Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1981 (23. évfolyam, 1-18. szám)

1981-07-20 / 11. szám

ST% BUDAPEST 1981 JUl 2 Alig léptem be a szentmár­­tonkátai kulturális építőtábor szálláshelyére, egy szempillan­tás alatt két óra suhant el. Hitetlenül nézegettem az üres szobákban az óramutatók gya­núsan egyöntetű sietségét. A talányt Nichmond Beáta ol­dotta meg, aki seprűvel a ke­zében nevetve közölte, hogy e kegyes csalás jócskán meg­könnyíti a hajnali ébredést és a 10 órai takarodót, vagyis csupán 7-kor kelnek fel és éjfélkor fekszenek le, ami iga­zán nagyszerű és merész dolog úgy 15—17 évesen. Beán kívül mindenki a sző­lőben volt és a szőlőbújtatás­sal foglalatoskodott, ami épí­tőtábori emlékeim szerint igen könnyű munkának számít, de Bea másként vélekedett erről. Ő volt aznap az ügyeletes ta­karító és ezt sokkal könnyebb­nek találta, mint a sűrűn nőtt szőlőindák rendre szoktatását. A seprűnek is hamar hátat fordított, mert vendégek ér­keztek és pingpongozni csá­bították. Ez egyik kedves fog­lalatossága a táborban, no meg a focizás, a festés-rajzo­lás és a gitározás. A gitárt akkor is magával hozta, ami­kor megkértem, hogy a folyo­sót betöltő popzene elől men­jünk be egy szobába. A te­remnek is beillő helyiség kon­gott az ürességtől, rossz sej­telmeim támadtak a résztve­vők számát illetően. (Később be is­­igazolódtak.) Leültünk Beával a sarokban található két székre. A programról fag­gatom. 1­6 órától 12 óráig dol­gozunk a földeken, utána ebéd, mostanában elég sokat késik, majd negyed négytől fél nyolcig csoportfoglalkozá­sok vannak. Minden harmadik nap fakultációs programok, ezekre nem kötelező elmenni és ilyenkor az egyébként meg­szokott brigádforma is fel­bomlik. A foglalkozásokat az egyetemisták vezetik. Egy bri­gádhoz 3—4 egyetemista tar­tozik, a többiek középiskolá­sok. Csoportonként más-más témákkal foglalkozunk. A mi brigádunknak főképpen a po­litika jutott. Kicsit már un­tam is. Az első téma volt a legérdekesebb, arról beszélget­tünk, hogy mit csinálna 5 nő és 5 férfi egy lakatlan szige­ten. Különben jó itt a tábor­ban, mert mindenki a hobbi­jának élhet. — Beszéd közben sem nyugvó ujjai végigszalad­tak a gitár húrjain. — Tiéd a gitár? — Az enyémet kölcsönad­tam. Ez itt valakié. Beadta a közösbe és mindenki használ­hatja. Szoktunk együtt zenélni is. Sokféle hangszer gyűlt össze. Együtt rajzolni is szok­tunk. Vannak művészeti fog­lalkozások. Azokon sokat ta­nulunk. Az is jó, hogy itt nem szólítanak fel minket. Bele szabad szólni, ha mondani­valónk van. Itt nincsenek ta­nárok. Felszabadultabb a lég­kör, mint egy igazi építőtá­borban. Igazuk volt tavasz­­szal az egyetemistáknak, ami­kor lejöttek az iskolába és igyekeztek rábeszélni minket a részvételre. Ha hamarabb jönnek, akkor többen is je­lentkeztek volna. Sok újat le­het itt tanulni, olyat is, amit nem hallunk a suliban. — Mi az, amit nem sze­retsz a táborban? — Minden áldott nap zsí­ros kenyeret kapunk uzsonná­ra. Ha egyszer lekvárt adná­nak ... — Bea, mit gondolsz, miért szervezik az egyetemisták ezt a tábort? — Miért is? Ezen még nem­ondolkoztam. Talán, talán mert úgyis pedagógusok lesz­ek és rajtunk gyakorolnak. A folyosón léptek dobbanv­­a.. Fülöp Ágnes III. éves programozó matematikus ép­en Péró Csabát kíséri be, aki mielőtt megmászná az Elbrusz magas csúcsát, itt tart egy lőadást hegymászó élményei­ül. Fülöp Ágnes kézfogása majdnem összeroppantja a kezem. Megismétlem Beához ntézett legutolsó kérdésem. — Mi a célja az öt évvel zelőtt elindult kulturális épí­­őtábori mozgalomnak? — A hátrányos helyzetű kö­­épiskolások támogatására in­­dult el a TTK-ról. Pest me­­gyei szakközépiskolák, szak­­munkásképzők, szakiskolák ta­­nulóit toborozták elsősorban, de az évek során egyre gyűl­tek az ismerősök és a gim­­náziumokból is szép számmal érkeznek ide. A tábor célja az önálló gondolkodásra ne­miés játékkal, közös beszélge­­éssel. Felhívjuk néhány olyan tovább gondolásra érdemes problémára a figyelmüket, amelyekre maguktól nem is gondolnának. A foglalkozásod­émái nagyjából a középiskolai tárgyaknak felelnek meg, de nem speciális szakmai ismere­teket tanítunk, nem definíció­kat, hanem a fogalmak mö­gött rejlő gondolatokat, logi­kai láncot. — A foglalkozások témáját mi szabja meg? — A csoportban levő egye­temisták szakmai ismerete, tá­jékozottsága. Körülbelül ötven ember tartózkodik a táborban, fele egyetemista: két-három bölcsészhallgató, egy orvos­jelölt, egy közgazdászjelölt, a többség ttk-s, mat—fiz. sza­Ha az ember évente végig­járja a nyári táborokat a ta­gadhatatlan egyformaság alól igyekszik — már pusztán ru­tinból is — változást, mássá­got előhalászni. A vámosmi­­kolai táborban meg se kellett magamat erőltetni, hogy ezt a mást megtaláljam, ugyan­is ez volt az első olyan építő­tábor, ahol mind egy szálig, minden de mindenki dolgo­zott, a táborvezető, a helyet­tese, a kisdoktornő — min­denki kint volt a gyümölcsös­ben. A szép fehérre újonnan kimeszelt és frissen fedett ta­­­­karos épületet csak a kisku­tya őrizte, és persze azonnal pár hónapos imbolygó lábai­ra ugrott kötelességtudóan és vakkantott is egy-kettőt mi­helyt észre vett bennünket, az­tán rögtön vissza is tottyant az őrplaccra. Mi meg körül­néztünk. Bár a falutól távol, de kellemes környezetben nyújtózkodott a fehér ház, egy tisztáson, melyet félkör­ívben patak szegélyezett, a zsilip fölött duzzadó, duzzogó, lusta vízen békanyál bimbá­kosok, egy részük a bölcsész­karra is jár filozófia vagy szociológiai szakra. Előre meg­beszéljük, hogy ki miből tud felkészülni. Év közben is szok­tunk találkozni, könyveket cikkeket és gondolatokat cse­rélünk. — A szándék valóban ne­mes, de most rossz népművelő módjára teszem fel a kérdést: huszonöt emberért érdemes? — Az idei évben nem tud­tunk olyan nagy gondot for­(Folytatás a 3. oldalon) lódzott és néhány máris el­sárgult, idesodródott akácle­vél. Az ér túlsó partján kettőnek pont elég tágas sátrak sora­koztak, gondolom, a nomád romantika kedvelőié. A patak mellett csinosan eszkábált gerendaasztalok, lócák. Vala­mivel távolabb tábortűz nyo­mai, elszenesedett fadarabok, hamu és a szemét hiánya(!), sehol egy elhajított zsíros pa­pír — mint lenni szokott. Mi­csoda megnyugtató hiány! A túloldali másik félkaréj a kiserdő, mellette mérges málnás. Azért mérges, mert mérgezik, mondhatni vicce­sen, prózaibban: permetezték, így a táborlakók, sajna, nem málnázhatnak, viszont annyi barackot ehetnek, amennyi jólesik — merthogy azt sze­dik két álló hétig, a korán érő javát. A gazdaságban ki­derült, hogy naponta három mázsát is képes szedni egy­­egy diák, lazán, minden meg­erőltetés és lógás nélkül. (Folytatás a 3. oldalon) Szeretettel köszöntjük az építőtáborozáson részt vevő külföldi és magyar egyetemistákat! C ton­Mnioii pa^ocTtio no3^paBJiweM cobctckh'x cTyflCHTOB ' Ham­er o ctpoHtenbHoro Jiarepn! C­ecAXMa padoctn vosdpaoAneaue abAzapmitne cmydeimu e Hanun cmpoumeAeit nazep­­ EGYETEMI LAPOK Kulturális építőtábor Szentmártonkátán AHOL SIETNEK AZ ÓRÁK XXIII. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1981. JÚLIUS 20. ARA: 1,40 FORINT ELKEZDŐDÖTT... Vajon mi lehet a szám mögött? ELTE­LEK A MEGGYESBEN Kiskunlacháza közelében a ráckevei Duna-ág mentén ki­csiny sátortábor húzódik meg a meggyfák alatt. A bekötő útról észre sem venném, ha az útmutatás szerint nem ke­resném az egyetlen hivalkodó narancssárga sátrat. A tábor elrejtett bejáratánál üres szürke ládák egymásra rakott oszlopai, az egyiken térd­magasságban hevenyészett tábla krétabetűi hirdetik: BME — ELTE nemzetközi építőtábor. Körben katonai sátrak, az egyiken felirat sza­lad körbe: kultúrsátor. Közé­pen a fakó ládák színétől csu­pán egy árnyalattal világo­sabb ledöngölt homok. A lankasztó melegben a lombok között a meggyszemek matt­hordó színe sem enyhíti az egyhangúságot. Tizenöt mű­szakis, tizenöt ELTE-es, az ELTE meghívására huszonhá­rom szovjet és bolgár egyete­mista tölt itt meggyszedéssel két-három hetet. A Budapesti Műszaki Egyetem és az ELTE között létrejött szerződés köl­csönösen hasznos volt, mert a műszakisok ezt a tábort ele­gendő jelentkező híján bezár­hatták volna, mi pedig Kün­­gösről való kiűzetésünk óta helyhiánnyal küszködünk. No persze nálunk is „haldoklik az építőtábori mozgalom szép hagyománya” Dinnyés Gábor volt építőipari felelős szavai­val élve. Bizonyíték erre az itt jelenlevő maroknyi — többségükben bölcsész — EL­­TE-s csapat. Az ebéd utáni órákban a Duna-parton buk­kanok rájuk. A ragyogó nap­sütésben — jobb szó nincs rá — éppen „ökörködnek”. Vi­szonylag értelmes kérdéseim­re szórakoztató válaszokat ka­pok. Közük velem, hogy ők a legrosszabb brigád, és er­re büszkék is. Különben, ma kivételesen teljesítették a nor­mát, de nem ígérik, hogy így lesz ezután is. Ami­kor kijelentik, hogy nem a meggyszedés vágya, hanem a sartre-i egzisztencializmus űzte őket a táborba, akkor be­látom, hogy reménytelen a dolog és átpártolok egy ttk-s kislányhoz. Búcsúzóul Makkai Béla még utánam kiabál, hogy jól jegyezzem meg a ne­vét, mert belőle még híres ember lesz, máris 700 megírt oldal őrzi életének fontosabb eseményeit. A negyedéves mat­ fiz­ sza­kos kislány barátnőjével együtt Vámosmikoláról kérte át ma­gát ide, arra számítva, hogy a műszakisok jelenléte kicsit feldobja a hangulatot, de a másik egyetemről csak egy összeszokott tankör jött le. Ők jobbára együtt vannak, a böl­csészek is jól ismerik egy­mást, a külföldiekkel pedig ne­héz szót érteni.­­Tudniillik, nem beszélnek magyarul, az ELTÉ-sek — leszámítva a nyelvszakosokat —, pedig nem beszélnek idegen nyelven. A legelső táborozó, aki utamba került, és akitől útbaigazítást kértem, a leningrádi csoport vezetője volt. Megkért, hogy oroszul, németül, vagy ango­lul ismételjem meg kérdésem. Később kiderült, hogy angol­francia szakos. Németül is ki­válóan beszélt.­ Persze annyi haszna van a nemzetközi tábornak, hogy itt mindenki megfogadja, ha ha­zamegy okvetlenül felele­veníti a vizsgákra nagy erő­feszítéssel bemagolt nyelv­tudását, sőt mint a felszálló ködből az árnyak bukkannak elő a tudat legmélyére szám­űzött idegen szavak. A szép bolgár kislány Daniella kér­dezi meg tőlünk mit jelent „voda” magyarul. Nemcsak az egyetemisták, a pincérek sem beszélnek idegen nyelven, persze az is lehet, hogy csak a víz szót nem ismerik. Ko­molyra fordítva a szót, meg­kérdezem Daniellát, hogyan érzi itt magát egy külföldinek bizonyára az isten háta mö­götti helyen, de nagyon ked­vesen azt mondja, hogy min­den nagyon jó, a hangulat kitűnő, a magyarok nagyon kedvesek és természetes szá­mára, hogy a meggyesben (Folytatás a 3. oldalon) Kellemes pihenést, meleg nyarat, gazdag programot kíván minden olvasójának az Egyetemi Lapok

Next