Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1978 (20. évfolyam, 1-20. szám)

1978-02-06 / 1. szám

AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA A ÜK ÚJ ARANYGYŰRŰS DOKTORAI Egyetemünk Aulájában az elmúlt év december 14-én avatta kitüntetéses doktorrá — Sub auspiciis rei publicae populáris — Adárn György rektor Babai László matema­tikust és Pál Jenő matema­tikus fizikust. Az ünnepi ese­ményen, melyen jelen volt dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes, az előter­jesztett kérelmek után Kubo- vics Imre, a TTK dékánja is­mertette a két jelölt egyete­mi pályafutását és tudomá­nyos munkásságát. Babai László 1950. július 20-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium mate­matika tagozatán (1964—69), az egyetemet az ELTE mate­matikus szakán végezte (1968 —73), végig kitűnő eredmény­nyel. Az utolsó két évfolya­mon Népköztársasági Ösztön­díjban részesült. Számos kö­zépiskolai versenyen szerepelt sikerrel. így az Eötvös fizika- versenyen 1968-ban I. díjat, a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián 1966-ban és 1967-ben II., 1968-ban pedig I. díjat nyert. Fél évet részkép­zésen a leningrádi Zsdanov Egyetemen töltött 1971-ben. Felsőfokú államvizsgát tett német és orosz nyelvből. Az algebra és kombinatorika ha­tárterületén 1969 óta folytat önálló kutatásokat. Szűkebb szakterülete: o gráfok auto- morfizmuscsoportjai. Ezen a téren eredményei a világ él­vonalába tartoznak. Jelenleg osztrák társszerzővel angol nyelvű monográfián dolgozik az Akadémiai Kiadó megbízá­sából. Az előzményekhez tar­tozik 4 első díjas diákköri pályázat. Egyikük az MM kü- löndíját nyerte el az »1972-es OTDK konferencián. Ez ké­pezte 1975-ben megvédett „Gráfok automorfizmuscso- portjai” című kandidátusi ér­tekezése alapját is. Több egyetem hívta meg az elmúlt években. Az ELTE TTK Al­gebra és Számelmélet Tan­székén tudományos ösztöndí­jasként 1973—75, tanársegéd­ként 1975—1977, adjunktus­ként 1977 augusztusa óta dol­gozik. 1965 óta KISZ-tag. A matematikus KlSZ-szakcso- portvezetőség tagja és a TDK titkárhelyettese, majd Ritkára volt. A TDK lapjának, a Ma­tematikus Kurírnak alapításá­tól (1969) egyik szerkesztője volt és két évig vezette a szer­kesztést. Karunkról elsők kö­zött tartott az 1969-ben indult mozgalom keretében előkészí­tőt fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek matematikából .CCPtabáuya, 7 969—1970>. Ezért a KISZ KB aranykoszorús jel­vényét kapta. Pál Jenő 1951. szeptember 15-én született Nagyberkiben. Gyermekkorát Fonóban töl­tötte el, ahol szülei jelenleg is laknak és a helyi termelő- szövetkezetben dolgoznak. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium matematika-fizi­ka tagozatos osztályában 1970- ben kitűnő eredménnyel érett­ségi vizsgát tett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika tanári sza­kára 1970-ben jelentkezett. Egyetemi évei alatt is végig kitűnő tanuló volt, többször megkapta a Népköztársasági Tanulmányi Ösztöndíjat. 1975- ben vörös diplomával fejezte be egyetemi tanulmányait. Elsőéves korától kezdve be­kapcsolódott a tudományos diákköri munkába. Diákköri dolgozatai a kari I. díjban részesültek, az 1975-ben Sze­geden rendezett OTDK-konfe- rencián egyik dolgozata a KISZ KB fődíját kapta. Az ELTE Analízis II. Tanszékén ösztöndíjas gyakornokként dolgozott 1975—1977 között, jelenleg ugyanitt tudományos segédmunkatárs. 1976-ban megírta és megvédte egyetemi doktori értekezését „summa cum laude” eredménnyel. Ugyanezen évben meghívást kapott az aacheni Technische Hochschule (NSZK) által a Walsh-függvények alkalmazá­sairól rendezett konferenciára és beszámolt elért eredmé­nyeiről a Budapesten rende­zett nemz^-tözi approximá­cióelméleti kollokviumon. 1966 óta tagja a KISZ-nek. Az egyetemi évek első felében alapszervezeti tanulmányi fe­lelősként, majd a Matemati­ka-Fizika Szakkollégium ve­zetőjeként tevékenykedett. A jelöltek az aranygyűrű átvétele előtt röviden ismer­tették doktori értekezésük téziseit. — Ny — Párbeszédjegyzetek az életmódról AZ „EMBERI GAZDAGSÁG" ÉRTELME BESZÉLGETÉS LUKÁCS JÓZSEF PROFESSZORRAL Ügy hiszem, senki számára sem kétséges az, hogy minden­napi életűnkbe nemcsak a modern természettudományos világkép bonyolult ismeretei, a csillagászat szédítő távlatai, az erkölcs elemi s és magasabb rendű normái, a művészetek megrendítő erejű példamutatá­sai (vagy ezek hiányai), ha­nem világnézeti meggondolá­sok, elhatárolódások is bele­játszanak, s alakító módon lépnek be hétköznapjaink for­gatagába. Az emberi és embe­ren kívüli valóságról, társada­lomról és természetről vallott felfogásunk azonban nem vál­tozatlan, megkövesült tételek összessége a fejünkben. Min­dennapi tapasztalataink, a ránk záporozó információk, tudáselemek hatása folytán ál­landó gondolati tevékenység­re kényszerülünk, amelynek eredményeként világképünk folyamatosan változik, tágul. S maga ez a változás, átalaku­lás, formálódás is „megszüle­tik” egyszer: a tizen-huszon­éves korszak robbanásszerű fellángolásaiban, hirtelen vá­lasztásaiban, vonzódásaiban és taszításaiban... Lukács Jó­zsef, az ELTE Bölcsészettudo­mányi Karának professzora, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója, a Világosság fő- szerkesztője sok év óta vizs­gálja a társadalomtudós szem­üvegén át világnézetünk ala­kulását. Több évtizedes mun­kássága, tanulmányok és könyvek Sora vall erről a megkülönböztetett figyelem­ről, jóllehet írásainak homlok­terében vallási kérdések, a vallástörténet és a valláskriti­ka központi témakörei állnak. Nagy vállalkozása, a világ vallásainak típusait megraj­zoló munka első kötete, az Is­tenek útjai (Kossuth, 1973, 1975) a kereszténység előzmé­nyeit tekinti át. Az Igent mon­dani az emberre c. tanulmány- kötete (Magvető, 1973) vi­szont mai vitákat villant fel, az írói lendületű kritikai és elméleti írások gyakran átlé­pik a szorosabban vett vallási kérdések körét. A Gondolat Könyvkiadónál előkészületben levő új tanulmánykötetét pe­dig napjaink legégetőbb filozó­fiai és ideológiai kérdései iránti érdeklődés jellemzi. En­nek a mindig megújuló érdek­lődésnek és filozófiai tevé­kenységnek szerves láncszeme egy részben már végleges for­mába öntött kereszténység elemzés és a legfrisseb­ben megjelent tanulmányok egész sora (1. többek között: Szekularizáció és vallás a szo­cializmusban, Világosság, 1977 januári melléklet, 7—20., Az ateizmus és a pozitív humaniz­mus Marxnál, uo. 1977. 4. 193 —200., Beatitudo paupertatis — a szegénység katolikus fel­fogásáról, uo. 1977. 7. 393— 402., Gondolatok a Nagy Októ­berről, Társ. Szemle, 1977. 10. 67—73.) Lenin; elmélet és gyakor­lat a címe annak az 1970-ben keletkezett esszének, amely­ben Lukács professzor a vi­lágnézet és a társadalom bo­nyolult fejlőiésfolyamatának összefüggését sarkítja: „ ... Az illúziókkal szembe­szegezett, a gyakorlat által inspirált és ellenőrzött elmé­let hosszabb távon termi meg gyümölcseit — annak megfele­lően, ahogyan az objektív fej­lődés maga is kedvező feltéte­leket teremt a társadalom megújulásához és vele a tár­sadalmi folyamat illuzórikus leplének szétfoszlásához...” (Igent mondani... 39. old.) Vajon ebben a megfo­galmazásban nem rejte- zik-e benne a minden em­berben nap mint nap zajló .megismerés”, vagy mégin- kább az a buktatókkal te­li, ellentmondások között vezető út, amelynek során az egyéni vélemények, el­képzelések, sőt: világké­pek, kiforrnak? — Nagyon gyakran idézik Marx nevezetes hatodik Feuerbach-tézisét, méghozzá olyan szövegezésben, hogy „az ember á társadalmi viszonyok összessége”, figyelmen kívül hagyva azt a csekélységet, hogy Marx az emberi lényeg­ről beszél (a Gemeinwesenről), mint a társadalmi viszonyok összességéről, nem az ember­ről általában és különösen nem az egyénről. Ha szigorúan vesszük fogalmáinkat, akkor annak a mondatnak, hogy az emberi egyén, az egyes ember a társadalmi viszonyok ösz- szessége, az ég világon sem- milyen értelme nincsen. Ügy gondolom, itt valami sokkal bonyolultabb dialektikáról' van szó egyes és általános, egyén és társadalom között. De magának ennek a dialek­tikának a tartalma is változik. Már az egyéni életút során is: (Folytatás a 3. oldalon.) Az RT rendkívüli ülése POLINSZKY KAROLY ÉS KNOPP ANDRÁS AZ ELTE N ját hatáskörükön belül meg kell valósítaniuk. A beszélgetés során ugyan­akkor több alkalommal is fel­vetődött az a fontos szem­pont, hogy az ELTE rövidesen meginduló rekonstrukciója nem pusztán műszaki kérdés, hanem olyan feladatkör, amely ezer szállal függ össze azzal, hogy milyen formában, milyen körülmények között képzeljük el a következő év­tizedekben intézményünkben az oktató-nevelő munkát. Ez­zel kapcsolatban Knopp elv­társ külön hangsúlyozta, hogy az oktatás korszerűsítését cél­zó tevékenység — továbbkép­zési formák, többlépcsős ok­tatás, rövidített képzés stb. — esetében szó sem lehet „újra­kezdésről”, hanem a már meg­levő egyetemi és minisztériu­mi javaslatok' anyagára tá­maszkodva megfelelő elemzés és konzultációk után a pozi­tív döntésekig kell eljutni. Hadd jegyezzük meg végül, a rendkívüli ülés felelősség- teljes légköre jól mutatta, hogy egyetemi vezetőink mél­tányolják a felsőoktatással kapcsolatos országa^ erőfeszí­téseket, így Polinszky és Knopp elvtárs formális szem­pontokat mellőző, s azonnal konkrét feladatokkal szembe­néző látogatását. Az egye­tem közvéleménye éppen az ELTE-re háruló rendkívül sokrétű korszerűsítési felada­tok megoldását tekintve is, igen fontos pozitív előrelépés­nek tekinti, hogy a felsőok­tatás területe új minisztériu­mi „gazdát” kapott. B. Sz. NEGYVEN GAZDAG ÉV Január 23-án, hétfőn egye­temünkre látogatott Polinszky Károly oktatási miniszter és Knopp András, az OM ez év elején kinevezett, felsőokta­tási ügyekkel foglalkozó mi­niszterhelyettese. Látogatásuk alkalmából — a Rektori Ta­nács rendkívüli ülésén — meg­jelent Tóth István, az MSZMP £B alosztályvezetője, Kardos József, az OM főosztályveze­tője, valamint az ELTE álla­mi és társadalmi vezetői. Az ülés célja Knopp elvtárs és az egyetem vezetőinek megis­merkedése, az ELTE-vel kap­csolatos legalapvetőbb felada­tok áttekintése volt. A bemutatkozást, illetve a rektori tájékoztatót azonban széles körű beszélgetés követ­te, amely igen hasznos kon­zultatív munkaértekezletté szé­lesült. Így több vonatkozásban is bonckés alá került az előt­tünk álló és a teljes egyetem életére kiható két fontos fel­adatkör, a rekonstrukció, il­letve az új működési és szer­vezeti szabályzat előkészítésé­vel, megvalósításával kapcso­latos teendők. Polinszky elv­társ elmondotta, hogy előre­láthatóan mintegy másfél—két év múlva kerül sor a tudo­mányegyetemek működését és szervezeti rendjét szabályozó törvényerejű rendelet módosí­tására. Azonban nem kell e „módosításra várakozni”, ha­nem minden olyan ésszerű, szükséges és fontos szervezeti korszerűsítést, amely a jelenlegi szabályzat értelmében is meg­oldható, az egyetemeknek sa­A Magyar Néprajzi Társaság választmányának január 25- én megrendezett ünnepi ülé­sén a kollégák és barátok kö­szöntötték Dömötör Tekla professzort, az ELTE'Folklore tanszékének vezetőjét tudo­mányos tevékenysége — első könyve megjelenésének — 40. évfordulója alkalmából. Ba­lassa Iván, a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója, a Tár­saság ügyvezető alelnöke át­nyújtotta számára az Ethnog- raphia 1976/4-es ünnepi szá­mának oőrbe kötött példányát. Ezután pedig a bölcsészkar ve­zetősége nevében Galántai Jó­zsef dékánhelyettes, a Magyar Tudományos Akadémia I. osz­tálya, illetve a bölcsészkar ta­nári kara nevében Harmatta János professzor méltatta nemzetközi hírű néprajztudó­sunk munkásságát. Az Ethnographia említett ünnepi számában Ortutay Gyula akadémikus köszöntöt­te az évforduló alkalmából a régi barátot és munkatársat. Dömötör Tekla munkásságá­nak bemutatása során kiemelte a magyar folklór különféle műfajait, területeit — népköl­tészet, néphit, népi színját­szás stb. — elmélyült elem­ző munkával megközelí­tő kutatói tudatosságot, a szé­les körű filológiai vizsgálatok szigorú pontosságát, az európai összehasonlítás érdekében ki­fejtett sokirányú erőfeszítések szülte széles horizontot. Az ünnepi ülés előadói viszont utaltak arra a kiterjedt tevé­kenységre, amelyet Dömötör Tekla professzor jóval a köz- művelődési törvény megjele­nése előtt már ebben az irány­ban kifejtett. Egyúttal méltat­ták az ünnepelt oktatói és tu­dományszervezői tevékenysé­gét Egyetemünk professzora — aki számos tudományos tár­saság vezetője vagy tagja — válaszában kijelentette, hogy tanári és tudósi hivatásának a jövőben is eleget akar tenni. Továbbra is részt kíván venni a tudományszak népszerűsí­tésében, a közművelés felada­taiban. S elmondotta azt is, milyen öröm számára, ho'gy egykori tanítványaival ma is kivétel nélkül szívélyes em­beri kapcsolatot tart, s hogy e kapcsolatok gyakran tudomá­nyos szempontból is gyümöl- csözőeknek bizonyulnak. Dömötör Tekla professzor­nak tudományos tevékenysége 40. évfordulóján jó egészsé­get és töretlen munkakedvet kívánunk! W *

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék