Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1971 (13. évfolyam, 1-17. szám)

1971-10-04 / 12. szám

SZILÁGYI ÁKOS: AQUÁRIUM széthajtják arcomat az ágak befelépergő tájakon vágok át feléd befelépergő vált a volt vágtam át felém összeboruló arcomat az ágak kétfelől a fák hajtották szét az utak oldalára és repültek fölfelé a lombok s velük rezzenetlen a nyár a gyorsan felbukó havasokból trém és enyéd és összefogva minden ordító széksorok között megállsz előbb csak halkan alig érezhetően hogy nem te vagy az is meglehet ordító széksorok között megállsz mintha szeretnél olyan észrevétlen tiém és enyéd és összefogva mind: NEM hallgatlak ülsz ültem hallgattál előbb egy csobbanás ha­jolt elő a bogársötét jég alól s hiába a hangok ejthetők a szó nem mondható hozzámnyúlsz* ■ egy érintés halott egymásból robognak a mozdulatok öklök nyugodalmas öbleiből zörgés úszik a partokon ezüstpapír honol 1 ! Hová látunk a NÉGYDIMENZABLAK­ba! JEGYZETEK FÜLÖP GÁBOR VERSES KÖNYVÉRŐL Fülöp Gábor „bosszantóan” fiatalon — tessék, figyel­ni! — húszévesen jutott első kötetéhez. Nálunk, rango­sabb antológiában való jelentkezésre nem elegendő húsz esztendő. A romániai Forrás-sorozat, és a jugoszláviai Symposion-könyvek szerkesztői, példaadóan élnek, fe­lelősen gazdálkodnak, tehetségkutató-bemutató hivatá­sukkal. Szárnyra bocsátott író-fiataljaik, fiatalon lehet­nek fiatalok. Nem elsőként kiadott harmadik — retros­pektív — hanem, „szűz” első kötettel lépnek a civil és irodalmi közvélemény színe elé. Nem hiszem, hogy a sorjázó önálló kötetek, a lírában, prózában túltermelési válságot idéznének elő. Segítik ezzel szemben a kiválasz­tódást, a megkülönböztethetőséget, és a kritikus szava pályamódosításra ösztönözhet. Segítheti az alkotót, ön­nön írói-költői lehetőségei közötti tájékozódásban. A szá­mára várhatóan leggyümölcsözőbb célirány, esetleg, al­kotói módszer kiválasztásában, finomításában stb. Egy kocsmaasztalnál kaptam tőle ajándékbe újsütetű könyvét, a négydimenziós ablak­ot. Alkalom és gesztus elfogulttá is tehetne — javára — de „részrehajlásomra” sem néki sem verseinek szüksége nincsen. A vékonyka — mindössze nyolcszáz soros — kötet üdítő olvasmány. S itt az üdítő jelzőt szeretném állítmá­­nyosítva, nyomatékosítani. Versei a valóság belső törté­néseinek, jelenségeinek kicsinyített, groteszkbe bújtatott másai, ötlet-kazlak, poén-katedrálisok gyűjteménye. Él­vezettel és jókedvre lobbantóan poénozik. Kurt Selig­mann: A sabbath kísérletei c. festményről például ezt írja: / mindig ilyen / veszett nyihogást / álmodtam sír­szomszédomnak / de hát végül is / egy kriptában az embernek / már úgyis mindegy. Költeményeit, a gondolatok többrétegűsége és a szel­lem érzékeny, tiszta vitalitása különíti el a vicclapok majnem-verseitől. De ez is avatja költészetté, inter­­punkció nélküli, szaggatott, mégis sodró erejű, szó- és mondatépítményeit. Rímes verset csak mutatóba ír. Széttöri a hagyomá­nyos formákat. A dísztelen versbeszéd híve, és a merész — ellentétes dolgokat, új jelentésben megbékítő — kép­zettársításoké. Érzékeltetésül ide kívánkozik néhány vers címe: Szeplőtelen fogantatás avagy a fogatlan szeplő; A kékfülű dalia; A gömbölyű kockacukor és az elszopoga­tott hölgy. Az idézettekből is kitűnik, hogy aszályosnak, sem Fü­löp humora, sem képzelete, nem mondható. Kísérletező, víg és könnyed — nem könnyű! — költészet az övé. Lá­tomáson, válságon, szemléleti komorságokon inneni. Vi­lága derűs, hiányoznak még belőle a nagy verseket fel­­szikráztató megrendülések, szenvedésen szerzett katarzi­sok. A játék mögött elvétve van jelen a társadalmiság. Talán három költeményében összesen: Keskeny utca, Herr Laut­ant a gázcsap nyitva van, A négydimenziós ablak. 