Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1981 (23. évfolyam, 1-18. szám)

1981-02-02 / 1. szám

AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA BORS NÉNI ÉS A KÖZMŰVE­LŐDÉS ISMERNÜNK KELL A HALLGATÓK VÉLEMÉNYÉT DE Ml KÖZE ENNEK JOHN LENNON- HOZ! ? (3. oldal) SJDAPEST INDIA A NYELVÉSZ SZEMÉVEL (3. oldal) A RÖGBI­SZAK­OSZTÁLY EGY ÉVE MEG­JEGYZÉSEK RAJZBAN (8. oldal) EGYETEMI LAPOK XXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1981. FEBRUAR 2. ARA: 1,4# FORINT „Ami jóó-ó van, a viláá-á- gon" — Titilla köszöntőjének szavai mi is mindezt kíván­juk Bors néninek (Dayka Margit) és barátainak, akik fergeteges játékukkal több száz gyereknek szereznek örö­met egy-egy alkalommal. Ez a — legnemesebb értelemben kulcsa az Egyetemi Színpad kétségtelenül legsikeresebb produkciójának. Magával ra­gadja és kézen fogva vezeti be a legfiatalabb nézőket a szín­ház világába, s ez a közvet­lenség lehetővé teszi, hogy el­vetve az efféle erőfeszítések hagyományosan földhözragadt naturalizmusát, merész, és — ha felfüggesztjük e kifejezés­sel szembeni, általában jogos előítéleteinket — igen modern eszközökkel éljenek: így re­pül át Bors néni cipője a né­zőtér felett, s mondhatja Ti­tilla (Verebes István): „most én vagyok az ajtó”. Nagyszerű, de — úgy érzem — pazarló ajándék ez a da­rab, noha bizonyára egyben jelentős kasszasiker is. Az el­lentmondás nem annyira a ki­jelentésben rejlik, mint in­kább az előadás helye és jel­lege között feszül. Igen külö­nös, ha az egyetemisták egyet­len színházának legjobb elő­adássorozata 4—12 éves gyer­mekeknek szól. Sőt, félretéve az udvariasságot, ez nem csu­pán a legjobb, hanem — ha magas is a mércénk — 02 egyetlen jó produkció. Prog- resszívebb réteghez talán so­ha nem tartozott konzervatí­vabb intézmény, mint ese­tünkben. S e megállapításunk érvényes az egyetemhez tarto­zó szinte minden közművelő­dési intézményre. A Színpad féléves program­ját átfutva nyomát sem lelni valamiféle átgondolt koncep­ciónak. Egy rövid beszélgetés azt sugallta, hogy ennek fele­lőssége elsősorban nem a szervezőket terheli. Értelmet­len kötöttségek, bonyolult pénzügyi helyzet eredménye a számos idegennek tűnő, sok- szor poros és unalmas, néha már anakronisztikus produk­ció. Így nagyon nehéz kiala­kítani a színpad sajátos ar­culatát, s összekovácsolni egy olyan csapatot, amely lelkesen segítené ezt a munkát. Tóth László ELTE BTK Az oktató-nevelő mimika hallgatói véleményezéséről ha­tározatot fogadott el decem­berben az Egyetemi Tanács. A határozat előírja, hogy a karok vezetői a KISZ-szervezettel egyetértésben előre megadott, mindhárom karra vonatkozó, általános elvek alapján május 31-ig dolgozzák ki „a vélemé­nyezési rendszer — kari sajá­tosságokat figyelembe ve”5,,-r- szervezeti formáira és módsze­reire vonatkozó javaslatukat”. A határozati javaslatot Sza­bó Kálmán rektorhelyettes ter­jesztette az Egyetemi Tanács elé. Öt kerestem fel. hogy a lényeges, egyetemi demokrá­ciánkat kiszélesítő döntésről bővebb felvilágosítást kapjak. — Miért került sor az okta­tó-nevelő munka hallgatói vé­leményezésének intézményesí­tésére? — Napjainkban egyik leg­fontosabb feladatunk az egye­temi oktató-nevelő munka színvonalának emelése, refor­mokat vezetünk be, szabályoz­zuk a vizsgarendszert, korsze­rűsítjük a tananyagot. A mun­kánkban nélkülözhetetlen a hallgatók véleményének isme­rete. A tanszékeknek állandó visszajelzésre van szükségük ahhoz, hogy az oktatást ered­ményesen végezzék. A hallga­tóság, különösen a felsőbb éve­sek „saját bőrükön érzik” az egyes szakokon folyó oktatási tevékenység esetleges hiányos­ságait — például a tananyag szétaprózottságát, átfedéseket, jegyzeteket, tankönyvek hiá­nyát, a vizsgáztatás rendszeré­nek nem megfelelő módját stb. A diákok véleménye az ok­tatásról, tanáraikról ugyan legtöbbször utat is tört ma­gának; különböző csatorná­kon egy részük eljutott a ka­rok, a szakcsoportok vezetői­hez és azok figyelembe is vet­ték őket a döntések meghoza­talánál. A folyamat esetleges­ségét küszöböli ki az Egyete­mi Tanács határozata. Lehető­séget teremt arra, hogy a hall­gatók szervezett keretek kö­zött, kollektiven véleményt mondhassanak az egyes tan­székeken folyó oktató-nevelő munkáról. — Megvannak-e a feltételei az egyetemen az új kommuni­kációs csatorna, eredményes működésének? Képesek lesz­nek a diákok felelősen ítéletet alkotni és a tanárok ezt sér­tődés nélkül tudomásul venni? — A KISZ-szervezetnek ak­tív szerepet kell vállalnia a véleményezés irányításában. A cél az, hogy a többség vélemé­nye tükröződjék a közösen ki­alakított álláspontokban. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy megfelelő felké­szüléssel, odafigyeléssel helyt­álló vélemények születnek. Ami az oktatókat illeti nagy részük sértődés nélkül fogad­ja a véleményezést. Ez termé­szetesen nemcsak bírálatot, hanem elismerést is tartal­mazhat. -Ä? -tmarerrTáTgfysir az oktatás feltételeivel kapcso­latos kritikákat a tanárok igénylik. Az oktatók szemé­lyükkel kapcsolatos észrevéte­lekre — természetes emberi reakció — érzékenyebben rea­gálnak. Ezért nem mindegy, hogy hogyan fogalmazódik meg a bírálat; kifejezetten az oktató emberi magatartását, munkáját helyezik-e nagyító alá, vagy a tanszék egészének oktató tevékenységét vélemé­nyezik és ezen belül mondják el az oktatókkal kapcsolatos kritikai észrevételeket is. Az Egyetemi Tanács határozatá­ban az utóbbi forma mellett foglalt állást. — Milyen korábbi „hivata­los” formái voltak a hallgatói véleménynyilvánításnak? Mi­lyen előzmények után került ez a kérdés az Egyetemi Ta­nács elé? \ — A három karon eltérő formák alakultak ki. A legré­gibb hagyománya a Termé­szettudományi Karon van. Ott már a hatvanas években mű­ködtek az Oktatói Tanácsok. Minden félévben összehívták az egy évfolyamot oktatók kö­zös értekezletét. E -en a hallga­tók is részt vettek és felvet­hették a tanulmányi munkával kapcsolatos problémákat. Sok esetben ezeken az értekezlete­ken derültek ki az előadások hiányosságai, hogy vannak olyan anyagrészek, amelyeket a hallgatók többször is halla­nak, ugyanakkor vannak olya­nok, amelyek kimaradnak. 1973-ban a TTK KlSZ-szerve- zetének küldöttgyűlésén hatá­rozatot hoztak a véleményezés szervezett formájának a meg­teremtéséről. A kari KISZ- bizottság kidolgozta a TTK-n jelenleg is érvényben levő alapelveket. A biológus szak­területen próbálták ki az új módszert. A kari tanács 1977- es határozata óta más szakte­rületen is megkezdődött ez a munka. — Az Állam- és Jogtudomá­nyi Karon is több éve folyik a véleményezés. Eleinte csak a végzett elsőéveseket kérdez­ték meg. Az utóbbi években a második és harmadik évfolya­mot végzett hallgatók is részt vesznek az értékelő munká­ban. A bölcsészkaron a hallgatói képviseleti rendszer tölti be a véleményezés funkcióját is. Az oktató munka értékelé­sére mindhárom karon voltak törekvések. Azt, hogy ez a fel­adat intézményessé váljon, az 1978-as Ifjúsági Parlament ha­tározata mondta -kit— 1979—Kő­bán az Egyetem több állami.és politikai szerve foglalkozott a kérdéssel,míg végül megszüle­tett a határozat. — A Természettudományi Karon a tapasztalatok azt mu­tatják, hogy bevált az 1973- ban kidolgozott rendszer. Kí­vánatos lenne-e, hogy a másik két kar is ezt a formát válasz- sza? — Jó lenne, ha a karok megismernék egymás tapasz­talatait. A TTK módszeréből sok mindent hasznosíthat a másik két kar is. Főleg olyan elemeket, amelyek a kari sa­játosságoknak megfelelnek és a jelenlegi feltételek között megvalósíthatók. Elképzelhető például, hogy a bölcsészkaron a hallgatói képviseleti rend­szeren keresztül véleményezik a jegyzetellátást, a saját tantervi problémákat, a jegy­zetek használhatóságát. A na­gyobb lélegzetű dolgok, pél­dául tantervi reform előkészí­tése idején azonban más mód­szerhez folyamodnak. Lehet, hogy az ÁJTK-n megmarad a kérdőíves rendszer, de ki­egészítik az írásos anyag szó­beli megvitatásával. — Hol fogják tárolni a vé­leményeket és hogyan fogják őket hasznosítani? — Tárolásukról a dékánok gondoskodnak. Megtekintésük­höz általában dékáni vagy rektori engedély kell, nem kell engedély az érintett oktatók­nak, az illetékes tanszékveze­tőknek a párt, és a KlSZ-szer- vezet vezetőinek. A vélemé­nyezést nem szabad összeke­verni az oktatói minősítéssel. Ez csak egy újabb szempontja lehet a tanári munka megíté­lésének. Ha a tanszékvezető jónak látja, a minősítésbe be­építheti a hallgatók vélemé­nyét is. A vélemények hasznosításá­nak rendjéről a kar állami ve­zetői döntenek. Erről folya­matosan tájékoztatják a KISZ-szervezeteket. A javas­latok megszületése után a tényleges munka a következő tanévben kezdődik. Az Egye­temi Tanács fogja ellenőrizni a határozatok megvalósulását. Kara Nagy Irén ÚTON (Madár Eszter grafikája) KITÜNTETÉSEK Utolsó lapszámunk meg­jelenése óta egyetemünk számos oktatója és dolgozó­ja részesült magas állami és akadémiai kitüntetésben. Nyugállományba vonulá­suk alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórend­je kitüntetést kapta Tolnai Gábor egyetemi tanár, a Régi Magyar Irodalomtör­téneti Tanszék vezetője, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet Tálasi István egyetemi tanár, a Tárgyi Néprajzi Tanszék vezetője, a Munka Érdemrend arany fokozatát Sinkovics István egyetemi tanár, a Történe­lem Segédtudományi Tan­szék vezetője, a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát Szemere Gyula egyetemi docens, a Mai Magyar Nyelv Tanszék oktatója, Solti Gyula, a Radnóti Mik­lós Gyakorló Iskola igazga­tóhelyettese, a Munka Ér­demrend bronz fokozatát Gecső Sándor, az Idegen­nyelvi Tavábbképző Köz­pont igazgatóhelyettese Dvorák Rudolfné, a Bér- és Munkaügyi Osztály csoport- vezetője, Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést Prisz- ter Szaniszló egyetemi do­cens, az Egyetemi Botani­kus Kert igazgatója, Len­gyel Béla, az összehasonlí­tó és Világirodalmi Tanszék tudományos főmunkatársa, Horváth Lajos egyetemi do­cens, a BTK Neveléstudo­mányi Tanszék oktatója, Pedagógus Szolgálati Em­lékérmet Mező Pálné, a Radnóti Miklós Gyakorló Iskola tanítónője. Kovács Lászlóné, az Apáczai Csere János Gyakorló Iskola könyvtárosa. Az 1980. évben az orszá­gos és tárca szintű távlati kutatások körében elért eredményeikért az ELTE oktatói közük akadémiai ju­talomban részesült: Bábosik István, a Pedagógiai Tan­szék docense, Erdei Anna, egyetemi tanársegéd, az ELTE Biológiai Állomás munkatársa, Erdős Géza tudományos ösztöndíjas gyakornok, a Genetikai Tanszék munkatársa, Fo- garassy Bálint tudományos munkatárs, a Szilárdtest Fizikai Tanszék oktatója, Földesi Tamás egyetemi ta­nár az ÁJK Filozófia Tan­szék vezetője, Fülöp Márta a BTK hallgatója, Gyurján István egyetemi docens, a Genetikai Tanszék oktatója, Heleszta Sándor egyetemi adjunktus, a Közművelődé­si Tanszéki Szakcsoport ok­tatója, Kocsis Zsuzsanna tudományos segédmunka­társ, a Genetikai Tanszék munkatársa, H. Nagy Anna egyetemi docens, a Geneti­kai Tanszék oktatója, Ná- dasdi László, a Szerves ké­miai tanszék tudományos munkatársa, Rényi András, az Esztétikai Tanszék tu­dományos segédmunkatár­sa, Sasvári László egyetemi adjunktus, az Elméleti Fi­zika Tanszék oktatója, Sán­dor Mátyás, az ELTE Bioló­giai Állomás aspirártsa, Sár. may Gabriella egyetemi ta­nársegéd, az ELTE Bioló­giai Állomás oktatója. Szi­lágyi Ákos, az Esztétikai Tanszék tudományos mun­katársa, Tarján Tamás egy. tanársegéd, a XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék oktatója, Vargha András egyetemi tanárse­géd, az Általános Pszicho­lógiai Tanszék oktatója, Vasy Géza egy. adjunktus, a XX. századi Magyar Iro­dalomtörténeti Tanszék ok­tatója, Vida Gábor egyete­mi tanár, a Genetikai Tan­szék oktatója. Mindannyiuknak gratulá­lunk és további jó munkát kívánunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék