Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1981 (23. évfolyam, 1-18. szám)

1981-06-22 / 10. szám

KÜLFÖLDÖN JÁRTAK A BEAC számos külföldi egyetem sportklubjával tart fenn évek óta jó kapcsolatot. Az elmúlt hetekben több kül­döttségünk járt különböző szó-1 Ciálista országokban. Közülük három útról tudósítunk most Férfi kosárlabdacsapatunk április 27. és május 2. között Katowicében járt, az ottani egyetem által rendezett nem­zetközi tornán vett részt. Idén 12 résztvevővel rendezték a küzdelmeket, a BEAC-on ki­írni 3 jugoszláv és 1-1 francia valamint NSZK-beli csapat vette fel a küzdelmet a 6 ha­zai együttessel. A 12 csapatot négy hármas Csoportba sorolták, innen a csoportelsők az „A”, a máso­dikok a „B”, a harmadikok pedig a „C” döntőbe kerültek. Együttesünk rendkívül ne­héz csoportba került:, ellenfe­lei a jugoszláv Radniski Belgrad és a kupavédő AZS Gdansk voltak. Mindkét mér­kőzést elvesztette a BEAC, a lengyelek bizonyultak jobb­nak a mieinknél. Így csapa­tunk a „C” döntőben folytat­ta szereplését, ahol viszont már mindhárom ellenfelét le­győzte: sorrendben a LUC Lil­ié (francia) ellen 67-46, az AZS Varsó ellen 70-46, a Pogon Ruda Slaska ellen pedig 92-88 volt az eredmény. Ezzel a BEAC a mezőny erejéhez mér­ten a jónak mondható 9. he­lyet szerezte meg. Ä folytatás jövő szeptember­ben következik, amikor ugyan­ilyen nagyszabású tornát ren­deznek, s arra a csapat ismé­telten meghívást kapott. ★ Nem sokkal később, május C—11. között ismét Lengyel­országba vezetett sportolóink útja, ezúttal Krakkó látta ven­dégül atlétáinkat és női kosár­labdázóinkat. A nagymúltú Jagelló Egye- meghivására került sor az uta­zásra. Az atlétákat 15 fő képvisel­te, míg a kosaraslányokat a főiskolás bajnokság döntőjével való időbeli egybeesés miatt egy gyengébb együttes, nagy­részt az I. csapat tartalékai. Küldöttségünk szálláshelye a Wisla Krakkó sportegyesület minden igényt kielégítő sport­kombinátjában volt. A meg­érkezés'utáni napon a Wawelt tekinthették meg sportolóink. A sok látnivaló közül Báthori István, valamint több lengyel és magyar király síremléke éppúgy felejthetetlen maradt, mint( Európa legnagyobb go­belingyűjteménye. Délután ed­zés és szabad program volt, míg este a csapat négy tagját látták vendégül a város egyik legpatinásabb éttermében. Pénteken, május 8-án dél­előtt atlétáink megtekintették az egyetem sportnapját, mely­nek keretében került sorra délután a tulajdonképpeni at­létikai verseny. Ezen verseny­zőink kettő kivételével min­den versenyszámot megnyer­tek, és 12 további érmet és helyezést szereztek. A győz­teseket érdemes felsorolni: női 200 m: Szabó Mária 61,8 mp; férfi 100 m: Süveges Lajos 51,5mp; 1500 m: Beregszászi Béla: 4:22 p; súlylökés: Ge- rendási István 14,05 m; disz­koszvetés: dr. Horkai Ferenc 39,70 m; gerelyhajítás: Terjé- ki Zoltán 66,78 m és 4X100 m-es váltó: BEAC (Iványi, Sü­veges, Varga, Farksa) 45,9 mp. Kosárlabdás lányaink már kevésbé szerepeltek ilyen jól: az induló 5 csapat közül az utolsó, ötödik, helyen végez­tek. Igaz, mind a négy mér­kőzésük szoros volt, kis kü­lönbségekkel kaptak ki! Este sportbált rendeztek, melyet az egyetem rektora nyitott meg, aki üdvözölte sportolóinkat. A vendéglátók mindenkinek emléktárgyakat nyújtottak ót. A jó hangulat­ban zárásig tartott a tánc, kü­lönböző nyelveken, néha mu­togatva folyt a társalgás, a barátkozás. Másnap, szombaton, nagy él­ményt nyújtó egésznapos ki­ránduláson vett részt a kül­döttség, melynek végcélja a Lengyel-Tátra legmagasabb pontja, a Rys csúcs alatt elhe­lyezkedő gyönyörű hegyi tó volt. Ezen csak az atléták ve­hettek részt, hiszen a kosara­sok tornája még tartott. Vasárnap ismét kirándulás volt a program: ezúttal a ko­sarasokkal együtt,' Zakopáné- ba. Búcsúzóul esti „mézsörkós- toláson” vettek részt a bátrab­bak — míg a többiek kitar­tottak a „hagyományos” pivo, no meg a cola mellett. A hazatérők egyöntetű vé­leménye az volt, hogy igen­csak ki kell tenni magunkért, hogy ezt a szívélyes vendég­látást megfelelőképpen viszo­nozni tudjuk! ★ Május 11—17. között a kézi­labdátok voltak soron: ők Drezdába utaztak, az ottani műegyetem meghívására. Mindkét csapat, a férfi és női, mind az edzőmérkőzéseken, mind a villámtorna során megőrizte veretlenségét, és tor­nagyőztesként térhetett haza. Az eredmények: BEAC—Drez­dai Műegyetem I. 10-9, BEAC —Drezdai Műegyetem II. 14- 11 (női edzőmé, zőzések). BEAC—Drezdai Műegyetem I. 18-17, BEAC—Drezdai Mű­egyetem II. 21-21 (férfi edző­mérkőzések. A villámtornán csak győzelmek születtek. Női: BEAC—Műegyetem 13-9, BEAC—Építész Főiskola 9-8. Férfi: BEAC—Műegyetem 15- 8, BEAC—Építész Főiskola 12-8. Az eredmények értékét nö­veli, hogy a Drezdai Műegye­tem mintegy 40 000 hallgató­val és korszerű sportlétesítmé­nyekkel rendelkezik. A vendéglátók körültekintő alapossággal szervezték meg küldöttségünk drezdai tartóz­kodását. Sem a szállás (2 és 4 ágyas szobák), sem az étkezés (reggeli, vacsora: zsebpénzből az olcsó és jó választékú diák­menzákon, ebéd az oktatói ét­teremben), sem a jól megvá­lasztott programok (városné­zés, a Zwinger megtekintése, egésznapos kirándulás Szász- Svájcban) ellen nem merülhe­tett fel egyetlen kifogás sem. A küldöttség tagjai jó hangu­latú órákat töltöttek az egye­tem discójában, szívesen gon­dolnak vissza a tiszteletükre rendezett búcsúvacsorára is. A vezetők hivatalos megbeszélést tartottak a házigazdák sport­vezetőivel, amelynek során megállapodtak a viszontuta- zásról és1 lehetségesnek tartot­ták a kapcsolat továbbfejlesz­tését is. ,-.xinn; >: ödsxdri. Tehát szeptember végén sze­retettel várjuk drezdai sport­barátainkat! R. Z. SPORTKALEIDOSZKÓP Olimpia­történeti tarkaságok Az Eötvös Kollégiumban fo­lyó öt féléves olimpiatörténeti szeminárium eredményes évet zárt. A hallgatók, a heti két órában a többi között Csanádi Árpád, MOB főtitkár, Kákosy László, Lzékely György, Szilá­gyi János György és Vanyó László professzor előadásait hallhatták. ★ A szeminárium hallgatói az év befejeztével „gyakorlati vizsgát” is tettek. Kis csapa­todba verődve teremfociztak. Csakúgy, mint az órákon a kérdések, záporoztak a kapu- ralövések. Reisinger Jancsi jól példázta, hogy nemcsak a sze­mináriumot vezeti közmegelé­gedésre, a labdarúgó-pályán jól alkalmazza az elmélet és a gyakorlat egységét. Lehr Gyurka és Király Tibi profi szerelésben rúgta a gólokat. A kemény mérkőzéseknek sérült­je is akadt, 'ók Miska egysze­riben felment a kollégiumi szobájába, hogy borogassa a lábát. A teremfoci hangulata bará­ti