Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1981 (23. évfolyam, 1-18. szám)
1981-07-20 / 11. szám
ST% BUDAPEST 1981 JUl 2 Alig léptem be a szentmártonkátai kulturális építőtábor szálláshelyére, egy szempillantás alatt két óra suhant el. Hitetlenül nézegettem az üres szobákban az óramutatók gyanúsan egyöntetű sietségét. A talányt Nichmond Beáta oldotta meg, aki seprűvel a kezében nevetve közölte, hogy e kegyes csalás jócskán megkönnyíti a hajnali ébredést és a 10 órai takarodót, vagyis csupán 7-kor kelnek fel és éjfélkor fekszenek le, ami igazán nagyszerű és merész dolog úgy 15—17 évesen. Beán kívül mindenki a szőlőben volt és a szőlőbújtatással foglalatoskodott, ami építőtábori emlékeim szerint igen könnyű munkának számít, de Bea másként vélekedett erről. Ő volt aznap az ügyeletes takarító és ezt sokkal könnyebbnek találta, mint a sűrűn nőtt szőlőindák rendre szoktatását. A seprűnek is hamar hátat fordított, mert vendégek érkeztek és pingpongozni csábították. Ez egyik kedves foglalatossága a táborban, no meg a focizás, a festés-rajzolás és a gitározás. A gitárt akkor is magával hozta, amikor megkértem, hogy a folyosót betöltő popzene elől menjünk be egy szobába. A teremnek is beillő helyiség kongott az ürességtől, rossz sejtelmeim támadtak a résztvevők számát illetően. (Később be isigazolódtak.) Leültünk Beával a sarokban található két székre. A programról faggatom. 16 órától 12 óráig dolgozunk a földeken, utána ebéd, mostanában elég sokat késik, majd negyed négytől fél nyolcig csoportfoglalkozások vannak. Minden harmadik nap fakultációs programok, ezekre nem kötelező elmenni és ilyenkor az egyébként megszokott brigádforma is felbomlik. A foglalkozásokat az egyetemisták vezetik. Egy brigádhoz 3—4 egyetemista tartozik, a többiek középiskolások. Csoportonként más-más témákkal foglalkozunk. A mi brigádunknak főképpen a politika jutott. Kicsit már untam is. Az első téma volt a legérdekesebb, arról beszélgettünk, hogy mit csinálna 5 nő és 5 férfi egy lakatlan szigeten. Különben jó itt a táborban, mert mindenki a hobbijának élhet. — Beszéd közben sem nyugvó ujjai végigszaladtak a gitár húrjain. — Tiéd a gitár? — Az enyémet kölcsönadtam. Ez itt valakié. Beadta a közösbe és mindenki használhatja. Szoktunk együtt zenélni is. Sokféle hangszer gyűlt össze. Együtt rajzolni is szoktunk. Vannak művészeti foglalkozások. Azokon sokat tanulunk. Az is jó, hogy itt nem szólítanak fel minket. Bele szabad szólni, ha mondanivalónk van. Itt nincsenek tanárok. Felszabadultabb a légkör, mint egy igazi építőtáborban. Igazuk volt tavaszszal az egyetemistáknak, amikor lejöttek az iskolába és igyekeztek rábeszélni minket a részvételre. Ha hamarabb jönnek, akkor többen is jelentkeztek volna. Sok újat lehet itt tanulni, olyat is, amit nem hallunk a suliban. — Mi az, amit nem szeretsz a táborban? — Minden áldott nap zsíros kenyeret kapunk uzsonnára. Ha egyszer lekvárt adnának ... — Bea, mit gondolsz, miért szervezik az egyetemisták ezt a tábort? — Miért is? Ezen még nemondolkoztam. Talán, talán mert úgyis pedagógusok leszek és rajtunk gyakorolnak. A folyosón léptek dobbanva.. Fülöp Ágnes III. éves programozó matematikus épen Péró Csabát kíséri be, aki mielőtt megmászná az Elbrusz magas csúcsát, itt tart egy lőadást hegymászó élményeiül. Fülöp Ágnes kézfogása majdnem összeroppantja a kezem. Megismétlem Beához ntézett legutolsó kérdésem. — Mi a célja az öt évvel zelőtt elindult kulturális épíőtábori mozgalomnak? — A hátrányos helyzetű köépiskolások támogatására indult el a TTK-ról. Pest megyei szakközépiskolák, szakmunkásképzők, szakiskolák tanulóit toborozták elsősorban, de az évek során egyre gyűltek az ismerősök és a gimnáziumokból is szép számmal érkeznek ide. A tábor célja az önálló gondolkodásra nemiés játékkal, közös beszélgeéssel. Felhívjuk néhány olyan tovább gondolásra érdemes problémára a figyelmüket, amelyekre maguktól nem is gondolnának. A foglalkozásodémái nagyjából a középiskolai tárgyaknak felelnek meg, de nem speciális szakmai ismereteket tanítunk, nem definíciókat, hanem a fogalmak mögött rejlő gondolatokat, logikai láncot. — A foglalkozások témáját mi szabja meg? — A csoportban levő egyetemisták szakmai ismerete, tájékozottsága. Körülbelül ötven ember tartózkodik a táborban, fele egyetemista: két-három bölcsészhallgató, egy orvosjelölt, egy közgazdászjelölt, a többség ttk-s, mat—fiz. szaHa az ember évente végigjárja a nyári táborokat a tagadhatatlan egyformaság alól igyekszik — már pusztán rutinból is — változást, másságot előhalászni. A vámosmikolai táborban meg se kellett magamat erőltetni, hogy ezt a mást megtaláljam, ugyanis ez volt az első olyan építőtábor, ahol mind egy szálig, minden de mindenki dolgozott, a táborvezető, a helyettese, a kisdoktornő — mindenki kint volt a gyümölcsösben. A szép fehérre újonnan kimeszelt és frissen fedett takaros épületet csak a kiskutya őrizte, és persze azonnal pár hónapos imbolygó lábaira ugrott kötelességtudóan és vakkantott is egy-kettőt mihelyt észre vett bennünket, aztán rögtön vissza is tottyant az őrplaccra. Mi meg körülnéztünk. Bár a falutól távol, de kellemes környezetben nyújtózkodott a fehér ház, egy tisztáson, melyet félkörívben patak szegélyezett, a zsilip fölött duzzadó, duzzogó, lusta vízen békanyál bimbákosok, egy részük a bölcsészkarra is jár filozófia vagy szociológiai szakra. Előre megbeszéljük, hogy ki miből tud felkészülni. Év közben is szoktunk találkozni, könyveket cikkeket és gondolatokat cserélünk. — A szándék valóban nemes, de most rossz népművelő módjára teszem fel a kérdést: huszonöt emberért érdemes? — Az idei évben nem tudtunk olyan nagy gondot for(Folytatás a 3. oldalon) lódzott és néhány máris elsárgult, idesodródott akáclevél. Az ér túlsó partján kettőnek pont elég tágas sátrak sorakoztak, gondolom, a nomád romantika kedvelőié. A patak mellett csinosan eszkábált gerendaasztalok, lócák. Valamivel távolabb tábortűz nyomai, elszenesedett fadarabok, hamu és a szemét hiánya(!), sehol egy elhajított zsíros papír — mint lenni szokott. Micsoda megnyugtató hiány! A túloldali másik félkaréj a kiserdő, mellette mérges málnás. Azért mérges, mert mérgezik, mondhatni viccesen, prózaibban: permetezték, így a táborlakók, sajna, nem málnázhatnak, viszont annyi barackot ehetnek, amennyi jólesik — merthogy azt szedik két álló hétig, a korán érő javát. A gazdaságban kiderült, hogy naponta három mázsát is képes szedni egyegy diák, lazán, minden megerőltetés és lógás nélkül. (Folytatás a 3. oldalon) Szeretettel köszöntjük az építőtáborozáson részt vevő külföldi és magyar egyetemistákat! C tonMnioii pa^ocTtio no3^paBJiweM cobctckh'x cTyflCHTOB ' Hamer o ctpoHtenbHoro Jiarepn! CecAXMa padoctn vosdpaoAneaue abAzapmitne cmydeimu e Hanun cmpoumeAeit nazep EGYETEMI LAPOK Kulturális építőtábor Szentmártonkátán AHOL SIETNEK AZ ÓRÁK XXIII. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM 1981. JÚLIUS 20. ARA: 1,40 FORINT ELKEZDŐDÖTT... Vajon mi lehet a szám mögött? ELTELEK A MEGGYESBEN Kiskunlacháza közelében a ráckevei Duna-ág mentén kicsiny sátortábor húzódik meg a meggyfák alatt. A bekötő útról észre sem venném, ha az útmutatás szerint nem keresném az egyetlen hivalkodó narancssárga sátrat. A tábor elrejtett bejáratánál üres szürke ládák egymásra rakott oszlopai, az egyiken térdmagasságban hevenyészett tábla krétabetűi hirdetik: BME — ELTE nemzetközi építőtábor. Körben katonai sátrak, az egyiken felirat szalad körbe: kultúrsátor. Középen a fakó ládák színétől csupán egy árnyalattal világosabb ledöngölt homok. A lankasztó melegben a lombok között a meggyszemek matthordó színe sem enyhíti az egyhangúságot. Tizenöt műszakis, tizenöt ELTE-es, az ELTE meghívására huszonhárom szovjet és bolgár egyetemista tölt itt meggyszedéssel két-három hetet. A Budapesti Műszaki Egyetem és az ELTE között létrejött szerződés kölcsönösen hasznos volt, mert a műszakisok ezt a tábort elegendő jelentkező híján bezárhatták volna, mi pedig Küngösről való kiűzetésünk óta helyhiánnyal küszködünk. No persze nálunk is „haldoklik az építőtábori mozgalom szép hagyománya” Dinnyés Gábor volt építőipari felelős szavaival élve. Bizonyíték erre az itt jelenlevő maroknyi — többségükben bölcsész — ELTE-s csapat. Az ebéd utáni órákban a Duna-parton bukkanok rájuk. A ragyogó napsütésben — jobb szó nincs rá — éppen „ökörködnek”. Viszonylag értelmes kérdéseimre szórakoztató válaszokat kapok. Közük velem, hogy ők a legrosszabb brigád, és erre büszkék is. Különben, ma kivételesen teljesítették a normát, de nem ígérik, hogy így lesz ezután is. Amikor kijelentik, hogy nem a meggyszedés vágya, hanem a sartre-i egzisztencializmus űzte őket a táborba, akkor belátom, hogy reménytelen a dolog és átpártolok egy ttk-s kislányhoz. Búcsúzóul Makkai Béla még utánam kiabál, hogy jól jegyezzem meg a nevét, mert belőle még híres ember lesz, máris 700 megírt oldal őrzi életének fontosabb eseményeit. A negyedéves mat fiz szakos kislány barátnőjével együtt Vámosmikoláról kérte át magát ide, arra számítva, hogy a műszakisok jelenléte kicsit feldobja a hangulatot, de a másik egyetemről csak egy összeszokott tankör jött le. Ők jobbára együtt vannak, a bölcsészek is jól ismerik egymást, a külföldiekkel pedig nehéz szót érteni.Tudniillik, nem beszélnek magyarul, az ELTÉ-sek — leszámítva a nyelvszakosokat —, pedig nem beszélnek idegen nyelven. A legelső táborozó, aki utamba került, és akitől útbaigazítást kértem, a leningrádi csoport vezetője volt. Megkért, hogy oroszul, németül, vagy angolul ismételjem meg kérdésem. Később kiderült, hogy angolfrancia szakos. Németül is kiválóan beszélt. Persze annyi haszna van a nemzetközi tábornak, hogy itt mindenki megfogadja, ha hazamegy okvetlenül feleleveníti a vizsgákra nagy erőfeszítéssel bemagolt nyelvtudását, sőt mint a felszálló ködből az árnyak bukkannak elő a tudat legmélyére száműzött idegen szavak. A szép bolgár kislány Daniella kérdezi meg tőlünk mit jelent „voda” magyarul. Nemcsak az egyetemisták, a pincérek sem beszélnek idegen nyelven, persze az is lehet, hogy csak a víz szót nem ismerik. Komolyra fordítva a szót, megkérdezem Daniellát, hogyan érzi itt magát egy külföldinek bizonyára az isten háta mögötti helyen, de nagyon kedvesen azt mondja, hogy minden nagyon jó, a hangulat kitűnő, a magyarok nagyon kedvesek és természetes számára, hogy a meggyesben (Folytatás a 3. oldalon) Kellemes pihenést, meleg nyarat, gazdag programot kíván minden olvasójának az Egyetemi Lapok