Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1973 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1973-01-24 / 1. szám

KÖZEL FÉL ÉVSZÁZAD A VIRÁGOK Közön Egyetemünk botani­kus kertjében 48. éve dolgozik Kaposvári Fe­renc főkertész. Nem csoda, ha még vasárnap is meg lehet találni: az öt és fél hold nagyságú kertészet 15—16 ezer fé­le növényének vigyázó­­ja és nevelője egyetlen napra sem hagyja ma­gára szívesen „véden­ceit”. Rengeteg munka és gond áll a szép gyűjte­mény mögött. 45-ben a semmiből kellett újra­teremteni és az ellen­­forradalom alatt is szin­te „testével” védte. Te­vékenységének elisme­réseként nemrégiben kapta meg a törzsgárda­­tagság arany fokozatát. — Családi hagyomány nálunk a kertészet. Apám, nagyapám, déd­apám, sőt egyik nagy­bátyám is kertész volt. Apám telepítette a hű­vösvölgyi gesztenyefá­kat. Éltünk Siófokon,­­ Kaposvárott, mindig ott, ahova hívtak. „Pálya­futásom” négy és fél éves koromban kezdő­dött: kaptam egy vásári kannát és egy sámlit. — Igaz, eredetileg a kémia érdekelt. A pol­gári után mégis kerté­szeti középiskolába je­lentkeztem, s végül is kitüntetéssel letettem a főkertészi vizsgát. Ehhez azonban már 15 éves gyakorlat kellett. S most Kaposvári Fe­renc egyik fő feladatá­nak az utódok kineve­­lését tartja, biztos kéz­ben akarja látni az ed­digi eredményeket, ahogy mondja: „Nekik ott kell kezdeni, ahol mi elhagytuk”. Sokat járt külföldön. Első út­jára is az egyetem küld­te 1931-ben Münchenbe, s legutóbb 1967-ben járt a Potsdami Kertészeti Konferencián. Soha nem tért meg üres kéz­zel, hat éve is 30 ezer forintért hozott a kül­döttség haza növénye­— 500—600 külföldi botanikus kerttel tar­tunk kapcsolatot. Mag­­jegyzékeket, magokat küldünk egymásnak rendszeresen. Járjuk a hatalmas „Hidegházaikat”, a Páf­rányházat, az Ananász­­félék házát, a trópusi növényházat, az Orchi­dea-házat, a Szukulen­­ta-házat és Vízinövény­­házat. Kaposvári fő­­kertész minden nö­vényt „személyesen” is­mer, mindegyikhez van egy kis története. — Ma minőségileg is jobb, rendszerezettebb gyűjteményre van szük­ség; az egyetemi okta­tás magasabb követel­ményeket támaszt. Kaposvári Ferenc fő­kertész sorolja terveit. Gondolnia kell a nyug­­díjra is, de fiatalos külseje és tőled lelkes tervei hihetetlenné te­szik a nyugdíjkorhatár „érvényességét” — gutái — HUMÁN HUMOR Kerestetik immár október óta az a kedves bölcsészok­tató (Bo) előfizetőnk, aki az előfizetési csekken a feladó neve és címe rovatba ezt ír­ta.­ Egyetemi Lapok szer­kesztősége. Budapest, V., Egyetem tér 1—3. A SZOVJET EGYETEMI LAPOK A Szovjetunióban, ahol csaknem 5 millió egyetemista tanul, az egyetemek és az egyéb felsőoktatási intézmé­nyek többségének saját lapja van, összesen több, mint négyszáz. Ebből 39 Moszkvá­ban, 24 Leningrádban, a töb­bi az ország 120 más városá­ban jelenik meg. Az egyetemi lapok negyedrésze nem orosz, hanem ukrán, belorusz, ör­mény, litván, tatár és más nyelveken lát napvilágot. A diáklapok rendszerint 1— 2-szer jelennek meg hetente, kettő vagy négy oldalon. Ál­talános heti példányszámuk több, mint 500 ezer. Az egyik legnagyobb, s egyben a legré­gibb ilyen jellegű kiadvány az 50-ik évfordulóját ünneplő „Moszkvai egyetem”. A szerkesztőségbe néhány újságírás iránt vonzódó diák is bejár, akik önkéntesen dolgoznak és természetesen fizetést nem kapnak. A hiva­tásos új­ságírók segítenek ne­kik az anyagok megszövege­zésében és sokszor — az újság megszerkesztésében. A fotók, a rajzok beszerzése, a nyom­dával való kapcsolat is az egyetemisták dolga. Az újság kiadásához szükséges pénz je­lentős részét az egyetem vagy főiskola szakszervezeti bi­zottsága adja, más részét az intézmény vezetősége dotálja, illetve a bevételből szárma­zik. Az újság ára­i képek. Szerkezete mindegyiknél nagyjából azonos: tanulmá­nyi, tudományos, sport-, kul­­túrrovatból, a Komszomol és a szakszervezet rovatából áll. Ha az intézménynél sok kül­földi diák tanul, akkor egy rovat az ő életükkel foglalko­zik. Jóllehet, az egyetemisták a lap gazdái, nem monopolizál­ják a hasábokon a szereplés jogát. Gyakran írnak tanárok, az intézmény vezetésének képviselői is. A témák között az első helyen a tanulás áll. A diákok tudományos mun­kájával foglalkoznak a leg­részletesebben, riportokat kö­zölnek a laboratóriumokból, egyetemi dolgozatok recen­zióit közlik a politika, a gaz­daság, a filozófia, a történe­lem témaköreiből. A külföldi gyakorlóévről, a­ nyári gya­korlatokról visszatértek is beszámolnak tapasztalataik­ról. Vita nélkül nem létezik egyetemi újság. Jellemző a Moszkvai Egyetem egyik diákjának jegyzete , a „Vi­tatkozni tanulok”, amelyben azt írja, hogy az egyik legfon­tosabb tulajdonsága, amelyre szert tett az egyetemen, a vi­tatkozás képessége, az, hogy érvelve képes védeni­­ állás­pontját. Hasznos és megter­mékenyítő volt a képzőművé­szet problémáiról nemrégiben lezajlott vita is. Erre meghív­ták az ismert szovjet szob­rászt, Ernst Nyeszvesznijt, akinek munkássága sok vitát váltott ki. Gyakran hívják a szerkesztőségbe az egyetemis­tákat is, hogy ott vitatkozza­nak néhány érdekes témáról, amit azután közzétesznek a lapokban. Megvitatják az egyetemi önkormányzat kérdéseit, köz­ük az oktatókat és az egye­tem vezetését bíráló anyago­kat. A „Moszkvai egyetem”­­ben megjelent a filozófia ta­nára cikke, akinek az az ál­láspontja, hogy a kritikai anyagok segítik az oktatás színvonalának emelését. Az egyetemisták bírálják a menzák, a kollégiumok, a könyvtárak, a klubok, az ol­vasótermek hiányosságait és különböző intézkedéseket ja­vasolnak. A kultúra és a művészet kérdései is sok helyet fog­lalnak el. A szerkesztőséggel rendszeresen együttműködnek kezdő költő és prózaíró egye­temisták. Recenziók jelennek meg az új könyvekről, fil­mekről és színházi előadások­ról. Informálják az olvasókat az egyetemi színpadok, klu­bok, együttesek, stúdiók tevé­kenységéről. Elméleti cikke­ket is írnak például a zené­ről, a szovjet és a külföldi irodalomról. Minden újságban van hu­moros elbeszélés, karikatúra, tréfás interjú a tanárokkal, anekdota vagy aforizma — időnként teljes oldalon. És természetesen nagy figyelmet szentelnek a sportnak: ri­portok és fotók tudósítanak a rendezvényekről. Az egyetemi lapok annyira elterjedtek a Szovjetunióban, hogy kutatásukra a Moszkvai Egyetem újságíró fakultásán speciális laboratóriumokat hoztak létre, ahol elemzik tartalmukat és formájukat, statisztikát készítenek, s ta­lálkozókat szerveznek a szer­kesztőségek között. (APN) TALLÓZÁS AZ EGYETEM TÖRTÉNETÉBEN Egyetemünk jelvényei: a pedumok A tanévnyitó közgyűlésen arra lettem figyelmes, hogy a mellettem álló hallgató tár­sától azt kérdezte: miféle bo­tokat tartanak ott a rektor mögött? Nem tudom, valami régiség lehet — hangzott a válasz. Kicsit szégyenkezve gondoltam arra, hogy jó né­hány éve az egyetem dolgo­zója vagyok, sokszor láttam én is ezeket a „botokat”, nemcsak tanévnyitók, hanem doktorrá avatások és egyéb nagyobb ünnepi események alkalmával, és bizony sokkal kielégítőbb választ én se igen tudtam volna adni a kérde­zőnek. Ekkor néztem utána, hogy ezeknek a „régiségek­nek” mi az eredetük és sze­repük az Egyetem történeté­ben. II. Ferdinánd 1635. október 8-án keltezett szabadalomle­velében olvasható, hogy mindazon szabadságok, ki­váltságok, előjogok és jogok­ban részesítette egyetemün­ket, mint amellyekkel a né­met birodalom többi egyete­mei már rendelkeztek. E jo­gok közé tartozott az Egye­tem és a karok méltóságát, hatalmát jelképező jelvények­nek, a rektori és dékáni pe­­dumoknak (sceptrum, jogar, kormány­bot, díszbot) a hasz­nálata. A hatalmat jelképező pedum jelentőségét jól il­lusztrálja az a tény, hogy a hittudományi kar 1784-ben bekövetkezett kettéválásakor (pesti és pozsonyi karra) az egyetlen kari pedum hova­tartozásának eldöntése súlyos vitára adott okot a két dékán között. Végül felsőbb utasí­tásra a jogar a pesti karé lett, de a pozsonyi kar dé­kánja azt még hosszú ideig vonakodott átadni. Vagy a napóleoni háborúk idején a rektori pedumot, a szabada­­lomlevéllel, az éremtárral és néhány értékesebb kódex­szel „a francia ellenséges hadsereg közeledtének hírére Eszékre szállították”. A korabeli feljegyzések és a hagyomány szerint a rektor, és az egyetem alapításával egyidős karok (bölcsész és hittudományi) pódumait Páz­mány Péter adományozta. Az állam- és jogtudományi kar díszbotjának származását il­letően nincs biztos adatunk. Valószínű, az is a kar alapí­tásával egyidős, 1667 táján készülhetett. A volt orvostu­dományi kar professzorai még szinte az első tanév (1770/71) megnyitása előtt a királyné elé terjesztették az újonnan felállított kar érdekében tett javaslataik között azt, hogy a többi karhoz hasonlóan az orvosi kar is ajándékoztassék meg jogarral. Kérésükre 1771- ben kaptak engedélyt a jogar használatára, de annak be­szerzéséről, az egyetem saját pénztára terhére ott köteles gondoskodni. Egy későbbi in­tézkedéssel azt is megszabják, hogy „a jogart gyakorolt bé­csi művészek tervezzék meg a bécsi norma szerint”. A részben megaranyozott színezüst rektori pedumot, mely 30 fontot nyom, Páz­mány is Bécsben készíttette annak idején, 500 forintért. A pedumok használata sza­bályozott volt. Egy időben, amikor az államhatalom­ a dé­kánok fölé kari igazgatókat helyezett és ezek az igazga­tók, „mint őket illető­ jelvé­nyeket vették igénybe azo­kat”, több évig tartó vita ala­kult ki e botok használata körül. A hatalmat jelképező pedumok körüli jogi vita tu­lajdonképpen az egyetem szu­verenitását sértő királyi in­tézkedés ellen irányult. A királynő végül is 1772-ben ki­adott rendeletében elismerte a dékánok elsőbbségének a jogát azzal, hogy a díszlot használatát egyértelműen a dékánok számára engedélyez­te, ugyanakkor a kari igazga­tóknak ilyen jogokat nem biz­tosított. Egy évvel később részletes utasítás született ar­ra nézve, hogy az egyetem­nek a bécsi egyetem szabá­lyai szerint kell eljárni, vagy­is „a királyi biztost, ha az egész egyetemet érdeklő ügyekben jelenik meg az egyetem megnyitásakor, 1635, egyes karokat illető kikülde­téseknél azonban csak az il­lető kar dékánja a karbeli jo­garral fogadják.” Tudunk ar­ról, hogy első alkalommal, az egyetem megnyitásakor, 1935. november 13-án az ünnepi menetben az egyetemi tanács előtt a pedellus (akit egyéb­ként a királyi tanács nevezett ki) vitte a Pázmány által ado­mányozott rektori pedumot. Később ünnepi (vallási, egyetemi) körmenetek alkal­mával a felvonulók előtt a „díszbotvivők”, egyenruhába beöltözött diákok, majd pe­dellusok vitték ezeket a jel­képeket, de úgy, hogy „a dé­kánok nem párosával, hanem egyenként, egymást követve haladtak a menetben, elsőnek a bölcsészeti, másodiknak az orvosi kar dékánja, akiket a jogi, majd a hittudományi kar dékánja s végül a rector követett.” A doktorrá avatás napján „az akadémiai magist­­ratus az egyetemi pedumok elővitelével, díszruhában, ün­nepi zászló mellett vonult az egyetemi templomba, a dok­torrá avatás mindenkori szín­helyére. A magistratus után haladtak a jelöltek, utánuk pedig az egész egyetemi ifjú­ság”. A doktorjelöltek a pe­dum érintésével és „iuro et promitto” szavakkal tették magukévá az egyetem tanács­jegyzője által felolvasott es­küformulát.­­ A kinevezett tanárnak vagy valamely neves közéleti sze­mélynek kari taggá történő választásakor, az ünnepélyes beiktatáson az új tag a dékán felhívására jobb kezét a ka­ri díszbotra téve tett fogadal­mat. Az 1785. évi Egyetemi Jegyzőkönyv 307. sz. alatti bejegyzés szerint a csillagá­szat tanára, a csillagda 20 évig volt igazgatója elhunyta al­kalmával az egyetemi tanács úgy határozott, hogy a rekto­ri jogart „in signum praegesti huius honoris” a koporsóra helyezzék, „ami azóta szokás­ban is maradt” — teszi hoz­zá az egyetem jegyzője. A díszes ötvösműben vég­ződő díszbotok tetejét a ka­rok védőszentjeinek kicsinyí­tett szobrai díszítik. Részben ez volt az oka annak, hogy az egyetem vezetése 1960-ban új pédumokat csináltatott, a régieket pedig megőrzésre a Nemzeti Múzeumba helyez­tették el. A ma használatban lévő pédumokat az egyetem fennállásának 325. évforduló­jára Ortutay Gyula rektor készítette ezüstből 90 ezer fo­rintért. Tervezője László Gyu­la a Régészeti Tanszék pro­fesszora volt. Kivitelezésében a Képzőművészeti Főiskola növendékei működtek közre. (Következik: Az egyetem jelvényei: a díszláncok) Pappné Paksy Mária 22 év után újra Berlin a Világifjúsági Találkozó szín­helye. Ez a képünk visszatér 1951. augusztus 9-re, a III. VIT emlékezetes „lányok napjára”. Az előtérben An Gi-Sun a koreai néphadsereg hőse. 190 NAP MÚLVA KEZDŐDIK A X.­VIT A berlini diákok fesztiválbusza. Jelenleg a Humbold Egyetem udvarán várja a tavaszt. Állandó állomáshelye az Alexander Platz, ahol a fiatalok innen hirdetik a kö­zelgő fesztivál aktuális híreit. Épül-szépül a fesztiválstadion. Elkészüléséért védnök­séget vállaltak a Humbold Egyetem FDJ-osai. Itt lesz 1973. július 28-án az ünnepélyes megnyitó. Berlini jelkép: előtérben a Neptun út, háttérben a vö­röstéglás városháza, az NDK fővárosa 20 ezer fiatalt vár a világ minden tájáról. AZ ÉRETTSÉGI ÉS A FELVÉTELI Január 17-én, szerdán dr. Polinszky Károly művelődés­­ügyi miniszterhelyettes sajtó­­tájékoztatót tartott a fiatalok továbbtanulási és pályaválasz­tási lehetőségeiről, az érett­ségi és felvételi vizsga köze­lítésének rendszeréről, vala­mint néhány minisztériumi diákszociális intézkedésről. Dr. Polinszky Károly mi­niszterhelyettes beszámolójá­ban számos, egyetemünket is érintő kérdésre kitért: a né­hány vonatkozásban módosí­tásra kerülő érettségi és fel­vételi rendszertől a végzős pe­dagógusok elhelyezési lehető­ségéig. Minderről lapunk kö­vetkező számában részletesen beszámolunk.

Next