Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1982 (24. évfolyam, 1-17. szám)
1982-12-07 / 16-17. szám
KITÜNTETETT ÖREGDIÁKOK ünnepélyes keretek között Vas, gyémánt és arany okleveleket nyújtottak át egyetemünk volt diákjainak november 17-én az aulában. Az ünnepi közgyűlést Eörsi Gyula rektor nyitotta meg. Meleg szavakkal köszöntötte a hoszszú életpályájuk során becsülettel helytállt volt hallgatókat, öregdiákokat Elmondotta, hogy az ELTE-n nagy tradíciói vannak ennek a köszöntésnek. „Már múlt századi adatot is találunk arra, hogy az egyetem volt érdemesebb hallgatóit jelentősebb fordulók alkalmával meghívta, és köszöntötte őket. Ennek a szép hagyománynak a folytatása, hogy vas, gyémánt és arany okleveleket adunk át, most 26. alkalommal azoknak a volt hallgatóinknak, akik az egyetemi oklevél megszerzése óta hatvanöt, hatvan, illetve ötven éven át közmegbecsülésre méltó magatartást tanúsítottak, s munkahelyükön is példaadóan helytálltak. A mai napon három vas oklevelet, huszonegy gyémánt oklevelet, és nyolcvanöt arany oklevelet adunk át öregdiákjainknak tehát kilencvenkilenc gazdag életpályával ismerkedhettek meg a kérelmeket elbíráló testület tagjai.” „A megemlékezés — állapította meg Eörsi Gyula — egyrészt alkalom annak az elismerésnek a kifejezésére, hogy az önök sok évtizedes, nehéz és néha rettenetes időkben végzett küzdelmes működése — a tudományok, az oktatás és a gyakorlat területén —, az egyetemen szerzett ismeretek továbbvitelében, fejlesztésében, használatában és átadásában eredményes volt. Hiszem, hogy az egyetem önmagát is megbecsüli akkor, amikor kiváló öregdiákjait az emlékezés szimbólumával, az oklevéllel kitünteti. Másrészt alkalom arra is, hogy az önök működését, a hivatástudattal való helytállásukat és tiszteletre méltó magatartásukat követésre méltó példaként állítsuk a mai egyetemi ifjúság elé.” A köszöntő szavak után előbb az Állam- és Jogtudományi Kar, majd a Bölcsészettudományi Kar, utoljára pedig a Természettudományi Kar öregdiákjai vették át az okleveleket. A kitüntetettek nevében Móricz Virág írónő mondott köszönőszavakat, majd az egyetemi énekkar műsora köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepi közgyűlést a rektor rövid beszéde zárta. Vas oklevelet kaptak: az ÁJTK-tól Csató Gyula, a BTK- ról Polgár Gézáné, Fekete Edit; a TTK-ról Pápai Irma. Gyémánt oklevelet kaptak: az ÁJTK-ról Bertényi Imre, Fülöp György, Jalsoviczky Béla, Kálmán Károly, Lovas Zoltán, Sohár Béla, Szentgyörgyi Aladár, Virágh Ferenc, Záborszky András; a BTK-ról Berkes Ferenc, Csetényi Imréné Kardos Gabriella, Huszty Károlyné Pongrácz Ilona, Kemény László, Remport Elek; a TTK-ról Dér Zoltán, Huber Jenőné Diószeghi Jolán, Kontág Tivadarné Perényi Gizella, Szagri József, Szeberényi Gyula, Szlemenics Erna, Tatár István. Arany oklevelet kaptak: az ÁJTK-tól Andrásfay Antal, Bernolák Jenő, Bolla Pál, Bródy Miklós, Csernai Nándor, Demény Kálmán, Dombi Miklós, Fogarasi Zoltán, Hermann Gábor, Horányi-Névy Ferenc, Kiss Béla, László Pál, Lázár László, Márai György, Mesterházy Sándor, Méz Ferenc, Noszkó Imre, Öcsi Géza, Plachy János, Bodó Béla, Sas László, Schirilla István, Sivirsky Tibor, Szabolcs Richard, Szakáll Endre, Szakáll Gyula, Szentgyörgyi Lóránt, Szilassy Pál, Takács (Prámer) József, Takáts Károly, Vajda István, Vuits András; a BTK-tól Bayer Istvánné