Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1973 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1973-01-24 / 1. szám
KÖZEL FÉL ÉVSZÁZAD A VIRÁGOK Közön Egyetemünk botanikus kertjében 48. éve dolgozik Kaposvári Ferenc főkertész. Nem csoda, ha még vasárnap is meg lehet találni: az öt és fél hold nagyságú kertészet 15—16 ezer féle növényének vigyázója és nevelője egyetlen napra sem hagyja magára szívesen „védenceit”. Rengeteg munka és gond áll a szép gyűjtemény mögött. 45-ben a semmiből kellett újrateremteni és az ellenforradalom alatt is szinte „testével” védte. Tevékenységének elismeréseként nemrégiben kapta meg a törzsgárdatagság arany fokozatát. — Családi hagyomány nálunk a kertészet. Apám, nagyapám, dédapám, sőt egyik nagybátyám is kertész volt. Apám telepítette a hűvösvölgyi gesztenyefákat. Éltünk Siófokon, Kaposvárott, mindig ott, ahova hívtak. „Pályafutásom” négy és fél éves koromban kezdődött: kaptam egy vásári kannát és egy sámlit. — Igaz, eredetileg a kémia érdekelt. A polgári után mégis kertészeti középiskolába jelentkeztem, s végül is kitüntetéssel letettem a főkertészi vizsgát. Ehhez azonban már 15 éves gyakorlat kellett. S most Kaposvári Ferenc egyik fő feladatának az utódok kinevelését tartja, biztos kézben akarja látni az eddigi eredményeket, ahogy mondja: „Nekik ott kell kezdeni, ahol mi elhagytuk”. Sokat járt külföldön. Első útjára is az egyetem küldte 1931-ben Münchenbe, s legutóbb 1967-ben járt a Potsdami Kertészeti Konferencián. Soha nem tért meg üres kézzel, hat éve is 30 ezer forintért hozott a küldöttség haza növénye— 500—600 külföldi botanikus kerttel tartunk kapcsolatot. Magjegyzékeket, magokat küldünk egymásnak rendszeresen. Járjuk a hatalmas „Hidegházaikat”, a Páfrányházat, az Ananászfélék házát, a trópusi növényházat, az Orchidea-házat, a Szukulenta-házat és Vízinövényházat. Kaposvári főkertész minden növényt „személyesen” ismer, mindegyikhez van egy kis története. — Ma minőségileg is jobb, rendszerezettebb gyűjteményre van szükség; az egyetemi oktatás magasabb követelményeket támaszt. Kaposvári Ferenc főkertész sorolja terveit. Gondolnia kell a nyugdíjra is, de fiatalos külseje és tőled lelkes tervei hihetetlenné teszik a nyugdíjkorhatár „érvényességét” — gutái — HUMÁN HUMOR Kerestetik immár október óta az a kedves bölcsészoktató (Bo) előfizetőnk, aki az előfizetési csekken a feladó neve és címe rovatba ezt írta. Egyetemi Lapok szerkesztősége. Budapest, V., Egyetem tér 1—3. A SZOVJET EGYETEMI LAPOK A Szovjetunióban, ahol csaknem 5 millió egyetemista tanul, az egyetemek és az egyéb felsőoktatási intézmények többségének saját lapja van, összesen több, mint négyszáz. Ebből 39 Moszkvában, 24 Leningrádban, a többi az ország 120 más városában jelenik meg. Az egyetemi lapok negyedrésze nem orosz, hanem ukrán, belorusz, örmény, litván, tatár és más nyelveken lát napvilágot. A diáklapok rendszerint 1— 2-szer jelennek meg hetente, kettő vagy négy oldalon. Általános heti példányszámuk több, mint 500 ezer. Az egyik legnagyobb, s egyben a legrégibb ilyen jellegű kiadvány az 50-ik évfordulóját ünneplő „Moszkvai egyetem”. A szerkesztőségbe néhány újságírás iránt vonzódó diák is bejár, akik önkéntesen dolgoznak és természetesen fizetést nem kapnak. A hivatásos újságírók segítenek nekik az anyagok megszövegezésében és sokszor — az újság megszerkesztésében. A fotók, a rajzok beszerzése, a nyomdával való kapcsolat is az egyetemisták dolga. Az újság kiadásához szükséges pénz jelentős részét az egyetem vagy főiskola szakszervezeti bizottsága adja, más részét az intézmény vezetősége dotálja, illetve a bevételből származik. Az újság árai képek. Szerkezete mindegyiknél nagyjából azonos: tanulmányi, tudományos, sport-, kultúrrovatból, a Komszomol és a szakszervezet rovatából áll. Ha az intézménynél sok külföldi diák tanul, akkor egy rovat az ő életükkel foglalkozik. Jóllehet, az egyetemisták a lap gazdái, nem monopolizálják a hasábokon a szereplés jogát. Gyakran írnak tanárok, az intézmény vezetésének képviselői is. A témák között az első helyen a tanulás áll. A diákok tudományos munkájával foglalkoznak a legrészletesebben, riportokat közölnek a laboratóriumokból, egyetemi dolgozatok recenzióit közlik a politika, a gazdaság, a filozófia, a történelem témaköreiből. A külföldi gyakorlóévről, a nyári gyakorlatokról visszatértek is beszámolnak tapasztalataikról. Vita nélkül nem létezik egyetemi újság. Jellemző a Moszkvai Egyetem egyik diákjának jegyzete , a „Vitatkozni tanulok”, amelyben azt írja, hogy az egyik legfontosabb tulajdonsága, amelyre szert tett az egyetemen, a vitatkozás képessége, az, hogy érvelve képes védeni álláspontját. Hasznos és megtermékenyítő volt a képzőművészet problémáiról nemrégiben lezajlott vita is. Erre meghívták az ismert szovjet szobrászt, Ernst Nyeszvesznijt, akinek munkássága sok vitát váltott ki. Gyakran hívják a szerkesztőségbe az egyetemistákat is, hogy ott vitatkozzanak néhány érdekes témáról, amit azután közzétesznek a lapokban. Megvitatják az egyetemi önkormányzat kérdéseit, közük az oktatókat és az egyetem vezetését bíráló anyagokat. A „Moszkvai egyetem”ben megjelent a filozófia tanára cikke, akinek az az álláspontja, hogy a kritikai anyagok segítik az oktatás színvonalának emelését. Az egyetemisták bírálják a menzák, a kollégiumok, a könyvtárak, a klubok, az olvasótermek hiányosságait és különböző intézkedéseket javasolnak. A kultúra és a művészet kérdései is sok helyet foglalnak el. A szerkesztőséggel rendszeresen együttműködnek kezdő költő és prózaíró egyetemisták. Recenziók jelennek meg az új könyvekről, filmekről és színházi előadásokról. Informálják az olvasókat az egyetemi színpadok, klubok, együttesek, stúdiók tevékenységéről. Elméleti cikkeket is írnak például a zenéről, a szovjet és a külföldi irodalomról. Minden újságban van humoros elbeszélés, karikatúra, tréfás interjú a tanárokkal, anekdota vagy aforizma — időnként teljes oldalon. És természetesen nagy figyelmet szentelnek a sportnak: riportok és fotók tudósítanak a rendezvényekről. Az egyetemi lapok annyira elterjedtek a Szovjetunióban, hogy kutatásukra a Moszkvai Egyetem újságíró fakultásán speciális laboratóriumokat hoztak létre, ahol elemzik tartalmukat és formájukat, statisztikát készítenek, s találkozókat szerveznek a szerkesztőségek között. (APN) TALLÓZÁS AZ EGYETEM TÖRTÉNETÉBEN Egyetemünk jelvényei: a pedumok A tanévnyitó közgyűlésen arra lettem figyelmes, hogy a mellettem álló hallgató társától azt kérdezte: miféle botokat tartanak ott a rektor mögött? Nem tudom, valami régiség lehet — hangzott a válasz. Kicsit szégyenkezve gondoltam arra, hogy jó néhány éve az egyetem dolgozója vagyok, sokszor láttam én is ezeket a „botokat”, nemcsak tanévnyitók, hanem doktorrá avatások és egyéb nagyobb ünnepi események alkalmával, és bizony sokkal kielégítőbb választ én se igen tudtam volna adni a kérdezőnek. Ekkor néztem utána, hogy ezeknek a „régiségeknek” mi az eredetük és szerepük az Egyetem történetében. II. Ferdinánd 1635. október 8-án keltezett szabadalomlevelében olvasható, hogy mindazon szabadságok, kiváltságok, előjogok és jogokban részesítette egyetemünket, mint amellyekkel a német birodalom többi egyetemei már rendelkeztek. E jogok közé tartozott az Egyetem és a karok méltóságát, hatalmát jelképező jelvényeknek, a rektori és dékáni pedumoknak (sceptrum, jogar, kormánybot, díszbot) a használata. A hatalmat jelképező pedum jelentőségét jól illusztrálja az a tény, hogy a hittudományi kar 1784-ben bekövetkezett kettéválásakor (pesti és pozsonyi karra) az egyetlen kari pedum hovatartozásának eldöntése súlyos vitára adott okot a két dékán között. Végül felsőbb utasításra a jogar a pesti karé lett, de a pozsonyi kar dékánja azt még hosszú ideig vonakodott átadni. Vagy a napóleoni háborúk idején a rektori pedumot, a szabadalomlevéllel, az éremtárral és néhány értékesebb kódexszel „a francia ellenséges hadsereg közeledtének hírére Eszékre szállították”. A korabeli feljegyzések és a hagyomány szerint a rektor, és az egyetem alapításával egyidős karok (bölcsész és hittudományi) pódumait Pázmány Péter adományozta. Az állam- és jogtudományi kar díszbotjának származását illetően nincs biztos adatunk. Valószínű, az is a kar alapításával egyidős, 1667 táján készülhetett. A volt orvostudományi kar professzorai még szinte az első tanév (1770/71) megnyitása előtt a királyné elé terjesztették az újonnan felállított kar érdekében tett javaslataik között azt, hogy a többi karhoz hasonlóan az orvosi kar is ajándékoztassék meg jogarral. Kérésükre 1771- ben kaptak engedélyt a jogar használatára, de annak beszerzéséről, az egyetem saját pénztára terhére ott köteles gondoskodni. Egy későbbi intézkedéssel azt is megszabják, hogy „a jogart gyakorolt bécsi művészek tervezzék meg a bécsi norma szerint”. A részben megaranyozott színezüst rektori pedumot, mely 30 fontot nyom, Pázmány is Bécsben készíttette annak idején, 500 forintért. A pedumok használata szabályozott volt. Egy időben, amikor az államhatalom a dékánok fölé kari igazgatókat helyezett és ezek az igazgatók, „mint őket illető jelvényeket vették igénybe azokat”, több évig tartó vita alakult ki e botok használata körül. A hatalmat jelképező pedumok körüli jogi vita tulajdonképpen az egyetem szuverenitását sértő királyi intézkedés ellen irányult. A királynő végül is 1772-ben kiadott rendeletében elismerte a dékánok elsőbbségének a jogát azzal, hogy a díszlot használatát egyértelműen a dékánok számára engedélyezte, ugyanakkor a kari igazgatóknak ilyen jogokat nem biztosított. Egy évvel később részletes utasítás született arra nézve, hogy az egyetemnek a bécsi egyetem szabályai szerint kell eljárni, vagyis „a királyi biztost, ha az egész egyetemet érdeklő ügyekben jelenik meg az egyetem megnyitásakor, 1635, egyes karokat illető kiküldetéseknél azonban csak az illető kar dékánja a karbeli jogarral fogadják.” Tudunk arról, hogy első alkalommal, az egyetem megnyitásakor, 1935. november 13-án az ünnepi menetben az egyetemi tanács előtt a pedellus (akit egyébként a királyi tanács nevezett ki) vitte a Pázmány által adományozott rektori pedumot. Később ünnepi (vallási, egyetemi) körmenetek alkalmával a felvonulók előtt a „díszbotvivők”, egyenruhába beöltözött diákok, majd pedellusok vitték ezeket a jelképeket, de úgy, hogy „a dékánok nem párosával, hanem egyenként, egymást követve haladtak a menetben, elsőnek a bölcsészeti, másodiknak az orvosi kar dékánja, akiket a jogi, majd a hittudományi kar dékánja s végül a rector követett.” A doktorrá avatás napján „az akadémiai magistratus az egyetemi pedumok elővitelével, díszruhában, ünnepi zászló mellett vonult az egyetemi templomba, a doktorrá avatás mindenkori színhelyére. A magistratus után haladtak a jelöltek, utánuk pedig az egész egyetemi ifjúság”. A doktorjelöltek a pedum érintésével és „iuro et promitto” szavakkal tették magukévá az egyetem tanácsjegyzője által felolvasott esküformulát. A kinevezett tanárnak vagy valamely neves közéleti személynek kari taggá történő választásakor, az ünnepélyes beiktatáson az új tag a dékán felhívására jobb kezét a kari díszbotra téve tett fogadalmat. Az 1785. évi Egyetemi Jegyzőkönyv 307. sz. alatti bejegyzés szerint a csillagászat tanára, a csillagda 20 évig volt igazgatója elhunyta alkalmával az egyetemi tanács úgy határozott, hogy a rektori jogart „in signum praegesti huius honoris” a koporsóra helyezzék, „ami azóta szokásban is maradt” — teszi hozzá az egyetem jegyzője. A díszes ötvösműben végződő díszbotok tetejét a karok védőszentjeinek kicsinyített szobrai díszítik. Részben ez volt az oka annak, hogy az egyetem vezetése 1960-ban új pédumokat csináltatott, a régieket pedig megőrzésre a Nemzeti Múzeumba helyeztették el. A ma használatban lévő pédumokat az egyetem fennállásának 325. évfordulójára Ortutay Gyula rektor készítette ezüstből 90 ezer forintért. Tervezője László Gyula a Régészeti Tanszék professzora volt. Kivitelezésében a Képzőművészeti Főiskola növendékei működtek közre. (Következik: Az egyetem jelvényei: a díszláncok) Pappné Paksy Mária 22 év után újra Berlin a Világifjúsági Találkozó színhelye. Ez a képünk visszatér 1951. augusztus 9-re, a III. VIT emlékezetes „lányok napjára”. Az előtérben An Gi-Sun a koreai néphadsereg hőse. 190 NAP MÚLVA KEZDŐDIK A X.VIT A berlini diákok fesztiválbusza. Jelenleg a Humbold Egyetem udvarán várja a tavaszt. Állandó állomáshelye az Alexander Platz, ahol a fiatalok innen hirdetik a közelgő fesztivál aktuális híreit. Épül-szépül a fesztiválstadion. Elkészüléséért védnökséget vállaltak a Humbold Egyetem FDJ-osai. Itt lesz 1973. július 28-án az ünnepélyes megnyitó. Berlini jelkép: előtérben a Neptun út, háttérben a vöröstéglás városháza, az NDK fővárosa 20 ezer fiatalt vár a világ minden tájáról. AZ ÉRETTSÉGI ÉS A FELVÉTELI Január 17-én, szerdán dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes sajtótájékoztatót tartott a fiatalok továbbtanulási és pályaválasztási lehetőségeiről, az érettségi és felvételi vizsga közelítésének rendszeréről, valamint néhány minisztériumi diákszociális intézkedésről. Dr. Polinszky Károly miniszterhelyettes beszámolójában számos, egyetemünket is érintő kérdésre kitért: a néhány vonatkozásban módosításra kerülő érettségi és felvételi rendszertől a végzős pedagógusok elhelyezési lehetőségéig. Minderről lapunk következő számában részletesen beszámolunk.