Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1972 (14. évfolyam, 1-16. szám)
1972-01-10 / 1. szám
EGYETEMI LAPOK ■ XIV. évfolyam, 1. SZÁM 1973. JAN. 18. ARA: 60 FILLÉR AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Egyetemünk rektora és párttitkára nyilatkozik a második félév feladatairól Dr. Nagy Károly, egyetemünk rektora mondotta: Az egyetemi oktatás korszerűsítését állandó és folyamatos feladatnak tekintjük. Az 1967—68-as tanévben, megkezdett reformmunkálatokban azt tűztük célul, hogy oktatásunk dinamikusan kövesse a társadalom vele szemben támasztott igényeit. A képzés hatékonyságának növelését célzó intézkedéseink ebben a szellemben születtek. Néhány év tapasztalata alapján úgy látjuk, hogy helyes úton indultunk el, amikor bevezettük a kisebb csoportos foglalkozásokat, csökkentettük a kötelező elfoglaltságokat és ugyanakkor megnöveltük a speciálkollégiumok számát és fokoztuk a hallgatóság öntevékenységét. A folyamatos számonkérés bevezetésével a hallgatóságot az egyenletes munkára serkentjük. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a helyes célkitűzések nem minden területen valósulnak meg egyformán. Ennek számos objektív, de nem kis mértékben szubjektív oka is van. A X. pártkongresszus határozata alapján az elmúlt évben megkezdődött az állami oktatás problematikájának vizsgálata, ezen belül a felsőoktatásé is.. E munkában részt véve, fokozottabb hangsúlyt kap az az elemzés, amely vizsgálja, hogy a korszerűsítés érdekében bevezetett intézkedéseink mennyiben voltak eredményesek, milyen akadályozó körülmények merültek fel szakonként, továbbá mit és hogyan kell megváltoztatni ahhoz, hogy a ma igényeihez jobban illeszkedjék oktatásunk. Az egyetem vezetésének e sokrétű munkájából itt csak egyet említek meg. Az egész egyetem oktató munkáját tekintve, a tanárképzést és a tanárok továbbképzését kell munkánkban az első helyre tennünk. Valljuk, hogy az egész magyar oktatásügyben a tanárképzésnek kulcsfontosságú szerepe van. Köztudott, hogy a tudományegyetemeken folyó tanárképzés tudományos jellege kevésbé vitatott, mint a tanári mesterségre való felkészítés. Véleményem szerint is a tanárképzésben meglévő hiányosságok jelentősebb része a pedagógiai munkával függ össze. Félreértés elkerülése végett rögtön hozzáteszem, hogy itt nemcsak a pedagógiai tanszék munkájára gondolok, hanem valamennyi tanszék pedagógiai munkáját bírálom. Nem lenne helyes módszer, ha csak magunk határoznánk el, hogy a tanárképzés megjavítását milyen módon, milyen változtatásokkal próbáljuk elérni. A hozzáértők igen széles körű véleményének a megismerése nélkül hatástalan lenne bármely intézkedésünk. Ezért elhatároztuk, hogy „országos” eszmecseréit folytatunk e témakörben. E munkánkat decemberben el is kezdtük. December 14-én Somogy megyébe látogattak az egyetem és a karok vezetői, s ott a megye középiskoláiból összegyűlt mintegy 25 fiatal tanárral beszélgettek a tanárképzésről. Rendkívül őszinte és igen hasznosnak mutatkozó eszmecsere volt, amely során az egyetemi tanárképzés számos hibája felszínre került. Alkalmunk volt a megye vezetőivel az oktatást, a népművelést irányító személyekkel is véleményt cserélni. A következő hónapokban ennek folytatása következik. Dunántúl valamennyi megyéjébe ellátogatunk a fenti céllal. Ezután a főváros egyes területei jönnek sorra. Nem akarom tovább sorolni az illetékes hozzáértő fórumokat, akiknek a véleményét személyes beszélgetések alkalmával szándékozunk megismerni. Az így kialakuló kép biztosabb alapot fog adni ahhoz a munkához, amelyet a tanárképzés megjavítása érdekében szándékozunk beindítani Az egyetemi munka soron következő feladatai közül még a tudományos munkáról tennék említést. A tudománypolitikai irányelvek realizálásaként hosszabb előkészítő munka után az utóbbi hetekben elkészült a 15 éves távlati tudományos kutatási terv, amelyet a következő hetekben tárgyalnak illetékes kormányszer■wek. Ebben olyan országos szintű kiemelt fő irányok, valamint tárca szintű célprogramok szerepelnek, amelyek a gazdasági élet, valamint a műszaki-technikai tudományos fejlődés meggyorsítását célozzák. Egyetemünk tanszékei megfelelő személyi kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy ebben a fontos munkában eredményesen részt vehessenek. Számos olyan kutatási téma szerepel, amelyhez tanszékeink igen széles köre csatlakozhat. A tudománypolitikai irányelvek megvalósulása során az egyetemek joggal várnak nagyobb figyelmet és támogatást, de ugyanakkor kötelességüknek érzik az országos érdekű kutatásokban való maximális részvételt is. E téren az egyetem vezetőin, de különösképpen a tanszékeken van a sor, hogy önálló kezdeményezésükkel felkeressék az egyes fő irányok, célprogramok koordinálásáért felelőskutatóhelyek vezetőit, hogy miképpen tudnak bekapcsolódni az illető témák eredményes művelésébe. Az egyetem vezetésse szeretné, hogy ha tanszékeink vezetői átérezve a munka felelősségét az ELTE rangjához és tekintélyéhez méltó módon vennék ki részüket e munkából. A fenti feladatokhoz kérve az egyetem oktatóinak, dolgozóinak segítségét, az új esztendő kezdetein sok sikert és, jó egészséget kívánok. Magyar György, az MSZMP ELTE pártbizottsága titkárának nyilatkozata Az 1972-es esztendő első munkanapján szerkesztőségünk felkereste Magyar György elvtársat, az MSZMP ELTE pártbizottságának titkárát, hogy foglalja össze az 1972-es tanév második félévének feladatait. Tudjuk, hogy a különböző párt- és állami szerveknek a tanév második felére is vanna részletesen kidolgozott munkaterveik, amelyek alapján meghatározzák feladatukat. Ezek tudomásunk szerint részben közismertek, részben rövidesen azok lesznek. Ebből az alkalomból nem ezek ismertetését kérjük, hanem szeretnénk, ha röviden összegezné az egyetemi pártvezetés álláspontját néhány olyan kérdésben, amelyek talán munkatervbe nehezen foglalhatók, de megoldásuk elengedhetetlen feltétele az egyetemi közélet előrelépésének. Mit tart legfontosabbnak egyetemünk párttitkára egyetemi közélet további fejlesztésében? Rendkívül lényegesnek tartom, hogy mind az oktatók, mind a hallgatók egyetemi közéleti aktivitását fejlesszük. A jelenlegi — gyakran nehéz — egyetemi anyagi-technikai feltételeken javítani kell. Nem szűnhetünk meg állandóan feltárni az e téren bennünket szorító problémákat, s kérni, követelni megoldásukat. Az egyetemi élet azonban addig sem állhat meg. Sőt még az eddiginél is nagyobb felelősséggel kell dolgozni. Ha valamikor volt, akkor most óriási jelentősége van annak, hogy a még mindig fellelhető belső tartalékokat minél teljesebben mozgósítsuk, s az anyagi-technikai feltételekből fakadó nehézségeket ötletességgel, új kezdeményezésekkel igyekezzünk ellensúlyozni. Soha ilyen fontos nem volt, hogy az egyetem megalapozott közeli és távlati fejlesztési koncepciókkal rendelkezzék. Meggyőződésem, hogy ehhez a szellemi képességek megvannak, realizálásuk a szándékokon, a következetes munkán múlik. Ezt annál inkább szeretném kiemelni mert az egyetemi közéletben helyenként megszilárdulónak, sőt terjedőnek látok egy, a munkánkat, jövőnket komolyan veszélyeztető állásfoglalást. Azokra gondolok, akikben a munka objektív nehézségei a szkepticizmust erősítik, akik hajlamosak visszahúzódva, csak a szűkebb szakmai kérdéseikkel foglalkozni. Vagy egyesek, figyelmüket — többé-kevésbé elfordulva az egyetemtől — az egyetemen kívüli társadalmi, közéleti tevékenységre koncentrálják. Természetesen megérthetjük, hogy a nehézségek állandósulása — sőt néhol fokozódása — egyeseknél elkedvetlenedést okoz. De semmiképpen nem helyeselhetjük, hogy ez a közéleti passzivitás az aktív, kezdeményező egyetempolitikai állásfoglalástól való elfordulás számára, sajátos önigazolási alap legyen. Sokat hangoztatott igény az egyetemi demokrácia, a demokratikusabb közélet kialakítása. Hol lát eredményt vagy további tennivalókat? Meggyőződésem szerint az egyetemen óriási tartalékok vannak az egyetemi demokrácia, a demokratikus közélet fejlesztésében. Mindannyiunk előtt ismert, hogy a Szervezeti és Működési Szabályzat elfogadása megteremtette az egyetemi demokratikus közélet szervezeti kereteit. A jelenlegi helyzetben az alapvető probléma abban van, hogy lassan halad előre a kialakított formák tartalommal való kitöltése. Elmarad attól, amit valamennyien optimálisnak tarthatnánk. Természetesen megvan a lehetőség a demokratikus közélet új formáinak kialakítására is, de semmi értelme nem lenne annak, ha állandóan újabb és újabb formáit, szervezeti keretek kialakítására törekednénk. Ezzel talán ideig-óráig az előrehaladás látszatát mutathatnánk, de amire alapjában törekszünk, az egyetemi demokrácia fejlesztését bizonyos, hogy nem oldanánk meg. Ezt kiterjeszthetőnek tartom a hallgatók egyetemi közéletbe való bevonására is. Itt, még külön megjegyzem annak fontosságát, hogy a hallgatók minél nagyobb részét — tehát ne csak a választott képviselőket — közvetett és közvetlen formákban bekapcsoljuk az egyetemi közéletbe. Ez nyilvánvalóan megkívánja, hogy az eddiginél sokkal többet foglalkozzunk a fiatalok felkészítésével a demokratikus közéleti tevékenységre és a lehetőségek felelősségteljes felhasználására. Az egyetemi demokratikus közélet fejlesztésének lényeges kérdése, hogy az esetenként jelentkező demagógiát, őszintétlenséget, sőt a néha fellépő „prókátor rabulisztikát” kritikusan és elutasítóan fogadjuk, mert ez visszaélés a demokráciával. A demokratikus közélet fejlődése csak elvszerű állásponton, az elvi kérdések bátor felvetésén, az őszinte, nyílt, állásfoglaláson keresztül lehetséges. — Mit tart most különösen fontosnak az ideológiai munkában? Az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk a különböző társadalmi szervek és valamennyi oktatási egységünk aktívabb, világnézeti-poliitikai tevékenységére. A pártbizottság igyekszik sokrétű programot kialakítani, ezek megvalósításában várja az egyetem párttag és pártonkívüli oktatóinak és hallgatóinak együttműködését. Mint általában, e területen is ellene vagyunk annak, hogy csak rendezvényekben gondolkozzunk. A rendezvényeknek megvan a maguk szerepe. Alkalmasak arra, hogy felkeltsék az egymás munkája, tudományos eredményei iránti érdeklődést, biztosítsák a különböző nézetek és álláspontok kicserélését, illetve összeütközését, ezáltal alapot adnak a lényeges kérdések tisztázására. Emellett különös súllyal szeretném hangsúlyozni a személyes kapcsolatok jelentőségét, különösen a párttagok és pártonkívüliek, valamint az oktatók és hallgatók között. Csakis a mindennapos érintkezésben, a problémák nyílt, őszinte megvitatása útján lehet felszínre hozni, megtárgyalni és tisztázni az egyetemi közvéleményt valóban izgató és érdeklő világnézeti-politikai kérdéseket. Csak ezen a bázison lehetséges olyan munkát végezni, amely tényleges feladataink megvalósulásához vezet. Köszönjük a tájékoztatót, amely a párttagok és pártonkívüliek, oktatók és hallgatók munkáját segítheti a tanév második felében. VIZSGA a Magyar Jogtörténeti tanszéken Köszönjük a Szerkesztőségünknek küldött karácsonyi és újévi jókívánságokat!