Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1978 (20. évfolyam, 1-20. szám)
1978-11-13 / 17. szám
INNEN - ONNAN Rongyosbál Hgen még nem volt, ilyen több nem lesz! Volt rosszabb, lesz még (talán) jobb is, de hogy ez a mostani rongyosbál milyen volt, és mit veszítettek azok, akik nem voltak ott, már soha nem tudják meg. Én sem mondom el. Ha nagyon akarnám, se tudnám. Azért mesélek róla. A három harmincas belépő (kb. fél üveg sör diákoknak, katonáknak és nyugdíjasoknak) befizetése utánmindenki a rongyosbáli rendőrség szúrás tekintetével találta szembe magát A szúrósszeműek aztán kivétel nélkül mindenkinek csokikrémbe foglalták az ujjlenyomatát a rosszalkodókat f pedig vízipisztollyal tették ártalmatlanná. A műsor bábjátékkal kezdődött, állatok versenyeztek, a győztes Döm-Dödöm lett Rövid szünet után újabb vetélkedők következtek: a fedettpályás búgócsiga és a gombócevő verseny. Az első helyezett öt perc alatt ötvenhat szilvásgombócot evett meg. A harmadik helyezett ezért óvást is akart benyújtani, azzal az indokkal, hogy ők hárman is csak harminchét gombócot tudtak megenni. Ezután következett a versenyek versenye, a sörivárszat Utána tűt kellett cérnába fűzni, akinek csak a művelet fordítottja sikerült, az is versenyben maradt A bál csúcspontja az árverés volt, ahol kaptafától tűzoltók aszülékig, nagyszüleink vasalójától porcelán teafőzőig mindent lehetett kapni, amire egy egyetemistának szüksége lehet A műsorok közötti szünetekben és a műsorok alatt diavetítéssel egybekötött discó és rajzfilm szórakoztatta azokat, akik hely hiányában kénytelenek voltak kimaradni a célbadobáló versenyből. (Az első helyezett tíz pontot kapott, és azt csinált vele, amit akart.) Azonban ebben a minden jóval teli jelenben is gondolnunk kellett a jövőre. Hogy kire milyen jövő vér, azt a jósnőtől tudhatta meg. A jósnő mindenkinek kívánsága szerinti eszközzel (kártya, babszem stb.) derítette ki sorsát. Az eszközök hitelességét természetesen a báli hatalmak szavatolták. A bál anyagi fedezetét úgynevezett rongyosbáli kölcsönkötvények kibocsátásával teremtette meg a rendezőség. A jutalomsorsoláson nem nyert szelvények névértékben beválthatók. Végezetül arra szeretném felhívni a Diákjóléti Bizottság figyelmét, hogy az egyetemisták csődbe jutottak, van akinek már egy rongyra se telik. A másodéves vegyészeknek pedig köszönjük a vidám estét Lóránth József A tejútrendszer felfedezése A csillagászat az egyik legősibb tudomány. Már évezredekkel ezelőtt megfigyelték elődeink a csillagokat az égen, észrevették a hold- és napfogyatkozásokat Az időik folyamán azután a megfigyelések egyre pontosabbakká váltak, és egyre nagyobb távolságokra terjedtek ki. A csillagászok a kapott eredmények alapján hipotéziseket állítottak fel, elméleteket dolgoztak ki. Charles A. Whitney, a Harvard egyetem csillagászat profeszszora művében nagy szakértelemmel, ugyanakkor szórakoztatóan vezeti végig olvasóját e tudomány fontosabb állomásaim. Bemutatja, hogyan tárultak fel fokozatosan a világegyetem rejtélyei, s hogyan ismertük meg bolygónk helyét az univerzumban. Felidézi azoknak a nagy tudósoknak az életét, akiknek munkája mérföldkövet jelentett a csillagászat történetében, felsorolja érveiket, megfigyeléseiket, az ezekből levont következtetéseiket, s nem hagyja figyelmen kívül az intuíciónak a felfedezésekben játszott szerepét sem. Mintegy 2500 év csillagászatának történetét tekinti át az i. e. VI. században élt milétoszi Thalésztől napjainkig, a pulzárok, kvazárok, fekete lyukak felfedezéséig. A csillagászatnak a távcső felfedezése előtti korszakában Kopernikusz, Giordano Bruno, Tycho Brahe, Kepler munkássága a legjelentősebb. A csillagászati távcső felfedezése Galilei nevéhez fűződik. Ez az eszköz tette lehetővé Hailey üstökös-megfigyeléseit, Messier és Mechaim csillagkatalógusának összeállítását. A XVIII. században Swedenborg a Naprendszer kialakulásának elméletével, Wright és Kant a ködökkel foglalkozott. Külön fejezetet jelent a csillagászat történetében William Herschelnek és fiának John Herschelnek, valamint kárfásuknak Laplace-nak a munkássága. A múlt század közepén a színképelemzés újabb lehetőséget teremtett a csillagok rendszerezésére. A XX. sz. elején a csillagokat már színük, spektrumuk, fényességük, mozgásuk szerint osztályozták. Néhány név e kor jelentős csillagászai közül: Huggins, Kelvin, Lockyer, Easton, Eddington. A XX. század csillagászatát olyan eredmények fémjelzik, mint pL a csillaghalmazok, az extragalaxisok, a pulzárok, a kvazárok felfedezése, s olyan tudósok, mint Shapley, Hertzsprung, Russel, Halle, Hubble, Baade, Sandage, Trumpier, Lindlblad, Ambarcumjan, Seyfert, Hoyle, Schwartzsehald. A szerző a művet értékes képanyaggal egészítette ki. A könyv utolsó fejezete rövid áttekintés a magyar csillagászat történetéről. Néhány szó a szerzőről: Charles Allen Whitney 1929- ben született Milwaukeeben, Wisconsin államban. A Massachusetts Institute of Tecnology-n szerzett fizikusi oklevelet, majd a Harvard Egyetemien csillagászatból doktori fokozatot. 1956 óta a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatóriumban fizikus, és a Harvard Egyetemen a csilllaigászat professzora. (Gondolat) A vadevezős megtérése Krúdyról sokféleképpen emlékeztek meg az elmúlt hetekben, születésének centenáriuma alkalmából Méltatásoktól kezdve, kortárs írók elbeszélésein át, az önéletrajzig, mindenféle módon. Készült Krúdygasztronómia, és készülhetett volna jegyzék a múlt századbeli női ruhatárról. Az író bemutatására nagy gondot fordítottak országszerte. Simonyi Imre így ír Krúdyról : Költő volt — Magyarországban. Ugyanezért: ezerkilencszázharmincháromban egy májusi hajnalon meghasadt a szíve. Többféleképpen értelmezik Krúdy egyéniségét. Fennáll annak a veszélye, hogy az írói magatartás előtérbe helyezésével elsikkad az írói tevékenység. Ezért telitalálat az Egyetemi Színpad Balázs Ádám rendezésében bemutatott darabja. Visszafogottan, sokszínűen összeállított előadás. Tartalmában és formájában tökéletesen illeszkedik a Krúdy-művek hangulatához. Az író lírai regényei nem igénylik a megjelenést, mozgalmasságot A „lefúrt lábú” színjátszás az előadás előnyére szolgált. A néző teljesen átadhatta magát a hangok és szavak varázsának, csodás megelevenítő erejének. Az emlékműsor szinte már rendhagyó módon nem próbálta Krúdyt modernizálni, nem csinált belőle magányos hőst. Meghagyta a korabeli világban melynek életképei felvillannak Krúdy műveiben, s melybe betekintést enged Nagy Endre elbeszélése, Ady verse, „A menekülő lovas”, a Magyar Művész cikke és a gondolatsort folytatva, ide tartozik Szent Margit-sziget Gyógyfürdő Rt levele is. A műsor lírai hangulatához törésmentesen illeszkedett Drahos Bála fuvolajátéka. Sikerült Krúdyt felidézni, bemutatni a „vadevezőst”, ki „hófehér becsületét” is odaadja, ha ezt érzi tisztességesnek. Az emlékműsor írót idézett, s nem halottat. Marosi László Egyetemi úszóverseny Az idén a hagyományokhoz híven ismét megrendezésre került az egyetemi úszóverseny. A szervezőség szikrázó napsütéssel és mogyoróscsokival fogadta a lelkes versenyzőket. A jelentkezők létszáma a tavalyihoz hasonlóan még mindig kevés volt, viszont a színvonal sokkal jobb az idén. Erre szükség is van, mivel nemsokára, november 18-án megrendezésre kerül az egyetemek közötti úszóverseny, melyen szeretnénk, ha egyetemünk megint érmés helyezést érne el. Ehhez viszont szükséges, hogy jóval többen legyünk, mert a 10x50 m-es váltókat a most versenyző 16 (!) ember nehezen tudná kiállítani. Ezért kérünk bennetelket, úszni tudókat, hogy aktivizáljátok magatok! A következő eredmények születtek: (50 m-es számok) gyors: 1. Rétsági Zsolt (30.9) 2. Orosz György (31.7) 3. Lórándfi László (31.9), 1. Bakonyi Zita (43.1). Mell: 1. Papp István (37.7) 2. Rétsági Zsolt (38.7) 3. Orosz György (39.1). 1. Kőmíves Zsuzsa (51.5) 2. Kascsenkó Zita (54.6) 3. Berzsenyi Eszter (1:05.6). Hát: 1. Orosz György (41.8) 2. Rétsági Zsolt (41.8) 3. Lórándfi László (46.2). 1. Tóth Zsuzsa (44.2) 2. Bakonyi Zita (53.2) 3. Berzsenyi Eszter (1:02.6). Pillangó: 1. Orosz György (40.0) 2. Lórándfi László (44.4) 3. Rétsági Zsolt (55.4). 1. Tóth Zsuzsa (37.2 — még a fiúkénál is jobb!). Lóránth József Bíró József Sándor Folytatásnak jó lesz ÍRTA: HAMAROS GYULA UTÁN SZABADON A SZERZŐ Annyi részre szabdalom a filmet, amennyire az operatőr mondja a vágónak — szólt a rendező a Polszki Fiat pilótájához. Nem kell hozzá térkép, a vége felirat után kiválóan tudok tájékozódni. Egy tucat folytatás épp elég a heroikus alkotáshoz. Ennél többet már a néző sem visel el, hát még a filmgyár. Mindenki nevetett. Ki ezen, ki azon, a rendező természetesen önnön szellemességén.★ A pilóta félig kieresztette az áporodott levegőt a lehúzott ablakon, aztán begyakorolt alsó és felső ajak valamint nyelvmozdulattal maga alá köpte cigarettáját, majd kerekded fenekével elriszálta a parazsat. Ettől teljesen tűzbejött. — Élőszóval — kezdte mondókáját —, az artista legurult a fakorláton és premier plánban beleverte orcáját egy rakás lócitromba. Igazi múló citromba. Én gyűjtöttem útközben. Válogatott példányok voltak, ennek köszönheti, hogy épen megúszta az egészet. — Hiába no, márkás filmet csak a németek tudnak csinálni. MINDENKI elégedett volt, pedig szűkösen ültek az öt sovány utasra méretezett luxusautóban. Irókám. Valaki lévén, szintén elégett volt. Óvatosan játszott egy parkerrel, amit előlegéből vásárolt. Előre tudta, hogy a jó munkához jó toll kell. No, és idő, jó idő. A kis csapat, angolosan a gang, egyébként filmet ment kiforgatni a világ negyedik sarkába, jó helyre. Motívumnak jó lesz, szólt írókámhoz az asszisztens, amikor megérkeztek. — Tudod mit — vakkantott írókámra az asszisztens —, alkossunk valami minden körülmény között konvertibilis értéket. Elvégre megtehetjük, hogy addig nem döglünk bele. Én már sokat foglalkoztam az öröklét gondolatával. Az olyan, de olyan jó lenne. Ebben megegyeztek. Aztán az egyetértés jeleként egy hangyányit megszorongatták egymás kezét, amúgy férfiasan. — A szereplőkre nagy súlyt helyezünk. Apropó, hány kiló vagy? — kérdezte az asszisztens frókámat, anélkül, hogy választ várt volna. — A csicsóka mennyiségű színésznő közül én Zsuzsikát találtam a legalkalmasabbnak. Zsuzsi tudja ugyanis a legasszonyosabban elregélni esendő életét. Külön tehetsége van a Pfüfühöz. Amikor egyetlen csepp nyál nélkül kiejti a száján azt, hogy Pfüfü, velem nem lehet bírni. Zsuzsika különben is mindig mindenhez nagyon ért, ebben pedig egyenesen utánozhatatlan, ráadásul él-hal az életért.— Paprikáskrumplit! — nyilatkozott a rendező kerek vigyorral a pincérnek. Szerette a paprikáskrumplit. Ha tehette, mindig azt evett. Ráadásul nagyon jól tudta, hogy az emberek szeretik azt, aki szereti a paprikáskrumplit. A gőzölgő krumplit teketória nélkül — sótlanul — bepasszírozta emésztőrendszerébe, akár az úthenger a göröngyös utat a földbe. A jóllakottság és a meleg keménnyé változtatta arcát, olyan lett, mint az M 7-es, bár nem annyira éhes. — Ugye ide — lihegett kutyául az asszisztens ugyanannak a pincérnek a fülébe. — Fel a kezekkel! — tréfálkozott vissza a pincér. Az asszisztens megrémült — gyerekkorában néha félt is, de az rég volt —, s égnek meredő kézzel megadta magát a két üveg bornak. — Magyar ember bort iszik, ha van — vágta ki magát büszkén, pedig most más volt abban, amibe önmagát vélte, hogy benne tön. Nagyöreg lekaparta zsetonjáról a nikkel mázt és átadta bókámnak, bókám elsápadt a szemébe villanó érme fényétől. Minden sárga (!) volt és minden élesen elvált egymástól. A kontúrok tiszták voltak, bokám kézbe vette a művet és lapozni kezdett. Addig lapozta, mígnem forogni kezdett vele a vilc és ettől kezdve a kön forgatta immár, a forgó könyv. EGYETEM LAPOK AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAP Terjeszti az ELTE KISZ is SZB Felelős szerkesztő: BIERNACZKY SZILÁRD Megjelenik minden második hétfőn Szerkesztőség: 1053 Bp. V., Egyetem tér 1 Telefon: 174—868 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat 1959 Bp VIII., Blaha Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC 78—4669 Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérig A Barcsay Ádámmal készített interjúnk egyik tavalyi számunkban jelent meg. Most egy új képet adunk közre a mesterről.