Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1982 (24. évfolyam, 1-17. szám)
1982-03-01 / 2. szám
VISEGRÁD 1982 1982. február 18—21-ig tartotta az ÁJTK KISZ-szervezete felkészítő táborát. 17-én este nyolc szervező érkezett a tábor színhelyére, hogy előkészítse a másnapi tábornyitást. Másnap jó hangulatban, de nem teljes létszámban érkeztek meg a táborlakók. (Tervezett összlétszám 85 fő.) Nagy Mihály nyitotta meg a tábort, ezután a délelőtt a beszállásolással telt el. Ebéd után a KISZ szerepéről a felsőoktatásban címmel folyt vita, majd megérkezett első meghívott előadónk, Kukorelli István, aki a TDK helyzetéről, a karon betöltött szerepéről és a KISZ-hez való kapcsolatáról beszélt. Az előadást vita követte, amit a vacsora szakított félbe. Az esti program Hamza Gábor színvonalas beszámolója volt a FEB-ről. A hivatalos program után a táborlakók éjjel fél egyig beszélgettek. Péntek délelőtt Kovácsné Virág Márta a tanulás, a tanulócsoportok, a csoportdinamika és a hivatástudat problémáiról tartott előadást saját szociológiai felmérései alapján. Délután a kitűzött program időpontja eltolódott, fél ötkor Domine István beszámolt a KISZ szerepéről a politikai rendszerben. Vasy Géza, az ELTE Közművelődési Titkárságának igazgatója este hétkor vitaindító előadást tartott a közművelődésről, és intézményrendszeréről. Parázs hangulatú vita alakult ki, záporoztak a kérdések. Szombat délelőtt Klavács Antal a mindenkit foglalkoztató új ösztöndíjtervezetről tartott ismertetést. Délután nagy szeretettel vártuk Schmidt Péter dékán elvtársat és Valky László elvtársat, a jogi kar párttitkárát. Először Valky László felolvasta az MSZMP Budapesti Pártbizottsága 1981. februári határozatát, azután Schmidt Péter a kari intézetek problémáiról beszélt. Ezek után sajnálatos módon személyi kérdésekre terelődött a vita. Szünet után Nagy Mihály a kari szervezet előtt álló feladatokról beszélt. A délutáni vita folytatásaként este kari vezetőségi nyilvános ülés volt, amelyen több fontos kérdésben határozatokat fogadtak el. Vasárnap délelőtt a pihenés, a kirándulás, a játék és a hazakészülődés jegyében telt el. A tábor délután három órakor zárt. Megragadjuk az alkalmat, hogy kifejezzük köszönetünket az üdülő dolgozóinak áldozatkész munkájukért. Kádár Péter—Déri Béla Az Akadémiai Kiadó a közművelődés szolgálatában Három új, jelentős kötet megjelenése alkalmából rendezett legutóbb sajtótájékoztatót az Akadémiai Kiadó az MTA Roosevelt téri épületének tudósklubjában. Az Új Magyar Lexikon kiegészítő kötete elsősorban az 1962. és 1980. közötti eseményeket, új információkat igyekszik elérhető köretbe hozni. Méghozzá az előző kötetekhez hasonlóan olyan szerkezetben, hogy viszonylag bővebben kapjuk a hazai adatokat (pl. a tudomány vagy a közélet szereplőit, tevékenységét, vagy azokat, akik korábban nem szerepeltek, de időközben valamiben jelentőset alkottak, stb.), másrészt a nemzetközi politikai, művészeti és tudományos élet legfontosabb alakjainak az ismertetését. De újraírt formában kapjuk meg pl. az egyes országokról szóló alapvető áttekintéseket. Amint maga az Új Magyar Lexikon, ugyanúgy a kiegészítő kötet is fontos hiányt pótol, hiszen az évek óta tervezett nagy enciklopédia hiányában ez a legteljesebb hazai általános lexikon. Nem állhatom meg, hogy meg ne említsem rövid kritikai megjegyzésként: míg a hazai adatok általában igen pontosaknak tűnnek, addig pl. éppen az országleírásokban számos hiba található. Szűkebb szakmámnak megfelelően az afrikai országok leírásait lapoztam át először, s ezek bizony pusztán csak a népek, etnikumok felsorolásánál is jelentős tévedések, elírások szerepelnek. Érdemes lett volna Fodor István többféle formában is megjelent tanulmányát hasznosítani a népnevek átírásánál, másrészt az afrikanisztikában mélyebben jártas szakemberrel e szócikkeket átolvastatni. A sajtótájékoztató másik bemutatója szintén fontos munkát nyújtott át a megjelenteknek. A hatkötetes magyar irodalomtörténet (népszerűbb egyetemi nevén „spenót”) befejező modernkori részének (1945—1975) első kötetét, amely az Irodalmi élet és az irodalomkritika alcímet viseli. Az MTA Irodalomtudományi Intézetének műhelyében készülő utolsó kötet (a tervek szerint 4 részben) szintén igen égető hiányt tölt be, mivel az utolsó évtizedek magyar irodalmáról szakirodalommal, lexikális anyaggal, mutatókkal ellátott teljes és részletes áttekintés nem áll rendelkezésre. S így mind a szűkebb szakmában, mind az egyetemi tevékenységben, de még a középiskolai oktatásban is csak igen fáradságos munkával lehet adott alkalommal és az adódó szükségleteknek megfelelően tájékozódni. Várjuk tehát a megkezdett sorozat további köteteit A sajtótájékoztató harmadik kötete szintén olyan témát ölel fel, amely számottevő fontossággal bír egyetemi munkánkban. Ugyanis A magyar történelmi kronológia I. (és a tervek szerint gyors egymásutánban megjelenő további három) .kötete nemcsak a történész szakosok, hanem minden a szűkebb szakmáján túl hazája múltjára is kíváncsi hallgató, oktató, sőt dolgozó számára hasznos segédkönyv. Az Akadémiai Kiadó kétségkívül mindhárom vállalkozásával de főleg az utóbbi kettővel azt húzza alá, hogy a magyar tudomány ezekben az években ismét jelentős eredményeket takarít be (hadd utaljunk itt hirtelenében még a szintén akadémiai kiadású Magyarország története, a Néprajzi Lexikon, vagy a Világirodalmi Lexikon vaskos köteteire). E nagy eredménybetakarítás értékét ugyanakkor nagy mértékben emeli, hogy olyan vállalkozásokról van szó, amelyek nem pusztán csak a szűkebb szakmai tudományos tevékenység érdekeit szolgálják, hanem egyúttal a hazai közművelődés, a széles olvasóközönség kulturális tájékozódásának alapvető forrásait is jelentik. lesz Hódíthatatlan szellem A magyar történelem nagy pillanata, a parasztháború és nagy személyisége, Dózsa György egyaránt volt témája és jelképe a reformkornak. Kulin Ferenc, egyetemünk tanára feldolgozatlan tárgykör kimunkálására vállalkozott, amikor számba vette, a parasztháborút értékelő és elemző reformkori irodalmat. Wesselényi, Kölcsey, Táncsics, Eötvös, Petőfi és más, kevésbé ismert alkotók munkásságában kutatta fel e motívumot, következetesen figyelembe véve, hogy kettős szempontrendszer — az irodalomtörténet és eszmetörténet — érvényesítése e feldolgozás alapvető követelménye. (Akadémiai Kiadó) GERECS ÁRPÁD BÚCSÚZTATÁSA Előző számunkban szomorú szívvel tudattuk olvasóinkkal, hogy Gerecs Árpád professzor, akinek alig egy éve közöltük (1981. március 16., 4. szám.) jelentős gondolatokat megfogalmazó „székfoglaló beszédét” az Eötvös Loránd emlékérem átvétele alkalmából, 79. életévében váratlanul elhunyt. A nagyhírű tudóst egyetemünk részéről Medzihradszky Kálmán professzor, rektorhelyettes és Zsadon Béla egyetemi tanár búcsúztatta. Az ő szavaikkal emlékezünk egyetemünk egykori professzorára. Szomorú feladatot vállaltam magamra, amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem vezetői, tanárai és hallgatói nevében rövid időn belül immár másodszor búcsúztatom egyetemünk tiszteletbeli doktorát. Díszdoktorrá lenni, díszdoktort avatni, s akárcsak az avatáson jelen lenni, felemelő ünnepi esemény, s még ma is fülembe csengenek a rektor üdvözlő szavai, az ünnepeltek beszédei, melyben szinte vallomásszerűen említették életútjuk számukra legfontosabb állomásait, s tettek hitet egyetemünkhöz való ragaszkodásuk mellett. S még nem felejtettük el a Gaudeamus igitur ujjongó dallamait, amikor egy esztendővel az ünnepi esemény után Gerecs Árpád professzort gyászolja az egyetem. Egyetemünk ifjúsága, a felnövekvő vegyészgenerációk, tanítványai és munkatársai és a többi kémikustanszéken dolgozó kollegái köszönik Gerecs professzornak azt a húsz esztendőt, melyet közöttük töltött. Ez idő alatt létrehozta a kor szelleméhez legjobban alkalmazkodó, s régóta nélkülözött tudományegyetemi kémiai technológiai oktatást, s korábbi tudományos és ipari tevékenysége alapjain iskolát teremtett a gyógyhatású szerves vegyületek kutatása területén. Módszere egyszerű volt, következetes, s éppen ezért eredményes: megkövetelte a pontos és kitartó munkát, a logikus gondolkodásmódot, szeme előtt az elméleti eredményeken túl mindig ott lebeget a cél, hogy kutatómunkájával embertársai hasznára lehessen. Gyakran megcsodáltuk azt a kristálytiszta gondolkodást, melyről nem véletlenül esett szó gyászjelentésében sem. Mindnyájan emlékezünk a kari tanácsban, vegyész szakbizottságban, az Akadémia osztályülésein elhangzott felszólalásaira, melyekben, varázslatos módon, a legegyszerűbb, s utólag már szinte magától értetődő megoldások felvillantásával csendesítette le a viták már-már kibékíthetetlennek látszó viharait. S ezek a felszólalások nem vélemények olcsó kompromisszumát jelentették, hanem a nemes elvek és az igazság csendes diadalát. Gerecs Árpád professzor tudós érdemeit, közéleti tevékenységét nálam sokkal szakértőbben tudta méltatni Beck Mihály akadémikus. Emberi nagyságát, közvetlen segítőkészségét, a tanítómester érdemeit hivatottabban értékelik diákjai és munkatársai. Számunkra pedig nem marad más, minthogy nehéz szívvel beletörődjünk a megváltoztathatatlanba. A Gaudeamus sorai egész pályafutásunkat végigkísérik, s keserű ellenpontja az elmúlást idézi: Vita nostra brevis est Brevi finietur Venit mors velociter Rapit nos atrociter Nemini parcetur. Gerecs Árpád professzor Egyetemünkön maradandót alkotott. Életművét s az alkotót megőrizzük emlékezetünkben. Medzihradszky Kálmán Nehéz szívvel búcsúzom szeretett tanítómesterünktől, Gerecs professzor úrtól azok nevében, akik tanítványai és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen munkatársai voltunk. Néhány napja még érdeklődő figyelemmel kísérte munkánkat, foglalkozott gondjainkkal és segített azok megoldásában. Keserves most már csak emlékezni kedves, szeretett alakjára, örök fiatalos egyéniségére, igaz emberségére és közös dolgainkra; számba venni mindazt, amit tőle tanulhattunk, azokat a maradandó emberi és szellemi értékeket, amelyek tőle ránk maradtak. Kiváló tanárunk volt! Emlékezetesek maradnak egyetemi előadásai, amelyeket korábban a természetes szerves anyagok kémiája, majd a kémiai technológia témaköréből tartott. Mindig megragadó és hatásos volt kristálytiszta gondolatmenete, sallangoktól mentes, egyszerű, szabatos, tömör előadásmódja. A kémiai technológia oktatásban is határozottan megnyilvánult az a törekvése, hogy az elméletet a gyakorlati alkalmazással szoros egységbe foglalja és hallgatóinak bemutassa (szavai szerint) „azokat az utakat és módokat, amelyek a kémia újabb történetében a legjellemzőbben vezetnek az alaptudományokból a vegyiparba”. Ezen túlmenően előadásain és az általa oly fontosnak tartott laboratóriumi gyakorlatokon tanítványait céltudatos és pontos munkára, a munka szeretetére és tisztességes emberi tartásra nevelte. Mindezzel igen értékes útravalót adott valamenyi tanítványának. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, akik közvetlen munkatársai lehettünk. Nagy gonddal és figyelemmel irányította tanszékét, személyesen és rendszeresen törődve minden egyes munkatársának tevékenységével a laboratóriumokban, a tanteremben, a tanszéki irodán és a műhelyben egyaránt. Nagyon tudott dolgozni, a munkában személyes példát mutatott és másokat is megtanított dolgozni. Határozottságával, emberségével és sugárzó nyugalmával az eredményes munkához szükséges kiegyensúlyozott légkört teremtett maga körül. Éskülönösen felejthetetlenek azok az emlékeink, amelyek összekapcsolnak Gerecs professzor úrral az általa nagy szenvedéllyel művelt és szeretett természetes és gyógyhatású szerves vegyületek (szénhidrátok, alkaloidok, indolszármazékok, gyógyszerek) kutatása területén. A preparatív szerves kémiának művésze volt és fáradhatatlanul tanította erre munkatársait. Mindig magas követelményeket támasztott és tudatosította bennünk, hogy (szavaival) „a helyesen megtervezett és pontosan végrehajtott, valamint pontos megfigyeléssel jól regisztrált kísérlet szinte örök érvényű lehet, csak a magyarázat változhat.” Vele együtt dolgozva megtaláltuk a munka örömét és megtanultuk, hogy egy új vegyület előállítása, vagy akárcsak egy jól sikerült kristályosítás is boldoggá tehet. A jó munka szépségét és örömét tudatosan hirdette, többször idézve József Attilát: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Így emlékezünk mi Gerecs professzor úrra! Tudjuk, hogy váratlan halálával legfájdalmasabb veszteség közvetlen hozzátartozóit érte. Mi, volt tanítványok és munkatársak őszintén együttérzőnk velük és osztozunk gyászukban. Elbúcsúzunk kedves pro-fesszor úr! Fájdalom, hogy nem hangzik el többé a korábban naponta, sőt olykor naponta többször hozzánk intézett kérdése — „Mi újság a kémiában, kollátsa?” —, amely a kitartó kísérletező munkát és a szakmai lelkiismeretet volt hivatva bennünk ébren tartani. Mégis mindaz, amire bennünket tanított, az emberi értékek és a szellemi örökség, amit ránk hagyott, maradandóak és tovább élnek közöttünk. Emlékét szeretettel őrizzük! Zsadon Béla szó a KISZ-alapszervezetekről Néhány A hallgatói közélet egyik gyakori témája a KISZ-alapszervezet, mely különösen akkor kerül a beszélgetések középpontjába, ha a KISZ szervezeti kérdésekről esik szó. Korunkon sajnos az alapszervezetek szinte tíz éve állandóan változó szerveződésűek. Az alapszervezetekkel kapcsolatos problémák azonban nemcsak karunkra, hanem egész egyetemünkre jellemzőek, optimális szerveződési formát azonban eddig még nem sikerült találni. Karunkon az alapszervezetek szerveződése volt már horizontális és vertikális, sőt a kettő együtt is létezett. Az első évfolyamon jelenleg már nem tanulócsoportokra épül az alapszervezet, hanem önkéntes szerveződésű. Mindenki abba az alapszervezetbe, pontosabban