Bakos Magda, Beczássy-Oláh Zoltánná Latzkovits Edit, Bertsch Mária, Czakó János, Dombi József, Gabona Béla, Geszler Ödön, Horváth Edit, Komjáthy Miklós, H. Kovács Mihály, Ladányi Árpádné, Lesták Emília, Liptákné Péterfy Erzsébet, Lukács Gáspár, Móricz Virág, Nagy Ferenc, Nagy Györgyné Tarisnyák Mária, Nasziiczky Mária, Sebestyén Sándor, Szabó Károly, Tömöny Edit, Urhegyi Emilia, Varga Izabella, Vértessy Miklós, Wälder Vilma, Závodszky Ferenc; a TTK-ról Aczél Ferencné Fray Emma, Bányai (Bauer) József, Bíró Béláné Budó Mária, Bognár Kálmán, Csizsinszky Márta, Horváth Adolf Olivér, Kis Kálmán, Menzl Györgyné Polgár Erzsébet, Orsovszky Jenőné, Perjés Istvánné Hámbori Vilma, Radeczky Jenő, Stokovszky Iván, Szalóki József, Szemerei Andor, Szentpéteri Györgyné Holics Ilona, Tamás Gyula, Weltner Irén. A kitüntetetteknek sok szeretettel gratulálunk és további eredményekben gazdag életet kívánunk. K.N.L PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalomelméleti Kollégiuma a közelgő Marx-évforduló alkalmából tudományos ülésszakot szervez a társadalomtudományi egyetemek és karok hallgatóinak e célra benyújtott dolgozataiból. A konferencia témája: A marxi életmű szerepe a társadalomtudományok időszerű problémáinak megközelítésében és megoldásában. Marx, mint a tudományos kommunizmus megalapítója tekintélyes eszmei örökséget hagyott az utókorra. Legfontosabb elméleti tételeit igazolta a gyakorlat, tudományos módszerének alkalmazásával további új eredményekkel gazdagodtak a marxista társadalomtudományok. A jelenkori társadalmi fejlődés azonban számos olyan tudományos problémát is felvet, amelyek egyidejűleg igénylik a marxi tanítások hiteles értelmezését, az új feltételek közötti lehetséges alkalmazását és egyes megállapítások meghaladását. Ülésszakunk központi kérdése: hol vannak és meddig terjednek a marxi életmű alkalmazásának lehetőségei napjaink tudományos kérdéseinek megoldásában. Meggyőződésünk, hogy a benyújtott dolgozatok a konferenciát a tudományos közélet és a Marx-évforduló jelentős eseményévé avatják. A beérkezett pályaművek szakértőkből bíráló bizottság javaslata alapján kerülhetnek ismertetésre a tavaszi konferencián. A legsikeresebb dolgozatok részére publikációs lehetőséget biztosítunk. A tanulmányok szövegének leadási határideje: 1983. március 1. A konferenciára nevezni lehet olyan dolgozatokkal is, amelyek már más versenyen szerepeltek. A terjedelem: 20—60 oldal. A dolgozat címét, s lehetőség szerint rövid tartalmi kivonatát 1983. február 1-ig küldjétek el címünkre. A lebonyolítás rendjéről a közeljövőben tájékoztatást küldünk. A Marx-évforduló Tudományos Ülésszakának Szervezőbizottsága (MKKE Társadalomelméleti Kollégium) Válaszcím: Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalomelméleti Kollégiuma. Budapest, Ráday utca 43—45. 1092 Megjegyzések a TDK-mozgalomról Válasz a „Tájékoztató az OTDK-ról” c. az Egyetemi Lapok 1982. november 7-i számában megjelent cikkre A cikk Weiszburg Tamás tollából a XVI. országos tudományos diákköri konferencia előkészítéséről szól, azzal a céllal, hogy vázlatosan összefoglalja az OTDK-val kapcsolatos tényeket és a mostani helyzetből tovább vivő utat próbálja megkeresni. Érdemes talán a válaszban mindenekelőtt az új irányelvek leglényegesebb törekvését a diákköri mozgalom fejlődése folyamatába helyezve megvilágítani. A tudományos diákköri mozgalom több mint két évtizedes múltját az állandó továbbfejlődés igénye jellemezte. Ennek eredményeképpen alakult ki a kezdeti szűkebb magból egy-egy országos konferencián és az ezeket előkészítő intézményi konferenciákon résztvevő diákok jelenleg közel tízezres tömege. Mindez a mozgalom igen eredményes fejlődésének a bizonyítéka. Ez a mennyiségi és minőségi változás késztette a mozgalomban résztvevő oktatókat és hallgatókat, hogy a közelmúlt tapasztalatait értékelve keressék mind tartalmi, mind szervezeti kérdésekben a továbblépés újabb útjait. Az utolsó két-három országos konferencia tapasztalatai alapján megállapítható volt, hogy az intézményi konferenciák jelentősége háttérbe szorult az országoséval szemben. Ugyanakkor az országos konferencián ismételten felvetődő és súlyosbodó gondokat okozott a szekciók számának szaporítása ellenére is az egyre táguló szakterületet felölelő dolgozatok rangsorolása, az eltérő szintű felsőoktatási intézményekből jövő diákok felkészültségének összevetése, a díjazás igazságossága. Az új irányelvek alapgondolata éppen ezért az, hogy az intézményi konferenciák szerepét kell erősíteni, mert ennek révén várható a legeredményesebben — ahol erre szükség van — a mennyiségi és a minőségi fejlődés. Egyidejűleg az intézményi konferenciák ezen szerepvállalása lehetőséget ad az országos konferenciák színvonalának emelésére elsősorban a minőség tekintetében. Ezek az elvárások az intézményi konferenciák vonatkozásában csak akkor teljesülhetnek, ha erre az eszközöket is biztosítjuk. Ezek a megfontolások vezettek az új irányelvek megfogalmazásakor arra, hogy a rangsorolás és díjazás joga csak az intézményi konferenciáké, míg az országos konferencián a tartalmi értékelést kell az adott tudományág szintjén erősíteni. Ezek előrebocsátása után szeretném a Tájékoztatót néhány információval kiegészíteni, illetve megállapításait — ahol indokolt — helyesbíteni, egyetértve azzal a törekvéssel, hogy a tudományos diákköri mozgalom és ezen belül az országos konferenciák tartalmi továbbfejlesztése csak az érdekeltek és érintettek széles körű bevonásával, ismételt véleménycserék és viták során kialakuló elképzelések alapján sikerülhet. 1. A Tájékoztató az előzmények áttekintését az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) 1982. februári ülésével kezdi, ahol a testület elfogadta az OTDK megrendezésének új irányelveit. Nem tér ki azonban az előzményekre, pedig lényeges előzménysorozatról van szó: e határozat előkészítésének ugyanis 3 éves múltja van. A változtatás, az újítás igényét a mozgalom diákrésztvevői kezdeményezték. Ennek teljesítésére 1979. novemberében az akkori Oktatási Minisztérium szervezésében alkalmi bizottság alakult azzal a céllal, hogy a XIV. és az ezt megelőző országos tudományos diákköri konferenciák során az előbbiekben említett problémákat elemezve ajánlásokat tegyen a minisztérium és az OTDT számára a továbbfejlesztésre. Az ideiglenes bizottságba zömmel a felsőoktatási intézményeknek a tudományos diákköri munkában jártas szakemberei vettek részt. Javaslatunk végleges változata 1980. második félévében készült el és ennek lényege, hogy két szinten, tehát az intézmény és országos konferenciák szintjén egyidejűleg, és egyással kölcsönhatásban javasolta a továbbfejlesztést, hangsúllyal a minőségre. Az OTDT 1980. végén megtárgyalta e javaslatot és úgy foglalt állást, hogy egyes elemeit már az éppen ekkor szervezett XV. országos tudományos diákköri konferencián is kívánatos érvényesíteni és a konferenciát felhasználni e javaslattal kapcsolatos további tapasztalat- és véleménygyűjtésre. A tanács kérésére a XV. OTDK-t követően a szekciórendező intézmények írásban is véleményt adtak. Néhány intézmény a korábbi eljárás megtartását javasolta. Többségük azonban a jövőbeni országos konferenciák tudományos igényű, bemutató jellegű és vitafórumú megrendezésének igényét erősítette meg, beleértve azt is, hogy díjak ne kerüljenek kiosztásra. Ilyen előzmények után tárgyalták meg az OTDT ülésén a részvevőknek előzetesen írásban megküldött javaslatot. A tanács az ülésen — amelyen a három érintett felsőoktatási intézmény közül kettő, az ELTE és ELTE képviselője jelen volt — a javaslatot a XVI. OTDK megrendezése irányelvként elfogadta. Ugyanakkor igényként fogalmazták meg, hogy — a minőség jegyében — az elismerés más formáit (publikálás, tudományos továbbképzési ösztöndíj stb.) ki kell dolgozni. Mindezen előzmények ismerete szükséges ahhoz, hogy valós kép alakuljon ki arról, a javaslatot valóban széles körű előkészítés előzte meg. Kétségkívül igen tanulságos jelenség az — ami sajnos gyakran nehezíti a tudományos diákköri mozgalom irányítását és szervezését —, hogy a mozgalomban résztvevők magától értetődő gyors cserélődése következtében az újonnan belépők ismételten megkérdőjeleznek elődeik által elfogadott és már végrehajtásban levő határozatokat. 2. Nem helytálló a Tájékoztatónak az a megállapítása, hogy az ETDT javaslatairól tudomást sem véve folyt az OTDK előkészítése. A javaslatokkal mind az MM, mind a KISZ KB, ahová azokat eljuttatták, foglalkoztak. Ezeken a konzultációkon többek között éppen az előzőekben ismertetett előzményeket figyelembe véve alakult ki az a vélemény, hogy mivel a többség az új kipróbálás mellett foglalt állást, a szervez és az elhatározott irányelvek szerint kell lefolytatni, azokat az érintettek körében minél szélesebben kívánatos ismertetni és az irányelvek végrehajtása során azok lényegét megőrizve a még jelentkező észrevételekre figyelemmel lenni. Ennek értelmében a szekciórendező intézmények részére június 15- én megtartott megbeszélésen éppen az ottani vita alapján került részletesebb kimunkálásra a szakmai bizottságok tevékenysége. Felhívtuk a szekciórendező intézmények figyelmét, hogy e bizottságoktól kérjék a bemutatott pályamunkák szóbeli értékelését, lehetőség szerint írásban is, továbbá javaslatot publikációra folyóiratban vagy az országos konferencia dolgozatai gyűjteményes kiadványában és a tudományos eredmények értékesítésére. Érdemes talán ezzel kapcsolatban összefoglalni, hogy egy pályamunkát készítő diák a jelenlegi rendszerben három szinten kaphat véleményt (bírálatot és útmutatást) munkájáról. Az első az intézményi konferenciák szintje. Itt rangsorolás és díjazás is van. Ezt követően, ha az intézményi konferencia erre a dolgozatot alkalmasnak tartja, benyújthatja az országos konferenciákra, ahol bíráló bizottság mond véleményt arról, hogy bemutatásra elfogadja-e. Ha igen, harmadik szinten az előbbiek szerint a bemutatáskor a konferencia szakmai bizottsága remélhető,leg a hallgatóság tevékeny részvételével kialakuló vita alapján mond értékelést a dolgozatról. Úgy véljük, hogy a múltbeli díjazáshoz kapcsolódó rangsorolás helyett, amely valójában nem is fedte a rangsorolás szó szerinti teljes értelmét, mert hisz egy szekción belül is több pályamunka részesült ugyanakkora díjban, érdemibb a vázolt tartalmi értékelés, amely eddig nem volt az országos konferencián általános gyakorlat. 3. Nem kapott kellő hangsúlyt a Tájékoztatóban az irányelveknek az a már említett igen lényeges eleme, hogy az országos konferencia új rendjével egyidejűleg jelentősen nő az intézményi konferenciák szerepe és súlya. Azzal, hogy az országos konferenciák díjazási funkcióját az intézményi konferenciák veeszik át egy-egy intézményi tudományos diákkörnek, vagyis a munkához legközelebb álló a környezetnek és diákoknak a beleszólási és döntési joga nő. Ennek érdekében — és úgy véljük ez is igen lényeges, a Tájékoztatóból kimaradt információ — a Művelődési Minisztérium az OTDT javaslatára — nem kevés nehézséget leküzdve — ugyanakkora öszszeget biztosított az intézményi konferenciák díjazásához központi hozzájárulásként, mint amennyit (1 millió forintot) az előző országos konferencián díjakra fordítottak. 4. Az OTDT-vel kapcsolatos néhány észrevétel: Előbb egy tárgyi tévedést kell korrigálni. Eörsi Gyula et., az ELTE rektora nem ez év kezdetétől, hanem 1980. óta az OTDT elnöke. Az OTDT létrehozását a , 112/1973. (M. K. 8.) MM számú utasítás és irányelv írta elő. Ezt követően 1974-ben készült és nyert elfogadást a szervezeti és működési szabályzat, amely a tagok és tisztségviselők vonatkozásában felsorolja azokat a szerveket, amelyek egy-egy képviselőt delegálnak a tanácsba, a felsőoktatási intézmények vonatkozásában pedig azt, hogy tagja intézménytípusonként egy-egy egyetemi, főiskolai tudományos diákköri tanács elnöke, titkára. Ennek az előírásnak a tanács jelenlegi összetétele megfelel. Lehetséges azonban, úgy, ahogyan ez az országos konferenciák új rendjével kapcsolatban is történt a TDK országos szintű irányítása és szervezése vonatkozásában új elképzeléseket, javaslatokat vitára tűzni. Befejezésül szeretnék Eörsi Gyula, az OTDT elnökének a tanács ez év október 27-i ülésén elhangzott zárószavára utalni, ahol többek között az ETDT által felvetett problémák ismét szóba kerültek. Ebben azt hangsúlyozta, hogy tetekintsük a XVI. OTDK-t egy új elképzelés próbakövének, olyan elképzelésnek, amelyet széles körű előkészítés után és úgy tűnik, a többség támogatásával fogadott el az OTDT és a róla folytatott vitát a konferencia után, tapasztalatokban gazdagabban folytassuk. Az OTDT megbízása és irányelvei alapján a szervezést végző Tudományszervezési és Informatikai Intézet, ahogy eddig, a jövőben is keresi a hasznos előrelépés útjait és ezzel a nyitottsággal fogja a XVI. OTDK lebonyolítása után szervezetileg jelentkező vagy egyénektől jövő véleményeket fogadni. Kérünk azonban — aminddekképpen „rossz lesz” hozzáállás helyett — az ellenvéleményen lévőktől is hasonló nyitottságot, tevékeny részvételt a XVI. OTDK-n, mert a konferencia eredményességéhez és ezen keresztül a tudományos diákköri mozgalom további fejlődéséhez az ő közreműködésük is szükséges. Németh András Tudományszervezési és Informatikai Intézet OKTATÁSPOLITIKAI FÓRUM AZ ÁJTK-N (Folytatás az 1. oldalról) ajánlották, hogy a jövőben konzultációt tartanak azoknak, akik ezt igénylik. Szintén mindkét oldalon felmerült az az igény, hogy jó lenne, ha a dékáni hivatal a szakdolgozatok beadási határidejét eltolná úgy, hogy lehetővé váljon a nyári szakmai gyakorlat tapasztalatainak feldolgozása is. Az évfolyamdolgozatok kapcsán pedig a hallgatók egyetértettek abban, hogy egy circulus vitiosusnak lehetünk tanúi, azaz ahhoz, hogy jó dolgozatot írjunk, nincs elég idő, és valószínűleg azért is nem hagynak rá elég időt, mert nem fontos a minőség. Csak néhány mondatban szeretnék utalni — a terjedelmi korlátokra való tekintettel — az egyébként témában igen szerteágazó oktatói felszólalásokra. Kéry Lászlónak az Állam- és Jogelméleti Tanszékről (szociológia) a többiekkel ellentétben nagyon jó tapasztalatai vannak. Igaz — mondta —, hogy a tanszéknek hallatlanul nagy előnye van a többiekhez képest, mivel bizonyos részkutatásokra hallgatókat kérhet fel és ezért fizetni is trd, így egy kisebb hallgatói kutatógárda alakult ki a tanszék körül. A kezdeti sok lelkes jelentkezőből azután az idők folyamán kiszűrik az erre a munkára igazán alkalmas, szorgalmas hallgatókat. Ezzel a nézettel azonban a tanszék másik oktatója, Boros László nem értett egyet, az egyetemen folyó állandó vitára mutatott rá, vagyis, hogy vajon mi a felsőoktatási intézmények célja, a tömegképzés vagy a tanszék által gyakorolt elitképzés. Emellett felhívta a figyelmet arra, hogy ez a tanszék az egyetlen, amelyik már megvalósította, hogy a régi szakdolgozatokat hozzáférhetővé teszi a hallgatók számára. Ez megkönnyíti a munkát, hiszen felesleges, hogy valaki olyan résztéma kutatásával töltse idejét, amelyet már más feldolgozott. Ezért vetette fel Bárd Károly is, hogy jó lenne, ha a könyvtárban tartalomjegyzéket vezetnének a szakdolgozatokról. Emellett — szerinte — a hallgatók túlzott igényeket támasztanak magukkal szemben, amikor azt hiányolják, hogy a tudományos kutatások módszereit nem képesek elsajátítani. Úgy gondolja, hogy ezeket a módszereket még ők maguk sem ismerik. Mezei Barna a Magyar Állam és Jogtörténet Tanszék kialakult gyakorlatáról beszélt. ők már elsőben a könyvtárba „kényszerítik” a TDK tagokat és az érdeklődőket. Akik pedig az első évfolyamdolgozatot a tanszékre írják, azokat végig figyelemmel kísérik, személy szerint számon tartják a fejlődésüket és általában az évfolyamdolgozatok kibővítése, már mint leülepedett, átgondolt anyag kerül megírásra a szakdolgozatban. Madarász Tibor, az Államigazgatási Tanszék és természetesen a saját tapasztalatairól beszélt. Szerinte a délután folyamán már annyiszor elhangzott igényesség követelménye csak attól függ, hogy a tanár mennyire igényes. Szerinte a tanár feladata az, hogy foglalkozzon a diákkal, és ha erre nem sajnálja az energiát, máris színvonalasabb lesz az oktatás. Véleménye szerint az évfolyam és szakdolgozatok leggyakoribb hibája, hogy a hallgatók nem ismerik a tudományos kutatás műfajait. Ugyanis hangvételében sem mindegy, hogy valaki kreatív munkára vállalkozik a dolgozatában, vagy irodalmi áttekintést próbál nyújtani gazdasági vagy egyéb problémákról. Mindezek érdekében javasolta, hogy ezért egy évfolyamszintű tájékoztató előadást tartsanak. A Fórum zárásaként Schmidt Péter dékán röviden összefoglalta a hallottakat és kérte a Nevelési Bizottságot, hogy az itt elhangzott javaslatokat terjessze fel az állami vezetéshez. Lugosi Viktória