntetőjog nem kegyetlen, hanem humánus, nevelő, és garanciális tartalmú. Kádár Miklós félretette a burzsoá büntetőjog-tudomány legalapvetőbb dogmatikai tantételét, tudniillik a bűncselekménynek, mint jogellenes, tényállásszerű és bűnös magatartásnak a jellemzését. Álláspontja szerint a tényállásmegvalósítással, vagyis a tényállásszerűséggel nem állítható szembe, sem a jogellenesség, sem a bűnösség; mindkét említett kategória ugyanis a törvényi tényálláson belül helyezkedik el. A tényállásszerűség tehát nem szimptómája a bűncselekménynek, hanem maga a bűncselekmény. A jogellenességen és a bűnösségen felül a törvényi tényállásba helyezite a társadalomveszélyességet és a büntethetőségi akadályok hiányát is (mint negatív tényállási elemeket), eszerint a tényállásszerűség felöleli a büntetőjogi felelősség minden feltételét. Kádár Miklós a szocialista büntetőjogi tanok kezdeményezőként hirdetésével iskolát alapított, olyan iskolát, amely irányítóan hatott a szegedi és a pécsi büntetőjogi oktatásra is. Ez az iskola nemcsak eszmeileg vált kisugárzó hatásúvá, hanem tudományos szakemberekkel látta el a magyar jogélet számos területét. Kádár Miklós érdeklődése nem korlátozódott az anyagi büntetőjog területére. Nagy aktivitást fejtett ki a büntetőjog segédtudományai — elsősorban a kriminalisztika és a kriminálpszichológiai oktatása, illetőleg elismertetése mellett. Kiemelkedő érdeme, hogy a magyar jogtudományt fórumhoz juttatta a különböző nemzetközi büntetőjogi szervezetekben. Emberi tartása, csillogó szelleme, szuggesztív egyénisége mindenkit megragadott; gondolatainak ereje messze túláradt az egyetemi tantermek falain. Halálával súlyos veszteség érte a magyar és a nemzetközi büntetőjog-tudományt. Ránki Vera joghallgató neve nem ismeretlen szerkesztőségi berkeinkben. Gólyakorától kezdve egészen a tiszteletreméltó dr.-ig — ötvenkilónyi külleme ellenére — oszlopos tagja volt kisded redakciónknak. A Magyar Hírlap és a Tükör munkatársaként pedig a „hazajáró lélek” státuszában írta cikkeit lapunknak. Dr. Ránki Vera szakdolgozata — hat kollégájáéval egyetemben — e tanévben tansegédlet könyvként hamarosan megjelenik. Ezért vált Veránkból Ránki doktornő, és avanzsált az okvetetlenkedő riporterből riportalannyá. — Jobb így? — Rettenetes! Hm. Km. Hrm. __7 — Szerkesztőségi hóhérakasztás. Na nem? Hogy mondjak most okosakat! Itt kezdtem nálatok. — Kettőnket akasztanak. Hogyan is kérdezzek én okosakat, amikor hat évvel ezelőtt én mondtam el neked, hogyan kell kérdezni okosat. — Vágjunk bele! — Vágjunk bele. — Nem akarok abba a hibába esni, mint az egyszeri felvételiző — no persze az orvosegyetemen — akitől megkérdezték, hogy miért akar orvos lenni. Mire ő büszkén kivágta: Én kérem már négyéves koromban begipszeltem a kispajtás eltört lábát. Valahogy azért nálam is így kezdődött. Az első tételes jogi anyagnál még csak a tájékozatlanságom, tudatlanságom bántott. Később elérkeztem olyan anyagokhoz, amelyeknél már semmire sem hivatkozhattam; úgy volt érthetetlen, ahogy volt, magolni kellett, mert megérteni nem lehetett. Fogcsikorgatva magoltunk, nevettünk és magyarítottunk — így kezdődött. Azután elkezdtem gondolkozni a témán és — átrágva magam, akár a mesebeli kásahegyen — rendkívül érdekes összefüggéseikre jöttem rá. — Most kérdezni kellene valami bölcset, de inkább mondd el, hogy mire jöttél rá. — A jogi nyelv kérdése sokkal messzebbre vezet, mint gondolnánk. Nem egyszerűen arról van szó, hogy nehéz megtanulni, vagy reprodukálni, hanem komoly jogelméleti, sőt államelméleti problémákat is felvet. Miért van ez így, miért nem lehet egyszerűen és közérthetően? Ez foglalkoztatott évekig. Talán az újságírás világosabb nyelve is segített. Még távoli, nehéz kötelesség volt a szakdolgozat, amikor elhatároztam, hogy a közérthető jogi nyelv mellett török lándzsát. — A témaválasztás világos. Milyen forrásanyagaid voltak? — Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy gyakorlatilag nincs irodalma a ZT TESZ, HA EGY JOGÁSZ A „NYELVÉRE” IS KÉNYES jogi nyelvnek. Ez azt is jelen dolgozatomat. Folyóiratok ciktette, hogy valóban kutató- körben egy-egy utalás volt munkát kellett végeznem, csupán. Régi könyveket ben- Nem ollózhattam össze a szak- gesztem, új jogszabályokat fejtettem meg. Történelemmel, nyelvvel is kellett foglalkoznom, hiszen előbb a latin, később a német nyelv vált a jogi nyelv determinánsává. Mindkét nyelv hatása fellelhető ma is jogi nyelvünkben, amolyan élő kövületként, mert az akkori cél ma már nem igény. — Erről közérthetőbben talán. — A kizsákmányoló társadalmak igényeinek természetes következménye volt, hogy a jog csak néhány kiválasztott tudománya lehetett, s ennek eszköze volt a jogi nyelv érthetetlensége. — De ma, amikor erre már nincs szükség, amikor a „közfogyasztásra” is alkalmas jogi nyelvezetet igényelnénk — miért őrizzük mégis hagyományként az érthetetlen fogalmazást? — Lényeges választóvonalat húzni, különbséget termt a hivatalos, hivatali és jogi nyelv között. Ezeket gyakran keverik, lévén mindegyiknek jellemzője a dagályosság, az érthetetlenség, az ünnepélyeskedés. — Szükséges egyáltalán a jogi nyelv? — Szerintem egyszerű a válasz: ahogy minden szakma megteremtette a maga terminus technikusait — idegen szavakból, rövidítésekből stb. — úgy a jog is, mint szakma megteremtette a maga sajátos nyelvét. A hiba szerintem ott van, ha a jogász ezt tolvajnyelvként használja, olyannyira, hogy a felek például nem értik a magyar nyelven elmondott ítéletet, s nem derül ki számukra világosan: ki nyert, ki veszített. Azt szokták mondani, hogy a jogászokat hosszú körmondataikról lehet felismerni. — Kérdés nélkül is tudom, hogy ezzel nem értesz egyet. — Hadd hivatkozzam Beér János profeszorra, aki a következőket mondta az I. Országos Ügyvédkongresszuson: „Csak az lehet igazán jó ügyvéd, aki helyes magyarsággal képes megfogalmazni mondanivalóját. Egyáltalán nem elhanyagolható körülmény, hogy az ügyvéd helyes magyarsággal tudjon beszélni, szabatosan és érthetően...” Ez szerintem vonatkozik a jog valamennyi területének, a jogtudománynak, jogalkotásnak, jogalkalmazásinak nyelvezetére egyaránt. — A törzsökös magyar nevű „tansegédleti” könyvedről mást nem is kérdezek, ezt remélem magyar jogi nyelven olvashatják a jogász palánták. Az interjú pedig? Nos, azúgy igazi, ha a tanítvány túlnő a mesteren! Ezt kívánja a dr. Ránki nyomdokain induló és gyakorló jogász-újságíró kollégáknak Károlyi Mária A REKTORI HIVATAL HÍREI Benkő Loránd rektorhelyettes elvtársat, akinek megbízatása lejárt, az Egyetemi Tanács 1971. június 30-án tartott ülésén hároméves időtartamra rektorhelyettessé újra megválasztotta. Az Állam- és Jogtudományi Kar tanácsa 1971. június 8-i ülésén, miután Vigh József docens dékánhelyettesi megbízása lejárt, dékánhelyettesi tisztségre Horváth Pál egyetemi tanárt választotta meg hároméves időtartamra. Kardos László, a Világirodalmi Tanszék professzora és Kardos Lajos, a Pszichológiai Tanszék vezetője 1971. július hó 1-ével nyugállományba vonult. Az ET a rektor előterjesztésére egyhangúlag javasolta az Állam- és Jogtudományi Karon működő Tudományos Szocializmus Csoport tanszékké, a Bölcsészettudományi Kar Fonetikai Laboratóriumának Fonetikai Tanszékké, végül szótöbbséggel indítványozta a Bölcsészettudományi Karon az eddigi Latin—Görög Filológiai Tanszék külön Latin Filológiai Tanszékké és Görög Filológiai Tanszékké való átszervezését. Az ET egyhangúlag javasolta az Általános Nyelvészeti és Fonetikai Tanszék nevének „Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék”-re való változtatását. BÚCSÚZUNK Mély megrendüléssel vették a hírt a Gazdasági Igazgatóság dolgozói, hogy a Pénzügyi Osztály főelőadója, Szmodics Erzsébet nincs többé. Fiatalon, élete delén távozott közülünk, ahol több mint 20 éven keresztül fáradhatatlanul és lelkiismeretesen dolgozott. Az egyetem volt első és egyben egyetlen munkahelye. Munkája sokrétű volt, a pénzügyi gazdálkodás nagy területét felölelte. Szerette munkáját, a rábízott feladatokat szívesen, nagy lelkesedéssel végezte és nagy segíteni akarással foglalkozott az új munkatársak betanításával. Ismereteit, szaktudását állandóan bővítette, nagy szorgalommal és ügyszeretettel látta el az új feladatokat. Az egyetem tanszékeivel és egyéb szerveivel munkája során állandó kapcsolatban állt, az egyetemen eltöltött két évtized alatt sokan megismerték és szerették, a különböző problémákkal hozzá fordulóknak készséggel adott felvilágosítást. Eltávozása annál inkább megdöbbentő, mert utolsó nap is a Tőle megszokott lelkiismeretességgel végezte feladatát, a munkaidő elteltével kedélyesen búcsúzott kollégáitól, akik másnap hiába várták munkahelyén. Halála súlyos veszteség, emlékét valamennyien szívünkben őrizzük. Gazdasági Igazgatóság VISSZANÉZTEM FÉLUTAMBÓL Borsos Miklós ízig-vérig mai művész, korunk minden szellemi áramlatára, művészi irányzatára érzékenyen reagáló, céltudatosan és megfontoltan tanuló, mégis teljesen önálló egyéniség. Szobrai arról tanúskodnak: mindent ismer, ami előtte volt, de sohasem utánzott, még kezdő korában sem, hanem újrafogalmazott az örök emberit ősi, igaz mivoltában fejezi ki minden szobra. Alkotásaiból egyszerűség, klasszikus tisztaság sugárzik. Ez az egyszerűség és klasszikus tisztaság sugárzik Visszanéztem félutamból című könyvéből, érdekfeszítő önvallomásából és önéletrajzából is, melyben minden szépítés nélkül, de nagy szeretettel idézi meg gyermekkorát. Ugyanilyen egyszerűség és erkölcsiség hatja át azokat a fejezeteket, melyekben művészi pályafutásának nehézségeit és sikereit idézi föl — és azokat az oldalakat, melyeken európai barangolásait, nagy művészekkel — Papinivel, Mooreval, Kassákkal Kodállyal — való találkozásait, beszélgetéseit eleveníti föl Borsos könyve nemcsak egy nagy művész vallomása önmagáról, művészetéről, korunkról és korunk művészetéről, hanem remekbe sikerült írói alkotás is. A világ első marxista filozófiai enciklopédiája A filozófiai enciklopédia ötödik, utolsó kötetének megjelenésével lezárult egy nagy szovjet tudóscsoport munkája. Az ötkötetes műben csaknem 5 ezer szovjet filozófus, a köztársaságok tudósai, valamint a szocialista országok filozófusainak cikkeit adták közre a dialektikus és történelmi materializmus, a filozófia és a pszichológia, a modern természettudomány és a szociológia, a logika, az etika, az esztétika, a vallástörténet és az ateizmus tárgyköréből. Részletes, alapos elemzéseket olvashatunk benne a filozófiáról, a különböző filozófiai iskolákról, kiváló gondolkodók világnézetéről. Igen jelentős, szinte önálló munkának tekinthető az enciklopédia bibliográfiája: minden kötetben több nyelven több mint 10 ezer filozófiai és szociológiai mű jegyzéket köztik. JAPN)