Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1976 (18. évfolyam, 1-21. szám)
1976-11-22 / 19. szám
Ezzel a két betűvel a Tanszékek Tornáját rövidítjük évek óta. Ezen az őszön csak teremfocira futottak pályahiány miatt. Közepes érdeklődés mellett (12 csapat vett részt) a verseny mindenkinek kemény, jó játékot igazi sportélményt adott. Néhány problémáról is szólni kell: nem tartják be a csapatok a szabályokat, kettőnél több tanszékről fuzionálnak, óraadókat szerepeltetnek főállásúak helyett, pontatlanul jelennek meg. Ez még mindig az elviselhetőbb probléma, a nagyobb baj az, hogy a bölcsész- és a jogi karról évek óta folyó agitációval sem sikerült eddig még egyetlen csapatot bevonni a szakszervezeti sporttevékenységbe! Csóka Géza A „Mozdulj!” című cikkhez szeretnék hozzászólni, s annak hétpontos javaslatához. Az egész egyetemen óriási gond a „létesítményhelyzet”. Ez az idézőjelbeni kifejezés nálunk egyértelműen létesítményhiányt takar. A legkatasztrofálisabb a tornateremhelyzet. Mert ugyan van a BTK terem. (Az Eötvös Kollégium termét kihasználjuk-e?) És itt is „csak" kosarazni lehet. Ez a „csak”, azt hiszem, akkor lenne bosszantó, ha kevesen kosaraznának. De: a főiskolás tartalékbajnokságon tudtommal 8, azaz nyolc ELTE-csapat indult. Egy ilyen „kosáredzésen" mindig 25-nél többen vesznek részt. Az idézőjel annak szól, hogy próbáljon valaki heringesdobozban kosáredzést tartani! A lelkesedés tehát megvolna, de... Pedig az atléták még szabadban edzenek és ha bejönnek a tornaterembe, még ennyi „kosáridő” sem lesz. A 4. ponttal egyetértek, egy kis kiegészítéssel. Nem tudom, hogy pontosan mit értetek „nyári sportpedagógiai táboron”, de ez már szerintem a falak építése. Alapozás nélkül. Mert az egyszerűen nevetséges dolog, hogy a jövő pedagógusainak — akiknek az is a dolguk lesz ugyebár, hogy a jövő ifjúságát — testedzésre noszogassák — 5 év alatt, míg erre a pályára készülnek, csak két éven keresztül van testnevelés órájuk, mégpedig tulajdonképpen heti egy órában. Javaslok — egyelőre csak az ő részükre — 5 évig, rendszeresen, heti 2 alkalommal testnevelést. (Egyébként a szakbiológusok, fizikusok stb. is joggal igényelhetnék ezt.) Itt persze visszatérünk az 1. ponthoz. Mert tavasszal, ősszel, sőt télen is ki lehet menni futni a Tabánba. Csak télen hideg van, egyébként meg ha esik az eső, eláznak a kocogók. A mostani Magyar Ifjúságban olvastam cikket az ELTE testneveléséről. Ott olvastam arról a levélről, amelyet az építésügyi és városfejlesztési miniszternek címeztek. Nagyon jó ötletnek tartom. Különösen azért, mert a létesítménykérdés az adott pillanatban enyhíti a helyzetet, de sokba kerül, és nincs jövője. Mert ugye, sok évi bérlés, sok pénz — tehát egy saját létesítmény is kijönne belőle. Amennyire lehet, próbáljunk úgy tervezni és dolgozni, hogy perspektívát is adjunk. Javaslom, hogy indítsunk el egy olyan társadalmi munkaakciót, amely az egész egyetemet éveken át megmozgatja. Nyissunk egy folyószámlát, amire az egyes közösségek (csoportok, alapszervezetek, szakcsoportok stb.) a társadalmi munkával keresett pénzt befizetik. Mert valahol itt kezdődik az alapozás: aki hajlandó azért dolgozni, hogy tornaterem, focipálya stb. legyen, az szívesen fog ott sportolni és örömmel megy el abba a táborba is. Ha nem tanárszakos, akkor is, íme, ennyit a földi realitásokról. Leírom egy álmomat is, és megpróbálom talajközelbe hozni. A nem álom: az új BEAC pályán ne csak szálloda, bocsánat „vendégszobák” legyenek, hanem tornaterem is. Az álom: uszoda. A BME-nek is van, néhány középiskolának és általános iskolának is, pedig az utóbbiaknak nincs 5300 tanulójuk, mint az ELTE-nek. Én elképzeltem egy kétszintes épületet. Földszint uszoda, erősítőterem. Emelet, tornaterem. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik szerint én nem ezen a Földön élek? Balázs Éva V. maf fiz. Győzelem A NOVEMBER 7-E KUPÁN Harmadszor küzdöttek egymással a tudományegyetemek oktatói-dolgozóinak labdarúgó válogatottjai, idén Szegeden. Csak a debreceni egyetemen nem „jött össze” a csapat, hiányuk egyszerre érthetetlen és sajnálatos. Egyetemünk színeit a TTK-s öregfiúk csapata vitte győzelemre. Négy mérkőzésünkből — hősies küzdelemben — az első kettőt elveszítettük, november 6-án, szombaton. Este rendeztük sorainkat és vasárnap reggel a visszavágó fordulóban leléptük ellenfeleinket. „Huszáros” rohamokkal a pécsieket 4:2-re, a szegedieket 5:0-ra győztük le, s így jobb gólkülönbséggel elsők lettünk. Csapatunk minden tagja nagyszerűen hajtott, Iványi (gépi -inratematika) és Erőss (szervetlen kémia) kiemelkedően. Reméljük, ez a siker is segíti a szakszervezeti sport kialakítására tett erőfeszítéseinket. Cs. TTK-S KOSARASOK Mindenki ismeri a lehetőségeket: van egyetlen tornaterem, és vagyunk rá ... Lássuk csak: 1. TTK-s fiú csapat tag kerete kb. 20 fő, játszanak állandó bajnokságban, november 14-én megnyerték a budapesti főiskolák tömegsport tornáját (főként vegyész és matematikus bázissal.) 2. A TTK-s lányok 15 főt számláló csapata szintén rendszeresen edz és játszik, az előbb említett tornán ők is első helyen végeztek (a meccsek között lelkesen buzdították a srácokat). 3. A Bolgais-lányoknak ugyan nincs hivatalos csapata, de sűrűn lejárnak a TTK-sok edzéseire és alkalomadtán őket erősítik, a fent említett BFTT-n saját csapatukkal bejutottak a legjobb négy közé. 4. A srácok a Bolyaiban most alakult csapatukkal már rendszeresen edzenek és minden hét végén játszanak a II. kerületi bajnokságban, a BFTT-n meghajolva a TTK- sok nagyobb tudása és rutinja előtt a harmadik helyet szerezték meg. Ezeken kívül nemrégen volt a TTK-s kosárlabda-bajnokság, és november 20-án a „Szuperkupa” (mat.—fsz., földtudományi, vegyész, és matematikus részvétellel). Nem beszélve a bölcsész és a jogász csapatokról és természetesen a szakosztályokról sem elfeledkezve tartjuk égetően szükségesnek egy új korszerű kosárterem felépítését! Szörényi Circulus vitiosus? Egy vetélkedővel egybekötött olimpiai élménybeszámolóra került sor október 15-én pénteken az Eötvös Kollégiumban. Vendégeink voltak: Knézy Jenő, a magyar televízió Montrealban járt riportere és Vass Károly, a hatodik helyen végzett férfi kosárlabdacsapatunk tagja. Bár a szervezők mindent elkövettek a sikeres lebonyolítás érdekében — plakátok a bölcsészkaron, a TTK-n, a Bolyai és az Eötvös Kollégiumban (a jogi karon, bár ezt megígérték — nem került plakátra az esemény), az érdeklődés mégis siralmas volt. Mindössze 20— 25 kíváncsi részvevő akadt, azok nagy része is kollégista volt. (Úgy „zavarták le” őket, hogy „kisebb legyen az égés”.) Rajtunk kívül csak néhány bölcsészhallgató volt jelen, a programot szervező Sportbizottság vezetőjének barátai. Ennyire ne érdekelné az egyetemistákat az olimpia? Vagy talán csak a szervezők választottak rossz időpontot? Nem tudom... Távol áll tőlem egyetlen rosszul sikerült programból messzemenő következtetéseket levonni. Nézzünk hát más adatokat. Őszi sportversenyeink közül az úszóbajnokságon csak feleannyian voltak, mint tavasszal. Az asztalitenisz-versenyen mindössze S0-ast indultak, ami az egyetem 5300-as nappali hallgató létszámához viszonyítva igen csekély. Gondoljuk csak el, nyaranta hányan ütögetnek lelkesen különböző táborokban nyaralókban és minden olyan helyen, ahol csak asztalhoz, hálóhoz, ütőhöz és labdához lehet jutni! Ők vajon hol voltak ezen az októberi szombaton? Vagy, ami még fájóbb: az Edzett Ifjúságért jelvényszerző akció atlétikai szintjeinek teljesítésénél október 12-én még kb. hatvanan voltak (a tavalyinak majdnem kétszerese!), két hét múlva már csak huszonöten (közülük is többen „benne voltak” a korábbi hatvanban!). Az adatok szerint nemcsak az „elméleti érdeklődéssel” (ld. élménybeszámoló!) van baj (ami még önmagában nem is lenne olyan nagy probléma), de a valódi, az igazi sportolással, is. (Főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy mindig ugyanazokkal találkozik az ember, legyen szó úszásról vagy asztaliteniszről!) Circulus vitiosussal kerültünk itt szembe. Egyfelől a hallgatók azt állítják, hogy azért nem sportolnak, mert nincs pálya, nincs idő, nincs lehetőség, másfelől tényszerűen igazoltnak látszik, hogy a meglevő és igen nehéz küzdelemben néha „diplomáciai eszközökkel” kiharcolt lehetőségeket sem használják ki. Aki egy kicsit közelebbről nézi, láthatja, hogy kevesen vannak, akik igazán magukénak érzik az egyetemi tömegsport ügyét. S mennyi energiát, lelkesedést, többletmunkát beleélve harcolnak ők minden egyes lehetőségért, legyen az a kedvezményes uszodajegy beszerzése vagy éppen egy ELTE bajnokság lebonyolítása. Az oda nemfigyelés, a közömbösség, a lustaság, amely távoltartja a hallgatókat a sportrendezvényektől, a kevesek semmibe vevése is. Legyen már vége az állandó mentségkeresésnek, az „azért nem tudtam eljönni. .kezdetű mondókáknak, a nemtörődömségnek. Amíg nem tudunk valóban tömegeket, sok embert megmozgató versenyekről beszámolni, addig hiába is várjuk a komolyabb támogatást az „állami vonal”, azaz az egyetem állami vezetése és a Testnevelési Tanszék részéről, hiszen „nincs mire adni”. Szeretném remélni, hogy további versenyeink, túráink és más rendezvényeink után nem kell majd a sikertelenség okairól elmélkedniük a lelkesen szervező sportaktíváknak. Rochy Zoltán Fotó: Borda Lajos gaiBGTE1m mi »SZ.APOK AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA Felelős szerkesztő: Blernaczky SzQArd Terjeszti: a* ELTE KISZ és SZB Megjelenik minden második nétsőn Szerkesztőség • Bd v_ Beverem tér 1—3. Telefon: 174—868 Kiadja a Hírlapkiadó VéVaiBt Bp vmalaha Lujza tér 1—3 Felelős ContrAny Ferenc -76—4328 Szikra Lapnyomda Budapest Felelő® vezető: Roder Imre