beszélget' -.sei- folytatódott. Sok szó esett a hallgatók kö­zött az elmúlt esztendő esemé­nyeiről és arról, hogy az ősz­szel számos olimniai bainokkal találkoznak majd az órákon. ★ A Nemzetközi Olimpiai Aka­démia meghívására Horváth János és Vő- Tamás vesz részt az ősi Olimpiában a nyár folyamán sorra kerülő három­hetes tudományos ülésszakon. Az olimpiatörténeti szeminá­rium 1979-ben végzett hallga­tói közül Dobor Dezső a Tele­vízió sportosztályán dolgozik, és ma már gyakran találkoz­hatunk nevével a képernyőn. Igen ötletes például az általa szerkesztett „Sportmozi”, ame­lyet havonta sugároznak. Horváth Já ws az Arany János gimnázium tanára és tanítvá­nyai körében igyekszik haszno­sítani a szemináriumon ta­nultakat. Komlósi Gábor a Népsport belső munkatársaként járja a világot és írja olvas­mányos cikkeit, riportjait. Printz János egyetemi tanul­mányainak befejezése után Győrbe került és egy soproni olimpiatörténeti szeminárium előkészítésén fáradozik, Bács­kai Kornéllal együtt. Dr. Rei­singer János irodalomtörténész és a most folyó olimpiatörté­neti szeminárium vezetője. Rózsa Mihály a Rádió munka­társa és Szakáig Sándorral együtt külső munkatársként segíti az OTSH Sajtóosztályá­nak bibliográfiai tevékenysé­gét. Szakály Sándor főfoglal­kozásában hadtörténész, de rendszeresen tudósít a Nép­sportban. Váczi Tamás életsze­rű sportcikkei a Petőfi Népe hasábjain jelennek meg. Szép volt, lányok! A BEAC női kosárlabdacsa­pata nagyszerű küzdelemsoro­zattal jutott a Magyar Nép­köztársasági Kupában az érté­kes bronzéremhez. A harma­dik hely értékét az is növeli, hogy éppen vizsgaidőszakban „tettek ki magukért”. Még a szaksajtó is kiemelte, hogy: nem is szólva a 100 pontról, amennyit a DVTK ellent dob­ni — bizony nem kis teljesít­mény. A bajnokságban 6. helyezett csapatunk MNK-eredményei: BEAC—TFSE 80:66 (51:24) BEAC—SZEOL AK 86:61 (43:37) BEAC—OSC 93:40 (41:21) BEAC—MTK—VM 82:73 (48:44) BSE—BEAC 71:59 (34:31) Az elődöntőben: Vasas Izzó—BEAC 80:76 (39:35) A 3. helyért: BEAC—DVTK 100:88 (49:52) Kosaras leányaink megér­demlik, hogy felsoroljuk mind­azokat, akik a 7 mérkőzésen szerepeltek: Ambrus, Bácskay, Fekete, Gláser, Kovács, Ler- ner, Mátay, Németh, Rácz és Stubits. Szép volt, lányok! A nagyszerű felkészítésért dicséret illeti a mesteredzőt, Szabó Jánost, akire mint sportolóra úgy emlékezünk, hogy minden mérkőzésén pél­dásan küzdött. Most ezt is át­plántálja tanítványaiba. k. j. Bácsalmási Péter (1908-1981) , Közel öt évtizede annak, hogy Bácsalmási Pét.rt megis­mertem, a ken is akkortájt készülhetett. A régi BEAC-pá- Iyán a labdarúgóedzések al­kalmával mindig megcsodál­tam páratlan szorgalmát, sok­oldalú képességét. Az 1936-os oliimp: n rúdug­rásban hatodik lett. 1932— 1937. között tíz alkalommal szerepelt az atlétaválogatott­ban. 1931—1934. között és 1937- ben a tízpróbában nyert or­szágos bajnokságot, s ezt a si­kersorozatot klubtársa, Csányi Sándor folytatta. Bácsalmási Péter tagja volt az 1942-es or­szágos bajnokságot nyert BEA" kosárlabda-csapatának. Dr. Bácsalmási Péter a 30-as években az Egyetem testnevelő tanára, majd 1941-tcl kezdve a Testnevelési Főiskolán az at­létika tanára lett. Több esz­tendőn át igazgatóhelyettesként is dolgozott a TF-en. Gazdag élettapasztalatát a hazai atlétika irányításában — a Magyar Atlétikai Szövetség­ben és klubjában, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubban — is kamatoztatta. Alié egy hét*el hirtelen ha­lála előtt hosszasan elbeszél­gettünk az új BEAC-pályán. Felidéztük régi emlékeinket. Barátságosan búcsúztunk, a viszontlátásra. Ekkor sem fe­lejtette el, hogy családomat üdvözölje. De nem gondoltam, hogy a közös emlékek csakha­mar elém tolulnak, a róla szóló nevológ írása közben. Dr. Bácsalmási Pétertől a régi klubtársak nevében is szomorú szívvel bű súzom. Keresztényi József Az ITK továbbképzési programja VISEGRÁDI VITÁK AZ IDEGEHKYELVOKTATÁSRŰL Már-már hagyomány, hogy az Idegennyelvi Továbbképző Központ évente Visegrádon megrendezi kétnapos szakmai továbbképzési előadássoroza­tát, melynek keretében az ITK oktatói beszámolnak ku­tatási eredményeikről, a fel­nőtt nyelvoktatás módszerta­nának hazai és külföldi ta­pasztalatairól. Hagyomány már az is, hogy neves külső előadók is tartanak előadáso­kat, s az elhangzó kérdések, a szakmai viták segítik az el­mélet és a gyakorlat szem­pontjainak konfrontációját, az egészséges arányok megőrzé­sét. Idei vendégünk Rőt Sándor professzor volt. Érdemes végigtekinteni a programon, még ha néhány rövid sor csupán, ízelítőt tud is adni az egyes előadásokról, s inkább csak jelzi, mely te­rületek kerültek az idén az érdeklődés középpontjába. Elsőként Sipőczy Győző igazgató tartott előadást a hazai idegen nyelvoktatásról, melyben áttekintést adott an­nak történetéről és elemezte jelenlegi helyzetét, melynek során világosan kirajzolódtak a gondok, a megoldásra váró kérdések, s ami ennél sokkal fontosabb, e kérdések mielőb­bi józan, reális megoldásának útja is, mely számol az igé­nyekkel, de a lehetőségek szabta korlátokkal is. Tájé­koztatást adott olyan okta­táspolitikai kérdésekről, me­lyek szorosan összefüggnek a fenti problémák megoldásával. Az előadást nagy érdeklődés fogadta, s ez természetes, hi­szen a felnőtt nyelvoktatással kapcsolatos problémák, azok megoldása intézményünk min­den oktatójának célja, s egy­ben feladata is. Szentiványi Ivánné konkrét példák és módszerek bemuta­tásával szemléltette, melyek azok a csatornák és érintke­zési pontok, melyeknek segít­ségével az elméleti nyelvésze­ti kutatások és a gyakorlati nyelvoktatás közvetlenebb kapcsolatba kerülhetnek. E kérdés fontosságát nem szük­séges külön hangsúlyozni. Az előadó által ismertetett mód­szerek hasznos segítséget nyújthatnak minden gyakor­lati szakembernek, elsősorban a tankönyvíróknak. Mint ismeretes, idén beve­zetik az alapfokú állami nyelvvizsgát, s ez a tény is szükségessé teszi olyan tan­könyvek megírását, amelyek erre készítik fel a nyelvta­nulót. E tankönyvek módszer­tani kérdéseiről beszélt egy születőben levő ilyen tan­könyv példáján dr. Bartáné Avanyi Edina. E tankönyvek bevezetnek majd a társadalmi érintkezés legfontosabb szi­tuációiba, s egyben lehetősé­get nyújtanak arra Is, hogy a nyelvtanuló később magasabb szinten folytassa tanulmá­nyait. Heller Sándorné az idegen- nyelv-oktatásnak — sajnos (!) — gyakran mostohagyerek­ként kezelt területéről beszélt: a játékok szerepéről a nyelv- oktatásban. A hallgatóság szá­mára egyértelműen bizonyí­totta, hogy a játéknak a fel­nőtt nyelvoktatásban is meg kell kapnia az őt megillető szerepet, s ez a legcsekélyebb anyagi ráfordítás nélkül is el­érhető. E játékok nem öncé­lúak, hanem szervesen illesz­kednek az oktatás folyamatá­ba. Szőke Ágnes tekintélyes rep­rezentatív anyag sok szem­pontú elemzésével világította meg az általános műveltség és a nyelvvizsga összefüggéseit. Vizsgálatai, melyeknek érté­kelése hasznos tanulságokat tartalmaz mind a nyelvtaná­rok, mind pedig a tankönyv­írók számára, tudomásom sze­rint úttörő jellegűek, s ezért különös figyelmet érdemelnék. Érthetően igen nagy érdek­lődés fogadta Juhász Gyula igazgatóhelyettes előadását és bemutatóját, mely ötlete és munkája nyomán új, érdekes és vonzó műfajt teremtett az audiovizuális segédeszközök felhasználása terén. Az általa sztereó diának elnevezett játé­kos program két diavetítő és egy magnószalag segítségével olyan — szellemes technikai megoldással összehangolt és a tanár számára ugyanakkor rendkívül egyszerűen kezelhe­tő segédeszközt jelent, melynek megvalósítása csupán szerény anyagi ráfordítást igényel és sokoldalú felhasználást tesz le­hetővé. Mindennek leírása pár sorban nem könnyű feladat, ezt látni, hallahi és alkalmaz­ni kell! Az első nap programiát Rőt Sándor professzor előadása zárta, aki a gyakorlati oktatói munkát értékelő és megbe­csülő, de egyben a mai tudo­mány távlatait ismerő és értő szakember szerrfSzögéből vizs­gálta és elemezte a tudósokat és a gyakorlati oktatás szak­embereit egyaránt érdeklő, ta­lán legfontosabb kérdést, a nyelv önmagát megújító és mégis megtartó belső mozgató erejét, s az európai nyelvek kölcsönhatásának bonyolult kérdéseit. A hivatalos program a kon­ferencia aznapi elnöke, Ta- mássyné Bíró Magda igazgató- helyettes zárszavával ért vé­get. A vacsora után vidám, kö­tetlen hangulatú összejövete­len vettek részt a vendégek és vendéglátók, az ITK okta­tói és munkatársai. Az egész napi feszült munka után kel­lemes kikapcsolódást jelentett ez az este, amelyet Bíró Osz- kámé bizalmi segítségével az intézmény szakszervezei bizott­sága rendezett. A második nap programja szintén hagyománynak számít az ITK történetében, s tegyük hozzá, haladó, követendő ha­gyománynak. Ilyenkor kerül sor ugyanis az úgynevezett „fórumra”, amelynek kereté­ben az intézmény vezetősége, elsősorban Sipőczy Győző igaz­gató válaszol minden olyan kérdésre, mely az oktatókat és munkatársakat érdekli, érinti. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy ez a fórum, mely eredeti célját tekintve lehetőséget nyújt akár egyéni problémák gondok megbeszé­lésére is, mindinkább közös gondjaink, az intézmény szű- kebb falait messze meghaladó kérdések, mondjuk ki nyíltan: szélesebb társadalmi rétegeket, tanárokat, nyelvtanulókat s az idegennyelv-tanulás, -tudás ügyét szívén viselőket érintő és érdeklő kérdések megvita­tásának színterévé válik. E spontán folyamat jelzi: a fel­nőtt nyelvoktatás kérdéseit, közös gondjainkat csak közös erővel, társadalmi összefogás­sal oldhatjuk meg, minden ér­dekelt hozzájárulásával. Reméljük, hogy e szűkebb „fórum” szélesebb színtéren folytatódik majd, hiszen a fel­adat adott s az is világos, hogy közösen kell megoldanunk! Emericzy Tibor (Kriski Zoltán fotója)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék