Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1981 (23. évfolyam, 1-18. szám)
1981-06-22 / 10. szám
KÜLFÖLDÖN JÁRTAK A BEAC számos külföldi egyetem sportklubjával tart fenn évek óta jó kapcsolatot. Az elmúlt hetekben több küldöttségünk járt különböző szoccialista országokban. Közülük három útról tudósítunk most Férfi kosárlabdacsapatunk április 27. és május 2. között Katowicében járt, az ottani egyetem által rendezett nemzetközi tornán vett részt. Idén 12 résztvevővel rendezték a küzdelmeket, a BEAC-on kiírni 3 jugoszláv és 1-1 francia valamint NSZK-beli csapat vette fel a küzdelmet a 6 hazai együttessel. A 12 csapatot négy hármas csoportba sorolták, innen a csoportelsők az „A”, a másodikok a „B”, a harmadikok pedig a „C” döntőbe kerültek. Együttesünk rendkívül nehéz csoportba került, ellenfelei a jugoszláv Radinski Belgrád és a kupavédő AZS Gdansk voltak. Mindkét mérkőzést elvesztette a BEAC, a lengyelek bizonyultak jobbnak a mieinknél. Így csapatunk a „C” döntőben folytatta szereplését, ahol viszont már mindhárom ellenfelét legyőzte: sorrendben a LUC Lillé (francia) ellen 67-46, az AZS Varsó ellen 70-46, a Pogon Ruda Slaska ellen pedig 92-88 volt az eredmény. Ezzel a BEAC a mezőny erejéhez mérten a jónak mondható 9. helyet szerezte meg. A folytatás jövő szeptemberben következik, amikor ugyanilyen nagyszabású tornát rendeznek, s arra a csapat ismételten meghívást kapott. ★ Nem sokkal később, május—11. között ismét Lengyelországba vezetett sportolóink útja, ezúttal Krakkó látta vendégül atlétáinkat és női kosárlabdázóinkat. A nagymúltú Jagelló Egyemeghívására került sor az utazásra. Az atlétákat 15 fő képviselte, míg a kosaraslányokat a főiskolás bajnokság döntőjével való időbeli egybeesés miatt egy gyengébb együttes, nagyrészt az I. csapat tartalékai. Küldöttségünk szálláshelye a Wisla Krakkó sportegyesület minden igényt kielégítő sportkombinátjában volt. A megérkezés utáni napon a Wawelt tekinthették meg sportolóink. A sok látnivaló közül Báthori István, valamint több lengyel és magyar király síremléke éppúgy felejthetetlen maradt, mint Európa legnagyobb gobelingyűjteménye. Délután edzés és szabad program volt, míg este a csapat négy tagját látták vendégül a város egyik legpatinásabb éttermében. Pénteken, május 8-án délelőtt atlétáink megtekintették az egyetem sportnapját, melynek keretében került sorra délután a tulajdonképpeni atlétikai verseny. Ezen versenyzőink kettő kivételével minden versenyszámot megnyertek, és 12 további érmet és helyezést szereztek. A győzteseket érdemes felsorolni: női 200 m: Szabó Mária 61,8 mp; férfi 100 m: Süveges Lajos 51,5 mp; 1500 m: Beregszászi Béla 4,22 p; súlylökés: Gerendási István 14,05 m; diszkoszvetés: dr. Horkai Ferenc 39,70 m; gerelyhajítás: Terjéki Zoltán 66,78 m és 4X100 m-es váltó: BEAC (Iványi, Süveges, Varga, Farksa) 45,9 mp. Kosárlabdás lányaink már kevésbé szerepeltek ilyen jól: az induló 5 csapat közül az utolsó, ötödik, helyen végeztek. Igaz, mind a négy mérkőzésük szoros volt, kis különbségekkel kaptak ki! Este sportbált rendeztek, melyet az egyetem rektora nyitott meg, aki üdvözölte sportolóinkat. A vendéglátók mindenkinek emléktárgyakat nyújtottak át. A jó hangulatban zárásig tartott a tánc, különböző nyelveken, néha mutogatva folyt a társalgás, a barátkozás. Másnap, szombaton, nagy élményt nyújtó egésznapos kiránduláson vett részt a küldöttség, melynek végcélja a Lengyel-Tátra legmagasabb pontja, a Rys csúcs alatt elhelyezkedő gyönyörű hegyi tó volt. Ezen csak az atléták vehettek részt, hiszen a kosarasok tornája még tartott. Vasárnap ismét kirándulás volt a program, ezúttal a kosarasokkal együtt, Zakopánéba. Búcsúzóul esti „mézsörkóstoláson” vettek részt a bátrabbak , míg a többiek kitartottak a „hagyományos” pivo, no meg a cola mellett. A hazatérők egyöntetű véleménye az volt, hogy igencsak ki kell tenni magunkért, hogy ezt a szívélyes vendéglátást megfelelőképpen viszonozni tudjuk!★ Május 11—17. között a kézilabdázok voltak soron, ők Drezdába utaztak, az ottani műegyetem meghívására. Mindkét csapat, a férfi és női, mind az edzőmérkőzéseken, mind a villámtorna során megőrizte veretlenségét, és tornagyőztesként térhetett haza. Az eredmények: BEAC—Drezdai Műegyetem I. 10-9, BEAC —Drezdai Műegyetem II. 14- 11 (női edzőmérkőzések). BEAC—Drezdai Műegyetem I. 18-17, BEAC—Drezdai Műegyetem II. 21-21 (férfi edzőmérkőzések. A villámtornán csak győzelmek születtek. Női: BEAC—Műegyetem 13-9, BEAC—Építész Főiskola 9-8. Férfi: BEAC—Műegyetem 15- 8, BEAC—Építész Főiskola 12-8. Az eredmények értékét növeli, hogy a Drezdai Műegyetem mintegy 40 000 hallgatóval és korszerű sportlétesítményekkel rendelkezik. A vendéglátók körültekintő alapossággal szervezték meg küldöttségünk drezdai tartózkodását. Sem a szállás (2 és 4 ágyas szobák), sem az étkezés (reggeli, vacsora, zsebpénzből az olcsó és jó választékú diákmenzákon, ebéd az oktatói étteremben), sem a jól megválasztott programok (városnézés, a Zwinger megtekintése, egésznapos kirándulás Szász- Svájcban) ellen nem merülhetett fel egyetlen kifogás sem. A küldöttség tagjai jó hangulatú órákat töltöttek az egyetem discójában, szívesen gondolnak vissza a tiszteletükre rendezett búcsúvacsorára is. A vezetők hivatalos megbeszélést tartottak a házigazdák sportvezetőivel, amelynek során megállapodtak a viszontutazásról és lehetségesnek tartották a kapcsolat továbbfejlesztését is. ..xvin. @. ödsxdri. Tehát szeptember végén szeretettel várjuk drezdai sportbarátainkat! R. Z. SPORTKALEIDOSZKÓP Olimpiatörténeti tarkaságok Az Eötvös Kollégiumban folyó öt féléves olimpiatörténeti szeminárium eredményes évet zárt. A hallgatók, a heti két órában a többi között Csanádi Árpád, MOB főtitkár, Kákosy László, Székely György, Szilágyi János György és Vanyó László professzor előadásait hallhatták.★ A szeminárium hallgatói az év befejeztével „gyakorlati vizsgát” is tettek. Kis csapatodba verődve teremfociztak. Csakúgy, mint az órákon a kérdések, záporoztak a kapuralövések. Reisinger Jancsi jól példázta, hogy nemcsak a szemináriumot vezeti közmegelégedésre, a labdarúgó-pályán jól alkalmazza az elmélet és a gyakorlat egységét. Lehr Gyurka és Király Tibi profi szerelésben rúgta a gólokat. A kemény mérkőzéseknek sérültje is akadt, Pók Miska egyszeriben felment a kollégiumi szobájába, hogy borogassa a lábát. A teremfoci hangulata baráti beszélgeté -ssel folytatódott. Sok szó esett a hallgatók között az elmúlt esztendő eseményeiről és arról, hogy az őszszel számos olimpiai bajnokkal találkoznak majd az órákon. ★ A Nemzetközi Olimpiai Akadémia meghívására Horváth János és Vő Tamás vesz részt az ősi Olimpiában a nyár folyamán sorra kerülő háromhetes tudományos ülésszakon. Az olimpiatörténeti szeminárium 1979-ben végzett hallgatói közül Dobor Dezső a Televízió sportosztályán dolgozik, és ma már gyakran találkozhatunk nevével a képernyőn. Igen ötletes például az általa szerkesztett „Sportmozi”, amelyet havonta sugároznak. Horváth Jáns az Arany János gimnázium tanára és tanítványai körében igyekszik hasznosítani a szemináriumon tanultakat. Komlósi Gábor a Népsport belső munkatársaként járja a világot és írja olvasmányos cikkeit, riportjait. Printz János egyetemi tanulmányainak befejezése után Győrbe került és egy soproni olimpiatörténeti szeminárium előkészítésén fáradozik, Bácskai Kornéllal együtt. Dr. Reisinger János irodalomtörténész és a most folyó olimpiatörténeti szeminárium vezetője. Rózsa Mihály a Rádió munkatársa és Szakály Sándorral együtt külső munkatársként segíti az OTSH Sajtóosztályának bibliográfiai tevékenységét. Szakály Sándor főfoglalkozásában hadtörténész, de rendszeresen tudósít a Népsportban. Váczi Tamás életszerű sportcikkei a Petőfi Népe hasábjain jelennek meg, amennyit a DVTK ellent dobni — bizony nem kis teljesítmény. A bajnokságban 6. helyezett csapatunk MNK-eredményei: BEAC—TFSE 80:66 (51:24) BEAC—SZEOL AK 86:61 (43:37) BEAC—OSC 93:40 (41:21) BEAC—MTK—VM 82:73 (48:44) BSE—BEAC 71:59 (34:31) Az elődöntőben: Vasas Izzó—BEAC 80:76 (39:35) A 3. helyért: BEAC—DVTK 100:88 (49:52) Kosaras leányaink megérdemlik, hogy felsoroljuk mindazokat, akik a 7 mérkőzésen szerepeltek: Ambrus, Bácskay, Fekete, Gláser, Kovács, Lerner, Mátay, Németh, Rácz és Stubits. Szép volt, lányok! A nagyszerű felkészítésért dicséret illeti a mesteredzőt, Szabó Jánost, akire mint sportolóra úgy emlékezünk, hogy minden mérkőzésén példásan küzdött. Most ezt is átplántálja tanítványaiba. k. j. szerepelt az atlétaválogatottban. 1931—1934. között és 1937- ben a tízpróbában nyert országos bajnokságot, s ezt a sikersorozatot klubtársa, Csányi Sándor folytatta. Bácsalmási Péter tagja volt az 1942-es országos bajnokságot nyert BEA kosárlabda-csapatának. Dr. Bácsalmási Péter a 30-as években az Egyetem testnevelő tanára, majd 1941-től kezdve a Testnevelési Főiskolán az atlétika tanára lett. Több esztendőn át igazgatóhelyettesként is dolgozott a TF-en. Gazdag élettapasztalatát a hazai atlétika irányításában , a Magyar Atlétikai Szövetségben és klubjában, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubban — is kamatoztatta. Alig egy héttel hirtelen halála előtt hosszasan elbeszélgettünk az új BEAC-pályán. Felidéztük régi emlékeinket. Barátságosan búcsúztunk, a viszontlátásra. Ekkor sem felejtette el, hogy családomat üdvözölje. De nem gondoltam, hogy a közös emlékek csakhamar elém tolulnak, a róla szóló nevológ írása közben. Dr. Bácsalmási Pétertől a régi klubtársak nevében is szomorú szívvel búsúzom. Keresztényi József Szép volt, lányok! A BEAC női kosárlabdacsapata nagyszerű küzdelemsorozattal jutott a Magyar Népköztársasági Kupában az értékes bronzéremhez. A harmadik hely értékét az is növeli, hogy éppen vizsgaidőszakban „tettek ki magukért”. Még a szaksajtó is kiemelte, hogy nem is szólva a 100 pontról, Bácsalmási Péter (1908-1981) : Közel öt évtizede annak, hogy Bácsalmási Pétert megismertem, a ken is akkortájt készülhetett. A régi BEAC-pá lyán a labdarúgóedzések alkalmával mindig megcsodáltam páratlan szorgalmát, sokoldalú képességét. Az 1936-os olimpia rúdugrásban hatodik lett. 1932— 1937. között tíz alkalommal Az ITK továbbképzési programja VISEGRÁDI VITÁK AZ IDEGENNYELVOKTATÁSRÓL Már-már hagyomány, hogy az Idegennyelvi Továbbképző Központ évente Visegrádon megrendezi kétnapos szakmai továbbképzési előadássorozatát, melynek keretében az ITK oktatói beszámolnak kutatási eredményeikről, a felnőtt nyelvoktatás módszertanának hazai és külföldi tapasztalatairól. Hagyomány már az is, hogy neves külső előadók is tartanak előadásokat, s az elhangzó kérdések, a szakmai viták segítik az elmélet és a gyakorlat szempontjainak konfrontációját, az egészséges arányok megőrzését. Idei vendégünk Rőt Sándor professzor volt. Érdemes végigtekinteni a programon, még ha néhány rövid sor csupán, ízelítőt tud is adni az egyes előadásokról, s inkább csak jelzi, mely területek kerültek az idén az érdeklődés középpontjába. Elsőként Sipőczy Győző igazgató tartott előadást a hazai idegen nyelvoktatásról, melyben áttekintést adott annak történetéről és elemezte jelenlegi helyzetét, melynek során világosan kirajzolódtak a gondok, a megoldásra váró kérdések, s ami ennél sokkal fontosabb, e kérdések mielőbbi józan, reális megoldásának útja is, mely számol az igényekkel, de a lehetőségek szabta korlátokkal is. Tájékoztatást adott olyan oktatáspolitikai kérdésekről, melyek szorosan összefüggnek a fenti problémák megoldásával. Az előadást nagy érdeklődés fogadta, s ez természetes, hiszen a felnőtt nyelvoktatással kapcsolatos problémák, azok megoldása intézményünk minden oktatójának célja, s egyben feladata is. Szentiványi Ivánné konkrét példák és módszerek bemutatásával szemléltette, melyek azok a csatornák és érintkezési pontok, melyeknek segítségével az elméleti nyelvészeti kutatások és a gyakorlati nyelvoktatás közvetlenebb kapcsolatba kerülhetnek. E kérdés fontosságát nem szükséges külön hangsúlyozni. Az előadó által ismertetett módszerek hasznos segítséget nyújthatnak minden gyakorlati szakembernek, elsősorban a tankönyvíróknak. Mint ismeretes, idén bevezetik az alapfokú állami nyelvvizsgát, s ez a tény is szükségessé teszi olyan tankönyvek megírását, amelyek erre készítik fel a nyelvtanulót. E tankönyvek módszertani kérdéseiről beszélt egy születőben levő ilyen tankönyv példáján dr. Bartáné Aranyi Edina. E tankönyvek bevezetnek majd a társadalmi érintkezés legfontosabb szituációiba, s egyben lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a nyelvtanuló később magasabb szinten folytassa tanulmányait. Heller Sándorné az idegennyelv-oktatásnak — sajnos (!) — gyakran mostohagyerekként kezelt területéről beszélt, a játékok szerepéről a nyelvoktatásban. A hallgatóság számára egyértelműen bizonyította, hogy a játéknak a felnőtt nyelvoktatásban is meg kell kapnia az őt megillető szerepet, s ez a legcsekélyebb anyagi ráfordítás nélkül is elérhető. E játékok nem öncélúak, hanem szervesen illeszkednek az oktatás folyamatába. Szőke Ágnes tekintélyes reprezentatív anyag sok szempontú elemzésével világította meg az általános műveltség és a nyelvvizsga összefüggéseit. Vizsgálatai, melyeknek értékelése hasznos tanulságokat tartalmaz mind a nyelvtanárok, mind pedig a tankönyvírók számára, tudomásom szerint úttörő jellegűek, s ezért különös figyelmet érdemelnek. Érthetően igen nagy érdeklődés fogadta Juhász Gyula igazgatóhelyettes előadását és bemutatóját, mely ötlete és munkája nyomán új, érdekes és vonzó műfajt teremtett az audiovizuális segédeszközök felhasználása terén. Az általa sztereó diának elnevezett játékos program két diavetítő és egy magnószalag segítségével olyan szellemes technikai megoldással összehangolt és a tanár számára ugyanakkor rendkívül egyszerűen kezelhető segédeszközt jelent, melynek megvalósítása csupán szerény anyagi ráfordítást igényel és sokoldalú felhasználást tesz lehetővé. Mindennek leírása pár sorban nem könnyű feladat, ezt látni, hallani és alkalmazni kell! Az első nap programját Rőt Sándor professzor előadása zárta, aki a gyakorlati oktatói munkát értékelő és megbecsülő, de egyben a mai tudomány távlatait ismerő és értő szakember szervszögéből vizsgálta és elemezte a tudósokat és a gyakorlati oktatás szakembereit egyaránt érdeklő, talán legfontosabb kérdést, a nyelv önmagát megújító és mégis megtartó belső mozgató erejét, s az európai nyelvek kölcsönhatásának bonyolult kérdéseit. A hivatalos program a konferencia aznapi elnöke, Tamássyné Bíró Magda igazgatóhelyettes zárszavával ért véget. A vacsora után vidám, kötetlen hangulatú összejövetelen vettek részt a vendégek és vendéglátók, az ITK oktatói és munkatársai. Az egész napi feszült munka után kellemes kikapcsolódást jelentett ez az este, amelyet Bíró Oszkárné bizalmi segítségével az intézmény szakszervezet bizottsága rendezett. A második nap programja szintén hagyománynak számít az ITK történetében, s tegyük hozzá, haladó, követendő hagyománynak. Ilyenkor kerül sor ugyanis az úgynevezett „fórumra”, amelynek keretében az intézmény vezetősége, elsősorban Sipőczy Győző igazgató válaszol minden olyan kérdésre, mely az oktatókat és munkatársakat érdekli, érinti. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy ez a fórum, mely eredeti célját tekintve lehetőséget nyújt akár egyéni problémák gondok megbeszélésére is, mindinkább közös gondjaink, az intézmény szűkebb falait messze meghaladó kérdések, mondjuk ki nyíltan: szélesebb társadalmi rétegeket, tanárokat, nyelvtanulókat s az idegennyelv-tanulás, -tudás ügyét szívén viselőket érintő és érdeklő kérdések megvitatásának színterévé válik. E spontán folyamat jelzi: a felnőtt nyelvoktatás kérdéseit, közös gondjainkat csak közös erővel, társadalmi összefogással oldhatjuk meg, minden érdekelt hozzájárulásával. Reméljük, hogy e szűkebb „fórum” szélesebb színtéren folytatódik majd, hiszen a feladat adott s az is világos, hogy közösen kell megoldanunk! Emericzy Tibor (Kriski Zoltán fotója)