Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1979 (21. évfolyam, 1-21. szám)
1979-01-24 / 1-2. szám
EGYETEMI LAPOK■ XXI. ÉVFOLYAM, 1—2. SZÁM 1979. JANUÁR 24. ÁRA: 2,40 FORINT AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA LÁZÁR GYÖRGY LÁTOGATÁSA AZ ELTÉ-N Amint már az országos tömegkommunikációs fórumok az elmúlt hónapban hírül adták, Lázár György elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke december 22-én egyetemünkre látogatott. Az egésznapos látogatás első programjaként a jogi kar tanácstermében, a kari állami és társadalmi vezetőkkel kibővített rektori tanács ülésén, Eörsi Gyula rektor, Székely György általános rektorhelyettes és Bence László, a PB titkára tájékoztatást adott az egyetem életéről, mozgalmi tevékenységéről, a rekonstrukció jelenlegi helyzetéről a magasrangú vendég számára. A délelőtti megbeszélésen részt vett Király Andrásné, a budapesti PB titkára, az ülésen elnöklő Borbély Gábor, az V. ker. PB első titkára, Kardos József és Győry László, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetői, valamint Török Imre, az MSZMP KB munkatársa. Eörsi Gyula tájékoztatójában kiemelkedő helyet kaptak azok a kérdéseik, amelyek közvetlenül a hallgatókra, az oktatásra vonatkoznak. A legáltalánosabb adatokat követően szó esett a felvételikkel kapcsolatos tapasztalatokról és arról, hogy az ÁJTK-n és főleg a BTK-n még ma is egyes szakokon többszörös a túljelentkezés, s hogy ennek mii az oka. Kitért a rektori tájékoztató a nyelvtanulás helyzetére, az élő nyelvi ismeretekkel kapcsolatos helyenkénti problémákra. Másrészt arra a sajátos problematikára, amit jobb híján korrekciós rendszernek nevezhetünk. Tehát ni,ha fiatal szerződéses oktatókkutatók esetében néhány év egyetemi munka után az a vélemény alakul ki, hogy az oktató vagy kutató munkára nem alkalmas, de jó gyakorlati érzékkel rendelkezik, ez sajátos gáttá válik az egyetemen kívül elhelyezkedés során. Eörsi Gyula bővebben foglalkozott az interdiszciplinaritás helyzetével, s utalt a Ho Si Minh tanárképző főiskolával kialakított szoros együttműködésre. Felvetette a levelező képzés hatékonyságának problémáját és rámutatott a SZET, illetve az ÉSZET fontosságára, illetve, hogy elsősorban az utóbbi mutat jó eredményeket. Elmondta azt is, hogy jelenleg kilenc megyével alakítottunk ki tanártovábbképzést kabinetszerű rendszerben, mindemellett az a feladatkör országos szabályozást kívánna meg. Ezután röviden vázolva a kutatómunka anyagi kereteit, áttekintette az oktató és kutató munka szempontjából egyaránt alapvető szerkezeti struktúra kérdéseit, a meglevő tanszéki rendszer szerepkörét, illetve a szervezeti integráció eddigi és soron következő lépéseit (tanszékcsoportok a BTK-n és a TTK-n, intézetesítés az ÁJTK-n). Kitért az ösztöndíjrendszer helyzetére, s problémáira és utalt arra, hogy bár a Budaörsi úti kollégiumi építkezés jelentős változást hozott a kollégiumi elhelyezés terén, jelenleg még mindig nem tudunk 107 vidéki hallgató számára helyet biztosítani. Végül szólt az egyetem kifelé irányuló tevékenységéről, kapcsolatairól (biológus-mérnök képzés, a BME-vel közösen, gyógyszerészek bizonyos óráinak ellátása a SOTE részére, jelentős közreműködés a Ho Si Minh oktatómunkájában, részvétel az MTA Oktatási Bizottságában stb.) A rektor áttekintését követően Székely György vázolta az egyetem jelenlegi technikai állapotát, az oktató és kutató munka, illetve a körülmények viszonyát. Majd pedig beszámolt az ELTE rekonstrukciójával kapcsolatos előkészítő tevékenységről. Vázolta azokat a munkálatokat, amelyeket az OM-ben létrehozott Tudományegyetemi Távlati Fejlesztési Bizottság végzett, elsősorban a bölcsész és természettudományi képzés komplex távlati tervének kialakításában. Majd pedig az Állami Tervbizottság 1976 végi határozatától kiindulva vázolta a megszabott keretekközött folyó előkészítő-tervező munkát, amelynek eredményeképpen kétféle tervváltozat kerül majd az idén az Állami Tervbizottság elé. Székely György általános rektorhelyettes, az egyetemi rekonstrukciós bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy a rekonstrukciós terv esetleges elfogadása nyilvánvalóan messzemenően maga után vonná az egyetemi szervezet modernizálását, struktúrájának átalakítását, az interdiszciplináris oktatás és kutatás formáinak kialakítását, a szakterületek újszerű elhelyezését. Ezután Bence László, az ELTE PB-titkára egyetemünk mozgalmi életéről, pártmunkájáról, a párttevékenység helyzetéről, színvonaláról, eredményeiről és problémáiról adott számot. Elmondta, hogy igen jó az együttműködés az állami vezetés és a pártszervezet között, melynek egyik oka, hogy bevált módszerként a soron következő aktuális feladatokat az RT vagy az ET ülése előtt a VB vagy a PB is áttekinti és elképzeléseit, véleményét ajánlások formájában fogalmazza meg. A munka során arra törekszenek, hogy a mindennapi tevékenységet szabályozó döntéseken túl a távolabb felkimntő, ésszerű tervezés szempontjai is érvényesüljenek. — Igaz persze az is, hogy a jó határozatok mit sem érnek „jó végrehajtás nélkül”, s ebben van még mit tennünk itt az egyetemen — mondotta Bence elvtárs. Majd röviden áttekintette a hallgatók világnézeti nevelésének problematikáját is. Utalt arra, hogy a pártszervezet a nagyobb vizsgálatok mellett rendszeresen nyomon követi a világnézeti nevelés helyzetét. Másrészt megemlítette, hogy időnként a körülmények akadályozzák e szélesebb körű tevékenység kibontakozását (így a Budaörsi úti kollégium ún. lepényépülete, amely a közös kulturális helyiségeket foglalja majd magába, többszöri határidőcsúszás ellenére mind a mai napig nem készült el.) Röviden szólt a pártépítés aktuális feladatáról, a hallgatók párttaggá nevelésének fontos kérdéséről. Majd pedig befejezésül hangsúlyozta, hogy a pártszervezet egyik jelenlegi fontos feladatának tekinti azt, hogy a határozatok végrehajtására az eddiginél is nagyobb figyelmet szánjon. A tájékoztatók után Lázár elvtárs köszönetet mondott a valamennyi fontos kérdést felölelő, tartalmas és gazdag információkért. Nagyra értékelte azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az egyetem vezetői, párt- és társadalmi aktivistái az oktató-nevelő munka színvonalának növelése, a tudományos kutatások fejlesztése, a rekonstrukció megvalósításának előkészítése érdekében kifejtenek. Majd pedig hozzáfűzte, hogy az Állami Tervbizottság minden bizonnyal kedvező megoldást talál az ELTE-n folyó sokrétű munka feltételeinek biztosítására. A Minisztertanács Elnökének kérdései többek között a hallgatók elhelyezkedésére, s ezzel szoros összefüggésben a társadalmi igények és a képzés közötti összhang problémájára irányultak. Ezen kívül kiegészítő információkat kért a tudományos kutatás és a gyakorlat kapcsolatát illetően. A feltett kérdések közül az elsőre Eörsi Gyula válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a munkahelyeken gyakran irreálisak az elvárások. Nem lehet kész embereket „szállítani” a gyakorlatnak. Ugyanakkor a végzetteket gyakran a képzettségi színvonaluk alatt foglalkoztatják. Másrészt az irányított elhelyezkedés terén, különösen a vidéki munkahelyek esetében támadtak nehézségek. Az egyik ilyen probléma objektív körülményből fakad. A végzett nők különösen ha már családosak, csak igen nagy áldozatok árán lennének képesek vidéki, különösen távoli munkahelyet választani. Másrészt több helyen a pályázatban kiírt ígéretek (anyagi támogatás, lakásmegoldás) beváltatlanok maradtak. Kubovics Imre, a TTK dékánja felszólalásában elsősorban a tudományos kutatás és a gyakorlat kapcsolataival foglalkozott. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy az ipari kapcsolatok 60— 70 százaléka megfelel a kutatási főirányoknak, más részük viszont célprogramok formájában valósul meg. Másrészt néhány példával érzékeltette is (pl. gyógyszeripari, Csepeli Fémművek, Székesfehérvári Alumínium Tröszt, Olajipari Tröszt stb.) az elsősorban a TTK-hoz kapcsolódó széleskörű ipari kapcsolatrendszerünket. Szathmári István, a BTK dékánja az irányított elhelyezkedés, a káderutánpótlás, a tudományos szervezettség és végül a felvételi rendszer néhány kérdését elemezte vendégünk számára. (Folytatás a 3. oldalon) Lázár György délutáni beszámolóját tartja, az elnökségben (jobbról balra): Király Andrásné, a budapesti PB titkára, Bence László, az ELTE PB titkára, Eörsi Gyula rektor, Borbély Gábor, az V. ker. PB első titkára, Szakács Kálmán, az ELTE Szakszervezeti Bizottság elnöke. (MTI-fotó) PARLAMENT Parlament-e a parlament? Határozathozó testület, avagy az oktatók és hallgatók közötti véleménycsere legszélesebb egyetemi fóruma ? Természetesen az utóbbi... Mind szélesebb hallgatói tömegeket kell bevonni a tantervek kidolgozásába! Az egyetem állami vezetésének beszámolójához hozzászólva a hallgatók elmondták ... Vélemények kereszttüzében állt és áll az ifjúsági parlament. Most, amikor a parlamentek már lezajlottak, és az elhangzottak alapján az intézkedési terv kidolgozása folyik, de az értékelés még javában tart, szinte mindennap találkozunk folyosói beszélgetések félmondatait elcsípve, és értekezletek hozzászólásain éppúgy a parlamenten felmerült problémákkal, a jobbító szándékú javaslatokkal. A parlament viták kereszttüzében áll. Teljesültek-e az előzetes elvárások? Elérte-e célját? A parlament szükségességét, létét ma már senki sem kérdőjelezi meg. Tisztán látjuk a szervezés során felmerült problémákat , és utólag talán azt is, hogyan lehetett volna egyiket-másikat elkerülni. Természetesen tudjuk, hogy a parlamentek megrendezése során nem egy éles kérdés felvetődött. Sokszor ráéreztek a hozzászólók az egyetem gondjaira, problémáira. Másutt a helyi parlamentek eredményességét gátolták bizonyos tényezők. De a helyi kudarcok nem jelentik azt, hogy a parlamenti forma nem lenne megfelelő. Az ifjúsági parlamentek rendezését egyetemünkön hoszszas előkészítő munka előzte meg. Mint a KISZ előzetes parlamenti határozatában olvasható, a parlament „járuljon hozzá az egyetem oktató-nevelő, kutató munkájának javításához. Legyen az egyetem egységét és a hallgatók jobbító szándékát kifejező fórum. A KISZ-szervezet érje el, hogy a parlamenteken felvetett kérdések járuljanak hozzá az egyetem belső munkájának, politikai, szervezeti problémáinak elemzéséhez. A KISZ-szervezet használja fel a parlamenteket politikai propagandájára, beszéljen gondjairól, terveiről, elképzeléseiről...” Véget értek az ifjúsági parlamentek. Az előzeteseket olvasva úgy érezzük, az anyagok készítői jól ráéreztek a főbb kérdésekre. Az előzetesen várt problémák szinte mind felmerültek a vitákban. Ilyen volt pl. a tanterv kérdése. Különböző szakos hallgatók már korábban is készítettek a saját szakterületüket érintő tantervmódosító javaslatokat. Ezek a legtöbbször komolyak, megalapozottak és jogos igényeket, elvárásokat tükröznek. Néha persze túlzóak és nem tükrözik a reális feltételeket. Mégis jó, hogy a hallgatók magukénak érzik tanulmányaikat, saját maguk is azon fáradoznak, hogy tanulmányaik minél könnyebben elsajátíthatóak, minél inkább a valósághoz, a gyakorlathoz kapcsolódjanak. Több parlamenten is elhangzott az a jogos igény, hogy a hallgatókat vonják be a tantervek készítésébe. Központi kérdés volt szinte mindenütt, mi a helyzete az egyetemnek a mai magyar felsőoktatásban, előkerülta rekonstrukció terve és a belső gazdasági problémák is. Számos kérdés kapcsolódott a hallgatói képviseleti rendszer és a parlamentek egymáshoz való viszonyához, szerepéhez. Bár a parlamentek hivatalos értékelése még tart, megállapíthatjuk, hogy a KISZ-szervezet együttműködése az állami és pártvezetéssel a parlamentek megrendezése során végig jó volt, megvolt a lehetőség a tartalmas felkészülésre. Természetesen azért adódtak problémák is. Néhol a beszámolót a küldöttek nem kapták meg időben, és ez gondot okozott többek között a BTK és a TTK kari parlamentjére való felkészülésben. Sokat vitatott kérdés, helyes-e előzetesen intézkedési tervet, javaslatot készíteni. Ahol ez elkészült, nagyon jó segédanyagnak bizonyult, a viták kiindulópontja lett. Az egyetemi parlament tanulságai viszont azt mutatják, hogy nehéz lett volna egyetemi szinten előre intézkedési tervet készíteni. A parlamentek kapcsán felvetődik a kérdés, milyen az egyetem ifjúságpolitikája. Beszélhetünk-e egyáltalán önálló ifjúságpolitikáról? Ki tudja előre végiggondolni egy várható időszak ifjúságpolitikai feladatait? Egyáltalában az ifjúságpolitika kapcsán érdemes elgondolkozni, mi az oka a hallgatók viszonylag széles rétegében jelentkező érdektelenségnek, közömbösségnek? Azt hiszem, ezeknek a kérdéseknek a továbbgondolása már túlmutat egy parlament feladatain. Szerencsére persze, ez az érdektelenség nem volt általános, erre mutatnak a parlamentekre való felkészülés során született, megalapozott, tartalmas korreferátumok, az építő hozzászólások. Szólnunk kell arról, hogy az előző parlamentekhez képest az idén sokkal több oktató vett részt ezen a demokratikus fórumon. A TTK-n a két évvel ezelőttiek szintjén sikerültek az idén is a parlamentek. Körülbelül ugyanennyien vettek részt hasonló aktivitással. Különösen a TTK parlamentjén érződött az információ-áramlás fontossága. Felmerült az igény, hogy máskor is teremtsenek módot ilyen széles körű fórum előtti információcserére. A Jogi Karon korábban nem voltak középszintű parlamentek. Ez magyarázza azt, hogy viszonylag kevesen vettek részt az évfolyam szintű értekezleteken. Ezeken a fórumokon ezúttal még nem hangzottak el önálló beszámolók, de mindenesetre eredmény, hogy ilyen szinten is rendeztek évfolyamértekezleteket. A BTK-n már kialakult rendszere volt a középszintű parlamenteknek. A korábbi parlamenteken a diákok komoly akitivitással vettek részt. Az idén viszont váratlanul kevesen jelentek meg, és a viszonylag kevés résztvevő is elsősorban a KISZ-vezetők köréből került ki. A kis létszám ellenére aktívan segítették a parlamentek munkáját. Egyelőre nem elemezték ennek a viszonylagos érdektelenségnek az okát, s mi sem vagyunk hivatottak, hogy bármiféle egyértelmű magyarázatot adjunk. Annyi bizonyos, hogy a KISZ-szervezetet váratlanul érte ez a passzivitás, és ha jobban felkészültek volna, jó propagandával, az érdektelenséget fel tudták volna oldani. El kell mondanunk egyébként, hogy a bölcsész hallgatók többsége úgy látja, az előző parlamentek ajánlásaiból kevés valósult meg. Bár kétségtelenül voltak , vannak, túlzó elvárások is, az elkedvetlenedésnek mégiscsak ez lehetett az egyik fő oka. Az előkészítések során arra kellett volna irányítani a figyelmet, hogy a kudarcok nem jelentik általában a parlamenti forma kudarcát, és ismertetni kellett volna, miért nem teljesültek a korábbi követelések. Az egyetemi parlamentek intézkedési terve várhatólag január végére születik meg, s kerül az Egyetemi Tanács elé. Az intézkedések végrehajtását az arra illetékes egyetemi testületek és a hallgatói képviselők együttesen kísérik majd figyelemmel. Az intézkedési tervben szereplő határozatok végrehajtásáról pedig lapunkban is folyamatosan tájékoztatást adunk. Lengyel János