Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1981 (23. évfolyam, 1-18. szám)
1981-11-09 / 16. szám
Még mindig szemet szemért ? (3. oldal) Utóirat egy lakógyűléshez (4. oldal) Háromgarasos opera (4. oldal) Nem ezt vártuk (4. oldal) Bölcsészmenza (5. oldal) Utazás Távol-Keleten (5. oldal) Kossuthbeszéd fonográfhengeren (5. oldal) Törekvésben a valódi érték (7. oldal) Az ének öröme (7. oldal) A kis hercegnő (7. oldal) A KÖZÖS ERŐFESZÍTÉSEK GYÜMÖLCSEI A TTK Analízis II. Tanszék húsz éve Az Egyetemi Lapok legutóbbi számában rövid hírt adtunk arról, hogy a TTK Analízis II. Tanszéke a közelmúltban tudományos ülésszakkal ünnepelte meg létrehozásának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból kerestük fel Kósa Andrást, aki a megalakulásától kezdve vezetője a tanszéknek. — Milyen körülmények indokolták annak idején a tanszék létrehozását? Honnan ez a szokatlan elnevezés? — Az ötvenes évek derekán karunkon három analízistanszék működött: a Felsőbb analízis, a Felsőbb függvénytan és az Analízis alkalmazásai tanszék. Rövidesen azonban kettő vezető nélkül maradt: először meghalt Reisz Frigyes, majd követte őt Fejér Lipót is. Reisz Frigyes nemcsak a magyar matematikusok közül emelkedett ki: büszkesége ő az egész 20. századi matematikának. Fejér Lipót is világviszonylatban igen nagy hatású művelője volt az analízisnek. Haláluk — sőt már az azt megelőző betegségük — következtében az analíziskutatások mind mennyiségben, mind színvonalban erősen visszaestek. Az oktatásban pedig még kritikusabbá vált a helyzet: belső erőből még arra sem tellett, hogy a matematikusképzés alapvető előadásait megtartsuk. Hiányzott az általános, természettudományos orientáltságú matematikai műveltség is: a TTK néhány szakán igen súlyos kritikát fogalmaztak meg a matematikaoktatással szemben. Arról is szó volt, hogy a fizikusok matematikaoktatását kiveszik a matematikusok kezéből. Ilyen körülmények között született az a döntés, hogy a 3 analízistanszék oktatóiból — konkrét feladatokkal — 2 tanszéket hoznak létre. Riesz és Fejér utódjának egyetemünkön nyilván mindenki méltatlan lett volna, legfeljebb a méltatlanság mértékén lehetett volna vitatkozni, Így jött aztán létre az „előd nélküli” Analízis I. és Analízis II. tanszék. — Milyen feladat jutott önöknek, vagyis az Analízis II. Tanszéknek? Például az oktatás terén? — A már említett okok miatt át kellett vennünk a fizikusok és a vegyészek matematikaoktatását. Tartanunk kellett továbbá a matematikus szakon az alkalmazások szempontjából igen jelentős differenciálegyenletek, funkcionálanalízis, variációszámítás, függvénysorok tárgyakat. Oktatási feladataink aztán lényegesen kiterebélyesedtek. — És tudományos téren? — Kezdettől fogva tudatában voltunk annak, hogy oktatási feladatainkat csak akkor tudjuk „nemzetközi szinten” ellátni, ha megfelelő tudományos bázist sikerül létrehoznunk. Méghozzá nem akármiből, hanem az általunk oktatott területeken, s azon belül is az oktatás felvetette, ill. megkövetelte kérdésekre koncentrálva. E feladat sikeres megoldása akkor szinte reménytelennek tűnt. Több olyan, a matematika alkalmazásait tekintve alapvető tárgyról van ugyanis szó, amelyeket a nagy matematikai kultúrájú országok már évszázadok óta művelnek (közönséges és parciális differenciálegyenletek, variációszámítás stb.) egyetemünknek azonban ezekbe a kutatásokba — számottevő mértékben — soha nem sikerült bekapcsolódnia. Ez áll a két háború közötti időszakra is és a felszabadulást követő másfél évtizedre is. Az is világos volt, hogy főként önerőnkre kell majd támaszkodnunk. Mi mégis megpróbáltuk a szinte lehetetlent. — És mit hozott az elmúlt két évtized? — Engedje meg, hogy most csak a tudományos munkáról beszéljek, jóllehet talán az oktatás terén értük el a legátütőbb eredményeket. A tudományos eredményekről volt szó a visegrádi jubileumi értekezleten is, ahol 4 átfogó (differenciálegyenletek, optimumszámítás, funkcionálanalízis, sorelmélet) és 13 rövidebb előadás keretében adtunk képet tudományos eredményeinkről. Azért döntöttünk emellett, hiszen oktató-nevelő munkánk igen széles körben ismert: mi tartjuk itt. a TTK-n a legtöbbfajta előadást. Ugyanez áll társadalmi tevékenységünkre is. Visegrádon (ahová meghívtuk az összes illetékes szakembert), beszámoltunk arról, hogy oktatási munkánk mögött milyen szilárd tudomámányos háttér áll. Más adat: az összes hazai matematikai tanszék közül nálunk dolgozik a legtöbb, tudományos minősítéssel rendelkező oktató. Nem kell senkit magunk előtt tudnunk karunkon az analízispublikációk számát illetően sem. Vonatkozik ez akár az (Folytatás a 3. oldalon) TÖBB PARLAMENT KÖZÖTT A hallgatóság esetenként a parlament megrendezéséről is lemondott: nem volt régészet, esztétika, filozófia parlament sem. Néhány további helyen volt parlament, azonban a megjelent oktatók elsöprő többségben voltak a megjelent hallgatókhoz képest. Ennek okain mindenkinek el kell gondolkodnia, különösen az érintett területeken. Másutt élénk, helyenként heves vita folyt, szinte kivétel nélkül oktatáskorszerűsítési kérdésekről. Ismét elhangzott, hogy jó, ha a hallgatók foglalkoznak az oktatással, de furcsa, ha az oktatandó anyag kiválasztásába szólnak bele. Hiszen ahhoz az oktató lényegesen jobban ért. Ez a gondolat ad absurdum a politikai intézmények feleslegességéhez vezetne el, mondván, hogy mindent a szakértőkre kell bízni. Ismét előfordult a KISZ- képviselet kompetenciájának megkérdőjelezése: olyan esetekben, amikor „vannak hallgatók, akik mást mondanak, mint, a KISZ-titkár!” És sajnos ismét elfordult, hogy a KISZ-titkár ügyetlen módon közvéleménykutatást ígért a vitatott kérdésről, elfelejtve, hogy a KISZ funkciója nem azonos a Gallup Intézetével. Hol a felvethető javaslatok realitása (a megvalósítás realitása), ill. határa? Még mindig gyakori, hogy magunkkal kötünk , kompromisszumot. Kevés olyan parlament volt, amelyet a KISZ jól előkészített. Helyenként és időnként meg úgy tűnik, a parlament nem problémák megoldására, hanem megválaszolására való. A marxizmus oktatásának vitáiban keményen képviselni kell a hallgatóság gondjait, kívánságait, ugyanakkor fel kell venni a harcot az olyan nézetekkel szemben, amelyek az oktatás valóban szükséges szakszerűbbé tétele címén ideológia- és értékmentéssé kívánják tenni e tárgyakat. És ami még hátra van: — November 24-én, kedden lesz az egyetemi oktatói-dolgozói parlament, amelyen szavazati joggal részt vehet minden 35 évnél fiatalabb egyetemi oktató és dolgozó. — November 28-án, szombaton lesz az egyetemi hallgatói parlament, amelyen szavazati joggal a kari parlamentek által választott küldöttek vesznek részt. Mindkét parlament nyilvános. November 27-én, pénteken délután parlamentet előkészítő szekcióviták lesznek négy olyan kérdésben, amelyek az egyetemi parlament különös aktualitásánál fogva kiemelt témák lesznek: 1. A marxizmus—leninizmus oktatás kérdései, mivel ennek áttekintését és a továbbfejlesztés feladatainak kijelölését jövőre végzi el az MN illetékes főosztálya. 2. Az ösztöndíjrendszer vitája, mivel februártól az új szisztéma szerint kell elosztani a megemelkedő ösztöndíjat. 3. A tanárképzés helyzete — hogy a közoktatás vitáiban, amelyekben még egységes álláspont nincs, jelenjen meg a hallgatóság véleménye is. 4. A számonkérési rendszer jövője —, hogy az MN számára javaslatokat tudjunk megfogalmazni a tanulmányi és vizsgaszabályzatokat meghatározó új miniszteri utasítás kiadásához. Nyilván ebben a szekcióban fognak megjelenni a szakparlamentek oktatás- és számonkérés-korszerűsítési javaslatai, itt lesz az egyetem 3 éves intézkedési terve újabb változatának előzetes vitája. E négy téma közül 3 szerepel az Egyetemi Tanács, ill. a Rektori Tanács üléstervében, a 4. pedig feltételesen. Az Egyetemi Lapok november 20-án megjelenő száma tartalmazni fogja az egyetemi parlamentekkel kapcsolatos írásos anyagokat. Keresd! Érdemes elolvasni! Székely László az ELTE KISZ-bizottság tagja NOVEMBER 7. NAGY ÜNNEPÉT, A SZOCIALISTA VILÁGRENDSZER MEGSZÜLETÉSÉNEK PILLANATÁT KÖSZÖNTJÜK A FORRADALMI NAPOK EGY FORRÓ PILLANATÁNAK FELIDÉZÉSÉVEL! „A mércét magasra kell helyezni" Wolfram Ervin egyetemi tanárnak, a Kolloidkémiai Tanszék vezetőjének ítélték oda az NSZK kolloidkémiai társaságának „Wolfgang Ostwald” díját a társaság októberben Ulmban megtartott nemzetközi ülésszakán. Ebből az alkalomból kerestük meg Wolfram tanár urat. — Hogyan fogadta a tudományos kitüntetést? — Meglehetősen váratlanul ért, ezt ugyanis a konferenciára küldött meghívó nem tartalmazta, bár a programból valamit sejteni lehetett. Természetesen nagyon örültem neki, már csak azért is, mert az én mesterem Buzágh Aladár professzor, az ELTE Kolloidkémiai Tanszékének megalapítója a 20-as évek végén közvetlen munkatársa volt Wolfgang Ostwaldnak, aki híres kémikus, a kolloidkémia egyik megalapítója volt. — A kolloidkémia területén mi tanár úr szűken vett kutatási témája? — A felületek tapadásának, különösen a szilárd testek nedvesedésének kérdései. El tudja képzelni? Gondoljon például a konyhára. A konyha egy jellegzetes kolloidkémiai laboratórium. Bizonyára nem jut eszébe, amikor a rétestésztát nyújtja, hogy a tésztának két fő komponense van, a liszt és a víz. Összegyúrásukkor a szilárd és a folyadékfázis találkozik. Én azt kutatom, hogyan lehet a szilárd felületeket egyértelműen jellemezni, minősíteni, termodinamikai szabatossággal leírni. Bizonyos tulajdonságok leírására olyan módszereket dolgoztam ki, amelyekkel ezek az ún. adhéziós jelenségek értelmezhetők. Ezek például fontosak a kőolajkitermelésben és számos ipari eljárásban, valaminta talajfizikában és -kémiában. A kolloidka általános fejlesztésé túl különösen ezt a tevékenységemet ítélték Wolfgang Ostwald-díjra érdemesnek. — Tanár úr 1947-ben, az akkor Pázmány Péterről elnevezett egyetemünkön matematika-fizika-kémia szakos tanári diplomát szerzett, furcsa módon, az akkori képzési rendszernek megfelelően a bölcsészkaron. Mi történt azután? Kérem idézze fel tudományos pályafutásának fontosabb eseményeit! — A háború után vezették be az egyszakos képzést Magyarországon. Tanári diplomám mellé szereztem még egyet, a vegyészdiplomát. Az egyetem elvégzése után a Chinoinban kezdtem el dolgozni, de néhány hónap múlva Buzágh professzor visszahívott a tanszékére, most már nem diáknak, hanem díjtalan gyakornoknak. Ekkor folytattam a még diákkoromban megkezdett doktori disszertációmat, amelynek témája „A hőmérséklet hatása a liofil gélek peptizáció-sebességére’ volt. „Summa cum laude” minősítéssel védtem meg. Mivel tanulmányi eredményeim mindvégig kitűnőek voltak, fel is terjesztettek az aranygyűrűs doktori cím megszerzésére, de e cím adományozásának feltételeit akkoriban szervezték újjá és még valamilyen tárgyból le kellett volna vizsgáznom. Megmondom őszintén számomra nem volt fontos ez a cím annyira, hogy ezt megtegyem. A doktori disszertációm megvédése után szépen /sorjában, ahogy az lenni szokott, lépkedtem felfelé a „ranglétrán”. 1952-ben adjunktus lettem. 1958-ban védtem meg a „Hidrogénperoxid bomlása diszperz rendszerekben” című kandidátusi disszertációmat. Tudományos pályafutásom emlékezetes időszaka a drezdai műegyetem kolloidkémiai tanszékén van(Folytatás a 3. oldalon) Nagy létszámú küldöttséggel vett részt a Szegeden megrendezett 1981. évi vegyészkonferencián a Szerves Kémia Tanszék Kajtár Márton, Jalsovszky István, Süliné Varga Helga előadással (társszerzők: Kucsmán Árpád, Kopovits István, Medzihradszky Kálmánná, Kajtár Mártonná, Ruff Ferenc, Hudecz Ferenc, Szekerke Mária, Furka Árpád, Sebestyén Ferenc, Gulyás József posztereken számoltak be a legújabb eredményeikről. ★ Az ÁJTK Polgári Jogi Tanszéke szeptember 8—9. között rendezte meg a II. magyar— szovjet polgári eljárásjogi kollokviumot. „A szocialista polgári eljárásjog továbbfejlesztésének kérdései” címmel. A kar tudományos bizottságának elnöke, Berényi Sándor tartott megnyitó beszédet. Az elhangzott előadásokat és korreferátumokat számos hozzászólás és vita követte, melyen elméleti és gyakorlati szakemberek vettek részt. ★ A BTK Portugál tanszék szakcsoportja október 28-án és 29-én nagysikerű tudományos ülésszakot rendezett, A mai brazil kultúra címmel. A konferencia előadásai elsősorban irodalmi témákkal foglalkoztak, azonban helyet kapott többek között az irodalom és társadalom kapcsolata, illetve a film- és tévéregény kapcsolatának kérdése is. A tudományos találkozón több külföldi kutató is szerepelt előadással. A rendezvényről következő számunkban bővebben is beszámolunk. JELBOTI