Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1977 (19. évfolyam, 1-19. szám)
1977-02-07 / 1. szám
LAUKÓ ÉVA 1950-1977 Laukó Éva, az ELTE TTK filozófiatanszékének dolgozója 1977. január 16-án 27 esztendős korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Halálhíre mindenkiben, aki ismerte, mély megdöbbenést keltett. 1973-ban került a tanszékre, munkáját mindig lelkiismeretesen és pontosan végezte. Biológia szakosdiplomája birtokában napi munkája után a bölcsészkar esti filozófia kiegészítő szakán folytatott tanulmányokat kitartóan és eredményesen. Különösen a biológia filozófiai problémái iránt érdeklődött. Már elkészült diplomamunkája Teilhard de Chardin filozófiájának, főként fejlődéselméletének marxista kritikáját tartalmazza. Ebből a témakörből publikációja is megjelent, és nagy sikerű referátumot tartott a tanszék mellett működő, a biológia filozófiai problémáit vizsgáló team tagjaként. Filozófiai felkészültségét, szakmaszeretetét a hallgatók oktatásában is bebizonyította. Tanítványai közvetlen, szerény, megnyerő modoráért, őszinte hangneméért szerették, tisztelték. Az MSZMP politikájának az egyetemen való megvalósításából a biológus-pártalapszervezet tagjaként, a TTK ideológiai tanszékeinek szakszervezeti alapszervezeti titkáraként aktívan részt vállalt. Mély fájdalommal búcsúznak tőle tanszéki munkatársai, a biológus-pártalapszervezet és szakszervezeti alapszervezetének tagjai, tanítványai, mindazok, akik ismerték és szerették. Emlékét megőrizzük. PRO -tezsál ■testál ■ — Információrobbanás van ilyenkor — válaszolta a minap egyik fiatal oktató ismerősöm kérdésemre, hogy miért rángatózik úgy a feje, mint békacomb a drótkerítésen. — Nem hallottál még róla?! — Kiről? — Na éppen ez az. Hogy kiről ... A vizsgázókról, a felvételizőkről. Azokról zúgnak a jégen át a különböző információk. Ezek süvítenek, sziszegnek, aztán az ember feje felé telefonon: „Nézd kérlek, van itt egy gyerek, egy ember, egy kislány, egy fiatal asszony, tudod, ő a... figyelmedbe ajánlom!” De kb. ugyanez a formula, ha folyosón vagy egy eszpresszó mélyén húz félre az egyik kolléga, régi minisztériumi vagy társintézményi ismerős, és így tovább. Ja, a cetlizést majd elfelejtettem. Pedig arra vigyázni kell! — Cetlizést... ? — Az ám öregem, „Verba volant, scripta manet!” Márpedig az a vizsgáztatóhoz, felvételiztetőhöz beküldött, eléje csúsztatott kis iromány, amelyik a telefonon üzenő és a pártfogolt nevét tartalmazza, semmiképpen sem maradhat meg! Mert ugye: DOKUMENT! Na már most! Mit csináljon a nyilvánosság előtt az ember az ilyen cetlivel? Egyesek kimennek vele. Oda ... Mások a küldönc szerepét alakító adminisztrátorra bízzák, kezük tépést csináló mozdulatával jelezve, hogy „Sutty!” el vele a papírkosárba! De tanúja voltam már egy olyan jelenetnek is, amikor az érintett oktató rágódott egy ideig rajta ... Mert bekapta. — Na jó, de már megengedi, a többtucat fiatal és kevésbé fiatal oktató ismerősöm közül csakis és kizárólag egyedül neked ráng így a fejed a vizsgaidőszak végén! Ezek szerint a többieket a dolog hidegen hagyja? (A fiatall oktató rámnéz, eszem vesztettem-e! Aztán körül kémlel, hallja-e valaki a mondandóját, s látva, hogy kutya sem törődik velünk, kirukkol:) — Amit most mondok, arról cssssss! Ha kifecseged, bizisten azonnal visszavonják a jogosítványomat, sőt, még a katonakönyvembe is bejegyzik, hogy „Alkalmatlan”! Szóval érted, ess! — Néma leszek, mint amerikói trombita, csak ki vele! — Nézz rám! (Bámulom.) — Na, ugye nem látsz semmi különöset? — Hát, rajtad kívül... — A szemembe nézz. Az egyikkel abszolút nem látok, sőt, nekem abszolút hallásom is van! — ? ? ? — ... mert a két fülem közül — valamelyikkel, ez titok — abszolút nem is hallok. No már most! Ha egy-egy ilyen információt kapok, egy ún. „fülest” valakiről, akkor én mindig az ágyúsüket fülemet kapom oda, és közben buzgón bólogatok. Kell ez az etetés a kollégák, ismerősök részére. Nézd, ha átmegy, ha felveszik ,az illetőt, akkor enyém a dicsőség, ha megbukik, akkor én — a buzgó bólogató — nyilván mindent megtettem, de az alany volt sültmarha! Ugyanígy vagyok a cetlikkel is... Ezekhez a vaksi szemem tolom oda... Persze, a jószeműek és jófülűek ezt arisztokratikus előkelőséggel oldják meg, de nekem ugyancsak kapkodnom kell a fülem meg a szemem! Hát innen az én vizsgaidőszaki fejrángásom. Egyébként, ha már ilyen jól összejöttünk, engedd meg, hogy beprotezsáljak nálad valakit. ■ Valakit, aki történetesen ... — Állj! Ne is mondd tovább! Én az ilyet meg sem hallgatom. — Mért? Hiszen neked jó a látásod, a hallásod...! — Valóban — jegyzem meg titokzatosan, — de velem meg (a homlokomra mutatok) itt van baj... — nyakas — I Péter Mihály, a BTK Orosz nyelvi és filológiai tanszéke egyetemi docense, dékánhelyettes 1977. január 26—28-án Lipcsében részt vett a Szláv poétikai és stilisztikai bizottság ülésén.★ Berecki Gábor, a BTK Finnugor nyelvtudományi tanszék vezető egyetemi docense 1977. január 8-án államközi egyezmény keretében egy hónapra Finnországba utazott. PARLAMENT - VIZSGAIDŐSZAKBAN (Folytatás az 1. oldalról.) van a pályázati rendszer munkaerő orientáló hiányosságainak, s annak, hogy hosszabb távon más eszközöket kell igénybe venni. A tantervekről, az oktatásról szóló kérdéskörön belül említettea miniszterhelyettes ,az ún. integrált oktatás kísérleti bevezetését az orvostudományi egyetemeken, illetve az ELTE TTK Földtudományi szakán. A marxizmus—leninizmus oktatás korszerűsítéséről szólva kijelentette, 1978-ig elkészül az a törzsanyag, amelyet minden felsőoktatásban részt vevő hallgatónak el kell sajátítania. Új tárgyat is bevezetnek: a magyar munkásmozgalom történetét, amelyen belül elsősorban a felszabadulás utáni időszak politikai, ideológiai, társadalmi eseményeire összpontosítanak majd, amelyen belül elsősorban a tanulmányi ösztöndíj ösztönző jellegét fokozzák. FIATAL OKTATÓK Sok helyütt megemlítették a fiatal oktatók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos teendők fontosságát. Garamvölgyi Károly beszámolójában elismerte, nem egy helyen már az oktató-nevelő munkát veszélyeztetik a fiatal oktatókra háruló plusz feladatok, nem is szólva a pályakezdéssel járó szociális gondokról. A fiatal oktatók munkabérét az elmúlt időszakban már emelték, de általános bérkorrekcióra a közeljövőben — sajnos — nem kerülhet sor. Beszámolójának végén a miniszterhelyettes kiemelte, hogy a jövőben még inkább törekedni kell arra, hogy az élethivatásra fölkészítés és a jövő kommunista értelmiségének világnézeti formálása együtt érvényesüljön a felsőoktatásban. A világnézeti ráhatás — történjék az oktatás bármely területén — ne személytelen legyen, hanem aktív az adott tudományág eszközeivel felvértezett és az oktató személyiségével hitelesített. ★ Nagy Sándor, a KISZ KB titkára bevezetőjében örömmel szólt arról, hogy ezen az ágazati ifjúsági parlamenten első ízben vannak jelen a külföldön tanuló magyar fiatalok küldöttei. A felsőoktatásról szólva hangsúlyozta: tovább kell erősíteni a CM ágazati irányító tevékenységét mind az irányítás, mind pedig az ellenőrzés területén, előrébb kell lépnünk a továbbtanulási tájékoztatás ügyében, egységes állásfoglalást kell kialakítanunk a komplex nevelési tervekben. A KISZ KB titkára, aki a Központi Bizottság egyetemi és főiskolai tanácsa által készített elemzéseket használta föl fölszólalásában, hangot adott a fiatal oktatók azon igényének, hogy dolgozzák ki részletesebben a felsőoktatás pedagógiáját. A testnevelés és a tömegsport kapcsolatát érintve hangsúlyozta, nem egy helyen frontáttörésre van szükség ahhoz, hogy a testnevelési tanszékek hatékonyan bekapcsolódjanak az egyetemi-főiskolai tömegsportba. Megemlítette: a jövőben is szükség van az ösztöndíjak folyamatos karbantartására, a hátrányosabb szociális helyzetben levő hallgatók zavartalan tanulmányi feltételeinek biztosítása érdekében. Nagy Sándor, a szép számban jelenlevő egyetemi, főiskolai vezetőkhöz fordulva felhívta a figyelmet arra, mennyire fontos a fiatal oktatók helyzetével való törődés. Fejlődésük érdekében testreszabott szakmai feladatok kidolgozását javasolta a részükre, az oktató és tudományos tevékenységük színvonalas kibontakoztatása érdekében pedig szociális (lakás!) ügyeik megoldását szorgalmazta intézményi szinten, mert az azokkal való egyéni, segítség nélküli küszködés éppen az alapvető feladatoktól vonja el az energiákat. A KISZ KB az irányított elhelyezkedésről szóló rendelet céljaival egyetért. A KISZ- szervezetek feladatai ezzel kapcsolatban a meggyőzés, a problémafeltárás és -elemzés. A KISZ-nek mindenhol és minden körülmények között képviselnie kell a fiatalok jogos érdekeit. Ez természetesen sohasem lehet ellentétes az össztársadalmi érdekkel. Mindenesetre a fiatalság kommunista élcsapatának a jövőben az értelmiség szerepének növekedésével igen határozott, elvszerű politikát kell folytatnia a felsőoktatás területén. AZ ELTE KÉPVISELETÉBEN A délutáni vitában többek között Bánfalvi István, a BTK KISZ-szervezetének titkára, egyetemünk egyik küldöttje is felszólalt. Két témával foglalkozott részletesen. Az egyik az ELTE társadalmi megbízatásának kérdése volt, amelyben különösen a BTK és a TTK oktatási-képzési céljainak tisztázásával, a BTK új tantervi irányelveinek hiányosságaival, az ELTE-t érintő új irányított elhelyezkedési rendszer „kibúvóival”, a beiskolázási tervek átgondolatlanságával foglalkozott. Részletesebben ismertetjük az egyetemi demokrácia támakörébe tartozó fejtegetését, amely az ún. HK-t, a hallgatói képviseleti rendszert érintette. Elöljáróban tisztázta, hogy az ELTE-n az ezzel kapcsolatos gyakorlati munkában új szakaszhoz érkeztünk. Túl vagyunk a kölcsönös oktatóihallgatói bizalmatlanságokon és megérett a feltétele a HK átfogó és formai szabályozásának. A gyakorlati munka során bebizonyosodott ugyanis, hogy az oktató-nevelő munka lényeges kérdéseiben érintett oktatók és hallgatók csoportja áll mindig szemben az oktatók és hallgatók olyan körével, akik beletörődnek a dolgokba, vagy csupán partikuláris, illetve egyéni érdekeiket képviselik. A következtetések levonásával Bánfalvi István határozati javaslatot is terjesztett a parlamenti küldöttek elé, melynek célja a felsőoktatás területén való HR-rendszer jogi, tartalmi és formai szabályozása. Ennek keretében biztosítani kell minden lényeges kérdésben, minden felelős döntési színhelyen, az érintett hallgatók egészének a politikailag elkötelezett felkészült és hozzáértő hallgatóság érdemi részvételét az adott intézmény irányításában. Ennek alapvető feltételei közé tartozik az, hogy a hallgatói képviseletet a KISZ illetékes szervezete lássa el. Fontos feltétele még az oktatói és hallgatói munka fegyelmezettségének javulása, az oktatói és hallgatói (esetleges műhely) közösségek rendszeres, nyilvános, elvszerű és konkrét megítélése, kritikája. Összeállította: Ny. Sz. HALLGATÓI KÉPVISELETI RENDSZER ÉS ÖSZTÖNDÍJ 1969-től folyik a hallgatói képviseleti rendszer kiépítése az egyetemeken. Ennek továbbfejlesztésével eredményesebb lehet az oktató-nevelő tevékenység tervezése, s a végrehajtás is. Mint ismeretes, 1973—1976 között 30 százalékkal emelkedtek a menza-hozzájárulások, s az 1976-os év folyamán az addig több alkalommal módosított ösztöndíjak újra csak emelkedtek valamelyest. A miniszterhelyettes kijelentette, hogy az elkövetkezendő időszakban elsősorban a külföldön tanuló egyetemi hallgatók ösztöndíját emelik. Az új tanévben a hazai jövedelem kategóriamódosításokkal, valamint az egész ösztöndíjrendszer felülvizsgálásával szándékoznak kialakítani egy olyan rendszert. VAN, DE NEM MINDENKINEK Az Egyetemi Lapok december eleji számában Soós Kálmán „Miért nincs, ha van?” című cikkében igen érdekes gondolatokat vet fel. Miért nincs kollégiumi férőhely a BTK és a TTK hallgatói számára, mikor van, méghozzá betöltetlenül a JTK-n, ahol ráadásul még magasabb kategóriába sorolt szociális helyzetű hallgatók is felvételre kerültek. Felteszi a kérdést: „Vajon nem lenne-e méltányosabb az a szemlélet, amely a többi kar gondjait is értékelve, eltekintene az év elején kiszabott paraméterektől”? Örömmel olvastuk a cikket, mert végre más is próbál a kollégium gondjaival birkózgatni. Örömmel és érdeklődéssel még akkor is, ha írója kevés és nem egészen friss információ birtokában szánta rá magát az írásra. Gondolataiban felfedeztük egykori — évekkel ezelőtti — saját gondolkodásmódunk csíráit. Jaj, de nehéz volt helyettük más magvakat vetni! Egykori szellemi képmásunk tekintett ránk vissza a cikkből, és néha jó is a régi képeket nézegetni. Valamikor mi is úgy gondolkodtunk: a kollégium az egyetem szociális intézménye. A felvételek mechanikusak, az I. kategóriásokkal kezdődtek, és befejeződtek ott, ahol a helyek elfogytak (IV—VI. kategória között). Ám ez igazságtalan volt — sőt jelentős részben a kollégiumi munkának is akadálya — mindenki érezte ezt —, pláne ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy ténylegesen mintegy 20—25 fő rendszeresen „legálisan csövezett”. A helyzet elemzése alapján megállapítottuk, hogy ez így nem jó. Kerestük a céljainknak inkább megfelelő megoldást. Közben segítséget is kaptunk hozzá. Tavaly az ELTE párt-vb megtárgyalta a Budaörsi úti kollégium helyzetét, és határozataiba foglalt útmutatások alapján, a DB a kari párt- és állami vezetés szempontait figyelembe véve a nevelőtanárok segítségével kidolgozta a kollégiumi felvételek irányelveit. Eszerint a kollégiumba, amely az egyetem, illetve a kar szociális és oktatási-nevelési intézménye, a diákok otthona, a felvételeknél továbbra is előnyben részesülnek az alacsonyabb szociális kategóriába tartozó hallgatók, de a kedvezőtlen szociális helyzetre tekintettel sem kerülhetnek a kollégiumba, akiknek a magatartása nem megfelelő (paszszív, közösségellenes, antiszociális, rendbontó stb.) vagy tanulmányi eredményük nem éri el a kívánt színvonalat, illetve bejárással megoldhatják tanulmányaik folytatását. (Budapest és környéke körülbelül 50 kilométer körzetben.) Több hallgató kérelme került ezen indokok alapján elutasításra. Magasabb kategóriájukra tekintet nélkül is felvételt nyerhetnek azok, akik korábban az egyetemi, a KISZ-, a kollégiumi, a tanulmányi, a társadalmi munkában, a politikai vagy sporttevékenységben példamutatóan és kimagaslóan jó eredményt értek el. (Magasabb kategóriájukra tekintet nélkül az elsőévesek többsége az első tanévre felvételt nyert, a másodévben azonban már csak akkor kerülhetnek be a kollégiumba, ha a fenti feltételek teljesítését bizonyították, a fizikai dolgozók gyermekei pedig kategóriára tekintet nélkül — a párt KB határozata szellemének megfelelően — a feltételeknél elsőbbségben részesültek.) A felvételi és kollégiumi rendszer kidolgozása és érvényesítésének megkezdése azt jelentette, hogy a szociális kategóriába sorolás szempontjából a kollégium tagsága változatosabb képet mutat, de egységesebb a tartalmasabb életet kialakítani igyekvő hallgatók számára. Valóban van tehát hely, de nem mindenkinek. A jogi kar részére a helyek számának végleges megállapítása — ha szűkösen is — majdnem megfelelő módon történt. Igaz, időnként van megüresedett helyünk, mert a kiköltözők száma esetenként meghaladja a beköltözőkét (például ebben a félévben 24 felvett hallgató költözött ki, és a helyükbe felvettek még nem költöztek be valamennyien). Vannak „elméletileg” üres helyek is. A házaspároknak ugyanis kellett adni szobát. (Vajon hova menjen a joghallgató házaspár, akik hathónapos gyermekükkel laknak együtt, és szüleik lakhelye Budapesttől több mint 200 km-re van. Vagy a veszélyeztetett terhes fiatalasszonynak ne adjunk a férjével közös szobát?) Biztos vagyok benne, hogy a cikk írója sem döntene másképp, mert ő nemcsak a statisztika rubrikáit nézné, hanem a tényleges emberi gondokat is. Álláspontunk továbbá kérdésére vonatkozóan a következő: minden kar a részére megállapított létszám keretei között gazdálkodjon célszerűen a helyeivel. (Természetesen ez nem zárja ki egymás szükség szerinti segítését. Egypár jó példa erre a TTK és a JTK kapcsolatában már akadt.) A létszámkeret bizonytalansága, esetleges változtatásai a gazdálkodás, a tervezés lehetőségét zárná ki — és ez a meglevő gondok mellett, melyről itt szólani nem kívánunk — Újabb nehézségeket, problémákat jelentene. Adamike—Várad! A tudás útja Nehéz lenne meghatározni Benedek István könyvének műfaját. A természettudomány története az ókortól a 20. századig? A tudósok működésének bemutatása? Aligha. Az emberi gondolkodás legkiválóbb vagy legjelentősebb, legnagyobb hatású képviselőinek gondolkodásmódját igyekszik Benedek István írása felfűzni, hogy elolvasása után az olvasóban megmaradjon a kép: ilyen utat tett meg az emberi tudás. Ez a könyv nem elégítheti ki azt az igényt, hogy belőle mindenről részletesen olvassunk. De megtudjuk azt, hogy miként vélekedik a gondollkodásról, a természettudományos szemlélet kialakulásáról a szerző. A kötetet sok eredeti kép, metszet és fotó illusztrálja. (Gondolat Kiadó)