Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1975 (17. évfolyam, 1-21. szám)
1975-02-03 / 2. szám
Életveszély a padokban A tudásért hozott áldozatinak is van határa. Sok mindenről lemond az egyetemista: míg más huszonéves esetleg autóra, lakásfizetésre spórol, a diák tankönyvbe öli csekélyke pénzét; míg más a farsang idején ki-kiruccan, ő — lévén a vizsgaidőszak kellős közepe — most hajol leginkább könyve fölé. De az egészséget, netán az életet feláldozni, túl nagy ár. De nem lehetetlen. Erre „jó” alkalmat kínál a BTK V-ös tanterem egyik padja. Ez ugyanis kissé „billenékeny”. Olyannyira, hogy ha a padhoz tartozó három szék egyikére ül le valaki, az alábbi két eset közül az egyik szinte okvetlenül bekövetkezik: rossz reflexszel állát, jóval a gerincét vagy a nyakszirtjét vágja be a padba. Azalatt a mögötte ülő sem „unatkozik”, igaz ugyan, hogy a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy az állát töri be, de ha éppen ír, a szemét is kiszúrhatja. Szakértelem nélkül, három csavarral helyre lehet hozni a hibát,vagy egy erősebb dróttal, amivel egyik-másik padot — és diákot — már láthatólag megmentettek az életnek. De ha a szakértő öt csavarhoz ragaszkodik, s esetleg hegesztést is emleget, akkor is: nem „megéri” a pár perces és filléres munka a baleset elkerülését? És egyáltalán: hogy létezik, hogy már évek (!) óta hiába mennek a bejelentések, beadványok, az illetékesek a fülük botját sem mozdítják! „A komoly változás” 1973 szeptemberében jelent meg az Egyetemi Lapok „Felkiáltójel” rovatában egy cikk „Még a miniszter is várakozik” címmel. A szerző akkor azt boncolgatta, hogy milyen nehéz dolog telefonkapcsolatba kerülni a Bölcsészkar oktatóival, dolgozóival. Tíz, tizenöt percig kell várakozni a kapcsolásra, mivel a telefonközpontos „fecseg valakivel” ... Akkor több felháborodott hallgató keresett fel bennünket, azt kereste, ki írta azt a kis glosszát, hogyan merte ... Még a központos is idetelefonált. Akkor többen azt hittük, hogy megváltozik majd a helyzet. Nos, azt hiszem, ebben nem is csalódtunk. Valóban komoly változások történtek: ha valaki türelmesen kivárja azt a sokszor 60—70 csengetést, amíg valaki felveszi a telefont, azután bosszúsan tapasztalja, hogy mindezt előzetes „figyelmeztetés” nélkül lecsapták ... s akkor mit tehetünk, ha türelmünk, meg jó idegeink vannak, kezdjük elölről... talán egyszer sikerül. Vagy! Elmegyünk személyesen, mert így hamarabb utolérjük a keresett személyt. A krónikus jegyzethiány nehéz feladat elé állította az Egyetemes Állam- és Jogtörténet tanszékét, ezért „végszükség” helyzetben kénytelen volt az elhangzott előadások anyagából vizsgáztatni. A kevés vizsgakérdés (48) viszont arra indította a tanszéket, hogy a vizsgát különféle képességvizsgálatokra használja fel, így pl. a tételek számát római számokban adta meg és a vizsga során kénytelen volt tapasztalni, hogy a hallgatóság fia nehezen ismeri fel a római számokat. A pálmát az a (fiú) hallgató vitte el, aki a kihúzott XII-es tételt a következőképpen „diktálta be”: iksz — egy — egy . Nincs adatunk arra, hogy ezek a fotótippeik bejöttek-e. ★ Kérdés: Legyen szíves megmondani, kedves kollegina: az USA alkotmányának előírásai szerint megválaszthatnák-e Önt az Államok elnökének? Válasz: Nem, professzor ÚR! Vizsgáztató: Helyes és miért nem? Válasz: nekem még nincs annyi pénzem, hogy a korteshadjárat költségeit állni tudjam, és nem is ismernek eléggé az Államokban. ★ „Minthogy a virágzó feudalizmus időszakában a királyi udvarban levő emberek többnyire csak ettek-ittak, nagyon kényes és döntő szerepe volt a feladatok ellátásában az asztaloknak, meg a pohárnoknak.”★ Mottó: aki nem tud arabusul .. a területileg szervezett közösség (az állam) első megjelenési formája Athénben a hajókerület, másképpen a neugrálja. (Naukrália helyett.)★ A „Habeas Corpus Act” elemzése során a hallgató „nyomja a sódert”, talán egy egész ügyvédi munkaközösség nem tud annyi frázist mondani, mint amennyit a „kolléga Úr” beépít feleletébe. A vizsgáztató „nagy gyönyörűséggel” hallgatja. A vizsgázónak mindez gyanús és idejét érezvén már annak, hogy „konkrét vizekre” evezzen, úgy gondolja, hogy először le kellene fordítani magyarra a törvény megnevezését. „Habeas Corpus tulajdonképpen azt jelenti, hogy vedd meg a testét...” A vizsgáztató közbevág: „Ne mondja kolléga Úr, talán tarifát is nyújt a törvény arra, hogy a vevő mennyit fizessen?” Hallgató, dehogy, profeszor Úr! A polgári forradalmát megharcolt burzsoázia már tudta, hogy az ár mindig a piaci viszonyoktól és bizonyos fokig az áru minőségétől függ”! A középkorban a céhlegény sokkal könnyebben el tudta sajátítani a mesterség fogásait, ha sikerült feleségül vennie valamelyik céhmester lányát vagy özvegyét. (Hajdú tanár úr gyűjtése) Beszéljen az I.VH kitörésének okairól! — Kérem, az egyik ok: egy őrült szerb diák lelőtte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Bosznia Hercegovinát. ★ Egy időben, amikor még külföldi professzora is volt az ELTE-nek, akkor történt... Az említett idegen ajkú prof előadásán igen nagy volt a fegyelmezetlenség, a zúgás, mire a prof így szólt: „No jó, jó! Maguk most héjáznak fent, de majd a vizsgákon héjáznak lent!” ★ Már egyetemi oktató az illető, aki mesélte... Történt, hogy Zsilka János tanár úrnál kellett (volna) vizsgáznom általános nyelvészetből. A téma tőlem távol állt, így hát nem készültem vajmi alaposan Az első félév anyagából föladott kérdésre alig-alig makogtam valamit. Zsilka tanár úr erre föladott egy kérdést a második félév anyagából is, amelyre éppenséggel még annyit sem tudtam válaszolni, mint az elsőre. Mire Zsilka: „Nem értem magát! Az első kérdés még csak ment valahogy, a második — a könnyebb — viszont kifog magán. Tudja mit, adok egy újabbat...” Hiába tette, hallgattam, mint a csuka. Mire a tanár úr: „Nem értem magát, az első kérdésre egészen jól válaszolt, de erre a harmadikra — amelyik könnyebb — még sincs szava. Várjon csak, van még egy utolsó kérdésem a maga számára!” Hiába adta föl azt is, halvány fogalmam sem volt a témáról, mire Zsilka: „Nem értem magát! Hogyan szerepelhet így egy olyan ember, aki az első kérdést egészen kitűnően megválaszolta ...? ! ★ A hatvanas évek közepén történt, hogy M. Feri, a híres előadás-bliccelő vizsgázni indult Német G. Bélához, a XIX. sz.-i magyar irodalomtörténet tanszékre. A pernahajdere azonban oly annyira kerülte az egyetem környékét, hogy nem csupán az anyag, de előadók is teljesen ismeretlenek maradtak előtte. Így eshetett aztán, hogy mikor belépett néhányadmagával a vizsgaszobába, s ott Német Géza Béla mindjárt őt kapta elsőnek el, s szeme közé nézve közölte a tétel címét: „Gozsdu Elek!” — ő, M. Ferike mindezt bemutatkozásnak vélte, s elkapva a tanár kezét jól megrázta, s így válaszolt: én meg M. Ferenc, tisztelettel !”