Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1979 (21. évfolyam, 1-21. szám)

1979-02-21 / 3. szám

JÓ TANULÓ - J­Ó SPORTOLÓ Hegedűs Abel negyedéves térképész hallgató a BEAC tájékozódási fotója a „A jó tanuló — jó sportoló” pályáza­ton a férfiak mezőnyében 490 ponttal második helyezést ért el. Ezen a pályázaton koráb­ban már egyszer első és két­szer második helyezett volt. 1964 óta a BEAC sportolója. Két és fél évig mint a tájéko­zódási futási szakosztály ve­zetője dolgozott. Csapatával együtt 1972—73-ban ifjúsági válogatott bajnokságot nyert, egyéniben egy arany és egy ezüst­érmet. 1974-ben a fel­nőtt váltóbajnokságon csa­patával elsők lettek. Külföl­dön is sokat versenyzett. Len­gyelországban és Romániában ért el nemzetközi versenyeken helyezést. Nem véletlen, hogy még 10 éves sem volt, amikor elkezdett versenyszerűen sportolni. Hiszen nővére, He­gedűs Ágnes ugyanebben a sportágban azóta világbajnoki ezüst, bátyja, Hegedűs András ugyancsak ebben a sportágban váltóban világbajnoki bronz­érmes lett. Az utóbbi időben energiáinak nagy részét a szakosztály vezetésének szen­telte. Az évek óta az országos élmezőnyben szereplő szak­osztály érdekében sokat fá­radozott, a BEAC keretein be­lül a lehetőségekhez képest mindent kiharcolt a szakosz­tálynak. Ahogy mondja, ez az elfogultsága vezetett azokhoz a konfliktusokhoz, melyek után végül is úgy döntött, hogy lemondott a szakosztály vezetéséről. A szakosztály legfőbb rendezvé­nye, amelyet ő szervezett a Nemzetközi Eötvös Lóránd emlékverseny volt. Ezt a ver­senyt az egyetem támogatásá­val magas szinten sikerült megrendezni közép-európai viszonylatban is igen jelentős verseny volt. Hegedűs Ábelt a tájékozódási futás vitte el a szakmájához is, hiszen ehhez a sporthoz nélkülözhetetlen a térkép. — Viszonylag fiatal korom óta foglalkozom térképekkel, gyűjtöm a térképeket. Főleg az új térképek érdekelnek, amelyek minél részleteseb­ben ábrázolják a jelenségeket. Sok térképem van, természe­tesen elsősorban tájfutási tér­képek. Nagyon szomorú, hogy a magyarországi térképek színvonala a környező orszá­gokéhoz viszonyítva jóval ala­csonyabb. Választott hivatá­sommal én is azt szeretném elérni, hogy ezen az állapoton javítsak. Elsősorban tájfutási és turista térképekkel szeret­nék foglalkozni és szerencsém­re vagy szerencsétlenségemre elég sok munka akad Magyar­­országon ezekkel a térképek­kel kapcsolatban. Úgy érzem, hogy sok ma használatos tér­kép lélektelenül készült. — Most is indulsz versenye­ken? — Igen, most is részt veszek az ezüstérmes csapatban a főiskolás bajnokságon. És ez egy olyan sport, amelyet nem lehet abbahagyni. Az egész országot bejártam már, főleg a középhegységeket, sokszor megfordultam Csehszlovákia középhegységeiben és a Magas- Tátrában. Jártam a tájfutás őshazájában, Skandináviában Norvégiában versenyeken is vettem részt, és olyan gyönyö­rű hegyek között jártam, hogy ezeket mindenkinek meg kell néznie legalább egyszer. Cso­dálatos tájak vannak ott. A tájfutás és a térképészet között szoros kapcsolat van. Jelenleg is a 20 térképész hallgató közül 4 tájékozódási futó is. — Milyen terveid vannak a közeli jövőre? — Most már igyekszem a szakmai munkával foglalkoz­ni. Nem pályázom komolyabb eredményekre, a rendszeres szervezői munkát is befejez­tem. Viszont, ahogy már em­lítettem, ez a sport alkalmas arra, hogy az ember egészsége megóvása érdekében űzze. Csak javasolni tudom minden­­kinek, hogy foglalkozzon ve­le, a BEAC tájfutási szakosz­tályában minden egyetemistát szeretettel várnak. A szak­osztály az egyetem tömegsport­jában szeretne minél nagyobb szerepet kapni. Tavasszal az én irányításommal rendezünk egy egyetemi tájfutási ver­senyt. Nagyon szeretném, ha itt minél többen részt venné­­nek. Az első ilyenen, tavaly sajnos csak öt induló volt. Diplomamunkámat a tájfu­tási térképeket összefoglaló ta­nulmány formájában szeret­ném elkészíteni. Ne tűnjön nagyképűségnek, de miután egy ilyen jellegű munkára na­gyon nagy szükség lenne, sze­retnék olyan komoly, alapos dolgozatot készíteni, amelyet esetleg később talán publikál­ni is lehetne. Az anyaggyűjtést már régóta folytatom, lé­nyegében be is fejeztem, csak a formábaöntés maradt hátra. — Érdeklődéssel várjuk ezt a munkát. Lengyel János Sakkcsapatunk mérkőzései 1979-ben Február elején megindulnak az Országos Sakkcsapatbaj­nokság küzdelmei. Amikor ezek a sorok megjelennek, csapatunk már túljutott az el­ső OB—II-es fordulón. A BEAC OB—I-ből kiesett gár­dáját a nehezebb, Keleti cso­portba osztották. Mérkőzése­ink időpontjai: Február 4.: Utasellátó— BEAC (V. Münnich F. u. 19.); Február 18.: BEAC—Vasútépí­tő; Március 4.: ÉLGÉR— BEAC (X. Mázsa tér 2—6.); Március 18.: BEAC—Békés­csaba; Április 1.: Makó— BEAC (Makó, Lenin tér 10.); Április 22.: BEAC—Szolnok; Május 6.: Salgótarján—BEAC (Salgótarján, Felszabadulás u. 68.); Május 20.: BEAC—Sze­ged; Szeptember 30.: Vasas Izzó—BEAC (IV. Megyeri út 6 ); Október 14.: BEAC—Mis­kolci Sp.; Október 28.: Deb­recen Sp.—BEAC (Debrecen, Széchenyi u. 8.); November 11.: BEAC—Postás; November 25.: Nyíregyháza—BEAC (Nyíregyháza, Bessenyei tér 14.). Otthoni mérkőzéseinket a BEAC székház tanácstermé­ben játsszuk: XI., Bogdánffy u. 10. Kritikus lesz az 1979. év sakkcsapatunknak. Jövőnk biztonsága érdekében feltétle­nül vissza kell jutnunk az el­ső osztályba. Erre lehetősége­ink kedvezőek, szerencsére sakkozóink közül senki sem hagyta cserben csapatunkat, így változatlan erővel vehet­jük fel a küzdelmet Első csapatunk kerete: Sza­bolcsi, Honfi, Virág, Rövid, Ványai, Honos, Veress, Mor­vai, Csáki, Mika, Staar, He­gedűs, Molnár, Kunos, Szoko­­lov, Lengyel, Papp, Zempléni, Nikovits, Székely. A szakosztályvezetői tisztsé­get a hosszabb időre Lenin­­grádba távozó Mika János he­lyett, dr. Virág Ferenc mester vállalta. Reméljük, a közeljö­vőben az elmúlt évinél több sikeres mérkőzésről tájékoztat­hatjuk olvasóinkat. (S. Gy.) Az ELTE KISZ-titkári Ér­tekezletén a napokban fogják tárgyalni a XIV. Országos Tu­dományos Diákköri Konferen­cia előkészületeit, a KISZ- szervezetre háruló ezzel kap­csolatos feladatokat. Ugyan­csak itt kerül megbeszélésre az Egyetemi Tanács elé kerülő KÖZÉPISKOLA ÉS EGYE­TEM című napirendi pont. ★ Az ELTE KISZ-bizottsága kooptálta tagjai sorába Szabó Zoltánt, a TTK KISZ-vezető­­ség volt ágit.-prop. titkárát és szervező titkári feladatkörrel bízta meg. ★ Az ELTE KISZ-bizottsága az ELTE Reformbizottságába Hudecz Ferencet delegálta KISZ-képviselőnek. ­ SPORTHÍREK 12 csapat vett részt az ELTE SZB sportbizottsága és a Test­­nevelési Tanszék által rende­zett „Téli Kupa” teremfoci­bajnokságon. A selejtező mér­kőzések január 20.-án kezdőd­tek, a január 29.-i döntőbe négy csapat jutott. A győzel­met a tavalyi évhez hasonlóan a vegyész-válogatott nyerte, második helyen egy „Software” nevű matematikus-csapat, a harmadikon a Fizikai-Kémiai Tanszék, negyediken az Egye­temi Könyvtár csapata végzett, örvendetes, hogy a tavalyi évhez képest csaknem meg­duplázódott a résztvevő csapa­tok száma. Bizonyos azonban, hogy jobb szervezéssel tovább lehetne növelni az induló csa­patok számát, hiszen az ELTE- bajnokságnak kiírt tornán sem jogász, sem bölcsész-csapatok nem vettek részt. ★ Az idén is nagyszerűen kezdte a bajnoki évet a BEAC női kosárlabda csapata. A 7. forduló után 6 győzelemmel és 11 vereséggel a bajnoki táblázat 4. helyét foglalja el a NB I- ben, s mivel az élcsoportban helyet foglaló csapatok nálunk több mérkőzést játszottak. Ez a jó kezdés valószínűleg hosz­­szabb időre biztosítja, hogy az élmezőnyben maradjunk. Az eredmények értékét növeli, hogy átigazolások, edzőválto­zás, sérülések nehezítették a folyamatos munkát. Az új já­tékosok közül Kovács Ilona (a BTK 1. éves pszichológus hallgatója) és Dr. Pilweinné rövid idő alatt jól beleillesz­kedtek a csapatba. A „Téli Kupa” bajnokság győztes vegyész csapatának tagjai és a verseny rendezői Acta juvenum 1978/1. Az ELTE Újkori Magyar Történeti Diákkörének kiadvá­nya azt a nyolc dolgozatot tartalmazza, amelyek az 1975— 76-os tanév során készültek a Diákkör keretében, s díjat nyert résztvevői voltak a kari diákköri konferenciáknak. A dolgozatok többsége azóta — a tanári és diáktársi bírálatok figyelembevételével — tovább csiszolódtak, s így a szorga­lomról, tudományos igényességről s nem utolsósorban az ér­dekes témaválasztásról tanúskodó munkák mindegyike nem­csak alkalmas a közrebocsátásra. Tartalmilag a tervezett kötet tanulmányai a 19. századi magyar történelemből merítik tárgyukat. De nemcsak kronoló­giai értelemben, hanem témaválasztásukban is felfedezhető az a szorosabb egység, amely az együttes megjelentetést in­dokolttá teszi, a tanulmányok a magyar polgári átalakulás sokágú problematikájához kapcsolódnak, annak politikai, esz­metörténeti, művelődéstörténeti vonatkozásaihoz szolgálnak fontos adalékokkal. Az egyik tanulmány a nemesi reformel­lenzék kialakulásáról, a másik e reformellenzék polgári tá­mogatóiról, a következő az „ellenfél”, a kamarilla titkosrend­őrségének krműködéséről számol be. Megismerhetjük az ipar­­fejlesztésre vonatkozó törekvéseket, két tanulmány is foglal­kozik a polgári átalakulás döntő fordulatát jelentő 1848—49-es eseményekkel, végül áttekintést kapunk arról, hogy meddig terjedt a polgári szabadságjogok között alapvető jelentőségű sajtószabadság 1867 után, végül, hogy hogyan valósult meg a következő népoktatás egy községi felekezeti népiskolában. A nyolc dolgozat a feltárt anyag gazdagságát, megállapí­tásainak megalapozottságát tekintve természetesen nem egyen­értékű, de helytelen lenne egy sommás ismertetés keretében ennek alapján értékkülönbségeket megállapítani, hiszen pél­dául a szerényebb célkitűzést könyebb volt vállalójának ma­radéktalanul elérnie, mint annak, aki a korszak alapkérdéseit is érintő dolgozat írásába fogott Szükségtelennek látszik egyébként a meglevő stiláris döccenők, fogalmazásbeli különb­ségek kiegyenlítése is. Nemcsak a köteteim, a szövegek is nyugodtan árulkodhatnak arról, hogy pályakezdő, zömében jelenleg is egyetemista fiatalok tudományos munkálkodásá­nak első eredményeivel állunk szemben. A kötet az alábbi dolgozatokat tartalmazza: Tengelyi László: „A rendszeres bizottságok úrbéri mun­kálatainak egybevetését” végezte el. Az 1827-ben újólag ki­küldött országgyűlési bizottságok úrbéri tárgyú javaslatát elemzi, s egybeveti azt a bizottsági tagok különvéleményei­vel, illetve az évtizedekkel ezelőtt először kiküldött ország­gyűlési bizottság úrbéri munkálatával, s a szövegek gondos elemzésével mutatja ki, hogy a jobbágytelki haszonvétel sza­bad adásvételének felkarolt javaslata a földesúri érdekek vé­delmének keretei között maradva is mennyiben egyengette objektíve a polgári átalakulás — később már tudatosan is vállalt — ügyét Wellmann Nóra levéltári forrásanyag felhasználásával vizsgálta meg, hogyan ment végbe „A Habsburg birodalom titkosrendőrségének kiépülése és működése I. Ferenc uralko­dása idején”. Amikor a Habsburg-kormányzat hatalmi szer­vei felismerték az 1820-as, 1830-as évek fordulóján a magyar reformmozgalom kialakulását, szükségessé vált a birodalmi titkosrendőrség megszervezése és hatáskörének tisztázása. A tanulmány a szervezet ismertetése mellett az egykorú besú­gójelentések felhasználásával ismerteti magyarországi mű­ködésének első esztendeit is. Gerő András azt elemzi, hogy milyen helyet foglalt el „Az iparfejlesztés a reformkor érrendszerében”. A fontos kérdést színvonalasan elemző tanulmány az 1840-es évek vi­tái és publikációi alapján rekonstruálja azt az érvrendszert, amellyel a Kossuth körül tömörült ellenzék bizonygatta az iparfejlesztés fontosságát, indokolta az államhatalom szere­pének roppant fontosságát. Megvizsgálja, hogy milyen helyet foglal el az iparfejlesztés a reformprogram egészében, érde­kes szempontokat vet fel a reformkori politika és gazdaság­­politika összefüggéseiről. Poros András azt tárta fel, hogy kik voltak „A nemesi reformellenzék polgári támogatói Pesten a reformkor utolsó éveiben”. Arra a konkrétan még csak kevéssé megválaszolt kérdésre keresett feleletet, hogy milyen mértékben vett részt a pesti iparos és kereskedő polgárság a nemesi reformellen­zék által életrehívott gazdasági és politikai szervezetekben, s így értékes adatokkal járult hozzá az érdekegyesítő pólitika tényleges érvényesülésének, hatékonyságának vizsgálatához. Erdődiy Gábor arra a kérdésre keresett feleletet, hogy milyen volt „A forradalmi kormányzat európai látóköre 1848-ban”. Tanulmányában annak elemzésére vállalkozott, hogy mennyiben kísérhették és kísérték ténylegesen figye­lemmel a hazai forradalmi átalakulás vezetői az európai fej­leményeket, mennyiben ismerték fel az egykori rohamos vál­tozások fő tendenciáit, s nem utolsósorban, hogy milyen szem­lélet alapján értékelték azokat. Az alapos sajtótörténet tanul­mányokra építő stúdium bemutatja, hogy a forradalmi átala­kulás vezető gárdája az európai áttekintés igényével politi­zált, külpolitikai orientációjában a polgárosult vagy polgá­rosodó országok szövetségét kereste. Csorba Csilla értékeli „1848—49 megítélését Irányi D.— Ch. L. Chassin ’Historre politi­que de la Révolution de Hongrie’ c. könyvében”. A dolgozatíró az 1859—60-ban Pá­rizsban kiadott, idehaza is ismert, de kellőképpen mindmáig nem elemzett fontos forradalomtörténeti munkát elemzi. Be­mutatja, hogy Irányi milyen fontosságot tulajdonított a re­formkori fejlődés és a forradalom szerves összefüggése ki­mutatásának, méltatja törekvéseit a nemzetiségi kérdés mél­tányos ábrázolására, figyelembe véve nemcsak 1848—49. való­ságos eseménytörténetét, hanem a könyv publikálásának kö­rülményeit, az abszolutizmus 1859—60. évi válságának körül­ményeit is. Szabolcs Éva és Kerényi Péter „Böszörményi László saj­tópere és a dualizmus sajtójoga” ismertetése kapcsán annak megvilágítására vállalkoztak, hogy mennyiben érvényesültek, s mennyiben deformálódtak az 1848. évi sajtótörvények a ki­egyezés után. Rámutatnak arra, hogy Böszörményi a sajtótör­vény előírásaival nem került összeütközésbe, a sajtótörvény csak kormányzat, ill. bíróság általi szűkítő értelmezése tette lehetővé elítéltetését. Utalnak arra is, hogy a sajtóesküdtszéki rendszer fennmaradása a jelzett korlátok között mégis biztosí­totta a sajtó védelmét a kormányzat ellenében. Páll István által közzétett „Adatok az újlétai református iskola történetéhez” mutatják be az Újléta k­özségbeli nép­oktatási viszonyokat 1865-től 1913-ig, amikor az iskola fenn­tartására képtelenné vált ref. egyházközség maga kérte an­nak községi tulajdonba vételét. A feldolgozott presbiteri jegy­zőkönyvek fontos adatokat nyújtanak a falusi művelődés egy­korú történetére, a népiskolázás állására vonatkozóan. A kötet mind a szakmai kérdések, mind a diákköri mun­ka iránt érdeklődők számára élvezetes olvasmány. Beszerez­hető a Bölcsészkar épületében a II. emeleti jegyzetellátóban. Gergely András

Next