Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1977 (19. évfolyam, 1-19. szám)

1977-02-07 / 1. szám

LAUKÓÉVA 1950-1977 Laukó Éva, az ELTE TTK filozófiatanszékének dolgo­zója 1977. január 16-án 27 esztendős korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Ha­lálhíre mindenkiben, aki is­merte, mély megdöbbenést keltett. 1973-ban került a tan­székre, munkáját mindig lelkiismeretesen és ponto­san végezte. Biológia szakos 'diplomája birtokában napi munkája után a bölcsészkar esti filozófia kiegészítő sza­kán folytatott tanulmányo­kat kitartóan és eredménye­sen. Különösen a biológia filozófiai problémái iránt érdeklődött. Már elkészült diplomamunkája Teilhard de Chardin filozófiájának, főként fejlődéselméletének marxista kritikáját tartal­mazza. Ebből a témakörből publikációja is megjelent, és nagy sikerű referátumot tartott a tanszék mellett működő, a biológia filozó­fiai ' problémáit vizsgáló team tagjaként. Filozófiai felkészültségét, szakmasze­retetét a hallgatók oktatá­sában is bebizonyította. Ta­nítványai közvetlen, sze­rény, megnyerő modoráért, őszinte hangneméért sze­rették, tisztelték. Az MSZMP politikájának az egyetemen való megva­lósításából a biológus-párt- alapszervezet tagjaként, a TTK ideológiai tanszékei­nek szakszervezeti alapszer­vezeti titkáraként aktívan részt vállalt. Mély fájdalommal bú­csúznak tőle tanszéki mun­katársai, a biológus-párt- alapszervezet és szakszerve­zeti alapszervezetének tag­jai, tanítványai, mindazok, akik ismerték és szerették. Emlékét megőrizzük. PRO-tezsál ■testál ■ — Információrobbanás van ilyenkor — válaszolta a mi­nap egyik' fiatal oktató isme­rősöm kérdésemre, hogy miért rángatózik úgy a feje, mint békacomb a drótkerítésen. — Nem hallottál még róla?! — Kirőt? — Na éppen ez az. Hogy ki­ről ... A vizsgázókról, a felvé­telizőkről. Azokról zúgnak a légen át a különböző in­formációk. Ezek süvítenek, sziszegnek, aztán az em­ber feje felé telefonon: „Nézd kérlek, van itt egy gye­rek, egy ember, egy kislány, egy fiatal asszony, tudod, ő a... figyelmedbe ajánlom!” De kb. ugyanez a formula, ha folyo­són vagy egy eszpresszó mé­lyén húz félre az egyiik kollé­ga, régi minisztériumi vagy társintézményi ismerős, és így tovább. Ja, a cetlizést majd el­felejtettem!. Pedig arra vi­gyázni kell! — Cetlizést... ? — Az ám öregem, „Verba volant, scripta manet!” Már­pedig az a vizsgáztatóhoz, fel- vételiztetőhöz beküldött, eléje csúsztatott kis iromány, ame­lyik a telefonon üzenő és a pártfogolt nevét tartalmazza, semmiképpen sem maradhat meg! Mert ugye: DOKU­MENT! Na már most! Mit esi* náljon a nyilváhosság előtt az ember az ilyen cetlivel? Egye­sek kimennek vele. Oda ... Mások a küldönc szerepét ala­kító adminisztrátorra bízzák, kezük tépést csináló mozdula­tával jelezve, hogy „Sutty!” el vele a papírkosárba! De tanú­ja voltam már egy olyan-jele­netnek is, amikor az érintett Péter Mihály, a BTK Orosz nyelvi és filológiai tanszéke egyetemi docense, dékánhe­lyettes 1977. január 26—28-án Lipcsében részt vett a Szláv poétikai és stilisztikai bizottság ülésén. ★ Berecki Gábor, a BTK Finn­ugor nyelvtudományi tanszék vezető egyetemi docense 1977. január 8-án államközi egyez­mény keretében egy hónapra Finnországba utazott. oktató rágódott egy ideig raj­ta ... Mert bekapta. — Na jó, de már megen­gedj, a többtucat fiatal és ke­vésbé fiatal oktató ismerősöm közül csakis és kizárólag egye­dül neked ráng igy a fejed a vizsgaidőszak végén! Ezek szerint a többieket o dolog hi­degen hagyja? (A fiatall oktató rámnéz, eszem vesztettem-e! Aztán kö­rül kémlel, hallja-e valaki a mondandóját, s látva, hogy kutya sem törődik vélünk, ki­rukkol:) — Amit most mondok, ar­ról cssssss! Ha kifecseged, biz- isten azonnal visszavonják a jogosítványomat, sőt, még a katonaköny vembe is bejegy­zik, hogy „Alkailmatlan”! Szó­val érted, ess! — Néma leszek, mint a Je­rikói trombita, csak ki vele! — Nézz rám! (Bámulom.) — Na, ugye nem látsz sem­mi különöset? — Hát, rajtad kívül... — A szemembe nézz. Az egyikkel abszoTút nem látok, sőt, nekem abszolút hallásom is van! — ? ? ? — ... mert a két fülem kö­zül — valamelyikkel, ez titok — abszolút nem is hallok. No már most! Ha egy-egy ilyen információt kapok, egy ún. „fülest” valakiről, akkor én mindig az ágyúsüket fülemet kapom oda, és közben buzgón bólogatok. Kell ez az etetés á kollégák, ismerősök részére. Nézd, ha átmegy, ha felveszik ,az illetőt, akkor enyém a di­csőség, ha. megbukik, akkor én — a buzgó bólogató — nyil­ván mindent megtettem, de az alany volt sültmarha! Ugyan­így vagyok a cetlikkel is... Ezekhez a vaksi szemem to­lom oda... Persze, a jószeműek és jó- fülűek ezt arisztokratikus elő­kelőséggel oldják meg, de ne­kem ugyancsak kapkodnom kell a fülem meg a szemem! Hát innen az én vizsgaidősza­ki fejrángásom. Egyébként, ha már ilyen jól összejöttünk, en­gedd meg, hogy beprotezsáljak nálad valakit. ■ Valakit, aki tör­ténetesen ... — Állj! Ne is mondd to­vább! Én az ilyet meg sem hallgatom. — Mért? Hiszen neked jó a látásod, a hallásod...! — Valóban — jegyzem meg titokzatosan, — de velem meg (a homlokomra mutatok) itt van baj... — nyakas — PARLAMENT - VIZSGAIDŐSZAKBAN (Folytatás az 1. oldalról.) van a pályázati rendszer mun­kaerő orientáló hiányosságai­nak, s annak, hogy hosszabb távon más eszközöket kell igénybe venni. A tantervekről, az oktatásról szóló kérdéskörön belül emlí­tette -a miniszterhelyettes .az ún. integrált oktatás kísérleti bevezetését az orvostudományi egyetemeken, illetve az ELTE TTK Földtudományi szakán. A marxizmus—leninizmus okta­tás korszerűsítéséről szólva kijelentette, 1978-ig elkészül az a törzsanyag, amelyet minden felsőoktatásban részt vevő hall­gatónak el kell sajátítania. Üj tárgyat is bevezetnek: a ma­gyar munkásmozgalom történe­tét, amelyen belül elsősorban a felszabadulás utáni időszak politikai, ideológiai, társadalmi eseményeire összpontosítanak majd. HALLGATÓI KÉPVISELETI RENDSZER ÉS ÖSZTÖNDÍJ 1969-től folyik a hallgatói képviseleti rendszer kiépítése az egyetemeken. Ennek to­vábbfejlesztésével eredménye­sebb lehet az oktató-nevelő te­vékenység tervezése, s a végre­hajtás is. Mint ismeretes, 1973—1976 között 30 százalékkal emelked­tek a menza-hozzájárulások, s az 1976-os év folyamán az addig több alkalommal módo­sított ösztöndíjak újra csak emelkedtek valamelyest. A miniszterhelyettes kijelentette, hogy az elkövetkezendő idő­szakban elsősorban a külföldön tanuló egyetemi hallgatók ösz­töndíját emelik. Az új tanév­ben a hazai jövedelem kategó­riamódosításokkal, valamint az egész ösztöndíjrendszer felül­vizsgálásával szándékoznak ki­alakítani egy olyan rendszert, amelyen belül elsősorban a ta­nulmányi ösztöndíj ösztönző jellegét fokozzák. FIATAL OKTATÓK Sok helyütt megemlítették a fiatal oktatók élet- és munka- körülményeivel kapcsolatos teendők fontosságát. Garam- völgyi Károly beszámolójában elismerte, nem egy helyen már az oktató-nevelő munkát ve­szélyeztetik a fiatal oktatókra háruló plusz feladatok, nem is szólva a pályakezdéssel járó szociális gondokról. A fiatal oktatók munkabérét az elmúlt időszakban már emelték, de általános bérkorrekcióra a kö­zeljövőben — sajnos — nem kerülhet sor. Beszámolójának végén a mi­niszterhelyettes kiemelte, hogy a jövőben még inkább töreked­ni kell arra, hogy az élethiva­tásra fölkészítés és a jövő kommunista értelmiségének vi­lágnézeti formálása együtt ér­vényesüljön a felsőoktatásban. A világnézeti ráhatás — tör­ténjék az oktatás bármely te­rületén — ne személytelen le­gyen, hanem aktív az adott tu­dományág eszközeivel felvér­tezett és az oktató személyisé­gével hitelesített. ★ Nagy Sándor, a KISZ KB titkára bevezetőjében öröm­mel szólt arról, hogy ezen az ágazati ifjúsági parla­menten első ízben vannak jelen a külföldön tanuló ma­gyar fiatalok küldöttei. A fel­sőoktatásról szólva hangsúlyoz­ta: tovább kell erősíteni a OM ágazati irányító tevékenységét mind az irányítás, mind pedig az ellenőrzés területén, előrébb kell lépnünk a továbbtanulási tájékoztatás ügyében, egységes állásfoglalást kell kialakíta­nunk a komplex nevelési ter­vekben. A KISZ KB titkára, aki a Központi Bizottság egye­temi és főiskolai tanácsa által készített elemzéseket használta föl fölszólalásában, hangot adott a fiatal oktatók azon igé­nyének, hogy dolgozzák ki részletesebben a felsőoktatás pedagógiáját. A testnevelés és a tö­megsport kapcsolatát érint­ve hangsúlyozta, nem egy he­lyen frontáttörésre van szük­ség ahhoz, hogy a testnevelési tanszékek hatékonyan bekap­csolódjanak az egyetemi-főis­kolai tömegsportba. Megemlí­tette: a jövőben is szükség van az ösztöndíjak folyamatos karbantartására, a hátrápyo- sabb szociális helyzetben levő hallgatók zavartalan tanulmá­nyi feltételeinek biztosítása ér­dekében. Nagy Sándor, a szép szám­ban jelenlevő egyetemi, főisko­lai vezetőkhöz fordulva felhív­ta a figyelmet arra, mennyire fontos a fiatal oktatók helyze­tével való törődés. Fejlődésük érdekében testreszabott szak­mai feladatok kidolgozását ja­vasolta a részükre, az oktató és tudományos tevékenységük színvonalas kibontakoztatása érdekében pedig szociális (la­kás!) ügyeik megoldását szor­galmazta intézményi szinten, mert az azokkal való egyéni, segítség nélküli küszködés ép­pen az alapvető feladatoktól vonja el az energiákat. A KISZ KB az irányított el­helyezkedésről szóló rendelet céljaival egyetért. A KISZ- szervezetek feladatai ezzel kapcsolatban a meggyőzés, a problémafeltárás és -elemzés. A KISZ-nek mindenhol és minden körülmények között képviselnie kell a fiatalok jo­gos érdekeit. Ez természetesen sohasem lehet ellentétes az össztársadalmi érdekkel. Min­denesetre a fiatalság kommu­nista élcsapatának a jövőben az értelmiség szerepének nö­vekedésével ige.n határozott, elvszerű politikát kell foly­tatnia a felsőoktatás területén. AZ ELTE KÉPVISELE- ' TÉBEN A délutáni vitában l többek között Bánfalvi István, a BTK KISZ-szervezetének titkára, egyetemünk egyik küldöttje is felszólalt. Két témával foglal­kozott részletesen. Az egyik az ELTE társadalmi megbízatásá­nak kérdése volt, amelyben különösen a BTK és a TTK oktatási-képzési céljainak tisz­tázásával, a BTK új tantervi irányelveinek hiányosságaival, az ELTE-t érintő új irányított elhelyezkedési rendszer „kibú­vóival”, a beiskolázási tervek átgondolatlanságával foglalko­zott. Részletesebben ismertetjük az egyetemi demokrácia tárna- körébe tartozó fejtegetését, amely az ún. HK-t, a hallgatói képviseleti rendszert érintette. Elöljáróban tisztázta, hogy az ELTE-n az ezzel kapcsola­tos gyakorlati munkában új szakaszhoz érkeztünk. Túl va­gyunk a kölcsönös oktatói- hallgatói bizalmatlanságokon és megérett a feltétele a HK átfogó és formai szabályozásá­nak. A gyakorlati munka során bebizonyosodott ugyanis, hogy az oktató-nevelő munka lénye­ges kérdéseiben érintett okta­tók és hallgatók csoportja áll mindig szemben az oktatókés hallgatók olyan körével, akik beletörődnek a dolgokba, vagy csupán partikuláris, illetve egyéni érdekeiket képviselik. A következtetések levonásával Bánfalvi István határozati ja­vaslatot is terjesztett a parla­menti küldöttek elé, melynek célja a felsőoktatás területén való HK-rendszer jogi, tartal­mi és formai szabályozása. En­nek keretében biztosítani kell minden lényeges kérdésben, minden felelős döntési színhe­lyen, az érintett hallgatók egé­szének a politikailag elkötele­zett felkészült és hozzáértő hallgatóság érdemi részvételét az adott intézmény irányításá­ban. Ennek alapvető feltételei kö­zé tartozik az, hogy a hallga­tói képviseletet a KISZ illeté­kes szervezete lássa el. Fontos feltétele még az oktatói és hallgatói munka fegyelmezett­ségének javulása, az oktatói és hallgatói (esetleges műhely) közösségek rendszeres, nyilvá­nos, elvszerű és konkrét meg­ítélése, kritikája. Összeállította: Ny. Sz. VAN, DE NEM MINDENKINEK Az Egyetemi Lapok decem­ber eleji számában Soós Kál­mán „Miért nincs, ha van?” című cikkében igen érdekes gondolatokat vet fel. Miért nincs kollégiumi férőhely a BTK és a TTK hallgatói szá­mára, mikor van, méghozzá be­töltetlenül a JTK-n, ahol rá­adásul még magasabb kategó­riába sorolt szociális helyzetű hallgatók is felvételre kerül­tek. Felteszi a kérdést: „Vajon nem lenne-e méltányosabb az a szemlélet, amely a többi kar gondjait is értékelve, eltekin­tene az év elején kiszabott pa­raméterektől”? Örömmel olvastuk a cikket, mert végre más is próbál a kollégium gondjaival birkóz- gatni. Örömmel és érdeklődés­sel még akkor is, ha írója ke­vés és nem egészen friss in­formáció birtokában szánta rá magát az írásra. Gondolataiban felfedeztük egykori — évekkel ezelőtti — saját gondolkodásmódunk csí­ráit. Jaj, de nehéz volt helyet­tük más magvakat vetni! Egy­kori szellemi képmásunk te­kintett ránk vissza a cikkből, és néha jó is a régi képeket nézegetni. Valamikor mi is úgy gondol­kodtunk: a kollégium az egye­tem szociális intézménye. A felvételek mechanikusak, az I. kategóriásokkal kezdődtek, és befejeződtek ott, ahol a helyek elfogytak (IV—VI. kategória között). ' Ám ez igazságtalan volt — sőt jelentős részben a kollé­giumi munkának is akadálya — mindenki érezte ezt —, plá­ne ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy ténylegesen mintegy 20—25 fő rendszeresen „legálisan csövezett”. A hely­zet elemzése alapján megálla­pítottuk, hogy ez így nem jó. Kerestük a céljainknak inkább megfelelő megoldást. Közben segítséget is kaptunk hozzá: Tavaly az ELTE párt-vb megtárgyalta a Budaörsi úti kollégium helyzetét, és hatá­rozataiba foglalt útmutatások alapján, a DB a kari párt- és állami vezetés szemponjait fi­gyelembe véve a nevelőtaná­rok segítségével kidolgozta a kollégiumi felvételek irányel­veit. Eszerint a kollégiumba, amely az egyetem, illetve a kar szociális és oktatási-neve­lési intézménye, a diákok ott­hona, a felvételeknél továbbra is előnyben részesülnek az ala­csonyabb szociális kategóriába tartozó hallgatók, de a kedve­zőtlen szociális helyzetre te­kintettel sem kerülhetnek a kollégiumba, akiknek a maga­tartása nem megfelelő (pasz- szív, közösségellenes, antiszo­ciális, rendbontó stb.) vagy ta­nulmányi eredményük nem éri el a kívánt színvonalat, illetve bejárással megoldhatják tanul­mányaik folytatását. (Buda­pest és környéke körülbelül Nehéz lenne meghatározná Benedek István könyvének műfaját. A természettudo­mány története az ókortól a 20. századig? A tudósok mű­ködésének bemutatása? Alig­ha. — Az emberi gondolko­dás legkiválóbb vagy legje­lentősebb, legnagyobb hatású képviselőinek gondolkodás- módját igyekszik Benedek István írása felfűzni, hogy el­olvasása után az olvasóban 50 kilométer körzetben.) Több hallgató kérelme került ezen indokok alapján elutasításra. Magasabb kategóriájukra te­kintet nélkül is felvételt nyer­hetnek azok: akik korábban az egyetemi, a KISZ-, a kollégiu­mi, a tanulmányi, a társadal­mi munkában, a politikai vagy sporttevékenységben példamu­tatóan és kimagaslóan jó ered­ményt értek el. (Magasabb ka­tegóriájukra tekintet'nélkül az elsőévesék többsége az első tanévre felvételt nyert, a má­sodévben azonban már csak akkor kerülhetnek be a kollé­giumba, ha a fenti feltételek teljesítését bizonyították, a fi­zikai dolgozók gyermekei pedig kategóriára tekintet nélkül — a párt KB határozata szelle­mének megfelelően — a felté­teleknél elsőbbségben részesül­tek.) A felvételi és kollégiumi rendszer kidolgozása és érvé­nyesítésének megkezdése azt jelentette, hogy a szociális ka­megmaradjón a kép: ilyen utat tett meg az emberi tu­dás. Ez a könyv nem elégítheti ki azt az igényt, hogy belőle mindenről részletesen olvas­sunk. De megtudjuk azt, hogy miként vélekedik a gondol* I kodásról, a természettudomá­nyos szemlélet kialakulásáról a szerző. A kötetet sok ere­deti kép. metszet és fotó il­lusztrálja. (Gondolat Kiadó) tegóriába sorolás szempontjá­ból a kollégium tagsága válto­zatosabb képet mutat, de egy­ségesebb a tartalmasabb életet kialakítani igyekvő hallgatók számára. Valóban van tehát hely, de nem mindenkinek. A jogi kar részére a helyek számának végleges megállapí­tása — ha szűkösen is — majd­nem megfelelő módon történt. Igaz, időnként van megürese­dett helyünk, mert a kiköltö­zők száma esetenként megha­ladja a beköltözőket (például ebben a félévben 24 felvett hallgató költözött ki, és a he­lyükbe felvettek még nem köl­töztek be valamennyien). 1 Vannak „elméletileg” üres helyek is. A házaspároknak ugyanis kellett adni szobát. (Vajon hova menjen a joghall­gató házaspár, akik hathóna­pos gyermekükkel laknak együtt, és szüleik lakhelye Bu­dapesttől több mint 200 km-re van. Vagy a veszélyeztetett ter­hes fiatalasszonynak ne ad­junk a férjével közös szobát?) Biztos vagyok benne, hogy a cikk írója sem döntene más­képp, mert ő nemcsak a sta­tisztika rubrikáit nézné, hanem a tényleges emberi gondokat is. Álláspontunk továbbá kérdé­sére vonatkozóan a következő: minden kar a részére megálla­pított létszám keretei között gazdálkodjon célszerűen a he­lyeivel. (Természetesen ez nem zárja ki egymás szükség sze­rinti segítését. Egypár jó pél­da erre a TTK és a JTK kap­csolatában már akadt.) A létszámkeret bizonytalan­sága. esetleges változtatásai a gazdálkodás, a tervezés lehető­ségét zárná ki — és ez a meg­levő gondok mellett, melyről itt szólani nem kívánunk — Újabb nehézségeket, problémá­kat jelentene. Adanikc—Várad! A tudás útja I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék