Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1979 (21. évfolyam, 1-21. szám)
1979-02-21 / 3. szám
JÓ TANULÓ - JÓ SPORTOLÓ Hegedűs Abel negyedéves térképész hallgató a BEAC tájékozódási fotója a „A jó tanuló — jó sportoló” pályázaton a férfiak mezőnyében 490 ponttal második helyezést ért el. Ezen a pályázaton korábban már egyszer első és kétszer második helyezett volt. 1964 óta a BEAC sportolója. Két és fél évig mint a tájékozódási futási szakosztály vezetője dolgozott. Csapatával együtt 1972—73-ban ifjúsági válogatott bajnokságot nyert, egyéniben egy arany és egy ezüstérmet. 1974-ben a felnőtt váltóbajnokságon csapatával elsők lettek. Külföldön is sokat versenyzett. Lengyelországban és Romániában ért el nemzetközi versenyeken helyezést. Nem véletlen, hogy még 10 éves sem volt, amikor elkezdett versenyszerűen sportolni. Hiszen nővére, Hegedűs Ágnes ugyanebben a sportágban azóta világbajnoki ezüst, bátyja, Hegedűs András ugyancsak ebben a sportágban váltóban világbajnoki bronzérmes lett. Az utóbbi időben energiáinak nagy részét a szakosztály vezetésének szentelte. Az évek óta az országos élmezőnyben szereplő szakosztály érdekében sokat fáradozott, a BEAC keretein belül a lehetőségekhez képest mindent kiharcolt a szakosztálynak. Ahogy mondja, ez az elfogultsága vezetett azokhoz a konfliktusokhoz, melyek után végül is úgy döntött, hogy lemondott a szakosztály vezetéséről. A szakosztály legfőbb rendezvénye, amelyet ő szervezett a Nemzetközi Eötvös Lóránd emlékverseny volt. Ezt a versenyt az egyetem támogatásával magas szinten sikerült megrendezni közép-európai viszonylatban is igen jelentős verseny volt. Hegedűs Ábelt a tájékozódási futás vitte el a szakmájához is, hiszen ehhez a sporthoz nélkülözhetetlen a térkép. — Viszonylag fiatal korom óta foglalkozom térképekkel, gyűjtöm a térképeket. Főleg az új térképek érdekelnek, amelyek minél részletesebben ábrázolják a jelenségeket. Sok térképem van, természetesen elsősorban tájfutási térképek. Nagyon szomorú, hogy a magyarországi térképek színvonala a környező országokéhoz viszonyítva jóval alacsonyabb. Választott hivatásommal én is azt szeretném elérni, hogy ezen az állapoton javítsak. Elsősorban tájfutási és turista térképekkel szeretnék foglalkozni és szerencsémre vagy szerencsétlenségemre elég sok munka akad Magyarországon ezekkel a térképekkel kapcsolatban. Úgy érzem, hogy sok ma használatos térkép lélektelenül készült. — Most is indulsz versenyeken? — Igen, most is részt veszek az ezüstérmes csapatban a főiskolás bajnokságon. És ez egy olyan sport, amelyet nem lehet abbahagyni. Az egész országot bejártam már, főleg a középhegységeket, sokszor megfordultam Csehszlovákia középhegységeiben és a Magas- Tátrában. Jártam a tájfutás őshazájában, Skandináviában Norvégiában versenyeken is vettem részt, és olyan gyönyörű hegyek között jártam, hogy ezeket mindenkinek meg kell néznie legalább egyszer. Csodálatos tájak vannak ott. A tájfutás és a térképészet között szoros kapcsolat van. Jelenleg is a 20 térképész hallgató közül 4 tájékozódási futó is. — Milyen terveid vannak a közeli jövőre? — Most már igyekszem a szakmai munkával foglalkozni. Nem pályázom komolyabb eredményekre, a rendszeres szervezői munkát is befejeztem. Viszont, ahogy már említettem, ez a sport alkalmas arra, hogy az ember egészsége megóvása érdekében űzze. Csak javasolni tudom mindenkinek, hogy foglalkozzon vele, a BEAC tájfutási szakosztályában minden egyetemistát szeretettel várnak. A szakosztály az egyetem tömegsportjában szeretne minél nagyobb szerepet kapni. Tavasszal az én irányításommal rendezünk egy egyetemi tájfutási versenyt. Nagyon szeretném, ha itt minél többen részt vennének. Az első ilyenen, tavaly sajnos csak öt induló volt. Diplomamunkámat a tájfutási térképeket összefoglaló tanulmány formájában szeretném elkészíteni. Ne tűnjön nagyképűségnek, de miután egy ilyen jellegű munkára nagyon nagy szükség lenne, szeretnék olyan komoly, alapos dolgozatot készíteni, amelyet esetleg később talán publikálni is lehetne. Az anyaggyűjtést már régóta folytatom, lényegében be is fejeztem, csak a formábaöntés maradt hátra. — Érdeklődéssel várjuk ezt a munkát. Lengyel János Sakkcsapatunk mérkőzései 1979-ben Február elején megindulnak az Országos Sakkcsapatbajnokság küzdelmei. Amikor ezek a sorok megjelennek, csapatunk már túljutott az első OB—II-es fordulón. A BEAC OB—I-ből kiesett gárdáját a nehezebb, Keleti csoportba osztották. Mérkőzéseink időpontjai: Február 4.: Utasellátó— BEAC (V. Münnich F. u. 19.); Február 18.: BEAC—Vasútépítő; Március 4.: ÉLGÉR— BEAC (X. Mázsa tér 2—6.); Március 18.: BEAC—Békéscsaba; Április 1.: Makó— BEAC (Makó, Lenin tér 10.); Április 22.: BEAC—Szolnok; Május 6.: Salgótarján—BEAC (Salgótarján, Felszabadulás u. 68.); Május 20.: BEAC—Szeged; Szeptember 30.: Vasas Izzó—BEAC (IV. Megyeri út 6 ); Október 14.: BEAC—Miskolci Sp.; Október 28.: Debrecen Sp.—BEAC (Debrecen, Széchenyi u. 8.); November 11.: BEAC—Postás; November 25.: Nyíregyháza—BEAC (Nyíregyháza, Bessenyei tér 14.). Otthoni mérkőzéseinket a BEAC székház tanácstermében játsszuk: XI., Bogdánffy u. 10. Kritikus lesz az 1979. év sakkcsapatunknak. Jövőnk biztonsága érdekében feltétlenül vissza kell jutnunk az első osztályba. Erre lehetőségeink kedvezőek, szerencsére sakkozóink közül senki sem hagyta cserben csapatunkat, így változatlan erővel vehetjük fel a küzdelmet Első csapatunk kerete: Szabolcsi, Honfi, Virág, Rövid, Ványai, Honos, Veress, Morvai, Csáki, Mika, Staar, Hegedűs, Molnár, Kunos, Szokolov, Lengyel, Papp, Zempléni, Nikovits, Székely. A szakosztályvezetői tisztséget a hosszabb időre Leningrádba távozó Mika János helyett, dr. Virág Ferenc mester vállalta. Reméljük, a közeljövőben az elmúlt évinél több sikeres mérkőzésről tájékoztathatjuk olvasóinkat. (S. Gy.) Az ELTE KISZ-titkári Értekezletén a napokban fogják tárgyalni a XIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia előkészületeit, a KISZ- szervezetre háruló ezzel kapcsolatos feladatokat. Ugyancsak itt kerül megbeszélésre az Egyetemi Tanács elé kerülő KÖZÉPISKOLA ÉS EGYETEM című napirendi pont. ★ Az ELTE KISZ-bizottsága kooptálta tagjai sorába Szabó Zoltánt, a TTK KISZ-vezetőség volt ágit.-prop. titkárát és szervező titkári feladatkörrel bízta meg. ★ Az ELTE KISZ-bizottsága az ELTE Reformbizottságába Hudecz Ferencet delegálta KISZ-képviselőnek. SPORTHÍREK 12 csapat vett részt az ELTE SZB sportbizottsága és a Testnevelési Tanszék által rendezett „Téli Kupa” teremfocibajnokságon. A selejtező mérkőzések január 20.-án kezdődtek, a január 29.-i döntőbe négy csapat jutott. A győzelmet a tavalyi évhez hasonlóan a vegyész-válogatott nyerte, második helyen egy „Software” nevű matematikus-csapat, a harmadikon a Fizikai-Kémiai Tanszék, negyediken az Egyetemi Könyvtár csapata végzett, örvendetes, hogy a tavalyi évhez képest csaknem megduplázódott a résztvevő csapatok száma. Bizonyos azonban, hogy jobb szervezéssel tovább lehetne növelni az induló csapatok számát, hiszen az ELTE- bajnokságnak kiírt tornán sem jogász, sem bölcsész-csapatok nem vettek részt. ★ Az idén is nagyszerűen kezdte a bajnoki évet a BEAC női kosárlabda csapata. A 7. forduló után 6 győzelemmel és 11 vereséggel a bajnoki táblázat 4. helyét foglalja el a NB I- ben, s mivel az élcsoportban helyet foglaló csapatok nálunk több mérkőzést játszottak. Ez a jó kezdés valószínűleg hoszszabb időre biztosítja, hogy az élmezőnyben maradjunk. Az eredmények értékét növeli, hogy átigazolások, edzőváltozás, sérülések nehezítették a folyamatos munkát. Az új játékosok közül Kovács Ilona (a BTK 1. éves pszichológus hallgatója) és Dr. Pilweinné rövid idő alatt jól beleilleszkedtek a csapatba. A „Téli Kupa” bajnokság győztes vegyész csapatának tagjai és a verseny rendezői Acta juvenum 1978/1. Az ELTE Újkori Magyar Történeti Diákkörének kiadványa azt a nyolc dolgozatot tartalmazza, amelyek az 1975— 76-os tanév során készültek a Diákkör keretében, s díjat nyert résztvevői voltak a kari diákköri konferenciáknak. A dolgozatok többsége azóta — a tanári és diáktársi bírálatok figyelembevételével — tovább csiszolódtak, s így a szorgalomról, tudományos igényességről s nem utolsósorban az érdekes témaválasztásról tanúskodó munkák mindegyike nemcsak alkalmas a közrebocsátásra. Tartalmilag a tervezett kötet tanulmányai a 19. századi magyar történelemből merítik tárgyukat. De nemcsak kronológiai értelemben, hanem témaválasztásukban is felfedezhető az a szorosabb egység, amely az együttes megjelentetést indokolttá teszi, a tanulmányok a magyar polgári átalakulás sokágú problematikájához kapcsolódnak, annak politikai, eszmetörténeti, művelődéstörténeti vonatkozásaihoz szolgálnak fontos adalékokkal. Az egyik tanulmány a nemesi reformellenzék kialakulásáról, a másik e reformellenzék polgári támogatóiról, a következő az „ellenfél”, a kamarilla titkosrendőrségének krműködéséről számol be. Megismerhetjük az iparfejlesztésre vonatkozó törekvéseket, két tanulmány is foglalkozik a polgári átalakulás döntő fordulatát jelentő 1848—49-es eseményekkel, végül áttekintést kapunk arról, hogy meddig terjedt a polgári szabadságjogok között alapvető jelentőségű sajtószabadság 1867 után, végül, hogy hogyan valósult meg a következő népoktatás egy községi felekezeti népiskolában. A nyolc dolgozat a feltárt anyag gazdagságát, megállapításainak megalapozottságát tekintve természetesen nem egyenértékű, de helytelen lenne egy sommás ismertetés keretében ennek alapján értékkülönbségeket megállapítani, hiszen például a szerényebb célkitűzést könyebb volt vállalójának maradéktalanul elérnie, mint annak, aki a korszak alapkérdéseit is érintő dolgozat írásába fogott Szükségtelennek látszik egyébként a meglevő stiláris döccenők, fogalmazásbeli különbségek kiegyenlítése is. Nemcsak a köteteim, a szövegek is nyugodtan árulkodhatnak arról, hogy pályakezdő, zömében jelenleg is egyetemista fiatalok tudományos munkálkodásának első eredményeivel állunk szemben. A kötet az alábbi dolgozatokat tartalmazza: Tengelyi László: „A rendszeres bizottságok úrbéri munkálatainak egybevetését” végezte el. Az 1827-ben újólag kiküldött országgyűlési bizottságok úrbéri tárgyú javaslatát elemzi, s egybeveti azt a bizottsági tagok különvéleményeivel, illetve az évtizedekkel ezelőtt először kiküldött országgyűlési bizottság úrbéri munkálatával, s a szövegek gondos elemzésével mutatja ki, hogy a jobbágytelki haszonvétel szabad adásvételének felkarolt javaslata a földesúri érdekek védelmének keretei között maradva is mennyiben egyengette objektíve a polgári átalakulás — később már tudatosan is vállalt — ügyét Wellmann Nóra levéltári forrásanyag felhasználásával vizsgálta meg, hogyan ment végbe „A Habsburg birodalom titkosrendőrségének kiépülése és működése I. Ferenc uralkodása idején”. Amikor a Habsburg-kormányzat hatalmi szervei felismerték az 1820-as, 1830-as évek fordulóján a magyar reformmozgalom kialakulását, szükségessé vált a birodalmi titkosrendőrség megszervezése és hatáskörének tisztázása. A tanulmány a szervezet ismertetése mellett az egykorú besúgójelentések felhasználásával ismerteti magyarországi működésének első esztendeit is. Gerő András azt elemzi, hogy milyen helyet foglalt el „Az iparfejlesztés a reformkor érrendszerében”. A fontos kérdést színvonalasan elemző tanulmány az 1840-es évek vitái és publikációi alapján rekonstruálja azt az érvrendszert, amellyel a Kossuth körül tömörült ellenzék bizonygatta az iparfejlesztés fontosságát, indokolta az államhatalom szerepének roppant fontosságát. Megvizsgálja, hogy milyen helyet foglal el az iparfejlesztés a reformprogram egészében, érdekes szempontokat vet fel a reformkori politika és gazdaságpolitika összefüggéseiről. Poros András azt tárta fel, hogy kik voltak „A nemesi reformellenzék polgári támogatói Pesten a reformkor utolsó éveiben”. Arra a konkrétan még csak kevéssé megválaszolt kérdésre keresett feleletet, hogy milyen mértékben vett részt a pesti iparos és kereskedő polgárság a nemesi reformellenzék által életrehívott gazdasági és politikai szervezetekben, s így értékes adatokkal járult hozzá az érdekegyesítő pólitika tényleges érvényesülésének, hatékonyságának vizsgálatához. Erdődiy Gábor arra a kérdésre keresett feleletet, hogy milyen volt „A forradalmi kormányzat európai látóköre 1848-ban”. Tanulmányában annak elemzésére vállalkozott, hogy mennyiben kísérhették és kísérték ténylegesen figyelemmel a hazai forradalmi átalakulás vezetői az európai fejleményeket, mennyiben ismerték fel az egykori rohamos változások fő tendenciáit, s nem utolsósorban, hogy milyen szemlélet alapján értékelték azokat. Az alapos sajtótörténet tanulmányokra építő stúdium bemutatja, hogy a forradalmi átalakulás vezető gárdája az európai áttekintés igényével politizált, külpolitikai orientációjában a polgárosult vagy polgárosodó országok szövetségét kereste. Csorba Csilla értékeli „1848—49 megítélését Irányi D.— Ch. L. Chassin ’Historre politique de la Révolution de Hongrie’ c. könyvében”. A dolgozatíró az 1859—60-ban Párizsban kiadott, idehaza is ismert, de kellőképpen mindmáig nem elemzett fontos forradalomtörténeti munkát elemzi. Bemutatja, hogy Irányi milyen fontosságot tulajdonított a reformkori fejlődés és a forradalom szerves összefüggése kimutatásának, méltatja törekvéseit a nemzetiségi kérdés méltányos ábrázolására, figyelembe véve nemcsak 1848—49. valóságos eseménytörténetét, hanem a könyv publikálásának körülményeit, az abszolutizmus 1859—60. évi válságának körülményeit is. Szabolcs Éva és Kerényi Péter „Böszörményi László sajtópere és a dualizmus sajtójoga” ismertetése kapcsán annak megvilágítására vállalkoztak, hogy mennyiben érvényesültek, s mennyiben deformálódtak az 1848. évi sajtótörvények a kiegyezés után. Rámutatnak arra, hogy Böszörményi a sajtótörvény előírásaival nem került összeütközésbe, a sajtótörvény csak kormányzat, ill. bíróság általi szűkítő értelmezése tette lehetővé elítéltetését. Utalnak arra is, hogy a sajtóesküdtszéki rendszer fennmaradása a jelzett korlátok között mégis biztosította a sajtó védelmét a kormányzat ellenében. Páll István által közzétett „Adatok az újlétai református iskola történetéhez” mutatják be az Újléta községbeli népoktatási viszonyokat 1865-től 1913-ig, amikor az iskola fenntartására képtelenné vált ref. egyházközség maga kérte annak községi tulajdonba vételét. A feldolgozott presbiteri jegyzőkönyvek fontos adatokat nyújtanak a falusi művelődés egykorú történetére, a népiskolázás állására vonatkozóan. A kötet mind a szakmai kérdések, mind a diákköri munka iránt érdeklődők számára élvezetes olvasmány. Beszerezhető a Bölcsészkar épületében a II. emeleti jegyzetellátóban. Gergely András