Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1976 (18. évfolyam, 1-21. szám)

1976-11-22 / 19. szám

Ezzel a két betűvel a Tan­székek Tornáját rövidítjük évek óta. Ezen az őszön csak teremfocira futotta­k pálya­hiány miatt. Közepes érdeklődés mellett (12 csapat vett részt) a ver­seny mindenkinek kemény, jó játékot igazi sportélményt adott. Néhány problémáról is szól­ni kell: nem tartják be a csa­patok a szabályokat, kettőnél több tanszékről fuzionálnak, óraadókat szerepeltetnek fő­állásúak helyett, pontatlanul jelennek meg. Ez még mindig az elviselhe­tőbb probléma, a nagyobb baj az, hogy a bölcsész- és a jogi karról évek óta folyó agitáció­­val sem sikerült eddig még egyetlen csapatot bevonni a szakszervezeti sporttevékeny­ségbe! Csóka Géza A „Mozdulj!” című cikkhez szeretnék hozzászólni, s an­nak hétpontos javaslatához. Az egész egyetemen óriási gond a „létesítményhelyzet”. Ez az idézőjelbeni kifejezés nálunk egyértelműen létesítmény­hiányt takar. A legkatasztrofálisabb a tornateremhelyzet. Mert ugyan van a BTK terem. (Az Eötvös Kollégium termét kihasz­náljuk-e?) És itt is „csak­" kosarazni lehet. Ez a „csak”, azt hiszem, akkor lenne bosszantó, ha kevesen kosaraznának. De: a főiskolás tartalékbajnokságon tudtommal 8, azaz nyolc EL­­TE-csapat indult. Egy ilyen „kosáredzésen" mindig 25-nél töb­ben vesznek részt. Az idézőjel annak szól, hogy próbáljon va­laki heringesdobozban kosáredzést tartani! A lelkesedés tehát megvolna, de... Pedig az atléták még szabadban edzenek és ha bejönnek a tornaterembe, még ennyi „kosáridő” sem lesz. A 4. ponttal egyetértek, egy kis kiegészítéssel. Nem tudom, hogy pontosan mit értetek „nyári sportpedagógiai táboron”, de ez már szerintem a falak építése. Alapozás nélkül. Mert az egyszerűen nevetséges dolog, hogy a jövő pedagógusainak — akiknek az is a dolguk lesz ugyebár, hogy a jövő ifjúságát — testedzésre noszogassák — 5 év alatt, míg erre a pályára ké­szülnek, csak két éven keresztül van testnevelés órájuk, még­pedig tulajdonképpen heti egy órában. Javaslok — egyelőre csak az ő részükre — 5 évig, rendszeresen, heti 2 alkalommal testnevelést. (Egyébként a szakbiológusok, fizikusok stb. is jog­gal igényelhetnék ezt.) Itt persze visszatérünk az 1. ponthoz. Mert tavasszal, ősszel, sőt télen is ki lehet menni futni a Ta­bánba. Csak télen hideg van, egyébként meg ha esik az eső, eláznak a kocogók. A mostani Magyar Ifjúságban olvastam cikket az ELTE testneveléséről. Ott olvastam arról a levélről, amelyet az épí­tésügyi és városfejlesztési miniszternek címeztek. Nagyon jó ötletnek tartom. Különösen azért, mert a létesítménykérdés az adott pillanatban enyhíti a helyzetet, de­ sokba kerül, és nincs jövője. Mert ugye, sok évi bérlés, sok pénz — tehát egy saját létesítmény is kijönne belőle. Amennyire lehet, próbáljunk úgy tervezni és dolgozni, hogy perspektívát is adjunk. Javaslom, hogy indítsunk el egy olyan társadalmi munkaakciót, amely az egész egyetemet éve­ken át megmozgatja. Nyissunk egy folyószámlát, amire az egyes közösségek (csoportok, alapszervezetek, szakcsoportok stb.) a társadalmi munkával keresett pénzt befizetik. Mert va­lahol itt kezdődik az alapozás: aki hajlandó azért dolgozni, hogy tornaterem, focipálya stb. legyen, az szívesen fog ott sportolni és örömmel megy el abba a táborba is. Ha nem ta­nárszakos, akkor is, íme, ennyit a földi realitásokról. Leírom egy álmomat is, és megpróbálom talajközelbe hozni. A nem álom: az új BEAC pályán ne csak szálloda, bocsá­nat „vendégszobák” legyenek, hanem tornaterem is. Az álom: uszoda. A BME-nek is van, néhány középiskolának és általá­nos iskolának is, pedig az utóbbiaknak nincs 5300 tanulójuk, mint az ELTE-nek. Én elképzeltem egy kétszintes épületet. Földszint uszoda, erősítőterem. Emelet, tornaterem. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik szerint én nem ezen a Földön élek? Balázs Éva V. maf­ fiz. Győzelem A NOVEMBER 7-E KUPÁN Harmadszor küzdöttek egy­mással a tudományegyetemek oktatói-dolgozóinak labdarúgó válogatottjai, idén Szegeden. Csak a debreceni egyetemen nem „jött össze” a csapat, hiá­nyuk egyszerre érthetetlen és sajnálatos. Egyetemünk színeit a TTK-s öregfiúk csapata vitte győze­lemre. Négy mérkőzésünkből — hősies küzdelemben — az első kettőt elveszítettük, no­vember 6-án, szombaton. Este rendeztük sorainkat és vasár­nap reggel a visszavágó for­dulóban leléptük ellenfelein­ket. „Huszáros” rohamokkal a pécsieket 4:2-re, a szegedie­ket 5:0-ra győztük le, s így jobb gólkülönbséggel elsők lettünk. Csapatunk minden tagja nagyszerűen hajtott, Iványi (gépi -inratematika) és Erőss (szervetlen kémia) kiemelke­dően. Reméljük, ez a siker is segíti a szakszervezeti sport kialakítására tett erőfeszíté­seinket. Cs. TTK-S KOSARASOK Mindenki ismeri a lehetősé­geket: van egyetlen tornate­rem, és vagyunk rá ... Lássuk csak: 1. TTK-s fiú csapat tag kerete kb. 20 fő, játszanak állandó bajnokság­ban, november 14-én meg­nyerték a budapesti főiskolák tömegsport tornáját (főként vegyész és matematikus bázis­sal.) 2. A TTK-s lányok 15 főt számláló csapata szintén rend­szeresen edz és játszik, az előbb említett tornán ők is el­ső helyen végeztek (a meccsek között lelkesen buzdították a srácokat). 3. A Bolgais-lányoknak ugyan nincs hivatalos csapata, de sűrűn lejárnak a TTK-sok edzéseire és alkalomadtán őket erősítik, a fent említett BFTT-n saját csapatukkal bejutottak a legjobb négy közé. 4. A srácok a Bolyaiban most alakult csapatukkal már rendszeresen edzenek és min­den hét végén játszanak a II. kerületi bajnokságban, a BFTT-n meghajolva a TTK- sok nagyobb tudása és rutinja előtt a harmadik helyet sze­rezték meg. Ezeken kívül nemrégen volt a TTK-s kosárlabda-bajnok­ság, és november 20-án a „Szuperkupa” (mat.—fsz., föld­­tudományi, vegyész, és mate­matikus részvétellel). Nem beszélve a bölcsész és a jogász csapatokról és termé­szetesen a szakosztályokról sem elfeledkezve tartjuk ége­tően szükségesnek egy új kor­szerű kosárterem felépítését! Szörényi Circulus vitiosus? Egy vetélkedővel egybekö­tött olimpiai élménybeszámo­lóra került sor október 15-én pénteken az Eötvös Kollégi­umban. Vendégeink voltak: Knézy Jenő, a magyar televí­zió Montrealban járt riporte­re és Vass Károly, a hatodik helyen végzett­ férfi kosár­labdacsapatunk tagja. Bár a szervezők mindent elkövettek a sikeres lebonyolítás érdeké­ben — plakátok a bölcsészka­ron, a TTK-n, a Bolyai és az Eötvös Kollégiumban (a jogi karon, bár ezt megígérték — nem került plakátra az ese­mény), az érdeklődés mégis siralmas volt. Mindössze 20— 25 kíváncsi részvevő akadt, azok nagy része is kollégista volt. (Úgy „zavarták le” őket, hogy „kisebb legyen az égés”.) Rajtunk kívül csak néhány bölcsészhallgató volt jelen, a programot szervező Sportbizottság vezetőjének ba­rátai. Ennyire ne érdekelné az egyetemistákat az olimpia? Vagy talán csak a szervezők választottak rossz időpontot? Nem tudom... Távol áll tőlem egyetlen rosszul sikerült prog­ramból messzemenő következ­tetéseket levonni. Nézzünk hát más adatokat. Őszi sportver­senyeink közül az úszóbajnok­ságon csak feleannyian vol­tak, mint tavasszal. Az aszta­litenisz-versenyen mindössze S0-ast indultak, ami az egye­tem 5300-as nappali hallgató létszámához viszonyítva igen csekély. Gondoljuk csak el, nyaranta hányan ütögetnek lelkesen különböző táborok­ban nyaralókban és minden olyan helyen, ahol csak asz­talhoz, hálóhoz, ütőhöz és lab­dához lehet jutni! Ők vajon hol voltak ezen az októberi szombaton? Vagy, ami még fájóbb: az Edzett Ifjúságért jelvényszerző akció atlétikai szintjeinek teljesítésénél októ­ber 12-én még kb. hatvanan voltak (a tavalyinak majd­nem kétszerese!), két hét múl­va már csak huszonöten (kö­zülük is többen „benne vol­tak” a korábbi hatvanban!). Az adatok szerint nemcsak az „elméleti érdeklődéssel” (ld. élménybeszámoló!) van baj (ami még önmagában nem is lenne olyan nagy probléma), de a valódi, az igazi sportolással, is. (Főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy mindig ugyanazokkal ta­lálkozik az ember, legyen szó úszásról vagy asztalitenisz­ről!) Circulus vitiosussal kerül­tünk itt szembe. Egyfelől a hallgatók azt állítják, hogy azért nem sportolnak, mert nincs pálya, nincs idő, nincs lehetőség, másfelől tényszerű­en igazoltnak látszik, hogy a meglevő és igen nehéz küz­delemben néha „diplomáciai eszközökkel” kiharcolt lehető­ségeket sem használják ki. Aki egy kicsit közelebbről nézi, láthatja, hogy kevesen vannak, akik igazán maguké­nak érzik az egyetemi tömeg­sport ügyét. S mennyi ener­giát, lelkesedést, többletmun­kát beleélve harcolnak ők minden egyes lehetőségért, le­gyen az a kedvezményes uszodajegy beszerzése vagy éppen egy ELTE bajnokság lebonyolítása. Az oda­ nem­­figyelés, a közömbösség, a lus­taság, amely távoltartja a hallgatókat a sportrendezvé­nyektől, a kevesek semmibe vevése is. Legyen már vége az állandó mentségkeresésnek, az „azért nem tudtam eljön­ni. .kezdetű mondókákna­k, a nemtörődömségnek. Amíg nem tudunk valóban tömege­ket, sok embert megmozgató versenyekről beszámolni, ad­dig hiába is várjuk a komo­lyabb támogatást az „állami vonal”, azaz az egyetem álla­mi vezetése és a Testnevelési Tanszék részéről, hiszen „nincs mire adni”. Szeretném remélni, hogy további versenyeink, túráink és más rendezvényeink után nem kell majd a sikertelenség okairól elmélkedniük a lel­kesen szervező sportaktívák­nak. Rochy Zoltán Fotó: Borda Lajos gai­BGTE1m mi »SZ.APOK AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Felelős szerkesztő: Blernaczky SzQArd Terjeszti: a* ELTE KISZ és SZB Megjelenik minden második nétsőn Szerkesztőség • Bd v_ Beverem tér 1—3. Telefon: 174—868 Kiadja a Hírlapkiadó VéVaiBt Bp vm­alaha Lujza tér 1—3 Felelős ContrAny Ferenc -76—4328 Szikra Lapnyomda Budapest Felelő® vezető: Roder Imre

Next