a leendő titkár mellé állt, amelyik mellé akart, így már nem kényszerűen négy alapszervezet alakult ki, hanem hat. Igaz, hogy van olyan alapszervezet, amely mindöszsze kilenctagú. Tíz év távlatában úgy tűnik, az alapszervezetek nem képesek sem érdeket képviselni, sem komoly munkát kifejteni. Milyen okai lehetnek ennek a jelenségnek? Az első ok szerintem a hallgatók egyetemi életstílusával van összefüggésben. Az első évben megismerkednek az egyetemmel, ekkor rázódnak össze a tanulócsoportok is. Ekkor a legfogékonyabbak a közös problémák iránt. Azonban az egyetemi közéletből keveset ismernek ahhoz, hogy szerepet is vállaljanak benne. A második évben a legaktívabbak a hallgatók. Gyorsan fölismerik érdekeiket, és megpróbálják ezeket kari szinten érvényesíteni. A tanulmányi leterhelés is a másodévben a legkisebb. Harmad- és negyedévben már a jövő érdekli őket. Érdeklődésük egyre inkább szakmai, és az „öregek” szkepticizmusával tekintenek le a közéletre. Ebben az időszakban az alapszervezeteknél jóval kisebb számú tanulócsoportok is egyre kevesebb érdeklődést tanúsítanak egymás iránt. A helyzetet azt hiszem reprezentálja a következő idézet a joghallgatók közösségi kapcsolatairól készült tanulmányból: „... az egyetemi kapcsolatokra rányomja bélyegét a majdani elhelyezkedés lehetősége; mindenki vetélytársat lát a másikban... már a harmadévtől megindul az óvatoskodás, a lehetőleg minél kevesebbet elárulni magamról érzése akadályozza sokszor a nyílt véleménynyilvánítást, illetve a szorosabb kapcsolatok létrejöttét...” A hallgatók egy részének barátai nem hallgatótársaik közül kerülnek ki. Ehhez képest tömegmozgalmat nem lehet csak másodévre építeni. Az alapszervezetek érdektelenségének oka az is, hogy a szabad idejét mindenki másként kívánja eltölteni. A fővárosban rengeteg az olyan program, amely nem teszi szükségessé az alapszervezet közös programkeresését. Fontos ok az is, hogy a középiskolából áthozott közösségi tudat használhatatlan az egyetemen. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a karra fölvettek nyolcvan százaléka a középiskolában valamilyen KISZ-funkcionárius volt. Itt azonban elvesznek ezek a funkcionáriusok! Vannak olyanok is, akik a középiskolában kényszerűségből vállalják el ezt a funkciót, itt azonban ez a kényszer megszűnik. Egy alapszervezeten belül nincs közös összetartó érdek. Érdek csak évfolyamszinten jelenik meg. Az alapszervezetek nem döntenek az anyagi és szervezeti kérdésekben. Ezek a döntési jogosítványok évfolyam vagy kari, sőt egyetemi szinten vannak! ! ! . Nincsenek előre meghatározott, lebontott feladataik sem. Mi akkor az alapszervezet funkciója? Jelenleg csak szervezeti szerepe egyértelmű. A tagnyilvántartás, tagdíjbeszedés nehezen képzelhető el nélküle. Meg kellene vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a KISZ-tagok ott legyenek tagok, ahol közösségi tevékenységet végeznek. (TDK, szakkollégium, klub etc.) Akik nincsenek ilyen öntevékeny csoportban, azokat közvetlenül évfolyam-szinten lehetne tartalmi elemeket is hordozó szervezetekbe tömöríteni. Az évfolyamra és a tevékenységi csoportokra épülő szerveződés csak egyszerre lenne megoldható, és csak így alakulhatna ki optimális taglétszám. Természetesen a tevékenységi csoportokhoz való tartozásnak nem kötelező eleme a KISZ-tagság. Ezzel az alapszervezeti szerveződéssel lényegében csak egy gyakorlatot deklarálnánk. Komár Gábor ÁJTK szervező titkár