★ G. Attila az ideges filoszok csoportjába tartozott. Ez abban is megmutatkozott, hogy vizsgái előtt mindenfajta kólika gyötörte, s az előkészületek idején többször fölugrott helyéről, s elnézést kérve kirohant — hasát, gyomrát, fejét fájlalva — a folyosóra, vagy még tovább ... Természete kifogott rajta a felvilágosodás kori magyar irodalomtörténeti vizsgáján is, mikor Kardos Pál professzor elé járulva hirtelen ideges gyomorkorgás jött rá, melyet büfögés követett. A profeszszor egy orvos türelmével várta meg e hangok elültét, majd csöndet tapasztalva szelíden megkérdezte: És mondja kolléga, hányni is fog? ! — Uy — VIZSGAHUMOR EGYETEMI LAPOK__ AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Felelős szerkesztő: Biernaczky Szilárd Terjeszti: az ELTE KISZ és SZB Megjelenik minden második hétfőn Szerkesztőség- Btv. Egyetem tér 1—3. Telefon: 185—SOI Kiadja a Hirlapkiadó vállalat. Bovin Blaha Lujza tér 1—3 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Szikra tannyomda Sőt, már üzenetet is közvetít a központ! De nem úgy, hogy megkérjük „tessék megmondani X-nek, vagy Y-nak”. Hanem a hívó felé megy a „kéretlen üzenet” „Ő az elvtársnőt egy férfi kereste” Mondják többször a férjnek, feleségnek ... Mi tudunk egy jobb megoldást. Ha felhívjuk a 180—160- as számot, inkább a kért melléket kapcsolják, minthogy felsorolják nekünk, az illetőt előttünk ki, mikor és honnan kereste! A központnak is kevesebb lesz így a „dolga” és a felek is elégedettebbek lehetnek, illetve beszélhetnek... — b. + ny. + j. + g.-be TÉNYLEG CSÚSZOTT? (avagy ne kézből szerváljunk!) „Mikor lesz az ELTE pingpongbajnokság?” teszi fel a kérdést Szabó Ibolya az Egyetemi Lapok 1974. december 20-i számában megjelent igen szellemes koholmányában. Talán jövőre, mert addigra végez Kovács István V. éves T (nem B vagy J)TK-s! Már 2 ELTE-bajnokság elmaradt miatta! És pont a J és BTK nem tudott arról, hogy elmarad! Pont őket nem értesítette a gaz! Hát ember az ilyen? Szeretném leszögezni, hogy az 1973/74-es tanévben elmaradt bajnoksághoz semmi közöm! Én nem szerveztem, nem írtam plakátokat, csak hallottam, hogy lesz! Ezért „felejtettem” el értesíteni az egyes karokat! Nem tudom, hogy a cikk igen jól értesült szerzője honnan vette az információt! Esetleg megkérdezhetett volna engem is! „Biztos megvolt rá az oka. Messze vannak a karok, nincs telefon” stb. Azért úgy sportszerűbb, nem? Talán úgy gondoltam, hogy már 4 TTK-bajnokságot — egy sem maradt el —, ezért az egyetemit is én rendeztem. Azt a bajnokságot, ami az idén elmaradt valóban én szerveztem december 1-re. De november 29-én közölte velem Csóka Géza az egyetemi sportfelelős, hogy a BEAC nem ad 270 forintot a terembérletért. Addig úgy volt, hogy ad! Tehát ezért maradt el. Ezután a 6 kirakott plakátból 5-öt áthúztam vagy áthúzattam, és mindegyikre rá lett írva, „ELMARAD”. Csak a JTK-n nem történt ez meg, mert a plakátot arra már leszedték. Mindez pénteken történt! Tehát ezek voltak az objektív akadályai az idei bajnokságnak! Elgondolkodtató azonban, hogy a BJTK-n az utóbbi 4 évben egykari bajnokságot sem rendeztek! Szabó Ibolya szerint talán ezek is az én lelkemen száradnak? Azoktól, akik még mindig rám neheztelnek a hajnali kelés miatt, ezúton is elnézést kérek. S talán nemsokára lesz bajnokság a nem TTK-nak is, amit talán a BTK és a JTK nevében Szabó Ibolya szervez! A magam nevében: Kovács István FIATAL KARIKATURISTÁK KLUBJA