3. Szélcsendet, viharszünetet jelez történelmünk baromé­tere, mely állapot nem kedvez a hősi kiállásoknak, s a kisszerűnek tűnő kor, szűk formaruhát parancsol az em­berre, aki előbb feszeng, szorong, lázad, majd belenyug­szik, mert Fülöpöt idézem: Kinek van manapság kedve és bátorsága / ahhoz, hogy nyilvános helyen mosolyog­jon / menten ráfognánk, hogy anarchista. Aki meg­­lecibálja egyenruháját és a szocialitás vérte­­zetében küzd, hogy mindenkinek tágasabb legyen, aránytalan méretű terhei alatt összeroppan. Mintha a viszonyaival megalkuvó ember lenne örök életre ítélve. A hős sorsa pedig tragikus, tragikus? Inkább tragikomi­kus, mert erejét meghaladó feladattal birkózik s a kilá­tástalan — szélmalom — harcban alul marad. Az ember, nevet a vesztesen, és legyint, ő csak a győztest szereti. S az ipar „gombnyomásra” szállítja az igényeire mérete­zett győzteseket, „hősöket”, hogy elcsitítsák nyugtalansá­gát, és végleg belesegítsék abba a bizonyos ruhába. Az ember tehát, kényelme, gondtalansága — gondolattalan­­sága — érdekében lemond a valóság meghódításáról, he­lyette fiának árnyékképeit fogadja be. Ez is tragikomi­kus, sőt groteszk. Az alkotó művésznek is megvan min­den oka, komolytalanul, groteszkül ábrázolni azt a vilá­got, melyben él és mozog. 4. Ennek a komolytalanságnak első fázisát jelzi köteté­vel Fülöp Gábor. Megtalálta a hangot és a módszert, melyeknek birtokában a történések mélyebb összefüggé­seinek kifejezésére is vállalkozhat. Bízzunk benne, hogy jövendő verseiben, fiatalt vonásaira ismer. Papp József ZIRKULI PÉTER: VALAHONNAN Valahonnan, valameddig. Árokszéltől országútig. Ennyit lépik, annyit lépik. Ügyse végig. Valahonnan csupán eddig. At az árkon mégse lehet. Kösd csomóra a szerelmet. Ügy lengessed. Bokor ága, domb a jelleg. Szoknyád széle abban remeg. Fölhajthatod. Lehajthatod. Velem tested takargatod. Itt maradok. Mondogatni: valameddig. Valahonnan, csupán eddig. __ SERFOZO LÁSZLÓ: VISSZASZÁMOLÁS Sűrített kivonatolt elvek tubusból szopható igazságok Pont Ülünk tehetetlenségünk szkafanderében kiszíjazva hűségünkkel, megalkuvásunkkal. Fölöttünk az ég üres elipszise leng a hangszóróból száraz hang pereg: m­ ■ 'n tart a visszaszámolás tíztől nulláig születésünktől halálunkig Pont BALÁZS KATALIN: ÚT SZÉLEN Táncol a szédült oltár, Krisztus ujja mered a fákra, égnek ragyog a fájdalom behúzódva egy búzakalászba. Mozdulatlanságát irigyli egy virág betakarózik, prüszköl, ha napsugarat lát. Elfordult egek keresik fel újra szakálláról festék csorog le a porba. Vérzik a tájék, nincs, ki segítsen magányos kór­óként feszeng ott az isten. FÖVÉNY GÁBOR: HETVENHAT Hetvenhat harmonikásnak odafönt árkot ásnak. Kinek kell hetvenhét harmonikás? Hetvenhat embriónak késével torkán kapar a holnap. Kinek kell hetvenhét embrió? Hetvenhat kapcsos szónak kapcsait töri a mondat. ££ Kinek kell együtt annyi szó? " Hetvenhat harmonikásnak odafönt árkot ásnak. Kinek kell hetvenhét harmonikás? BOCSKA ANDRÁS: Gyerekkorunktól Hogyha el akarsz szakadni tapadni próbálj meg előbb ha egy lovat vásárolnál keress előtte legelőt amig szorítod a kaszát nézzél szembe az élivel azt hogy egyszer majd nem leszünk gyerekkorunktól tudni kell Pályázati felhívás Az ELTE KISZ VB az irodalmi alkotókör vezetőségé­vel karöltve — korábbi hagyományaihoz híven — tehet­­ségtoborzó pályázatot hirdet, egyetemünk — irodalmi ambíciókkal rendelkező — első és másodéves hallgatói számára. A pályázatra versekkel és elbeszélésekkel le­het nevezni. Az alkotók anyagukat — zárt borítékban, lakáscímükkel ellátva — az Egyetemi Lapok szerkesztő­ségében adhatják le. Leadási határidő: október 20. Az eredményhirdetés október végére, november elejére vár­ható. A legjobb pályaművek szerzői jutalomban része­sülnek, és írásaikat folyamatosan publikálja az Egyete­mi Lapok. A tehetséges fiatalokat, az alkotókot bevon­ja további munkájába. Sok sikert kíván és szép írásokat vár az Alkotókor vezetősége BENYO ILDIKÓ GRAFIKÁJA

Next