Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1975 (17. évfolyam, 1-21. szám)

1975-02-03 / 2. szám

Életveszély a padokban A tudásért hozott áldozat­inak is van határa. Sok min­denről lemond az egyetemis­ta: míg más huszonéves eset­leg autóra, lakás­fizetésre spó­rol, a diák tankönyvbe öli csekélyke pénzét; míg más a farsang idején ki-kiruccan, ő — lévén a vizsgaidőszak kel­lős közepe — most hajol leg­inkább könyve fölé. De az egészséget, netán az életet feláldozni, túl nagy ár. De nem lehetetlen. Erre „jó” alkalmat kínál a BTK V-ös tanterem egyik padja. Ez ugyanis kissé „billenékeny”. Olyannyira, hogy ha a padhoz tartozó három szék egyikére ül le valaki, az alábbi két eset közül az egyik szinte ok­vetlenül bekövetkezik: rossz reflex­szel állát, jóval a gerin­cét vagy a nyakszirtjét vágja be a padba. Azalatt a mögöt­te ülő sem „unatkozik”, igaz ugyan, hogy a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy az állát töri be, de ha éppen ír, a szemét is kiszúrhatja. Szakértelem nélkül, három csavarral helyre lehet hozni a hibát,­­vagy egy erősebb dróttal, amivel egyik-másik padot — és diákot — már láthatólag megmentettek az életnek. De ha a szakértő öt csavarhoz ragaszkodik, s esetleg hegesztést is emleget, akkor is: nem „megéri” a pár perces és filléres munka a baleset elkerülését? És egyál­talán: hogy létezik, hogy már évek (!) óta hiába mennek a bejelentések, beadványok, az illetékesek a fülük botját sem mozdítják! „A komoly változás” 1973 szeptemberében jelent meg az Egyetemi Lapok „Fel­kiáltójel” rovatában egy cikk „Még a miniszter is várako­zik” címmel. A szerző akkor azt boncolgatta, hogy milyen nehéz dolog telefonkapcsolat­ba kerülni a Bölcsészkar ok­tatóival, dolgozóival. Tíz, ti­zenöt percig kell várakozni a kapcsolásra, mivel a telefon­­központos „fecseg valaki­vel” ... Akkor több felháborodott hallgató keresett fel bennün­ket, azt kereste, ki írta azt a kis glosszát, hogyan merte ... Még a központos is idetelefo­nált. Akkor többen azt hittük, hogy megváltozik majd a helyzet. Nos, azt hiszem, eb­ben nem is csalódtunk. Való­ban komoly változások történ­tek: ha valaki türelmesen ki­várja azt a sokszor 60—70 csengetést, amíg valaki felve­szi a telefont, azután bosszú­san tapasztalja, hogy mindezt előzetes „figyelmeztetés” nél­kül lecsapták ... s akkor mit tehetünk, ha türelmünk, meg jó idegeink vannak, kezdjük elölről... talán egyszer sike­rül. Vagy! Elmegyünk szemé­lyesen, mert így hamarabb utolérjük a keresett személyt. A krónikus jegyzethiány ne­héz feladat elé állította az Egyetemes Állam- és Jogtör­ténet tanszékét, ezért­ „vég­szükség” helyzetben kénytelen volt az elhangzott előadások anyagából vizsgáztatni. A ke­vés vizsgakérdés (48) viszont arra indította a tanszéket, hogy a vizsgát különféle ké­pességvizsgálatokra használja fel, így pl. a tételek számát római számokban adta meg és a vizsga során kénytelen volt tapasztalni, hogy a hallgatóság fi­a nehezen ismeri fel a ró­mai számokat. A pálmát az a (fiú) hallgató vitte el, aki a kihúzott XII-es tételt a kö­vetkezőképpen „diktálta be”: iksz — egy — egy . Nincs ada­tunk arra, hogy ezek a fotó­­tippeik bejöttek-e. ★ Kérdés: Legyen szíves meg­mondani, kedves kollegina: az USA alkotmányának előírásai szerint megválaszthatnák-e Önt az Államok elnökének? Válasz: Nem, professzor ÚR! Vizsgáztató: Helyes és miért nem? Válasz: nekem még nincs annyi pénzem, hogy a korteshadjárat költségeit áll­ni tudjam, és nem is ismernek eléggé az Államokban. ★ „Minthogy a virágzó feuda­lizmus időszakában a királyi udvarban levő emberek több­nyire csak ettek-ittak, nagyon kényes és döntő szerepe volt a feladatok ellátásában az asz­taloknak, meg a pohárnok­nak.”★ Mottó: aki nem tud arabu­sul .. a területileg szerve­zett közösség (az állam) első megjelenési formája Athén­ben a hajó­kerület, máskép­pen a neugrálja. (Naukrália helyett.)★ A „Habeas Corpus Act” elemzése során a hallgató „nyomja a sódert”, talán egy egész ügyvédi munkaközösség nem tud annyi frázist monda­ni, mint amennyit a „kolléga Úr” beépít feleletébe. A vizs­gáztató „nagy gyönyörűség­gel” hallgatja. A vizsgázónak mindez gyanús és idejét érez­vén már annak, hogy „konkrét vizekre” evezzen, úgy gondol­ja, hogy először le kellene for­dítani magyarra a törvény megnevezését. „Habeas Cor­pus tulajdonképpen azt jelenti, hogy vedd meg a testét...” A vizsgáztató közbevág: „Ne mondja kolléga Úr, talán ta­rifát is nyújt a törvény arra, hogy a vevő mennyit fizes­sen?” Hallgató, dehogy, pro­­feszor Úr! A polgári forradal­mát megharcolt burzsoázia már tudta, hogy az ár mindig a piaci viszonyoktól és bizo­nyos fokig az áru minőségé­től függ”! A középkorban a céh­legény sokkal könnyebben el tudta sajátítani a mesterség fogásait, ha sikerült feleségül vennie valamelyik céhmester lányát vagy özvegyét. (Hajdú tanár úr gyűjtése) Beszéljen az I.­VH kitörésé­nek okairól! — Kérem, az egyik ok: egy őrült szerb diák lelőtte Ferenc Ferdinánd trónörököst és fe­leségét, Bosznia Hercegovinát. ★ Egy időben, amikor még külföldi professzora is volt az ELTE-nek, akkor történt... Az említett idegen ajkú prof előadásán igen nagy volt a fegyelmezetlenség, a zúgás, mire a prof így szólt: „No jó, jó! Maguk most héjáznak fent, de majd a vizsgákon hé­jáznak lent!” ★ Már egyetemi oktató az il­lető, aki mesélte... Történt, hogy Zsilka János tanár úr­nál kellett (volna) vizsgáznom általános nyelvészetből. A té­ma tőlem távol állt, így hát nem készültem vajmi alapo­san Az első félév anyagából föladott kérdésre alig-alig makogtam valamit. Zsilka ta­nár úr erre föladott egy kér­dést a második félév anyagá­ból is, amelyre éppenséggel még annyit sem tudtam vála­szolni, mint az elsőre. Mire Zsilka: „Nem értem magát! Az első kérdés még csak ment valahogy, a második — a könnyebb — viszont kifog magán. Tudja mit, adok egy újabbat...” Hiába tette, hall­gattam, mint a csuka. Mire a tanár úr: „Nem értem magát, az első kérdésre egészen jól válaszolt, de erre a harmadik­ra — amelyik könnyebb — még sincs szava. Várjon csak, van még egy utolsó kérdésem a maga számára!” Hiába adta föl azt is, halvány fogalmam sem volt a témáról, mire Zsilka: „Nem értem magát! Hogyan szerepelhet így egy olyan ember, aki az első kér­dést egészen kitűnően meg­válaszolta ...? ! ★ A hatvanas évek közepén történt, hogy M. Feri, a híres előadás-bliccelő vizsgázni in­dult Német G. Bélához, a XIX. sz.-i magyar irodalom­­történet tanszékre. A perna­­hajdere azonban oly annyira kerülte az egyetem környékét, hogy nem csupán az anyag, de előadók is teljesen isme­retlenek maradtak előtte. Így eshetett aztán, hogy mikor be­lépett néhányadmagával a vizsgaszobába, s ott Német Géza Béla mindjárt őt kapta elsőnek el, s szeme közé néz­ve közölte a tétel címét: „Gozsdu Elek!” — ő, M. Fe­rike mindezt bemutatkozás­nak vélte, s elkapva a tanár kezét jól megrázta, s így vá­laszolt: én meg M. Ferenc, tisztelettel !”★ G. Attila az ideges filoszok csoportjába tartozott. Ez ab­ban is megmutatkozott, hogy vizsgái előtt mindenfajta kó­­lika gyötörte, s az előkészüle­tek idején többször fölugrott helyéről, s elnézést kérve ki­rohant — hasát, gyomrát, fe­jét fájlalva — a folyosóra, vagy még tovább ... Termé­szete kifogott rajta a felvilá­gosodás kori magyar iroda­lomtörténeti vizsgáján is, mi­kor Kardos Pál professzor elé járulva hirtelen ideges gyomorkorgás jött rá, melyet büfögés követett. A profesz­­szor egy orvos türelmével várta meg e hangok elültét, majd csöndet tapasztalva sze­líden megkérdezte: És mond­ja kolléga, hányni is fog? ! — Uy — VIZSGA­HUMOR EGYETEMI LAPOK__ AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Felelős szerkesztő: Biernaczky Szilárd Terjeszti: az ELTE KISZ és SZB Megjelenik minden második hétfőn Szerkesztőség- Bt­­v. Egyetem tér 1—3. Telefon: 185—SOI Kiadja a Hirlapkiadó vállalat. Bo­vin Blaha Lujza tér 1—3 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Szikra tannyomda Sőt, már üzenetet is közve­tít a központ! De nem úgy, hogy megkérjük „tessék meg­mondani X-nek, vagy Y-nak”. Hanem a hívó felé megy a „ké­retlen üzenet” „Ő az elvtársnőt egy férfi kereste” Mondják többször a férjnek, feleség­nek ... Mi tudunk egy jobb megol­dást. Ha felhívjuk a 180—160- as számot, inkább a kért mel­léket kapcsolják, minthogy felsorolják nekünk, az illetőt előttünk ki, mikor és honnan kereste! A központnak is ke­vesebb lesz így a „dolga” és a felek is elégedettebbek lehet­nek, illetve beszélhetnek... — b. + ny. + j. + g.-be TÉNYLEG CSÚSZOTT? (avagy ne kézből szerváljunk!) „Mikor lesz az ELTE ping­pongbajnokság?” teszi fel a kérdést Szabó Ibolya az Egye­temi Lapok 1974. december 20-i számában megjelent igen szellemes koholmányában. Ta­lán jövőre, mert addigra vé­gez Kovács István V. éves T (nem B vagy J)­TK-s! Már 2 ELTE-bajnokság elmaradt miatta! És pont a J és BTK nem tudott arról, hogy elma­rad! Pont őket nem értesítet­te a gaz! Hát ember az ilyen? Szeretném leszögezni, hogy az 1973/74-es tanévben elma­radt bajnoksághoz semmi kö­zöm! Én nem szerveztem, nem írtam plakátokat, csak hallot­tam, hogy lesz! Ezért „felej­tettem” el értesíteni az egyes karokat! Nem tudom, hogy a cikk igen jól értesült szerzője honnan vette az információt! Esetleg megkérdezhetett volna engem is! „Biztos megvolt rá az oka. Messze vannak a ka­rok, nincs telefon” stb. Azért úgy sportszerűbb, nem? Talán úgy gondoltam, hogy már 4 TTK-bajnokságot — egy sem maradt el —, ezért az egyete­mit is én rendeztem. Azt a bajnokságot, ami az idén elmaradt valóban én szerveztem december 1-re. De november 29-én közölte velem Csóka Géza az egyetemi sport­felelős, hogy a BEAC nem ad 270 forintot a terembérletért. Addig úgy volt, hogy ad! Te­hát ezért maradt el. Ezután a 6 kirakott plakátból 5-öt át­húztam vagy áthúzattam, és mindegyikre rá lett írva, „EL­MARAD”. Csak a JTK-n nem történt ez meg, mert a plaká­tot arra már leszedték. Mindez pénteken történt! Tehát ezek voltak az objektív akadályai az idei bajnokságnak! Elgondolkodtató azonban, hogy a B­JTK-n az utóbbi 4 évben egy­kari bajnokságot sem rendeztek! Szabó Ibolya szerint talán ezek is az én lel­kem­en száradnak? Azoktól, akik még mindig rám neheztelnek a hajnali ke­lés miatt, ezúton is elnézést kérek. S talán nemsokára lesz bajnokság a nem TTK-nak is, amit talán a BTK és a JTK nevében Szabó Ibolya szervez! A magam nevében: Kovács István FIATAL KARIKATURISTÁK KLUBJA

Next