Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1975 (17. évfolyam, 1-21. szám)

1975-01-20 / 1. szám

Vegyész­klub Az Eötvös Klub egyik leg­jobban működő társulatáról, a vegyészekéről kérdezzük Ko­­vá­cs Pál klubvezetőt és Kozá­­ri Lászlót. — Mivel új vezető vagyok — kezdi Kovács Pál —, a „múlt”­­at nemigen ismerem, öt ve­gyész és öt kém-fizes évfolyam, feszesen körülbelül 260-as lét­szám adja az embereket. A törzs­tagok száma 30—40, de ha nagyobb rendezvényünk van, 150 hallgató is összejön. Ez pedig igencsak komoly lá­togatottságot jelent. Sok ven­déget hívunk, politikusokat, művészeket. Ittt járt nálunk Pálfy József, ady aktuális po­litikai, Kopácsy Sándor vagy „másképp” dr. Agy, aki gazda­sági kérdésekről beszélt, Bara­­nyi Ferenc verseket mondott, majd záporként hulló kérdé­sekre válaszolt, volt görög­ est, a „lukas” napoleon meg tánc, zene. A szervezés nem gond, min­dig egy-egy évfolyam vállalja, beleértve a kisfilmek, vetélke­dők rendezését is. Volt külső programunk is, egyik legutóbbi, a szüret. Ül­lőn szedtük két napig a szőlőt, a pénzt a klubpénztárba tet­tük, utána itthon megrendez­tük a szüreti bulit — nagysze­rű zsíroskenyér-vacsorával. A klub egyik legújabb kele­tű programját a csepeli mun­kásfiatalokkal való találkozá­sok adják. Múlt év októberében a klubba beállított egy csepe­li kislány ... Mi lecsaptunk rá és azon melegében megbeszél­tük, hogy egy hét múlva ki­megyünk hozzájuk. Csepelen van három klub: egy a gimná­ziumnak, egy irodalmi klub és az éppen kialakult Csillagtele­pi Pinceklub. Gondoltuk, nem a „profilban” közelállók közül, hanem egy munkásfiatalokból álló klubot választunk part­nerül. Közös programunk is lett azonmód: együtt mentünk szüretelni. Még egy frissen be­hívott kiskatona is velünk tar­tott: utolsó civilnapjait töltve a földeken. Nemrég volt a nagyon jól sikerült közös bemutatkozó es­tünk is: játékkal, tréfás vetél­kedővel, zenével és egy kis komoly szóval. Az ő klubjuk­nak 31 tagja van, öt éve ala­kultak, hetente háromszor jönnek össze, Csillagtelepről és a Duna Tsz-ből, ami nem ment minden harc nélkül, eleinte igencsak kibékíthetetlennek látszó ellentétek voltak­ köz­tük. De ma már jól kijönnek egymással, s együtt járnak hozzánk is. A vegyészek most is részt vesznek a legjobb klub elnye­réséért indított pályázaton, ta­valy köztudottan a legjobb négy között voltak. Az 1000 forintos győzelmi díjat szét­osztották a legaktívabb tagok között. A vegyészek klubjának, no meg egyúttal a szakcsoportnak van egy kis híradója — egyéb­ként szintén Kovács Pál és Kozári László szerkeszti —, amely kéthetenként számol be a legfontosabb eseményekről. Mint például a következőkről: „A III. évf. kém­ fizesei Alattyánra mentek cukorrépát szedni. A lányok sem bírták sokáig fiú évfolyamtársaik nélkül, s a tsz elnökével tör­tént telefonbeszélgetés után ők is leutaztak. Egy meglepően szép kisvendéglőben bőséges kaját (és némi boltjait) kap­tunk. Gyakran ellátogattunk a helyi kultúrotthonba, ahol minden szórakozási lehetőség biztosítva volt. A munkáról csak annyit: jó volt ,(a hangu­lat is) — bár néha sok időt vett igénybe egy-egy répaku­pac esztétikus összerakása. Mindent összevéve kellemes pár napot töltöttünk Alattyán­­ban — és még hasznot is haj­tottunk. II. évf. vegyész: Jászárok­szállás. A helyi Béke Tsz ré­patábláin töltöttünk egy kel­lemes hetet. Még répát is szed­tünk! A munka utáni esték az ifjúsági klubban és hangu­latos szórakozóhelyeken teltek el. Csütörtökön munka után a tsz kulturális alapját is igény­be véve megünnepeltük no­vember 7-ét A rövid megem­lékezést közös énekléssel zár­tuk. Egyszóval jó volt ez az egyhetes kiszállás, kár hogy nem jött el mindenki! — 6 — Társadalom, politika, jog A kötet immár a századik publikációjához közeledő szer­ző, Kulcsár Kálmán gazdag és sokrétű tudományos tevé­kenységének terméséből ad áttekintést. Kulcsár Kálmán tudományos munkássága a jogszociológia területén bon­takozott ki a hatvanas évek elején, majd a szerző a ké­ / Folyóisten fiai Aké Laba elefántcsontparti író 1927. augusztus 15-én szü­letett egy kis tengerparti fa­luban, Abidjan környékén, földműves családjában. 1946- ban Franciaországba utazott, hogy agrártudományi tanul­mányait folytassa, Bretagne­­ban és Beauce-ban tartózko­dott hosszabb ideig. Édesapja váratlan halála azonban arra kényszerítette, hogy munkát vállaljon, ezért Párizsba ment és beállt gyári munkásnak. Esti tanfolyamokon tanult to­vább, majd az egyetemet is elvégezte. Irodalmi pályafutását ver­sekkel kezdte, számos tanul­mánya is megjelent a francia lapokban és folyóiratokban, majd 1961-ben, hazatérésével egyidejűleg jelent meg Ko­­kumbo, a fekete diák című re­génye, amely ugyanabban az évben elnyerte az „Afrikai francia nyelvű irodalom nagy­­díjá”-t. 1961-ben, Elefántcsont­part függetlenségének kikiál­tása után diplomáciai pályára lépett, Bonnban és Rómában képviselte hazáját. A Folyó­isten fiai című regénye K­íoá­­ban elnyerte a ’Houphouet Boigny irodalmi díj’-at. Aké Lóba könyveit számos nyelvre, többek között av angolra, németre is lefordítot­ták. (Európa Kiadó.E­lőbbiek során szociológiatörté­nettel és politikai szociológiá­val is foglalkozott. A kötetében szereplő tanul­mányok egyértelműen tükrö­zik a szerző tudományos mun­kásságának nagy erényeit, marxista világnézetét és mód­szerét, a történelem ismeretén alapuló szemlélet specifikusan a jog magas színvonalú isme­retét, a tények és a realitások tiszteletben tartását, a távla­tokban való gondolkodás ké­pességét. (Gondolat.) Anyanyelvünk játékai „Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak — de csak azoknak! —, akiknek életéhez a játék örömének és az anya­nyelvnek szeretete egyaránt szervesen hozzátartozik.” — írja­­ könyve előszavában a szerző, Grétsy László. A játékoskönyv elején nép­mesekincsünk egyik jellegze­tes darabja Az okos leány cí­mű mese található. Ez a me­se találón jelzi, hogy a rejt­vények, talányok ősidőktől fogva egész életünket átszö­vik. A játékgyűjtemény több száz játékos, rejtvényszerű feladatot, szellemes betű- és szójátékot tartalmaz (Betűpi­ramis, Betűbeíró játék. Azo­nos kezdőbetűvel). A különfé­le fotó-, lottófeladványaik a helyesírási ismeretek megszi­lárdítására szolgálnak — játé­kos, szórakoztató formában. A betű-, szó- és képrejtvények a nyelvi fantáziát, találékony­ságot fejlesztik. A könyvben szereplő kü­lönböző érdekes és gondolko­dásra késztető játékok (Betűk csereberéje, anagramma) — társasjátékként is — izgalmas­nak, szórakoztatónak ígérkez­nek. (Gondolat, 1974.) — pillinger — Arnold Schoenberg levelei Arnold Schoenberg levelezé­se teljes és hiteles alkotói és emberi portré — teljesebbé csak zenéjének megszólalta­tása teheti. Megismerjük belő­le századunk legnagyobb ha­tású kompozíciós módszeré­nek, a 12 hangú technikának, azon túl egy döntő stílusfor­­dulatnak, s a legjelentősebb egyéni életművek egyikének megteremtőjét. Talán még megrendítőbb azonban a meg­ismert ember. Eleinte diktá­tornak gondolnánk, ám egyre döbbenetesebb mélységgel vág belénk: kérlelhetetlensége nem önmagáért való, hanem vál­lalt hivatásáért; harca száza­dunk zenéjének megújításáért, a zeneszerző erkölcsi köteles­ségének teljesítéséért folyta­tott, megalkuvást nem ismerő küzdelem. Mindenben egyet­len utat, abszolút mércét is­mer csupán. Innen ered né­hány — korjelenségnek is be­illő — politikai balítélete, egyik-másik pályatársának kí­méletlen bírálata. De ebből meríti az erőt lázas tanítói munkásságához, ezerágú ér­deklődéséhez, másoktól, de fő­képp önmagától tökéletest kö­vetelő, csak az elfogadó mű­vészi-emberi tartásához. Ezt tükrözi egykori növendékének, barátjának, Erwin Steinnek 3000 Schoenberg-levélből válo­gatott gyűjteménye. A cím­zettek: Webern, Berg, Eisler, Adorno, Hauer, Casals, Deh­­mel, Thomas Mann, Kokosch­ka, Kandinsky — rendkívüli és köznapi emberek sora. A gyűjtemény egészének súlyát mégis a levélíró mondandója adja és ötvözi egységbe: Ar­nold Schoenbergé, akinek tö­rékeny testében bibliai erejű óriás lélek lakott. (Zeneműki­adó.) Munkásszínjátszók Tatabányán November 21 és 24 között vesi helyét a munkások­kal­­— 13 együttes részvételével— rurális életében. Jelenleg höz­­rendezték meg Tatabányán a rávetőlegesen 2000 együttest Munkásszínjátszók II. Ország tartanak számon. Éppen a Mos Találkozóját. A mozgalom közművelődési program meg­­mintegy másfél évtizedes valósításának lehet egyik ha­­„tetszhalál”, az együttesek szón­tékony eszköze a munkások­­ mának csökkenése után ke­­rül szóló, munkásoknak ját­szó színház. A számos veszély egyike — sokak szerint — abban rej­lik, hogy itt próbáltak érvé­nyesülni a máshonnét kiszo­rult dilettáns rendezők és szí­nészek. Ezek az akarnokok­, akik a munkásszínjátszásban nem a közösségi cél, hanem egyéni karrierjük lehetőségeit látják, most is megtalálhatók. Nem ártana óvni tőlük a mozgalmat. A Népművelési Intézet és a SZOT — a munkásszínját­­szás gazdái — időről időre megtekintik az amatőr szín­játszók programját és minő­sítik azokat. Ebben az évben 340 együttes jelentkezett, kö­zülük 130-an jutottak tovább és ebből 30 együttes kapott arany fokozatot. A kört még tovább szűkítették a kiemelt együttesek kategóriájával, amely már komoly előnyö­ket biztosít tagjai szá­mára, munkájukat példaként állítják a többi együttes elé. (Ezek a szegedi Egyetemi Színpad, a budapesti Univer­sitas, a műegyetemi SZKÉNÉ, a kaposvári Fonómunkás, a pesterzsébeti Csik­ Soós Im­re színpada, a budapesti Pin­ce Színház, a szentesi Hor­váth Mihály gimnázium, a sárbogárdi Petőfi Színpad, a miskolci Manézs, a pécsi Amatőr Színház.) A munkásszínjátszók tata­bányai II. seregszemléjén vi­szont a zsűri úgy döntött, hogy a kiemelt együttesek közé sorolja a tatabányai Bá­nyász Színpad, a győri Arra­­bona, a zalaegerszegi Reflex és a budapesti Vári Irodalmi Színpad csoportjait. A találkozó érdekes kísér­let színhelye is volt. A mun­kásszínjátszók ugyanis nem­csak színpadon mutatták be produkcióikat, hanem üze­mekben, bányák leszállóhelyi­ségeiben és másutt, elvegyül­ve a munkába igyekvő, vagy onnét jövő munkások kö­zött. Különösen a csepeli Ut­caszínház társulata aratott si­kert, a munkások valóságos problémái közül válogatott rögtönzéseivel. A találkozóra a lelkes, őszinte útkeresés volt a jellemző, sok vitával, vi­dámsággal. Van még feladat, nem is kevés, amelyek megoldásában mi is segíthetünk. — Kérces — JÁTÉK A TÖRVÉNYEKKEL, AVAGY MI „JOGUNK” A VILÁGBAN Répássy András előadóestje az Egyetemi Színpadon — Hogy kerül a csizma az asztalra'.' Akarom mondani, jogász a színpadra? — Még így sem pontos — javított ki Répássy András, amikor pár perccel önálló előadóestje előtt az Egyetemi Színpad öltözőjében beszélget­tünk — az én esetemben — mondta — a színész került a jogra. — Mióta játszol? — Ha jól emlékszem, 1966 óta, és hogy milyen kicsi a világ, pont ugyanitt kezdtem játszani, az Egyetemi Szín­padon, az Universátas együt­tesben. — Melyek voltak a jelentő­sebb szerepeid az Universi­tasban? — A Piszkos Fred és az Endre, magyar királyfi cím­szerepei, aztán az Incidens az Ingeborg hangversenyen c. darab impresszáriója vagy a Zsugoriban és a Pokol nyol­cadik körében alakított figu­rák. — Mi lett ezután? — 1970 decemberében át­szerződtem a Huszonötödik Színházhoz és ott játszottam pár évadon keresztül, egészen a tavaszi évad végéig. — A Huszonötödikben me­lyik darabokban játszottál? — Jószerével mindegyikben, ezek közül is leginkább a Szókratész védőbeszédjében, a Tuo O igaztalan halálában, a Fényes szelekben és az Elekt­rában rám osztott szerepeket szerettem. — A beszélgetés elején az­zal­ törtem rád, hogyan kerül a színész a jogra. Tényleg, te hogyan? — Levelezőként, még 1968- ban. — És most hogy állsz? — Már csak egy államvizs­gám van hátra és minden sí­nen van — És a továbbiak? — Jogász leszek. — Otthagytad a színházat? — Ott. Nyolc év után. Ez érdekel jobban, ezt szeretném csinálni. Jelenleg is már a szakmámban dolgozom, vidé­ken. — Akkor ez a ma esti elő­adás, a „Játék a törvények­kel” a két szerelem találkozá­sából született, amolyan „szakmai” est lenne? — Valahogy úgy. Lassan már a fél országot beutaztam vele és szinte mindenütt szakmai közönség előtt ját­szottam. Legutóbb éppen Pé­csett jogászhallgatók előtt — mondta Répássy András. Köz­ben annak rendje és módja szerint megkötögette a nya­k­­kendőjét, a tükörben néze­gette magát, párbeszédünk is szinte a tükrön keresz­tül folyt. Aztán elbúcsúz­tunk, ő felvette a zakóját, hóna alá csapta a kellékeit és már csak arra várt, hogy az ügyelő int, kiléphet a deszkákra. - kj - Répássy András Madách da­rabjának címszerepében Január 19-én, vasárnap este 7 órakor A FONOGRÁF EGYÜTTES HANGVERSENYE 20-án, hétfőn este 7 órakor A BALÁZS BÉLA STÚDIÓ TÖRTÉNETE, 5. előadás 21-én, kedden este 7 órakor „NÉZETELTÉRÍTÉS”, Sándor György humorista szerzői estje 22-én, szerdán délután 5 órakor A BALÁZS BÉLA STÚDIÓ ÚJ FILMJEI, 5. előadás 22-én, szerdán este 8 órakor JEAN VIGO FILMKLUB, 11. előadás 23-án, csütörtökön este 128 órakor EMBER ÉS TÖRTÉNELEM, Jancsi Miklós: Csend és kiáltás 24-én, pénteken este 6 órakor TIT, József Attila Szabadegyetem, NAPJAINK VILÁGIRODALMA sorozat 25-én, szombaton este 7 órakor A BENKÓ DIXIELAND BAND HANGVERSENYE 27-én, hétfőn este 7 órakor ZENE SZÍNEKBEN 28-án, kedden este 7 órakor AZ ILLÉS-EGYÜTTES HANGVERSENYE 29-én, szerdán este 8 órakor JEAN VIGO FILMKLUB, 12. előadás 31-én, pénteken este 6 órakor TIT, József Attila Szabadegyetem, TITKAI sorozat A SZÍNHÁZ MŰHELY-

Next