Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1972 (14. évfolyam, 1-16. szám)

1972-01-10 / 1. szám

EGYETEMI LAPOK ■ XIV. évfolyam, 1. SZÁM 1973. JAN. 1#. ARA: 60 FILLÉR AZ EÖTVÖS LORAND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Egyetemünk rektora és párttitkára nyilatkozik a második félév feladatairól Dr. Nagy Károly, egyetemünk rektora mondotta: Az egyetemi oktatás korsze­rűsítését állandó és folyama­tos feladatnak tekintjük. Az 1967—68-as tanévben, megkez­dett reformmunkálatokban azt tűztük célul, hogy oktatásunk dinamikusan kövesse a társa­dalom vele szemben támasz­tott igényeit. A képzés haté­konyságának növelését célzó intézkedéseink ebben a szel­lemben születtek. Néhány év tapasztalata alapján úgy lát­juk. hogy helyes úton indul­tunk el, amikor bevezettük a kisebb csoportos foglalkozá­sokat, csökkentettük a kötele­ző elfoglaltságokat és ugyan­akkor megnöveltük a speciál­kollégiumok számát és fokoz­tuk a hallgatóság öntevékeny­ségét. A folyamatos számon­kérés bevezetésével a hallga­tóságot az egyenletes munká­ra serkentjük. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a helyes célkitűzések nem Minden terü­leten valósulnak meg egyfor­mán. Enin-ek számos objektív, de nem kis mértékben szub­jektív oka is van. A X. pártkongresszus hatá­rozata alapján az elmúlt év­iién megkezdődött az állami oktatás problematikájának vizsgálata; ezen belül a felső- oktatásé is.. E munkában részt véve, fokozottabb hangsúlyt kap az az elemzés, amely vizs­gálja, hogy a korszerűsítés ér­dekében bevezetett intézkedé- seink mennyiben voltak ered­ményesek, milyen akadályozó körülmények merültek fel sza­konként, továbbá mit és ho­gyan kell megváltoztatni ah­hoz, hogy a ma igényeihez job­ban illeszkedjék oktatásunk. Az egyetem vezetésének e sokrétű munkájából itt csak egyet említek meg. Az egész egyetem oktató munkáját te­kintve, a tanárképzést és a ta­nárok továbbképzését kell munkánkban az első helyre tennünk. Valljuk, hogy az egész magyar oktatásügyben a tanárképzésnek kulcsfontos­ságú szerepe van. Köztudott, hogy a tudományegyetemeken folyó tanárképzés tudományos jellege kevésbé vitatott, mint a tanári mesterségre való fel­készítés. Véleményem szerint is a tanárképzésben meglévő hiányosságok jelentősebb ré­sze a pedagógiai munkával fügig össze. Félreértés elkerülé­se végett rögtön hozzáteszem, hogy itt nemcsak a pedagógiai tanszék munkájára gondolok, hanem valamennyi tanszék pedagógiai munkáját bírálom. Nem lennie helyes módszer, ha csak magunk határoznánk el, hogy a tanárképzés megjaví­tását milyen módon, milyen változtatásokkal próbáljuk el­érni. A hozzáértők igen széles körű véleményének a megis­merése nélkül hatástalan len­ne bármely intézkedésünk. Ezért elhatároztuk, hogy „or­szágos” eszmecseréit folytatunk e témakörben. E munkánkat decemberben el is kezdtük. December 14-én Somogy me­gyébe látogattak az egyetem és a karok vezetői; s ott a me­gye középiskoláiból összegyűlt mintegy 25 fiatal tanárral be­szélgettek a tanárképzésről. Rendkívül őszinte és igen hasznosnak mutatkozó eszme­csere volt, amely során az egyetemi tanárképzés számos hibája felszínre került. Alkal­munk volt a megye vezetőivel az oktatást, a népművelést irányító személyekkel is véle­ményt cserélni. A következő hónapokban ennek folytatása következik; Dunántúl vala­mennyi megyéjébe ellátoga­tunk a fenti céllal. Ezután a főváros egyes területei jönnek sorra. Nem akarom tovább so­rolni az illetékes hozzáértő fó­rumokat, akiknek a vélemé­nyét személyes beszélgetések alkalmával szándékozunk meg­ismerni. Az így kialakuló kép biztosabb alajoot fog adni ah­hoz a munkához, amelyet a tanárképzés megjavítása érde­kében szándékozunk beindíta­ni Az egyetemi munka soron következő feladatai közül még a tudományos munkáról ten­nék említést. A tudománypoli­tikai irányelvek realizálása­ként hosszabb előkészítő mun­ka után az utóbbi hetekben elkészült a 15 éves távlati tu­dományos kutatási terv, ame­lyet a következő hetekben tár­gyalnak illetékes kormányszer- ■wek. Ebben' olyan országos szintű kiemelt fő irányok, va­lamint tárca szintű célprogra­mok szerepelnek, amelyek a gazdasági élet, valamint a mű­szaki-technikai tudományos fejlődés meggyorsítását cé­lozzák. Egyetemünk tanszékei megfelelő személyi kapacitás­sal rendelkeznek ahhoz, hogy ebben a fontos munkában eredményesen részt vehesse­nek. Számos olyan kutatási téma szerepel, amelyhez Sínszé­keink igen széles köre csatla­kozhat. A tudománypolitikai irányelvek megvalósulása so­rán az egyetemek joggal vár­nak nagyobb figyelmet és tá­mogatást, de ugyaniakkor kö­telességüknek érzik az orszá­gos érdekű kutatásokban való maximális részvételt is. E té­ren az egyetem vezetőin, de különösképpen a tanszékeken van a sor, hogy önálló kezde­ményezésükkel felkeressék az egyes fő irányok, célprogramok koordinálásáért felelős 'kutató­helyek vezetőit, hogy mikép­pen tudnak bekapcsolódni az illető témák eredményes mű­velésébe. Az egyetem vezetesse szeret­né, hogy ha tanszékeink veze­tői átérezve a munka felelős­ségét az EI/TE rangjához és tekintélyéhez méltó módon vennék ki részüket e munká­ból. A fenti feladatokhoz kérve az egyetem oktatóinak, dolgo­zóinak segítségét, az új eszten­dő kezdetéin sok sikert és, jó egészséget kívánok. Magyar György, az MSZMP El TE pártbizottsága titkárának nyilatkozata Az 1972-es esztendő első munkanapján szerkesztősé­günk felkereste Magyar György elvtársat, az MSZMP ELTE pártbizottságának titká­rát, hogy foglalja össze az 19’}) 72-es tanév második fél­évének feladatait. Tudjuk, hogy a különbö­ző párt- és állami szervek­nek a tanév második felére is vanna részletesen kidolgozott munkaíerveik, amelyek alap­ján meghatározzák feladatu­kat. Ezek tudomásunk szerint részben közismertek, részben rövidesen azok lesznek. Ebből az alkalomból nem ezek is­mertetését kérjük, hanem sze­retnénk, ha röviden összegez­né az egyetemi pártvezetés álláspontját néhány olyan kér­désben, amelyek talán munka­tervbe nehezen foglalhatók, de megoldásuk elengedhetetlen feltétele az egyetemi közélet előrelépésének. — Mit tart legfontosabbnak egyetemünk párttitkára egyetemi közélet további fej­lesztésében? Rendkívül lényegesnek tar­tom, hogy mind az oktatók, mind a hallgatók egyetemi közéleti aktivitását fejlesszük. A jelenlegi — gyakran nehéz — egyetemi anyagi-technikai feltételeken javítani kell. Nem szűnhetünk meg állandóan fel­tárni az e téren bennünket szorító problémákat, s kérni, követelni megoldásukat. Az egyetemi élet azonban addig sem állhat meg. Sőt még az eddiginél is nagyobb fele­lősséggel kell dolgozni. Ha va­lamikor volt, akkor most óriá­si jelentősége van annak, hogy a még mindig fellelhető belső tartalékokat minél teljesebben mozgósítsuk, s az anyagi-tech­nikai feltételekből fakadó ne­hézségeket ötletességgel, új kezdeményezésekkel igyekez­zünk ellensúlyozni. Soha ilyen fontos nem volt, hogy az egyetem megalapozott közeli és távlati fejlesztési koncepciókkal rendelkezzék. Meggyőződésem, hogy ehhez a szellemi képességek megvan­nak, realizálásuk a szándéko­kon, a következetes munkán múlik. Ezt annál inkább szeretném kiemelni mert az egyetemi közéletben helyenként megszi- lárdulónak, sőt terjedőnek lá­tok egy, a munkánkat, jövőn­ket komolyan veszélyeztető ál­lásfoglalást. Azokra gondolok, akikben a munka objektív ne­hézségei a szkepticizmust erő­sítik, akik hajlamosak vissza­húzódva, csak a szűkebb szak­mai kérdéseikkel foglalkozni. Vagy egyesek, figyelmüket — többé-kevésbé elfordulva az egyetemtől — az egyetemen kívüli társadalmi, közéleti te­vékenységre koncentrálják. Természetesen megérthetjük, hogy a nehézségek állandósu­lása — sőt néhol fokozódása — egyeseknél elkedvetlenedést okoz. De semmiképpen nem helyeselhetjük, hogy ez a köz­életi passzivitás az aktív, kez­deményező egyetempolitikai állásfoglalástól való elfordulás számára, sajátos önigazolási alap legyen. — Sokat hangoztatott igény az egyetemi demokrácia, a de­mokratikusabb közélet kiala­kítása. Hol Iát eredményt vagy további tennivalókat? Meggyőződésem szerint az egyetemen óriási tartalékok vannak az egyetemi demokrá­cia, a demokratikus közélet fejlesztésében. Mindannyiunk előtt ismert, hogy a Szervezeti és Működési Szabályzat elfo­gadása megteremtette az egye­temi demokratikus közélet szervezeti kereteit. A jelenlegi helyzetben az alapvető prob­léma abban van, hogy lassan halad előre a kialakított for­mák tartalommal való kitölté­se. Elmarad attól, amit vala­mennyien optimálisnak tart­hatnánk. Természetesen meg­van a lehetőség a demokrati­kus közélet új formáinak ki­alakítására is, de semmi értel­me nem lenne annak, ha ál­landóan újabb és újabb for­máit, szervezeti keretek kiala­kítására törekednénk. Ezzel ta­lán ideig-óráig az előrehaladás látszatát mutathatnánk, de amire alapjában törekszünk; az egyetemi demokrácia fej­lesztését bizonyos, hogy nem oldanánk meg. Ezt kiterjeszthetőnek tartom a hallgatók egyetemi közélet­be való bevonására is. Itt, még külön megjegyzem annak fon­tosságát, hogy a hallgatók mi­nél nagyobb részét — tehát ne csak a választott képviselő­ket — közvetett és közvetlen formákban bekapcsoljuk az egyetemi közéletbe. Ez nyil­vánvalóan megkívánja, hogy az eddiginél sokkal többet foglalkozzunk a fiatalok felké­szítésével a demokratikus köz­életi tevékenységre és a lehe­tőségek felelősségteljes fel- használására. Az egyetemi demokratikus közélet fejlesztésének lénye­ges kérdése, hogy az eseten­ként jelentkező demagógiát, őszintétlenséget, sőt a néha fellépő „prókátor rabuliszti- kát” kritikusan és elutasítóan fogadjuk, mert ez visszaélés a demokráciával. A demok­ratikus közélet fejlődésé csak elvszerű állásponton, az elvi kérdések bátor felvetésén, az őszinte, nyílt, állásfoglaláson keresztül lehetséges. — Mit tart most különösen fontosnak az ideológiai mun­kában? Az eddiginél nagyobb fi­gyelmet kell fordítanunk a kü­lönböző társadalmi1 szervek és valamennyi oktatási egységünk aktívabb, világjnézeti-poliitikai tevékenységére. A pártbizott­ság igyekszik sokrétű progra­mot kialakítani, ezek megva­lósításában várja az egyetem párttag és pártonkívüli okta­tóinak és hallgatóinak együtt­működését. Mint általában, e területen is ellene vagyunk annak, hogy csak rendezvényekben gondol­kozzunk. A rendezvényeknek megvan a maguk szerepe. Al­kalmasak arra, hogy felkeltsék az egymás munkája, tudomá­nyos eredményei iránti érdek­lődést, biztosítják a különbö­ző nézetek és álláspontok ki­cserélését, illetve összeütközé­sét, ezáltal alapot adnak a lé­nyeges kérdések tisztázására. Emellett különös súllyal sze­retném hangsúlyozni a szemé­lyes kapcsolatok jelentőségét, különösen a párttagok és pár- tonkívüliek, valamint az okta­tók és hallgatók között. Csak­is a mindennapos érintkezés­ben, a problémák nyílt, őszin­te megvitatása útján lehet fel­színre hozni, megtárgyalni és tisztázni az egyetemi közvé­leményt valóban izgató és ér­deklő világnézeti-politikai kér­déseket. Csak ezen a bázison lehetséges olyan munkát vé­gezni, amely tényleges felada­taink megvalósulásához vezet. Köszönjük a tájékoztatót, amely a párttagok és párton- kívüliek. oktatók és hallgatók munkáját segítheti a tanév második felében. VIZSGA a Magyar Jogtörténeti tanszéken Köszönjük a Szerkesztőségünknek küldött karácsonyi és új évi jókívánságokat!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék